Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
i CSBfarWRPm este mutatta be az egri Gárdonyi Géza Színház Edmond Rostand Cyrano de Bergerac című ötfelvonásos drámáját. A romantikus, szónoki gazdagsággal teli költő, Edmond Rostand, a múlt század végén verses drámát, vagy inkább romantikus komédiát írt a francia XVII. sz. költőjéről, Moliere kortársáról, Cyrano de Bergerac-ról. Cyrano, „a!ki a lelkét kölcsön adta” életében és halála után egyaránt, történelmi alak. Nem érzelmes lírai költő, nem a kor divatos precieux-dalnoka, aki elsuttogja émelygős dalait, de nemes lélekkel nemes ember, aki Gassendinél tanult és csak azért lett a királyi testőrcsapat tagja, mert az elszegényedett nemesek ivadékainak vagyon nem jutott, csak cifra ruha a katonáknál, vagy a reverenda az egyháznál. Rostand szerint Cyrano Hftlozófus; lantveröi fizikában nagy erő, irt sok rímes holmit oj hírneves harckeverő, légi utas, vakmerő, s ámbátor a szive kő* balsors-űzött szerető'-. Aztán méghozzáteszi: ^Minden volt és semmi sem.” Ahogy a jellemzésnek ez a zárómondata mutatja: minden igaz és nem is igaz Cyra- nonál, illetve Rostand-nál. Cyrano a valóst és a valótlant úgy ötvözi eggyé a pózban, hogy a belső indulatokból, szeszélyekből, érzésekből, hitből és célratörésből, csalhatatlannak látszó logikával tettet formál — a többiek előtt. Amikor ez a nagy álmú, nagy orrú, merész képzeletű hős odadobja az ezüsttel tele zacskót Montfleurynek, a ripacs színésznek csak azért, hogy az ne játsszék, valójában Cyrano ostobán cselekedett, mert a mozdulat fenségéért — vagy méltóságáért? — egy hónapra nem maradt kosztpénze. Vagy amikor arra létjogosultságát esztétikai jellemre utaló, és egyéb magyarázatokkal támasztja alá, erkölcsi vádat es védelmet emelve a vaskos húsdarab mellett és ellen. Számára is nyilvánvaló a póz és a póz miatt vállalt harcias kockázat értelmetlensége. Hősiesség ez? Semmi esetre sem. Hősködés? A javából. Mégis, honnan van az, hogy az adott helyzetben, az adott hangulatban elfogadjukxa pózt és Cy- ranót és mi is —*■ a nézők — azt hisszük, hogy ezért a pózért, ezért az emberért érdemes itt lennünk* a színpad előtt Mennyi ellentmondást Ha férfiak között verekszik, jellemének fitogtatott szilárdságával és kardja élével csak győzni tud. De ha egy lány ránéz, vagy közelébe ér, hősi alkata ködként lemálik róla, testi esettségének érzése, a nagy szenvedélyekre valló mél-» tatlanság tudata megbénítja Bemutató az egri, Gárdonyi Géza Színházban Rostand: CYRANO Dráma öt felvonásban őt. Roxane — a világhódító Nagy Sándor feleségét hívták így! — egy szóval kéri Christian védelmét ettől a fé- kezhetetlentől és ő nem tud ellenállni. Pedig legnagyobb szenvedélyét kell eltaposnia a tejfelesszájú Christian miatt. Sőt! Odaáll az erkély alá, a fiatalember helyett teszi a szépet, mond olyan vallomást, amelyet csókkal és lázas sze*- relemmel jutalmaz Roxane, de ez a jutalom a lélek csodálatos villódzásáért nem Cyranót illeti meg. Micsoda értelmetlen póz az is, hogy ez^ a bonyolult lelkű álmodozó, ez a holdat járó költő Guichenek akkor beszél fantasztikus utazásáról, amikor éppen az ő segédletével jut Christian Roxane szerelméhez. S mire élete végére és a játék befejezéséhez ér — a kettő nagyjából egy és ugyanaz — ez a Cyrano már csak azt vallja, hogy az ő élete küzdelem, szakadatlan harc volt a hazugság és az ostobaság ellen. Érdemes volt a küzdelem? Nem! Mégis különc», nemes és szép volt. Rostand is kölcsönkapta Cyrano lelkét a drámai komédiához. Felhasználta a XVII. századi Cyrano alkotásait, életrajzi anyagát és azt a tragikus sorsot, amely harminchat évnyi földi történelmet rejt magában. Dráma ez a a szónoki fogásokkal teli vers? Ott nem lehet dráma, ahol a hős az egész világgal veszi fel a küzdelmet Mégis az, mert a külső világ csak színtér és nézősereg a költő számára, aki filozófus is, bajkeverő is, verekedő is, álmodozó is, de aki leginkább csak önmagával áll állandó hadakozásban. Ügy tetszik néha, hogy az ellentmondások a hősben feloldódhatnák, de Cyrano nyugtalansága a szellemből és a megsértett jellemből kiirthatatlan. Itt a nyugalmat csak a halál jelentheti. Ezért a nagyszerű nyugtalanságért nem tud meghalni Cyrano, aki patetikusan, a színpadi világnak ezernyi valószínűtlen színéből — szövetéből teremtett újra Rostand. Innen-onnan hét évtizede, hogy a zsúfolt színpadra kiállt verekedni ez a Párizsban született, gascogne-i fiú. Azóta nem öregedett Még akkor sem, ha közben egy és más történt is a világban és a színpadon. A vers ünnepi káp- rázata — Ábrányi Emil kitűnő fordítása csaknem egykorú az eredetivel! — a mai prózai színpad rengetegében üdítő szárnyalást jelent Ha akad olyan méretű színész, aki testi és lelki energiával bírja ezt a nagy szerepet! Kozaróczy József rendezői munkáját több oldalról kell megközelítenünk. Az első kérdés a címszereplő megfogalmazásánál vetődik fel. Jól tette-e a rendező, hogy a dráma szövegéből elhagyott — különösen az első felvonásra, a Burgund-palota eseményeire gondolunk — olyan részeket, amelyek Cyrano kötekedőbb természetéről informálják a nézőt? Kimaradtak azok a részek is, amelyek a korfestést szolgálják Rostand-nál. Sikerült-e bemutatnia a rendezőnek a párizsi tömegek színes forgatagát? Meg tudta-e mutatni az akkori francia és párizsi társadalmat, hazugságaival, vélt és valódi értékeivel, a ruházkodásban és az élni vágyásban tomboló, önmagát kereső nemesi Franciaországot, ahol a benősülő Guiche, vagy a műveletlen lovag egy helyre járt színészetet nézni a polgárokkal, márkikkal, zseb- metszőkkel, pékekkel, szakácsokkal és a szép szó rég porladó bajnokaival? Úgy érezzük, hogy ezt a kérdéssort — ha néha nagyobb tempót is lehetne diktálni a játékban a rendező jjól választotta meg. Egy újabb kérdés: a vers? Rostand verses romantikája a mai prózai szövegekhez képest óriási feladatot jelent a rendező és a színész számára. Szö- vegmondási felkészültség, a vers ritmusával való bánni tudás ési határozott merészség kell ahhoz, hogy a rendező minden színésztől megkövetelje a gyorsan pergő jambusok játékosságának érvényesítését, a szavak zenéjéből adódó lehetőség kihasználását. Itt bizonyos következetességet vártunk volna, azt, hogy a rendező valameny- nyi művésztől kérje számon a vers stílusát, a ritmus és a rímek finom vonulatát. Igaz, Cyrano Ragueneau és Guiche e tekintetben nem maradt adósunk. Élmény és öröm az egri közönség számára, hogy a drámairodalom egyik legnagyobb méretű szerepére — itt nemdrak a szövegtudásra, de az állandó fizikai igénybevételre, erőkifejtésre is gondolunk! — akadt színészi egyéniség az egri Gárdonyi Géza Színházban. A kis színpad korlátái nem engedték meg a Rostand által elképzelt Párizs elővarázslását, de Simon György Jászai-díjas most előkelő feladathoz jutva mutathatta meg képességeit. Várakozásunk néhány korábbi; roszszul kiosztott és rossz szerepe után Simon Györggyel szemben kettőzött volt. Le tudja-e küzdeni azt a hősi alakzatot, amely mozdulataiban és hanglejtésében már ismerős számunkra, tudja-e majd a romantikus világot, a képzeletet útra indító jambusokat olyan könnyedén lebegtetni a fejünk felett, hogy a verekedő, nagy orrú gascogne-i legényben ráismerjünk a költőre? Simon György Cyra- nója a hazai hagyományokhoz méltó. Ha a század eleji nagyokat, Pethes Imrét és Ödry Árpádot már csak egykorú krónikákból ismerjük, a felszabadulás után láthattuk Szabó Sándort, Várkonyi Zoltánt és Szakáts Miklóst. Ez utóbbiakkal összemérve is kitűnő teljesítményként kell számon tartanunk Simon György játékát. Az utolsó felvonásban a rendezői hangolás érzelgősre alakította a búcsúzást, itt-ott a fáradtság jelei is mutatkoztak Simon György játékán, de ez mit sem von le alakításának értékéből, sodró erejéből. Színesen, árnyaltan, a pózok természetes lejtésével és mégis hihetővé téve építette fel a csak színpadon elképzelhető figurát. A másik színész, aki Rostand jambusait élvezetesen szólaltatta meg, a Guiche grófot alakító Bálint György. Szövegkultúrája most is jól érvényesült. Kopetty Lia Roxane-ja üde jelenség. Meglepetés számunkra, ahogyan az utolsó felvonásban megfogalmazta a nagy szerelemmel itt maradó özvegy lelkivilágát. Ragueneaut Máriáss József Jászai-díjas alakította. Pék- versezete nyütszíni tapsot érdemelt. Csíkos Sándor Christianja az erkély-jelenetben volt meggyőző. Az epizódszerepeket színesen játszották Dariday Róbert, Pa- láncz Ferenc, Horváth Magda, Somogyi Miklós, Petöházy Miklós, Kanalas László, Herédy Gyula, Csapó János, Nádai Pál, Pálffy György, Olasz Erzsébet, Huszár László, Parragi Mária és Kautzky Ervin. Kisebb szerepekben láttuk Györváry Jánost, Remete Hédyt, Fekete Alajost, Szilágyi Istvánt és Horváth Gézát. > Pethő Gyula kísérőzenéje korhű zenei mozaikokból tevődik össze. Kalmár Katalin díszleteit és ' jelmezeit ismételten és hang- i súlyozott elismeréssel kell megemlítenünk. Képzelete atmoszférát teremt és a színes, gazdag jelmezekkel kulturáltan emlékezteti a nézőt egy letűnt kor tarlka világára. Kovács Lajos scenikai, Ma- dácsy Dániel maszkmesteri munkája is része a sikernek. Simon György jellemalakítási és Kozaróczy József rendezői sikere az idei évad nagy eseményévé avatja a Cyranót. Farkas András (Bleslza’- beilthtnt (Emlék) Egy hatodik osztályos tanuló megütötte tanárnőjét. Óra alatt, az egész osztály szeme láttára. Aztán a tanárnő ütött, kétszer egymás után.:. Nem ez volt az első ütés. Lajos már harmadszor emelt kezet nevelőjére.« Ki a felelős? A gyerek, a pedagógus, vagy talán a szülők? Maga a történet nem nagyon érdekes, de ahogyan elmesélik az érdekeltek, azt már érdemes feljegyezni. Talán még választ is kaphatunk a feltett kérdésre— í — Hogyan történt? — Matematika óránk volt. Lajos — szokás szerint — piszkálni kezdte osztálytársait. Csipkedte, szúrkálta őket, beszélgetett; zavarta az órát. Rászóltam, de nem használt. Sőt, dühösen felugrott, és ki akart menni az osztályból. — Ülj vissza, Lajos! — kérleltem, de ő csak jött felém. Megfogtam a karját és megpróbáltam visszafordítani. De ő hadonászott a kezével és... és ekkor megütött. A gyerekek felszisszentek. Megmondom őszintén — az én türelmemnek is van határa — ott nyomban felpofoztam. — Hol ütötte meg a gyerek? — így utólag visszagondolva tulajdonképpen nem is ütött meg Csak a karomhoz ért. — Akkor nem ütötte meg? — De, kicsit megütötte a karomat. Egészen biztos, hogy nem,akarattal, csak hadonászott. Lajosnak ez a szokása. Nem ez az első eset.— Mit mond az igazgató? — Sajnos, a szülők nem sokat törődnek a gyerekekkel. — Mikor ütött a gyerek először? — Tavaly. Akkor is hatodikos volt. De itt van az osztály- Cőnöknője, őt ütötte meg, mondja el, hogyan történt.. — Lajos egyesre felelt Kértem az ellenőrzőkönyvet, de kereken kijelentette: nem adom! Én odamentem hozzá és még egyszer kértem. Erre ő felkapta a táskáját, a földhöz vágta, majd felém rúgta. De akkor nem ütött meg. — Hát mikor? — Néhány hónap múlva. Lajos meglátta a kezemben az ellenőrzőkönvvét. Nekem jött, felugrott, hogy kikapja a kezemből. — És? — És akkor, ahogyan hadonászott a kezével, megütött. — Hol? — A karomon». De nem kürekt illés «olt -ez^ ialán-esak > «életlen __ Mi ndenki megbocsát Néha veszélyes lehet még a szerelet is... — Mit tesz a tantestület? Az igazgató mentegetőzik: — Mit tehetünk? A rendtartás kötelez. Be kell tartani a fokozatokat. Tavaly már az utolsó figyelmeztetést kapta. De vége lett a tanévnek, s az új iskolaévben tiszta lappal indul a gyerek. így most újra kezdjük az egészet. Mit tehetek? Felvettem a jegyzőkönyvet, javasoljuk, hogy helyezzék át másik iskolába, és felküldtem a tanácshoz. A tanárnőt pedig, mint igazgatónak, figyelmeztetnem kellett, mert a rendtartás szerint a két pofon nem volt „szabályos.” De őszintén mondom, én is felképeltem volna a gyereket. Ez pontosan olyan pofon volt, amint amilyet Makarenko írt a „nagy könyvben.” — És mi lesz így a gyerekkel? — Mi még mindig bízunk benne. Azért vagyunk pedagógusok. Minden gyerek nevelhető, csak legalább a szülők is segítenének... Az anya negyven, az apa ötven körül jár. Mindketten ki- sé megfáradt emberek, gyárban dolgoznak. Nem keresnek túl sokat, de elég jól élnek. Nemrég építettek házat, szépen berendezték, van benne televízió is. Elég sok pénz ment rá és még több idő... Az anya így fogad: — Az újságtól? Jó, hogy jönnek, már vártam magukat. Hallották mi történt! Az iskola az oka mindennek. Az igazgató üldözi a gyerekemet. — Megütötte a tanárnőjét. — A tanárnő ütött előbb! Kérdezze csak meg a gyereket. — Tudja, hogy 150 órát igazolatlanul hiányzott? — Mióta megbüntettek 200 forintra, ezt is tudom. Mi korán reggel a férjemmel együtt munkába megyünk, a két gyerek pedig iskolába. Hát tudom én, hogy valóban oda mennek-e? — Nem szokott érdeklődni az iskolában? — Mondtam már nekik, ha valami baj van a gyerekkel, csak szóljanak. — Előfordult, hogy Lajos éjszaka sem aludt odahaza. Ilyen is volt, de másnap mindig hazajött. B^-wsEgysaer disszidálni is akart».. (Csont István illusztrációja) Leterítettünk két sátorlapot a szalmás pelyván, aztán jó nagyot nyújtózva, fehér pokrócunk alatt vártuk, hogy jöjjön el a virradat. Karom alatt a szalma zizegett s a béke lengett a fészer felett* ahol megszálltunk, fáradt katonák általkocsizva sok falut, tanyát. Egy pisszenés se volt. A hangtalan estében szinte láttam önmagam: A lábaimnál — Ö, hogy ropogott! —» lovaink ették még az abrakot. Csak ők dobogtak. Lehelletüket éreztem szinte a fejem felett. S aludtam volna, olyan boldogan, mint kisgyermek, ha ünnep-este van, de mint Jézus, aíteűk betlehemijászolban, kezdtem én is érteni s érezni, hogy még sokat szenvedek, i— És föl-föl nyögve néztem az eget. — Füzesabonyból visszahozta a rendőrség. — És a betörés? Álkulccsal felnyitott egy lakást. — Gyerekes játék volt Egy rossz franciakulcsot hozott eá, de aztán visszaadta. — Betörtek a napközibe is. A kis öccsével és barátaival együtt ezer foript értékű játékot loptak. — Nyitva volt az ablak, ott mentek be. — Miért nem viszi a gyereket orvoshoz? — Minek? Nem kell üldözni a gyereket és akkor nincs vele semmi baj. — Mit kap a gyerek karácsonyra? — Korcsolyát és órát kért. Megvettük nek!.' — Biztos, hogy megérdemli? — Hát már) ezt a örömet is sajnálják tőle?! 2 Lajos szőke,' nyúlánk, szelíd képű gyerek; — Miért ütötted meg a tanítónőt? Nem válaszol. — Miért loptad el a napközi játékait? [i Leszogett fejjel hallgat. i — Hová akartál disszidálni? [; P ? — Brazíliába. — Hogyan? Mennyi pénzed volt? r r — Tizenöt forintom. Vonattal a Fertő-tőig; és ott béka- ember-felszereléssel átúsztunk volna a víz alattiul — Miért nem szeretsz iskolába járni? — Minek? r — Hát mit szeretsz? * — A gyakorlati órákat* akkor lehet barkácsolni; Itt már felemeli a fejét és mosolyog is hozzá..: Lajossal a rendőrség is foglalkozott már, de még nincs 14 éves, így a törvény szerint nem felel tetteiért. Ahogyan a hivatalos ügyiraton áll: megtagadták a nyomozást. De Lajos nemsokára betölti a 14. évét. 1966. május" 10-én. És akkor már felelnie kell... És addig ki felel érte...? ★ Öt fiatalkorú állt a napokban a bíróság előtt. Ártatlannak látszó galamblopással kezdték, s szüleik hitetlenkedve hallgatták a hosszú vádiratot és a tanúk vallomásait. S miközben a bíróság ítéletet hirdetett, a zsebkendők alig győzték inni a könnyeket. Sírtak a tegnapi vagányok és zokogtak a \ szerető édesanyák. Bárcsak Lajos és az édesanyja is ott ült volna a tárgyalóteremben* a hallgatóság soraiban... v. .j Márkusz László .Ti1!'
