Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-30 / 25. szám

A 19. körzeti orvos Ünnepi közgyűlésen tartották az 1965. évi zárszámadást az egri Nagy József Termelőszö­vetkezet tagjai. Az ünnepi jel­ző ezúttal nagyobb tartalmat kapott, ami teljesen független a helytől és más körülmények­től A tavalyitól való megkü­lönböztetést szolgálja. Erről a zárszámadásról nem lehet ugyanis a tavalyi ismerete nél­kül szólni. Sok termett 1964- ben, olyan eredménnyel zárt akkor a szövetkezet, amilyenre régen nem volt példa. Mégis sok volt az elégedetlenkedő, so­kan a 60 forintos munkaegysé­get is kevesellték, többet akar­tak. Hangos vita rontotta el az ünnepi hangulatot. Csak han­gos szóváltások után sikerült a vezetőségnek és a tagok jó­zanul gondolkodó tagjainak ke­resztülvinni azt a határozatot, hogy tartalékoljanak, gondol­janak a jövőre is. A tavalyi esztendő szűkeb­ben hozott, mégis nagy volt az egyetértés, az elégedettség ezen a közgyűlésen. Csak dicsérő szó hangzott el és vitának nyo­ma sem volt. A tavalyi elége­detlenkedők bűnbánóan hall­gattak, a számok győzték meg őket arról, hogy ha nincs tar­talék, most nem oszthatnának 54 forintot munkaegységenként. Azt is be kellett látniok, hogy a családi és részes művelés bő­vítése, a hűségjutalom, a ü­ŐSZI Az oszlopkészítőknek rang­juk, becsületük van itt: a gyöngyösi MÁV Kitérőgyárió Üzemi Vállalat termelésének jelentős hányadát adják. Ta­valy csaknem harmincmillió forint értékű munkát végez­tek— az idén pedig még ennél is többet várnak tőlük. >< Egy fiatal diszpécser, Dudás Béla kalauzunk. Mutatja, hogy kintről, a vasajtón túlról kap­ják a feldarabolt szögvasat, amelyből a villanyoszlopokat äpitik. Azt mondja: érdekes, izgalmas munka ez is.., Acélvázak, lakatosmunka _ — Hasonló céllal készül ugyan mind, mégis valameny- nyi oszlop más és más. Külön­bözik a MÁV-é, a HÉV-é, az OVIT-é és az áramszolgáltató vállalatoké. Az egyik hosszabb, a másik rövidebb. Ez karcsúbb, amaz vaskosabb. Az ország minden tájára kerül belőlük, > olyan is akad, amelyik ha­tárainkon túlra viszi üzene­tünk. Hogy lenne hát unalmas feladat...? A Rakéta-brigád a berajzo­lást végzi. — Fontos művelet a miénk, alapja minden további mun­kának! Nagy figyelmet köve­zeteit szabadság mindenkinek a javát szolgálta. Sokan voltak olyanok a több mint félezer szövetkezeti tag között, akik még úgy tudták, hogy negyven—negyvenhárom forint körül ér majd egy mun­kaegység. Számukra nagy meg­lepetés volt, hogy a zárszám­adás véglegesítése után ez a szám 54 forintra szaporodott. A vezetőség beszámolóját ezért is hallgatták néma csendben és csak néha az elismerő taps pa­, ran csőit szünetet — Mai zárszámadó közgyűlé­sünket nehéz esztendő után tartjuk — mondta többek kö­zött Vinczépap Ferenc, a szö­; vetkezet elnöke —, mégis büsz­■ kén teszek eleget a köteles­ségemnek, mert a sok termés- kiesés, az elemi károk mellett jó eredményekről is beszámol­hatok. Ilyen pozitívum, hogy tagságunk a nehéz esztendőben is helytállt, a másik, hogy kö­telességünknek minden tekin­tetben eleget tettünk. — Évek óta alkalmazzuk az anyagi ösztönzést. Ez évben a prémium mellett ez a fizetett szabadságban és a hűségjuta­lomban is kifejezést nyert. Száznyolcezer forintot fizetünk szabadság-megváltásként. Ez új fogalom a szövetkezeti stnoz* galomban, olyanok részesülnek ilyen megkülönböztetett meg­becsülésben, akik ledolgozták a kötelező munkaegységekeiv LOPKÉSZÍ ■ tel: ha elvétjük akár egyetlen lyuk jelölését is, mindjárt máshová kerül a furat, főhet a tejük a szerelőknek ... A nagy, szárnyas fúrógépről erre is, arra is viszik az osz­lopelemeket. Emitt „heftelés- sel” — hegesztőpisztoly segít­ségével •—, amott pedig ne­hány csavarral állítják össze őket. Természetesén mindkettő csuDán amolvan élőmunka­Azok, akik öt, vagy ennél is több éve dolgoznak szorgalma­san a közösben és hasznunkra vannak, azok részére 72 ezer forint hűségjutalmat osztottunk ki. — A termésátlagokat vizsgál­va, a tervezetthez és a múlt évihez képest megállapíthatjuk* hogy a főbb terményekből — mint a szőlő, kenyérgabona, ta­karmánygabona, kukorica, bur­gonya — a tervezett felett van, — Húszmillió forintot ér » vagyonunk, amit tavaly közel egymillió forinttal tudtunk gyarapítani. A bevételből és az előző évi tartalékolásból az 1966-os évre is képeztünk biz­tonsági alapot, emellett több mint négy és fél millió forintot oszthatunk a tagságnak. Ebből egy dolgozó tagra átlagban 12 360 forint jut. Elismeréssel szóltak és a to­vábbi munkához sok sikert kí­vántak a közgyűlésen megje­lent vendégek. így Kácsor Jár nosné, a városi pártbizottság első titkára, dr. Lendvay Vil­mos, a városi tanács vb-elnöke, vállalatok és a testvérszövet­kezetek képviselői. Dr. Lendvay Vilmos hozzászólásában külö­nös figyelmet szentelt a helyed munkadíjazásnak és felhívta a figyelmet, hogy a megyeszék­hely lakosságának ellátásában milyen ' fontos szerepet játszik a Nagy József Termelőszövet­kezet p. e. TŐK „alátart” egy hosszú csővel. Talán az oszlopkészítés leg- mutatósabb, legérdekesebb ré­sze ...! — Mennyi idő alatt végez­nek egy oszloppal? — Mire azt a négyszáz da­rab szegecset belekalapálom* rámegy vagy tíz óránk... Elég nehéz munka, sokan hú­zódoznak tőié. Mi már meg­szoktuk Szereti fik'. - ­Vitca nélkül Zárszámadás az egri Nagy József Tsz-ben ember nehezen tudja kettévá­lasztani az orvosi hitvallást az emberi magatartástól. így az­tán „diszkrét nyilatkozatok” születnek, természetesen név­vel, de titoktartást kérve. „.. .e nyilatkozatomat, kérem, kezeljék bizalmasan, s a jog­szabályok által biztosított vé­delmet kérek... Lábtöréses ember vagyok, s állandóan az orvosra vagyok utalva. Nem szeretném, ha emiatt más len­ne a bánásmódja.” Két tanú és az aláírás. MÄS LENNE a bánásmódja? Első olvasásra, s az ügyet nem ismerő számára érthetetlennek tűnik mindaddig, amíg nem olvas például olyan jegyző­könyvet, amelyben az előre kért pénz, az orvos és a sú­lyosan sérült együttesen sze­repel. Mert az anyagi ellen­szolgáltatás megkövetelése is évek óta bűnül íratott fel dr. Hajdú György „receptjére”. Az, hogy egy orvosban nem bíznak, az lehet szubjektív megítélés dolga... Az, hogy egy orvos durva a betegeivel szemben, az lehet modor, vi­selkedés dolga. Az, hogy egy orvos más gyógyszert, más ke­zelést akar, mint valamelyik kollégája, ez valóban belső szakmai kérdés —, de hogy egy orvostól féljenek, ez már túl­lép mindenféle szakmai, maga­tartásbeli megítélést. Ez döbbenetes! És ezért is íródtak e sorok. Domoszló fő problémája most nem a falu gazdasági felemel­kedése, nem politikai arculatá­nak formálása, nem életünk számos és fontos kérdéseinek vitája, mérlegelése —, hanem a körzeti orvos. Tanácsülések, taggyűlések követik egymást, mind több azoknak a száma, akik az orvos személye ellen, s mind kevesebb, akik mellet­te foglalnak állást. Magasra csapott az intrika, a fecsegés lángja, gyarapszik a pletyka, a kölcsönös gyanakvás, külön­böző csatornán futnák a hírek és magától értetődő természe­tességgel mondja dr. Hajdú, hogy az esti taggyűlés vitáját már reggel tudta ,.. MEDDIG MEHET ez így? S meddig jó mindez az orvos számára éppen úgy, mint ai község számára? Ügy véljük, hogy a kérdés feltevése is va­lójában túlhaladott már. De, ha mégis szükség volt erre a kérdésre, az újság nyilvános­ságára —, s immáron harmadíz­ben, akkor a falu, de az orvos, sőt a felsőbb szervek számára | is bőven megért arra az idő, hogy választ adjanak és kap­janak erre a kérdésre. Véglegesen megnyugtató vá­laszt. Gyurkó Géza \\\\\Vv\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ n, ajtón túl — Disznóság, éhen dögölhet az ember míg akad valami — csapkodja nyitott tenyerébe az öklét. — Az ember „kifagyott” a munkából, én meg úgyszól­ván mindennap idejárok. A buszra költőm azt a kevés pénzemet. Kérdeznék valamit, de meg­gondolom. Látom az arcán, fel sem ötlik benne, hogy egy parasztcsalád otthon, a falujá­ban, a szövetkezetében is ta­lálhatna munkát. Verpelétről érkezik egy hall­gatag lány. A sorban ő a leg­utolsó. Fekete nadrág feszül raita, divatos csizma a lábán. Elkérem a munkakönyvét. Ki­derül, dolgozott már több he­lyen. Sírokban. Bélapátfalván, a mészüzemnél is Felnémeten. — Miért mondtak fel? — Féltékeny volt a főnök felesége Hülyeség miatt... — Otthon, a Dózsában, miért nem próbálkozik? .Tói fizetnek. Ha dolgozna. legalább annyit keresne, mint itt, bármelyik irodában. Elteszi a munkakönyvét, há­tat fordít és méla undorral mondja: i amelyekhez az elmúlt hetekben újabb és újabb bejelentések, jegyzőkönyvek csatlakoztak. — A gyöngyösi járásban 19 körzeti orvos dolgozik. Ilyen ; szempontból 18 mintha nem is lenne a világon... De a 19.! — És a 19. körzeti orvos, a do­moszlói, jó néhány fegyelmi után ismét gondot okoz saját magának, községének és a já­rásnak egyaránt. Az elmúlt esztendő elején a II. fokú fe­gyelmi hatóság azért szállítot­ta le az első fokú fegyelmi ha­tóság büntetését, mert: „eny­hítő körülmény, hogy az utób­bi hónapokban igyekezett ma­gatartásán javítani...” így van-e, így történt-e? Idézzünk most a domoszlói községi tanácselnök leveléből, annál is inkább, mert Fekete János hosszú ideig, egy kicsit még a járási szervekkel szem­ben is kiállt mellette és bízott a falu orvosában. „Kérem a járási tanács vb vezetőit, hogy a lakosság meg­nyugvására szíveskedjenek dr. Hajdú György ügyében eljárni, mert maga az orvos állandóan toborzó körúton jár — nem sok eredménnyel.’: MILYEN TOBORZÓ kőrútról van itt szó? Nem másról, mint arról, hogy a községi tanács tagjait próbálta megosztani és meggyőzni arról, hogy helyte­len volt a döntésük, változtas­sák meg azt, miszerint szemé­lye nem megfelelő a község­ben. Az 1965 augusztus havi tanácsülés ugyanis olyan ügyek alapján hozta a döntést, amelyben az orvos durva ma­gatartása, a beteglátogatás megtagadása szerepelt több más között, mint megfontolt és meggondolt vád — dr. Hajdú ellen. Nagy és immáron megbo­csáthatatlan dolgoknak kellett ott történniük, ahol egy falu emelt vétót orvosa ellen, ahol a volt, van, vagy esetleg lesz betegek fordulnak szembe a gyógyítás képviselőjével. — Néhány személy legfel­jebb. .. Állítsák elém azokat, akik ellenem vannak! — véli dr. Hajdú György, s ez az első hallásra logikusnak is hang­zik. Ám idézzünk tovább az eddigi vizsgálati anyagokból, levelekből, bejelentésekből... — Nehéz odamenni, amikor beteg vagyok... Olyan ember az, kérem... Hogy erről jegy­zőkönyvet? Csak azt ne. Bete- gefc: vagyunk, az orvosra va­gyunk mi utalva... Félnek tőle, modora, ag­resszivitása, eddigi magatartá­sa alapján, mert mi lesz, ha a járási szervek, az arra ille­tékesek nem a falunak adnak igazat? Orvos, élet, egészség van a kezében, s az átlag falusi Ajtón Idősebb asszony beszélget egy lánnyal. Panaszkodnak egymásnak. A lány, hogy pénz kellene, meg állás, az asszony, hogy a férjét fagyszabadságra küldték. — Miért nem végzed el a gépírást? — kérdezi az asz- szony. A lány rándít a vállán. — Nem nekem találták ki. Fodrász, vagy manikűrös akartam lenni, de nem volt jó keresztapám. — Kertésznek, baromfite­nyésztőnek miért nem jelent­kezik? — Mit képzel, csak nem me­gyek a tsz-be doTeozni? Nem leszek „evalog Manci”. — Otthon is keresne annyit, mint Fperben egy gépírónő. — Tudom. A Lenke benne van, de én ... Tudja a fene? Nálunk valahogy még mindig lenézik a téeszcséseket. Az asszonvra terelődik a szó. Novaiiak a fériével együtt. Ott is születtek, föld­művelésből éltek, egészen a szervezésig. Mióta a szövetke­zet van, azóta vándorolnak. A férj az építkezésnél talált munkát, ő hol itt, hol amott. IMMÁRON harmadízber foglalkozunk e lap hasábjain dr. Hajdú György domoszlói körzeti orvossal. És rögtör sajnálkozva kell megállapíta­nunk, hogy mint az első kél esetben, úgy most sem tehet­jük azt, amit a legszívesebben szeretnénk: egy falusi körzeti orvos nehéz, áldozatos gyógyí­tó munkáját felvázolni a di­cséret hangján, a példaadás szándékával. Nem mintha ar­ról lenne szó, hogy dr. Hajdú György orvosi tudása — amely­nek elbírálása amúgysem a mi feladatunk — súlyos kí­vánnivalókat hagyna maga után. Amiért egyetlen orvossal rövid két esztendő keretén belül harmadszor kénytelen foglalkozni az újság, annak néni az orvosi tudás, hanem az' emberi magatartás az oka. Amennyiben és egyáltalán el lehet választani az orvosi és emberi magatartást. Ki ne tudná és ki ne ta­pasztalta volna, hogy a falusi körzeti orvosok munkája — még ha körülményeik, társa­dalmi megbecsülésük hallatla­nul sokat változott is — meny­nyire nehéz, felelősségteljes, számukra mennyire egybeol­vadnak az éjszakák a nappa­lokkal, ők azok, akik ezrek egészségének, nemegyszer éle­tének biztosítékát jelentik. Ehhez nemcsak rendelő, szak­mai hozzáértés, megfelelő gyó­gyászati ellátottság kell, de kölcsönös bizalom is: a falu és az orvos részéről egyaránt Nem is pontos a megfogalma­zás és ezt a körzeti orvosok tudják a legjobban, mert min­den gyógyszernél, a legkorsze­rűbben felszerelt rendelőnél is fontosabb — a bizalom. Enél- kül lehetetlen a munka, enél- kül a legjobb esetben is gyó­gyító automatává szürkül a2 orvos, legjobb tudásával együtt is. NOS, DOMOSZLÓN ez a bi­zalom romlott el — a jegyző­könyvek, bejelentések, pana­szok, levelek alapján most már szinte tarthatatlanul. E sorok írója személyesen is tu­dott szót váltani dr. Hajdú Györggyel, aki szenvedélyesen 'ádolt — és nagyon elképzel- ető, hogy ilyen elmérgese- ett helyzetben helyenként tár és még igazságokat is mondott —, de egyetlen szót nem ejtett arról, hogy legalább annyit elismerjen: ő maga is hibás az immáron tarthatatlan helyzetért. — Itt a dossziéja... De ez csak egy része. A többi irat­tárban van... — mutatják a jegyzőkönyvek, levelek vastag kötegét a járási tanácsnál, amelyek mind dr. Hajdú György „ügyét” jelentik, s á\\\\\\\\\\\\\>\\\\\\\W\\\\\\\\\Vv\\\\V' Húszán is állnak a „munka­ügy” előtt. Legtöbbjük nő, csak elvétve akad egy-két fér­fi. Húsz év körüli csinos lány, vagy asszony a csoport legvé­gén kapaszkodik. —; Milyen állást szeretne? Rám csodálkozik, magas, kontyos haján megigazítja a nylonkendőt. — A fene bánná, csak pénzt lehessen keresni. Mutatja a munkakönyvét. Kiderül, a férje az egyik fű­részüzemnél dolgozik, ő hol itt, hol amott talál munkát. Képzettsége nincs, csak a hét általános. A másik nagylány Egersza- lókról érkezett a reggeli busz- szal. Körméről félig lekopott a piros festék, haját fiúsán hátrafésülte. — Otthon nem találna mun­kát? Legyint. Végignéz bizalmat­lanul és befelé tolakszik. Még hallom a megjegyzését: a vá­rosi, az persze mindjárt helyet talál. A falusi a lábát is lejár­hatja ... Valaki kijön a munkaügy ajtaján. Valaki kérdez tő1» va­lamit. de csak a ki járattól szól vissza. — Diszkóban van felvétel. Oda meg hogy az istenbe jár­jak? — Engem nem lehet meg­agitálni. Mindez kint a folyosón tör­ténik, egy hétköznapon, a ko­ra délelőti órákban. Az ajtón túl a munkaügyes, közben tényleg talál munkát olyan­nak, aki nem válogatós és ko­molyan dolgozni akar. Az ajtón innen beszélgetnek az emberek, a munkára várók. Szó kerül divatról, a tv legutóbbi műsoráról, csak arról nem, miért ne lehetne találni otthon, a faluban munkát a nyolcadikból kikerült lányok­nak, fiatalasszonyoknak. Miért ragaszkodnak mindenképpen a városhoz, amikor már otthon is bátran, a megszólás veszé­lye nélkül felvehetik a fekete nadrágot, a divatcsizmával, szabad magas kontyot, tupíro- zot hajat hordani és legtöbb­jüknek munka is kerülne? Igaz, vannak a kérdésnek társadalmi, gazdasági okai is, de azért a városra jövés most divat is egy kicsit. Olyan, mint a bikini, vagy a mohair puló­ver. De ahogyan kiment di­vatból az angórasál. meg a barlonblúz, reméljük, egyszer maid a városjárás is divatját múlja... Szalay István mert az „igazi” ezután követ­kezik. A végleges formát he­gesztéssel vagy szegecseléssel kapják a tartóoszlopok. Vaslemezek mögött valami „formabontást” emlegetnek: — Kísérletképpen a MÁV két oszlopán hegesztéssel vált­juk fel a korábbi szegecselést. Az ilyenféle súlyos oszlopokon szokatlan ez. Reméljük azon­ban, hogy így is sikerül erős kötést létrehoznunk — magya­rázza Bata József. — Ha be­válna: olcsóbb és gyorsabb lenne a munka... Néhány méterrel arrébb már nehezebben folytatódik a gyári beszélgetés: Bártfai Já­nos légkalapácsának fülsiketí­tő hangját nehéz túlkiabálni. A fiatalember tizennégy milli­méteres átmérőjű, négy centi hosszú szegecsekkel dolgozik. Mayer István adogatja neki kéz alá az izzó csapocskákat — társa, Kovács János pedig Ahogy hala­dunk tovább a „szalagon”, Dudás Béla megjegyzi: Bártfai János okleveles ki-’ váló dolgozó s nyolc tagú bri­gádja éppen az idén vágott ne­ki a szocialista cím megszer­zésének! >< A csarnok végén „öltöz­tetik” -— fes­tik — az acél­oszlopokat. Ha­vonta rájuk kennek vagy húszmázsányi festéket. Féltucatnyi nő közül meg­szólítjuk az egyiket, Hadán Istvánnét: — Mi a dol­guk? — Lekapar­juk a felesle­ges hegesztési varratokat, el­távolítjuk az itt-ott előfor­duló rozsdát, aztán elővesszük a dobozt meg az ecsetet... Védőruhát, védőételt kapunk, nem nehéz munka, kevésbé felelősségteljes, mint a koráb­bi feladatom volt. Darus ko­romban mindig féltem, hogy valami szerencsétlenséget oko­zok. Itt nyugodt vagyok. Csak az a rossz, hogy három mű­szakba járok. Családos anyá­nak nehéz így élni... A fér­jem is itt dolgozik a gyárban, „szem előtt van” —, de bizony a két gyereket nem látom nap­közben. Hatéves az egyik, a másik tizenkettő... >< Innen, Hadán Istv&nnééh keze alól futnak szét az elké­szült villanyoszlopok... (yyóni) A szegecselő Bártfai (Kiss Béla felvétele) ..igazi” ezután követ- dniő -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom