Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-30 / 25. szám

Pályaválasztási gondok A fiú az idén érettségizik a gimnáziumban. Amikor az osz­tályfőnöki órán a pályaválasz­tásról beszélgettek, csak a vál­lát vonogatta: — Nem tudom, nincs még elképzelésem... Otthon a szülei is faggatták: — Agrármérnök... — vágta rá találomra. — Még mit nem! — repliká- zott az apja. — Kereskedő... Azt nem — csattant fel az anyja. — Elég az én felelősségem. Egyszer el­számolod magad, aztán fizet­hetsz. Győzködték, hogy tanuljon tovább, szerezzen valami dip­lomát. Mindegy, hogy milyet, csak diploma legyen. Az osztályfőnök nem szíve­sen javasolja, hiszen elégséges rendű... Az eset, sajnos, tipikus. A gyerek találomra jelöl meg va­lamilyen pályát. Nem ismeri a lehetőségeket, nem is tudja, mit választ, lényegében milyen követelményekkel áll szemben. De eléggé tipikus az ilyen szülői magatartás is, legtöbb­jük nem akarja, hogy a gyer­mekük a szülők szakmáját vá­lassza. „Legyen több, mint én, tanuljon, szerezzen diplomát, hajlandók vagyunk ezért min­den anyagi áldozatra” — mond­ják. Sajnos, tipikus az is, — le­gyen szó általános iskolában végzőkről, vagy akár az érett­ségiről, a pályaválasztás előtt álló gyermekek és szüleik, a lehetőségeknek egy tizedét sem ismerik. Az egyik általános is­kola VIII. osztályának harminc tanulója, mindössze tíz isme­rős szakmát tudott felsorolni. Ismereteik mindössze ennyire terjedtek. Az állami és társadalmi szer­vek felismerték ennek a hely­zetnek a fonákságát. Igyekez­Jlakka'índezés „VARId”-BÚTOR Gyakran olvashatunk arról, hogy elkészült egy-egy új bér­ház és megtörtént a lakások átadása Kisék vagy Nagyék lakást kaptak. Persze, a lakás még csak lakóhelyiség. Igazi otthonná akkor válik, amikor tulajdonosai saját Ízlésük, vá­gyuk, kényelmük szerint be­rendezik. Régebben ehhez sok­szor valami rendkívüli pénz­már nem megoldhatatlan probléma a lakás otthonná varázsolása. A téli időszakban jóval több a kárpitozott bútor a boltokban. Az Ibolya, Orgo­na, Szirén elnevezésű modern bútorok egy-egy kényelmes, darabot jelentenek a lakás­ban, otthonosabbá téve azt. Az úgynevezett variálható bútorok kis és nagy lakásban nek segítséget nyújtani az osz­tályfőnökök is, akik, a helyi le­hetőségeken túl, az országos lehetőségeket is igyekeznek is­mertetni. Elősegítik a pályavá­lasztást a szülői munkaközös­ségek is, amelyek a pedagógu­sokkal közösen meghívnak olyan szülőket — bányászt, esz­tergályost, vegyészt, mezőgaz­dasági gépészt —, akik népgaz- daságilag fontos munkakörben dolgoznak, s munkájukról be­szélgetnek az osztállyal. Sok helyen a helyi tanácsok, a Ha­zafias Népfront-bizottságok, Nőtanácsok is segítenek a pá­lyaválasztás gondjaiban. Mindez azonban nem csök­kenti a szülők felelősségét a pályaválasztásban. Elsősorban a szülő ismeri gyermeke képes­ségeit, vágyait, tehetségét. El­sődleges, hogy ezeket a szülő tárgyilagosan mérlegelje, s ne akarja például zenei pályára irányítani botfülű gyermekét, vagy egyetemi vizsgára közepes végzettségű fiát —, hogy a vég­leteket említsük —, mert nem hajlandó elismerni, hogy egy kitűnő műszerész, bőrdíszmű­ves is lehet értékes tagja a tár­sadalomnak. A szülő, ha azt akarja, hogy a gyermeke feltalálja magát, és valóban megbecsült tagja le­gyen ennek az államnak, mint ahogy segít a gyermek jelle­mének formálódásában, segíte­nie kell a gyermek tehetségé­nek, rátermettségének megfe­lelő foglalkozási ág megtalálá­sában is. Megfelelő könyvek, tájékoz­tatás, a szülőknek egyes fog­lalkozási ágakról alkotott né­zete, mind szerepet játszik a gyermek hivatástudatának ki­alakulásában. Tiltani a gyermeket, leszólni egyes foglalkozási ágat, elkép­zelést a jövőről, — helytelen. Ennek a következménye lehet az, hogy a gyermek elképzelé­sei nem bontakozhatnak ki, nincs alapvető ismerete egy- egy képzeletét megragadó fog­lalkozásról, munkáról. Ennek eredménye lesz aztán az ötlet­szerű pályaválasztás. Ezekben a napokban, amikor a pályaválasztás ezer és ezer gyermek jövőjét dönti el, a szü­lők felelőssége, nagyfokú kö­rültekintése elengedhetetlen. Kovács Margit Totó, árverés, farsangi mulatságok i,Avas” elnevezésű lakószoba. A 14 darabból álló szoba- berendezcs ára 11818 forint) a huzat minőségétől függően az ár változik,) forrás: hozomány, örökség, hosszú évek nehéz spórolása kellett A mai modern bútorok nem igényelnek ilyen nagy befek­tetést. Könnyebb megszerzésü­ket több objektív körülmény is segíti. Az évente ismétlődő zárszámadások, nyereségrésze­sedések, bányász családoknál a hűségjutalom, egyszerre te­kintélyes összeget jelent a csa­ládnak. Nagy segítséget jelen­is jól felhasználhatók. Egy teljes varia-bútorral például be lehet rendezni egy másfél- szobás lakást. Az Ibolya és Orgona nevű heverők köny- nyen kezelhetők, kis helyet foglalnak el a lakásban. Helyet kapott a modern bú­torokban a műanyag is. Pél­dául a Judit és Szirén névre keresztelt fotelek habgumis, kiemelhető párnával készül­nek. Ez tisztán tartásukat megkönnyíti. * „Varia II.” lakószoba-változat. A 11 darabból álló szo­baberendezés ára — egyszemélyes rekamiéval — 7626 forint. tenek az OTP-hitelakciók, amelyek felhasználásával kis bútort, szekrényt, ötezer fo­rinton felüli hitelkeretből pe­dig teljes lakószoba-berende­lést is vásárolhatnak. Ilyen körülmények között A bútorokat darabonként is meg lehet vásárolni, de a tel­jes szobabútort is. Érdemes körülnézni a bú­torboltokban, hogy a nehezen várt új lakást otthonossá te- hessükj A farsang: kollektív szóra­kozás. A bálok, klubnapok, vidám estek ideje... A ha­gyományos farsangi mulatsá­gok ötlettárát egészítsük ki most két új tippel: a jelmez­totóval és az árveréses batyu­bállal. A jelmezbálok kedves és iz­galmas kiegészítője lehet a jelmeztotó. A bál szervező bi­zottsága már jó előre jelentse be: senki ne árulja el senki­nek — még legjobb barátjá­nak sem! milyen jelmezben jön majd a bálba. A farsangi mulatságot megelőző napon a szervező bizottság két tagja — teljes titoktartás mellett — járja végig a bálozókat, s je­gyezze fel jelmezüket. Utána készítsék el a totószelvénye­ket. Valahogy így: Cigánylány ....................... Pi ncér ............................... Udvarhölgy ....................... Ká rtya ............................... Három testőr ....................... és így tovább. A jelmezben és jelmez nél­kül megjelenő bálozóknak így a belépés után ki kell tölteni- ök és le kell adniok a szelvé­nyeket: kire tippelnek, ki mi­lyen jelmezben jelenik majd meg. Aki a legtöbbet eltalál­ta, azé a torta, vagy az üveg pezsgő... Ha a totószelvényeket meg­számozzák, és egy-két forin­tért árulják a vendégeknek- ezzel megoldották a lombo’a- kérdést is, s így mindenkinek esélye van a nyerésre. Még akkor is, ha nem találta el a jelmezek tulajdonosainak ne­vét. A másik — ugyancsak vi­szonylag egyszerűen megvaló­sítható ötlet — az árveréses batyubál. A hálózó lányok, fia­talasszonyok és nővendégek mindegyike összeállít otthon egy kit batyut: két személyre elegendő hideg vacsorát. Ez le­het hideg sült, felvágott, sava­nyúság, sütemény, gyümölcs, üdítő ital és még sok más, s természetesen a tányérok, evő eszközök, papírszalvéták... A batyura azután ráírják a ne­vűiket. A mulatság legfőbb biztosí­téka egy jó humorú és jó be­szélőképességű árverési kiki­áltó. aki sorra veszi a batyu­kat. Bejelenti, hogy ki állítot­ta össze a jóféle ennivalókat, majd elkezdi biztatni a jelen­levőket: senki többet előszói-, senki többet másodszor ... Az árverési licitálás szabá­lyait előre meg kell határozni. Kikiáltási ár egyformán: egy forint A maximum: tíz fo­rint. A licitálás közben leg­alább háromszor kell koppan- nia a kalapácsnak... Aki elő­ször kiabálja be — tíz forin­tig — a legmagasabb árat, az lesz a batyu tulajdonosa, s az költheti el a vacsora összeállí­tójával a hideg falatokat. Előadódhat olyan helyzet is, hogy többen egyszerre kiabál­ják be a maximális tíz forin­tot. Ilyenkor Igazságosan kell dönteni, mégpedig szellemi ve­télkedővel. A vetélkedőnek adhatunk farsangi aktualitást is. Például: soroljanak fel farsanggal kapcsolatos zenei és irodalmi műveket... Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya, Pol­liim: Farsangi lakodalom, Strauss: Egy éj Velencében ... és így tovább. Kérdezhetjük a vetélkedőket farsangi népszo­kásokról, híres farsangoló vá­rosokról, a farsangi fánk elké­szítésének módjáról stb. Az árveréses batyubál leg­főbb jelszava ez legyen: sértő­dés nincs! Minden „batyu” egyformán kedves, s mind egyformán kelendő legyen ... Ezzel a báli kerettel meg le­het takarítani a büfével kap­csolatos munkát, csak megfe­lelő két-négyszemélyes aszta­lokat kell a vacsorázóknar biztosítani. Tíz forintot min­den férfivendóg elköltene part­nerére, s két személyre a va­csorát összeállítani nem meg­terhelő a nők számára .sem. Az árverésből béfolyt össze­get azután el lehet költeni kö­zös célokra, lemezek és köny­vek vásárlására, majdani nyá­ri kirándulás költségeinek ki­egészítésére. Jó mulatóst! Somos Ágnes A farsangi ruhákról Megkezdődött a farsangolás, a szórakozás, a tánc, a viga­lom ideje. A báli meghívó ér­kezésekor minden nőben azon­nal felötlik: mit vegyek fel? Megkérdeztük az „illetékese­ket”, mi a divat, mit illik fel­venni? Az anvasok Ät ni. A Textilnagykereskedelmi tó. A bársony mellett a legna­gyobb divat a csipke, légkere- settebb a fekete, de a fehér, színes alátéttel, ugyanolyan elegáns. A színek: A farsang legked­veltebb —, valljuk be — leg­elegánsabb színe a fekete. A fekete ruha minden nőt kar­csúsít, hangsúlyozza az ünne­pi alkalmat. Persze, a fiatalabb korosztály inkább a négerbar­nát választja, de ezen a télen a rózsaszín és a világoskék is divatos. A ruhafazon: “ tSS forma mellett a fodros, lengő­szoknyás, szűk derekú ruha is divatos. A trapézruhák általában ujj nélkül, elől magas nyakkal, há­tul mélyen kivágva készülnek, A szoknya formája enyhén bő­vülő, s a ruha lazán követi a test vonalát. Egy strassztű, vagy hátul a ruhakivágásban egy düsessz szalagcsokor díszí­ti. Ehhez a ruhafajtához álta­lában a díszítő tűhöz illő füV klipszeket hordják. Kis alkalmi ruha, anyaga fe­ketebordó fémszálas szövet. Gallérját fekete düsesszborítás díszíti. Fekete gyimgvgombok- kal gorobolódik a ruha eleje és a kézelő is. Vállalat tájékoztatása szerint a legkeresettebb ruhaanyag a fémszállal átszőtt szövet. Kao- ható szürke, fekete, bordó, zöld, sárga beszövésekkel. Inkább átmeneti ruhához jó, de sokan vásárolják a türkiz színű, a fe­kete, barna Salome nevű anya­got is. Nagyestélyi ruhákra a kínai és fémszálas brokátokat ajánlották, s azoknak a nők­nek, akik nagyon szépek akar­nak lenni, francia és angol bár­sonyt. A púderrózsaszíntől a feketéig, a halványkéktől a vér­vörösig sokfélé színben kapha­Báli ruha: Fehér düsessz fel* sörész, fekete és fehér plisszi- rozott tüllszoknyával. A ruha elejét strassztű díszíti, és ezüst gyönggyel hímezték ki, sugár* alakban. A romantika korát idéző ru­ha szoknyája bő, plisszírozott* loknisan szabott, vagy a szok­nyát alul, egymás felett több- soros fodor díszíti. Ugyancsak fodros a gallér, és a hosszú u.ij kézelője. Ehhez a ruhához haj­ban viselnek strassztűt, gyöngy­sor csak akkor illik hozzá, ha a nyak kivágott, vagy gallér nélküli. Kovács Margit A legkisebb cinke magot keres Az öreg alma fa göcsörtös ágain néhány cinke ült. Zord téli reggel volt. Nagy hópely- hek szállingóztak az égből. — Az élet napról napra ne­hezebb — csipogták kétség be­esve a madarak. — Mi az, ami az égből jön? — kérdezte tőlük a legkisebb, amelyik félrehúzódva kupor­gott az ágon. — Ilyen ostobaságot is csak Pipszi kérdezhet — így hívták a legkisebbet, háborodtak fel a többiek, s mérgesen odébb repültek egy másik fára. Pipszi félénken behúzta a fe­jét. — Ne szomorkodj, — csiri­pelte mellette egy kövér ve­réb. — Hiszen te csak ezen a nyáron keltél ki a tojásból, csakugyan nem tudhatod mi az. Ami az égből jön, az a hó, betakarja a magokat és mi azért nem találunk ennivalót. — Milyen okos és jó vagy — csipogta Pipszi. Kérlek, maradj mellettem egy kicsit. — Hát ez sajnos lehetetlen — fontoskodott a veréb. Na. már nem havazik, el kell re­pülnöm egy kicsit a faluba. Körülnézek, nincs-e valami en­nivaló, mert már nagyon éhes vagyok. Huss, azzal el is repült a veréb. Pipszi bánatosan nézett utá­na. Közien egyik óra a másik után telt el. Pipszi egyre job­ban éhes lett, s félénken né­zett a szomszéd fára, ahol a többi cinke ült. Engem csak kigúnyolnak, gondolta bánato­san és arra gondolt, vajon ta­lált-e valami ennivalót a ve­réb. Hátha a faluba nekem is szerencsém lesz, gondolta, s felrepült. A faluban tele volt az utca gyermekekkel. Örültek a hó­nak. Pinszi kicsit félt, de az éhség vem hagyta miunodni. Etetőt, keresett, de sehol sem talált. Kimerültén repült le vé- * aül eoy k-rí+ósre htír-pj nn-i kés házhoz. A kis házban lakott két kis testvér: Erika és Heim. Pipszi egy könyörgő dalt éne­kelt, és erre kinyílt a ház ajta­ja. Kijöttek a gyerekek, s a kis kert egyik fájára egy feltört diót akasztottak fel, ami tele volt zsíros maggal. Aztán visz- szamentek a házba. A kis cin­ke félt, csak úgy dobogott a kis szíve, de azért kíváncsian odaszálli a fához. Amikor ész­revette a dióbelet, hangosan felcsipogott örömében. A dió szélére állt, és gyorsan csipe­getni kezdte az ízletes magot. Nemsokára erősnek, jólakott­nak érezte magát. Aztán hirtelen szégyenkezni kezdett. Lám, milyen vagyok én, teleeszem magam, közben a többiek éheznek. Visszare­pült gyorsan a társaihoz. — Mag ... mag ... magot találtam, — csipogta izgatot­tan. A cinkék először hitetle­nül néztek rá, aztán felkereke­dett az egész csapat és elre- vült a házhoz. Erika és Heinz közben sok-sok magot raktak ki, az egész cinkecsapat jól lakhatott vele. Pinszi büszke volt ügyességé­re, és joggal, mert ezen a télen egy cinke sem éhezett a csa­patból. Erika és Heinz gondos­kodtak róluk. (Németről fordította: Gyarmati Erzsiké)

Next

/
Oldalképek
Tartalom