Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-04 / 286. szám

Ä tárgyalóteremből Nemcsak a vádlottak — a szülők is felelősek! ítélet az egri bűnbanda «gyében AMPHICAR — a szárazon és vízen közlekedő személyautó — Kétéltű személyautót matattak be a sajtó és a szakma képviselőinek a Szentendrei Ha­tárcsárdánál. Egy NSZK-beli, wuppertali gyár által gyártott négyszemélyes, kétéltű személy­gépkocsiba angol gyártmányú Standard Triumph motort építettek be. A csinos kocsi száraz- földön óránként 120 kilométeres sebességgel, vízen 20 kilométeres sebességgel halad. A víz­Öten állnak a bíróság előtt — egy egri bűnbanda tagjai. Fiatalemberek mind, innen a húszon, ötük életkora nem tesz ki többet, mint kilencven év. Az első- és másodrendű vád­lottat, Veres Sándort és Bóta Józsefet a börtönből kísérték a tárgyalóterembe, szeptember közepe óta ülnek előzetes le­tartóztatásban. Ketten a ban­dából — V. J. és K. I. fiatal­korúak, még nem töltötték be tizennyolcadik esztendejüket. Veres vasesztergályos; Bóta, V. J. és K. I. ipari tanulók; s az ötödik, Devecska Péter üvegfúvó a parádi gyárból. A vád: társadalmi tulajdont folytatólagosan és bűnszövet­ségben károsító lopás és egyéb bűncselekmények. „Az egyéb bűncselekmé­nyek”: magánszemélyek tulaj­dona elleni, folytatólagosan, jogtalanul behatolva s ugyan­csak bűnszövetségben elköve­tett lopások sorozata. A bűnlista terjengős, szerte­ágazó ... A banda betört, ron­gált, lopott mindenütt, ahol csak mód volt erre; és „elvit­tek” mindent, amit megfog­hattak, elmozdíthattak, amit csak el bírtak vinni erejükkel. Loptak morzsolt kukoricát és csöveset, gabonaféléket, nyúl- ketrecet, kerékpárokat, galam­bokat, díszes rózsafakarókat, öngyújtót, tranzisztoros és másfajta rádiókat, borotvát, pénzt, könyveket, magnót, dió­belet, csokoládét, szerszámo­kat, mikrofont, szarvasagan­csokat, fényképezőgépet, hang­erősítőket, földiepret és transz­formátort... De ki győzné fel­sorolni, mi minden mást is loptak még. A galambokat nagyon sze­rették, a város több pontján fosztogatták a dúcokat. S ahol egyszer próbálkoztak — ese­tenként — .másodszor is visz- szatértek. Galambokat loptak például K. A-tól, a Diófakút utcában, s amikor K. A. a vá­ros másik pontjára költözött, a banda utána ment s ott is ga­lambokat lopott K. A. udva­rából. Olyan „merészek” voltak, hogy fényes nappal az Eger— Gyöngyös vidéki Pincegazda­ság Csomós-tanyai üzemegy­ségének magtárába is betörtek. Leszedték a tetőről a cserepe­ket, s úgy lopták ki, zsákban, szemes terményt, a. padláson át. Fosztogatták a turistaszálló vendégeit. Betörtek a sánci Gárdonyi-óvodába, a Cifraka­pu téri és a Hibay Károly ut­cai óvodákba is, volt, ahol pénzt találtak s magúkkal vit­ték, gyakori volt, hogy semmi különösebb értéket nem talál­tak s akkor rongálták a be­rendezéseket, zárakat zúztak szét, szekrényeket, íróasztalo­kat feszítettek fel. Betörtek a művelődési házba, a Dobó Gimnáziumba, az elmebetegek Vécsey-völgyi otthonába, az egyik piaci árus bódéjába többször is; de a banda járta Szakszervezeti Székház kultúr­termében is. Veres és Bóta, az első- és másodrendű vádlottakat terhe­li a legtöbb bűntett: 17 rend­beli bűntettet követtek el együtt a társadalmi tulajdon ellen. Harmadik a sorban V. J., 7 rendbeli bűntettel. K. I. és Devecska egy-egy rendbeli bűnt követtek a társadalmi tu­lajdon kárára. A magánszemé­lyek tulajdona elleni bűntettek listáján újra csak Veres és Bóta áll az élen, aztán V. J. és K. I. következik a vétségek halmazaiéval. És több, meg nem állapítható bűntett is terheli lelkiismeretüket. A banda tagjai mind közeli szomszédok, ismerték egymást jó ideje, együtt töltötték sza­bad idejük nagy részét, együtt szórakoztak, csavarogtak — és bűnöztek*.... Tehették mindezt nyugodtan, a lelepleződés leg­kisebb veszélyét sem kellett ■■■ ■ 1,1 Nökongresszusi küldötteink : LUDANYI Ladányi Lajosné egyszerű parasztasszony, de egyúttal a gyöngyöstarjám Nőtanács tit­kára. Tsz-tag és a gyöngyösi járási Nőtanács és a megyei Nőtanács tagja is. Ugyanúgy él, mint azelőtt. Beggel 5 órakor kel, nyáron négykor, és megeteti a jószá­got Aztán elkészíti a reggelit 4 'MiPISmG 1965. december 4., szombat LAJOSNÉ a négy gyereknek és a férjé­nek. Az egyik fia a szeszipari vállalatnál dolgozik, 18 éves. A 16 éves lány kereskedelmi ta­nuló iskolába jár Gyöngyösön, a két kicsi még általános isko­lás — és az ötödik, első éves építészmérnök-hallgató Buda­pesten. A férje a községi szesz­főzde vezetője. Délelőtt kint dolgozik a ha­tárban, és sokszor este vetődik haza. Üjból jószágetetés. Va­csorakészítés és lefekvés, hi­szen reggel mindig hajnalban kell kelni. Csakhogy... Csakhogy Ludányi Lajosné most végezte el a VII-VIII. osztályt, és bizony tanulnia is kellett. És azért Nőtanács-tit- kár is. Éppen egy óriási halom ku­korica mellett ül a konyhában, morzsolásra készülődött. — Háládatlan munka egy ki­csit ez a titkárság. Ha valaki csinálni akarja, elég sok időt vesz igénybe. Először nem is akartam elvállalni; Aztán rá­beszéltek. Kicsit váratlanul lettem titkár, magam sem akar­tam elhinni. Nemhiába esett rá a válasz­tás. Ma ezt mondja: — Szeretnénk megvalósítani Gyöngyöstarjánban a nők klubját, ahol politikai, egész­ségügyi, irodalmi előadásokat rendeznénk és hasonló kérdé­sekről vitatkoznánk. A nőtanácsok országos kong­resszusára a megye együk kül­döttének választották. — Meglepődtem, hogy engem is felküldenek egy ilyen kong­resszusra, még soha sem voltam ilyen helyen. Nem tudom, ho­gyan zajlik le egy ehhez hasonló esemény. Szeretném, ha felve­tődnének a tsz-asszonyok prob­lémái is. Egyelőre a faluban még az a helyzet, hogy az idő­sebb asszonyoknak nincs elég idejük a művelődéshez, és nem is annyira felvilágosultak, mint a fiatalabbak. Fel fogok szólal­ni. (—vits) érezniök, hiszen szüleik keve­set, sőt egyáltalán nem törőd­tek dolgaikkal. Észrevették ugyan az idegen holmikat, de azok valódi eredetét aligha fir­tatták. Pszichológusnak ked­vező tanulmány volt a szülők viselkedése a tárgyalási napo­kon. Kedélyesek voltak, moso­lyogtak is; később, ahogy a bi­zonyítási eljárás mindjobban befejezéshez közeledett, az ar­cukra kiült érzések mindin­kább zavart mutattak, s ki­csordultak könnyeik is. V. J. anyja: — A férjem sok mindent ’néz a gyereknek, nagyon szereti, az a baj... Ha van is szabad ideje, a férjem akkor is dolgozik. Bótáné: — Nvolc gyerme­kem van, s pont ő lett ilyen. Amikor Párádról meghozták a vizeskészletet, azt mondták, hogy ajándékba kapták. Aján­dékba, mert úgv mutatkoztak be a gyár vezérigazgatójának, mint csehszlovák vendégek ... A banda ténykedése úgy in­dult szinte, mint kamaszos csíny. Először galambot lop­tak! S eljutottak a betörésig, a garázda gyújtogatásig. Bóta és Veres felgyújtották uevani- iparitanuló-intézeti osztályfő­nökük házikóját az almagyar- dombi szőlőben azért, mert Bétának, fegyelmezetlenkedé­sei miatt, magatartásból ket­test adott! Az Egri Járásbíróság dr. Ko­vács Lászlóné büntető tanácsa négy tárgyalási nap után hir­detett ítéletet az egri bűnban­da ügyében. Veres Sándort 2 év és 6 hónapi, Bóta Józsefet 2 évi, V. J. fiatalkorút egyévi végrehajtható szabadságvesz­tésre ítélték, mindhármukat a közügyek gyakorlásától 3 évi időtartamra eltiltották. K. I. fiatalkorút a bíróság 6 hónapi, Devecska Pétert 7 hónapi sza­badságvesztéssel sújtótta, az ítélet végrehajtását 3 évi pró­baidőre felfüggesztették. Köte­lezte a bíróság a vádlottakat, hogy az okozott — mintegy 34 000 forintnyi — kárt meg­térítsék. Az első-, másod- és harmadrendű vádlottak, vala­mint védőik, enyhítéséért fel­lebbeztek, a negyed- és ötöd- rendű vádlottak ítélete jog­erős. Fiatalok álltak a bíróság előtt, büntetésüket elnyerték tetteikért. Hogy a vádlottak padjára jutották, saját maguk­nak köszönhetik, de nem ke­vés része van bűneikben a szülői közönynek, a nemtörő­désnek. Közöny, nem törődés? Devecska Péter, akit Párádon szerveztek a bandába, szülei nélkül volt a tárgyalóterem­ben, s anyja csak az, ítélethir­detésre jelent meg, addig nem is érdekelte, mi történik a fi­ával. Közöny, nemlörődás, hiánya a felelősségnek — erre építet­ték bűnözésüket. A tanulság alól nem bújhatnak ki a szü­lők. Szembe kell nézzenek, ha későn is, önmagukkal. Pataky Dezső kétéltű jármű a szentendrei Dunaágban. (MTI-foto — Balassa Ferenc felvétele) ben a farba beépített két propeller hajtja az autót. A kétéltű kiskocsi. Vöröskereszt vezetőség-választás Télapó a «várban Két évvel ezelőtt tartott vá­lasztásokat utoljára a Vörös- kereszt. Januártól márciusig a megye 200 alapszervezetében 1600 vöröskeresztes aktívát választanak majd meg. Ezután következik — március és áp­rilisban — a járási, városi ve­zetőségválasztó gyűlések so­rozata. Az idei év tapasztalatait ösz- szegezve, a megyei Vöröske­reszt munkáját 2100 liter vér begyűjtése, mintegy tízezer véradó szervezése fémjelzi. Komoly eredmény volt a 850 ezer forint értékű bélyegek el­adása, amelyet az árvízkáro­sultak megsegítésére bocsátot­tak ki. 31 ezer forint értékben több mint másfél ezer ajándékcso­magot osztanak szét ma a Mátravidéki Fémművekben. A „Télapó” az idén különö­sen figyelmes volt: nemcsak a gyermekek, hanem a gyár mintegy 40 nyugdíjasa részes» is készített meglepetést Szép művelődési ház — Jól dolgozó könyvtár — és ósdi „szatócsüzlet” Nagyvisnyón Nagyvisnyot a bükki út tart­ja össze, 1600 lakóját pedig a föld, a fa és a bánya... Néhány éve szekerek indul­tak a vasútállomásra... Nagy terméskővel tömött vagonok­ból rakodtak le az emberek... És kövekkel teltek a szeke­rek... Aztán egy dudvás telken az ásók eltérítették árkából a vizet... Ma itt áll a művelő­dési ház. Pár mondatban így áll ösz- sze a község alkotása, az 1961- re elkészült művelődési ház. Maguk is dolgoztak rajta, ma­guk érezték költségeit és az értékét is. Bizony nagy pénz az egymillió 200 ezer forint. És ezt mind saját erőből, köz­ségfejlesztési hozzájárulásbóL Az összeg: évekre előre meg­bénította az újabb építést, szé­pítést. A község még a mai nap is fizeti az 500 ezer forin­tos bankhitelt, amelyet kiegé­szítésképpen felvett az építke­zésre. Mégsem bánták meg, hogy valamit építettek maguk­nak. Hiszen a 200 férőhelyes mozihelyiség, a 2000 kötetes és több mint 400 olvasóval ren­delkező könyvtár mind any- nyira a sajátjuk, hogy szinte elképzelhetetlen ma már, hogy régen nélküle éltek. Megszo­kott, hogy a fiatalok ifjúsági klubba, irodalmi klubba jár­nak, itt tanulnak, táncolnak, szórakoznak, — a kocsma he­lyett. És a közös társadalmi mun­ka ma már nem kuriózum Nagyvisnyón. 1959-ben megin­dultak a szekerek és a követ rakó kezek azóta is dolgoznak. A 200 diákot tanító iskola szűk már a gyerekeknek. Jö­vőre megépítik társadalmi munkában az új tantermet. És ez évben is 47 ezer forint ér­tékű munkát végeztek. Utcát köveztek, kerítést festettek, árkot ástak. Sokat gazdagodott a község is. Ma már két boltja és szép presszója is ván. De gazdagod­tak lakói is. Árulkodik erről az egymillió 800 ezer forintos takarékbetétállomány és a kis község csaknem 50 televíziós készüléke. Sétálva a szép mozihelység­ben, vagy hallgatva a községi vb-titkár szavait, még éleseb­ben jelentkeznek a hibák, a problémák, amelyek nélkül a nagyvisnyói kép nem lenne hiteles. Hiszen áll a művelődési ház, de a járdák bokaficomítóak, van színházhelyiség, de két éve nem járt társulat Nagyvis­nyón. Van szép könyvtár, de nincs napközi otthon. Csupa ízlés az egész művelődési ház, de tarthatatlan a vegyesbolt állapota A boltban a kenyér kék pa­pírral borított faasztalon van felpúpozva, az ablak mellett. Fölötte a polcon csizmák sora­koznak. A kályha mellett, a csövek alatt, lisztes tasakokat lep a korom. Vödrök, bödö- nök, aztán meg konzervek, in­gek, szövetek, fölöttük a pol­con cipősdobozok. — Igen, mert nem megy ki a régi boltvezető a raktárnak kitűnően alkalmazható lakás­ból, pedig van neki szép laká­sa Egerben — mondja a bolt­vezető. Aztán kenyeret ad az abfcós alól és a csizmák alóL-k A megye legészakibb faluja a Bükk csendes ölelésében Nagyvisnyó. Megmozdult, szé­pülő, fejlődő község. Kőbe for­málva ott a munka, a tett, az alkotás. És mellette az igény­telen vegyesbolt és a többi kis bosszantó hiba És a község­nek meg kell oldania a kis problémákat is, hogy tényleg „mai” legyen a mai Nagyvis­nyó. (Boti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom