Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-23 / 302. szám
Magasabbra emeltük a mércét Miért vált szükségessé gazdaságirányítási rendszerünk megváltoztatása? Nem volt jó és megtagadjuk, amit eddig csináltunk? Sok ember tette fel ezt a kérdést önmagának, amikor először hallotta, vagy olvasta a közleményt. Elhangzott olyan aggály is, hogy a reformok bevezetésével vajon nem nyitunk-e kaput a túlzott anyagiasság és a kapitalista ösztönösség előtt. Tájékozatlanságból, vagy rosszindulatból, nyíltan vagy burkoltan szárnyra kel olyan megállapítás is, hogy tulajdonképpen nem is reformról van sző, hanem válsággal küzd a népgazdaság, korszerűtlenné váltak a szocializmus gazdasági alap- elveL Különbséget kell tennünk a demagóg viszályt keltők, a tudatos ferdítők, az elégedetlen túllicitálók, a bátortalan kishi- tűek és a tájékozatlanság miatt bizonytalankodók között, ötéves tervünk alkotásai és az idei eredmények kézzelfoghatóan bizonyítják, hogy gazdaságunk alapjai szilárdak, bel- és külpolitikánk konszolidált. De tegyük hozzá mindjárt, hogy mégsem vagyunk elégedettek és megbékéltek. Új módszereket keresünk, mert termelési- gazdálkodási színvonalunk elmarad a szocializmus lehetőségeitől. Elmaradtunk az Igényektől és a lehetőségektől is. A termelőszövetkezetekben és a gyárakban nem mehetne Jobban a munka, ha ösztönzőbb lenne a részesedés és a bérezés? Azokban a szövetkezetekben, ahol jellegükhöz és lehetőségükhöz képest megfelelő premizálást, területfelosztást és más ösztönző módszereket alkalmaznak, ott máris van munkaerő, több a munkaegység, nagyobb a tagság jövedelme, egyre növekszik a termésátlag és a munkakedv. A gyöngyös orosza ércelőkészítőben időbérben dolgozik a munkások mintegy 90 százaléka, és általában fix havibért kapnak a tervezők és a kutatók. Premizálási és nyereségrészesedési rendszerünk elavult, ezért úgy véljük, hogy gyorsabban és egyenletesebben haladnánk előre, ha a vezetők és beosztottak keresete közvetlenebbül függne az elért eredményektől. ' l íi Köztudomású, hogy az utóbbi években sok milliós készletek szaporodtak fel. Szezon végi kiárusításokkal és árleszállításokkal javult a helyzet, de valljuk meg, hogy drágán fizettük meg a tandíjat. A fejlődés ellenére még nem kielégítő a szükségletek és a termelés összehangolása, a termelés és a forgalom közgazdaságilag indokolható szükségleteihez képest még mindig magasak a készletek. Arra sincs garancia, hogy ha nem következnek megfelelő intézkedések, vajon az ipar nem termeli-e újra a korszerűtlen és eladhatatlan árukat. Tarthatatlan, hogy anyagban, munkabérben, gépi és szellemi kapacitásban milliókat fektessünk olyan készletekbe, amikre nincs szükség, amivel nem tudunk mit kezdeni. Nemcsak helyes, hanem feltétlenül szükséges is, hogy a termelés és az elosztás is sokkal rugalmasabban alkalmazkodjék a szükségletekhez. Időszerűvé vált, hogy megváltoztassák a prémiumrendszert és a szállítási szerződések rendszerét és egész gazdasági mechanizmusunkat. A Mátravidéki Fémmüvek vezetőinek sok időveszteséggel különböző fórumokat kellett megjárniuk, hogy a külföldi megrendelő igényének eleget tehessenek. Másfajta tubusokat, vagy eltérő festéket kért a dobozra a nyugati üzletfél? Vagy a szabványtól eltérő csomagolást rendeltek a Selypi Cukorgyártól? Mennyi bonyodalommal jár a tervmódosítás és a tervtől eltérő anyagkiutalás! A Heves megyei Tanácsi Villanyszerelő Vállalat évente több mint 600 munkahelyen dolgozik elszórtan, pár emberrel. Lakókocsikat vásároltak, hogy végre szállást tudjanak adni a nehéz munkakörülmények között dolgozó embereknek. De nem akadt hatóság, amely két olajkályha vásárlására engedélyt adott volna, így lakókocsi van, de fűthető szállás nincs. Szó sincs arról, hogy megtagadnánk korábbi módszereinket és eredményeinket. Józan tárgyilagossággal nézzük a múltat és bizakodva dolgozunk jelenünkért és jövőnkért. Amikor a termelést kellett megszervezni, az újjáépítésen, majd a szocializmus alapjainak lerakásán dolgoztunk és közben többfrontos, állandó harcot vívtunk a külső és a belső ellenséggel, akkor igényeinkhez és lehetőségeinkhez mérten jó volt a régi gazdaságirányítási rendszer. De az elmúlt húsz év alatt többszörösére növeltük gazdaságunk méreteit, sokasodnak a termelő és az ellátó apparátus ágazatai, egyre növekszik a specializálás és a vertikalitás — itthon és nemzetközi méretekben is —, vagyis egyre összetettebbé és bonyolultabbá válig gazdasági életünk. A mai körülmények között már lehetetlen mindent adminisztratív eszközökkel, központilag irányítani. Megváltoztak a termelés feltételei, jelentős mértékben nőttek a termelőerők, egyben az igények és a lehetőségek is, tehát itt az ideje, hogy felcseréljük eszközenket, változtassunk gazdaságirányítási rendszerünkön. Mit, hogyan változtasson meg a reform? Űj gazdaságirányítási rendszerünk szüntesse meg a fejlődést gátló akadályokat, segítse, ösztönözze a gazdaságosabb termelést, a gyorsabb és kiegyensúlyozottabb gazdasági növekedést, hogy a dolgozók életkörülményeit rendszeresen javíthassuk. Vagyis gazdaságpolitikánk alapelve sokkal inkább mint eddig, az életszínvonal megalapozott emelése. Ami ezt a célt szolgálja: az jó, azért érdemes dolgozni, az nem jelent kapitalizmust, hanem a szocializmus teljes felépítését jelenti. Nálunk egyszer s mindenkorra megszűnt a kapitalizmus visszaállításának lehetősége. Fonákján gondolkodik az, aki most félti rendszerünket, amikor az igények jobb kielégítéséről, az egyenletesebb fejlődésről gondoskodnak. A világ és benne mi magunk is, állandóén fejlődünk. Mi biztosak, vagyunk abban, hogy a gazdasági—társadalmi fejlődés törvényszerűségeit felismerjük és ügyünk szolgálatába állíthatjuk. Tudósok és gyakorlati szakemberek dolgoznak továbbra is azon, hogy a jelenségek összefüggéseit megértsék és ennek alapján kidolgozzák gazdaságirányítási rendszerünk részletes reformját. Marx nyomán valljuk; „A filozófusok feladata, hogy megmagya- rázák a világot, a mi feladatunk, hogy megváltoztassuk azt.” Azt akarjuk, a reformok azt a célt szolgálják, hogy a mi világunk mindig jobb, mindig emberibb legyen. Dr. Fazekas László Műhely a város szélén Gumikábel végén, egy rövid, szerelésüket, javításukat zavar- hengerformájú kapcsolót tart talanul tudjuk végezni, kezében Oravecz János. Gomb- A csarnokban hegesztő izzítA nagyjavításos teherautókat alvázukra „vetkőztetik"i amelyen mindig van toldozni és foltozni való. Ezt a munkát Kovács Pál hegesztő végzi el a Domoszlúi Állami Gazdaság gépjavító üzemében. ' nyomásra villanymotor feszíti a kötelet és lassan a magasba emelkedik a gépkoesimotor több mázsás tömege. Másik gombnyomásra a nagyjavításos teherautó felé gördül terhével a függődaru. Egy szerelő kell még, aki a helyére illeszti a motorblokkot és máris kész a beemelés* Oravecz János* a Domoszlói Állami Gazdaság gépjavító műhelyének helyettes vezetője még emlékszik arra, hogy Ka- rácsondon, a régi javítóban, tízen, tizenketten álltak neki, hogy elvégezzék az imént csak néhány másodpercig tartó munkát. — Az új műhelyünk két éve épült Gyöngyös mellett, amelyet a legkorszerűbb berendezésekkel, eszközökkel és szerszámokkal szereltek feL A szerelőcsarnokba egyszerre két teherautó, két traktor és egy személyautó fér be úgy* hogy ja az acélt. Fénye vakító, a falra torz árnyékát vetíti az alkatrészeknek, gépeknek. — A szerelőcsarnokból nyílik a raktár, heg^sztőműbély, alkatrészmosó, elektromos- és irodában folytatjuk, ahonnan az üvegablakon keresztül minden irányban jó a kilátás, ötletes fűrészgép szeleteli a vas- rudat mellettünk, az esztergakés éles hangja ide is behallatszik. — Az állami gazdaságnak 68 érőgépét, négy személy- és hét tehergépkocsiját javítjuk rendszeresen. Egy-egy nagyjavításos tehergépkocsit alvázra „vet- köztetünk” és minden darabját megvizsgáljuk, a rossz alkatrészeket kijavítjuk; Ebben nagyon sokat segít az elektromos emelődaru, amellyel 15 mázsás terhet is fel tudunk emelni. Ä motorcsere ilyen körülmények között egy napig, a gépkocsik IL szemléje két napig tart csak. Az értékelést még nem fejen* ték be, de a költségkereten belüli tervteljesítés valószínűen hozzásegíti a javítóműhely koí* lektíváját a szocialista brigád megtisztelő címéhez. — Húsz szerelő dolgozik 16(5 nagyobb részük régi szakember, mindössze öt új munkatársunk van, akik jól beilleszkedtek a régi gárdába. Őszintéi baráti a légkör, még senkitől sem hallottam olyat, hogy nem szeret köztük dolgozni. A munkalapokon különböJÄ vállalatok nevével is tatáikon- tunk. Másoknak is dolgoznak? A nagy javltókapacitástmli lehetővé teszi azt, hogy másoknak is dolgozzunk. így rendszeresen javítjuk a gyöngyöd Dimitrov, a Mátragyöngye* a visontai, karácsondi termelőszövetkezet gépeit. Az adagoló bemérését, beállítását bármelyik vállalatnak elvégezzük. A* egyik esztergapadunkon az egri Hajtóműgyárnak dolgozunk» Korbert András esztergályos ad U—28-as traktorhoz készít havonta háromezer fékpofát Mészáros József érdekes gép készítésével foglalkozik. A gyöngyösi mezőgazdasági technikum hallgatóinak szemléltető szá* monkérő dobot készít ami a kérdések feladásának és a válaszok ellenőrzésének 35 féld variációját teszi lehetővé. Tizenegy tanuló jár gyakorlati munkára a műhelybe. Jó helyen tanulják szakmájukat* T0LLRAJZ0K *- Please, mennyi pénze van? etette fel a kérdést az ellenőr a La Manche-csatornát éppen átszelt hajóból, angol földre, Doverban kilépni készülő magyar fiatalembernek. — Please, útlevelem és vízumom megvan, érvényes mind a kettő, van még száz frankom, mert Párizsból jövök — válaszolta László, aki tavaly végezte az orvosi egyetemet — különben is meghívásra jövök, ismerőseim várnak, eltartanak... Elnéző angol mosoly, egy kis visszatessékelő mozdulat... Aztán Lászlónak hirtelen eszébe jut az ezer forint. A hajón több magyar utazott. Megtárgyalták egymással, hogy mit vásároltak és mennyiért. Sárga irigység öntötte el őket, ha az egyik, mondjuk öt nyugatnémet márkával olcsóbban vette a hosszú nyelű, fekete esernyőt, vagy egy fél márkával a csipke nylonharisnyát. Néha szóba került, úgy mellékesen a Louvre is, azok közt, akik Párizsból jöttek. László is beszélgetett egri fiatal magyar lánnyal, alá nem Jó a forint Albionban a tengeri betegségtől volt sápadt, hanem a nála lévő ezer forinttól. Mi lesz, amikor három nap múlva elhagyja majd Angliát és Hegyeshalomra érkezik. Kedves, de nagyon naív lányka lehetett. Nem járta sorra a beváltóhelyeket Megelégedett már azzal is, hogy há- rom—négy pénzváltónál nem volt szerencséje. „Bedobom a tengerbe, én nem merem tovább cipelni.” „Bizony baj lehet belőle” és László elmondott egy-két hasonló esetet, amiből bírósági tárgyalás lett A lány már éppen a tengerbe hajította volna rémületében a piroshasúakat, amikor László megfogta a csuklóját: „Inkább adja ide nekem”. Eszébe jutott az ezres, elővette és megmutatta a csomó bankót az ellenőrnek. Az meghajolt és beengedte Anglia szent és a pénz (mindegy, hogy szocialista, vagy kapitalista) előtt meg- hajló földjére. Hogy a lány bejutott-e erre a szigetre, arra nem emlékezett László. Ingyen zakó a külfölditől A magyar vendégszeretet pá- út embertömegéből. A német yatA "jó 'megjelenésű futtalem, adatokból csak annyit ér- §er Zoltán fogta Iá a Kör- tett, hogy Millenniumi — I speak only English mondta Zoltán. — It’s very good. Jobban beszélek angolul, mint németül. I am a belgian — felelte a fia, talember és a Millenniumi Emlékmű holléte iránt érdeklődött. Zoltán egyszerűbbnek látta, ha odavezeti a belgát. Valahogy megérezte, hogy ez nem lesz annyira fárasztó, mintha angolul elmagyarázná. Igaza lett: beültek a fiú körülbelül 1952- es Renaultjába —, de milyen jól húzott a motor. — Csehszlovákiából jöttünk két barátommal — magyarázta a húsz év körüli belga fiú — nyolc napig voltunk ott. Sajnos, Magyarországra csak tranzit-vízumunk van. Ha tudtuk volna, hogy Pest ilyen gyönyörű... Csakhogy 450 cseh koronánk maradt és ezt sehol sem tudtuk még beváltani. — Majd én segítek — mondta Zoltán szolgálatkészen, mert valutát értékesíteni igazán nem nagy nehézség. Meglepetésre a másik két belga fiú ott volt a Hősök terén. Az egyik vöröses szakállas, a másik szemüveges. Sovány, magas fiatalemberek. Andre, az autóvezető fiú, közben itthagyta nézelődni barátait, és elment: a korona—» forint-beváltást elintézni. A fiúk joghallgatók voltak Gentben és csodálták Budapestet — A legszebb város Európában — áradoztak. Lehet, hogy udvariasságból, lehet, hogy a megígért forintok ellenében koronájukért De őszintéknek látszottak. Az egyik eszpresszóba hajtottak Zoltánnal együtt, ahol már egy másik magyar fiú és három magyar lány várta őket. Ezután Zoltán felvitte magukhoz Andrét. Gyümölccsel kínálták a belga fiatalembert, a mama, a nagymama és Péter, az öccs. Zoltán telefonált ide-oda, amoda — és végül megtette az ajánlatot: forinté korona egy az egyhez. — Good — felelte André és 450 helyett 250 koronát nyújtott at... Péter (az öccs) közben merően nézte André fémgombos, kék színű, modem zakóját. Nézte, aztán alkudott rá. André nevetve levetette a zakóját és átnyújtotta —ingyen. Pulóverben hajtott tovább. A magyar vendégszeretet páratlan... André búcsúzásul megismételte: Budapest a legszebb város Európában. (berkovTTsj A motorcsere itt csak egy napig tart. Az elektromos dara a teherautó több mázsás motorblokját is könnyedén emeli a magasba és kiemelése, a kijavítás után beszerelése mindössze néhány percig tart (Foto: Pilisy) gépműhely. Van adagoló és porlasztó-beállító padunk is. Külön van bognár- és kovács- műhely, valamint egy különálló szervizműhely, ahol magasnyomású zsírzó, mosó teszi egyszerűvé a munkát Ilyen körülmények között mindenféle javítási munkát el tudunk végezni. Az atkári, karácsondi, csókási, domoszlói üzemegységekben többségében munkagépeket javítanak és az erőgépek egynapos szemléit végzik el, de nagyobb munkára ide hoznak minden gépet Beszélgetésünket a mflhelvez már eddigi eredményeiken is látszik. Közülük kerül ki az utánpótlás, olyan univerzális szerelők, akik minden gép javításához értenek, jól bánnak az értékes műszerekkel, szerszámokkal. A komplex brigád keze alól naponta több kijavított gép is kikerül. A gépkocsi, traktor vezetője ilyenkor boldogan ül a volán mögé, tiszteletkört megy a gépjavító üzem udvarán* majd belevesz á városi forgat lomba !,lsy Elemér
