Népújság, 1966. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-01 / 26. szám
Mennyi keresetre számíthatunk? Mérce: a munka mennyisége és minősége Amióta az újságok közölték a SZOT és a Munkaügyi Minisztérium tájékoztatását az 1966-os bérrendezésekről, azóta megyénkben is sok helyen beszédtéma, hogy kik kapnak béremelést és február elsejétől mennyi keresetre számíthat a család. A Finomszerelvény- gyárban 410 munkás kap magasabb besorolást. A bérrendezések eredményeként 458 ezer forinttal fizetnek ki több bért az idén ebben a gyárban. Félmillió forint.. Ebből átlagosan 7,5 százalékos béremelés lehetséges. De nemcsak ez az összeg áll rendelkezésre, hanem az éves összes béralap 1,3 százaléka. A két összeg együtt olyan jelentős, hogy abból a gyár vezetősége nemcsak a bérfeszültséget szünteti meg, hanem a termelékenységre, a jobb minőségre, a gazdaságosabb termelésre is ösztönözhetnek. Itt az alkalom, hogy ne csak okos szóval, hanem forinttal is jobb munkára buzdíthatják az üzemek dolgozóit A béremelésre fordítható ösz- szeg jelentős. Kap-e abból mindenki? Nyütan megmondjuk: nem. Bizonyára akadnak majd olyan munkások, akik arra hivatkoznak, hogy ők azért nem kaptak béremelést, mert rájuk haragszik a művezető. Nem erről van szó. A párt és a kormány intézkedése úgy szól, hogy a mostani juttatásokból azok kapjanak, akik nehéz körülmények között, kellemetlen munkakörökben dolgoznak és ezek közül is főleg azok, akik már bebizonyították, hogy akarnak és tudnak is dolgozni. A béremeléseknél egyetlen mérce lehet helyes: a végzett munka meny- nyisége és minősége. Ez igazságos, ez felel meg a szocialista bérezés elveinek és ez szolgálja célkitűzéseink sikeres elérését A minisztérium közölte a kiemelt munkaköröket, ahol a béremelés az átlagosnál nagyobb. Ilyen munkakörök a Finomszerelvénygyárban az edző, kovács, öntő, csiszoló és homokoló. Az új besorolásoknál figyelembe vették az eddig kialakult bérarányokat, de a vezetők úgy határoztak, hogy az edzőknél a kovácsok és a csiszolók általában többet kapjanak, de a legtöbb bérjavítást a trikoloretilénnel dolgozók kapják. Ügy véljük, ez igazságos és helyes. De ugyanabban a munkakörben is egyforma bért érdemel vajon a jó szakmunkás és a kevésbé jó, a szorgalmas és a rest? Nem! Az igazság és a célszerűség egyaránt azt diktálja, hogy az üzemek köz- tiszteletben álló szakmunkásainak tudását, szorgalmát és áldozatvállalását anyagilag is ismerjék el. A megbecsülés jusson kifejezésre az új besorolások forintjaiban is. Ez ösztönzést fog jelenteni a kiemelt munkásoknak, de az egész kollektívának is. 4 Mátravidcki Fémmű vekben összegszerűen már a bervai- nál is nagyobb a béremelés. De nagyok a feladatok is. Az idén mintegy 10 millió tubussal kell többet gyártani. A gépsorokat csak akkor tudják kihasználni, csak akkor gyárthatnak olcsóbban, ha folyamatosan és mind a három műszakban egyenletesen termelnek. Kellemetlen, fárasztó az éjszakai műszak? Igen. Csak az tudja, aki már próbálta, hogy mennyi áldozattal jár, főleg a távolabbi falvakból bejáróknak. Sírokban gépkihasználási prémiumot adnak. Tíz, illetve nyolc százalékkal emelik azok bérét, akik áldozatot hoznak a közös ügyért. A bérszabályzat erre lehetőséget ad. Most élnek is vele. A darabbéresek bérkategóriáját három százalékkal emelik február elsejétől. Ez 347 ezer forinttal jelent több bért az idén, a személyi bérek emelésére pedig 120 ezer forintot szánnak. Nem Be!*et egyenlösdi, mert az a legnagyobb igazságtalanságot jelentené. A bérfejlesztés forintjait a lehető legteljesebb mértékben fel kell használni az anyagi ösztönzésre, az igazságosabb kereseti arányok megteremtésére. Itt az alkalom, hogy megszüntessék a jól és a rosszul fizető munkák bántó igazságtalanságait, véget kell vetni a nem- törőc’ömséaiek és a fegyelmezetlenségnek. És határozottan nemet kell mondani a jogtalan igényekre. A minisztérium megadta a bérfejlesztés összegét és a szétoáífás irányelveit határozta meg. A két vállalat példája igazolja, hogy speciális helyzetüket, feladataikat és céljaikat szabadon mérlegelhetik. Az idei bérfejlesztéssel nagyobb önállóságot, de nagyobb feieiőssegel Is kaptak az üzemek. Most vizsgáznak, hogy a keresetnövelés lehetőségeit párosítani tudják-e a minőségi, a technológiai és a gazdaságossági követelmények fokozásával. Nem csupán számtani műveletet, hanem közgazdasági mérlegelést és alapos emberisrneretet igényel a bérrendezés helyes végrehajtása. Éppen ezért kell az üzemek vezetőinek, a párt- és a szakszervezettel összefogva, a legnagyobb gondossággal eljárniuk. A bérrendezés főleg a teljesítménybérben dolgozó munkásokat érinti, de emelik a művezetők és a főművezetők fizetését is. Régen megérett a kérdés rendezése, hiszen gyakran előfordult, hogy béraránytalanság miatt nem tudták a legalkalmasabb embert „parancsnoki posztra” állitani. A most felhasznált forintok akkor szolgálják valóban a termelés ügyét, ha a művezetők fizetését a szakértelemhez, a rátermettséghez, a feladatokhoz és a felelősségvállaláshoz igazítják. Ezért helyes, hogy Sírokban és Bervában is úgy döntöttek: egyik-másik művezető fizetését nem emelik, de a legjobbaknak 300 forintos emeléseket is adnak. A nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülés, a következetesen és jól alkalmazott anyagi ösztönzés a tartalékok feltárását és mielőbbi hasznosítását is szolgálja. Nem kell felsőbb intézkedésekre, sem gazdaság- irányítási rendszerünk teljes reformjára várni, a béremelésekre fordított forintokat már az idén kamatoztathatjuk. Dr. Fazekas László Keres Emil sikere az egri irodalmi kávéházban VASÁRNAP DÉLELŐTT lépett fel az egri irodalmi kávéház jelenlegi otthonában, az Eger Szálló halijában Keres Emil. A kitűnő színész és előadóművész műsorát nagy várakozás előzte meg, s végre — néhány rendezési és időzítési balfogás után — az irodalom és a pódium-művészet egri barátai zsúfolásig megtöltötték az irodalmi kávéházat. Keres Emilt emberi tulajdonságai és művészi adottságai a pódium avatott mesterévé teszik. Orgánuma, beszédkultúrája, hangjának bársonyos zengése piózamondásnál és vers- életrekeltésénél egyformán hangulatot teremt, az érzelmeket, a finomabb, nemesebb szenvedélyeket ébreszti fel a hallgatóságban. Mint ahogyan az egyik fiatal mondta a mű- j sor szünetében: Jó hallgatni ezt i a hangot, mert ahogyan kifeje- i zi az író, a költő gondolatait, már az is élmény. Keres Emil ez alkalommal nem egy írónak, vagy egy gon- í dolatkömek a művészi illuszt- I rálására tört. Rányitott a kö- I zönségre Juhász Gyulának A könyvek és én című prózai vallomásával, s csak a műsor végén ocsúdtunk fel, milyen hangulatteremtő és meghatározó ereje van egy ilyen ihletett írásnak, amikor az ízig-vérig versritmusokban fogalmazó költő a próza szerényebb öltözetébe bújtatja szenvedélyes vallomását önmagáról, koráról, a könyveik végigsimogatása címén. IGAZSÄGTÄtANOK lennénk, ha csak Keres Emil előadását, a müvek megszólaltatása közben nyilvánvalóvá váló újrateremtését, az átélést, a versnek, prózának baráti, intim gesztusként történő át- nyújtását dicsérnénk. Korban és témakörben, stílusban és felfogásban egymástól távol álló írókat és alkotásokat fog egybe másfél órai időtartamra Keres Emil, s mégis úgy éreztük, hogy ezek a nagyon személyes és mégis mindenkihez szóló vallomások összetartoznak. Mint a mozaikok, amelyek anyaguk, formájuk és színük azonosságával egységgé tudnak zárkózni. Ady Endre A Hortobágy poétája című versére Ernőd Tamás rövid verse sorolt lélegzetvételnyi szünettel, hogy Váci Mihály Kelet felől című verse rímeljen Ady gondjaira a mai időkből. Keres Emil egri hallgatói előtt is bebizonyította, hogy legjobb tolmácsolója József Attilának. Nagyobb terjedelmű versét nem szavalta, de a Tiszta szívvel, a Születésnapomra, Ősz. Mama. Majd em’ékezni jó lesz és a Kész a leltár cimű versek mint egy nagy és tragikus monológ kisebb szakaszaként hatottak. Azt is nyereségként kell tudomásul vennünk, hagy kiasz- szikusaink újra és újra jogosan kérnek helvet a mai pódiumokon Keres Emil válogatása és előadása mutatja, hogv Petőfi Sándor milyen fiatal és modem, milyen jókedvű és milyen szellemes: az 1847 nyaráról. a szerelmi boldogság közegből írott három levél, az ebből a korból származó versek máig sem vesztettek semmit varázsukból. S hogy mégis hangsúlyozza felébredt meg..^uvsuruiet, Keres Emil ráadásként is két Peiőíi-verset é* egy mókás kedvű székely balladái adott elő. Radnóti Miklós Tétova ódája után József Attila Flórának cimű verse lepte meg a hallgatóságot, (ahogyan, amilyen közvetlenséggel a művész elmondotta), majd a szerelem köny- nyedebb stílusú krónikása, Nagy Endre jutott szóhoz, hogy a prózai és epigrammatikus tömörségű szatírák következhessenek, Váci Mihályiéi, Földeák Jánostól, Anton Csehovtól és Karinthy Frigyestől. Ernőd Tamás irodalmi grotcszkjei és Feuchtwanger amerikai ízű írásai után A párizsi csavargó balladája hangzott el Richepinlől, hogy a műsort Karinthy szellemes fintora zárja be (Pályázom a Nobel-díjra). A MŰSORBAN KÉT zene- szám hangzott el: Szepesi György Kodály két epigrammáját adta elő klarinéton, míg Geibinger Sándor Csajkovszkij Hegedűversenyének második tételét játszotta. Keres Emil egri sikere és az élmény, amit hallgatóságának nyújtott, tanulságul is szolgál. A lírát, a prózát, zenei és egyéb kötőanyagok nélkül is nagyszerűen lehet műsorrá szerkeszteni anélkül, hogy az esvsíkűság vagy a dagályosság réme ellen kellene küzdeni. A pódium nem színház, nem is iskolaterem: sajátos műfaj, s annak szabályait be kel! tartani. (farkas) Per*»# téve eg»r lohás I érül Téli ishola a hatvani járatiban (Tudósítónktól): Három témakörből — gyermek- és ifjúságvédelem, a családi és társadalmi ünnepek kialakulása, szabálysértések megelőzése — húsz előadásból álló ismeretterjesztő sorozatot indított a napokban a Hatvani Járási Tanács igazgatási és művelődésügyi osztálya. Az első előadásokat a múlt hét végén tartották — Petőfi- bányán, illetőleg Horton, Zagyvaszántón, s valamennyit élénk érdeklődés kísérte. Az előadássorozat folytatódik a hatvani járás községeiben. Legközelebb Csányon kerül sor ilyen összejövetelre: kedden este a kultúrházban. Merre biilen a mérleg nyelve? „Egy ház — két család” címmel egyik szeptemberi számunkban riport jelent meg a káJi Kozma János és Ficsor Bé!a egy lakás körüli peres táncáról. Mi történt azóta? Nehéz megtalálni Kaiban a Kozma család tagjait. Ifj. Kozma János még fiatal, de már rokkant nyugdíjat kénytelen kapni. A MÁV-nál segédellenőr volt. 928 forintos nyugdíjából nehéz eltartani egy három- gyerekes családot. Lakás nélkül itt-ott húzódnak meg. Ö maga, legkisebb fiával együtt, apósáéknál szokott aludni, egy egyszobás, új, de még félig kész ház árnyékában, amelyet ! az apósa épített. Addig, amíg j kész lesz, egy szükséglakásban | laknak. I Napközben idősebb Kozma I Jánoséknál gyűlnek össze a | konyhában. A szobát ilyenkor I télen nem fűtik, mert kevés a I tüzelő. Az öreg Kozma is nyugBngem Borbálának kereszteltek. A Gergely naptár szerint december 4-én van a név- papom. Névnap? Csak a férjem és a kisfiam tudják és ünnepük. Sohasem voltam irigy természet, de az Erzsébeteket, Katalinokat irigylem. És igen, a Sándor, József, Benedek napokat is- Mennyi virág, menynyi bor, mennyi jó kedély. Mulat egy egész ország, jókedvű minden Katalin és Jóska és jókedvűek mindazok, akik fel- köszöntik őket. A férfinevek egyébként sem avulnak, „férfiasán” tartják magukat. Mert a Jóska név a múlt száradban is kedves volt és ma is az. A Katalinok, Erzsébetek nevükhöz évszázados patinát kaptak és ezért-e, vagy másért, de olyan nőiesen sejtelmesek. A Jutkákat, Évákat nem irigylem. Igaz, divatos, szép nevek, és mégsem. Egvkor Amália is divatos, szén név volt, de ugye ma is eev kissé mulatságos? Az Ilonákat szeretem. Kedvesek, szerények. Kosztolányi szerint csupa I-k, csupa L-ek és csupa O-k. Szerintem csupa üzivek- Édesanyámat is úgy hívták. Édesapám azt mondta neki, hogy Ilonka, nem azt, hogy anyjuk. Mi, gyerekek ebből éreztük, tudtuk, hogy nagyon szeretik egymást. Szegénykém, úgy megszokta, édesapám Így szólítja őt, hogy amikor rokonainak levelet írt, azt írta alá: Ilonka. És fogalma sem volt, hogy önmagát beNiVMPOMM De Borbála? Nem lázadozom, ták ezt az asszonyt, de én sem de mégis. Igaz, egy szent is szent nem vagyok, sem a múlt. volt Borbála, sőt a múltban a Az is fáj, hogy minden múlt- tüzérek védőszentjükké avat- ról szőlő — szegény lány Borbála, vagy Rózái. A kisfiam is mondta egyszer, hogy miért vagyok én Borbála. Olyan furcsa neki az iskolában azt mondani, hogy az édesanyja neve F. Nagy Borbála. A férjem is anyunak hív és nem merem tőle megkérdezni, hogy miért? Talán nem szereti a nevemet? Mert tudom, engem szeret ő is és a kisfiam isA férjem tüzér volt, ma is, mint minden Borbála napon este korán hazajött, bement a kisfiámmá! a szobába pusmogni. Kijöttek. Férjem kezében egy hatalmas virágcsokor és elmondta az egykor tréfás Borbála-köszöntőt, amit katonáék- nál tanult. Az élő virág decemberben nagyon drága, de én boldog vagyok. Csak egy picit keserű a szívem, mert tudom, hogy az árával kevesebb lesz az esedékes decemberi kosztpénz. A kisfiam is hozzám szaladt, aranyos fejét hozzám szorította, és halkan, alig érthetően azt mondta: — Csak ezt a zsebkendőt tudtam neked venni, ennyit tudtam összespórolni. Megcsókoltam és megnéztem * zsebkendőt. Én vettem neki tavaly Csehszlovákiában. Egy kicsit könnyes lett a szemem, s ez volt az első este, hogy nem haragudtam a hazugságért. A szeméből láttam, hogv hiszi is azt. amit mondott és én is azt hittem, hogy Katalin vawok ..» ,'‘1 4r*(rfoT díjából él feleségével együtt, és öreg korára még a tsz-ben is dolgozik. A két nagyobb gyerek itt talál ágyat éjszakára — a konyhában a fiú a nagyapjával, a kislány a nagyanyjával alszik egy dunna alatt. Ifjú Kozma Jánosné szintén betegeskedő fiatalasszony — jóval öregebbnek látszik koránál —, éjjelente sógoráék- hoz jár aludni. Ö sem igen tud állandó munkát vállalni — az utóbbi időben sokat nyomta az ágyat — a tsz-ben dolgozgat, néha, harmadföldön. Szegény család, kis nyugdíjból, alkalmi munkából, három gyerekkel, lakás nélkül, szétszórva három helyen, rokoni szívességből. Kozma János felesége szótlanul ül, néha szól csak férje beszédébe szenvedélyesen. A Kozma nagymama szemében könnyek gyülekeznek. A két nagyobb gyerek hang nélkül, tágra nyílt szemmel hallgatja a számára több mint egy éve annyira ismerős történetet. Egy-egy tényre még jobban emlékeznek, mint a felnőttek — de tanulni nem tudnak, nincs hol. Kozma János nem akar semmi mást, csupán lakni szeretne valahol. I. Ficsor Béla tsz-tag megvette a Kozma János által lakott házat özvegy Várkonyi Mihály nétól. Jóval áron alul vásárolta, hiszen lakóval senki sem adott volna érte többet. Sőt, esetleg még meg sem vásárolták volna. A községi tanács sem volt hajlandó lakóval megvenni a szép házat, mert tudta, ha valóban birtokba akarja venni, akkor a benne lakónak lakást kell biztosítani. Ficsor Béla belevágott. Megvette a házat és kitette a lakót — az utcára. Természetesen mindenkinek joga van a saját házában lakni, de nem akármilyen áron! Háromgyermekes családot az utcára tenni — még bírósági döntéssel is! — egy kicsit túlzás. Különöse akkor, amikor Ficsor Béla lakhatna máshol is: tanyájáról bekívánkozott a faluba, azt meg kiadta a Gárdonyi Géza Vadásztársaságnak. A káli tanácselnök-helyettestől megkérdeztem: tudja-e, hogy Ficsoréknak több házuk is van? Nem tudta. Ficsor Béláné maga árulta el, hogy van még egy házuk, ami ki van adva. Kozma János szerint (utánanézett a telekkönyvben) még egy fél házuk van Ficsoréknak a faluban. A többszörös háztulajdonos természetesen legjobb, legszebb, legkomfortosabb házában szeretne lakni — mindenáron. Ebben a „minden- áron”-ban — Ficsorék szerint enyhítő körülményként — a tulajdonjog elsőbbsége szerepel. A tulajdont már évezredek óta tisztelik az emberekj és valóban a rabszolgaságban, a feudalizmusban és főleg a kapitalizmusban első és mindenek felett állt. A szocializmusban is tiszteljük a személyi tulajdont, de nem áll mindenek felett. A kapitalista tulaj tíontudat még olyan élesen él az emberekben, hogy Ficsor Béláné kijelentette: „Mi bizony innen semmiképp sem megyünk ki. Miénk a ház, még a Legfelsőbb Bíróság sem hozhat. olyan döntést, hogy saját házunkból kitegyen bennünket.” De bizony, hozhat ilyen döntést. 2. A falu közvéleményét talán a tanácselnök-helyettes fejezte ki ezzel a mondatával: „Nincs ott egyiknek sem igaza.” Ezek szerint hol az igazság? Valahol a kettő között? Ha mérlegre tesszük az elesett, háromgyermekes Kozmacsalád lakás-nélküliségét és a Ficsor-család több házát, akkor a mérleg nyelve feltétlenül Kozmáék felé billen. Ha a ház tulajdonjogát is mérlegeljük — tisztelve a személyi tulajdont —, akkor Ficsorék felé. így jönne ki a: „senkinek sincs igaza”? Nem! Olyan igazság nincs, ami senkié! Kozma János arról nem tehet, hogy vele együtt vásárolta meg Ficsor Béla a házat. Azért még neki kell valahol laknia. Ezt bizonyára Ficsor Béla is jól tudja, mert remélem, ő sem kívánja, hogy a szabad ég alatt éljék le hátralevő életüket. 3. Mi történt azóta? Semmi. Várják a Legfelsőbb Bíróság döntését. Berkovits György
