Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-30 / 25. szám

✓ Végh Antal újabb novelláiról A megyei helytörténetírásról ) y égh Antalt — bár a fiata- | ’ labb prózaíró nemzedéket 'képviseli — nemigen kell be­• mutatni mai irodalmunkat fi­gyelemmel kísérő olvasóinak. »Első novellas kötetével a Mag­vető Üj termés-sorozatában je­lentkezett rnég 1963-ban, nem sokkal később, mint regényíró mutatkozott be (Kékszemű élet), majd meg érdekes és gondolkodtató szociográfiai .írásaival vonta magára fi- ! gyelmünket. [ A Szépirodalmi Könyvkiadó [most újabb novelláit adta köz- 're Nyugtalan homok címmel. Tizennégy írást tartalmaz ez a ’ kötet, tizennégy novellát, me- [lyek a tematikai változatosság [ellenére is jól mutatják Végh | Antal sajátos írói alkatát. Ez [a sajátosság a paraszti téma- i választásban keresendő, de fezen belül is a Nyírség paraszti [világához való vonzódás a leg- [ markánsabb benne. Érthető, [hisz Végh Antal maga is a [Nyírség „sajátos varázsú tá­ljának” szülötte. S bár a nyír- < ségi táj, a nyírségi emberek, a [nyírségi világ Krúdy vagy Mó- I ricz rajzolta képei nagyon is tu- ! datosodtak már bennünk, most [mégis azt érezzük: Végh Antal í máris megütötte azt a hangot, [amely sajátos színezetével • újabb mozaik lesz a Nyírség [rajzához. Novelláinak jó része ta nyírségi falu érdekes, de el- j lentmondásokkal teli világába »vezeti az olvasót. A múlt és a [jelen képei vegyülnek „a teg- ; napi és a mai magyar falu” 'embereinek sorsában, amelyet ‘ sok-sok szeretettel, nagy meg- ' értéssel, de szenvedélyesen az 1 igazságot kutatva varázsol •elénk az fró. A kötet címadó [novellája (Nyugtalan homok), az Erdei föld. virágföld. a Két egyforma fejű ló egyaránt szép példa erre. é A J z első (a legjobban kl- t munkált írások egyike a kö­• tét ben), a nyírségi homok la­kóinak már megváltozott, de még a múlt maradványaival is terhes életét villantja elénk. A falura hazalátogató tanítónak, akinek a kertek alatti nyírsé­gi homokién ger, meg az aká­cok jelentik a szűkebb hazát, az otthoni világot, keserűen kell rádöbbennie, hogy még mekkora „mélységet fed ez a homok itt”, s mennyi „min­dent takarnak a terebélyes, kemény háncsú akácok!” A Nyírség jehovistáira céloz, akik fanatikus kitartással bi­cikliznek egyik faluból a má­sikba a „gyülekezetbe” s bű­nösnek tartanak mindenkit, aki „e földön összeszövetkezik a világgal”. Mőzsi bácsi saját fiát is, aki tanácselnök, és va­lamennyien az orvosprofesz- szort, aki operál, hogy életet mentsen. Egyszóval az újat, az újért, a változásért perlőket. Páratlan keménységgel pattan ki az íróból a konklúzió: „Meg kellene forgatni itt ezt a ho­mokföldet a legmélyéig! Mert ha az ember valamit akar ül­tetni, nem elég csak megtur­kálni a talajt. Lánctalpas trak­torok kellenek!” A két utóbbi kis novella (Erdei föld, virágföld, Két egyforma fejű ló) a faluból el­származott értelmiségi ember osztályához való ragaszkodá­sának szép dokumentuma. A fiához látogató falusi öregasz- szony (Erdei föld, virágföld), „a mama” sajátos lelkivilágát roppant finom árnyalással, nagy szeretettel tárja elénk — szép példáját adva a lírai hangulatok iránti különösen jó érzékének. Lényegében ugyan­ez a lírai fűtöttség, finom ár­nyalás jellemzi a Két egyforma fejű ló című elbeszélését is, melynek hőse a téli város ut­cáin bolyongva apja hajdani „két igavonó társára” ismer a A két család is össze jár. Ha testvérek lennének, akkor sem lehelne szorosabb kapcsolat köztük. Tudta, hogy foglalko­zik javításokkal, de hát majd­nem mindenki ezt csinálja a szakik közül. Kapott is elég szemrehányást a feleségétől, amiért csak ő ilyen élhetetlen. Csak akkor vállal el valami­lyen javítást, maszekolást, ha végképp nem tud kitérni elő­le, valami nagyon jó ismerős kéri meg rá. Legtöbbször a felesége közvetít ilyenkor is, ő mondja, hogy nem lehet el­zárkózni a kérés elől. De az más, ő soha nem használt gyá­ri anyagot. Szerinte az a né­hány forintos érték nem érte meg a kihozatallal járó izgal­mat. És különben is ... Hogy pontosan mit takar ez a kife­jezés, azt soha nem gondolta végig. Gabi valamiről szinte meg­állás nélkül beszélt, amíg a porta felé haladtak, de nem figyelt oda. — Érted? — kérdezte türel­metlenül Gabi most. — Uhüm— vá'Eszolta, bár fogalma sem volt, mit kellene értenie. MAR csak néhány * B méterre voltak'a portá­tól. Figyelte Gabit, lát-e raj­ta valami izgalmat. Semmit nem tudott felfedezni. A tás­kát lazán szorította a csípőjé­hez Gabi, a kabátia alól a vé­kony kábel nem látszott, csak ő vette észre azt a dudorodást a kabát bal oldalán, amit a kábel okozott. — Jó napot, szaki bácsi! — köszönt vidáman mosolyogva Gsbi az öreg portásra, aki mellett ott állt a rendész. — No megverjük-e a brazilokat a nyáron? — Ugyan! — legyintett az öreg Kovács kedvetlenül Az­tán a táskára mutatott. — Mi van 1-wmp? — F"v kis S7airé — nyújtot­ta a ic^ár* táskát Gabi az Pre" orra alá. — Megmutas sam? kocsma előtti téren. A pillanat­nyi egyedüllét kínzó érzésétől szeretne szabadulni ez a fiatal­ember, ezért nézi a két dider­gő, magára hagyott állatot is Közben apjára gondol, aki haj­dan sokkal több szeretettel bánt velük, mint a részeg ko­csis, aki időnként kidugja borgőzös fejét a kocsmaajtón s gyanakvással tekint a lovak körül őgyelgő fiatalember fe­lé. Pedig annak semmi hátsó szándéka sincs, csak éppen saj­nálja a két elcsigázott, magára hagyott állatot: „Hideg van, miért állítja itt a jószágot? Ezek egész nap húznak, este rá várnak, hajnalban ébred­nek. Állatok, de úgy látszik* neki nem ieavonó társa ez a két ló, mint hajdan apámnak volt.” A kötet tematikai változa­tosságát mutatja A legelső kör. Remek kis pillanatkép ez egy lányról, aki vidéken érettségi­zett, nem kapott munkát, hát „feljött” valakinek a tanácsá­ra szerencsét próbálni, s most ül a presszóban, barátnőjére várva, egy fillér nélkül, há­romszáz forint adóssággal. Gizi, a barátnő most fogja őt bejuttatni „az első körbe”* azután már rajta a sor, hogy szerencséjét megcsinálja. Féle­lemmel gondol erre a „körre”* még sohasem esett csorba a be­csületén, ő nem az a fajta. Legszívesebben megszökne most is. Mikor a barátnő meg­jön, pillanat alatt dönt, nem megy el vele. C az olvasó valami jóleső feloldódással, megnyug­vással teszi le itt egy pillanatra a könyvet, a megoldás igazi tisztességet, emberi jellemessé­get, tisztaságot sugall nagy- nagy biztonsággal s őszinteség­gel: a lány „ül, most már nem vár semmit. Teste, amelyet egyenlőre nem tudott eladni, forró és zsibbadt” Lőkös István — Eh! Mindig hülyéskedsz. — Viszlát, szaki bácsi! — emelte meg a kezét Gabi. Neki a hideg verejték csör­gött végig a hátán. Ha a ren­dész jobban szemügyre veszi* biztosan alaposan megmotoz­za, annyira nem tudott ural­kodni magán. Érezte, hogy lángol az arca. Gabi egy szó­val sem említette a szerencsét* amivel megúszta az ellenőr­zést. Gúnyos, cinikus megjegy­zéseket sem tett, tehát egy pillEnatig sem izgatta as egész. Ennyire megszokta vol­na már? Hányszor vagy mió­ta csinálhatja? — Gyere, nyeljünk le vala­mit — mondta Gabi a sarW italbolt előtt. Időnként, de nem rendsze­resen be szoktak menni egy pohár sörre, ha valamelyikük­nek kedve támadt rá. Ilyenkor egyikük sem húzódozott Az egész addig tartott, amíg ki nem itták a sört a pult előtt állva. Kivételes esetben jött csak még egy pohárral az el­sőhöz. — Nincs kedvem — vála­szolt. — Beteg vagy? — csodálko­zott rá döbbenten Gabi. — Nem kívánom. — Ne bomoli! Csak egy po­hárral. Lenyeljük .és kész. No! — Majd máskor. — Nem értelek. Mi van ve­le? — kérdezte Gabi. — Semmi, ne törődj vele. — Hát öregem...! — ami­lyen arcot vágott Gabi, arról külön tanulmányt lehetne írni. IDEGES VOLT, nem tu- " dott a sörre még gon­dolni sem. Mielőbb otthon akart lenni. Nem érezte jól magát Gabi mellett, idegesí­tette a közelsége. Gabit nem' lehetett félrevezetni, látta rög. tön, hogy valami nincs rend­ben, de nem fagga tózott,­Majdnem szótlanul mentek h«.’ záig, a lépcsőházban kelletik* nül fogtak keze«. gott mérgében, aztán bele­nyúlt a táskába, kivett belőle egy köteg, vékony kábelt. — Nem fér bele — nevetett rá, és a kábelt a kabátja bel­ső zsebébe gyömöszölte. A NYITOTT TASKÄBA ” belelátott, mert azt a térdén tartotta Gabi a fülénél fogva. Ellenállások, csövek, kondenzátorok és más egye­bek púposedtak benne tarka összevisszaságban. — Egy kis utánpótlás — ka­csintott rá Gabi, amikor a táska zárját bekattintotta. — Sok a csóró tévétulajdonos, segíteni kell rajtuk. Ezek a szavak el sem jutot­tak a tudatáig, egészen máson járt az esze. Már a hosszú folyosón jártak, amikor meg­kérdezte. — És a portánál mi lesz? Gabi fölényes nyugalommal felnevetett. — Az én táskámat nem szokták megnézni. Ne cidrizz! Persze, Gabinak neve volt a gyárban. Jól dolgozott, szak­máját úgy ismerte, mint ke­vesen rajta kívül, a brigádja is mindig az elsők között tel­jesítette verseny vállalását, a termelési tanácskozásokon okos dolgokat tudott mondani. Rá mindig lehetett számítani. Mióta ismeri Gabit? Leg­alább öt éve Két éve egymás mellett laknak a gyár telepén. » MAR ALIG VOLTAK né­} * * hányán az , öltözőben, Ide ez majdnem mindennap [így történik. Nem szeret kap- ! kodni, rohanni sem. A mosdó- ■ ban is inkább vár néhány | percet, amíg a türelmetlenek I tülekedése elmúlik. Az is ; igaz, a fésülködés nála jóval i tovább tart, mint másoknál. [Ragyognia kell a cipőjének is, >a nyakkendője sem csúszhat [félre. Ezekhez pedig idő kell. [ Még egyszer megnézte ma- (gát a szekrény belső oldalara [akasztott tükörben. Ellenőrzés [volt ez csupán, nem pedig hi- i uság. Egy pillantás kijárt an- [nak a bikinis szépségnek is. i akinek képét a tükör mellett [tartotta. Képeslap címoldalá­éról származott az ismeretlen [ baba. Olyan alkatrészekkel [volt felszerelve, mintha rene- I szánsz mester hámozta volna [ki fehér márványtömbből. Ma- Igában árumintának hívta, és [nagyon találónak tartotta a [kifejezést a képbe merevített I hivalkodó póz miatt. Hogy [mennyi volt ebben a gúnyoló- I dásban a tehetetlen kívánság. • ezt soha nem elemezte. •y | — Kész vagy? — kérdezte ; Gabi, a szomszéd szekrény [nyitott ajtaja mögül kidugva la fejét. [ — Mehetünk— mondta. J Bezárta a szekrényét. Gabi [még a táskáját próbálta be­lcsukni, de nem sikerült. Mor­nélkül jó monográfiák szinte sl sem készülhetnek. Ügy véljük, hogy a Hazafias Népfront kellő publikációs le­hetőséget is biztosítani tudna, és itt elsősorban a helytörté­net minden témakörét felölelő füzetsorozatra gondolunk, mint rendszeresen megjelenő év­könyvre. (Egy helytörténeti év­könyvet talán felszabadulásunk 25. évfordulójára lehetne ki­adni). Helytelen Szecskó Károly el­képzelése a legújabb kori tör­téneti archívum létrehozásával kapcsolatban is. A Dobó István Vármúzeum már évekkel ez­előtt megkezdte a legújabb kori anyag gyűjtését, a visszaemlé­kezések magnetofonra vételét és az országos gyűjtőkörű Leg- újabbkori Történeti Múzeumon kívül a leggazdagabb ilyen jel­legű gyűjteményt állította fel. Sok anyag található a gyön­gyösi Mátra Múzeum legújabb kori adattárában is. Nem járható az az út, hogy a Párttörténeti Intézetben őr­zött Heves megyei anyagól szállítsuk vissza és ezzel egé­szítsük ki a megyei pártarchí­vumot. Egyes speciális anyag­részektől eltekintve a legújabb kori adattárat a múzeumoknál kell továbbfejleszteni. (Ez a2 anyaggyűjtés természetesen nem vonatkozik a levéltári jel­legű iratokra, hiszen ezek he­lye feltétlenül a levéltárban van). ÖSSZEFOGLALÁSUL meg­állapíthatjuk, hogy a helytör­ténetírás az elmúlt években sem hanyatlott, de kétségkí­vül több publikációs lehetőség­re van szükség. Ennek első lé­pése az, hogy összefogjuk a megyében élő és dolgozó hely­történetírókat, a speciálisar képzett szakemberek bevoná­sával több segítséget nyújt­sunk a munkához, a párt- és ta­nácsi szervek megértő támoga­tásával a Hazafias Népfront ke­retén belül lehetőséget is biz­tosítsunk a fáradságos kutató­munka közkinccsé tételére. Kovács Béla muzeológus . a. .A A A. A. .A. a. a. .a. .v a netével foglalkozik. Nem lehet a felsorolásból kihagyni azokat a múzeumi kiállítási vezetőket sem, amelyek az utóbbi évek­ben hagyták el a nyomdát. Az egri várról, az egri képtárról, a gótikus palotáról szóló ismer­tetések mellett a Gárdonyi Em­lékmúzeumról is jelent meg vezető, de a verpeléti és pará- di kiállítóhelyekről is bőséges ismertetést adtunk ki. A gyön­gyösi Mátra Múzeum füzetsoro­zata is főleg helytörténeti té­mákat tárgyal. Számos olyan részlettanulmány jelent meg az országos folyóiratokban is, amely mind szűkebb környé­künk történetét ismerteti. A minden évben meghirdetésre kerülő országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázaton részt vevő megyei gyűjtők több országos díjat nyertek az el­múlt években helyi gyűjtési anyagukkal. Több falumonog­ráfia készült el az utóbbi idő­ben, ezek közül Tanner József Egerszalók c könyvét emelném ki. A Sarudról és Gyöngyös- solymosról készült könyvek már megjelentek, de nyomda­kész kézirata van Tárnáméra és Nagyréde történetének is. A FENTIEKBŐL LÁTHA­TÓ, hogy a helytörténeti kuta­tómunka nem torpant meg, bár kétségkívül még jobbá és szervezettebbé tehetnénk. Szecskó Károly felvázolja az általa elképzelt feladátokat, de ez is azt mutatja, hogy a való helyzetet nem ismeri tökélete­sen. Egyetértünk azzal, hogy a Történelmi Társulat helyi cso­portját jó lenne újjáalakítani. Senki ne várja azonban, hogy ez publikációs fórumot is biz­tosítani tud, hiszen a társulat hivatalos lapja, a Századok megjelentetése is nehézségek­kel küzd. A társulatnak inkább a szakmai tanácsadást kellene ellátnia, a megjelenésre kerülő művek lektorálását kellene vé­geznie. Ügy véljük, jobb lenne, ha a TIT, de még inkább a Hazafias Népfront köré csoportosulná­nak a helytörténetírók. Ez a szervezet összefoghatná a té-i mával foglalkozó kutatókat és ez az összefogás kétségkívül nagyban emelné a helytörténeti munkák színvonalát. Gondol­juk csak el, hogy pl. egy falu­monográfia írójának hány tu­dományágban kellene előtanul­mányokkal, Szakismerettel ren­delkeznie. Főleg a falusi peda­gógusok nehezen juthatnak hozzá még a korábban megje­lent szakmunkákhoz is, nem is szólva arról a nehézségről, amit ezeknek a lelkes emberek­nek a levéltári kutatás jelent, amely rengeteg időt emészt fel, de nyelvi problémákkal is jár. Alapos levéltári kutatás nélkül pedig el sem képzel­hető a minden igényt kielégítő helvtörténetfrás! CÉLSZERŰ LENNE, ha a megyei helytörténészek körébe aktívan kapcsolnák be a spe­ciális szakképzettséggel ren­delkező szakembereket (levél­táros, néprajzos, régész), akik A NÉPÚJSÁG 1966. január 13-i számában Szecskó Károly vitaindító cikket közölt a me- megyei helytörténetírás idősze­rű feladatairól. A Dobó István Vármúzeum kutatói nevében az alábbiakban teszem meg ész­revételeimet. A cikk szerzője nemcsak a helytörténet fogalmát szűkíti le, de a helytörténetírók szá­mát is csak a megyében élő, itt dolgozó kutatókra korlátozza. A szerző a helytörténetíráson csak a legújabb kori történet- írást érti; ezért nem említi a helytörténet fogalmába tarto­zó, a közelmúltban megjelent publikációkat, amelyek nem a legújabb - korral foglalkoznak. A helytörténet gyűjtőfoga­lom: szülőföldismeret, honis­meret néven is él a köztudat­ban. Célja az, hogy egy szű­kebb táj történetét, életét tel­jes mélységben feltárja. Ért­hető tehát, hogy nemcsak a legújabb korral foglalkozó tör­ténészieknek kell művelniök, hiszen ezt a sokrétű munkát csak akkor lehet eredménye­sen végezni, ha a különböző tudományok kutatásait is fel­használjuk. Az általános tör­téneti vizsgálódásokon kívül a földrajz, a régészet, a nép­rajz, a művészettörténet, o nyelvészet, a szociológia, a de­mográfia és akár milyen fur­csán hangzik, még az egyház- történet eredményeit is _ fel kell használnia a helytörténet­írónak. Ebből következük, hogy ezekben a tudományágakban elért, egy szűkebb tájra vonat­kozó kutatások eredményei is szerves részét képezik a hely- történetírásnak. Szecskó Károly úgy véli, hogy a helytörténeti kutatások megtorpantak a megyében. Ezt csak azért állíthatja, mert a témakört leszűkíti és mert nem ismeri a legújabb eredménye­ket NEM TÖREKSZEM teljesség­re, amikor az utóbbi évek hely- történeti vonatkozású munkáit felsorolom. Első helyen azt a nagyarányú munkát említem, amely 1955 óta folyik és ered­ménye hamarosan, 3 kötetben, mintegy 3000 oldalon lát napvi­lágot. Ez a megyei műemléki topográfia, amely nemcsak a megye műemlékeit mutatja be, de elemző tanulmányokban foglalkozik mindazzal, ami a helytörténet fogalmába tarto­zik. Minden községről részle­tes történelmi, településtörté­neti, néprajzi összefoglalást is ad. Sok helytörténeti vonatko­zású dolgozat jelent meg a ta­nárképző főiskola tudományos közleményeiben és megjelent a Heves megyei Múzeumi Szer­vezet három évkönyve is, amelyben számos tanulmány témája a helytörténet. Ide so­rolhatnánk az egri kórház év­könyvét, amely jellegénél fog­va inkább szakcikkeket közöl, de azért ebben is jelent meg egy kitűnő tanulmánv az egri kórház történetéről. Hat szám jelent meg eddig Az egri vár híradója c. kiadványból, amely elsősorban Eger és a vár törté­VIGH TIBOR: Baráta7m között... Hosszú ideje, hogy férfiéletem harmadik tízesében járok, s gyanútlanul korai estéken a fáradtság fogatlan fáikéi meglepnek. Jó ilyenkor betérnem hozzátok, s a füstölgő cigarettafüstben otthagyni magam közietek, szaporítani a baráti szót, a visszaütő ostorcsapásokat s összemérni erőnk. Látom friss sejtekkel gazdagodtatok és majdhogy úgy éltek, miként fogadtátok. Van megtervezett küzdelmetek, s olykor hibát is követtek el — a hiba kell, hogy tanuljatok — Az út mindegy, külön vaey együtt. Abban n távol, messzefénylő pontban mindannvicnvnak találkoznia kell, hogy erős pillérekké legyünk a tamáskodó hullámok ellen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom