Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-16 / 244. szám
Mércéjük: a törvényesség és az emberség Engedékenységből nem lehet megélni A Munka Törvénykönyvének módosításával együtt megváltozott a munkaügyi döntőbizottságok jogköre és szerepe. Nem mindegy az, hogy egyeztető bizottság, vagy döntőbizottság határoz a vállalat és a dolgozó között felmerült munkaügyi vitákban? Vajon nem névcsere történt csupán 1965. január 1-én, — kérdezték az elmúlt hónapokban többen. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem. Ugyanis az egyeztető bizottságok négy tagja közül kettőt a vállalatvezetés, kettőt a szakszervezeti bizottság nevezett ki. Ez a tény és a helytelen gyakorlat kettős veszélyt rejtett magában. A vállalat adtai kinevezett két tag sok esetben ügy igyekezett dönteni, hogy a vállalat, az igazgató által kiadott intézkedéseket helybenhagyják. Ezzel szemben a »zakszervezet által kinevezett két tag úgy gondolta, hogy a dolgozó érdekeit kell képviselnie. Így kialakult a 2:2 szavazatarány. Ez kényelmes volt, az egyeztető bizottságok tagjai úgy gondolták, hogy döntsön a felsőbb szerv, viselje az a felelősséget! Az ügyet hivatalból áttették a területi egyeztető bizottsághoz. Ott újból és újabb emberek foglalkoztak a panasz- szal. Utólag ki tudná felmérni, mennyi kár származott abból, hogy holnapokig elhúzódtak a fegyelmi, a kártérítési és az egyéb vitás ügyek. Természetesen ez a felfogás, az igazság és a felelősség előli» bujkálás nem szolgálta a munkafegyelem megszilárdítását és a közösség érdekét. tA módosított munkatörvény- kínyv szélesebb hatáskört biztosít a munkaügyi döntőbizottságoknak. A korábban bírói hatáskörre tartozó munkaügyi, kártérítési kérdésekben ma már a döntőbizottságok végérvényesen határoznak. A közelmúltban befejezett ügyészi vizsgálat megállapította, hogy a döntőbizottságok munkája kielégítő, az ügyek nagy többségében helyesen, a törvények és a rendeletiek szellemében határoznak. Azonban az eltelt dő nem volt elegendő, hogy a munkaügyi bizottságok megfelelő gyakorlatot szerezzenek és a módosított munkatörvénykönyv új rendelkezéseit minden esetben megfelelően alkalmazzák. Hiba, hogy több esetben és különösen a pétervásári, a gyöngyösi közös döntőbizottság nem nyolc napon belül, hanem késedelmesen tárgyalja az ügyeket. Több földművesszövetkezet elnöke rá akarta bírni a munkaügyi döntőbizottság elnökét, hogy minden körülmények között a vezetőség intézkedését hagyják helyben. A ka- rácsondi és a gyöngyösi körzeti földművesszövetkezeteknél az ügyészi felülvizsgálat törA BAROMÉTER A barométer téves időjóslatokat kezdett adni. Ha szép időt jelzett, feltétlenül záporra, sőt zivatarra lehetett számítani. Ha vihart jövendölt, nem vitás, hogy ragyogó, tiszta idő köszöntött be. — Mi ütött belé? — álmél- kodtak a szomszédok. — Nagy szakember, eddig oly magas elismerést vívott ki, s most tessék ... Bizottságot hívtak össze a barométer tevékenységének felülvizsgálására. A vizsgálat azután kiderítette, hogy a nagy szakember bezárkózott vastag tokjába, sose hagyva el annak négy falát. Az időjárási adatokat a közvetlen környezetéből merítette. Ha például a konyhából a gőz beáramlott, akkor esőt jósolt, ha a kályha derekasan fűtött, akkor hőséget. Ha a porszívó zúgott, kijelentette: — Vihar készül! Ettől kezdve a barométert a ház külső falára helyezték, hogy így az élet, az időjárás Valóságos jelenségeit közvetlenül észlelhesse. vénysértést állapitott meg. A Tejipari Vállalat volt egri kirendeltségvezetője és a Baromfiipari Országos Vállalat egri kirendeltségvezetője olyan dolgozóknak mondott fel, akik szabálytalanságaikról tudtak, azt a felettes szerveknél jelentették. A munkaügyi döntőbizottság megállapította, hogy létszámfeleslegre, vagy mondva csinált kifogásokra hivatkoztak, de valójában bosszúból mondtak fel olyan munkavállalóknak, akiket egészségi, vagy családi egészségügyi helyzetük miatt nem lehet elbocsátani. Több esetben kifogásolható, hogy a határozatok szövege nem fejezi ki a döntőbizottság határozott állásfoglalását. Pedig ez szükséges, mert a munkatársak közül választott döntőbizottsági tagok ismerik a körülményeket és az embereket, az igazság teljes és nyílt feltárása nevelő hatással lenne az üzem dolgozóira. Határozottabbá válhatna a munkaügyi döntőbizottságok állásfoglalása, jobban szolgálná a köz ügyét, ha az elnök és a döntőbizottság tagjai nemcsak a tárgyaláson ismernék meg az ügyet, hanem előzetesen is tanulmányoznák és a bizonyításhoz szükséges adatokat időben beszereznék. A vállalati és a másodfokú munkaügyi döntőbizottság sem tudja még kellően értékelni a fegyelmi vétség súlyát A gyakorlat hiánya, hogy a kiszabott fegyelmi büntetés megváltoztatása előtt nem mérlegelik megfontoltan döntésük kihatását. Több döntőbizottsági tag hajlamos arra, hogy a fegyelmi vétséget elkövető személyi és családi körülményeit túlzottan figyelembe vegye, de a súlyosbító körülmények fölött elsiklanak. Ilyen előzmények után nem ritka eset, hogy indokolatlanul enyhítik az igazgató fegyelmi határozatát. Indoknak csupán azt hozzák fel, hogy a döntőbizottság a fegyelmi büntetést túl súlyosnak találta. Ügy véljük, hogy tárgyilagosan mérlegelni kell az adott vállalat munkafegyelmét és a dolgozó személyi-családi körülményeit, korábbi munkáját és a tárgyaláson tanúsított magatartását. Kirívó példát is talált az ellenőrzés. Olyan dolgozó fegyelmi büntetését enyhítette a döntőbizottság, akit a bíróság társadalmi tulajdon sikkasztása miatt 10 hónapi börtönbüntetésre ítélt. Nem vették figyelembe a bírói ítéletben foglalt megállapításokat, holott a bírói ítélet ténymegállapításai a döntőbizottságokra is kötelezőek. Mindent egybevetve, a munkaügyi döntőbizottságok mégis kiállták a próbát. A folyamatosan megszerzett gyakorlat biztosíték arra, hogy a jövőben a dolgozók munkavédelmét, a fokozott munkafegyelmet és a népgazdaság érdekét egyaránt figyelembe veszik. A közérdek diktálja, hogy a döntőbizottságok legfőbb mércének a törvényességet és az emberséget tekintsék. ,\ <F. L.) Megyénk termelőszövetkezeteiben ezekben a napokban teljes erővel végzik az őszi mezőgazdasági munkákat. Az év utolsó nagy mezőgazdasági hajrájában már látni lehet hogyan sikerült gazdaságainknak megbirkózniuk az idei rendkívüli feladatokkal, hogyan sikerült elképzeléseiket, terveiket valóra váltaniuk. Ezután érdeklődtünk a minap Erken, a helybeli Oj Barázda Termelőszövetkezetben Is, ahonnét az utóbbi hetekben sok ellentétes hír érkezett a járáshoz, a megyéhez. E hírek szerint a gazdaság nem tudta maradéktalanul elvégezni munkáit és lemaradtak az őszi tennivalók elvégzésével is. — Az igaz, hogy ez az esztendő sem volt a legszerencsésebb — magyarázza Németh László szövetkezeti elnök — nincs mivel dicsekedni ország-világ előtt, de igyekeztünk és igyekszünk most is a munkákat elvégezni. Jegyzetfüzetet vesz elő és ebből pontosan tájékoztat, hogy másfél hete kezdték el a vetést és eddig az 1062 hold vetnivalóból mintegy 700 holdat már elvetettek. Emellett a tervezett 938 hold őszi mélyszántásból is 316 holddal végeztek, s ha az idő engedi határidő előtt végeznek majd a szántással és a vetéssel. — Jövő évi kenyerünkről van szó — folytatja az elnök — mindent elkövetünk, hogy gazdag termést takaríthassunk be a jövő esztendőben. — Mivel telik el a napja? — Hogy mivel? Hát járom a szőlőt. Ez a feladatom. — Napjában hányszor járja körül a területet? Ott fekszik az országút mellett, a fűvön, egy villanyoszlop tövében. Kalapját hátra tolta a feje búbjára, hogy jobban láthassa a gondjaira, helyesebben az őrzésére bízott negyvenöt holdas területet, a gyöngyösi Űj Élet Termelőszövetkezet szőlőjét. Mellette van a botja, amikor feláll, arra támaszkodik. Csiba Józsefnek hívják, hatvanöt éves, s az idén ötödik éve, hogy ősszel csőszködik, őrzi a szőlőt. A szőlődre... — Azt. kérem, még az isten sem tudná megmondani... Magas, szikár ember, kevesebbnek néz ki a koránál. Hangja határozott, szigorú, egyből válaszol a kérdésekre. — Nem unalmas a munkája? — Nem. Van itt elég sétálni- való. A múltkor hét személy- kocsi állt meg a szőlő mellett, azt sem tudtam, melyikhez szaladjak. Mindegyik azt mondta, hogy csak egy-két szemet akart megkóstolni. De az egy-két szemből az aktatáskába is kerül néhány fürt. Itt a szőlő az út mellett, nagy a kísértés. — Hogy van a munkaideje? — Reggel öttől este hétig. — Éjjel? — Akkor más van. — Nem szokott olvasni? — Nem én. Még csak az kellene. Elég itt járkálni egész nap. — Beszélgetni valakivel? — Hát előfordul. Főképpen a vonalrendőrrel. Egyik napi délelőtt a másik nap délután jön. I — Megszokott itt állni? — Kötelessége. — Mikor kell leginkább vigyázni a szőlőre? — Szombaton meg vasárnap. Akkor a legnagyobb a forgalom. Felírom a gépkocsik számát és leadom a rendőrnek. — A gyalogosok nem kóstolják a szőlőt? — De azok is. Az autósok azonban inkább. — Milyennek látja a termést? — Tavaly jobb volt. De az idén is meglesz a 25—30 mázsa. — Mióta van a termelőszövetkezetben? 1960. óta. Nyáron a szőlőben dolgozok, ősszel meg csősz- ködök. Naponta egy munkaegységet kapok. — Munka után otthon mit csinál? — Mit csinálnék? Meg vacsorázok és lefekszek. Kifárad az ember egész nap. Kalapját előrehúzza, elköszön s ballag lefelé az országút menten. Mára elég volt a beszélgetésből — gondolja magában —■ és suhint egyet a botjával a levegőbe. Kaposi Levente. Akinek nem inge A DIÚ A NYAKKENDŐ Volt egyszer egy kemény dió. Senki sem tudta feltörni. Erre azt hitte, hogy ő a világ nyolcadik csodája. Kifundált egy változatot arról is, hogy neki milyen jelentős szerepe, sőt, küldetése van a nap alatt: arra teremtődött, hogy mindenkinek belé törjön a foga. Rendben is ment minden addig, amíg a láthatáron fel nem bukkant a laposfogó. — Szeretném azt a kemény diót közelebbről szemügyre venni — szólt. A baráti találkozó csakhamar létre is jött. A laposfogó rövidesen szoros kapcsolatot teremtett a dióval. Vaslogikájának a nyomására a dió feladta ellenállását, és — ripityára tört. A talány megfejtése egyszerű : a diónak vastag héja volt. Egyébként az égvilágon semmiben sem különbözött a többi diótól. Rikító és feltűnő volt a nyakkendő, tarka, mint a papagáj. Ellenállhatatlannak tartotta magát. Életmódja is megfelelt könnyelmű lényének: egész álló nap gondatlanul csapongóit ide-oda. Egy napon szoros barátságot kötött a fehér gallérral, amely szerény és egyszerű volt, s megszédült az elegáns nyakkendő közelségétől. — Csodálatos pár vagyunk mi ketten, drága! — turbékol- ta a nyakkendő, szorosan hozzásimulva. — Büszke lehetsz rá, hogy a tiéd vagyok! Az együgyű gallérnak hízel- gett ez, s valóban szerencsésnek hitte magát. Nem vette észre, hogy barátnője az ő nyakán élősködik. — Szívem — ropogtatta kemény csücskeit, —, megszépítetted az életemet! A nyakkendő a szivárvány minden színében sugárzott. De mihelyt élettársa egy hétre a mosodába került, nyomban egy másik gallérhoz kötötte magát. — Csodás pár vagyunk, hidd el — suttogta —, ha elveszel feleségül, boldog leszel, meglásd. De a gallér boldagsága csupán az első mosásig tartott. Távollétében a csélcsap nyakkendő ismét egy új gallérra akaszkodott... A KRITIKUS Amint a kéziratba egy-egy sajtóhiba becsúszott, nyomban a radírgumit hívták segítségül. — Ejnye — j szólt gúnyosan —, szép kis | kultúrember, 1 aki még helyesen írni sem tud. Megáll az ész. Kiderül, hogy egyedül én vagyok képzett. Mellesleg szólva: írni azért a radírgumi sem tudott. Fordította: Jóba Tibor Podmajsztrovics szovjet humorista legújabb kötetéből. így mondja ezt az elnök, cáfolva a rossz híreket, majd aztán arról beszél, hogy ebben az esztendőben az árvíz sok kárt tett gazdaságukban, majdnem egymillió forintra rúg az az összeg, amelyet a víz vitt el tőlük. Csak a példa kedvéért említi: 254 hold kukorica-vetésükből 117 holdat, 90 hold cukorrépa-vetésükből pedig 72 holdat semmisített meg az ár. Az időjárás azonban nem kedvezett a sárga- és görögdinnyének, hagymának sem, ezért ebben az évben 25 forinton felül nemigen tudnak majd munkaegység-részesedést osztani. — A Vízügy a hibás — panaszkodik az elnök — be is pereltük őket a bíróságnál. Szabályozták a Tárnát, közben elbontották az egyik átereszt, később sem hozták rendbe és így az egész víz a mi földünket öntötte el. Ha az átereszt elkészítik, kevesebb a kárunk is, kevesebb területet önt el a Tárná. Ezután kényes kérdésre várunk választ: Mi az oka annak, hogy míg 1961-ben 40 forintot ért egy munkaegység ebben a szövetkezetben, s a gazdaságot a járás egyik legjobb szövetkezetének emlegették, addig most — több éve már — nem tudják a 30 forint munkaegység-részesedést osztani és a tsz-t a járás egyik legrosszabb termelőszövetkezeteként tartják számon? — Sok volt az elemi kár,1 több növényféíeségünk nem hozta azt a termést, amit vártunk tőle — summázza véleményét az elnök, majd hozzá teszi: — Pedig mi megtettünk mindent! Ebben az évben is igyekeztünk! Az igaz, hogy az időjárás most már két éve megállás nélkül keresztülhúzza az emberek számításait, de ezzel végső soron nem lehet mindent magyarázni. Nem lehet, hiszen nemcsak az erki közös gazdaságot sújtotta az aszály, az Idén pedig a soksok eső, hanem a megye, az ország valamennyi termelő- szövetkezetét, mezőgazdasági üzemét is. S mégis a többsége „kiheverte”, lényegében biztosította azt a jövedelmet tagjaiknak, amit az év elején elhatároztak. Kell lenni más hibának is. — Van is — mondja Almádi József állatgondozó, akivel az udvaron találkoztunk. — Tavaly 554 munkaegységet teljesítettem. Munkaegységenként 22,50 forintot fizettek rá. Hattagú családomnak mégis kevés megélhetést tudok biztosítani. Pedig dolgozok. Meg is becsülnek itt mindnyájan. Az elnök is. Mégis azt mondom: baji van. Gyenge a pártszervezet, és a tsz-vezetőség sem tudja úgy irányítani a munkákat, ahogy azt minden esetben kellene. — Nagy hitelük van a banknál, bátortalanok és sok a demagóg ember — vélekednek a környékbeli közös gazdaságok vezetői. — Nehéz dolga van az elnöknek. Lényegében mindent neki kell megoldania, s egy ember természetesen nem tud mindent hiba nélkül ellátni. Nézzük a számokat! Ez ideig a tsz-ben 150 tagnak van 50—100 között teljesített munkaegysége. 107 tsz- tag 100—200 között teljesített, míg a többiek, 57-en, 300—400 között értek el munkaegységteljesítményt. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a gazdaságban elég könnyen adják a munkaegységet, megállapíthatjuk: laza a munkafegyelem, kevés ember vette ki részét teljes egészében a közös munkából. A laza munkafegyelemért pedig felelős a vezetés, mert megalkuszik, hagyja, hogy mindenki azt csináljon, amit akar. Az elnök a szívét adná oda bárkinek, hogy békesség legyen, de ennek a békességnek az ára fájdalmasan magas az év végéi. Legutóbb is hatezer forint volt az egy tagra jutó évi jövedelem. Ez viszont, enyhén szólva is, kevés! Ezt a tényt legutóbb a járási pártbizottság is megállapította, sőt, azt is, hogy a vezetés hibájának tudható be: kevés ember jár a tsz-be dolgozni, nem tették érdekeltté őket a munkában, a vezetés az íróasztal mellől irányít. Az idei rossz termésered- nyek oka az időjárás mellett a tagság is. Erken sajnos, még ma is a háztáji terület jelenti a legnagyobb problémát, nem pedig a közös terület példamutató megművelése, a terméseredmények fokozása. A kalászosok az idén 10,5 mázsa átlagtermést hoztak, többet,' mint tavaly, de ha időben, s kellően gondozzák azokat, jóval több is lehetett volna. Adottságaik alapján mindenesetre, hiszen a pélyiek rosz- szabb talajon is nagyobb terméseredményeiket értek el kalászosokból, Erken minden évben újra osztják a háztáji területet! 3 ahányszor újra osztják, any- nyiszor problémát, veszekedést szül az osztozkodás. így volt ez az idén is , — ráadásul sőli tagnak túlméretezett a háztáji területe, s jogosan adnak nemtetszésüknek hangot azok a tagok, akik szorgalmasan dolgoznak és ezt szóváteszik. Jogos az a kívánságuk: aki nem dolgozik, büntessék meg, csökkentsék a háztáji területét! Természetesén ehhez a fegyelmi bizottság aktív tevékenységére is szükség van. Nagyobb tevékenységre mint eddig, hiszen ez a bizottság csak papíron létezik. Eddig ugyanis senkit nem vontak felelősségre a mulasztásért. Pedig akad szép számmal ez is. Eddig 20 tsz-tagot büntettek meg a gazdaságban, de nem a fegyelmi bizottság, hanem a vezetőség szabta ki a büntetést. A fegyelmi bizottság nem merte. Ha a fegyelmi bizottság élt volna hivatásával, már megoldódott volna a háztáji ügy, a „tanya-ügy” és a munkaegységcsalók ügye is. Ugyanis a tanya körül lakók a megengedettnél több állatot tartanak, s ezeket is a tsz földjére csapják ki legelni, minden ellenszolgáltatás és büntetés nélkül. Ugyanakkor mások —, mint például Toldi Jánosné, Kácsor Józsefné, Nagy Laiosné, Faragó Ferenc- né — „véletlenül” most is kétszer számolták el a hagymaszedést, pedig ezt a munkát csak egyszer végezték el. S ilyen „tévedésen” már nem- egysizer rajtakapták őket. No®, csupán egy-két, „mindennapi ügyet” emeltünk ki a termelőszövetkezet életéből, — sértő szándék nélkül — annak bizonyítására, hogy nemcsak az időjárás, hanem a laza munkafegyelem is okolható a gyenge terméseredményekért, a termelőszövetkezet termelésének hanyatlásáért. Ezeken pedig mielőbb változtatni kell saját érdekükben, hogy jövőre tiszta lappal kezdhessek az új évet. Fazekas István Eredményes esztendő a pétervásári Ezüstkalász Tsz-ben (Dr. Czibolya László tudósító) Az 1965-ös gazdasági évben isanét nagy lépést tettek előbbre a pétervásári Ezüstkalász Termelőszövetkezet tagjai. Ebben a gazdasági évben, a növénytermesztésnél például á tervezett jövedelmet, mintegy 470 ezer forinttal túlteljesítik. Kenyérgabonából kimagasló eredmény volt, de többet hozott a fejlődő kertészeti üzemág is. Kukoricából a termés meghaladja az előző tíz esztendő átlagát k j t . A korszerűbb állattenyésztés is jövedelmező volt, a termelő- szövetkezetnek majdnem másfél milliót jövedelmezett. Gazdaságos volt ebben az évben a növendékmarha- és a juhtenyésztés, mind a kettő többet jövedelmezett a tervezettnél. A bevételi tervek jó teljesítésének eredményeként a tervezett közel másfél százezer forinttal többet oszthatnak ki a munkaegységekre.