Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-04 / 286. szám

n tanácsi vállalati gazdálkodás Heves megyében Irta: Berecs István, a megyei tanács elnökhelyettese 'T’anácsaink tevékenységének középpont- jában a VIII. kongresszus határoza­tainak megfelelően az emberi élethez és jó­léthez szükséges anyagi, szellemi javak nagyarányú gyarapítása áll. A tanácsokkal szemben az az igény merül fel a lakosság ré­széről. hogy gondoskodjanak anyagi, kulturális, szociális szükségleteinek mind magasabb fokú kielégítéséről. A tanácsok hatáskörének és feladatának hármas csoportja alakult ki: A központi szervek által adott feladatok végrehajtása, — a területen jelentkező fel­adatok végrehajtása (mint pl. községfejlesz­tési, kommunális, javító, szolgáltató tevékeny­ség stb.) és a lakosság bevonása az állami munkába. A hármas feladatcsoporton belül a fő feladat, a párt határozatainak megfelelő­en, a gazdasági szervező és kulturális felada­tokat szervező munka áll. Jelen cikk kereté­ben a gazdasági szervező tevékenységen be­lül a tanácsok ipari tevékenységét, éoítőipari tevékenységét és a kommunális feladatok végrehajtásának tevékénységét ismertetem a teljesség igénye,nélkül. I. ■ I eves megye tanácsainak ipari tevékeny- ségén belül a helyi ipari, élelmiszer- ipari, helyi iparpolitikai tevékenységet tár­gyaljuk. Ipari tevékenységen belül lakossági közvetett és közvetlen igénykielégítés folyik. Megyénkben jelentősen fejlődött az állami nagyipar, amellett jelentős fejlődést ért el a tanácsi helyi ipar, az élelmiszeripar és a szol­gáltatás is. A tanácsok alakulásának idősza­kában 16 helyi ipari és kilenc élelmiszeripari vállalat működött. Az 1965-re előírt fejlődés­nek megfelelően különböző lépcsőzetes átszer­vezések következtében a helyi ipari vállala­tok száma tizenkettőre, az élelmiszeripari vállalatok száma háromra csökkent. Koráb­ban a vállalatok irányítása különböző szintű tanácsokhoz tartozott, jelenleg a helyi ipari vállalatok — és az élelmiszeripar — a me­gyei tanács ipari szakigazgatási szervének ■ rónvítás alatt áll, így egységessé vált az irá­nyítás, csökkent az adminisztráció. A helyi nar termelése ezalatt mintegy tízszeresére növekedett. Termelésnövekedésük eredmé­nyeként olyan fontos cikkekben, mint az ége­tett mész-, vasöntvény-termelés. mozaik-ce­mentlap-, ruházati ipari termelés, bútorter­melés stb, növekedett az ellátás, részben az állami nagyipar, részben a lakosság részére. Jelentős közvetett export-tevékenységet végez az Egri Elektromechanikai Vállalat, a korsze­rű elektromos vezérlőberendezések gyártásá­val. Országos termeléskihelyezést fogadott a Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat új gyárt­mány bevezetésével, az ipari hűtőgép-komp­resszorok gyártásával. A termelési igényeknek megfelelően fej- lődött az építőanyagipar. Legjelentő­sebb termelésfelfutás a kommunális igények kielégítését elősegítő termékben, a betoncső- ermelésben van. A készárutermelésnek egy mlentős része közvetve a lakosság igényeit is szolgálja. a központi áruelosztáson keresztül, így például a bútoripar, a kézműipar terme­lésének több mint 90 százalékát a belkeres­kedelem fogadja be. Feladatunk a vállalatok és irányító szervekkel együtt az. hogy a ke­reskedelemben jelenleg hiánycikként nyilván­tartott ún. aprócikkek (különböző vas- és fa­eszközök) termelésének lehetőségeit felkutas­suk. Ugyancsak feladatként jelentkezik a me­zőgazdasági munkákat elősegítő eszközök és kisgépek gyártási lehetőségeinek felkutatása a jelenlegi vállalati szervezeteinken belül. A helyi ipari szakágazat árutermelése és szolgáltatás-szervezése, irányítása mellett igen nagy’ fontosságú feladatot jelent a tanácsnak a lakosság élelmiszerrel, s ezen belül is. a leg­alapvetőbb élelmezési cikkel, a kenyérrel való ellátás biztosítása. A rendszeres, megfelelő mennyiségű és minőségű sütőipari termékek­kel való ellátás nemcsak gazdasági, hanem je­lentős politikai kérdés is. 'p’bből az következik, hogy az ellátásban ■*** mutatkozó bármilyen zavar, vagy hiá­nyosság visszahat a tömegek és a tanácsok kapcsolataira, komolyan befolyásolja annak jó, vagy rossz viszonyát. A tanácsi élelmiszeripar tevékenysége sütő­ipari termékek előállításából, szikvíz- és üdítő­ital-gyártásból, továbbá állami készletre tör­ténő pálinkafőzésből, valamint szolgáltatási jellegű bérfőzésből tevődik össze. A könnyűipari szakágazathoz hasonlóan az élelmiszeripari vállalatok is többszöri átszer­vezés és fejlesztés alapján jutottak el a mai szintre. Az élelmiszeripar termelésének és egyéb mutatóinak fejlődése megalakulásuktól 1965-ig az alábbiak szerint alakult: A termelés az ötéves tervben több mint 30 százalékkal nőtt, amíg 1960-ban 2236 vagon kenyeret termeltünk, 1965-ben 2960 vagont. A II. ötéves terv ideje alatt vált közkedveltté a kilós finom fehér kenyér. Évente 34 millió darab süteményt gyártott a sütőipar. Az üdítő ital termelése megkétszereződött, ugyancsak megháromszorozódott a gyümölcspálinka-ter­melés is. A sütőüzemek száma 1960-ban 62, 1965-ben 24 volt. Mind a sütőiparnál, mind a szesz- és szikvízipamál a fejlődés egyik alap­ja volt a termelés jobb szervezése mellett a korszerűsítés és a termelőberendezések kapa­citásának fokozattabb kihasználása. EZ~ orszerű, gépesített üzemek épültek Gyöngyösön, Hatvanban, Egerben, ‘Poroszlón és Tamamérán, s a megye kenyér­termelésének közel 50 százalékát ezekben az üzemekben állítják elő. Ma már a napi ter­melés 60 százalékát tésztafeldolgozó gépsorok • Ikalmazásával, a fizikai munka kiküszöbö- sével végzik. Az élelmiszeripari beruházások összege a második ötéves terv során mintegy 16 millió forintot tett ki, s ebből 13 millió fórint a sü­tőipar fejlesztését szolgálta. A megyei tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt időszakban és jelenleg is, kiemelt módon kezeli a sütőipart és a beru­házási keretek lebontásánál, a saját források elosztásánál és egyéb anyagi eszközök jutta­tásánál a gyorsabb ütemű fejlesztést elősegítő módon támogatja, igyekszik biztosítani az összhangot a kereskedelmi szervek rendelése és a lakosság igénye között. További felada­tunk az igények szerinti minőségi termelés biztosítása. A személyi és technikai feltételek megvannak a termelésnél, de javítani kell a raktározási és szállítási helyzetünket. A mi­nőség igen sok esetben raktározás és szállítás közben romlik. Előfordul, hogy helyenként a technológiai fegyelmet sértjük meg és rossz minőségű kenyér kerül a fogyasztókhoz. Egé­szében a sütőipar gondos, lelkiismeretes mun­kát végez, de a vállalatok hassanak oda, hogy a tőlük függő technológiai rendbontások meg­szűnjenek. A párt kezdeményezése alapján helyet ka­pott a népgazdasági tervben a lakosság javí­tó-szolgáltató igényének kielégítése is. Az igé­nyek kielégítésében részt vevő szervek felada­tait a megyei tanács által jóváhagyott helyi iparpolitikai tervek fogják össze. A szolgálta­tási feladatok túlnyomó részét a szövetkeze­tek végzik,de részt vesznek benne a minisz­térium, a tanácsi vállalatok és a magán kis­iparosok is. A javító-szolgáltatási tevékenységen belül sok problémát oldottunk meg és nagymérték­ben emelkedett az igények kielégítése a vá­rosokban és falun egyaránt. De még sok meg­oldandó feladatunk marad, különösen a mo­sás, a vegytisztítás, a szerviz, a lakáskarban­tartás,a kislakásépítés, s vidéken a fodrászat területén. A megyei tanács ehhez a kormány által biztosított lehetőségekkel és saját erővel is igyekszik biztosítani az alapokat. Az utóbbi években a javító-szolgáltató tevékenységnél is átszervezéseket hajtottunk végre, azokat a részlegeket, amelyeknél a szövetkezeti ipar előrehaladt, megszüntettük, illetve tevékeny­ségét a szövetkezeteknek adtuk át a párhuza­mos fejlesztés elkerülése végett. Természetesen az átadott szolgáltatási tevékenységek helyébe — a lakosság között végzett közvéleménykutatás újabb igényeket hoz felszínre —, újabb fejlesztés várható. Az ipari javító-szolgáltató tevékenység serkenté­sére anyagi érdekeltségi rendszert vezettünk be. A javító-szolgáltatási tevékenység sajátos­ságait figyelembe vevő adózási módszereket honosítottunk meg. A tanácsi ipari tevékeny­ség a helyi ipar, az élelmiszeripar és a szol­gáltatás fejlődése azért is nagy jelentőségű, mert a vállalati gazdálkodást szétszórt telep­helyen, sok apró üzemmel, korszerűtlen esz­közökkel kezdtük el és folyamatosan fejlesz­tettük vállalatainkat, üzemeinket, főként saját bevételből. Jelentős mértékben járultunk hozzá a köz­ponti irányítás alatt álló termelőerők mellett a népgazdaság termelőerőinek fejlődéséhez, mind a technika színvonalának, mind pedig a szakemberek képzésének útján. Tanácsi irá­nyító szerveink sok gazdasági vezetőt, a vál­latok vezetéséhez értő szakembert ké­peztek ki. A tanácsi ipari tevékenységben kereken 2500 fő mintegy 270 millió forint értékű árut állít elő. A foglalkoztatottak szá­mának nagy jelentősége van a megye munka­erő-gazdálkodásában, lehetőség nyílt arra, hogy az emberek lakóhelyükhöz közel eső munkahelyen dolgozhassanak. Kialakultak a törzsgárdák és a fejlődésben elért eredmények nagyrészt nekik köszönhetők. Ez annál is inkább így van, mert a nagyiparhoz viszo­nyítva kedvezőtlenebb körülmények között végezték termelőmunkájukat. Habár az eszkö­zök és telepek koncentrálása révén javultak a termelési feltételek még mindig elmaradnak a kívánt szinttől. Pedig a második ötéves terv alatt a megyei tanács központi és saját erő­ből mintegy 36 millió forint beruházást és 25 millió forint felújítást juttat az ipari tevé­kenység feltételeinek megjavítására. Jí észben ennek, részben az átszervezé- * sek alapján, és az irányító munka tar­talmi növekedésének eredményeként sikerült biztosítani, hogy az előírtnál nagyobb mér­tékben növekedett a munka termelékenysége. Örvendetes, hogy több évi fáradozás nyomán sikerült a nőj munkaerő célszerű felhasználá­sát az eddigieknél nagyobb mértékben bizto­sítani, és így a munkát kereső nők helyzeté­nek javítását elősegíteni. Jelenleg a helyi ipa­ron belül a fizikai dolgozók közül 30 száza­lékban, az alkalmazotti munkakörökben 50 százalékban nőket alkalmazunk. Az iparban foglalkoztatott munkások 70 százaléka teljesít­ménybérben, 30 százaléka időbérben dolgozik. A gazdasági irányító munkában, a tervek tel­jesítésében, valamint a munkaverseny szerve­zésében nagy segítséget nyújtottak a vállala­tok pártszervezetei és szakszervezeti bizottsá­gai. A vállalatoknál minden évben visszaté­rően megújítottuk a szocialista munkaversenyt. A munkaverseny-mozgalómban születtek meg azok az egyéni kimagasló teljesítmények, amelyek ösztönzőleg hatottak az egész válla­lati kollektívára és alapjait képezték a szo­cialista brigádmozgalom kialakulásának. Je­lenleg dolgozóinknak mintegy 70 százaléka vesz részt a szocialista munkaverseny-mozga- lomban. A tanácsi könnyűiparban például 10 szocialista brigád versenyez a szocialista bri­gád cím elnyeréséért. Az 1965. évi terv végre­hajtásában az egyéni és brigádmozgalomban versenyzők a termelékenység 2,8 százalékos emelését, és az önköltség 0,9 százalékos csök­kentését vállalták. Az első fél évi eredmények azt mutatják, hogy a vállalatok a vállaláso­kat nemcsak teljesítik, hanem előre láthatóan túlteljesítik. A megyei tanács és a megyei szakszervezet évenként értékeli a vállalatok versenyeredményeit, és a legjobb eredményt felmutató vállalatokat, azok kollektíváit pénz­jutalomban — nyereségrészesedésben — ré­szesíti. s a versenyeredmények nyilvánossá­gát is biztosítja . II. A megyei tanács irányítása alá tartozó ‘ * építőipar két építőipari és egy tervező irodával, három vállalattal oldja meg az építő­ipari feladatokat. A tanácsi építőipari vállala­tokat a tanácsi hitelkeretből megvalósítandó építőipari, elsősorban felújítási munkák ki­vitelezésére szervezték. Az építőipari szerve­zet fejlődésére is jeliemző, hogy 1954-től a feladatkör bővítése alapján termelését mint­egy kilencszeresre növelte 1965-re, míg saját ipari termelése mintegy tízszeresére, az egy munkásra eső termelés értéke több mint négy­szeresére növekedett. A szükségletnek meg­felelően megkezdtük a magasabb termelé­kenységet, a korszerű technológia alkalmazá­sát biztosító szervezet kiépítését, a szakkáder- állomány és a termelési eszközök koncentrá­lását. Nagyon sok gonddal kellett megküzde­nie a vállalatnak fejlődése során. Munkáshi­ány, anyegellátási nehézségek mellett, korsze­rűtlen eszközökkel és minimális ipari terme­léssel kellett biztosítani a f oly ion növekvő feladatokat. Nagymértékben hátráltatta az építőipar munkáját a beruházási, felújítási előkészítő tevékenység koordinálatlansága. Gyakori volt, hogy a vállalat megfelelően elő nem készített munkákat volt kénytelen meg­kezdeni, ami később a ktvite'ezés folyamán komoly gondot jelentett a vállalat és az épít­tetők részére. Évek óta kiváló teljesítményt nyújt a He­ves megyei Tanácsi Villanyszerelő Vállalat, gazdálkodása a megye határain túl is ismert­té tette nevét. Építőipari vállalataink kapaci­tása és szervezeti fejlesztése a tervezettnél nagyobb mértékben növekedett. Az ehhez szükséges eszközöli és a létszám biztosításával azonban gondjaink voltak. Bár a Heves me­gyei Tanácsi Építőipari és Épületszerelő Vál­lalatnál például a második ötéves terv el­múlt négy éve' alatt különböző forrásokból majdnem 10 millió forint beruházás valósult meg, de ennek hatása eddig főleg csak a ter­melési érték növelésében nyilvánult meg. Fel­adatunk, hogy a továbbiakban biztosítsuk a beruházások érvényesülését a minőségi muta­tók területén, vagyis a határidőben történő jó minőségű építőipari munkában. Ehhez biz­tosítani kell a gazdasági szervező munka meg­felelő szintjét. Ezért segítséget kell nyújtani a vállalat anyagellátásához, a vállalat részé­ről felül kell vizsgálni az anyaggazdákodási rendszert, munkahelvszervezéseket, és biztosí­tani kell a megfelelő létszám foglalkoztatását az egyes munkahelyeken. A vállalat az ered­ményeit megfelelő szervezéssel, a vállalati párt- és szakszervezetekre támaszkodva, a dolgozókat közvetlen érdekeltté téve tudta és tudja biztosítani a jövőben is. A tanácsi építőipari vállalatok kapacitásá­val és szervezeti fejlesztésével összhangban alakítottuk ki tervező irodánk kapacitását. A tervező iroda teljesítménye több mint kétsze­resére növekedett az öt év alatt. A teljesít­mény nagyobb növekedésének, és a minőségi munkának akadálya a szakemberhiány, illet­ve a szakemberek letelepítéséhez biztosítandó feltételek elégtelensége. De így is a tervező irodát fejlődése a megye -műszaki tervező köz­pontjává tette, és megvan az alapja annak, hogy a kiviteli tervek készítésén kívül a me­gye településfejlesztését megalapozó tervezést is folytasson. Megfelel a népgazdaság igényei­nek az a törekvés és végrehajtott szervezés, amelynek alapján alkalmassá akarjuk tenni tervező irodánkat a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek építési jellegű beruházásainak megtervezésére. ¥7 pítőipari vállalataink összegészében növek- vő volumenben teljesítették az ötéves tervben rájuk háruló feladataikat. A második ötéves tervbén kialakult jó bázis alapján szükséges eazdálkodási színvonaluk növeke­dése, a kivitelezési idő csökkentése és a mun­ka minőségének javítása. Vállalataink szer­vezetileg, irányítói, vezetői felkészültsége alap­ján személyileg is alkalmasak e feladat el­végzésére. . A tanácsi építőipari vállalat irányítása mel­lett tanácsi feladat az állami felügyelet gya­korlása a szövetkezeti, a magánkisipar és a termelőszövetkezeti építőipari tevékenység fe­lett. A tanácsok rendkívül szerteágazó faladata a lakosság kommunális szükségleteinek kielé­gítése. Az életszínvonal növekedésével párhu­zamosan a kommunális szolgáltatásokkal szem­beni igény is növekszik. Ezen a területen sú­lyos örökségünk van és népi államunknak kel­lett ezt a növekvő feladatot is megoldania. A kommunális igény kielégítése a tanácsok ki­zárólagos hatáskörébe tartozik és megyénk te­rületén ezt a feladatot hét vállalat látja el, részben városi, részben megyei irányítás alatt. A kommunális hálózatba tartoznak a köztiszta­sági, a kéményseprő és az ingatlankezelő vál­lalatok is. Jelenleg mintegy 50 millió forint tevékenységi értéket képviselnek. Ezen belül olyan lényeges tevékenységeket, mint a lakos­ság ivóvízzel való ellátása, az állami lakóházak karbantartása és felújítása, a parkok gondo­zása. A kommunális szolgáltatást végző vállala­tok igen nehéz helyzetben vannak, mivel szer­vezeti kiépülésükkel, felkészülésükkel párhu­zamosan kellett megoldani a lehetőségeiket meghaladó feladatokat. Az ivóvizet termelő és biztosító berendezések üzemeltetésénél például azzal kell számolni, hogy egyrészt ezek a be­rendezések elégtelenek, másrészt évek folya­mán elavultak és így üzemeltetésük sok nehéz­ségbe ütközik. Talán egy tevékenységi körön belül sem olyan fontos a vállalatoknak a la­kossággal összehangolt együttműködése, mint a kommunális tevékenységben. Habár a máso­dik ötéves terv fejlődést jelentett, még sok probléma maradt megoldatlan. A második öt­éves terv ideje alatt a kiváló minőségi ivóvíz termelése 67 százalékkal, a lakásfelújításra ki­fizetett összeg 36 százalékkal, a tisztított útte- rület 21 százalékkal növekedett. TPalán a tanácsi tevékenységek körében a legtöbb feladat a kommunális gaz­dálkodásban mutatkozik, mind irányítási, mind szervezeti szempontból. Sok év elmaradását kell pótolni eszközeink fenntartásában és bő­vítésében. Jobban meg kell találnunk az össz­hangot a tanácsi irányítás alá tartozó vállala­tok munkája és a lakosság igényei között. En­nek a feladatnak az anyagi oldala is rendezés­re vár. A lakosság saját befizetéseivel eddig is igyekezett biztosítani igényeinek kielégítését, azonban ez nem egységesen jelentkezett a la­kosság minden rétegénél. A kommunális te­vékenységet végző vállalatok irányítási rend­szere is felülvizsgálatra szorul. A fentebb em­lített tevékenységi, szolgáltatási értéket a je­lenlegi irányítási rendszerrel mintegy ezer dolgozó végzi, a tevékenységek gépesítettségi foka azonban alacsony, sok helyen a gépesít- hetőség feltételei sincsenek tisztázva. Feltétlen érvényre kell jutnia annak az elvnek, hogy minden település kommunális szempontból egv-egy sajátos üzem és ennek az üzemnek a működését biztosító szervezet eszközeit, mód­szereit irányítását meg kell találni, növelve ezzel a tanácsok szerepét, hatáskörét, a lakos­ság igényeinek kielégítésében. Meg kell találni a kommunális szolgáltatásban részt vevő dol­gozók fokozottabb anyagi ösztönzését, amire lehetőség van az adott kereteken belül. A kommunális gazdálkodásban második ötéves tervünk egyik kimagasló ered­ménye Egerben az új energiahordozó, a föld­gáz felhasználása. A második ötéves terv so­rán központi forrásokból megvalósítjuk az Eger város gázellátását biztosító alapvezeték­rendszert. Ennek alapján lehetőség nyílik ar­ra, hogy Eger város sűrű településein a veze­tékek mentén háztartási gázellátást biztosít­sunk, és az újonnan épített többszintes laká­sokban a fűtést biztosítsuk. A fejlesztés ered­ményeként intézményi és fontos ipari fogyasz­tók is kaptak ellátást az új energiahordozóból, aminek következtében munkájuk minősége javult. Az ilyen ellátást biztosító szervezet ki­alakulása folyamatban van és így ennek rög­zítése után lehetőség nyílik a fogyasztók köré­nek bővítésére, és ezek zökkenőmentes ellátá­sára, a központi szervek által adott kereten belül, főleg háztartási vonatkozásban. A fő feladat az adott lehetőségek tervszerű felhasználása. A kommunális gazdálkodásnál, hasonlóan az élelmiszeriparnál tett megállapí­tásokhoz, a fő mutató a szolgáltatások minő­sége. Ennek kell alárendelni minden egyéb érdeket! fAsszefoglalva: megállapítható, hogy a tanács ipari, építőipari, kommunális vállalatai a második ötéves terv ideje alatt egységesen és nagy arányban fejlődtek. Létre­jöttek azok a szervezeti feltételek, amelyek alapján a második ötéves tervből, az életszín­vonal növekedéséből adódó feladatok a terve­zett mértékben vagy azt meghaladóan teljesít­hetők voltak, ha minőségben nem is feleltek meg mindig a követelményeknek. Az elmúlt időszak alatt a fejlődés azt mutatta, hogy az említett tevékenységi körökön belül a feltéte­lek létrehozása centrális irányítást igényelt, mert csak ennek alapján volt biztosítható a rendelkezésre álló szűkös eszközök megfelelő helyen történő koncentrálása és hatékony fel- használása a lakossági, népgazdasági igények kielégítésére. Az a szervezet, ami ennek alap­ján létrejött, áttekinthető, jobb bázissal ren­delkező, tervezhetősége és ellenőrizhetősége magasabb szintű, nagyobb volumenű, minőség­ben nagyobb követelményű feladatok elvégzé­sét teszi lehetővé. Ugyanakkor a lakosság, a tanács állandó bizottságain, tanácstagjain ke­resztül kapcsolatban volt a különböző tervező és irányító szervekkel. Ez nemcsak az adott időszak feladataira volt érvényes, hanem a perspektivikus feladatok kidolgozásában is. S ennek alapján rendelkeznek irányító szer­veink a népgazdaság lehetőségeit figyelembe vevő, a lakosság igényeit kielégítő elképzelé­sekkel. Az elmúlt öt év alatt irányító szerveink is felnőttek a feladatokhoz és lehető­ség nyílik arra, hogy most már vállalataikkal ne operatív módon foglalkozzanak, hanem biz­tosítsák azok fokozottabb önállóságát, az irá­nyító szerveknél érvényesüljön a tevékenységi körök összhangját biztosító átfogó ágazati szemlélet, a vállalatok működési feltételeinek biztosítása. Elevenebb kapcsolatot kell találni a lakosság közvetlen érdekeivel és szervezet­tebben, összefüggésekben kell emellett bizto­sítani a központi gazdaságpolitikai elképzelé­sek megvalósulását. A jövőbeni legfontosabb feladataink között szerepel az önálló, reálisan megalapozott vállalati tervezési rendszer ki­dolgozása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom