Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
Kedves apa- és férjtársamí ...ha adtál három nagy pofont orrnak a büdös kölyöknek, mert öt perc alatt tönkretette a villanyvonatot, pedig még te nem is játszottál vele... ...ha megköszönted a pár zoknit és a két zsebkendőt, amit a feleségedtől kaptál, mert mégiscsak te vagy a családfő a házban... ...ha a feleséged arcáról lefagyott a mosoly, mert ugyan nem kevésbe került az az ajándék, amit te vettél neki, de az mégiscsak egy nagy marhaság és pont olyat hord mindenki... ...ha elmentek Mali néniék az ebédről, amely közben részletesen elmesélték, hogyan kapott negyven évvel ezelőtt, éppen egy karácsonyi bőséges ebédnél gutaütést a soha nem ismert Franci bácsi... ...és ha sikerült eloltanod a karácsonyfát a tűzoltók segítsége nélkül, akkor elmondhatod végre: a karácsony, a béke és a szeretet ünnepei *** 3200 éves híradás Ott, ahol évezredekkel ezelőtt az ókori KOL.HI néptörzsek éltek, a jelenlegi Krasa- nodár-kerületi Majkop városánál egy rejtélyes írásjeleket tartalmazó kőlapra bukkantak. Turcsanyinyov tudós megállapította, hogy az írásjelek egy része hettita eredetű; de elolvasni nem tudta. Feltételezte, hogy abház nyelven olvashatók az írásjelek. Következtetése helyes volt. A ma is élő abházok, ha nehezen is, de elolvasták és megmagyarázták az írásjelek értele mét A felírat tudatja, hogy a távoli ősük, uralkodójuk parancsára egy város alapjait rakták le a birodalom határvidékén. A lelet helyén Majkop meK lett további ásatásokat kezdenek, de az eredménytől füg-1 getlenül a tudósok máris megerősítették, hogy a maj- kopd kőlapot 3200 évvel ezelőtt írták és ez a legrégibb írott emlék a Szovjetunió területén. Felém fordította arcát, s beszélő szemeivel rám tekintett Nem mertem sokáig nézni, féltem, észreveszi,hogy sajnálom, ez pedig, tudom, fáj neki. Nagyon. Mint az elmúlt tizenhét »esztendeje, amely alatt a kicsorduló könnyek szarkalábakat mostak szemei alá, s elsodorták a mosolyt, a nevetést arcáról. — Itt születtem Egerben. Négyéves koromban édesapám elvált édesanyámtól. Én édesapámnál maradtam, mert a többi gyereket édesanyámnak ítélte a bíróság. így szokta meg: édesanyám, édesapám. Talán nem is veszi észre és milyen furcsa, hogy sokszor még a szavak is hazudnak. Hazudnak, mert Herényik Mártának soha sem volt édesanyja, édesapja. Soha! — Apa újra megnősült. Magához vett egy asszonyt» aki férfivel élt ismét Idegen, rossz volt hozzám ez a mostoha- apám is, megint csak mennem kellett Újból megkerestem apát Ö soha sem szeretett engem. Biztos vagyok benne. Éreztem. Nem volt más választásom, de hiába mentem visz- sza, nem maradhattam vele Engem édesapám, édesanyám is elhagyott Éltek, tudtam, hogy vannak, de egyiké sem voltam, egyik sem volt az enyém. Megdöbbentő szavak következnek... Nem sírt — mondja halkan, mintha félnie Szinte hihetetlen, hogy az élet, a sors ilyen igazságtalan is tud lenni. — Végleg eljöttem apától. Már nem volt hová mennem. Sem rokonom, sem ismerősöm nem volt Munkát kerestem. Felvettek ide a Hajtórnűgyár- ba, azóta is itt vagyok. Irodában dolgozom. Ötszáz forintot keresek. Ebből fizetem a 200 forintot albérletre, abból élek, ami megmarad. Soha sem tart ki a pénzem. Kölcsönt kérek, fizetéskor megadom Másnap már megint kérni kell. Hiába próbáltam, nélkülöztem, sehogy sem tudtam így kijönni, nem bírtam az albérletet Az . édesanyám mostohamamája, ezért magához vett. Most vele lakom Ö szeret engem, én is szeretem őt. Pedig voltaképpen semmi köze hozzám Végre a sok gonosz, elfásult szívek közül egy mégiscsak megnyílt Megnyílt, megszólalt és magához vette a kis Márti- kát Egy mostohanagymamai szív, amely szeretetre méltóbb lett az apai, anyainál. — Apa most halt meg a napokban. Azt mondják, öngyilkos lett. Nem sajnálom, solv sem tudok megbocsátani nelr Miatta ment tönkre a csaló dunk. Miatta lett édesanyám is szerencsétlen. Minden miatta történt. Minden! Édesanyára nem haragszom, nem törődött velem, nem nevelt fel, nem segített. De hát van néki éppen elég baja. Az élet hozzá is olyan kegyeden, mostoha volt, felejteni azt a tizenhét észtén^ dőt, amely olyan borzasztó volt Szeretnék kicsit élni. Élni, mert élni kell, élni érdemes. Tudom, gondolom, érzem, vágyam rá. Nagyon vágyon* Már tizenhét év óta! Mosolyog. Arca kisimul, tekintete vidámabb lesz. Szépen tud mosolyogni. Talán azért, mert kevésszer mosolyoghatott A szarkalábak, összehúzódó, mélyről tekintő szemei egy pit lanatra megcsillannak. — Szeretek olvasni, táncöhd, néha elmegyek moziba, színházba is. Nem vétettem én a világon senkinek Nem is tudnék. Olyan sok szokatlan van nekem még ebben a világban, Sok furcsa ember, érdekes szokás. Jó lenne még egyszer megszületni és onnan kezdeni az életet ahol most vagyok Higgye el, én nem bánnám! Boldogan elfelejtenék mindent Sokszor csodálkozom, hogy bírtam ki, ami velem történt De most már örülök, hogy kár bírtam... A kapuból még egyszer megpillantottam fekete, rövid hajót fehér mintás, sötét blúzát Felém fordította értelmes arcát s beszélő szemeivel útdíjára rám tekintett, mintha azt kérdezné: vajon miért osztja ilyen igazságtalanul a sors a fájdalmakat a keserűségeket? Miért nem jutott néki több öröm, mosoly? De neki eddig nem jutott S jóból, a szépből. Még az sem, hogy valaki legalább most megfogná a kezét és nemcsak azt kérdezné meg, hogyan tud megélni az ötszáz forintból, hanem mellé állna, és segítene is neki. Mondjuk a gyár KISZ- •szervezete, vagy egy szocialis- fa brigád! Mert Mártika még ma is egyedül van. Koós József rafmilg 3 1965. december 25., szombat ; rődömség miatt milyen értékű i bányafát szabnak le feleslege• sen évente. A szakemberek . szerint több millió devizát ta- karíthatnánk meg, ha bányá- szatban import fenyő helyett, ■ több lombos bányafát használ- . nának fel. Igaz, ez nemcsak ■ a bányászokon hanem az er■ dészeken is múlik. De ha ■ mindkét helyen alaposabban • számolnának ’és jobban figye■ lembe vennék a népgazdaság • érdekét, akkor hamarább jut• nánk előbbre. Mit tehet az építőipar, hiszen exportlehetősége nincs, az import csökkentése is korlátozott. De megtanultak-e szá• molni azok, akik drága importjával fűtenek az építkezésen? Ügy véljük, a józan észnék és a számok törvényének mond ellent az a körülmény, hogy az utóbbi években több millió forintos értékkel nőtt az építőipar gépesítése, de a gépek kihasználási foka csökkent. Bár az «többi időben dicsérendő módon javult megyénk építőiparának munkája, de jobb szervezéssel jelentős mértékben csökkenthetnék a belső szállításokat és a veszteségidőket. Ha minél hamarább mindenütt ezt teszik, akkor olcsóbban építkezhetünk, akkor a nemzeti jövedelemből kevesebb kell beruházásokra és több jut a lakosság közvetlen szükségleteire. Úgy véljük, a felsorolt példák és az élet gyakorlata bizonyítja, hogy a gazdaságos termelés megvalósításához nem szükséges és nem is szabad megvárni a reform teljes kibontakozását. De feltétlenül szükséges, hegy mindnyájan összefogjunk. A munkás, a művezető, a mezőgazdász és az igazgató gondolja meg, hogy a köz szempontjából milyen eredménnyel jár amit tesz, vagy amit elmulaszt Számoljunk, hogy a jó gazda gondosságával gazdálkodhassunk. Dr. Fazekas László Számoljunk, hogy a jó gazda gondosságával gazdálkodhassunk nyező anyagoktól külön lehel választani. Náluk ehhez nem szükségesek milliós beruházások, sem időt rabló kutatások. Az idén saját erőből, saját lét számukkal és kiegészítő üzemágként egymillió forintos értéket hoztak vissza a szemétből, Jövőre egyéb import hulladékot dolgoznak fel. Erre lehetőség nyílik, mert a KGST színesfémipari bizottsága támogatja a nemzetközi kooperációt. A reform pedig a nemzetközi együttműködés fejlesztését és a külkereskedelmi mérleg javítását is célul tűzte ki. Három szempontból is figyelmet érdemel a Hatvani Cukorgyár kezdeményezése. A beruházásokkal takarékoskodnak, korszerű technológiát valósítanak meg és az exportot növelik. Mikor és hogyan? Késedelem nélkül és exportnövelő beruházással. A régi Ró- bert-diffúzió helyett folyamatos torony-diffúziós berendezést létesítenek, 30,9 millió forintos költséggel. Részletes számításokkal és meggyőző érvekkel bizonyították a hatvaniak, hogy kfet év alatt megtérül a beruházás. A lehető legrövidebb idő alatt felépítik, szerelik és használják a berendezést, mert kevesebb gőz, kevesebb energia és 33 emberrel kevesebb kell a működtetéséhez. Utoljára említjük, de gazdaságosság szempontjából elsődleges, hogy a beruházás megvalósításával évi 174 ezer dollárral növekszik az állam bevétele Importunkban legnagyobb tétellel az ipari fa szerepel és ennek egynegyed részét a bányászat használja fék Sok millió devizát jelent ez évente. Petőfibányán kiszámították és kiállításon mutatták be, hogy melyik bányafa mibe kerüL Mégis kevés bányász tudja, bogy a túlméretezett bányafa felhasználása 43 százlékos többletet jelent az ország kereskedelmi mérlegében. Megdöbbennének az akna dolgozói, ha valaki kiszámítaná, hogy kényelmességből, vagy nemtöMiért keíl a reformra még két évig várni? Ha á párt Központi Bizottsága egyetértett gazdaságirányítási rendszerünk megváltoztatásával, akkor mire jó a halogatás, miért nem vágunk neki azonnal, késedelem nélkül? A kérdésre sokan azt válaszolják, hogy az idő majd kiforrja magát, semmit sem szabad elsietni, majd „fent” hoznak arra is határozatot, hogy „lent” az üzemben mit kell tenni. A türelmetlenkedők szándéka lehet nemes és jó. de a tettek értékét nem a szándék, hanem az eredmény határozza meg. Akik úgy gondolják, hogy gazdasági problémáink megoldása csupán elhatározás kérdése, vagy a reform sikere egy újabb kampány rohammunkájától függ, azok még nem értik, hogy egész gazdasági életünket átfogó, alapvető intézkedésekről van szó. Ezért mélyreható, alapos elemesre van szükség, hogy egységes elgondolásokat érvényesíthessenek a változtatások programjában. De ez nem jelenti azt, hogy a reform megvalósí- ásával két évig vámunk kelL Már 1966. elejétől több részin- !ézkedéssel közelíthetjük meg ••élkitűzéseink megvalósítását és azután egyre gyorsabb ütemben, biztonságosan haladhatunk előre. Tehát sem a tü- relmetlenkedőknek. sem á „fentrőT* csodáikat váróknak nincs igazuk; Elképzelfaető-e olyan központi szerv, amely valamennyi vállalat és üzsem adottságát, lehetőségét és feladatát fel tudná mérni és idejében dönteni tudna, hogy konkrét esetben a termelő egységnél mit kell tenni? Nem, ilyen illúzióban senki ne ringassa magát! Aki ezt tenné, már kezdet-kezdetén szembekerülne a reform szellemével, és önmagáról bizonyítaná be, hogy a megváltozott új helyzetben feladatának ellátására alkalmatlan. Ugyanis a reform az eddiginél sokkal nagyobb önállóságot biztosít a vállalatoknak. A vállalati önállóság pedig jogokat és egyben kötelességeket jelenti A reformtervezetből világosan kitűnik, bogy alapvető feladatunk a gazdaságosság tokozása. Gazdaságosabb termelés nélkül nem számíthatunk gyorsabb és kiegyensúlyozottabb fejlődésre, másrészt csakis a gazdaságosság tokozása lehet forrása a nemzeti jövedelem növelésének, a lakosság bővebb fogyasztásának és az életszínvonal emelésének is. Csak azt a terméket oszthatjuk el. amelyet megtermeltünk, csak akkor várhatunk több fizetést, ha annak ellenértékét a közös kasszába betettük. A lakosság vásárlóerejének növelését az életszínvonal emelését központilag tervezik ugyan de annak alakulása nem aa Országos Tervhivataltól, vagy a minisztériumoktól függ, hanem az üzemekben dől el. Nézzünk egy pár példát hogy mit tehetnek vállalataink — nem két év múlva, a gazdaságirányítási refonp teljes bevezetése után —, hanem azonnal. Köztudomású, hogy nyersanyagban, különösen fémekben szegény ország vagyunk. Mégis, kohászati hulla-( dékanyagként évenként milliókat dobunk szemétre. Igen, külföldről beszerzett . fémek kerültek a szemétre, egész hegyek gyűltek össze a kohók mellett, mert eddig nem tudták, vagy nem tartották érdemesnek. hogy a fémport és a csiszolófémport különválasz- szák. A gyöngyösoroszi ércelőkészítőben az idén bebizonyították, hogy a legújabb rendszerű mágneses szeparációs dúsítással a kobaldot. nikkelt, rezet és alumíniumot a s^gpvengem sohasem szeretett. Nem maradhattam velük, elmentem Ózdra, édesanyámhoz. Ott sem lehettem sokáig, mert anya is újra férjhez ment. és a mostohaapám is olyan volt. mint a mostohaanyám. Visszajöttem apához. Visszajött, mert nem sejtette, hogy mi vár rá. Talán jobb is, hogy nem tudta, legalább az úton reménykedhetett. — Apa már megint más nővel élt. Nem vettek magukhoz. A nagymamához mentem. „Édesapa” nem várta a kapuban kislányát. Nem szaladt elé,: nem fogta meg a kezét. Hagyta, hogy elmenien, egyedül. Még intő szavai sem voltak. örült, hogy a tizenegy éves Mártika ismét elment. — Egy darabig a nagymamával voltam. Szerencsétlen, szegény öreg, soká vele sem maradhattam. Megint megkerestem anyát, Úzdom. Anya más tam, talán ezután már köny- nyebb lesz. Rosszabb úgysem lehet, csak jobb. Ha csak égj kicsivel isi, nekem már az ií jó lenne. Nincsenek nekem nagy vágyaim, csak tudnám elnrint hozzám. Az édesanya, ha leüfefflsroerete nem vádolja, tehát nyugodt lehet Mártika nem emel vádat élete, tettei ellen. Nem engedik szíVe emlékei. Nem akar oda és, azokhoz aljasulni, ahonnan elindult — Majd csak meglestek. Mái 17 éves vagyok, ha eddig kibírnali háromkor elindul otthonából, hogy időben a munkahelyére érjen. Az ünnep ellenére késő este lesz, amikor ismét hazakerül. A család megvárja a terített asztal mellett, csak úgy térnek nyugovóra. A hat gyerek, az édesanya, és az édesapa, aki másnap ismét korán kél. A kisebbek magukhoz ölelik az ajándékot, úgy alszanak eL így szokták, tavaly megfigyelte őket. Az ajándékozás, az ünnep öröméből, a család melegéből kevés jut neki karácsonykor is. Pénteken szabadnapos. Ä többi állatgondozóval munkájukat úgy osztják be ugyanis, hogy nyolcnaponként mindenkire jut egy szabadnap, viszont ilyen időközönként rá-) kerül valakire az ügyelet is. Az ügyeletes a- saját állatain kívül a többiekét is gondozza. A többiek csak etetni és fejni mennek. Pénteken pihen, a ház körüli tennivalóit látja eä, a feleségével előkészíti a meglepetések eL Karácsony első napján 5 az ügyeletes. Hajnalban négykor kezd és este kerül haza, mert szólítja a kötelesség, a munka... (P. <=? Az erdőtelki út mellett, ahol a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet új 98 férőhelyes te- hénistállója épült, a határra rátelepedett fehér puhaságával a téli csend. Nem ztyonganak a traktorok, nyoma sincs a néhány héttél ezelőtti mozgalmas életnek. A széna- és szalmakazlakkal körülbástyázott sokablakos épület az egyetlen, amely a községen túl védelmet nyújt a zord idővel szemben. Kolozsvári András állatgondozónak ez a munkahelye, tizennégy tehénről kell gondoskodnia. Ha esik az eső, a hó, vagy zúzmarát hord a jeges szél, akkor sem hiányozhat. Hajnali négykor etetni, almozni, utána fejni kell. Délután ismét. És ez így megy nap nap után. Olyan szakma ez, ahol nincs sem vasárnap, sem ünnep. Itt helyt kell állni, különben súlyos kár érné az állatokat, a közös vagyonát. Kolozsvári András ezen a napon is korán kéL. Már hajAkinek nincs ünnepe
