Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-18 / 14. szám
Termelés és munkaszervezés a termelőszövetkezetekben Irta t Tárnán László, a megyei pártbizottság titkára IL Az utóbbi időben mind világviszonylatban, mind a magyar mezőgazdasági üzemekben igen fontos feladatként jelentkezik a szakosítás kérdése. A termelőszövetkezetek többségükben megtartották az adott termelési tájra jellemző termelési szerkezetet. A közös gazdaságok termelésében nagy területi egységek kialakulásával, fejlett technikai eszközök és a kémiai szerek elterjedésével, szükségszerű tényként jelentkezett a termelési szerkezet egyszerűsítése és a gazdaságok fő irányának kialakítása. Ez különösen a szocialista nagyüzemeik kialakulása után, az egyes tájak, illetve üzemek, specializálódásának fejlettségét is kifejezi. A specializáció a társadalmi termelés összfolyamatában, a másokétól eltérő termelési ágak, üzemek, illetve termelési tevékenység nagyméretű kialakulását jelenti. A mező- gazdasági üzemekre korábban az összetett termelés volt a jellemző. A termelőerők, a társadalmi munkamegosztás fejlődésével a haladás, a mezőgazdasági üzemek néhány fő termék előállítására történő szakosítását tette szükségessé. Meg kell mondani, hogy a specializációval kapcsolatosan két helytelen nézet jelentkezik. Egyik végletként lehet megemlíteni megyénk termelőszövetkezeteinél azt, amikor maradi módon továbbra is 20—25 vagy ettől is több növény termesztéséhez ragaszkodik az adott gazdaság vezetősége. Erre vonatkozóan Heves megyéből is több termelőszövetkezetet lehetne példaként felhozni, ahol a sok növényszámhoz való ragaszkodás a parcellák (táblák) elaprózásá- hoz vezetett; és miután — megfelelő szakértelem hiányában — a gépesítésben, a vegyszerezésben és az új agrotechnikai eljárásokban jelentkező lehetőségeket nem tudták megfelelően kihasználni, ez a termelés gazdaságosságának rovására ment. A másik véglet amikor gazdasági vezetőink nem veszik figyelembe a meglevő helyzetet, és nem eléggé megalapozottan, máról holnapra, túlzott szűkkörű szakosítást (csupán egy-két ágazat) vezetnek be. Ebben az esetben a munkaerő, a gépi eszközök egész évben történő helyes kihasználása és az egy-két kultúra kedvezőtlen terméseredménye tekintetében jelentkeznek problémák. Ésszerűnek az olyan szakosodást lehet tekinteni, amely a tájadottságok és sok más tényező figyelembevételével, fokozatosan kimutathatóan a termelés gazdaságosságával együttesen alakul ki. Különösen a szőlős területeinken, a régebbi tájadottságoknak megfelelően olyan helyzet alakult ki, hogy ma is szakosított, nagyüzemi gazdaságokról beszélhetünk. Ilyen gazdaságok ph Márkáz, Abasár, Gyöngyöspata, Do- moszló, az egri tsz-ek, ahol a jövedelem több mint kétharmad része a szőlészeti ágazatból ered. Vagy a zöldségtermesztésben a hatvani járás, s a Tama mente termelőszövetkezetei, pl. zaránki, erdőtelki tsiz-ek, Boldog, Béke Tsz stb., ahol a jövedelem több mint fele a zöldségtermesztésből ered. Mindezek mellett azonban helyes törekvésnek kell mondani azt az irányzatot, hogy a korábbi 20—25 növénykultúra helyett 12—14 növényféleség termesztését irányozzák e.ő általános növénytermesztő gazdaságaink. így nem máról holnapra, hanem fokozatosan, a lehetőségeknek megfelelően térnek át az ésszerű szakosításira. Az állattenyésztés területén helyes törekvés termelőszövetkezeteinknél, hogy perspektivikusan egy abrakigényes (vagy sertés, vagy baromfi), és egy ballasztigényes (szarvas- marha, vagy juh) tenyésztést valósítanak meg egy gazdaságon belül. Természetesen az • helyes, ha e feladatra foko1.500 1,000 1.45S 1/Í95 500 726 ÖKMAG111SK1S ÉS A KÖZ I A vasárnapi újságok az első oldalon közölték a SZOT és a Munkaügyi Minisztérium tájékoztatóját a február 1-én életbe lépő bér-, nyugdíj- és családipótlék-emelésekről és a progresszív nyugdíjjárulék bevezetésének előkészítéséről. Falun és városon, ipari üzemekben és állami gazdaságokban ezren és ezren olvasták a rendelkezést. Érthető a nagy érdeklődés, hiszen az országban egymillió embert érint közvetlenül az intézkedés, de közvetve mindnyájunkat. Hiszen az árak és a bérek egyensúlyáról van szó, a fizetési borítékról és az érte vásárolható közszükségleti cikkek áráról, mert a bérből és a fizetésből élők életszínvonalának további alakulását befolyásolják a mostani rendelkezések. A közügyek és a gazdasági kérdések iránt valamelyest is érdeklődő ember előtt világos, hogy a túlságosan alacsony mezőgazdasági felvásárlási árakat fel kell emelni. De akkor emelni kell a hús árát is. Érthető? Természetes? Igen... de... Valljuk meg, a „de”, az aggály és a töprengés egy ideig jogos volt. Mert azok a családok, amelyeknek szerény keresetéből eddig is csak szűkösen, csak a legszükségesebbekre futotta, miből és hogyan fizessék meg a magasabb árat? A párt és a kormány kezdettől fogva azt mondta, hogy az árintézkedések miatt a bérből és fizetésből élők kategóriáját egészében véve jövedelemcsökkenés nem éri, sőt, a reálbér és reáljövedelem a szükségszerű intézkedések ellenére 1966-ban növekedni fog. Nos, tegnap a pedagógusok bizonyára nemcsak elolvasták a tájékoztatót, hanem papírt, ceruzát vettek elő és kiszámították, hogy forintban és havonta mennyit is tesz ki a 13—14 százalékos alapbéremelés, mire telik a 36— 50 százalékkal magasabb óradíjakból és a 15—20 százalékkal növelt egyéb pótlékokból. Az egészségügy és a kereskedelem dolgozói szintén elkészítették már a maguk költség- vetését. Akad elégedetlenkedő ember? Bizonyára. De a józanul gondolkodó többség azt mondja: nem is jártunk rosszul. Eddig senki sem irigyelte az építőmunkásokat, akiknek többsége egész héten távol élt és dolgozott családjától. Most nyomtatásban jelent meg, hogy felemelik az építőipari munkások és az építkezésen dolgozó műszakiak különélést póltékát. Ennek a rendelkezésnek nemcsak az építőmunkások örülnek, hanem mindnyájan jól járunk vele, mert a különélést pótlék emelése ét kiterjesztése után bizonyára csökken majd a munkaerő-hullámzás, több munkás jut a vidéki építkezésekre és remélhetőleg nagyobb kedvvel, még eredményesebben dolgoznak a mmn- kahelyeken. Az állami iparban dolgozó munkások bérét február 1-től mintegy évi 630 millió forinttal növelik. Ez országosan körülbelül 300 ezer munkást érint és átlagosan 7—S százalékos keresetnövekedést jelent. A vállalatnál ki mennyi béremelést kap? A hét végén a Selypi Cukorgyárban jártunk. A párt, a szakszervezet, a műszaki és a gazdasági vezetők a bérfejlesztést tárgyalták. A felsőbb szervek megállapították, hogy a selypi munkások havi bérkeretét 35 ezer forinttal, a termelést közvetlenül irányító műszakiakét 1650 forinttal emelhetik. Szükséges és jogos, hogy akik kedvezőtlen körülmények között dolgoznak, munkájukhoz nagy erőkifejtés, vagy különös szakképzettség szükséges, azok az átlagosnál nagyobb béremelést kapjanak. Bizonyára nemcsak a Selypi Cukorgyárban, hanem Petöfibányán, Apcon és megyénkben máshol is felmerült, hogy az árrendezések mindenkit egyformán érintenek, tehát a béremelésből is mindenki egyenlő mértékben részesüljön. Aki így gondolkodik, az fejtetőre állítja a logikát és megsérti a szocialista bérezés alapelvét. Nem igaz, hogy a bérrendezés egyformán érint minden családot. A magasabb jövedelmű, jobban kereső családok nem érzik annyira az áremelést, mint a szerény jövedelműek, vagy a több- gyerekes családok. És az immel-ámmal dolgozó, a fegyelmezetlen munkás annyit érdemelne, mint aki tudása és ereje legjavát adja a közös ügyért? Nem, az egyenlősdi a legnagyobb igazságtalanságra vezetne, senkit sem ösztönözne arra, hogy szorgalmasabban és eredményesebben dolgozzék. Sőt, az eddigi iparkodóknak is előbb-utőbb kedvét szegné. Kinek lenne ez jó? Legfeljebb a félrehúzódóknak, azoknak, akik csak az idő múlását és azt lesik, hogyan lehetne a munka és a felelősség alól kibújni. Ezért az a helyes megoldás, ha az irányító szervek által megszabott keretösszegeken és munkakörökön belül — a végzett munka mennyisége és minősége alapján — a vállalat vezetői a szakszervezeti bizottságokkal közösen döntik el, hogy ki mennyi béremelést kapjon. De nemcsak az alapbéremelés az egyetlen forrás arra, hogy a bennünket kedvezőtlenül érintő intézkedéseket ellensúlyozzuk. A legtöbb ipari üzemben 70 százalékra emelték a tartós bérmeqtakarításből kifizethető „termelékenységi prémiumot’'. Összegszerűen — és mert azokat segíti, akik leginkább rászorultak — rendkívül jelentős a családi pótlék emelése. Két gyermek után most már 300, három után 510, négy gyermek után 690 forint jár havonta. A családi pótlék rendezése több mint 600 ezer bérből, ttletve fizetésből élő családnak évente 850 millió forintot jelent. Ha méltányos és jogos a többgyermekes családok fokozottabb segítése, akkor nem lehet igazságtalan az, hogy a terhek egy részét a magasabb jövedelműek viseljék. Papír és ceruza sem kell hozzá, hogy kiszámoljuk: 1901— 2300 forintig az egyszázalékos többlet, 2301—3000 forintig az eddigihez két százalék nem jelent elviselhetetlen terhet, ez nem borítja fel senki háztartását. Szokás vagy emberi gyarlóság, hogy amit kapunk, azt természetesnek tekintjük, arról keveset beszélünk. De ami kellemetlen, amit nem szívesen fogadunk, az többnyire hosszabb ideig szóbeszéd tárgya. Emelik a hús és néhány élelmiszer árát. De a mérleg másik serpenyőjében ott vannak a béremelések, a nyugdíjak és a családi pótlékok rendezése, másrészt csökkentik különböző textilfélék árát. Jó, jó, enni mindennap kell, de ruhát ritkán vásárol az ember. Ez igaz, de mibe kerül a napi kenyér és egy öltöny ruha? A közgazdasági számításokon, az új árjegyzékeken, másrészt a magasabb bérbesorolásokon, a több nyugdíj és a felemelt családi pótlék számfejtésén már dolgoznak. Ezzel megkezdődött egy fontos határozat végrehajtása. De következetesen, önmagunk és a köz javára meg is kell azt valósítanunk. Lássunk hozzá az idei feladatokhoz, mindnyájan dolgozzunk egy kicsit többet és egy kicsit jobban, mint eddig. Dr. Fazekas László zatoe az áttérés, különösen a nagy területű gazdaságokban. Az utóbbi időben mind több termelőszövetkezet igyekszik (a tarnabodi Tarnagyöngye, a hatvani Lenin, a nagyrédei Szőlőskert. a verpeléti Dózsa bz-ek példáit követve) egy növénytermesztési és egy állattenyésztési főágazatot kifejleszteni, úgy, hogy a terület és a munkaerő (holt és élő) nagyobb részét e két fő ágazatban használják fel és a jövedelem több mint kétharmad része e két ágazatból származzék. Ez nem jelenti a többi ágazatok megszűnését. A gazdaság vezetése azonban arra irányul, hogy az adottságok és lehetőségek teljes kihasználásának útján a többi ágazatok a két fő ágazat leggazdaságosabb funkcionálását segítsék elő. Heves megye tsz-einek árutermelési és bruttó termelési értékének alakulása Ez minden termelőszövetke zetben eredménnyel járt eddig, ahol alkalmazták, de különösen azokban a szőlő- éí zöldségtermelő gazdaságokban ahol korábban nem volt fejlett állattenyésztés (elsósorbar szarvasmarha-tenyésztés). A; állattenyésztés fejlődése magasabb színvonalú szántóföld növénytermesztési színvonala tesz lehetővé. A nagy mennyiségű istállótrágya nemcsak £ szántóföldi növénytermesztésben, hanem a szőlő- és zöldségtermesztési fő ágazat termelésében is igen komolj mértékben érezteti hatását. Az ésszerű szakosítás a termelőszövetkezeti gazdaságokon: belül is bizonyos változásokai követel, többek között a termelésszervezés terén. A gazdaságok ilyen magas színvonalú szervezettsége megköveteli az üzemágak és területTermelőszövetke termesztett tartott állat OBSZA« Termesztett növ száma 1—10 11— Gazdaságok százalékában 1,1 16,5 HEVES M Termesztett növ. száma 1—10 11— Gazdaságok százalékában 8,7 5‘ AIAATTENYESZTÉS: 0 Szarvasmarhát Sertést tart a gazdasá »0,1 »8,7 HEVES »0,4 »7,1 A fejlődés során célszerű beruházások útján a mezőgazda- sági üzemeken belül kialakult szakosítás tovább fejlődik — a társadalmi munkamegosztás, illetve a termelőerők fejlődésével —, amely az üzemágak, sőt gazdaságok kooperációját teszi szükségessé. Ilyen lehet pl. a nagyüzemi baromfinevelés. Erre példa az egri baromfikeltető, amely megyénk termelőszövetkezeteinek összefogásából épült, szóba jöhet víztárolók építése és közös hasznosítása, amelyre példa már most is található, továbbá szőlőfeldolgozók, esetleg palackozók tsz-közi alapon történő üzemeltetése stb. III. A korszerű munkaszervezés egyik alapvető feltétele a szo- rialista mezőgazdasági nagyiizem eredményes működéséJELMAGYARAIAT ' m ÁRUTERMELÉSI ÉRTÉK Q BRUTTO TERM. ÉRTÉK egységek helyes összehangolá sát. Szükségessé teszi a terüle tek ésszerű táblásítását és s racionális tömbösítést. A me gye gazdaságainak tapasztala tai alapján az 1000 holdon fe lüli tömbök nem bizonyulta! a termelőerők fejlettségénél mai szakaszán célszerűnek é gazdaságosnak. A brigádterü leteken belüli 250—300 kh-a. tömbök kialakítása a legtöbl esetben célszerűnek és gazda ságosnak bizonyult. Péld; erre a debről, a tamaörsi, ; boldogi, ecsédi termelőszövet kezetek ez irányú tevékenysé ge. Mindezek azt mutatják hogy e területen Heves megye gazdaságaiban van fejlődés és érdemes a negatívumot és pozitívumok alapos mérlegelése alapján tovább mennié szakosítás területén. Ezt igazolja az alábbi kimutatás is. cetek megoszlása növények és Fajok szerint OS 1963: 15 18—20 21—25 26-nál több 50,2 28,3 4,1 JGYE 1984: 15 16—20 21—25 26-aál több 8 36,9 2,2 te* KSZAGOS 1963: luhot Baromfit ok százaléka: 66,2 61,4 rlEGYE: 63,8 69,6 nek. A mezőgazdasági termelés emelkedése nem kis mértékben függ attól, hogy a munkaerő, valamint a termelési eszközök felhasználását és az ezen a téren található legjobb tapasztalatokat milyen mértékben hasznosítják termelőszövetkezeteink. A munkaszervezés magában foglalja a gazdaságok munkaerő-gazdálkodását, tehát a termelési feladatok megvalósításához szükséges munkaerő fel- használását, a dolgozók képzettség szerinti elosztását, a munkák ésszerű megosztását stb. Az egyéni parasztgazdaságok idején, amikor is a mezőgazdasági munkák nagy részét fogaterővel és kézi erővel végezték, a munkaszervezés a családon belül történt, így igen egyszerű volt. Az együttműködés még a nagygazdaságokban is csupán együttdolgozást jelentett, bonyolultabb munka- megosztás nélkül, mivel mindenki a kézieszközeivel ugyanazt a munkát végezte. A szervezeti egységek között minimális volt az együttműködés. A nagyobb mérvű gépesítés megjelenése már pontosabb és sokkal nagyobbmérvű együttműködést igényel a gépek és a munkaerő között. Megyénk termelőszövetkezeteiben is, mint minden más artyel típusú termelőszövetkezetnél, a munkaszervezet alapformája a termelési brigád. A brigád önálló területtel, sőt termelési kultúrával, termelési eszközökkel és bizonyos létszámú munkaerővel rendelkezik. A brigádok mérete különféle feltételektől függ. Megyénkben az általános növénytermesztéssel rendelkező gazdaságokban a szántóföldi növénytermesztő brigádok területe 800—1200 kh között mozog. Tagjainak száma 60—100 fő. A szőlő- és zöldség- termesztő brigádok területe ettől jóval kisebb, 80—150 kh, s a tagok létszáma 30-60 fő körül van. Az állattenyésztésben 8— 10 gondozó már egy brigádot alkot. Találkozunk azonban esetenként az előbb felsorolt területtől és létszámtól eltérő adatokkal is, különösen speciális brigádok tekintetében. A mi köriilményeink között a brigádok munkacsapatokra oszlanak, egy brigádban 5-8 munkacsapat van általában. A munkacsapatok 6—10 főből állnak, önálló területtel és csak bizonyos termelési eszközökkel rendelkeznek. Ugyanúgy, mint a brigád, önálló termelési tervet kapnak. Néhány szőlős termelőszövetkeze then és a zöldségtermesztésben találkozunk 25—30 fős brigádokkal, amelyekben nincs munkacsapatmegosztás, ilyen van pl. Aba- sáron stb. A szőlős területeken, a zöldségtermesztésben és a kapás kultúráknál a területet brigád- ős munkacsapatokon belül családokra is lebontják megyénk sok termelőszövetkezetében, mivel így a családtagok is besegíthetnek a közös munkába és így a területek megművelése sokkal biztosítottabb. Az előbb említett kultúrák esetében Heves megye termelőszövetkezeteinek több mint felében találkozunk a családi művelés különböző formáival. Az utóbbi időben inkább lehet találkozni gépesített komplex brigádok és gépesített munkacsapatok szervezésével megyénk termelőszövetkezeteiben. Ezek a munkacsapatok vagy brigádok egy-egy kultúra, — pL kukorica, szőlő — megművelésére alakulnak és maguk végzik az összes tevékenységet, vetéstől a betakarításig A brigád 25—35 tagból, 5—8 erőgépből és a célfeladatnak megfelelő számú munkagépből áll A gépesített munkacsapat taglétszáma 5—8 fő, 2—4 erőgép és a feladat végrehajtásához szükséges munkagép tartozik hozzá. A kezdeti tapasztalatok biztatónak mondhatók. Van azonban olyan eset is, amikor egy-egy munkafolyamat elvégzésére hoznak létre gépesített komplex brigádokat Ilyen működik pl. évek óta a hevesi járásban, az őszi betakarítás és a vetési munkálatok elvégzésében. Igen jó eredménnyel. Azonban ezeknek a brigádoknak a teljes kifejlődése a jövőben várható. A különböző munkaszervezeti formák —, amelyek megyénk területén találhatók — mindegyike jó eredménnyel alkalmazható adott esetben az adott területen. Általános azonban az előbb felsorolt brigád-, munkacsapat- és a nehezebben gépesíthető belterjes kultúrák esetében a családi művelés. Minden forma iránt alapvető követelmény, hogy a termelési feladatnak megfelelien, a leg- racionál isabban osztódjék el és használód iék fel a munkaerő, a termelőszövetkezeti tagok envaei érdekeltsége hMosft- ható leeren és a leggazdaságosabb termelés váljék lehetővé. L>
