Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-02 / 284. szám

Milliós tartalékok A gazdaságirányítási rend­szerünk felülvizsgálatáról szó­ló tájékoztatót az MSZMP Köz­ponti Bizottsága az ország köz­véleménye elé tárta. A sajtó­ban megjelent közleményből mindenki előtt világossá vált, bogy alapvető, lényeges változ­tatásokra kerül sor. Sok gaz­dasági vezető most azt mondja, hogy várjuk meg a reformot, addig már nem érdemes a vál­lalatnak nagyobb kezdemé­nyezéshez fogni. Valóban helyes és megenged­hető lenne a tétlen várakozás? A reformon még most dolgoz­nak a szakemberek. Mélyre­ható intézkedésekre, alapos elemző munkára van szükség és az új elképzelések megvaló­sításához 1968. előtt nem kezd­hetünk hozzá. Társadalmunk, önmagunk ellen követnénk el tehát bűnt, ha a lehetőségeket nem ragadnánk meg azonnal, ha folyamatosan nem tárnánk fel újabb tartalékokat. Pártunk most is követte azt a jól bevált gyakorlatot, hogy a feladatokról idejében tájé­koztatta az ország lakosságát, közös ügyünk sikeréhez mind­nyájunk véleményét és segít­ségét kéri. Fontos, hogy a vál­lalati vezetők, gazdasági funk­cionáriusok megértsék a párt elképzeléseit és terveit, világo­san lássák az elérendő célt és öntevékenyen, alkotó kezdemé­nyezésekkel maguk is keressék a munka megjavításának útját A reform irányelveinek meg­ismerése után a jelenlegi idő­szak legfontosabb feladata, hogy a gazdasági élet minden területén új tartalékokat tár­junk fel. Vannak még lényeges es a jelenlegi irányítási rendsze­rünk eszközeivel is hozzáfér­hető tartalékaink? Igen, lénye­ges tartalékokkal rendelke­zünk még, ezt bizonyította egy mostanában zárult népi ellen­őrzési vizsgálat. Faimportunk értéke az el­múlt öt évben 52,2 százalékkal emelkedett, az összes behozott anyagok sorában az első he­lyen áll, meghaladja az ener­giahordozókét is. Devizaforint­ban évről évre több milliót költünk ipari fára, ez a tétel jelentős mértékben nyomja külkereskedelmi mérlegünket. Ezzel szemben az elmúlt öt év­ben mintegy kétmillió köbmé­ter vágásérett fatömeget nem termeltek ki hazánkban, és a feldolgozás, felhasználás fel­tételeinek hiánya miatt elma­radt mintegy kilencmillió köb­méter cserfa kitermelése is. Ezek minősége és értéke évről évre csökken. A szénbányászat az összes ipari fának évente közel egy­negyed részét használja fel. Külföldről beszerzett milliós értékekről van itt szó. A kül­fejtés részarányának növelé­sével, a fejtési acéltámok, sü­veggerendák és önjáró szerke­zetek alkalmazásával eredmé­nyeket értünk el a bányafa­felhasználásban. De az acél­támok fokozottabb felhaszná­lását visszatartja a helytelenül megállapított amortizáció. Az import bányafát részbn helyet­tesíteni lehetne lombos bánya­fával. Ideje lenne már, hogy a Bányászati Kutató Intézet megállapítsa: hol. és milyen biztonsági feltételek mellett lehet lombos bányafát használ­ni. Az erdészeteknél olyan anyagi ösztönzést kellene meg­állapítani, hogy ne csak a fel­táró utak melletti, hanem a távolabbi erdők érett faállo­mányát is kitermeljék. A vál­lalati érdeken túl biztosítani kell a népgazdasági érdekeket, az import csökkentését. Ha a megfelelő szállítási eszközöket biztosítják, akkor az erdészet megfelelő időben és a jelen­leginél jóval több mennyiségű bányafát tudna szállítani. Felhasználás előtt miért nem tartósítják a bányafát, a bélés­anyagokat és a szerfás istálló­kat? A kapitalistáknak meg­éri? Mi. akik drága pénzen külföldöt vesszük a faanyagot, tétlenül tűrjük, hogy a farontó gombásodás miatt csak a mező- gazdaságban évenként 50—60 ezer köbméter faanyagot cse­réljenek ki, mert az istállók, magtárák elgombásodása miatt azok hamar tönkrementek. Ha a beruházó és a kivitelező ér­dekeit jobban összehangolnák, ha a beruházásokat sokan nem tekintenék még ma is „ingye­nes nemzeti ajándéknak ’, ak­kor jobban érvényesítenék az ésszerű takarékosságot. A fahelyettesítő és egyéb importhelyettesítő anyagok na­gyobb mérvű alkalmazását nem segítik, néha akadályozzák a helytelen árarányok. Mennyi kockázattal és bajjal jár a mű­szaki fejlesztés, egy-egy kor­szerűbb termék gyártása. A je­lenlegi ár- és tervezési rend­szer —ezt nem veszi kellő mér­tékben figyelembe. A túlzott központosítás, a felülről irá­nyított anyag- és bérgazdálko­dás, a helytelen anyagi ösztön­zés sokáig féket rakott a helyes kezdeményezésekre. Elérkezett az idő, hogy a fé­keket feloldják és nagyobb te­ret biztosítsanak a vállalati kezdeményezéseknek. A válla­latok vezetőinek már most hoz­zá kell látniok a kalkuláció­hoz, a termelési tényezők he­lyes felismeréséhez. Gazdál­kodni kell, körültekintően és felelősséggel. Dr. Fazekas László Felkészültek a tél fogadására Feldebrőn Bőven van takarmány — Jól dolgozott as épitőbrigád — Már a téli gépjavítást végsik (Császár István tudósítónk­tól): Korán leesett az idei első hó, és ez a novemberi tél a fel- debrői Rákóczi Termelőszövet­kezet tagságát is váratlanul érte. Sárközi József főmező­gazdász panaszkodik, mert megzavarta a későre nyúló szüretet, és a közös kukorica egy része is töretlen még. — Ennyi a kifogásunk mind­össze, ezért volt hátrányos szá­munkra a néhány napos hideg — fűzi tovább a szót a főme­zőgazdász. A többi munkát illetően nem ért bennünket váratlanul a tél, hiszen idejében készültünk a hideg fogadására. A szövetkezetben szinte egész nyáron tartott a télre va­ló felkészülés, s ez a szükséges Réveteg pillantás, rejtelmesen sejtelmes mosoly, és a kézben •tartott, égő, de hosszú hamvas cigaretta nagy belső érzések kifejezője. — Mi van? — Hagyj. Most ne zavarj! Még a nagy mű­vészi élmény hatása alatt állok — válaszolta boldog és kielégült sóhajjal, hogy a cigaretta- hamu megadóan a földre hullt... És a gra­fikusművész arcára újra kiült a rejtelmesen sejtelmes mosoly. — De mondd, hát mégis mi történt? — Mi? Úgysem értenéd azt te meg... Olyat alkottam, amilyet eddig még egyetlen grafikus sem. alkotott. Olyat! — és pillantásá­val szinte kiűzött az alkotó művészek, s az al­kotó művészetet szeretők paradicsomából. — Ha mégis . ..ha volnál olyan kedves meg­mondani... Legalább nekem... — kérleltem, • mert szeretem a paradicsomot. Könnyedén in­tett, hogy egye fene, nem bánja, — elmondja: — Tudod mit csináltam? Megmondom. Si­került alkotnom egy remek, egy csodálatos egyenest. Húztam egy vonalat, ami tökéletesen egyenes! — kiáltott fel és az egyenest már a Louvre-ban látta, természetesen Mona Lisa mellett! (—ó) takarmánymennyiség biztosítá­sától az építkezésig mindenütt megmutatkozik. A gazdaság­ban idejében felmérték a téli takarmányszükségletet, számí­tottak arra, hogy a tél folya­mán mintegy 450 számosállat­ról kell gondoskodni, emellett még a szövetkezeti tagok ház­táji jószágállományával is kell törődni. A jó termés következ­tében elegendő készletek áll­nak a közös gazdaság rendel­kezésére, sőt abraktakarmány­ból 20, szálas takarmányból pedig 27 vagon többlet is mu­tatkozik. Elegendő szálas ta­karmányt kaptak a tehéntartó szövetkezeti tagok is, úgyhogy a tél folyamán Feldebrőn nem lesz takarmányhiány. A takarmánykészletet jól ki­egészíti a 15 vagon takarmány- répa, a jelenleg meglevő 1500 köbméter siló, amelyhez kiegé­szítésképpen még 600 köbmé­tert készítenek. Az elmúlt hónapok alatt igen jó és szorgalmas munkát vég­zett a szövetkezet 10 tagú házi építőbrigádja. Ók is a télre va­ló felkészülést segítették elő, amikor több mint félmillió fo­rintos költséggel korszerűsítet­ték a szövetkezet 60 férőhelyes lóistállóját, amely a lovak el­helyezésének problémáját vég­legesen megoldotta. Átalakítás­ra szorult a nemrég felépített 126 férőhelyes borjúnevelő is, amely a tervezés szerint nyi­tott, szabadtartásos nevelési el­járásra épült. Az épület délre néző nyitott oldalát védő üve­gezéssel látták el. Az építőbrigád megfelelően átépítette a juhok szállását is, mivel a nyitott színben, az ol­dalfalak nélküli szükségpajtá-' ban elhelyezett juhszállást ol­dalfalakkal látták el. Átalakí­tották még a sertéskutricákat, -fiaztatókat, felszerelték a nyí­lászáró szerkezeteket: pótolták a hiányzó ajtókat, ablaküvege­ket a gazdasági épületeken. Nemcsak az állattenyésztők és az épitőbrigád tagjai készül­tek a télre, hanem a traktoro­sok, gépszerelők Is munkához láttak. A gépműhely szerelői Szabó Pál vezetésével hozzálát­tak a traktorok és a munkagé­pek téli javításához. Ebbe a munkába a szövetkezet trakto­rosait is bevonták, akikkel együtt a tél folyamán a szövet­kezet 20 erőgépét és valameny- nyi munkagépét alaposan kar­bantartják, átjavítják. Idejében földbe kerültek az őszi vetések, rövid időn belül az őszi szántás is befejeződik. Így megérdemelten tölthetik téli pihenő idejüket a szövetke­zet tagjai, akik előrelátó gon­dossággal idejében felkészül­tek a tél fogadására. TOLMÁCSOK (Gresko) A tanácsok és a termelőszövetkezetek élő kapcsolata a gyöngyösi járásban A tanácsok egyik legfontosabb feladata a mezőgazdasági termelés, a szocia­lista mezőgazdaság szervezése. A járásunk­ban dolgozó tanácsok ebben igen aktivan te­vékenykedtek, tagjaik közül a mezőgazda­ságban dolgozók valamennyien a közös gaz­dálkodás útját választották 4—5 évvel ezelőtt. Az átszervezés után a tanácsok nem hagy­ták magukra az új termelőszövetkezeteket, hanem mint politikai munkások, gazdasági szakemberek segítették a szövetkezetek gaz­dasági, szervezeti, politikai életének kibonta­kozását. A tanácsok és a termelőszövetkeze­tek közötti kapcsolat azóta is élő. A termelő­szövetkezeti gazdálkodás fejlődése jól tükrözi a tanácsi munka eredményét is. A tsz-ek nem nélkülözhetik a tanácsok segítő munkáját, támogatását, annál is inkább, mivel a járási tanácstagok közül 28, a községi tanácstagok közül pedig 457 tagja a termelőszövetkezet­nek, és nem egy közülük fontos vezető fela­datot lát el. mint tsz-elnök, brigád-, munka- csaDat-vezető, vagy éppen a szociális, az el­lenőrző, vagy a felügyelő bizottság tagja. Emellett többségük közvetlen termelői mun­kában vesz részt és végzi feladatát példamu­tatóan, évi 250—400 körüli munkaegységet is teljesítve. Hozzáiérult a tanácsok munkájához az is, hogy a járás termelőszövetkezetei az elmúlt néhány év alatt nagv léoésekknl haladtak előre. Egészségesen fejlődtek politikailag. °'az- dasásilag, szervezetileg. és többségükben rendelkeznek azokkal a feltételekkel, amelyek a szilárd gazdasághoz, a további fejlődéshez szükségesek. Mi sem bizonyítja ezt iobban, mit az. hogy négy év alatt a termelőszövetke­zetek állóeszköz-értéke mintegy 250 millió forinttal emelkedett, a fel nem osztható szö­vetkezeti alao pedig 101 millióval. A. halmo­zott termelési érték 165 millió forinttal növe­kedett. a szövetkezeti tagság évi iövedelme pedig járási átlagban elérte a 13 132 forintot. A tsz-tagság többsége évről évre becsü­letesebben. szorgalmasabban vesz részt a közös munkában, és főleg a tavaszi, nyári, őszi munkák ideién a tagság 80—84 százaléka dolgozott a határban. A termelés­ben helyes és ió módszerek alakultak ki. szé­les körben terjedt el a családi művelés, a premizálás, a termelési ösztönzők különböző formája. A járás közös gazdaságaiban 22 munkacsapat 370 tagja versenyzett a szocia­lista brigád címért. Az év gazdasági feladatainak többségét megnldr'+*"k a közös gazdaságok. A szőlős tsz-ek Gvönsvöstarján. Gyöngyössolymos ki­tételével kiállták az erőpróbát, amit a nehéz gazdasági év, a rendkívüli kedvezőtlen időjá­rás okozott, és az időszaki munkákat, ha kés­ve is, de rendre elvégezték. Különösen nagy erőfeszítést jelentett a szőlőtermés megvédé­se. Ilyen védekezésre az utóbbi 3—4 évben nem volt példa. Ez évben először alkalmaz­ták a repülőgépes permetezést. Egyik-másik termelőszövetkezet nem is készült fel ilyen nagyarányú védekezésre az előző évek idő­járása miatt, így részben felkészületlenül érte őket a négyszeri, ötszöri permetezés, ezenfe­lül a porozás. Ehhez az is hozzájárult, hogy a tsz-ek kevés permetezőgépet vásároltak, ugyanakkor az elmúlt négy év alatt mintegy 3200 katasztrális hold szőlőt telepítettek, mely az össz-szőlőterületet ugyan nem növelte, de a védekezési tennivalókat igen. Cz évben már ugyan megépült egy pár ^ permetlékeverő torony, de csak rész­ben jelent megoldást, mert egynéhánynál még ma sem megoldott a vízellátás. Az idei termelési feladatok — bár a tél megjött — még nem fejeződtek be. A télies időjárásban odaadó munkát láthattunk Aba- sár, Márkáz, Visonta, Gyöngyösoroszi és más termelőszövetkezetek tagságától a szőlőtermés betakarításában. De be kell még takarítani a kukoricaszár hátralevő részét, és el kell vé­gezni maradéktalanul a mélyszántást is. A szövetkezeti tagság szorgalmas munká­ja és a vezetőség egyre javuló termelésirá­nyítása következtében az! átszervezés óta nö­vekedtek a terméseredmények. A tanácsok ezt lói segítették. Búzából az elmúlt öt év alatt 11,2, tavaszi árpából 10,8, őszi árpából 13. szőlőből 25 mázsás átlagtermést értek el, míg ez évben búzából 12,7, rozsból 8,5, őszi árpából 15.8, kukoricából (csöves) 29 mázsát termeltek holdanként. Kedvezően alakult a gépi ellátottság. 1961- ben 57 erőgép volt a tsz-eknél, jelenleg 360 erőgép áll rendelkezésükre. Az elmúlt négy év alatt mintegy 70 millió forintot fordítottak állatférőhelyek építésére és 32 millió forintot öntözéses beruházásra, amelyből jelentős az állami hitel. Nőtt az áruértékesítés is. 1961- hez viszonyítva kenyérgabonából 215 vagon­nal, sertésből 3400. hízott szarvasmarhából 700 darabbal, tejből 7.5 ezer hektoliterrel ad­tunk többet közfogyasztásra. A tanácsok munkájának jelentősége a je­lenlegi tervezési rendszerrel tovább növeke­dett a termelésnél, de a felvásárlásnál- is. Tanácsok és végrehajtó bizottságaik sokat törődnek a mezőgazdasági termeléssel, a tsz- gazdálkodás fejlesztésével. Csak ez évben já­rási tanácsülés három esetben, vb nyolc eset­ben tárgyalt ez ügyben, míg a községi taná­csok 71-szer, vb-ülésen pedig 112 esetben fog­lalkoztak mezőgazdasági témákkal. C napirendek tárgyalása helyes volt, a *“ határozatok segítséget adtak a terme­lőszövetkezetek gazdálkodásához, főleg a mun­kafegyelem, a szövetkezeti gondolat szilárdí­tásában. Bár akad még formális határozat is, de a mezőgazdasági napirendek tárgyalása az időszaki feladatok végzésénél sok esetben se­gített a közös munkába való .mozgósításban, a családtagok bevonásában, de segített a szö­vetkezeti demokrácia fejlesztésében is. Jól érvényesült a tanácsok községfejlesztési munkájában a szövetkezeti gazdálkodást segí­tő jelleg. A tsz-ek többsége is fontosnak tar­totta a községfejlesztés segítését. Így a köz­ségfejlesztési tervek végrehajtása közvetlenül, vagy közvetve segítette a termelést, mint pél­dául Adácson, vagy Domoszlón és más közsé­gekben a tsz-tanyához csatlakozó községi út javítása-, kövezése. Ugyanígy a termelést segítette elő a tsz- tagok gyermekeiről való gondoskodás. Ez fő­leg az asszonyok közös munkában való rész­vételét könnyítette, amely annál is inkább je­lentős, mert a tsz-tagság 54 százalékát a nők teszik ki, és mintegy 6000-en dolgoznak rend­szeresen. Ezért helyes volt a tanácsok részéről az óvodák, időszakos napközi otthonok, a gyer­mekmegőrző helyek létrehozása, bővítése. Ez év őszén került sor a markazi új óvoda át­adására, ezt követi a gyöngyössolymosi és tervbe vettük a viszneki óvoda elkészítését is. Ugyancsak eredményesen segítették a taná­csok a termelőszövetkezeti tagok általános műveltségének és szakmai ismereteinek növe­lését. A párthatározat szellemében a dolgozók esti iskoláit a tanácsok a tantestületekkel együtt szervezték. Ennek eredményeként az elmúlt oktatási évben 52-en tettek eredmé­nyes vizsgát a dolgozók esti iskolájában. Ezen­kívül 13 tanfolyamon 315-en nyerték el a szak­munkás-képesítést. Abban a törekvésben is jó együttműködés alakult ki a tsz-ekkel, hogy a brigád vezetők valamennyien végezzék éli a nyolc általánost. A tanácsok ez irányú tevékenysége ia ” hozzájárult ahhoz, hogy a szövetkezeti tagság ma már megérti az új termelési módok alkalmazásának hasznát, több műtrágyát, vegyszeres gyomirtást, fokozottabb gépesítést akar. Mivel tovább kell javítani a szakirányítást, a tanácsoknak a tervezéshez, a termeléshez keli több segítséget adniuk, elsősorban a jó termelési módszerek terjesztésében. Ezért he­lyes és hasznos volt a tsz-vezetők számára szervezett tapasztalatcsere, vagy a karácsoméi szőlőmegmunkáló gépek bemutatója, amelye­ket a tsz-ek, a gépjavító állomás, és az állami gazdaság közösen hoztak létre, vagy alakítot­tak át. Meg kell mondani, ez ügyben adós az FM is, nem csele azért, hogy alig van szőlő­művelő munkaeszköz, hanem azért is, hogy jó volna, ha az ipari üzemek példájára kidolgoz­nák a mezőgazdasági újítók, ésszerűsítők díja­zását is. Segíteniük kell a tanácsoknak, hogy a ter­vezett beruházások megvalósuljanaik, mielőbb hasznosíthassák azokat a termelésben. Alihoz, hogy az új telepítésű szőlők a tervezett időre termőre forduljanak, támberendezéseket kell biztosítani, különösen a Lenz—Mosemél, mert ennek hiányában egy-két tsz-nél visszamet- szést kellett alkalmazni. Ez viszont azt jelenti, hogy egy évvel később fordulnak termőre. A tanácsoknak a termelőszövetkezeti gaz­dálkodást irányító és segítő munkája jelentős. Előfordult azonban az, hogy a tsz-ek vezetői idegenkedtek a tanácstól, tevékenységüket a tsz belső ügyébe való beavatkozásnak nézték. A tanácsok sem találták meg a helyes utat, módszert, most azonban tanácsaink és a tsz- eink között jó a kapcsolat, helyes módszerek! alakultak ki, és nemcsak tárgyalják a tsz-gaz- dálkodást, hanem rendszeresen segítik az idő­szaki munkák végzését, a termelési feladatok megvalósítását. Tanácsi vezetőink többsége szinte naponta megjelenik a tsz-ben. A taná­csok tagjai részéről nem hangzik el egy ta­nácstagi beszámoló sem, ahol ne foglalkozná­nak a tsz-gazdálkodás eredményeivel, problé­máival. A tsz-ek egyre jobban építenek a ta­nácsokra, és több tsz a tagok mozgósítását, tá­jékoztatását választókörzet szerint tartja meg, és ebben aktív szervező tevékenységet fejt ki a tanácstagok többsége. A tanácsok tsz-t segítő munkája helyes ” irányban fejlődik, a kapcsolat mé­lyült. A tsz-gazdálkodás eredményeinek to­vábbi növekedése érdekében még aktívabban segítséget kell adniuk a tanácsoknak és tag­jaiknak, különösen sokat kell foglalkozni a tsz-tagsággal, ügyeik intézésével, hogy az igaz­gatási munkával is segítsük a szövetkezeti gazdálkodás fejlődését. Pethes István, vb-einők

Next

/
Oldalképek
Tartalom