Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-09 / 7. szám
Az egyiptomi összeesküvők vallomása Az A1 Gumhurija című láp szombati számában részleteket közöl Husszein Tevfik vallomásából, aki társaival együtt hétfőn áll bíróság elé kormány- ellenes összeesküvés vádjával. Tevfik többek között beszámol arról, hogy a jelenlepi rendszer megdöntésére együttműködött a betiltott Muzulmán Testvériség mozgalommal. A szervezet megígérte, hogy az összeesküvő csoportot ellátja pénzzel és fegyverekkel, amennyiben a csoport meggyilkolja az EAK elnökét és más vezető személyiségeket. A Muzulmán Testvériség szervezete a puccs további feladatait hajtotta volna végre. Tevfik elmondotta, hogy titkos csoportja ki akarta terjeszteni tevékenységét Szudánra is. Céljuk az volt, hogy erőszakkal ott is hatalomra jussanak és lépésről lépésre valósítsák meg a Nílus-völgyben élő népek egységét. (MEN) W'ison „emberbarát!” akciója Mértékadó londoni források szerint Wilson miniszterelnök utasította Sir Humphrey Gibbs kormányzót, a brit korona rhodesiai képviselőjét, hogy vegye fel az érintkezést a Smith-rezsimmel és ajánlja fel a brit kormány segítségét a pusztító szárazság okozta nehézségek leküzdésére. Londonban rámutatnak, hogy a segélyprogram megvalósítása esetén meg kell oldani a Rhodesiának küldendő Felhívás £ Lougi tango, az OKP főtitkára a párt központi bizottsága nevében felhívást intézett Sukarno indonéz államelnökhöz, amelyben rámutat, hogy az olasz kommunisták és dolgozók körében „milyen súlyos aggodalmakat és felháboro- dástf’ keltettek az indonéz események. Az OKP felhívása a továbgabona- és takarmány elosztásának problémáját, ez pedig felveti az olajembargó kérdését is. Lehetségesnek tartják, hogy a szállítás biztosítása végett „szigorúan emberbaráti célokból” részben, vagy egészben „átmenetileg” feloldanák az olajembargót is. Mindezt természetesen Wil- sonak meg kell majd magyaráznia az afrikai kormányfőknek, a jövő kedden Lagosban megnyíló nemzetközösségi csúcstalálkozón. iukarnóhoz biakban kéri Sukarnot, hogy „a mészárlások megszüntetése érdekében hozzák meg a szükséges rendszabályokat’ és hogy tegyék jóvá azokat az akciókat, amelyek annyit ártottak Indonézia tekintélyének és hogy Indonézia ismét lépjen rá arra az útra, amely a nagy indonéz nép és a világbéke érdekeit szolgálja. Az Irán—iraki határviszályról Abbasz Hoveida iráni miniszterelnök Bazzaz iraki miniszterelnök meghívására Bagdadba látogat, hogy megvitassák a két állam között támadt határviszály problémáit. Teheránban közzétették a két kormány között lefolyt jegyzékváltást. A teheráni rádió híre szerint Irak hajlandó kártérítés megfizetésére is, ha megállapítást nyer, hogy az iraki csapatok iráni falvakat támadtak és rongáltak meg. A török szenátus előtt ké nap óta folyik az általános vi fa Ciprusról. A vitában felszólaló Caglayangil török külügy- riíniszter kijelentette, hogy a örök—görög kapcsolatok felülvizsgálására szükség van. A külügyminiszter felszólalása előtt több ellenzéki szeré tor katonai intervenciót javasolt Cipruson, követelte az gész török külpolitika felülvizsgálását, támadta az ortodox pátriárkát és követelte a még Törökországban élő görög Uampolgárok kiutasítását. Olaszában a külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a kiutasítás kérdésében a döntést a török kormány fenntartja magának, de az állam tekintélye és érdekei miatt eddig nem élt ezzel a joggal. Az OKP XI. kongresszusa Rómában összehívták az Olasz Kommunista Párt XXI. országos kongresszusát. A kongresszus napirendi pontjai a következők lesznek: 1. A békéért, a szocializmushoz vezető olasz úton való haladásért, az új demokratikus többségért, a munkás és szocialista erők egységéért. (Előadó: Luigi Longo). 2. A párt szervezeti szabályzatának módosítása. 3. A vezető és ellenőrző szervek megválasztása. hét a világpolitikában Az utazó nagykövetek csomagja A havannai trikontinentál — Találkozó Taskentben Államcsínyek két földrészen JCütßldi KALEIDOSZKÓP NICOSIA: A ciprusi kormány hozzájárult ahhoz, hogy Sean McKe- own ír tábornokot, a kongói ,-NSZ-erők volt parancsnokát evesék ki a ciprusi ENSZ- t rök parancsnokává. McKeown íbornok a nemrégiben el- unyt Thimajja tábornok helyére lép. BEIRA: Jólértesült mocambique-i -orrások pénteken este bejeien- ■-ették, hogy vasárnap Texasiéi olajszállító hajó érkezik Be- ii ába, amely rakományával lehetővé teszi, hogy ismét olajat j uttassanak Rhodesiába. Mint .„meretes, Portugália nemrégiben bejelentette, hogy továbbra is hajlandó olajat szállítani Beirán keresztül Rhodesiának, amennyiben sikerül a szükséges nyersanyagot valamilyen olajtársaságtól megkapnia. BUKAREST: Bukaresti világirodalmi kiadó gondozásában a napokban megjelent román nyelven a magyar irodalom antológiájának első kötete. Az öt kötetre tervezett munka megjelentetésével a román kiadó eddig példa nélkül álló feladatra vállalkozik: ez lesz a magyar irodalom első, átfogó antológiája, amely külföldön, idegen nyelven megjelenik. WASHINGTON: Az amerikai atomenergiabizottság pénteken bejelentette hogy lemond arról az 57 millió doliáros fejlesztési tervéről, amely kísérleti gázhűtésű reaktor létesítését szolgálta volna Tennessee államban. 2 MkPBJSÜG 1966. január 9, vasárnap M ozgalmasan indult az 1966-os esztendő. Már első hete a politikai csúcsforgalom jegyében zajlott. A fontos nemzetközi események szinte kínálták magukat az újságok címoldalaira. Maguk a vitatott problémák természetesen nem újak, az óévben is meglévő válsággócok foglalkoztatják továbbra is a világ figyelmét. Washington számos vezető diplomatája családjától távol, messzi kontinenseken töltötte az évkezdő napokat. Johnson az összes „diplomáicai nagyágyúkat”, így Harrimant, Wil- liamst,, Goldberget bevetette utazó nagykövetekként, hogy megmagyarázzák a vietnami bizonyítványt. A tapasztalt politikusok jobb ügyhöz méltó buzgalommal ismételgették a különböző fővárosokban, hogy az Egyesült Államok — úgymond — békét akar Vietnamban. Az utazó nagykövetek csomagjában egy tizennégy pontos memorandum lapult, az amerikai „békekezdeményezések” részletes felsorolása. Ha ezeket a javaslatokat szemügyre vesszük, akkor kiderül, hogy jóllehet, a fogalmazás árnyaltabb és finomabb, a lényeg nem változott. Az Egyesült Államok változatlanul nem akarja feladni a vietnami agresz- sziót, s hangzatos békeoffen- zívája csupán a külföldi és hazai közvélemény megdolgozására irányul. A szavakon túl az egyetlen tényleges lépés a VDK elleni bombázások felfüggesztése volt. Két hete szünetelnek ezek a támadások (felderítő repüléseik azért folynak), s olyan hírek hallatszanak, hogy január végéig, a vietnami holdújévig nem kerül sor bombázásokra. Ugyanakkor Dél-Viet- namban a földön és a levegőben egyaránt folynak a heves harcok, s az amerikai vezérkari főnök, a Délkelet-Ázsiába látogató Wheeler tábornok kijelentette: ha felújítják a VDK-el- lenes támadásokat, akkor B— 52-es óriás bombázókat küldenek majd a célpontok ellen. Minden jel arra mutat tehát, hogy az amerikaiak maguk sem veszik komolyan békeaiánlatai- kat. Hiszen a tizennégy ponttal egy időben Johnson újabb 12 milliárd dollárt kért a háBomha robbant Madridban A Santo Domingo metróállomásnál bomba robbant. A robbanás következtében egy 14 éves diák súlyosan, négy másik személy, köztük két dél-afrikai, könnyebben megsebesült. borúra és a Dél-Vietnamban állomásozó csapatok létszámát még az idén 400 ezerre akarják emelni. A békeszólamok alibiül szolgálnak, hogy adott esetben az amerikaiak újabb veszélyes lépcsőfokokat tegyenek meg a háború folytatását és fokozását szolgáló „lépcsőzetes” politikájukban. A vietnami probléma ter” mészetesen sok más ve- tületben is jelentkezik. A következő napokban igen fontos eszmecsere várható Hanoiban, ahol magas szintű szovjet pártós kormányküldöttség tartózkodik Seljepinnek vezetésével. A moszkvai diplomáciai naptár sem érdektelen, a közeli hetekben a japán külügyminisztertől a brit miniszterelnökig számos tárgyaló partnert fogad a szovjet főváros. A vietnami kérdés jegyében nyitották meg a havannai „trikontinentált”, a három földrész — Afrika, Ázsia és Amerika — szolidaritási értkezletét. A kubai fővárosban, alig százegynéhány kilométerre az Egyesült Államok partjaitól, az imperializmus elleni összefogás jegyében tanácskoznak több mint száz ország küldöttei. Az értekezletnek különös jelentőséget ad, hogy első ízben terjed ki három világrészre. (Az eddigi négy konferencia, a kairói, a conakry-i, a moshi-i és a winnebai csak az afroázsiai világot mozgatta meg.) Köztudomású emellett, hogy az elmúlt hónapokban fontos események történtek ezeken a kontinenseken Algériától Indonéziáig, ugyanakkor nem sikerült megtartani az algíri csúcstalálkozót. A havannai megbeszélés most lehetőséget nyújt arra, hogy ha nem is kormányszinten, de a nagy erőt kéoviselő népi mozgalmak bevonásával megvitassák, tisztázzák ezeket a kérdéseket. A viharzó világban az új “ év első hete érezhető enyhülést is hozott a nemzetközi viszályok egyik fontos területén. Létrejött a „taskenti szellem”. India és Pakisztán vezetőinek csúcstalálkozója, az Üzbég Szovjet Köztársaság fővárosában. Az ellentétek Kasmír hovatartozása kérdésében sokkal mélyebbek, semhogy egyetlen találkozótól a teljes rendezést lehetne várni. Reális remények nyíltak viszont arra, nézve, hogv a harcok és az ellenségeskedések után a türelmes tárgyalások időszaka kezdődik meg a két ország között. Taskentben India és Pakisztán tárgyai, de az egész világsajtó kiemeli a harmadik, a Az öt testvér árnyéka A kongói titok nyomában vállalat most épült fel és újabbak létesítése céljából tárgyalások vannak folyamatban. Folyik a terjeszkedés. 1965. derekán az angol Standard Bank és a Chase Manhattan Overseas Banking Corporation egyezményt kötött Erről több afrikai napilap is beszámolt Lényegében arról van szó, hogy a Chase Manhattan Bank leányvállalata, az Overseas Bankig Corporation — kiterjesztette műveleteit. Rocke- fellerék jelentős újabb „támaszpontot” szereztek maguknak, hiszen a Standard Bank 1100 fiókja közül 17 Afrika országaiban működik. Nem titok többé a kongói „titok”. Az imperialista neokolonialis- ták újabb manőverei bontakoztak ki a világ szeme előtt. Az öt Rockefeller fivér árnyéka most már nemcsak Kongóra esik, hanem Afrika más országaira is. De a monopoltőkések messzire ágazó terveivel szemben erősödik az afrikai népek akarata — a betolakodók ki- söprése Afrikából. „Vigyázat: nyúlik a falánk tőkés cápák árnvéka Afrikában” — hangoztatják Afrika haladó politikusai. Nem kétséges, sem a fák nem nőnek az égig, sem az árnyék nem nyúlik a végtel ebe. Egy napon Afrika ifjú népei ezt a régi igazságot — megint bizonyítani fogják... (B. K.) Vé§é 1965 nyarán Bostonban kije- : lentette: „Kongó Afrika föld- ■ rajzi és stratégiai szíve. Az, . ami Kongóban történik, befő- , lyással lesz szomszédaira és egész Afrikára. Ezért Kongó , ellenőrzése — függetlenül az ország kincseitől — sokak által áhított zsákmány volt és marad.” Ezt a megnyilátkozást nem lehet félreérteni. Tény az, hogy a kongói pozíciók megszerzésére és bebiztosítására pályázó „sokak” között az Amerikai Egyesült Államok az első helyen áll. És Rockefellerek? ök mindenekelőtt Kongó ' végtelen gazdagságát akarják kiaknázni a maguk számára. Étvágyukat azonban sohasem 1 korlátozták.. Folyamatos az a ! törekvésük már évek óta, hogy behatoljanak Afrika legkülön- j félébb országaiba. Ezt a célju- ; kát szolgálja a Rockefeller ] Brothers bankfiókja Nigériá- ' ban. Ezért dolgozták ki a „nyugat-afrikai programot”, amely- ! nek évi költségvetési kerete 750 000 dollár. Nigériában és 1 hét másik országban 25 kifize- 1 tő vállalkozás tervét isvekez- ^ nek megvalósítani. A Rocke- ] feller-tervek közül kettő már ' megvalósult és igen gyümölcsözőnek bizonyult. Hét további diadala azonban „pyrrhusl győzelem” volt Csőmbe számára, akinek politikai tekintélye a nullpont alá esett. Ezt az alkalmat használta ki Ka- szavubu. Megbuktatta régi ellenségét és Evariste Kimbát ültette a helyébe. Akcióját azzal indokolta, hogy Kongó népi liberalizálást sürget. Liberalizálni? Kongót? „Azt már nem!” — döntöttek az Atlanti-óceán mindkét partján. És parancsukra Mobutu elvállalta a „nemzet megmen- tője” szerepét. Most Mobutu menesztette Kaszavubut és Kimbát. öt évre kinevezte önmagát elnöknek, kormányfőnek pedig Mulamba ezredest, íme, bárki megfigyelheti, sem Rockefellerek, sem a többi „érdekcsoport” — nem hajlandó harc nélkül lemondani kongói befektetéseikről és ezek gyümölcséről. Kongó birtoklása mindenképpen fontos a monopoltőkés körök számára. Azért akarják vezető pozícióban megtartani Csombét, Mobutut vagy bármelyik más ügynöküket, mert foggal-körömmel védeni akarják a gyarmati rendszer maradványait. Rusk amerikai külügyminiszter „afrikai” helyettese, Mennen Williams, ségét mindenekelőtt a Chase Manhattan Bank „őrangyalainak” állandó közelléte jellemezte. Enélkül igen sanyarú lett volna a helyzete, hiszen a léopoldville-i politikusok nem fogadták ölelő karokkal. Kaszavubu és Adula egyaránt tartott tőle, egyedül Mobutu, a CIA embere egyengette az útját. Persze, ehhez MacCohen, a CIA akkori vezetője adta meg az engedélyt. Egyébként ez a MacCohen, mielőtt a CIA vezetője lett volna, előbb a Standard Oil Company of California és a Standard Oil Company New- Jersey berkeiben tevékenykedett, s új pozíciója idején sem adta el részvényeit — csupán átadta megbízottainak. Sokan joggal tették fel a kérdést: vajon MacCohen nem „a két úr szolgáia” szerepét játszot- ta-e el? És vajon melyik urat kedvelte inkább: a Fehér Házat, vagy a Rockefeller-csalá- dot? Csombét az amerikai szolgálatban álló fehér zsoldosok védték a bukás ellen. Később amerikai ejtőernyősök is érkeztek repülőgépeken, biztonsága fokozására. És röpködtek a kölcsönök Amerikából, Belgiumból és másfelől. A zsoldosok és a belga intervenciósok D, Vigyázat: nyúlik az árnyék ... Nehéz napok következtek a léopoldville-i bajonettek számára. A nemzeti felszabadító erők egyik győzelmet a másik után aratták. Mobutut visszahívták európai „szabadságáról”. Az ENSZ-csapatok július 30-án elhagyták Kongót. A bábkormány szembekerült a fellázadt néppel, hadserege pedig a rablók, erőszakosko- dók és gyilkosok gyülevész bandájának bizonyult. Adula már nem számított, Mobutu és Nendaka látta, hogy a marionett-kormányt pusztulás fenyegeti. Rockefellerek kongói vagyona végveszélybe került. Mobutu — ez nem kétséges — azt tanácsolta az érdekelt üzletembereknek, hogy szüntessék meg Csőmbe számkivetését. Csőmbe hamarosan találkozott is Spaakkal és az USA brüsszeli nagykövetével, Douglas MacArthur III-mal. Június 26-án pedig visszatért Léopoldville-be. Alaposan meglepte a világot, az bizonyos. Még pedig egyeseket kellemesen, hiszen a Bányaunió részvényei nyomban felszöktek a mélypontról. A So- ciété Générale és Rockefelle- rék Chase Manhattan Bankja — 11 százalékos rendkívüli nyereséget vágott zsebre. Rockefellerek titkos diplomáciája jól működött. Csőmbe további tevékenySzovjetunió szerepét is. Az a tény, hogy a történelemben először két nem szocialista ország a Szovjetunió egyik városában folytat béketárgyala- sokat, mutatja, Moszkva tekintélyét, szándékainak és politikájának messzemenő elismerését. Taskent tehát jótékony hatással lehet az egész nemzetközi életre, a konfliktusok mélyülése helyett a kölcsönös megértés szellemét sugározhatja. Mem lenne teljes a heti ■■ krónika a puccsok listája nélkül. Hét nap alatt három államcsíny, sőt, ha az új év előtt lezajlott dahomey-i katonai hatalomátvételt is hozzászámítjuk: négy puccstól volt terhes Közép-Áfrika. (Három volt francia gyarmaton, Felső-Voltában, a Közép-afrikai Köztársaságban és Daho- mey-ben vették át a kormánykereket egyenruhás elnökök), Dominikában pedig ugyancsak katonai mozgolódás van, sikerét még nem lehet megítélni. Az afrikai államcsínyeket részben belső okok idézték elő, gazdasági nehézségek, az elnyomott tömegek elégedetlensége; de úgy tűnik, hogy külső mozgatórugók is adódnak. A hírek szerint az amerikai imperializmus különös figyelemmel fordul a három ország felé, amelyek eddig hagyományos francia „vadászterületet” képeztek. A folyamat mindenesetre Párizs neokoio- nialista politikájának és törekvéseinek kudarcát idézi. Az eredeti elképzelések szerint De Gaulle elnök az idén látogatott volna el ezekbe az országokba, hogy az afrikai államok szilárd franciabarét, blokkjának létezését igazolja: Ez a blokk azonban felbomló-i ban van. Egyaránt morzsolia Párizs állásait az amerikai szövetséges aknamunkája, valamint a valóban független utat járó afrikai országok példájának jótékony hatása. Réti Ervin Fenyegetőző szenátor Dirksen köztársaságpárti szenátor a szenátus republikánus kisebbségének vezetője pénteken kijelentette: ha nem jár sikerrel — ahogy ő mondta — az Egyesült Állanok Vietnammal kapcsolatos „békeoffenzí- vája”, akkor haditengerészeti vesztegzár bevezetését fogja javasolni Észak-Vietnam ellen. A törökszenátus ciprusi vitája # Újabb részletek a burundi vérengzésről December közepén a Kongó és Tanganyika között elterülő Burundi királyságban állítólag merényletet követtek el a királyi palota ellen. E merénylet leverése után az usumburai stadionban több politikust kivégeztek. A Genfben székelő nemzetközi jogász bizottság (JCJ) most megdöbbentő adatokat hozott nyilvánosságra a mészárlásról. Eszerint a nyilvánosan kivégzett 86 ember között ott volt a parlament valamennyi választott tisztségviselője, így a szenátus és a képviselőhöz két elnöke és összes alelnöke is. A kivégzettek nagy része a vahutu törzshöz tartozott (az ország élén az arisztokratikus vacuti törzs áll). A nemzetközi bizottság semmilyen szervezetnél nem tiltakozott, de nyilatkozatában kijelentette, hogy „nem lehet szó nélkül elmenni” a tények mellett. A bizottság szerint ma is 500, egyes adatok szerint 1200 ember tartanak Burundi börtöneiben, s helyzetük aggasztó.
