Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

Megkezdődnek a téli tanfolyamok Egy lépéssel lemaradva Gyöngyösön összpontosítjuk. Már most tizenöt ember dol­gozik a kálvária-dombi épít­kezéseken, január közepétől pedig átlagban negyven mun­kást foglalkoztatunk itt, mert szeptember 30-ra az átadást biztosítani akarjuk. — Ez az időpont ígéretnek fogható fel? — Természetesen. Annál is inkább, mert nekünk az OTP állandó megrendelőnk, érde­künk a pontos munka, és a tervet is teljesíteni akarjuk, nem szeretnénk ismét lemara­dással zárni az évet. És még valami sürget minket is: még a harmadik negyedévben sze­retnénk hozzáfogni a követke­ző huszonnégy lakás megépíté­séhez. A tervek elkészítése nem gond, mert a mostani ter­veket kell csak adaptálni és a tervezést is mi vállaltuk. ^ A lehetőségeink tehát kedvezőek, A ktsz elnökének, Csömör Józsefnek a megállapításai bi­zakodást kelthetnek tehát nem­csak az OTP vezetői körében, hanem azokban a gyöngyösiek­ben is, akik még ebben az évben szeretnének lakást vá­sárolni. Ezek után nincs okunk kételkedni abban, hogy még az ősszel harminckét család köl­tözhet új lakásba a város egyik legszebb helyén, a Kálvária­dombon. Nyomatékül tegyük hozzá aZ elmondottakhoz azt, amit a ktsz elnöke jelentett ki: épí­tési anyaggal nincs gondjuk, minden a ktsz dolgozóin mú­lik. Ettől kedvezőbb körülmé­nyeket már el sem tudunk képzelni. Reméljük, minden a legna­gyobb rendben megy majd. G. Molnár Ferene i MÉRCÉJE kozni kell sitb. Még sincs máé megoldás, mert a bizalom látó­köre elképzelhetetlen a véle­mények őszinte, nyílt kimore dúsa nélkül. Még rosszabb a „bicikliző*­vezető — itt-ott még van belő­lük —, aki, ahogy a szólás tart­ja: lefelé tapos, fölfelé haj­long. Igenis, vannak esetek; amikor a gyár, a hivatal, a kollektíva érdekében ellent kell mondani a felsőbb szerv vagy képviselője véleményének, elő­fordulhat, hogy a tényleges ér­deket meg kell védeni a vélt érdekekkel szemben. A beosz­tottak éles szemmel figyelik; mit tesz ilyenkor az igazgató; van-e bátorsága és gerince, hogy kiálljon a jó ügy mellett. Van egy terület, ahol külte nősen vigyázni kell, mert ha itt elvéti a vezető, akkor igen ne­héz lesz visszabillentenie a m:eingott bizalmat. A vezetői példamutatás ez a terület. Erre is van egy találó mondás: aki bort iszik, ne prédikáljon vi­zet. Leegyszerűsítenénk a dol­got, ha például a mérnöktől olyasféle példamutatást köve­telnénk, hogy fogja meg a la­pát nyelét és segítsen a kubi­kosoknak. A példamutatást el­sősorban és mindenekelőtt sa­ját munkájában várják el tőle munkatársai. A nagyobb felelősség termé­szetesen nag'obb hatáskört, több jogot is jelent, de ezt so­hasem szabad összetéveszteni az etryéni, emberi-erkölcsi ma­gatartással, amelyben éppen fordítva: a vezetőktől általá­ban többet várnak, mint az egyszerű munkástól, vagy be­osztott-tói. Utoljára hagytam, már csak fontossága miatt is, a bizalom megteremtésének és megőrzésének olyan fontos eszközét, mint a szigorú és kö­vetkezetes ellenőrzés. Téved, aki azt hiszi, hogy a bizalom egyben, az ellenőrzés hiányát jelenti. Az a vezető, aki rosz- szul értelmezett tapintatból, a bizalmat féltve elhanyagolja az ellenőrzést, lényedében fe­lelőtlenül vezet, és éppen az­zal veszíti el a bizalmat, hogy rossz gazdának bizonvül, mert nem vigyáz a közvagyonra, nem ellenőrzi a kiadott mun­kát, nem tartia kézben az álta­la vezetett inté-m-tevt. Az ész. a rátrr-nettyéff nem ** minden: a jó vezetőnek ahhoz is értenie kell. hogy megteremtse és megőrizze a bizalom légkörét. Vasvári Ferene — Az esetleges határidő-mó­dosításról mi a véleménye? — Két szempontból is hát­rányos lenne. Mindkettő az ér­tékesítésre vonatkozik. A la­kosság szempontjából: később juthatnak a jövendő tulajdo­nosok a lakáshoz; az OTP szempontjából: a téli hónapok­ban nem tudnánk a lakásokat értékesíteni. A ktsz néhány he­tes késése is legalább egy fél­éves elcsúszást vonna maga után. A mai lakáviszonyok kö­zött mindez súlyos gondokat okozna. — Még egy kérdést: a lakás- építkezésekre vonatkozóan mi­lyen távlati programja van az OTF-nak? — Tudomásom szerint még hosszú éveken át foglalkozunk a Kálvária-dombon lakásépít­kezéssel, évenként mintegy 40 lakást szeretnénk értékesíteni, tehát a ktsz a távlatban is szá­míthat az OTP-ra, mint biztos megrendelőre. A KTSZ BIZAKODÓ A nyitva maradt kérdésekre Csömör Józseftől, a Mátravi- déki Építő és Szakipari Ktsz elnökétől kértünk választ. — A lemaradás tény — mondotta Csömör József —, de ebben nem mi vagyunk egyedül hibásak. Az elmúlt év elején még nem tudtuk kapaci­tásunkat lekötni, ezért kény­telenek voltunk Vácott és Eger­ben is munkát vállalni: lakás- építkezést. Mivel ott lekötöt­tük magunkat, a gyöngyösi OTF-sorház építésére nem ma­radt elég emberünk. Segéd­munkásunk egész évben kevés volt. — Mit várhatunk ebben az évben? _ Lényeges változást. A munk aerőt átcsoportosítjuk, A BIZALOM M a már senki sem fogadja el azt a régi felfogást, hogy a hivatalhoz a teremtő megadja a szükséges észt is, de arról még mindig sokan megfeledkeznek: a rátermett­ség önmagában édeskevés^ ah­hoz, hogy valaki jó vezető le­gyen. A szellemi képességek, a felkészültség, sőt még a rutin, a tapasztalat sem minden, sóik más kell még ahhoz, amit úgy nevezünk: a vezetés művésze­te. A sok közül most csak egyről essék szó, — talán az összes között a legfontosabb­ról — a vezetők és a beosztot­tak közötti bizalomról. Ritka kincs és nem alakul ki magá­tól. Nem elhatározás, vagy ügyeskedés kérdése. Nincs rá recept — nem is lehet, hiszen gyakran több száz vagy _ több ezer emberről van szó, és ők sem külön-külön, hanem együttesen alakítják ki a biza­lom légkörét — az egyetlen ve­zető iránt. A szigorú, következetes, ke­mény kezű vezető is lehet nép­szerű; a bizalom nem zárja ki, sőt feltételezi a következetessé­get és a rendet. Pontosan ak­kor támadnak bajok egy-egy koHektívában, ha a vezető hol hideget, hol meleget fúj —, ahogy mondani szokták, — vagyis, ha egyszer megbocsát, másszor megbünteti ugyan­azért a hibáért. Különösen ak­kor okoz ez gondot, ha a kü­lönbségtétel emberekhez igazo­dik, ha kialakul a benfenlesek, a lieblingek köre, akikre más szabályok és kötelezettségek ér­vényesek, mint az üzem, vagy a hivatal többi dolgozójára. Ne is csodálkozzék senki, ha ilyen kivételezés után megindul a susmus, a „folyosó-agitáció”. és elkezdik találgatni, vajon miért elnéző az igazgató x-szel, miért tesz kivételt a főmérnök y-nal? Ahol pedig felüti fejét a plety­ka, az intrika, ott a bizalom — a vezetők, és az egymás irán­ti is — egy csapásra megszű­nik. és ez jelentős bajok forrá­sa lesz. /gyakori hiba az is, hogy " bár a vezetőknek általá­ban mindenkiről megalapozott , véleményük van, ezt azonban gondosan véka alá rejtik, el­hallgatják, vagy ha szólnak is [ róla, nem az érintett előtt. Nem l könnyű persze mindent szem­től szembe mondeni, az igaz- Iság — még a mecelapozott itraz- ság is gyakran fáj, a nyíltan elmondott bírálatot nem min­dig fogadják szívesen, a meg­bírált beosztottal esetleg vitat­Nyugodtan lehet a Luca szé­kéhez hasonlítani, hiszen évek óta húzódik az ügy, és még ma is nagyon a kezdetén tarta­nak Gyöngyösön a Kálvária­dombi OTP-sorházak építkezé­sében. Emlékszünk, eleinte a területfelhasználási engedély megszerzése körül folyt elke­seredett küzdelem, és bár a szemben álló felek egyike még ma sem adta fel a harcot, a városi tanács az elmúlt év áp­rilisában már átadta a terüle­tet a Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz-nek, hogy a munka előkészítését megkezd­hessék. Az építkezésre vonatkozó szerződés szerint még az el­múlt évben nyolcszázezer fo­rint értékű munkát kellett vol­na teljesítenie a ktsz-nek, en­nek azonban csak töredékével tudtak elszámolni. Pedig az idén, a harmadik negyedévben a harminckét lakást át kell adniuk. Tudják-e teljesíteni a köte­lezettségüket? A JELENLEGI HELYZET A ktsz a terület átadása után csak hónapokkal később kez­dett a felvonuláshoz. Kivágták a leendő épületek helyén a szőlőt, a fákat, elkészítették a felvonulási kerítést, felállítot­tak egy vasvázas színt, amiben két helyiséget alakítottak ki, megépítették a felvonulási víz- és villanyvezetéket, négy épü­let alapjait kitűzték, két épü­let alapozásánál a földmunkát befejezték, és ezzel a végére is értünk azoknak a munkáknak, amiket az elmúlt év javára könyvelhetnek el. Ha viszont azt kérdezzük: kimerítette-e mindez a szer­ződésben vállalt nyolcszázezer forintos beépítést, a választ nem nehéz megadnunk. A le­maradás kétségtelen, bár nem vészes, de kedvezőtlenül befo­lyásolja az idei feladatok el­végzését. Márpedig senkinek sem közömbös, hogy a har­minckét lakást mikorra feje­zik be. MIT MOND AZ OTP? Az OTP gyöngyösi fiókjának vezetőjét, Körösi Gézát kér­deztük meg: hogyan látják a sorház-építkezés jelenét és jö­vőjét, mit várnak a ktsz-től? — Csak személyes vélemé­nyemet mondhatom el, és csu­pán szóbeli közlésekre hivat- kozhatom — kezdte a vála­szát Körösi Géza. — Természe­tes, hogy minket az eredeti át­adási határidő érdekel minde­nekelőtt. — Bizakodóak? — Annyit tudok, hogy a ktsz eddig lemaradással küzd. Tu­domásom szerint 1965 végéig nyolc ház alapjait kellett vol­na elkészíteniük, két épületet kellett volna tető alá húzniuk, hogy a téli hónapokban is tud­janak dolgozni. Ebből a prog­ramból azonban csak nagyon kevés valósult meg. — Mi okozta a lemaradást? — Ügy tudom, a ktsz mun­kaerő hiányára hivatkozva akadályközlést jelentett be. Fogatos a fogat mellett — Hát nem, azt nem lehet mondani, hogy könnyű... ", — Na lássa... Ta­vasztól őszig, amíg nincs az a nagy pa- csét, még megy a munka, lehet keres­nie is a fogatosnak, > ha már egyszer dol-> gozik... De ilyenkor, három, néha négy hó­napon keresztül... Tudja mennyire jön ki nekem naponta a pénzem? Nem tudja... Megmondom. Hát ilyenkor télidőben 13—14 forintot kere­sek ... Melyik mun­kás csinálná ezt eny- nyiért? Na ugye ... Hogy akkor miért '■ csinálom? Mert kell. Mert valakinek ezt is kell csinálni. Hát 1 ezért... Na, húzd meg! —. rántja meg a gyeplőt, s mutató-1 ójával megböki a ‘ '■vcsmáját... 5 El is felejtettem» negkérdezni, hány a- f 1ik forduló ez... i Gyurkó Géza \ Aztán neki a var­jak borította földek­nek, kéz a zsebekben, az egyik az ostort markolja az istente­lenül nyikorgó, ide- oda bóklászó szekér mellett kilométere­ket caplatni. A felfa­gyott út olyan, hogy a ló is szinte tipegve jár, levágott fejjel, kifényesedett és gő­zölgőén csapzott szőr­rel... Üresen vissza, pa­kolni újra ... Ami még nem volna baj, de az idő meg az út úgy összefog, hogy tíz forduló helyett jó, ha négy, vagy éppen csak három sikerül egy nap, mert azért az embernek is mele­gednie kell. a lónak is pihenni, enni hogy bírja ezt az is tenverte nehéz utat — Mondja már meg, de becsületére., könnyű munka ez" — kérdi. nak és várnak a lo­vak, öt óra is jó el­múlik .., Aztán ete­tés, gondozás, befogás és megkapaszkodik a reggel az ég pere­mén, mire kii'l a trá­gyadomb mellé, amit rakni és hordani kell, jó kilométerekre vé­gigzötyögve a der­medt tájon, A tizedik villánál már lekerül a pufaj- ka és van dolga a kézfejnek, mire tele- jes a szekér, hogy le­törölje a csípős reg­gelben is forróság űz­te izz idsáaot. — Aztán így ülni fel... vagy baktatni a szekér mellett — mondja, egyáltalán nem panaszképpen^ csupán a tények szá­raz közlésének hang­ján ... — öt félde­ci... igy hívom — mutat a vasvillára, mert hogy legalább úgy befűt az ember­nek, ha forgatni kez­di, hogy hamarább teljék a szekér... A kakasok ilyenkor fordulnak a másik oldalukra, legfeljebb egy-egy öreg tarajos pislog ki a hideg csillagokra, hogy az­tán gyorsan vissza­dugja a fejét a szár­nyai alá. Éjszaka van még, legalábbis ilyen­kor télen. A járdán, a csikorgó éjszakában egy pufajka caplat kucsmában és nagy csizmában. S miután egyrészt a szellemek órája már azért el­múlt és a szellemek amúgy sem rajonga­nak pufajkáért, csiz­máért, meg állítólag nincsenek is, nem ne­héz kitalálni, hogy az éjszakát hajnalra váltó óra idején em­ber baktat párázó lé­legzettel. Amúgy közönsége­sen: a szövetkezet fogatosa. Négykor kelt, most fél öt, mi­re kiér az istállókhoz, ahol a fanyar szagú, de kellemes melegben fel-felhorkanva áll­kezeti vezetőség végzi. A közö? munkát a pártvezetőség irá­nyítja és hangolja össze. Arra kell törekedni, hogy a téli tanfolyam idején valamennyi községi rendezvényt jól han­goljanak össze. Nem szabad megengedni, hogy bármi is akadályozza, vagy nehezítse a téli tanfolyamok zavartalan menetét. A téli tanfolyamok befejezé­se után a propagandistákat já­rási és megyei szinten tanács­kozásra hívjuk össze. Ezeken a tanácskozásokon elmondják a tapasztalataikat és javaslatokat tesznek a kü­lönböző problémák megoldá­sára. A megyei pártbizottságon operatív csoport gyűjti össze a különböző tapasztalatokat es feljegyzésben juttatja el észre­vételeit az egyes problémák­kal kapcsolatban az illetékes szerveknek. Minden feltétel megvan ah­hoz, hogy a téli tanfolyamok beváltsák a hozzájuk fűzött reményeket. Azon kell lenni, hogy a téli tanfolyamokban rejlő nagyszerű lehetőségeket minél nagyobb mértékben liasznosítsuk. Ezzel is segítjük a párt eszmei-politikai irány­vonalának következetes érvé­nyesítését és a szocializmus építésében előttünk álló fel­adatok eredményes megoldá­sát. Dr. Földi Pál a megyei pártbizottság osztályvezetője rzászló cséretet Pánczél —, hanem mindannyiunké. — Tanul? — Igen. „Levelezek’’ a mis­kolci technikummal. Az elmúlt szerdán voltak az első beszá­molók. Legközelebb pedig feb­ruár 22-én utazom... — Miért a miskolci iskolába jár? — Sajnos, nem volt más vá­lasztásom: a két műszak mel­lett lehetetlen az egri esti tech­nikumra járnom... Minden­esetre jó lenne, há legalább az utolsó évet idehaza fejezhet­ném be. Kényelmesebb lenne, kevésbé fárasztó. Úgyis annyi gondom, bajom van...! — Mi a gondja, baja...? — A LAKÁS, meg a kicsi... Sajnos, nagy utánajárással is csak olyan „főbérletet” tud­tam szerezni, amelynek a szo­bája nedves, egészségtelen. Két és fél esztendős kisfiam állan­dóan betegeskedik, miatta sok­szor odahaza kell maradnia a feleségemnek. Gondolhatja, mennyire nyugtalanít?! Itt benn, a munkám sok mindent elfeledtet velem, de ha kime­gyek a gyárkapun — annyi minden megrohan egyszerre...! Gyóni Gyula nap anyagának. Ezért azokban a községekben, ahol téli tan­folyam lesz, össze kell hangol­ni a pártnap megtartásával. Nagy figyelmet fordítunk a gazdasági élet alakulására és a termelési feladatok sikeres végrehajtására. A téli tanfo­lyam keretében megvitatjuk a termelőszövetkezetekben folyó termelési és munkaszervezési problémákat. Megfelelő figyel­met fordítunk a munkadíjazás rendszerére és formáira, vala­mint az anyagi érdekeltség el­vének következetesebb érvé­nyesítésére. Foglalkozunk még a szocialista nagyüzem egyéb termelési és szervezési kérdé­seivel. A téli tanfolyamokon az elő­adásokat a kiküldött tanfo­lyamvezetők és propagandis­ták, a helyi aktívák segítségé­vel, személyes beszélgetéseken, családlátogatásokon vesznek részt, valamint nagyobb ren­dezvényeket és kisgyűléseket tartanak. Nagy figyelmet for­dítunk a téli tanfolyamokon dolgozó propagandisták kivá­logatására. A propagandisták jelentős része vagy elvégezte, vagy pedig most végzi a mar­xista-leninista esti egyetemet, ; Ezek a propagandisták szíve- - sen vállalták a rájuk bízott feladatokat , A téli tanfolyamok szervező- : sét a járási pártbizottságok 1 irányításával a községi párt és tömegszervezetek, valamint a helyi tanács és termeiőszövet­a vándoi forint ötvennél. A száz száza­léknak mindig felette van hát! — Selejt? — Hét éve nincs selejtem.. 1 — Mikor szabadult? — 1957-ben... A tihaméri gyárban. Esztendőre rá ide jöttem. Azóta itt vagyok. — Mi a feladata? — Szállító és szellőző be­rendezésekhez készítek alkat­részeket. Tengelyeket, perse­lyeket: százados tűrésű „paran­csokkal”. — Legkedvesebb munkája? — Nem lehet válogatni. Min­dent megcsinálok. De azért legjobban a tengelymunkát szeretem. ELNÉZÉST kér, egy percre távozik: a tanulójának mutat valamit a gépen. — Régóta van tanulója? — Ez a mostani az ősztől. Három másik már felszaba­dult. — Milyen segédek lettek? —Csak egyikük maradt a műhelyben, a Veres Jancsi. Huszonötünk közül a II. lett a versenyben. — Az egyik legjobb fiatal segédünk — szól közbe a mű­vezető. — Nemcsak az én érdemem — hárítja el szerényen a di­Holnap megkezdődnek a téli tanfolyamok, amelyek az esz­ínei—politikai nevelés jól be­vált és közkedvelt formái A tervek szerint megyénkben 109 téli tanfolyam indul, ame­lyen mintegy 170 jól felké­szült propagandista segíti a községi pártszervezetek és ter­melőszövetkezetek előtt álló feladatok megoldását. A téli tanfolyamok kettős feladat megoldására hívatot­tak. Egyrészt arra kell töre­kedni, hogy főleg azok vegye­nek részt a téli tanfolyamo­kon, ákik más módon szerve­zett politikai képzésben nem részesülnek. Másrészt nagy gondot kell fordítani a terme­lőszövetkezetek zárszámadó közgyűléseinek politikai előké­szítésére. Ennek érdekében a téli tanfolyamok közvetlenül megelőzik a zárszámadó köz- gyűléseket, A jelenlegi hely­zetben különösen fontos a té­li tanfolyamok jó megszerve­zése és színvonalas lebonyolí­tása. Ezt indokolják a gazda­sági, a politikai és a kulturá­lis étet területén előttünk álló feladatok. Különösen fontos a szocialista tudatosság fokozása és a dolgozó tömegek mozgó­sítása az 1966-os terv fő fel­adatainak maradéktalan telje­sítésére. Ezekben lehet megje­lölni a téli tanfolyamok előtt álló legfontosabb feladatokat. A téli tanfolyam keretében foglalkozunk időszerű kül- és belpolitikai kérdésekkel. Ez a téma megfelel a januári párt­Megállt PIROS versenyzászló a fa­lon... A zászlón egy név — ugyan­az, amelyik a szomszédságá­ban kifüggesztett papírlap fel­sorolásának az élén áll: Pán­czél Lajos. A délutáni műszak vezetője azt mondja, hogy a Könnyű­ipari Alkatrészgyártó és Ellá­tó Vállalat egri üzemében évek óta folyik az egyéni munka­verseny, s legjobbjait — egye­bek között — ilyen kis zász­lócskával tisztelik meg. A legutóbbi értékelés szerint Pánczél Lajos esztergályosra esett a választás: + 61,1 pon­tos eredményével ő került az élre. A számhoz írt megkülönböz­tető előjelnek különösen meg­nőtt a súlya az elmúlt eszten­dőben, melyben a forgácsolók az egymással való versengésen túlmenően —■ a szocialista mű­hely cím eléréséért is küzdöt­tek. Mióta megszületett a ne­mes elhatározás, a korábbiak­nál szigorúbban bírálják egy­más munkáját, viselkedését, könnyebben lehet „mínusz” pontot szerezni, s jobban meg kell dolgozni a „pluszokért”. Bizonyságként a verseny fel­tételeit mutatja a művezető, i NÉHÁNYAT közülük: min-1 den tíz normaóra-megtakarítási után egy jó, túllépés esetén! egy rossz pont jár. A selejt- mentes termelést egy év utáni 10 jó ponttal jutalmazzák, de| minden 100 forint értékű kárt! 10 rossz ponttal büntetnek. A munkafegyelem százszázalékos I betartásával 5 jó pontot lehet, szerezni — de például egyetlen igazolatlan hiányzással nyolc] pontot veszít a versenyző! | Piros vándorzászló a falon... j Vándorzászló...? De hiszenj 9 hónap óta nem cserélt gaz­dát; három negyedéven ke-1 resztül el nem mozdult a he­lyéről! j Ki ez a Pánczél Lm jós, aki tavaly háromszor nyerte el a megtisztelő kitüntetést, aki csaknem egész esztendőben a forgácsolóműhely legjobbjának bizonyult...? Szerény fiatalember lép a művezető irodájába: egy E— 400-as típusú esztergagép ,,gazdája”. — Hogyan szerezte azt a 61,1 pontot? — Dolgoztam... Kettőezer-egyszázat keres, de az órabére nem több nyolc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom