Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-18 / 298. szám

Hármat fordítunk még a naptár lapjain és akkor 1985. végéhez érünk. Fontos határ­kő ez életünkben, hiszen nem­csak az új év váltja az elmú- lót, hanem befejezzük második ötéves tervünket, szocialista országépítésünk fontos állomá­sához érünk. A vállalatoknál, intézmények­nél és szövetkezeteknél már hozzáláttak annak számba vé­teléhez, hogy mivel gazdagod­tunk, milyen sikereket értünk el, és mire futotta erőnkből. A mérlegek elkészítése még hosz- szabb időt vesz igénybe, ezért teljességre és a végleges ada­tok pontos megállapítására nem vállalkozhatunk. Azt ja­vasoljuk, tegyünk körutazást megyénkben, idézzük az el­múlt öt évet és lássuk a mát, és bizalommal várjuk a jövőt. Karácsony előtt senkinek sem akarunk felesleges kiadást okozni, a „képzelet vonatára” jegy nélkül is felülhetünk. A hatvani vasútállomásra Pest felől már befutott a vonat, de a mozdony nem okád füstöt és kormot, mert korszerű vil­lanymozdony száguld az ele­gáns pullmannkocsik előtt. Az elmúlt öt év alatt Budapesttől Szerencsig villamosították a vasutat, nagyobb sebességre és nagyobb teherbírásra építették át a síneket. Amióta szép, új állomást kapott Vámosgyörk, nőtt a község rangja, az új épületre joggal büszke a szol­gálatos forgalmista és a falu apraja-nagyja. Kétheti üdülésről utazott hazafelé három tsz-paraszt. Élete delén mindegyikük túl volt, de most üdültek először. Jó sokáig vitatkoztak, hogy Hatvanban mi lehet az a ma­gas épület, ami a vonatról is jó sokáig látszik. A szomszé­dok mondták, hogy az új kór­ház az. Persze, nemcsak új kór­házat építenek, a konzervgyá­rat is 1961-ben, 62-ben és 64- ben is bővítették, majdnem 7 millió forintos költséggel éven- 1e. Erőművet, raktárakat, für­dőt és 400 személyes étkezdét építettek. Az ősszel fejezték be a cukoroldal bővítését és most folytatják a Hatvani Cukor­gyár korszerűsítését. Hatvan város annyi pénzt és társadal­mi munkát fordított az elmúlt öt év alatt út-, járdaépítésre, közművesítésre és parkosításra, hogy ma már megérdemli a város nevet. Hatvantól Füzesabonyig gyorsvonattal 45 percre csök­kent a menetidő. A sorompó­nál nem kell várni, senkit sem fenyeget itt veszély, mert Füzesabonynál felüljárón és portalanított jó úton érhetjük el Hevest, Besenyőtelket és Poroszlót. Füzesabony előtt szép, új telepítésű gyümölcsös között fut vonatunk, a 40 hol­das komlószárítót Füzesabony­ban és Hevesen is az ötéves tervnek köszönhetik. Az Álla­mi Pincegazdaság 236 hold sző­lőt telepített a megyében, de az állami gazdaságok és a ter­melőszövetkezetek is sok mun­kát és nem kevés költséget for­dítottak gyümölcs- és szőlőte­lepítésre. Eger előtt, akár vonattal, akár busszal érkezünk „csodás karácsonyfák” fogadnak. Az új fényeket az olajmunkások gyújtották, akik új iparágat honosítottak meg ezen a vidé­ken. Közel 150 kút ad olajat és Egerben 800 család háztar­tásának gázt. Érdemes Egerbe utazni. Ma már nemcsak műemlékeit, ha­nem új lakótelepeit, a Petőfi utcai csecsemőotthont, a gyer­mekvárost, a színházat, az új szállodát és a kibővített strand­fürdőt csodálhatjuk. Igaz, az új sportuszoda építéséhez csak hozzákezdtek, nem futotta autóbusz-pályaudvarra, de fel­épült az AKÖV-telep. Erőnk­ből nem futotta új iDaritanu­ló-otthonra, de a Haitóműgyár új csarnoka alatt már dolgoz­nak. Nem szerepelt az ötéves tervben, és nincs Egerben autószerviz, de van új ben­zinkút és 200 férőhelyes egész­ségügyi szakiskola. Ha az új iskolákra kiváncsi valaki, megmutathatjuk Eger­ben a Hadnagy utcait, a Szilá­gyi Erzsébet Gimnázium új épületszárnyát, a felsőtárkányi, siroki, besenyőtelki, hatvani, tsrnaleleszi és a többi új is- ko’át. De a. második ötéves terv során kaptak óvodát a ki­csinyek Abasáron és Ostoroson. Ha autóbuszra szállunk, Gyöngyösig, vagy Pestig olyan kocsin utazunk, amelyet az el­múlt öt év alatt gyártottak. Több községbe kellene újabb járat, de mindenüvé még nem jutott, mert több országba, tá­voli föld eszekre is szállítunk Ikarus buszokat így diktál; i ezt külkereskedelmi és népgaz­dasági érdekünk. Eger és Gyöngyös V'zött nagy meglepetést okoz az autó- buszút annak, aki régen nőm lárt erre. Visonta környékén fű: őtornyokat és az ország leg­nagyobb külszíni bányájának, valamint >300 megawattos erő­mű épilésének előkészítését 'ál­latja. A nyitóárok, az utak. a vasút és •> munkásszállások egy része már elkészül", rchát a vi'lamos ko nbiná: -zületéiét a máodik ötéves terv idejére Kevés idő választ el bennün­ket az év végétől, és ilyenkor- szokás szerint minden üzem és termelőszövetkezet, hivatal, vagy intézmény mérlegre teszi Wunkúsareok A daruszerelő IX. A tsz-iroda 'Tapasztalni némely szö- 1 vetkezetben, hogy a tag­ság bizalmatlanul tekint az iroda felé. Ennek gyakran ap­ró, s nem is túl lényeges oka, magyarázata van. Töbnylre az, hogy sok szövetkezeti tag nem tudja pontosan: mit i" tesznek azok az emberek, akik a tsz-irodában foglalatoskod­nak. Tehát a tájékoztatlanság- ból ered a bizalmatlanság. Lássuk hát, mi is történik az irodában? A szövetkezet veze­tői rendszerint itt beszélik meg azokat az ügyeket, elin­téznivalókat, amelyek a gazdál­kodással, a szövetkezeti életei összefüggenek. Ez természetes és magától értetődő. A tagok rendszerint pontosan tudják — helyes, ha így van — hogy mi­iül, mit tárgyalnak a vezetők. Rejtélyesebbnek tűnik előt­tük a nyilvántartással, az ügy­vitellel és az ennek alapját képező könyvvitellel kapcsola­tos munka. Pedig hát a szövet­kezeti gazdaság irányítása, a helyes üzemvitel, a szövetkeze­ti tulajdon védelme, a jövedelem szabályszerű elosztása elkép­zelhetetlen megfelelő ügyvitel nélkül. Ez éppoly fontos tarto­zéka a szövetkezésnek, mint a határban, vagy az állatte­nyésztésben folytatott munka. Mégis rejtélyesnek tűnik né­mely esetben a tagok előtt, mert a könyvvitelhez rendszer : nt nem értenek, a nyilván­tartások eléggé bonyolult út­vesztőiben nem igazodnak el. Szövetkezeti vezetés — szövetkezeti vezetők munkája eredményeit. — Nem volt könnyű feladat az idei felvásárlási tervek teljesítése — mondja Márton Imre felvá­sárlási csoportvezető — hiszen sok tényező nehezítette a ter­melést és ennek következtében a felvásárlások sikerét. A ne­hézségek ellenére is több áru­féleségből sikeres tervtúltelesí- tés mutatkozik, így a vágó­marha, a hízott sertés, a to­jás és a kenyérgabona felvá­sárlásánál. Kenyérgabonából például a tervezett 910 vagonnal szem­ben 1118 vagon felvásárlására került sor, étkezési tojásból a tervezett közel négymillió* mennyiséggel szemben négy és fél milliót sikerült felvásárol­ni. Vágómarhából 3520 darab* hízott sertésből pedig a terve­zettnél 75-tel több, összesen 15 ezer 875 került átadásra. A háztáji gazdaságok is szé­pen segítettek a vágómarha- és a hízottsertés-felvásárlási terv teljesítésében. A tervezett 1040 vágómarhával szemben 1240. a tervezett 1800 hízott sertéssel szemben pedig 2475 darabot adtak át állami érté­kesítésre. Kiesés mutatkozik a tej fel­vásárlásánál, csak 33 ezer 600 litert sikerült felvásárolni, a tervezett mennyiségnél 3400 hektoliterrel kevesebbet. Jólle­het a nyári hónapok óta foko­zatosan javult a takarmányel­látás, és a termelőszövetkeze­tek tejtermelése havonként 500 hektoliterrel növekedett, a korábbi kieséseket mégsem si­került pótolni. Az ár- és belvíz okozta ká­rok, a nem kielégítő talajmun­ka es növényápolás következ­tében nagyobb terméskiesés mutatkozott napraforgóból* amiből csak 40 vagon felvásár­lását sikerült biztosítani. A tervezettel szemben 100 má­zsával kevesebb baromfihúst vásároltak fel a járás területén — 2900 mázsát. Ennek oka az, hogy a földművesszövetkezetek által értékesített háztáji csibe­állomány egy része elpusztult. Kiesés mutatkozik még a zöld­ségfélék termesztésénél és ér- tékesíténél, főleg görögdiny- nyéből, zöldpaprikából, paradi­csomból és uborkából, s így a tervezett 680 vagonnal szemben csak 470 vagont vásároltak fel. A járás termelőszövetkezetei a felvásárló szervekkel és vál­lalatokkal karöltve levonták az idei esztendő tanulságait, és a jövő évben reál;; tervezéssel, tervszerű együttműködéssel igyekeznék biztosítani a közel­látást. Cs. I. rMPfíJSMf 3 1965. december szombat Egyvalami azoban biztos: ott, ahol mindig pontosak a nyil­vántartások, ahol a munka­egységet jól számolják el, az előlegosztásnál nincsenek téve­dések — tehát az úgynevezett irodai munka zavartalnul, az előírásoknak megfelelően tör­ténik — nincs a tagságnak gondja az irodával. S még va­lami szükséges ahhoz, hogy teljes lehessen a bizalom, s minden tag érezze: az irodában dolgozók is fontos teendőket látnak el. Ez pedig az irodai munka nyíltsága, az irodában dolgozók barátságos, készséges hangja. Sajnos nem egy he­lyen előfordul, hogy az admi­nisztrációt végző dolgozók ba­rátságtalanul, „magas ló”-ról beszélnek a szövetkezeti ta­gokkal, s ha valamilyen kér­déssel fordulnak hozzájuk, ak­kor bonyolult magyarázattal szolgálnak, vagy egyszerűen azzal fizetik ki az érdeklődőt, hogy ehhez nem ért. \ hol megtűrik az ilyen ** magatartást, hangot, ott lassacskán bizalmatlanná vál­nak a tagok a vezetőkkel szem­ben, s olyan esetekben is, ami­kor pedig erre nem lenne okuk. A különböző vizsgálatok, amelyek a nyilvántartással, könyveléssel kapcsolatosak, gyakran azzal az eredménnyel végződnek, hogy nincs minden rendben. Sajnos, elég gyakori, hogy késedelmekkel, pontos bizonylatok nélkül dolgozik a könyvelés. Ilyenkor még jó szándék esetén is becsúszhat­nak olyan hibák, amelyek kárt okoznak a szövetkezeti közös­ségnek. A jó irodai munkának, a könyvelésnek sok feltétele van. Ezek között is a leglénye­gesebb: minden idejekorán tör­ténjék, s pontosan. A pontat­lanság alkalmat ad a vissza­élésekre, s ha az irodán nincs rend, azt előbb-utóbb megérzi a termelés is. Hányán dolgozzanak az iro­dán, pontosabban szólva a könyvelésben?1 A szövetkeze­ti tagok rendszerint sokallják az irodában dolgozók számát. Pedig ahhoz, hogy egy nagyobb gazdaságban rendjén menjen a nyilvántartás, s megfelelő kö­vetkeztetéseket lehessen — s idejében lehessen — levonni a különböző mutatókból, több embert kell foglalkoztatni. Az 1500—2500 redukált szántóterü­lettel rendelkező gazdaságok esetén általában egy főkönyve­lőt és három beosztotttat tar­tanak szükségesnek a szakem­berek. Ök rendszerint el tud­ják végezni azokat a teendőket, amelyek a belső nyilvántartá­sokkal, könyveléssel kapcsola­tosak. Természetesen ahhoz, hogy a munkájukkal rendben legyenek, pontos külső adat­szolgáltatásokra is szükség van. Nagyobb gazdaságokban nagyobb könyvelői, munkaegy­ségnyilvántartói, adminisztrá­tori létszámra van szükség. Négy és fél ezer kataszteri holdtól hatezer holdig az egy főkönyvelő mellett hat beosz­tottra is szükség van. A létszám nem jelenték- n. nem elhanyagol­ható tényező. Ennél azonban fontosabb: az egyes munka­körökben dolgozók megfelelő jártassággal, szakmai hozzáér­téssel kerüljenek a helyükre. A jó főkönyvelő, a hozzáértő beosztott könyvelő munkája minden szövetkezetben lénye­ges. Ha feladataikat jól látják el, akkor azok közé tartoznak, akik a legértékesebb munkát végzik a szövetkezeti közösség javára. Egyáltalán nem lényegtelen szempont az irodán dolgozók megválasztásakor a hozzáérté­sen kívül a feddhetetlen er­kölcs, a megbízhatóság, a tisztakezűség. Az irodai mun­kakör — még abban az eset­ben is, ha kisebb tisztségről van szó — bizonyos mértékig bizalmi munkakör. Csak olyan emberek végezhetik zavartala­nul, s közmegelégedésre a munkát, akik becsület, tisztes­ség dolgában makulátlanok, s a szövetkezeti tagok nyugod­tan bízhatnak bennük. Akinek a jó szándékához, becsületessé­géhez, tisztakezűségéhez kétsé­gek férnek, ne kapjon beosz­tást az irodán, még abban az esetben sem, ha hozzáértő, jó szakember hírében áll. Azok az idők elmúltak már, amikor egy-egy szövetkezet vezetősége „zsebből” gazdálko­dott, s jóformán irodai dolgo­zók nélkül, noteszlapokra rótt feljegyzésekből, meg emléke­zetből idézték fel a szövetkezet­ben történt eseményeket. Ahol így zajlott az „irodai munka”, ott rendszerint súlyos tévedé­sek, vagy visszaélések történ­tek. Ma nem egyszerűen az a követelmény, hogy pontos le­gyen az események regisztrálá­sa. Azoknak az adatoknak, amelyek a könyvelésből, nyil­vántartásból kerülnek ki, meg­felelőnek kell lenniük a gaz­dálkodás helyzetének megíté­lésére. Nemcsak általános meg­ítélésre, hanem a részletek ér­tékelésére is. Mit érdemesebb, gazdaságosabb termelni? Mi lyen ráfordítások célravezető­ik? Melyik beruházás, milyen módon, mennyi időn belül hoz­za meg a hasznát? S még ezer­nyi apróbb, részletkérdés el­döntésében segíthetnek a szám­vetések. A jó munkának ez a mércéje. p rre törekedni minden ^ szövetkezet alapvető ér­deke. S a tagság számára meg­győzővé, világossá válik az ilyen munka. Igenis értékelik azok tevékenységét, akik segí­tenek világos, liszta képet ki­alakítani a gazdálkodásról, s teljes joggal meg is becsülik munkájukat. Almás! István ként is: vastag, meleg a vatta­ruha. — A hét végén hová utazik? — Minden hét végén haza, a szüléimhez. A közelben élnek: Gyöngyöspatán. Nem távolság, de azért naponta fárasztó len­ne az utazgatás ... Most hosz- szú időre utazom haza: kilenc nap szabadsagom van. Első fi­zetett szabadságom. — Kilenc napra elbúcsúzik a munkatársaitól? — Csak néhányra. A KISZ­gyűlésre visszajövök. Vissza kell jönnöm. Én tartom. A gépszerelési üzemben én va­gyok a titkár... (—ni) tarjáni gépipari technikumban. — Technikus? — Az oklevelem szerint. Egyébként fizikai állományban dolgozom. így jobban keresek. A havi 1600—1800 forintom mindig megvan. — Ilyen munkára vágyott? — Sohasem gondoltam az íróasztalra... Igaz, hogy a földmunkára sem. Itt az is akad jócskán. De kell is: erő­södni akarok. — Itt, a visontai bányamezőn nincs műhelyük. Odakinn hi­deg van. — Meg lehet szokni. Egyéb­Majdani óriásgépek helyén — égbetörő acéloszlopok tövében — fél órája talán, hogy abba­hagyta a műszakot. Rajta még az olajos vattaruha, kezén —arcán a napi munka nyoma — a fürdőig még nem jutott el —, amikor a szállás egyik takaros szobájában megpillantom a kályha előtt. Ma — úgy látszik — Seiben József érkezett „haza” első­ként, ő a soros a begyújtásban. A fiatalember arca piros — mindig ilyen, vagy csak a kin­ti hideget őrzi? — tekintete ka- maszosan riadt. Tizennyolc éves, a nyáron végzett a salgó­teszik majd utódaink. A ma­gyar történelemkönyvek erre az időszakra jegyzik fel a mun­káshatalom legnagyobb vívmá- - nyát: a termelőszövetkezetek megszilárdulását. Ha ennek eseményeit és az emberek tu­datformálódását nyomon akar­nánk követni, orré nem egyet­len újságcikket, hanem vaskos könyvet kellene szentelni. Egyetlen évben, 1963-ban gé­pi beniházásokra 210 millió fo­rintot költöttek megyénkben, : vagyis négyszer annyit, mint : 1958-ban. 1945 előtt az iparban : foglalkoztatott nők aránya 10 százalék alatt volt, jelenleg 31 százalék. Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárában mintegy 400 nő dolgozik. Ezt az tette lehetővé, hogy új iparágat ho­nosítottak meg az utóbbi évek­ben Gyöngyösön. Űj szakma és új városrész született a Mátra alatt. A szocialista iparosítással nemcsak számbelileg gyarapo­dott a munkásosztály, hanem gyarapodott eszmei, ideológiai felkészültsége, az elmúlt öt év alatt megyénkben nőtt a párt tömegbázisa. A munkásosztály tagjainak zöme érzi a felelős­séget nemcsak a máért, hanem a jövőért is. A munkásosztály a paraszt­sággal és az értelmiséggel váll­vetve munkálkodik a szocializ- . mus építésén. A második öt­éves terv sikereit mezsgyének tekintjük, ahonnan visszate­kinthetünk az eddig megtett útra és három hét múlva új feladatok, új célok felé indu- ' lünk. Dr. Fazekas László Tizesiöt év síz állattenyésztés szolgálatában Második ötéves tervünk mezsgyéiről Kevesen tudják, hogy Füzes­abonyban működik megyénk egyetlen és egyedülálló állat- tenyésztési nagyüzeme, a Fü­zesabonyi Mesterséges Termé­kenyítő Állomás, amelynek az egész megyére kiterjedő háló­zata immár 15 éve végzi és látja el feladatát: a megye ál­latállományának minőségi és mennyiségi szaporítását. Az ál­lomás dolgozói nemrég jubi- | láltak s ebből az alkalomból ! dr. Szalmás Lajos igazgató adott rövid áttekintést az el­múlt időszak munkájáról. — Amikor 1949-ben az állo- I mást megszervezték, bizony j ellenszenvvel fogadta ezt az állattartó parasztság, nem ér­tette meg annak jelentőségét. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy forradalmi változást ho­zott ez az állattenyésztés tör­ténetében. Természetesen a szűkös tárgyi, személyi és tech­nikai feltételek, a tapasztala­tok hiánya mind-mind hozzá­járultak az első évek kezdeti nehézségeihez — mondotta. Egészen 1955-ig tartott ez az úgynevezett mélj'pont az állo­más munkájában. Azóta meg­változott a helyzet. Amíg 1955- ben a megye állatállományá- I nak 15,7 százaléka tartozott az I állomás kezelése alá, addig : ma már 99,5 százaléka. Az utóbbi években jelentősen ja- j vultak az állomás személyi tárgyi, technikai feltételei. A | főállomáson korszerű 40 férő- j helyes apaállat-istálló, garázs, | műhely, laboratórium épült. ! Az állomás tíz gépkocsija min- I den reggel innen indul ki kör­járatokra, és szállítja ki a megtermékenyítő anyagot az egyes községekbe, termelő- szövetkezetekbe. Több mint 250 megállóhelyük van a kör jára­toknak. 1960. óta nemcsak a szarvas- marha, hanem a juhok inszemi- nálásával is foglalkoznak az állomás dolgozni. Jelenleg a megye 48 termelőszövetkezeté­ben 24 ezer anyajuh terméke­nyítéséről gondoskodnak, és munkájuk eredményességét di­cséri a 104 százalékos bárá- nyozási arányszám. Az állomás szakemberei nagy gondot for­dítanak a termelőszövetkezetek szarvasmarha-állományának kezelésére, rendszeresen vég­zik a meddőségi vizsgálatokat, az improduktív egyedek keze­lését, selejtezését. Jó munká­juk bizonyítéka az, hogy a 108 tehénre jutó borjúszaporulal évről évre 85—90 fölött van. Az állomás munkájának to­vábbi célja és feladata, hogy a megye szarvasmarha-állomá­nyának minősége rohamosan tovább javuljon, hogy minél több értékes utód szülessék. Az eltelt 15 év alatt 121 bika állt a mesterséges termékenyí­tés szolgálatában, és egy-egy bika után általában 10 ezer utód született. A termékenyí­tést ma is párosítás! és te­nyésztési terv szerint végzik az állomás dolgozói. Egyik fontos célkitűzésük munkájuk gazdaságosságának fokozása. A tehénsűrűség eme­lésével feltétlenül csökkenne az egy tehén inszeminálására jutó kiadás, így az állatállo­mány minőségének további ja­vításával egy időben a gazda­ságosság mutatói is tovább ja­vulnának. Nem kétséges, hogy a kezdeti eredmények, az első sikeres 15 év után, újabb sike­res időszak következik a Fü­zesabonyi Mesterséges Termé­kenyítő Állomás munkájában. Császár István Túlteljesítette a kenyérgabona-, a sertés-, a vágómarha- és tojásfelvásárlási tervét a füzesabonyi járás

Next

/
Oldalképek
Tartalom