Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-18 / 14. szám

I ít/nA nyugdíjasok ötszáz forintja

KÉRDEZD MEG az embert, aki vágja a fát az erdőn vagy irodában ül és magas épületeket tervez, vagy azt, aki nagy szatyorral a kezében bevásárlásra indul, hogy gon- dol-e a halálra? Banálisán í hangzó kérdés, és bizonyára i többfelé elküldene ennek hal- latán. Készül-e, gondol-e a i halálra? Minek arra gondolni? i Készülni?! Jön az magától, ;, születésünk óta bennünk van,- csak még vár. Vár, hogy te- gyünk is valamit ebben az- életben.

^ Kivágja a fát a favágó. S- évek múlva új erdő nő a régi helyén, a kivágott törzsek pes dig szekrények, asztalok lesz- : nek, s kinek is jut eszébe, hány kézen ment keresztül, ’ míg szekrény vagy asztal lett , belőle? Tudomásul vesszük a ' munkát, mint életünk és a természet más törvényeit. Kidől az öreg fa, de az új hajtás helyet, talajt, napfényt — életet kér. Az öreg fa meghal. A 1 fiatal fa gallyain pedig madár rak fészket és párt hoz bele.

i

r A munkáról asszociációk so- : rozata vonul át a képzeleten. A munkáról, amely használhatóvá teszi ezt a világot,

Minden ha jó a kezdet is

■ tudtunk visszaemlékezni. Vajh’ i ki tudja, miért?

Érdekes és ügyes, igen agi- • tatív riportfilmet láthattunk

■ vasárnap délután a lányok pályaválasztásáról. Őszinte hangja, kellő tapintata és óvatossái ga a hamis illúzióktól, jelentős

■ és reális segítséget nyújthat a pályaválasztás nehéz kérdésében lányoknak, szülőknek egyaránt. A Tájak, városok, emberek nem jelentettek mást, mint egy halom összedobott zenés képeslapot. Semmi sem maradt meg belőlük, legfeljebb annak emléke, hogy hallottunk néhány szép és behízelgő olasz dalt Tovább folytatódott és új halottat hozott az NDK kétségkívül izgalmas televíziós filmje, — és új szereplőt is, Jácint atya személyében ... Minden bizonnyal nem véletlenül lépett a színre! Vajon ő a gyilkos? Majd megtudjuk az ötödik rész után ...

Kedves, szórakoztató és pergő ritmusú volt Vico Torriani zenés filmösszeállítása, a Motel Victoria ... Nem akart többet, mint néhány fülbemászó dallamot, egy kevéske, de jól ko- reografált táncot, mindest egy elfogadható — legalábbis ilyen keretben — „ürügy” történetbe ágyazva. Ami mégis a szokványos revüfilmek fölé emelte —, az elsősorban Vico Torriani egyénisége volt.

... és így a két estének jó vége volt, — a jó kezdet után is.

(gyurkó)

göny elé. Hiszen két hónapjai sincs, hogy mint Bánk haj-} longtam a közönség előtt. Ne ■ ítéljenek hát el, húsz évig voltam Bó.nk, Hamlet, Néma levente és csak most az egy- , szer estem ki szerepemből. f Igen, tudom, a közönség hí-\ vó szava most nem engem $ szólított, a néma színészt. Tar-'' tottam hát Hamletet, hadd lássa még egyszer őt a közönség. A színház önfegyelem kérdése is. Vittem hát derekasan, összes képességem, álmom e< mozdulatba helyezve. A király-i nőt alakító Tolnai Klári a nagy\ művészek finom re zónái ós\ idegrendszerével a szememből? mindent kiolvashatott és még£ a színfalak mögött vagyon fi- ' noman így sóhajtott töl: „Néz- _ zétek, de szépen viszi az a sta- ? tiszta.” c

Este a kollégáknak és az új-5 ságíró barátaimnak mindenig elmondtam, s ma sem értem,S hogy miért volt a szemekben'

nZ CIZ ßf7VV.*+$T? O

'i't'Tr rrißnl' ~7J-rr'vrt ? 1vr'?'rft.

'*r rsu^fv ol* tfn a

y *2 ~ ál'7 ív ő"*1 pl? — Icty1*

'"lOTte Ijq a s-'í'nó*'* aJzi TJipg-'

halt, de már újra él. j

Suba Andor

amely értelmet ad az életnek. Az ember képtelen tétlenül ülni, az ember alkotásra termett, az ember azért ember, mert dolgozik, teremt. S nagyon rossz az öregség. Különösen, ha azt érzi az idős ember, hogy fölöslegessé vált, hogy nincs már szükség rá. Ki ne érezte volna ezt, amikor nyugdíjba vonult?

EZÉRT SZÉP és dicséretes államunk gesztusa, hogy lehetőséget adott a nyugdíjasoknak — havi legtöbb ötszáz forintért vállalhatnak munkát, ötszáz forint? Pénz... Nem nagy összeg. De a lehetőségnyújtás fémjelzi: nálunk nincs fölösleges ember, szükségünk van mindenkire, s ez természetes. Megéli a lehetőség ezt a pénzt? Persze, hogy meg. Kiegészítés a több-kevesebb nyugdíjhoz. De ezen túl, s ez a legfontosabb, a munkaalkalom elfojtja a sehová nem tartozás, a fölöslegesség, a ha- szontalanság érzését azokban az emberekben, akik erejük teljében annyi mindent tettek, hogy fiaik jól éljenek, s akiknek a haszontalanság érzése — nagyon érzékeny emberek az idősek! — hamarabb lehet a haláluk, mint bármely betegség, melyek az emberi élet utolsó szakaszában unalomig ismertek.

Anyagi támogatás és munka- lehetőség.

A nyugdíj melletti munka- vállalás természetes, és a vállalatok hivatottak is élni_ a nyugdíjasok foglalkoztatásának lehetőségével, figyelembe véve a rászorulókat is és a célszerűséget is. Nagyon sok ember megy nyugdíj után is dolgozni. De még több — nem. Pedig nagyon szívesen menne! S nagyon sokan olyanok, akik igen rászorultak. Ismert az egercsehi bányaüzemnél olyan volt dolgozó, aki a majd háromezer forintos nyugdija (a felesége is ezer forinton felüli nyugdíjat kap) melieit munkalehetőséget kapott olyanok rovására, akik 1000 forinton alul kapják a pénzt, az asz- szony nem dolgozik, s több

Gázolás a dűlői Ittasan autóstól Fiatalkorú a bíi

Veres Tibor egerfarmosi lakos, a szihalmi Rimámén te Tsz traktorosa, mint annak idején lapunkban is hírül adtuk, Egerfarmos határában, az Eger-patakhoz közeli dülő- úton, motorkerékpárjával elütötte a kerékpárral szabályosan haladó P. Á-t. Veres az eset után pillanatra megállt motorkerékpárjával, de közel sem ment az elgázolt emberhez, nem győződött meg annak sérüléseiről, hanem továbbhajtott, s csak délután került a rendőrség kezébe.

Veres Tibort az Egri Járás- bíróság dr. Medgyesi Iván büntető tanácsa foglalkozás körében elkövetett, könnyű testi iétrtést okozó gondatlan veszélyeztetésért és a segítség- nyújtás elmulasztása miatt 8 'lónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet végrehajtását próbaidőre felfüggesztették.

it

Gyetvai Imre, a fetoémeti iriőmű gépkocsivezetője, 1965. november 22-én, vasárnap ízért jött be Egerbe, hogy a iurballmérkőzésre elmenjen.

\ mérkőzés előtt az egri Dobó ■ éri borkóstolóban 6 deci bort ivott, s a mérkőzés után me- ' ’intcsak 6 decit, majd mikor mtóbusszal hazament Félné- ! neíre, egy fél deci konyakot s felhajtott. Felesége gyógy- ' ;zerért küldte vissza Egerbe, i

gyermeket is el kell tartan*.

Ha szóvá teszik, még csak a szemükre sem lehet hányni, hogy ez „kenyéririgység”. Ez a kifejezés ilyenkor már elveszti élét De a kérdőjel marad — és a megye hány helységében ismert ez a kérdőjel?

EGY HUMÁNUS intézkedés természetesen még nem old meg mindent. A „felülről jövő” emberség pedig elkopik, ha lejjebb már nem talál táptalajt.

— A nyugdíjasokat sokszor úgy kezelik, mint az élő halottakat. Ez nemrég hangzott el az egri nyugdíjasok klubján ban, egy ünnepségen.

Miért?

Legtöbbjük húsz-harminc — vagy éppen negyven — esztendei becsületes munka után vonult nyugalomba. Gazdag élettapasztalat, nagy tudás a szakma területén. Amikor nyugdíjba vonultak, mintha megszűntek volna létezni a vállalat számára. Pedig a búcsúztatásokon gyakran elhangzik, hogy nyugalomba vonulásuk nem jelent elszakadást* hogy számítanak még rájuk. De ez csak üres szó marad, mert nem hívják meg őket termelési tanácskozásokra, gyűlésekre, ünnepélyekre. Pedig milyen sokat jelent az idős számára, hogy nem feledkeznek meg róla! Jó példa erre a boconádi kastély volt gondnoka, Juhász János, az idős veterán, akit minden ünnepélyre meghívnak. A mozgalmi érdemek mellett el kell azonban ismernünk a munkában élt emberek érdemeit is, még ha az nem is jelentett korszakalkotó találmányt vagy világmegváltást. A házak téglából épülnek, nem nagy darabok, ám együtt meleget, otthont adnak. Az emberek, a társadalom „téglái”, együtt nagyra képesek, ám ennek az együttesnek minden tagja ember.

NE CSAK ÖTSZÁZ forintot tehát, hanem megbecsülést és lehetőséget Is.

Minden nyugdíjasnak?

Hátai Gábor

íton

az árokba borult •óság előtt

de Gyetvai az autóbusz 1»! Lyett inkább az őrlőmű War« szawáját vette igénybe az útra. Nem jutott messzire, még Felnémeten, a Kovács Jakab utcában, beborult gépkocsijával együtt az árokba. A baleset szerencsésen végződött* Ittas vezetésért a bíróság Gyetvai Imrét 4 hónapi javító-nevelő munkára ítélte, 10 százalékos bércsökkentés mellett

★

S. S. fiatalkorút fogtatkosás

körében elkövetett, súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetés bűntette miatt állították bíróság elé. S. S. a múlt év első felében szerzett vontatóvezetői jogosítványt, s jelentősebb vezetési gyakorin- la hiányában okozott közúti balesetet. S. S. egy levizsgá- tatlan traktorral szabálytala- tuI közlekedett, az úttest ne- ictirány szerinti bal oldalán, s lem tudta megállítani a járművét, amikor az úttest baloldali padkáján megálló mo- ;orkerékpárt észrevette. S. S. nekihajtott az álló motorkerékpárnak, s a motorkerékpár vezetőjének és pótutasának ib. 2 hét alatt gyógyuló sérü- éseket okozott.

A fiatalkorú szabálytalan- codót a bíróság 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az íté- et végrehajtását 3 évi próba- dőre felfüggesztették, (kyd)

ját és egészen új, sajátos felfogásban többek között Marian Andersentől már ismert spirituálékat. Nagy szolgálatot tenne a televíziói, ha sorra-rend- re bemutatná a csak névről, vagy még úgy sem ismert, de világszerte mégis elismert neves énekeseket és repertoárjuk sajátos darabjait.

Ki a tettes? — ez volt a címe az Irodalmi Színpad műsorának^ amelyben a bűnügyi irodalom néhány jelesének „színét és fonákját” mutatta be.

A „színét” elsősorban Dürrenmatt egyfelvomásosa, míg fonákját Leacock, Kesselring és Karinthy Frigyes jelentette. Poe és egyben a világirodalom első bűnügyi novelláját kellő könnyedséggel, finom iróniával vitték színre, de csak az elismerés hangján szólhatunk Mikes Lilla két magánszámáról, Latinovits Zoltán, Gobbi Hilda, Szakács Miklós és a többiek derűs-vidám és mindenkor könnyed alakításáról. A „Ki a tettes” mintha egy kis fintor lett volna a krimik habzsolóinak, erre törekedett rendezésében Gál Péter, s törekvését, a színészi játék sikerét mi sem igazolta jobban, hogy néha bizony kis fintort vágva döbbentünk gyilkosság- éhes magunkra is.

A szilveszteri műsor egy részének megismétlése nem is ártott, — hátha nem emlékeztünk rá, avagy egyszerűen nem

a halála

fél ilyenkor, hogy a könnyek valódivá válnak és felnőtt embernek júliusi napsütésben mégsem illik sírni.

Berúgsz? Az sem jó júliusban. Egyébként a szesz mélyíti a bánatot. A férfiembernek az a sorsa, hogy a keserű poharat fenékig ürítse. Felvettek a Madách Színházba felléptidíjasként, Magyarázzam, hogy mi ez? Gondolom, felesleges.

Az első darab, amelyben játszottam, a Hamlet volt. For- tinbras tisztet alakítottam. Néma szerep. Az előadás végén negyedma gammal pajzsra

emeljük a halott Hamletet, „a katonát” és a gyászzene hangjaitól kísérve elindul a temetési menet, majd lassan legördül a függöny.

A színfalak mögött voltunk, amikor a nézőtéren az emberek felébredtek, és még tartottuk Hamletet, amikor felcsat- tant a taps. a mi éltető elixí rünk. Majdnem elejtettem a terhet Idegeim, lelkem reflexei lódítottak volna a fügNorio Nanjo és Naoyuki Suzuki forgatókönyve alapján Tadashi Imái megrendítően szűkszavú és sallangtalan filmet készített a kegyetlen japán múltról. Mi, itt Európában, e filmekből kezdünk pontos, vagy legalábbis pontosabb képet kapni a japán militariz- mus lelki és történelmi gyökereiről. Adalékokat, kegyetler magyarázatot nyújt ez az alkotás is a rejtélyesen mosolygó japánokról, akik számunkra felfoghatatlan erkölcsi normák szerint készek a halálba menni

Az egzotikusán ható színészgárdából ki kell emelnünk a hét szerepet eljátszó Kinnosuke Nakarumát, aki a darabosan vasalt japán szokások és formák között is érző asszonyokat alakít.

Értjük a berlini filmfesztivál döntését, mert nagydíjjal jutalmazta ezt a filmet. Ritka eset ilyen őszinte vallomás egy nemzetnél saját történelmének legnehezebb pontjairól.

(farkas)

SZAMURÁJHŰSÉG

Japán fim

kötött földesúri törvény és morál nem enged meg mást Évszázadok alatt változhatotlan- nak marad ez a törvény és ez a sors. S úgy látszik, hogy csaknem hasztalan törölte el a múlt századi forradalom ezt a szamuráj kasztot, az agy és a lélek mélyén a szamurájok szörnyű gátlásai még léteznek.

Mi mást gondoljunk, ha akad még Iikura, aki a forradalom után is eltűri, hogy az elmebeteg Takabumi Hori — Honinak hívják a zsarnoki bá- rccsaládot — kívánja, kívánhassa az 6 menyasszonyát. A szamuráj-hűség több a bálványimádásnál, mert az életet is elkívánja, gonoszabb a véletlen bűnhődésnél, mert nemcsak a családfőre, de családjára, annak életére is kiterjed. Adnia kell a szamurájnak a lányát is, az asszonyát is, kedvesei életét is — a magáén kívül —, ha az uraság elkéri. S mindezt olyan természetességgel, hogy nem lehet a kérést nem teljesíteni.

A mostani hét vége változatos és műfajonkint is jobbára színvonalas műsort hozott a te- ’ levízió jóvoltából. Azok, akik ~ szombat és vasárnap este a J kép>emyő elé ültek, végtére is ' nem panaszkodhattak, majd minden igény megtalálta a raa- ' ga „ízes falatját”. A Barangolás vendégkönyve keretében ’ örömmel fogadtuk Komlós János római riportját a haladó ’ gondolkodású, világhírű ma- " gyár Amerigo Tot-tal — Tóth : Imre évtizedekkel ezelőtt ezzel i a névvel nyert el egy jelentős J pályázatot és megmaradt e roű- ' vészi névnél továbbra is —, aki ' művekben és szavakban val• lőtt művészi, emberi világné- ' zetéről. Komlós nemcsak egy- : szerűen tárlatvezetőnek, de 1 igényes és vitatkozó pjartner- : nak is bizonyult, kérdései

I

messze túlnőttek a ripxxrteri megnyilatkozásokon. A műhely- l titkok megismerése — és nem - utolsósorban magának Amerigo Tótnak megismerése — izgalmas művészi élményt nyújtott és . nyilván felszította a művészi

• vita kedvét is.

Az átlagember előtt kevéssé ismert, de nagy kultúrájú énekest mutatott be Aubrey Pankey személyében a televízió esti adása. Pankey — zömök, vaskos egyéniség — hallatlan könnyedséggel, mély lírai lágysággal adta elő Massenet Heródiásának egyik áriáCÁ izíitfa

be egy kicsit belehalunk.

Otthagysz egy szeretett várost, elhagy a szeretőd, megbuksz a színpadon — ez mind megannyi apró halál. És mert élsz és érzed, ez az apró jobban fáj, mint az igazi.

Most nem én, a színházunk bukott meg, de vele buktunk mi is. Az ügyelőnk felírta a falra, hogy élt hat évet, a kellékek közül kiválasztott két koszorút, elhelyezett három szál gyertyát. Belenéztem a sárgán viliódzó fénybe: önkínzás — ordítottam és kirohantam a júliusi napsütésbe.

A presszóban a bukott kollégákkal megittam egy feketét. Megfigyelték már, az ember milyen nagy nappali színész. A szíve majd megszakad és teli pofával röhög — igen, nem nevet, röhög — semmitmondó buta vicceken. Sőt, túllicitál ő is mond még rosszabbakat, és a poén előtt már fulladozik a hangja. Vele röhög mindenki könnyesek a szemek. Egy kicsit mindenki megijed, mert

Kemény, kegyetlen alkot es a film. A néző idegeit nen csak addig a két óráig fogla koztatja, amíg a film szűri kockái peregnek. Tovább hat, az eseményláncolat és benne megbúvó kegyetlenst írtózattá fokozódik a nézőbe aki korábban már döbbent« végignézte a Harakiri círr japán filmet. Fogalma teh; van arról, hogyan képzelték • évszázadok előtt és még nei is olyan régen a japánok férfias helytállást. Elriasztó!

A szamurájkard állandó j< lenlétét az eseményekben néző megszokja az első kocká tstán, hiszen azt hiszi, hogy szertartásos mozgás, a kenu nyen szögletes ruhák és a mo; dulatlan arcok társaságában < a katonai jelvény természete De a szamurájok kardja nen csak jelvény: sors is, kegyetle végzet.

A film p>ergése közben töbl szőr végig kell néznünk, ahe gyan ezt az éles, görbe pengt fehér papírba vagy gyolcsfc göngyölik, mert a kard gazdi ja köteles betölteni maga fi lőtt a kegyetlen hűség és csak tradíciókkal alátámas2 tott becsület gyilkos parar esát. A szamuráj élete urá — ezt ismétli merev szem mi és kisimult, az értelem műke dését kizáró arccal az ali] kilencesztendős japán gyei mek, miközben apja uráho megy, hogy szörnyű tettével neki legkedvesebbek életét é a magáét is kioltsa.

A lexikonban az a magya rázat áll a szamurájokról, hog japán kisnemesi kaszt tagja az 1867—68-as forradalom se porté el őket. De ez a film a egymásba fonódó tragédiák fe szült pillanataival magyarázz meg, kik voltak a szamurájok A japán arisztokrácia védő pajzsként használta őket, hog; hatalmát biztosítsa a sanyar gatott nép felett. Zárt formák kegyetlen játékok közben ké szültek ezek a szamurájo] mindig a háborúra. Tőlük parasztok szenvedtek, de az sorsuk is a kiszolgáltatottsá; volt Az úr kénye-kedve ható rozta meg helyüket, sorsukat

Az első Iikura ura becsüle lének megmentéséért vége magával. Ebben a harakiribe: már az a számítása is benw rejlett, hogy ezzel a tettéve fiának rangosabb helyet biz tosít majd az úr házánál. / második Iikura már aprói lesz, de mert az ő ura is sze szélyes, kegyvesztetté válik. I harmadik Iikura-ivadék egye temre jár, de épp>en szereim vonzódása miatt kap kegyet len leckét urától. És így to vább.

A szeretetnek, az egyéniség nek, a gondolkodási készség nek egyetlen szikrája sen gyullad itt ki. Mindig mereven és rézsűt lefelé forgó tekintettel, földre boruló arco kát, térdre kényszerített é csak a merev kánon szerin' mozgó embereket tűr el ez « világ, mert az egyszer megal

foAg a baj, sőt tragédia, hog\ egy ember életében többször v meghal. Nem, nem a klinika: és a biológiai halál kettősségére gondolok. Az igazi, nag\ halállal valahogy kiegyezik a: ember. Tudja, hogy egyszer eljön a kaszás, hiszi és mégsem hiszi. Ezért képes élni, alkotni, nevetni, boldognak lenni mindenki. Mert az ember az életre készül, a távozásra soha. Elmondjuk ezerszer, meri tudjuk, hogy az elmúlás törvényszerű. Komoly dolgozatokat írunk róla. Mindennap szembe találjuk magunkat vele. Hiszen az újságok is naponként közlik a halált. Ezeit nem mi vagyunk, emberek, d: idegenek. Esetleg rokonrink talán fáj is, de mégsem mi vagyunk. Mi élni akarunk. A halálos szívbeteg kényelmesre alakíttatja lakását, a hatvanéves férfi megházasodik És a hetvenéves házaspár modernre cseréli bútorát. Igen barátr-'m. élni szép. élni jó élni fT7-f”’i->íc ^Önként eb