Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-16 / 244. szám

Ellentét Hevesen: könyvmennyiség - olvasólétszóm Az eszpresszóban tervezik az író—olvasó találkozót Hevesen, Solymár József íróval, az őszi megyei könyvhetek során. A könyvtár igazgatója egy kicsit csóválja a fejét, de azért nem ellenkezik. Különösebb kivet­nivaló nincs benne —, csak ki­csit szokatlan és furcsa, de le­het, hogy sikeres lesz. A siker érdekében pedig fel kell ál­dozni néhány eszményt, mert többet ér ma egy író—olvasó találkozó 100 részvevővel, mint egy hasonló a felényivel — a kultúrházban. Talán az esz­presszónak nagyobb csábítása van. Bár nem hiszem, hogy ma már az emberek emiatt men­nének egy íróval találkozni. De lehetnek még olyanok is, aki­ket az eszpresszó nyilvánossá­ga csábit és esetleg ez a nap lesz a fordulópont életükben abban, hogy az írókat, a köny­veket megszeretik — az „esz- presszós” találkozón. Ilyen ol­csó áron pedig semmi sem drága. Háromból egy is kicsi lenne Miért nem rendezik például a járási könyvtárban a találko­zót? A válasz: ide bizony egy tucat ember is nehezen férne be egyszerre, olyan szűk. A könyvtár három helyiség­ből áll akkor, ha a kis előteret is hozzászámítjuk. A legna­gyobb teremben (bár túlzás a terem szó) van a kölcsönző, ahol a polcokon a csaknem 8 ezer kötettől, a kölcsönzőpult­tól és a két könyvtárosnőtől alig fémek a könyvkölcsönzők. Az irodában is kénytelenek könyveket tárolni. S majd elfelejtettem: van egy negyedik „hélyiség” is: a járási tanács padlása. Híz a raktár. A járása könyvtár igazgatója tárgyilagosan beszel a helyzet­ről. Egyáltalán nem panaszként hangzik amit mond, pedig nyu­godtan. siránkozhatna. Persze tudja, hogy ez egyáltalán nem segítene. — Ez nem könyvtárnak való. Hiába van szabadpolcos rend­Hevesen. Csak egy egyszerű ol­vasó, ahol le lehet ülni. Már ez is vonzást gyakorolna. „így könyvtárunknak semmi külső vonzóereje nincs”, persze nem­csak az olvasóterem hiánya miatt, hanem a már ismertetett zsúfoltság miatt sem. A statisztika világosan beszél Heves lakóinak száma úgy 11 és fél ezernyi. Valamikor megyeszékhely is volt, a török időkben végvár, ma mezőgaz­dasági központ, hírét a dinnye és a háziipari szövetkezet ala­pozta meg — az ország talán legnépesebb községe, középis­kolával. A könyvtári tagok száma 1150. 1960 óta alig változott az arányszám. Bár a könyvek szá­ma 5280-nal, a jelenlegi állo­mány majd 50 százalékával gyarapodott. 1963-ban a lakos­ság 12,3 százaléka, 1964-ben 11 százaléka volt könyvtári tag. Jelenleg még ezt sem éri el, bár év végére (amikor a kimu­tatást elkészítik) elérheti a ta­valyi számot. A második ötéves terv irány­elvei között megtalálható, hogy a tervidőszak végére minden ezer lakosra 1200 könyv jus­son. Hevesen 1174 kötet jut, te­hát megfelelő. Azonban ez csa­lóka, mert a terv szerint 1965 végére 17,7 százaléknyi olvasó­létszám van előirányozva, de az ígéret: „talán a 13 százalé­kot elérjük”. És ha tovább tal­lózunk előre az évek folyamán: 1970-re a lakosság 25 százaléka a tervezett olvasói létszám. A statisztika világosan be­szél: a könyvtár könyvállomá­nya mennyiségileg megfelelő, de az olvasólétszám kevés — a könyvek száma és a terv sze­rint is. De a lakosság számá­hoz viszonyítva is. — Hevesen több irányú és nagyobb szórakozási lehetőség van mint a kisebb községek­ben, ahol az olvasók létszáma a lakosság számához viszonyít­va meglepően nagy. Ezenkívül differenciáltabb a lakosság összetétele, több az értelmiségi és az alkalmazott, több az in­tézmény, amelyeknek saját há­zi könyvtáruk van. Ebben lehet igazság. Elfo­gadható az is, hogy többen ol­vasnak Hevesen, mint ameny- nyi a könyvtári tagok száma, de azért az olvasómozgalom tartópillére mégis a könyvtár. Új helyiség — új munkastílus Hogyan lehet segíteni a ne­hézségeken, az olvasómozga­lom fellendítésén? — kérdésük az igazgatót. — Ha felépül az új kultúrott­hon, akkor megkapjuk a régi művelődési ház összes termeit. Más lesz a helyzet, bár nem a legideálisabb akkor sem. Az új helyiségekkel együtt a munka is más stílust kap, szinte új in­tézmény fog születni. S addig? Mert addig néhány év még eltelik. — A kis előtérbe egy asztalt és három fotelt próbálunk el­helyezni, legyen legalább, aho­vá leültethetjük olvasóinkat. Az iroda egyik üres falára is könyvespolcot állítunk... De a legfontosabb a fiókkönyvtárak megerősítése a külterületeken (például Újtelepen) és az isko­lákban. A visszaesés egyik oka az is volt, hogy több fiókkönyv­tárunk megszűnt. Egy-egy fiók- kölcsönzőnek 600—700 olvasója is lehet. Mit igényelnek az olvasók? — Két—három éve még a klasszikus magyar írókat ked­velték. Ma már a mai iroda­lom van az érdeklődés előteré­ben. A könyvállomány ezzel lé­pést is tart, az olvasólétszám már nemigen. Az érdeklődés is néha furcsán nyilvánul meg. Ennek jellemzésére: a Hevesi Háziipari Szövetkezet egyszer egy munkanapon az ebédszü­netben akart író—olvasó talál­kozót rendezni... Persze ez ki­rívó példa. A könyvtár azonban van, mű­ködik és szervez. Dicséretes, hogy ebben a pöttömnyi könyv­tárban az őszi megyei könyv­hetek programjában kiáilitást rendeznék az augusztus óta ki­adásra került legújabb köny­vekből. A nagyobb könyvtár több le­hetőséggel az olvasók létszámát is gyarapíthatja, Berkovits György A Gárdonyi Színház ez évi harmadik bemutatójára ké­szül. Lacina László rendező irányitásával folynak Csehov Sirályának próbái, A négyfel- f vonásos drámát november 7-én mutatja be a színház. A szere­peket Demeter Hedvig, Csikós Sándor, Nádai Pál, Parragi Má­ria, Csapó János, Szabó Ibi, Horváth Magda, Simon György Jászai-díjas, Gyórváry János és Somogyi Miklós játsszák. ★ A Sirályban lép az egri kö­zönség élé először Horváth Magda vezték a szakmában — Kodolá- nyi Végrendelet című darabjá­ban játszotta az egyik fősze­repet: Prabák Sárit De alakí­tott 15 éves kislányt, Mélát a Dulska asszony erkölcsében — — s anyaszerepeket rengeteget, a Cigánybáró anyakomikájától Dosztojevszkij Bűn és bűnhő- dése tragikus anyaszerepéig. — Sok darabban rendezett Lendvai Ferenc, aki akkoriban Pécsett volt főrendező. Rajta kívül emlékezetes rendező volt számomra dr. Németh An­tal is. Játszott filmfőszerepet Zól- nay Pál Áprilisi rádió című filmjében. Később a Megszál­lottakban, Makk Károly filmjé­ben kapott jelentősebb felada­tot — s eljátszott egy néhány epizódfigurát is. Dolgozott egy évig Békés­csabán, majd Veszprém követ­kezett egy idényre ezután Bu­dapesten tartózkodott, s köz­ben eljátszott a Bartók Szín­padon egy gyermekfőszerepet egy zenés vígjátékban. Mindent szívesen játszik. — „mert ami művészet, azt tisz­telem, becsülöm, sírni is tudok érte...” Csehov Sirályában Mása sze­repében mutatkozik be. ★ A Gárdonyi Színház előtt 10 nap óta a kora esti órákban gyakran látható csoportosulás. Az ok: reklámfilmet láthatnak a járókelők a színház hatal­mas üvegablakain keresztül. Polgár Géza, a miskolci Nem­zeti Színház tagja, mint ama­tőrfilmes, kis „forgatócsoport­jával” reklámfilmet készített a Fehér Anna, és a Mágnás Miska egyes jeleneteiről és a pár perces filmösszeállítás ma­gyarázó szöveggel — Fontos Magda mondja — felhívja a figyelmet, tájékoztat... Eredeti kezdeményezés* első­nek az országban. it A Fehér Anna jelenleg tájon szerepel. Eddig Dédestapolcsá- nyon, Mezőnagymihályon, Me­zőkövesden és Királdon (Bor­sod megye) valamint Pélyen és Gyöngyöstarjánban adta elő a színház. Ma este Poroszló, va­sárnap Abasár közönsége lát­hatja a darabot Több Borsod és Nógrád megyei községi mű­velődési ház is érdeklődik az előadás iránt (berkovits) Városi Úttörőhöz Gyöngyösön szer, az tulajdoniképpen a je­lenlegi körülmények között il­lúzió. Egymástól nem fémek az olvasók a polcok mellett már akkor sem nagyon, ha egyszer­re csak egy féltucatnyian vá­logatnak. Gyermekkönyvtárunk nincs külön, ezért a könyvtáro­sok idejük nagy részét a gyer- mekolvasólkkal kell, hogy el- töltsék, hiszen őket jobban kell irányítani a kölcsönzéskor, mint a felnőtteket. S egyszer­re néha igen sok gyerek gyű­lik össze. Ilyenkor egyszerűen nincs idő a felnőttekkel foglal­kozni. Ha egy helyiség lenne a há­rom, akikor is kicsi lenne. Miért nincs vonzóereje a könyvtárnak? Szívesen nézünk rá egy-egy új üvegbeton csodára. Vonzza a tekintetünket. Rajta felejtkezik szemünk egy-egy szépen be­rendezett lakáson, még iroda- helyiségen is. S képzeljünk el egy hangulatosan, otthonosan berendezett olvasótermet, kézi­könyvekkel, folyóiratokkal, új­ságokkal. Fotelokat, hangulat- lámpákat, szőnyegeket, kelle­mes meleget — ide az is szíve­sen jön, aki csak leülni, pihen­ni, szemlélődni akar. S aztán elkezd olvasni ... Micsoda von­zás egy ilyen olvasóterem. Ez mind fantázia-szülemény —, de a vonzás igaz lenne. — Olvasótermünk egyáltalán nincs. Hiába van 25 féle folyó­iratunk, nem tudjuk leültetni az olvasókat sehová — mondja a könyvtárigazgató. Dehogy kellene az előbbiek­ben bemutatott olvasóterem 4 HlPÜJSSG 1965. október 16.. szombat 6. — Nem. Miért, milyen sza­got kellett volna ereznem? — Például italszagot. — Italszagot? — Nem, azt nem éreztem. — Mit gondol, Joós elvtárs — hajolt előre Pikó — Lábas honvéd olyan ember, aki egy veszekedés hatására képes valakit megölni?! A katona arcvonásai meg­merevedtek. Hosszan nézett a nyomozóra, hajd halk, nyu­godt hangon szólt. — Tudom, hogy a körülmé­nyek elfogadhatóvá teszik ezt a feltevést, de nekem vala­hogy ... szóval valami azt súg­ja, hogy ez nem lehet igaz. Meg lehetne nézni a tőrön az ujjlenyomatokat... — Ezt bízza ránk — mor­dult fel dühösen Pikó, aztán valamivel enyhébb hangnem­ben hozzátette: — Nyugodjék meg, hogy megnézzük. Maga kiáltott Lábasra, hogy ne húz­za ki a tőrt? — Igen. Egyszer olvastam egy könyvben effélét. De el­késtem ... Pikó nagy érdeklődéssel szemlélte a szoba falának mintázatát. — Felesleges volt az aggo­dalom, mert az tény, hogy Lá­bas kihúzta a tőrt, még nem tüntette el a markolatról a ré­gebbi ujjnyomokat — villám­gyorsan Joós honvédra kapta a tekintetét. A katona megkönnyebbül­ten fellélegzett. Mosolyogva jegyezte meg: — Még szerencse ... Elkép­zelheti, százados elvtárs, hogy nem valami kényelmes az embernek ilyen helyzetben lenni. Nem voltunk olyan so­kan abban a szobában... — Milyen természetű em­bernek ismeri Lábast? — Eléggé ideges, hirtelen­kezű, de... — Joós nem tud­ta befejezni a mondatot. — Nézze, százados elvtárs. Akár­milyen idegbajos legyen is, hacsak nem őrült, feltétlen kellett volna arra gondolnia, tiszt kérdően. Joós elbiggyesztette az aj­kát. — Miért tették volna ? ff' a fene se tudja... a végén még egyedül maradok. Ha csak nem... — hagyta félbe újra a mondatot. A tiszt rágyújtott. — A hívatlan vendégre gon­dol? — kérdezte két gyors —•Ezeket még a törvény sem bünteti. Ha egy gyilkos be tudja bizonyítani, hogy zava­rodott elméjű, legfeljebb a di­liházba kerülhet — nézett ma­ga elé a katona. Ismét Pikó kérdezett.’ — Ennél a Nagy Andrisnál máskor is tapasztaltak szadis­ta hajlamokat? Joós elgondolkodott. — A múlt tavaszon menet­vonalfelderítésen voltunk — kezdett hosszabb mondókába. Valamelyik faluban, az egyik ház udvarán, a kerítés mögött láttam egy tízéves forma gye­reket. A kezében tartott egy kiskacsát, amelynek a szemem láttára harapta le a fejét. A vér csurgóit a szája szélén, és csak annyit mondott, hogy jó. így mondta: „Jaó”. A szom­széd lány mesélte, hogy a gye­rek nem normális. A szülei vérrokonok. Pikó értetlenül nézett a ka­tonára. — Van a hadtápnak két lo­va — folytatta Joós a hatásos bevezető után — Andris is szokott mellettük sofőrköd- ni. Gyakran csökönyösek. A múltkor dühében beleharapott az egyiknek a fülébe. Mindig az a kisfiú jut az eszembe a kacsával. A százados felsóhajtott. Kö­zönyös arccal, de alaposan szemügyre vette a katonát Kisvártatva megkérdezte: — Nem vett észre a labor­ban semmi különöset? — Ügy emlékszem, mintha Faragó olyan furcsán sóhaj­tott volna — kutatott emlékei között Joós. — Persze, volt is neki miért. — És utána mi történt? — Hátradőlt az asztallal együtt. Annyira alatta volt a térdem, hogy nem tudtam már kihúzni, engem is elrántott. — Ismerték a katonák Lá­bas tőrét? — Nem tudom. Ha nem mondja akkor, hogy „— A tőröm!", mai napig se tud­nám, hogy az övé volt A százados felkönyököií a® asztalra. — Leone egy kérésem, öa a katonák között él, jobban is­meri az életüket, apróbb ügyei­ket. Gondolkozzék az esemé­nyen, és ha eszébe jut még va­lami, ami számunkra hasznos lehet, szóljon. Megegyeztünk?, Joós fanyarul mosolygott — Hát... bár nem hiszem fi.! végeredményben a százados elvtársak szakmája .ff — Van még valami közölni valója? —• Azt hiszem* mindent el­mondtam. — Rendben van. Menjen vissza a többiekhez. Beszélget hét is velük. Rövid eszmecsere után Lá­bast rendelték be kihallgatás­ra A katona sápadtan, szobor- merev arccal állt meg előttük.' Nem nézett egyik nyomozóra sem. Hellyel kínálták. VáPat vont és leült. Cigarettát nyúj­tottak neki. Zavartan vissza­utasította — Lábas honvéd! — szólí­totta nevén Pikó. ön a gyil­kosság előtti percekben össze­verekedett az áldozattal. így volt? — így — felelt Lábas kurtán. — Ön megfenyegette Fara­gót, hogy megöli. — Azt nem mondtam! —- csattant fel a katona. Csak azt mondtam, hogy ezt még meg- keserüli. — Milyen embernek tartotta Faragót? — Piszkos gazembernek. Aki képes a katonatársától kétszáz forint kölcsönre ötven forint kamatot kérni, és még csak nem is szégyelli, az megér­demli, hogy... — elhallgatott. — Nos, mit érdemel? Felel­jen azonnal! — követelte a nyo­mozó. (Folytatjuk} A főiskola elvégzése után — többek közt Gellert Endre, Apáti Imre bocsátotta útjára — Pécsett kezdett és hét évet töl­tött ott. Pécsett vál karakterszínész- szé. Egy időben Prabáknak ne­Az édességiparban tanácskozás! Az Élelmezésügyi Miniszté­rium és a KISZ központi bi­zottsága ifjúmunkás osztályá­nak rendezésében tegnap két­napos országos tanácskozás kezdődött Miskolcon, a Sze­rencsi Csokoládégyár diósgyő­ri egységének tanácstermében. A tanácskozáson részt vettek az Élelmezésügyi Minisztéri­um, a KISZ központi bizottsá­ga munkatársai, valamint az Hónapok óta húzódik a vita, amely amiatt alakult ki, mi legyen a Fő téri tsz-székház sorsa. Különböző elképzelések álltak szemben egymással, mindenekelőtt a tsz-gazdák állásfoglalása, amely elvileg tindokolt: a szövetkezeti tagok részére hagyják meg a klubhe­lyiséget Á közelmúlt azonban bebizonyította, hogy ezt a le- jhetőséget a tsz-ek nem tudták i dolgozó fiatalok i Miskolcon ország édes- és söriparában dolgozó üzemi KISZ-titkárok. A kétnapos tanácskozáson számos politikai, gazdasági és módszertani előadás hangzik el és megbeszélik az üzemi KISZ-szervezetek soron követ­kező feladatait Megyénket a tanácskozáson a hatvani és a selypi cukor­gyár fiataljai képviselik. kihasználni, nem tudták tar­talommal megtölteni a székház életét, ha egyáltalán lehetett életről beszélni az intézmény működésével kapcsolatban. A kérdés már eldőlt, a hatá­rozat megszületett és ennek nyomán a városi KlSZ-bizott- ság október 12-én már birto­kába is vette a székházat. Itt hozzák létre a város úttörői­nek otthonát, itt kapnak he­lyet a különböző szakkörök, a csapatok pedig lehetőséget na­gyobb rendezvényeik megtar­tására. A terv szerint a Télapó-ün­nepség színhelye már a váro­si Űttörőház lesz, addig a szük­séges átalakításokat, felújítási munkákat elvégzik. A teljes üzemeltetés azonban csak a jövő évben kezdődhet megy mivel év végéig még néhány gazdasági természetű kérdést , kell tisztázni az anyagi felté­teleket kell biztosítani az út­törőház működtetéséhez. A gyöngyösi úttörők nagy lelkesedéssel készülnek városi otthonuk birtokbavételére. hogy legalább egy szakasz ka­tona hallotta, amikor öt perc­cel korábban megfenyegette Faragót. No és a saját tőrével — nagy kockázat lenne... Ilyet csak az öngyilkosok csi­nálnak. — Valter Vince? — Vagy Ákos? — tekintett fel rá a szippantás között. — Igen. Egy ilyen kelekótya sok mindenre képes. Gyerek­korom óta félek az ilyenektől. — Csak nem gondolja ko­molyan? — kérdezte társalgó, közvetlen hangon a nyomozó. A kihallgatás beszélgetéssé változott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom