Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-02 / 284. szám
Egyetemváros a Nagyerdőn Heves megyei fiatalok a debreceni főiskolákon, egyetemeken ... Kitárul a kollégium hatalmas tölgyfaajtaja s sorban lépnek ki a nagy tudományé processzorok. Elől domine rector Sinai, utána Budai Ézsaiás — akinél a civisek szerint nem létezik okosabb ember — s végül az ördöngős hírében álló Hatvani professzor, aki egy furcsa vasdarabbal még a hatalmas kapukulcsot is magához tudja vonzani. Jönnek a diákok is, vidáman, fekete tógájukban, végigkóstolva a kofaasszonyok portékáit, s mire a Piac utca végére érnek, már az ebéddel is végeztek... Debrecen hagyományos, jellegzetes diákváros. Egyetemein, főiskoláin, gimnáziumai- 1 an több ezer fiatal tanul, ké- f '.ül az életre. Sok a Heves negyei fiatal is. Közülük kerestünk fel néhányat. Sziporkázóan süt a nap, sugarait visszaverik a hatalmas ablakok. Az agrártudományi fő- i kola ultramodern diákotthona luxusszállóra emlékeztet A földszinten önkiszolgáló étterem, játékszobák, társalgók, tv-terem. Az emeleteken helyezkednek el a lakószobák. Egy-egy lakrészben — amelyben háló-, tanulószoba és fürdőszoba van — négyen laknak. Mindenhol szőnyegek, modern vonalú bútorok, virágok. Tölgyes Béla másodéves hallgató Egerből került a főiskolára. A Gárdonyi Gimnáziumban érettségizett — Éppen jókor érkeztem. Akkor nyílt meg ez az új kollégium — mondja mosolyogva. — Nagyon megörültem, hogy itt kaptam helyet — Hogy él itt? — Reggel hétkor kelek, utána reggeli, majd az órák következnek. Aztán ebéd, ismét órák, majd utána tanulás. Sok az elfoglaltságom, mert -sportolok is. A főiskolának NB lies kosárlabda-csapata van, abban játszom. Hetente háromszor edzés, vasárnaponként pedig a mérkőzések. — Szabad idő? __ Nagyon kevés van. Ha mégis akad, akkor olvasok. Színházbérletem is van, leg; utóbb a Bánk bánt láttam. Jó előadás volt csak a szereposztással nem értettem teljesen egyet — Mikor szokott hazajárni? — Ritkán. .1 t ... — ÜS Sokat kell tanulni, s most már lassan a vizsgákra is készülni kell. Alacsony, szőke hajú lány, nevetve mutatkozik be: — Szilágyi Erzsébet vagyok s Egerben, a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségiztem. Elsős vagyok. Rendet csinál az asztalon, arrébb pakolja a könyveket. —- Éppen oroszt tanultam — magyarázkodik mosolyogva —, azért ez a nagy rendetlenség. — Hogy érzi itt magát? Szín: Igazgatói iroda. Igazgató. Személyzetis. Az igazgató az íróasztal mögött, előtte a személyzetis ÜL Személyzetis: ... hát ez a helyzet, igazgató elvtárs ... Már sokan szóltak nekem, olyan a személyzeti osztály, mint valami átjáróház, és mindenki a Pacolai ügyében jön... zörög ...és értetlenkedik... Igazgató: Pacolai... Pacolai... A termelési osztály vezetője, ugye? De hát mi baj van vele? Személyzetis: Mi baj? Ostoba fajankó, igazgató elvtárs ... Fogalma sincs a termelésről. A múltkor például rendreutasítot- ta egyik beosztottját, mert rossz volt az összeadás... 'Negyven meg ölven az kilencven... Igazgató: Na látja... Személyzetis: ... igen, de azt mondta ez a Pacolai, hogy negyven meg ötven az hetven ... És az ilyen feltűnik, ké4 MiPlmÜG 1385. december 2., csütörtök — Jól. Eleinte egy kicsit szokatlan volt, de aztán beleilleszkedtem a környezetbe. A lakótársaim másodévesek, ha nem értek valamit, segítenek. Nem is árt ez, mert sokat kell tanulni. Sajnos, másra szinte nem is jut idő. Néha tv-t nézek, elvétve moziba járok. — Melyik tárgyat szereti a legjobban? — Nem is tudom... A későbbiekben azonban növény— Ha végzel? — Szeretnék itt maradni Debrecen környékén. Nagy kulturális vonzóeereje van ennek a városnak. Remek könyvtárak vannak, frissen pezsgő szellemi élet, jól érzi magát az ember. Kovács Katalin harmadéves magyar-pedagógia szakos hallgató Egerből került az egyetemre. Ö is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Szép város Debrecen, Tölgyesi Béla és szobatársai a logarléccel való számítást gyakorolják. termesztéssel szeretnék foglalkozni. A Nagyerdő parkjai között helyezkedik el a Kossuth Lajos Tudományegyetem, nem messze tőle az Orvostudományé Egyetem épülete. Közöttük vannak a kollégiumok. Az I-es számú diákotthonban beszélgetünk Keszthelyi Tamás negyedéves bölcsésszel. Gyön ■ gyösről került az egyetemre, történelem-földrajz szakost — Rengeteg az elfoglaltságom. Heti 31 órám van, a Dózsa kézilabda-csapatában játszom, szabad időmben pedig a szakdolgozatomat csinálom. Még az a szerencse, hogy kényelmes a környezet, külön tanulófülkénk van, a tanulás objektív feltételei megvannak — mosolyodik eL csak a hegyvidék hiányzik. A kulturális élete valóban vonzó. — Mivei foglalkozom? Rengeteget olvasok. Most olvastam Hemingway-tól a Fiestát, Garai versesfcötetét. Nagyon szeretem a verseket — A kollégium? Modern, kényelmes, lehet tanulni. Valóban. A diákotthonokban minden kényelmet megkapnak a hallgatók, hogy ne legyen akadálya a tanulásnak. S az otthontól távolszakadt diákoknak megpróbálják egy kicsit pótolni az otthon melegét is. Hogy ne érezzék egyedül magukat, nyugodtan készülhessenek élethivatásukra. Kaposi Levente. A mi kis házi színpadunk KOLUMBUSZ TOJÁSA A jutalom : kétnapos kirándulás . .. A megyei KISZ-bizottság és a megyei tanács közös rendezésében kétnapos, tapasztalat- cserével egybekötött kiránduláson vesznek részt a megye termelőszövetkezeteiben dolgozó ifjúsági munkacsapatok vezetői és a fiatal agrárszakemberek. A december 3-án kezdődő kiránduláson 45 fiatal vesz részt, akik megtekintik a Pétervásári Gépészképző Szakiskolát és a gyöngyösi járás termelőszövetkezeteit. A tapasztalatcserén azok a fiatal mezőgazdasági munkások, szakemberek vesznek részt, akik az 1955-ös évben a legjobb munkát végezték a megye termelőszövetkezeteiben. Mit rejt mikulás szakálla? Vajon mit rejt a mikulás szakálla? Merthogy rejt valamit, az most már csaknem bizonyos. A szakáll és a színes, csillogó sztaniol mögött a csokoládén kívül még lehet valami... Valami titok, aminek nem szabad kiszivárognia, nemcsak az országhatárokon, de még az üzlet falain túl sem. Mi lehet vajon a hétpecsétes titok, ez a harci objektumként kezelt csokóládéhálmaz, amit rejteni kell a fényképezőgép objektívja elől, sőt még a puszta számadat sem hozható nyilvánosságra: hány mikulás-csomag várja a Télapót a gyöngyösi Csemege-üzletben? E sorok helyett fényképet tervezett a szerkesztő, fényképet a csokoládé-mikulásokról — a gyerekek örömére *— s néhány számadatot, amely a mennyiséget lett volna hivatva érzékeltetni. Tervünk azonban nem sikerült. A gyöngyösi Csemege-bolt budapesti központja szigorú leiratban tiltja, hogy a sajtó számára adatokat szolgáltassanak az efféle „hadititkokról”. Igaz, az üzletvezető saját szakállára megengedett egy felvétett, és mondott néhány számadatot is. De csak a saját szakállára! És mi nem akarunk visszaélni az üzletvezető jóindulatával: nehogy bántódás érje a — szakállát. (raj Már szemtől szemben Azzal is kezdhetnénk, hogy a Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz vezetőségválasztó küldöttgyűlése bebizonyította: az egyenes beszéd, az őszinte szó az egyedüli helyes megoldás, nincs értelme a kertelésnek, mert nem lehet másként elérni a kitűzött célokat. Ez így iigaz, de némi szépséghibáit is kimutathatunk. Mi lehet az? Ha a küldöttgyűlés legjellemzőbb részleteit felidézzük, könnyen megállapíthatjuk. elegendő a legjellemzőbb tünetek felvázolására; Felelősséggel Jó kezdet Igazgató: Jó, hát akkor mit csináljunk? Személyzetis: Mit? Le kell váltani... Az üzem tekintélye, de a munka is ezt követeli... Igazgató: Leváltani, leváltani... Maga csak személyzetis itt, de én igazgató mgyok. Leváltani az könnyű, de aztán mit mondok én? Jönnek majd szólni, hogy mi van itt nálunk az üzemben, üldözzük a pár- tonkívülieket? Nem, szó sem lehet róla... Pacolai legalábbis egyelőre marad... Mi van még? Személyzetis: (Dossziéjában matat, papírt vesz elő.) Hát itt volna ez a Kemenesei elvtár;... Itt bakot lőttünk. Amíg a se- lejtellenőrzési csoport vezetője volt, megállta a helyét... Két éve, hogy a beszerzési osztály vezetője lett... Nem igaz, hogy ott miket csinál... Igazgató: Miért, miket csinál? Személyzetis: Képzelje el, igazgató elvtárs, beszerzett tíz vagon margarint... Kenőolaj helyett... Mert a népgazdasági érdek azt kívánja, hogy az elfekvő margarinkészletek is felhasználást nyerjenek... Az egész gyár rajta röhög... Meg rajtunk... Igazgató: Margarint kenőolaj helyett? Meg kell őrülni.„ Hát ez nem igaz... Személyzetis: De igen... s az is igaz, hogy vett négy kézi kalapácsot... Pedig egy tíztonnás nagykalapács kellett volna... Azt mondta, hogy négy az több, mint egy, s bár több, mégis milliókat takarított így meg a népgazdaságnak ... Igazgató: Hát mit tanácsol, mit tegyünk? Személyzetis: Mit? Le kell váltani, igazgató elvtárs. Igazgató: Mondja, maga nem tud mást mondani, csak azt, hogy leváltam. leváltani... A vezetőség beszámolója mindenképpen alkalmas volt arra, hogy élénk visszhangot keltsen, véleménynyilvánításra ösztönözze a küldöttgyűlés részvevőit. Az eltelt négy év eredményeinek és hiányosságainak tükrében adott képet a ktsz helyzetéről. Szó volt arról, hogy az eltelt négy év alatt hogyan emelkedett a termelés tizenkétmillió forinttal, milyen tekintélyes hányaddal szerepel ebben az építőrészleg, aminek tevékenysége főként a lakosság részére végzett munkában mutatkozott meg, és ugyanakkor arról is, hogy a legtöbb feladat még mindig az építőrészleg munkája körül állapítható meg. Nem nagyon lehet örülni annak sem, hogy a kőművesek és az ácsok a négy év alatt csak alig több mint ötszáz forinttal emelték a termelékenységet, és még kedvezőtlenebb, hogy a festők és üvegesek termelékenységepedig súlyos ezer forintokkal csökkent. Az adatok azt bizonyítják, hogy a ktsz-nél.a munkafegyelem még javítandó. Ha viszont azt is megmondjuk, hogy az elmúlt évben jóval több dolgozó hagyta el a szövetkezetei, mint amennyi munkára jelentkezett, újabb problémára kell felfigyelnünk. A felmondás indokolásakor szinte kivétel nélkül az alacsony kereset került szóba. Nincs szükség a további részletezésekre, ez a néhány példa leváltani, mint —valami lemez, amelyen felakadt a tű... Ez a Kemenesi párttag... Ha én ezt leváltom, —azt mondják, hogy elharapódzott nálunk a tűrhetetlen liberalizmus, üldözzük a párttagokat... Hogy képzett ezt? Személyzetis: De hát akkor mit tegyünk? Tenni kell valamit! Az egész üzem kíváncsi a fejleményekre... Igazgató: (Töpreng egy ideig, aztán a homlokára csap.) Megvan. Megvan! Szégyellheti magát, hogy személyzetis létére nekem, az igazgatónak kell a megoldást megtalálnom. De megtaláltam. Személyzetis: Igazán... S mi az? Igazgató: Egyszerű, mint a Kolumbusz tojása... Leváltjuk a Pacolait is, meg a Keme- neseit is... És... és a Pacolait megtesszük a beszerzési osztály vezetőjének, Kemenesei helyére . és Kemeneseit megtesszük a termelési osztály vezetőjének, Pacolai helyére ... Nagyszerű, mi? (egri) Két dolgot lehet elképzelni a beszámoló ismeretében. Az egyik: valami1 olyan elkeseredettség vesz erőt a ktsz tagjain, hogy már véleményt sem kívánnak mondani; a másik: valami indokolatlan optimizmus, ami lekicsinyli a nehézségeket, könnyed mozdulattal átsíkla- nak felette, mondván, majd rendbejön minden. Egyik sem következett be. Közel tizenöt felszólalás hangzott el, és ezek mindegyike az okokat és az összefüggéseiket kutatta, de a megoldás megtalálását is célba vette. Így például szigorú intézkedéseket sürgettek a munkafegyelem megsértőivel szemben, de sürgették a szervezetlenség felszámolását is, amely a fegyelmezetlenség melegágya. Meg kell szüntetni a váci és az egri munkahelyeket, mivel azok messze esnek a ktsz központjától, ellenőrzésük, irányításuk tehát jóformán csak névleges. Javasolták azt iis, hogy félmillió forinton felüli értékű munkák elvállalását csak a ve* zetőség beleegyezésével lehessen rögzíteni, és a vállalásoknál minden esetben a lehetőségeket is mérlegeljék, mert a munka elhúzódása nem vezet a ktsz hírnevének emeléséhez. És egyáltalán: a választott vezetőség több jogot kapjon, ne csak névlegesen szerepeljen a hivatalos fórumok előtt Azzal á módszerrel sem értettek egyet, ami szerint a felettes szerv, a KISZÖV a ktsz megkérdezése nélkül jelöl ki bizonyos munkákat, nem is mérlegelve az adott lehetőségeket hozzá. Az ilyen fentről megszabott feladatok eddig még nem segítették elő a szövetkezet eredményesebb munkáját. És a következmény? A felelősség tehát élesen megmutatkozott a tanácskozáson. De mindjárt mellészegődött a kétkedés is. Többen megjegyezték, a ktsz életében nem a mostani az első olyan tanácskozás, amikor a jobb eredmények biztosítása céljából bátran megjelölik a hibákat is. A szavakban harcos tárgyalások évek óta végigkísérik a szövetkezetét. Minden esetben eljutottak oda is, hogy megszövegezték a határozatokat, amiknek feladatuk lett volna a hibák megszüntetése, a hasznos módszerek elterjesztése. De a határozatok meghozatalán túl még eddig nem léptek talán egyetlen esetben seiru Sokan gondolják úgy a tapasztalatok alapján, hogy tulajdonképpen fölösleges a tárgyalás, céltalan a hibák okainak feltárása, mert úgy sem változik semmi, marad minden a régiben Az elszálló szó még mesze van a tettől. Most ezen a küldöttgyűlésen ismét kimondották a ktsz tagjai, hogy a feltárt hibákat meg kell szüntetni. De ezt eddig is kimondták. Mit sem változott tehát a helyzet? De mégis. Ugyanis megszületett még egy határozat, and biztosítékot adhat: a mulattokkal szemben a jövőben szigorú felelősségre vonást alkalmaznak. Személyre való tekintet nélkül; Persze, ez a határozat sem old meg önmagában semmit? Hogy eredménye legyen, a határozat végrehajtását kell figyelemmel kísérni, méghozzá a szövetkezet minden tagjának. Ügy is mondhatnánk, a szövetkezet tagjai egymást és önmagukat is ellenőrizzék. Ne várjanak csak a választott vezetőkre, mert a tagság érdekét a tagságnak is képviselnie kell? Reméljük, a gyöngyösi Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz legutóbbi küldöttgyűlése valóban mérföldkövet jeleni; az eddigi gyakorlathoz képest G. Molnár Ferenc Káli apróságok Ügy gondolta, hogy kicsit megkurtítja az utat, s „srég vizavi” kel át az aszfaltozott úttesten. Haj, de a rend őre is ott volt és nem volt rest megkérdezni: — Mondja, kérem, hány métert közlekedett itt szabálytalanul? — Hát úgy lehetett tíz méter — nézett vissza a megtett útra. — Stimmt, akkor fizet tíz forint büntetést... A rendőrnek igaza volt, az úttest nem sétapálya, éppen elég súlyos, vagy könnyebb baleset jelzi, — hogy bizony nem az. De a kálinknak is van azért valami igazságuk, mert azt panaszolják, hogy egyetlen falurészen van csak járda, s az őszi, tavaszi esős időben bokáig süllyednek a sárba. Az úttesten nem lehet, nem szabad járni, a „járdán” meg alig lehet... Mi ebből a kiút? Talán egy kis szándék a tanács részéről, egy kis pénz a községfejlesztésből, — de még több segítség társadalmi munka formájában a község lakói részéről. ★ Apróság ez is. Vagy talán mégsem az? Nem lehet sehol táncolni ebben a meglehetősen nagy községben, ahol sok a fiatal. A bisztróban nincs csak egy lemezjátszó — pedig szép is, modern is, talán még hely Is lenne a táncra. A, község klubjaiban lehet biliárdoznij kártyázni, meg lehet hallgatni időnként egy két előadást, végignézni egy műsoros estet, — de táncolni sem ezekben, sem — és ott nyilván még kevésbé — az italboltokban nem lehet. Nincs mód arra, hogy férj és feleség együtt menjen el valahova, —' mert a fiatal házasok is szeretnének néha egy kis élő zenét hallgatni, és táncolni is. Nem nagy ügy. Ez igaz. De ügy, — s ez is igaz. Az illetékeseknek meg kellene valahogy találniuk ennek a nem nagy kérés« nek a teljesítéséti
