Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-02 / 284. szám

„Nincs sok esély egy NÁTO- atomhaderő létrehozására" „Nem sok esélye van egy NATO-atomhaderő létrehozásá­nak" — jelenti szerdán a Welt párizsi tudósítója és hangsú­lyozza: a szövetséges kormá­nyok között folytatott legutób­bi megbeszélések diplomáciai Körökben azt a benyomást kel­hették, hogy a közös NATO- atomhaderő terveit immár nem lehet megvalósítani. Az elmúlt héten ismét bebi­zonyosodott — folytatja a tudó­sító —, hogy a bonni kormá­nyon kívül egyik szövetséges sem kívánja, hogy az NSZK részt vegyen stratégiai atom­fegyverek közös birtokában, s, éppen ezért senkinek sem áll1 érdekében, hogy a NATO-n be­lül közös nukleáris atom had­erőt hozzanak létre. A tudósító hangoztatja: a brit kormány minden más várakozással szemben, feltétle nül előnyben részesíti a Szov­jetunióval folytatandó tárgya­lásokat a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozá­sáról. McNamara, amerikai hadügy­miniszter is világosan értésre nóta Párizsban, hogy a NATO­atomhaderő tervéről most sincs jobb véleménye, mint egy év­vel ezelőtt, s világossá tette, hogy Washington — teljes brit támogatás nélkül — nem fog diplomáciai kezdeményezést tenni ilyen irányban, mint azt Bonn remélte. Ugyanakkor egyre több jel mutat arra is — írja végül a tudósító —, hogy De Gaulle tá­bornok ismét rendkívül erős nyomást készül kifejteni annak megakadályozására, hogy való­sággá váljon egy atlanti nuk­leáris haderő, amelyben az NSZK is részt vesz. . A Süddeutsche Zeitung wa­shingtoni tudósítója azt jelen­ti, hogy az Egyesült Államok­ban is növekvő ellenállás bon­takozott ki Bonn atomtörekvé­seivel szemben, éppen ezért Erhard kancellár jól tenné, ha amerikai látogatásának elha­lasztását felhasználná a nyu­gatnémet magatartás újbóli, alapos átgondolására. Agyvelő-import az USA-ba A Le Monde közli: nyugati tudósítók egyre nagyobb szám­ban telepednek le az Egyesült Államokban, mint a National Science Foindation, a nemzeti tudományos alap legutóbb köz­zétett tanulmányából kiderül. A bevándorló tudósok száma az 1957. évi hatezer fő után kissé visszaesett: 1961-ben 4200, 1962-ben 4300 és 1963-ban 5900 fő volt. 50 százalékuk Európá­ból érkezett. Az „érvágás” leg­súlyosabb Nagy-Britannia szá­mára, amely az évi kontingens­nek több mint 20 százalékát adja. Utána következik Kana­da és Nyugat-Németország 11, illetve 8 százalékkal. A bevándorlók megoszlása az egyes tudományágak között egyenlőtlen; részben az Egye­sült Államokban folytatott tu­dományos tevékenységhez iga­zodik. A jövevények 70 száza­léka mérnök. Gi zenga Mobutunál A nemrégen szabadon bo­csátott volt kongói miniszter- elnök, Antoine Gizenga fel­vette a kapcsolatokat a kongói politikai körökkel. Még szaba­dulása napján ellátogatott Mo­butu tábornokhoz, a jelenlegi államfőhöz, kedden pedig a parlamentben tett látogatást. Ugyanez a lap jelenti, hogy Louis Lumumbát, Patrice Lu­mumba volt miniszterelnök testvérét, akit még a Csombe- kormány idején tartóztattak le, szintén szabadlábra helyez­ték. Egyébként — mint az AP jelenti — a léopoldville-i rá­dió szerdán bejelentette, hogy Mobutu államelnök kormány­rendeletek alapján fogja a ha­talmat gyakorolni. A törvény­rendeleteken alapuló irányí­tásnak a célja — hangzott a rádió magyarázata —, hogy „biztosítsa az ország gyors új­jáépítését’,. A kormány bizto­sítékot ígér arra vonatkozóan, hogy a rendeleteket utólag jóváhagyás végett a törvény­hozó testület elé terjeszti. Az első kormányrendelet arról szól, hogy a biztonsági szerveket a belügyminisztéri- rium hatásköréből az államel­nök közvetlen irányítása alá helyezik. ŐSI KÜZDELEM tó dingi aló parasztok () isszorsxágban „Drága Feleségem! Leveledből értesültem, hogy odahaza a parasztok megkezdték a földfoglalást. Ennek őszinién örü­lök! Mondd meg nekik, hogy mi, emigiánsok is akarunk föl­det kapni. Ha nekünk is adnak, összes itt élő olasz bajtár­saimmal együtt haladéktalanul hazaindulok. Vissza akarunk térni az asszonyhoz és a gyerekekhez; családunkkal együtt akarunk élni. Támogasd a parasztokat az én nevemben is.” Ezt a levelet Calogera Scribanonak küldte a Palermo- tartományban levő Valledolmo-ba férje, aki Nyugat-Német- országban dolgozik A Calogerához hasonlókat „fehér özve­gyeknek” hívják Dél-Olaszországban. Százezer számra vannak ilyenek. Idén ősszel új lendületet kapott az olasz parasztok moz­galma a földért, az élet jogáért. A „fehér özvegyek” számárj ez a mozgalom nemcsak a földért vívott harcot jelenti, ha­nem azt is, hogy férjeik hazatérjenek a családi tűzhely mellé „Idén ősszel a parasztok harcának egyik sajátos vonása az asszonyok széles körű részvétele — írja az Unita. — Szá­mukra a föld sok esetben azt jelenti, hogy teljes lesz a csa­lád, amelynek tagjait az otthonmaradottaktól könyörtelenül elválasztotta a kapitalista emigráció.” Ennek következménye, hogy az asszonyok, sőt a gyere­kek is állandó részvevői az olasz felesbérlők és napszámosok küzdelmének. Az elmúlt időben híre jött Palermóból, Enná- ból, Arigentóból és Cataniából, hogy a parasztcsaládok megszállják a nagybirtokosok földjeit. Catania tartományban például a napszámosok, felesbérlök és asszonyok sok ezer főből álló menetoszlopai elfoglalták Mario márki, Gravin gróf és Marineo nagybirtokos földjeit. A lapok megemlítet­ték, hogy hajdanában, 1920-ban, éppen Marineo birtokán bontakozott ki a parasztok harca, akik az olasz parasztmoz­galmak történetében először megszállták a földesurak birto­kait. Az olasz parasztok ősi küzdelmének új vonása napjaink­ban az egyre erősödő akcióegység. A parasztok és felesbér­lök harcát több tartományban a CGIL vezeti, s a szociálde­mokraták is támogatják. K. P. Népfront tanácskozás Egerben Háromnapos megyed tanács­kozás kezdődött tegnap Eger­ben a városi és községi nép­frontbizottságok titkárainak és elnökeinek részvételével. A há­romnapos tanácskozás során a népfrontmozgalom vezetői elő­adásokon, csoportos foglalko­zásokon, konzultációkon tájé­kozódnak a gazdasági, kulturá­lis és politikai élet legfonto­sabb időszerű kérdéseiről, s ki­cserélik, értékelik eddigi mun­kájuk tapasztalatait, eredmé­nyeit Dr. Csernyik József, a Hacaa­fias Népfront Országos Taná­csának tagja, a HNF megyei elnöke nyitotta meg a mintegy 150 népfrontbizottsági titkár és elnök tanácskozását az egri Alpári Gyula Közgazdasági Technikum dísztermében. As első tanácskozási napon Tamás László, az MSZMP Heves me­gyei Bizottságának titkára tar­tott előadást gazdasági életünk jellemző vonásairól, az 1966-os év főbb gazdasági és politikai terveiről, s azokról a felada­tokról, amelyek e tervek meg­valósításában a népfrontmoa- galomra várnak. A mai tanácskozási nap elő­adója dr. Csicstrí József, a me­gyei tanács művelődési osztá­lyának vezetője, aki kulturális j életünk általános helyzetéről és tennivalóiról tájékoztatja a népfrontmozgalom vezetőit, va­lamint a népfrontmozgalom legfontosabb művelődési fela­datairól. mpijjMG Franciaország választás előtt ív. Egy perc: egy autó — Éti csiga, béka, élő vad Kik az „immigráiisok V* — OsztáJybéke?” 7 december 3^ csütörtök A brit légierő volt tisztje és a fegyvercsempészés KBves Tibor, az MTI tudósí­tója Jelenti: A Daily Sketch című szélső­jobboldali angol lap három na­pon át folytatásokban közölte a brit királyi légierő egy volt 1 tadna gyának vallomásait a Portugáliába irányuló ameri­kai fegyvercsempészésről. John Hawke 28 éves repülőtiszt, 1963. szeptemberében otthagy­ta a brit légierőt és feleségével együtt kivándorolt Amerikába. Másfél éven át kereskedelmi pilótaként működött. 1965 ele­jén a CIA (Központi Hírszerző Ügynökség) ügynökeitől aján­latot kapott B—26-os bombá­zók titkos átvitelére Portugáli­ába, darabonként ezer font­sterling díjazás ellenében. John Hawke összesen hét, fegy­vereikkel és lőszerrel megra­kott B—26-os bombázót vitt át Rács mögött Raul Leoni kormánya rend­szeresen és módszeresen üldö­zi a haladó sajtót, hazánk, Ve­nezuela újságíróit. Az utóbbi időben sok napilapot és hetila­pot betiltottak; több száz új­ságírót börtönbe vetettek. Je­lenleg a venezuelai börtönök­ben és gyűjtőtáborokban fogva tartott sok ezer politikai fogoly Izbzött olyan jónevű újságírók vannak, mint Eliazar Diaz Ran­gel, Frederico Alvarez, Julio Cabello, Orlando Arauxo, Mi­guel Pilalez, Gustavo Machado, Guillermo Garcia Ponce, Pom- peio Marquez... Több kollé­gánk elpusztult a hóhérok keze között. Egyikük, Miguel Angel Guerra Leysden, a népszerű ,,Justicia" („Igazság”) című he­tilap főszerkesztője áldozatul esett újságírói hivatásának: a tőke zsoldosai, a dolgozók 1965. április 10-i nagyarányú tünte­tése alkalmával agyonlőtték. A Venezuelai Újságíró Szö­vetség nemrégiben megpróbál­ta kiszabadítani a bebörtönzött újságírókat. Mint a szövetség vezetőségének titkára, tagjai­nak és vezetőségének nevében felhívom a világ demokratikus erőit, hogy emeljék fel tiltako­zó szavukat a venezuelai haza­fiak, s köztük az újságírók be­börtönzése ellen, a szólássza­badság és a tájékoztatás sza­badságának védelmében. Nyújt­sanak határozott és következe­tes támogatást ügyünkhöz, amely minden szabadságszere­tő ember ügye. Pedro Manuel Vasquez, a Venezuelai Újságíró Szövetség titkára a Lisszabon közelében levő Táncos katonai repülőtérre. Útra készen volt a nyolcadik bombázóval, amikor 1965. szep­tember 14-én az FBI nyomozói letartóztatták. Hawket rövid fogság után a felesége által letétbe helyezett biztosíték ellenében szabad­lábra helyezték, de elvették útlevelét és nem hagyhatta el az Egyesült Államok területét. Jelenleg New York-ban tartóz­kodik, ott várja, hogy ügye az A francia elnöl utolsó ! De Gaullenek A francia választási kam­pány még két napig tart. Csü­törtökön és pénteken vala­mennyi köztársasági elnökje­lölt beszél a televízióban és a rádióban. A választási harc különösen De Gaulle és Leca- nuet között éleződött ki, mert az atlantibarát európai körök liberális jelöltjét a francia nagytőke egy része és a katoli­kus egyház is erőteljesen támo­gatja. Lecanuet ugyan koránt­sem számíthat annyi szavazat­ra, mint a baloldali képviselő. Mitterrand, de veszélyesen elő­retört Elzászban, Normandiában amerikai vádesküdtsaék elé ke­rüljön. A Daily Sketch nyilvánvaló­vá teszi: az amerikai kormány­hatóságok bűnbakként akarják feláldozni John Hawket, hogy elhárítsák maguktól a CIA ál­tal szervezett és irányított fegyvercsempészés ódiumát, miután a Portugália által a nemzeti felszabadító mozgal­mak ellen felhasznált amerikai fegyverekről ENSZ-körökben is tudomást szereztek. (MTI) [választási harc »zakasza is harcolni kell és más vidékeken, amelyek a degaulleizmus erősségeinek szá­mítottak. Mitterrand viszont fő­leg az FKP erőteljes kampá­nya következtében, maga mögé tudta állítani a lényegében ha­ladó, de ingadozó szavazókörök jelentős részét és valóban a de­mokratikus baloldal egyetlen képviselőjeként áll a jobboldal öt jelöltjével szemben. Bizonyos, hogy De Gaulle már nem nézheti „páholyból” a választási küzdelmet, hanem — a többi jelölthöz hasonlóan — harcolnia kell a szavazato­kért. Kedden tartották meg az el­ső, a megnyitó előadást az 1965/66-os pártoktatási évben a MÉK-nél. Azért ilyen későn — másutt már a harmadik, ne­gyedik témakörnél tartanak —, mert a felvásárlási, értékesíté­si és szerződéskötési munka most ért véget, lényegében et­től kezdve nyílik lehetőség ar­ra, hogy a pártoktatás részve­vői zavartalanul jelen legye- -nek az előadásokon, szeminá­riumokon. Még így is hatan hi­ányoztak, közülük négy beteg­ség és igazolt hivatali elfog­laltság miatt. — Tizenkilencen jelentkez­tek — mondta a párttitkár —, a párttagok mellett négy pár- tonkívüli is. Rendkívül örvendetes jelen­ség ez, hiszen a párttagok kö­zül csak azok hiányoznak az oktatásról, akik más, magasabb képzésben vesznek részt. Ezért sem lehetünk elégedetlenek a késői kezdés miatt, mert az igyekezet megvan a pótlásra. Pénteken ismét összejönnek és míg nem jutnak el a kívánt témáig, addig hetenként tarta­nak foglalkozásokat. A hiány­zásokból helyes következtetést levonni még korai. Az minden­esetre ugyancsak dicséretes, hogy a hiányzókat megkeresik a következő foglalkozásig. Következetesen járnak el, hogy a hiányzások megszűnje­nek, a megjelenési fegyelem javuljon. Tavaly ezzel volt né­mi baj, de a tapasztalatok, a következetesen alkalmazott úi módszer javít ezen. Az elődásra ismerős arcok töltötték meg az irodát, töb­ben tavaly is hallgatói voltak a pártoktatásnak. Az előadó Marosi István, a pártvezetőség tagja. Tavaly is ő vezette az oktatást, a viták során közvetlen légkört sike­rült teremtenie a hallgatókkal. Erre törekedett most is, hiszen jó felkészültségét igazolta az előadás. A következő témát Nagy Béla ismerteti. A pártve­zetőség bízik abban, hogy ő is megállja a helyét. Talán any- nyit lehet megjegyezni — az előadás jó volt —, hogy az ok­tatás anyagát már az első alka­lommal kézhez kapták a hall­gatók. (A szakszervezet előle­gezte a füzetek árát.) Bágyi Imre, a városi pártbizottság oktatási bizottságának tagja patronálja a MÉK-ben folyó pártoktatást. Már az első alka­lommal sok'tanáccsal segítette az előadókat, biztatása bátorí­totta a hallgatókat. Rendsze­resen részt vesz majd ő is az előadásokon, nagy tapasztala­ta, jártassága segít majd abban, hogy érdemi viták alakuljanak ki. p. e. Következetesség és a megjelenési fegyelem Pártoktatás a MÉK-nél szorulnak a nagyvárosokból Az egykori munkásnegyedek házait majd mindenütt bont­ják, helyükbe a bankok, az in­gatlanügynökségek szép, új, szinte luxus-bórházakat építe­nek. A lakók tisztviselők, ke­reskedők, orvosok, mérnökök. A franciaországi nagyvárosok politikai térképe változik^ A Párizs környékén elterülő „vö­rös övezet”, amelynek munkás­népe mindig munkáspárti je­löltekre szavazott, tíz—húsz éven bélül elveszítheti forrar- dalmi színezetét. Néha a telek- spekuláns is politikát formáló tényezővé válik, amikor mil­liókért veszi meg a munkásnak a nagyapjától örökölt telkét, kis házát... Az ipari vagy a paraszti pro­letariátust azonban a viszony­lagos jólét, vagy a pillanatnyi, nem várt előny sem tudja meg­téveszteni, a tőkés rend igaz­ságtalanságai más formákban újra jelentkeznek, az osztály­harcot a francia munkások sem adják fel, hiába papol a kapi­talista propaganda „jóléti ál­lamról” és „osztálybákéről”. A december 5-i elnökválasz­táson a bonyolult francia bel­politikai helyzetben csak köz­vetve kaphatunk választ a bal­oldal egységes jelöltjére adott szavazatokban arra a kérdésre, hogy a későbbi harcokban ki- kovácsolődhatik-e a francia baloldal egysége, hogyan hódít­hatnak politikai teret a fran­cia dolgozók? Pálfy Józsit nálás mutatkozik, ha éppen nem jelentkeznek a válság je­lei. Nincs szó munkanélküliség­ről, de szinte hónapról hónap­ra növekszik a munkát keresők száma. Van munkaalkalom, ám sokszor nem megfelelő az új állásért, új munkahelyért ko­pogtató számára. A nehéz vagy piszkos munkát külföldről jött segédmunkások végzik. „ím- migránsok” érkeznek Algériá­ból és Portugáliából, Spanyol- országból és Törökországból egyformán ... Utcaseprőt szin­te kizárólag csak színes bőrűt lehet látni Párizs utcáin ... A munkások életszínvonala — legalábbis Párizsban és a jobban fizetett ágakban — vi­szonylag magas, a szomorú munkássorsot sötét színekkel elsősorban csak a bevándorlók jó részéről festhetjük, akik tíz- ezerszám élnek a „bidonville”- ekben, bádogból, keménypapír­ból, deszkákból összeeszkábált kunyhókban és megvonják a szájuktól a falatot, hogy a szű­kös keresetből az otthon mara­dottaknak is küldhessenek. Az ilyen nyomortanyák vi­szont mind kijjebb és kijébe amely jórészt megelégedett a hazai piaccal, a gyarmatbiro­dalom piacaival, védővámokkal bástyázta körül a franciaorszá­gi termelést és ezen belül va­lamelyest elkényelmesedett. A nem egészen 50 millió főt szám­láló franciaországi piac ma már persze szűknek bizonyul, a Kö­zös Piac 170 milliós felvevő­területén erős a konkurrencia, a gyarmatbirodalom széthullott, (ha a francia befolyás meg is maradt a gyarmatok helyén alakult új országok túlnyomó többségében) — mindez magya­rázhatja, hogy most a francia külkereskedelem is, kölcsönha­tásban a De Gaulle-i külpoli­tikával, új utakat keres. (Egye­sek a francia belpolitikai hely­zet egyik jellemzőjét: a „klasz- szikus jobboldal” szembenállá­sát De Gaulle tábornokkal, ar­ra vezetik vissza, hogy itt tu­lajdonképpen a konzervatív nagytőke és a monopóliumok dinamikusabb elemei ütköznek meg...) Nem felhőtlen az ég a fran­cia gazdaság fölött. Egyes ipar­ágakban, így például a hagyo­mányos textilgyártásban, stag­ban 30, 1964-ben 40 Renaulfc- gépkocsit importált. Mégis na­gyon érdeklődnek Magyaror­szág iránt, a kooperációs lehe­tőségeket nagyra értékelik, fő­leg a Diesel-motorok szállítá­sában. A francia—magyar külke­reskedelmi kapcsolatokról gyakran hallunk Párizsban, itt is, ott is keresik az árucsere­forgalom bővítésének új felté­teleit Az okoz gondot, hogy nagyban-egészben hasonló jellegű árukat kínál egymásnak a magyar meg a francia kül­kereskedelem. S arra azért mégsem lehet építeni szélesebb körű árucserét, hogy éti csigát, békát és élő vadat szinte min­den mennyiségben exportálha­tunk Franciaországba. A francia ipar nagyot fejlő­dött a második világháború óta, termékei jórészt felveszik a versenyt az amerikai vagy a nyugatnémet, a japán vagy az olasz árukkal. De — anélkül, hogy az elhamarkodott általá­nosítás hibájába esnénk — meg kell jegyezni, hogy nem maradt nyomtalan az a régi francia ipar- és kereskedelem-politika, (Befejező rész.) A Renault-művek flinsi üze­mében a munkaidő minden percében legördül egy-egy gép­kocsi a futószalagról. Kilenc óra alatt készül el egy új autó, ennyi idő alatt rakják össze a lassan tovahaladó sza­lagon az alváz, a karosszéria, a motorberendezés élőre gyár­tott elemeit, de ebbe az időbe beleszámít a lemezek préselé­se, vágása, az összeállított ko­csi festése, stb. is. Két típust, az R—10-et és az R—16-ot felváltva szerelik a szalagon, a két különböző ko­csin a munkások kétféle rész­műveletet végeznek, ez jelent csak változatosságot a gépsze­rű munkában. Egy-egy villa­nás: itt hegesztenek, egy-egy mozdulat a csavarhúzóval: be­szerelnek ott. A néző egy pil­lanatra arra gondol: a 140 ki­lométeres sebességet is elérő autó szinte órák alatt „áll ösz- sze”, ezek után rá merje-e bíz­ni az életét? Kísérőink meg­nyugtatnak és magunk is lát­juk, majd minden tizedik mun­kás minőségi ellenőr, a szala­gon nem haladhat tovább a készülő gépkocsi, ha hibát ta­lálnak rajta... Érdekes adatokat hallunk a Renault szocialista országokba irányuló exportjáról: tavaly Jugoszlávia 2500 kocsit vásá­rolt, Románia ezret, Csehszlo­vákia 800-at, Lengyelország 1300-at, az NDK 80-at. Úgy I mondják, hogy hazánk 1963-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom