Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-02 / 284. szám

Egyetemváros a Nagyerdőn Heves megyei fiatalok a debreceni főiskolákon, egyetemeken ... Kitárul a kollégium hatal­mas tölgyfaajtaja s sorban lép­nek ki a nagy tudományé pro­cesszorok. Elől domine rector Sinai, utána Budai Ézsaiás — akinél a civisek szerint nem létezik okosabb ember — s vé­gül az ördöngős hírében álló Hatvani professzor, aki egy furcsa vasdarabbal még a ha­talmas kapukulcsot is magához tudja vonzani. Jönnek a diá­kok is, vidáman, fekete tógá­jukban, végigkóstolva a kofa­asszonyok portékáit, s mire a Piac utca végére érnek, már az ebéddel is végeztek... Debrecen hagyományos, jel­legzetes diákváros. Egyeteme­in, főiskoláin, gimnáziumai- 1 an több ezer fiatal tanul, ké- f '.ül az életre. Sok a Heves negyei fiatal is. Közülük ke­restünk fel néhányat. Sziporkázóan süt a nap, su­garait visszaverik a hatalmas ablakok. Az agrártudományi fő- i kola ultramodern diákottho­na luxusszállóra emlékeztet A földszinten önkiszolgáló étte­rem, játékszobák, társalgók, tv-terem. Az emeleteken he­lyezkednek el a lakószobák. Egy-egy lakrészben — amely­ben háló-, tanulószoba és für­dőszoba van — négyen lak­nak. Mindenhol szőnyegek, modern vonalú bútorok, virá­gok. Tölgyes Béla másodéves hallgató Egerből került a fő­iskolára. A Gárdonyi Gimná­ziumban érettségizett — Éppen jókor érkeztem. Akkor nyílt meg ez az új kol­légium — mondja mosolyog­va. — Nagyon megörültem, hogy itt kaptam helyet — Hogy él itt? — Reggel hétkor kelek, utá­na reggeli, majd az órák kö­vetkeznek. Aztán ebéd, ismét órák, majd utána tanulás. Sok az elfoglaltságom, mert -spor­tolok is. A főiskolának NB li­es kosárlabda-csapata van, ab­ban játszom. Hetente három­szor edzés, vasárnaponként pedig a mérkőzések. — Szabad idő? __ Nagyon kevés van. Ha mégis akad, akkor olvasok. Színházbérletem is van, leg; utóbb a Bánk bánt láttam. Jó előadás volt csak a szereposz­tással nem értettem teljesen egyet — Mikor szokott hazajárni? — Ritkán. .1 t ... — ÜS Sokat kell tanulni, s most már lassan a vizsgákra is készülni kell. Alacsony, szőke hajú lány, nevetve mutatkozik be: — Szilágyi Erzsébet vagyok s Egerben, a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségiztem. Elsős vagyok. Rendet csinál az asztalon, arrébb pakolja a könyveket. —- Éppen oroszt tanultam — magyarázkodik mosolyogva —, azért ez a nagy rendetlenség. — Hogy érzi itt magát? Szín: Igazgatói iroda. Igaz­gató. Személyzetis. Az igazgató az íróasztal mögött, előtte a személyzetis ÜL Személyzetis: ... hát ez a helyzet, igazgató elvtárs ... Már sokan szóltak nekem, olyan a személyzeti osztály, mint va­lami átjáróház, és mindenki a Pacolai ügyében jön... zörög ...és értetlenkedik... Igazgató: Pacolai... Paco­lai... A termelési osztály ve­zetője, ugye? De hát mi baj van vele? Személyzetis: Mi baj? Ostoba fajankó, igazgató elvtárs ... Fogalma sincs a termelésről. A múltkor például rendreutasítot- ta egyik beosztottját, mert rossz volt az összeadás... 'Negyven meg ölven az kilenc­ven... Igazgató: Na látja... Személyzetis: ... igen, de azt mondta ez a Pacolai, hogy negyven meg ötven az het­ven ... És az ilyen feltűnik, ké­4 MiPlmÜG 1385. december 2., csütörtök — Jól. Eleinte egy kicsit szokatlan volt, de aztán bele­illeszkedtem a környezetbe. A lakótársaim másodévesek, ha nem értek valamit, segíte­nek. Nem is árt ez, mert so­kat kell tanulni. Sajnos, más­ra szinte nem is jut idő. Né­ha tv-t nézek, elvétve moziba járok. — Melyik tárgyat szereti a legjobban? — Nem is tudom... A ké­sőbbiekben azonban növény­— Ha végzel? — Szeretnék itt maradni Debrecen környékén. Nagy kulturális vonzóeereje van en­nek a városnak. Remek könyv­tárak vannak, frissen pezsgő szellemi élet, jól érzi magát az ember. Kovács Katalin harmadéves magyar-pedagógia szakos hall­gató Egerből került az egye­temre. Ö is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Szép város Debrecen, Tölgyesi Béla és szobatársai a logarléccel való számí­tást gyakorolják. termesztéssel szeretnék foglal­kozni. A Nagyerdő parkjai között helyezkedik el a Kossuth La­jos Tudományegyetem, nem messze tőle az Orvostudomá­nyé Egyetem épülete. Közöt­tük vannak a kollégiumok. Az I-es számú diákotthonban be­szélgetünk Keszthelyi Tamás negyedéves bölcsésszel. Gyön ■ gyösről került az egyetemre, történelem-földrajz szakost — Rengeteg az elfoglaltsá­gom. Heti 31 órám van, a Dó­zsa kézilabda-csapatában ját­szom, szabad időmben pedig a szakdolgozatomat csinálom. Még az a szerencse, hogy ké­nyelmes a környezet, külön tanulófülkénk van, a tanulás objektív feltételei megvannak — mosolyodik eL csak a hegyvidék hiányzik. A kulturális élete valóban von­zó. — Mivei foglalkozom? Ren­geteget olvasok. Most olvas­tam Hemingway-tól a Fiestát, Garai versesfcötetét. Nagyon szeretem a verseket — A kollégium? Modern, kényelmes, lehet tanulni. Valóban. A diákotthonok­ban minden kényelmet meg­kapnak a hallgatók, hogy ne legyen akadálya a tanulásnak. S az otthontól távolszakadt diákoknak megpróbálják egy kicsit pótolni az otthon mele­gét is. Hogy ne érezzék egye­dül magukat, nyugodtan ké­szülhessenek élethivatásukra. Kaposi Levente. A mi kis házi színpadunk KOLUMBUSZ TOJÁSA A jutalom : kétnapos kirándulás . .. A megyei KISZ-bizottság és a megyei tanács közös rende­zésében kétnapos, tapasztalat- cserével egybekötött kirándu­láson vesznek részt a megye termelőszövetkezeteiben dol­gozó ifjúsági munkacsapatok vezetői és a fiatal agrárszak­emberek. A december 3-án kezdődő ki­ránduláson 45 fiatal vesz részt, akik megtekintik a Pétervásári Gépészképző Szakiskolát és a gyöngyösi járás termelőszövet­kezeteit. A tapasztalatcserén azok a fiatal mezőgazdasági munkások, szakemberek vesz­nek részt, akik az 1955-ös év­ben a legjobb munkát végez­ték a megye termelőszövetke­zeteiben. Mit rejt mikulás szakálla? Vajon mit rejt a mikulás szakálla? Merthogy rejt va­lamit, az most már csaknem bizonyos. A szakáll és a szí­nes, csillogó sztaniol mögött a csokoládén kívül még lehet valami... Valami titok, ami­nek nem szabad kiszivárog­nia, nemcsak az országhatáro­kon, de még az üzlet falain túl sem. Mi lehet vajon a hétpecsétes titok, ez a harci objektumként kezelt csokóládéhálmaz, amit rejteni kell a fényképezőgép objektívja elől, sőt még a puszta számadat sem hozható nyilvánosságra: hány miku­lás-csomag várja a Télapót a gyöngyösi Csemege-üzletben? E sorok helyett fényképet tervezett a szerkesztő, fény­képet a csokoládé-mikulások­ról — a gyerekek örömére *— s néhány számadatot, amely a mennyiséget lett volna hi­vatva érzékeltetni. Tervünk azonban nem sikerült. A gyöngyösi Csemege-bolt bu­dapesti központja szigorú lei­ratban tiltja, hogy a sajtó számára adatokat szolgáltas­sanak az efféle „hadititkok­ról”. Igaz, az üzletvezető saját szakállára megengedett egy felvétett, és mondott néhány számadatot is. De csak a sa­ját szakállára! És mi nem akarunk visszaélni az üzlet­vezető jóindulatával: nehogy bántódás érje a — szakállát. (raj Már szemtől szemben Azzal is kezdhetnénk, hogy a Mátravidéki Építő- és Szak­ipari Ktsz vezetőségválasztó küldöttgyűlése bebizonyította: az egyenes beszéd, az őszinte szó az egyedüli helyes meg­oldás, nincs értelme a kerte­lésnek, mert nem lehet más­ként elérni a kitűzött célokat. Ez így iigaz, de némi szépség­hibáit is kimutathatunk. Mi le­het az? Ha a küldöttgyűlés leg­jellemzőbb részleteit felidéz­zük, könnyen megállapíthat­juk. elegendő a legjellemzőbb tü­netek felvázolására; Felelősséggel Jó kezdet Igazgató: Jó, hát akkor mit csináljunk? Személyzetis: Mit? Le kell váltani... Az üzem tekintélye, de a munka is ezt követeli... Igazgató: Leváltani, leválta­ni... Maga csak személyzetis itt, de én igazgató mgyok. Le­váltani az könnyű, de aztán mit mondok én? Jönnek majd szólni, hogy mi van itt nálunk az üzemben, üldözzük a pár- tonkívülieket? Nem, szó sem lehet róla... Pacolai legalább­is egyelőre marad... Mi van még? Személyzetis: (Dossziéjában matat, papírt vesz elő.) Hát itt volna ez a Kemenesei elvtár;... Itt bakot lőttünk. Amíg a se- lejtellenőrzési csoport vezetője volt, megállta a helyét... Két éve, hogy a beszerzési osztály vezetője lett... Nem igaz, hogy ott miket csinál... Igazgató: Miért, miket csi­nál? Személyzetis: Képzelje el, igazgató elvtárs, beszerzett tíz vagon margarint... Kenőolaj helyett... Mert a népgazdasá­gi érdek azt kívánja, hogy az elfekvő margarinkészletek is felhasználást nyerjenek... Az egész gyár rajta röhög... Meg rajtunk... Igazgató: Margarint kenő­olaj helyett? Meg kell őrülni.„ Hát ez nem igaz... Személyzetis: De igen... s az is igaz, hogy vett négy kézi kalapácsot... Pedig egy tíz­tonnás nagykalapács kellett volna... Azt mondta, hogy négy az több, mint egy, s bár több, mégis milliókat takarí­tott így meg a népgazdaság­nak ... Igazgató: Hát mit tanácsol, mit tegyünk? Személyzetis: Mit? Le kell váltani, igazgató elvtárs. Igazgató: Mondja, maga nem tud mást mondani, csak azt, hogy leváltam. leváltani... A vezetőség beszámolója mindenképpen alkalmas volt arra, hogy élénk visszhangot keltsen, véleménynyilvánításra ösztönözze a küldöttgyűlés részvevőit. Az eltelt négy év eredményeinek és hiányossá­gainak tükrében adott képet a ktsz helyzetéről. Szó volt arról, hogy az eltelt négy év alatt hogyan emelke­dett a termelés tizenkétmillió forinttal, milyen tekintélyes hányaddal szerepel ebben az építőrészleg, aminek tevékeny­sége főként a lakosság részére végzett munkában mutatkozott meg, és ugyanakkor arról is, hogy a legtöbb feladat még mindig az építőrészleg mun­kája körül állapítható meg. Nem nagyon lehet örülni annak sem, hogy a kőművesek és az ácsok a négy év alatt csak alig több mint ötszáz fo­rinttal emelték a termelékeny­séget, és még kedvezőtlenebb, hogy a festők és üvegesek ter­melékenységepedig súlyos ezer forintokkal csökkent. Az adatok azt bizonyítják, hogy a ktsz-nél.a munkafegye­lem még javítandó. Ha viszont azt is megmondjuk, hogy az elmúlt évben jóval több dolgo­zó hagyta el a szövetkezetei, mint amennyi munkára jelent­kezett, újabb problémára kell felfigyelnünk. A felmondás indokolásakor szinte kivétel nélkül az alacsony kereset ke­rült szóba. Nincs szükség a további rész­letezésekre, ez a néhány példa leváltani, mint —valami lemez, amelyen felakadt a tű... Ez a Kemenesi párttag... Ha én ezt leváltom, —azt mondják, hogy elharapódzott nálunk a tűrhe­tetlen liberalizmus, üldözzük a párttagokat... Hogy képzett ezt? Személyzetis: De hát akkor mit tegyünk? Tenni kell vala­mit! Az egész üzem kíváncsi a fejleményekre... Igazgató: (Töpreng egy ideig, aztán a homlokára csap.) Meg­van. Megvan! Szégyellheti ma­gát, hogy személyzetis létére nekem, az igazgatónak kell a megoldást megtalálnom. De megtaláltam. Személyzetis: Igazán... S mi az? Igazgató: Egyszerű, mint a Kolumbusz tojása... Levált­juk a Pacolait is, meg a Keme- neseit is... És... és a Pacolait megtesszük a beszerzési osztály vezetőjének, Kemenesei helyé­re . és Kemeneseit megtesszük a termelési osztály vezetőjé­nek, Pacolai helyére ... Nagy­szerű, mi? (egri) Két dolgot lehet elképzelni a beszámoló ismeretében. Az egyik: valami1 olyan elkesere­dettség vesz erőt a ktsz tagjain, hogy már véleményt sem kí­vánnak mondani; a másik: va­lami indokolatlan optimizmus, ami lekicsinyli a nehézségeket, könnyed mozdulattal átsíkla- nak felette, mondván, majd rendbejön minden. Egyik sem következett be. Közel tizenöt felszólalás hang­zott el, és ezek mindegyike az okokat és az összefüggéseiket kutatta, de a megoldás meg­találását is célba vette. Így pél­dául szigorú intézkedéseket sürgettek a munkafegyelem megsértőivel szemben, de sür­gették a szervezetlenség fel­számolását is, amely a fegyel­mezetlenség melegágya. Meg kell szüntetni a váci és az egri munkahelyeket, mivel azok messze esnek a ktsz köz­pontjától, ellenőrzésük, irányí­tásuk tehát jóformán csak név­leges. Javasolták azt iis, hogy félmillió forinton felüli értékű munkák elvállalását csak a ve* zetőség beleegyezésével lehes­sen rögzíteni, és a vállalások­nál minden esetben a lehető­ségeket is mérlegeljék, mert a munka elhúzódása nem vezet a ktsz hírnevének emeléséhez. És egyáltalán: a választott ve­zetőség több jogot kapjon, ne csak névlegesen szerepeljen a hivatalos fórumok előtt Azzal á módszerrel sem ér­tettek egyet, ami szerint a fe­lettes szerv, a KISZÖV a ktsz megkérdezése nélkül jelöl ki bizonyos munkákat, nem is mérlegelve az adott lehetősége­ket hozzá. Az ilyen fentről megszabott feladatok eddig még nem segítették elő a szö­vetkezet eredményesebb mun­káját. És a következmény? A felelősség tehát élesen megmutatkozott a tanácskozá­son. De mindjárt mellészegő­dött a kétkedés is. Többen megjegyezték, a ktsz életében nem a mostani az első olyan tanácskozás, amikor a jobb eredmények biztosítása céljából bátran megjelölik a hibákat is. A szavakban harcos tárgyalások évek óta végigkísé­rik a szövetkezetét. Minden esetben eljutottak oda is, hogy megszövegezték a határozato­kat, amiknek feladatuk lett volna a hibák megszüntetése, a hasznos módszerek elterjesz­tése. De a határozatok megho­zatalán túl még eddig nem lép­tek talán egyetlen esetben seiru Sokan gondolják úgy a ta­pasztalatok alapján, hogy tu­lajdonképpen fölösleges a tár­gyalás, céltalan a hibák okai­nak feltárása, mert úgy sem változik semmi, marad minden a régiben Az elszálló szó még mesze van a tettől. Most ezen a küldöttgyűlésen ismét kimondották a ktsz tag­jai, hogy a feltárt hibákat meg kell szüntetni. De ezt eddig is kimondták. Mit sem változott tehát a helyzet? De mégis. Ugyanis megszü­letett még egy határozat, and biztosítékot adhat: a mulat­tokkal szemben a jövőben szi­gorú felelősségre vonást alkal­maznak. Személyre való tekin­tet nélkül; Persze, ez a határozat sem old meg önmagában semmit? Hogy eredménye legyen, a ha­tározat végrehajtását kell fi­gyelemmel kísérni, méghozzá a szövetkezet minden tagjá­nak. Ügy is mondhatnánk, a szövetkezet tagjai egymást és önmagukat is ellenőrizzék. Ne várjanak csak a választott ve­zetőkre, mert a tagság érdekét a tagságnak is képviselnie kell? Reméljük, a gyöngyösi Mát­ravidéki Építő- és Szakipari Ktsz legutóbbi küldöttgyűlése valóban mérföldkövet jeleni; az eddigi gyakorlathoz képest G. Molnár Ferenc Káli apróságok Ügy gondolta, hogy kicsit meg­kurtítja az utat, s „srég vizavi” kel át az aszfaltozott úttesten. Haj, de a rend őre is ott volt és nem volt rest megkérdezni: — Mondja, ké­rem, hány métert közlekedett itt sza­bálytalanul? — Hát úgy lehe­tett tíz méter — nézett vissza a megtett útra. — Stimmt, ak­kor fizet tíz forint büntetést... A rendőrnek igaza volt, az út­test nem sétapálya, éppen elég súlyos, vagy könnyebb baleset jelzi, — hogy bizony nem az. De a kálinknak is van azért vala­mi igazságuk, mert azt panaszolják, hogy egyetlen fa­lurészen van csak járda, s az őszi, ta­vaszi esős időben bokáig süllyednek a sárba. Az úttes­ten nem lehet, nem szabad járni, a „járdán” meg alig lehet... Mi ebből a kiút? Talán egy kis szándék a tanács részéről, egy kis pénz a községfej­lesztésből, — de még több segítség társadalmi munka formájában a köz­ség lakói részéről. ★ Apróság ez is. Vagy talán még­sem az? Nem lehet sehol táncolni ebben a meglehetősen nagy községben, ahol sok a fiatal. A bisztróban nincs csak egy lemezját­szó — pedig szép is, modern is, ta­lán még hely Is lenne a táncra. A, község klubjaiban lehet biliárdoznij kártyázni, meg le­het hallgatni időn­ként egy két elő­adást, végignézni egy műsoros estet, — de táncolni sem ezekben, sem — és ott nyilván még kevésbé — az italboltokban nem lehet. Nincs mód arra, hogy férj és feleség együtt menjen el valahova, —' mert a fiatal házasok is szeretnének néha egy kis élő zenét hallgatni, és tán­colni is. Nem nagy ügy. Ez igaz. De ügy, — s ez is igaz. Az illetékeseknek meg kellene valahogy találniuk ennek a nem nagy kérés« nek a teljesítéséti

Next

/
Oldalképek
Tartalom