Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-14 / 242. szám

Sürgős tennivalók a Hevesi Állami Gazdaságban A z őszi munkák a Hevesi Állami Gazdaság dolgo­zóit és vezetőit is nagy felada­tok elé állítják. Gyorsítani keli a betakarítást, hogy idejé- Ixjii földbe kerüljön a búza. De gyorsítani kell a betakarítást őzért is, mert az értékesítési terv teljesítése múlik ezen. Terv szerint értékesíteni kell 2000 mázsa csemegeszőlőt, 20 vagon paradicsompaprikát és 18 vagon petrezselymet is át kell még adni a vállalatnak. Hátra Van a vetőburgonya íémzárolása, a cukorrépa zö­mének kiszedése és a rizsara­tás. Az elvégzendő munkákat sorba véve vitatták meg az ál­la mi gazdaságok kommunistái az őszi feladatokat, *majd a dolgozókkal termelési értekez­leten ismertették teendőiket. E megbeszélések —, hogy a dol­gozók ismerik a rájuk váró fel­adatokat s a vezetők (brigád-, munkacsapatvezetők) alaposab­ban, körültekintőbben szerve­zik meg a teendőket — jó ha­tással voltak az őszi munka ütemére. Az őszi szántás, vetés vi­szonylag jó ütemben halad gazdaságunkban. A szervestrá­gyázás és a silózás is kielégítő. Az őszi mélyszántást kell gyor­sítani. Hatással volt az őszi mun­kákra, illetve azok gyorsításá­ra az is, hogy a gazdaság veze­tősége anyagilag is érdekeltté tette a traktorosokat: 14 trak­tor két műszakban dolgozik, s traktorosaink tisztában vannak azzal, hogy az állami gazda­ságban végzendő munka mel­lett segíteni kell a termelőszö­vetkezeteket is. Amire gazdaságunk vezetői nagyobb gondot akarnak még fordítani, az a takarékosság. A traktorosoknak sok lehetősé­gük van kapcsolt munkák vég­zésére, üzemanyag- és alkat­rész-takarékosságra. Például, ha az erő- és munkagépeket már kisebb meghibásodás ese­tén kijavítják-, a nagyobb hi­bákat el lehet kerülni. A z őszi munkák végzése ** mellett fontos feladat gazdaságunkban a teleltetés előkészítése. A gondosan be- kazlazott szálas takarmány a jelek szerint elegendőnek mu­tatkozik. Megfelelő mennyisé­gű, lédús takarmánnyal is ren­delkezik a gazdaság. Jobb az alomszalma-ellátottság is. De mindezek mellett mégis taka­rékoskodni kell a takarmá­nyokkal — természetesen az ésszerűség határain belül —, hogy a teleltetés végig biztosí­tott legyen. Ugyanakkor a ta­karmány helyes összeállításá­val és adagolásával növelni le­het és kell a tél folyamán a tejhozamot és a súlygyarapo­dást. Csak így lehet olcsóbbá tenni az állattenyésztést. Gazdaságunk vezetői a ter­vek sikeres teljesítése érdeké­ben fokozták az anyagi ösz­tönzést. Az őszi szán tás—vetés­nél például a nappali műsza­kokban 20—25, az éjszakai mű­szakokban 40—50 forintot jelent a traktorosoknak a premizálás, de ugyanakkor túl az anyagi ösztönzésen, a gazdaság veze­tői igyekeznek felhasználni azt az erőt is, amely a szocialista brigádmozgalomban rejlik. A z eddigi eredmények ar- ^ ra engednek következ­tetni. ha a dolgozók továbbra is jól végzik munkájukat, a vezetők anyagi és erkölcsi megbecsülést biztosítanak a legjobbaknak, az összefogás le- hetőyé teszi, hogy minden ne­hézség ellenére jó minőségben végezzük el az őszi munkát és eredményesen zárjuk az 1965- ös esztendőt is. Sallós Gyula Fanyar ízű a szőlő, de mitől ? Telepítési gondok a tarnaörsi Dózsa Termelőszövetkezetben NÉHÁNY NAPPAL ezelőtt riport hangzott el a rádióban, amelynek főszereplője a tar­naörsi Dózsa Termelőszövet­kezet, közelebbről a szövetke­zet új telepítésű szőlője. Miről szólt a riport, illetőleg miért panaszkodik Szitás Elek, a szövetkezet elnöke? A panasz tárgya, hogy a tarnaörsi szövetkezeti tagok­nak, de maguknak a szövetke­zet vezetőinek is elment a kedvük, — a szőlőtelepítéstől. Hogy ez a „kedvtelenség” in­kább csak a panasz kifejezési formája, mintsem valós érdek­telenség e művelési ággal szemben, azt az új telepítésű, több mint száz hold szőlő gon­dos ápolása is igazolja. De a panasznak mégis van oka, ép­pen a szőlő, illetőleg a szőlő telepítésével kapcsolatos álla­pel a 240-szer 80-as telepítés, csak a 100-as, s így ennek megfelelően fizet a szövetke­zet részére. (?!) A különböze- tet — 60 ezer tőke telepítésére és gondozására két év alatt, mintegy félmillió forintot for­dított a Dózsa — vállalja ma­gára beruházás keretében a tarnaörsi termelőszövetkezet. Mindehhez tudni kell azt is, hogy a Dózsa évente összgya- rapodásának több mint 20 százalékát fordítja saját erő­ből történő beruházásra, — s el kell ismerni, hogy ez is komoly erőfeszítéseket igé­nyel. A VITA MOST MÁÉ har­madik évére fordul, s jövőre termőre a több mint száz hold ... Meg vagyunk arról győződve, hogy a Nemzeti Bank nem valamiféle indoko­latlan merevség miatt zárkó­zott el a tarnaörsiek pénzigé­nyének teljesítésétől, s távol áll főiünk, hogy „szakmai” ta­nácsokat adjunk e probléma megoldására... De az minden­ki előtt világos, hógy itt száz­ezrekről. egy szövetkezet bel- /Ső jövedelemelosztási rendsze­rének biztosításáról van szó. Bízunk benne, hogy az illeté­kes szakemberek megtalálják a módját, hogy úgy segítsenek a tarnaörsi Dózsa Termelőszö­vetkezet ügyében, amely meg­felel az állam és a termelő- szövetkezet érdekeinek egy­aránt (gyurkó) Idegenforgalom és bosszúság A Mátra mindig sok túris­tát vonz magához, hát még az olyan, aránylag szép, őszi vasárnapon, amilyen az utób­bi volt. Sajnos, néhány apró­ság elegendő azonban ahhoz, hogy a vendégek vegyes ér­zelmekkel távozzanak Gyön­gyösről. Nemegyszer írtuk már, most ismét szóvá tesszük: néhány kéregető, szurtos gyerek jól kihasználja a megnövekedett idegenforgal­mat. Vasárnap az NDK-ból érkezett turisták autóbuszát vették körül, kinyújtott ke­zükbe hullott a pénz. Tud­juk, német barátaink nem ennek az epizódnak nyomán ítélnek meg bennünket, de mégis ...! Határozott intéz­kedéssel lehetőséget kellene találni arra, hogy a kitűnő érzékkel rendelkező kis ké- regetők „működése” meg-i szűnjön. A másik: az áruház és » nagy Csemege-bolt közötti terület olyan volt, mintha hónapokig nem söpörték vol­na, Pedig ezen a rövid út­szakaszon mindenki végig­megy, aki Gyöngyösre jön látogatóba. Hiába a parkosí­tás, hiába díszelegnek a vi­rágok a kakast tartó fiúcska kedves kis szobra körül és az út túlsó oldalán, a templom hosszában, a járdát elborító hulladék csak annál lehan­golóbb. Érre is gondolni kell Gyön­gyösön. (S. L.) /Heneixend az íkkaLíik&z Színhely: Heves. Földművesszövetkezeti étterem. Sze­replők: én és az éhség, meg a felszolgáló. Idő? 12.10: Az étlapon sertéscsülök. Éhség. öröm. Pincérvárás. 12.15: Pincér. Jön. Kendelés. Megy. 12.25: Pincér jön. Csülök nincs. Borjúpörkölt van. Jó. 12.35: Pincér jön. Borjúpörkölt nem, mert nincs. Sertéssült van? Van. Azt! 12.55: Pincér nyugtat. Rögtön kész a párizsi szelet. Könny. Idegroham. Szédülés. Eskü: sertéssültet kértem. Ja, az más. Pincér el. Homlokomon veríték. Az éhség diadaltán­cot jár. A temető közeleg. 13.05: Pincér jön. Hozza, de mit? Sikoly, de most már mindegy. Sertésoldalas. Kövér.Rágós. Hideg. Volt ideje ki­hűlni. A temető kapuja kinyílik. Nem: sikoly. Inkább evés... 13.15: Fizetés, búcsú. Pincér mondja udvariasan: Váljék egészségére... Én mormogom, magamban, kevésbé udvaria­san, hogy... pardon... Ezt talán hagyjuk.» (-6) kai, i mérgesen ment haza. Zolit behívatták a bizottság elé. Agya könnyedén mozgott, mindenre villámgyorsan, de azért tudományos elmélyült- séggel válaszolt. A tudós fér­fiak megállapították, hogy töb­bet tud ez a gyerek, mint haj­dan Európa leghíresebb alki­mistája tudhatott. Azonnal fel­hez is vizitelni. Azaz, hogy itt is, ott is kérni. Protekciót, Zo­linak ez egyetemi felvételi si­keréhez. A hivatalfőnők a minisztéri­um főosztályvezetőjének szólt, a főhivatalfőnök a miniszter­nek. Mindenki mindenkinek mindent megígért. A papa nem nyugodott, a papát nem olyan fából faragták, mondta is Zolinak, hogy nem sokat örö­költ tőle, mármint az ehergiá- jából. A papa elment egy ka­tonatiszt ismerőséhez is. Aztán elment a kerületi tanácselnök­höz és a kerületi pártbizottság titkárához. Kisebb átlátszó és együgyű ürügyek segítségével összebarátkozott a minisztéri­umi titkárnőkkel, és szivarral kínálta a portást. — Mondja csak, bátyám, ne­héz dolog ez a fölvétel? — Hát, beleizzadnak a gye- rökök, mire kijönnek a szobá­ból. — No, nem arra gondolok én, hanem hát, hogy nehéz-e a bejutás az egyetemre. — Hiszön és is arról beszé­lők, kartársam. — Jó, jó. De hol kell itt mozgatni valamit, vagy vala­kit, hogy á fiamnak sikerül­jön. — Kérőm szépen. A gyerök mozgassa a könyvekét, mög az eszét. Akkor sikerül.. . Apa nem volt megelégedve az együgyű paraszti válaszok­Arcok CT gyárból: A szerszámíáros A gyárban — mindenki is­merőse ... Kis ablakához kétszázszor, kétszázötvenszer mennek egy- egy műszak alatt. Mindig kér­ni. Esztergakést, marótárcsát, fúrót, menetmetszőt, villáskul­csot — s ki tudja még meny­nyi mindent?! — Mindig ad? — Legtöbbször. Természete­sen nem tudom mindenki kí­vánságát kielégíteni. Néha elő­fordul, hogy ilyen, vagy olyan szerszám éppen nincs raktá­ron. Elfogyott. Ha pedig elfo­gyott, ugyan honnan adhat­nék? Nem .mindig értenek meg. Gyakran neheztelnek rám, zsörtölődnek, morognak. Azt mondják, hogy szerszám nél­kül nincs munka, teljesítmény ... és pénz a borítékban. Tü­relmetlenek ... Mintha én te­hetnék a hiányzó szerszámok­zett a felvételin, tízet vitt a gimnáziumból, tehát a maxi­mális húsz pontot érte el — felvették őt. Apa másnap lejárta a pro- tektorokat és mindenkinek megköszönt mindent. Minde­nütt kedvesen fogadták, a hi­vatalfőnöke azt mondta, ez a kötelességem. A főhivatal fő­ről! Pedig igazán ismerhetnéd nek már, tudhatnák, hogy nem rajtam múlik. Ha van, én min­dig adok. Én mindig adnék... Ugyan, miért akarnám, hogy valamelyiküknek hátránya le­gyen? Valami tíz-tizenötezer darab szerszámot őriz Bökk FerenCj a gyöngyösi Izzóban, őriz, he­lyén tart, s kölcsönöz közülük: egyet-egyet, ha a kis ablaknál kérik. A raktár' polcain rend — mondhatni: „katonás”. A szerszámtáros mindig oda megy, egyenesen oda, ahol az a szerszám van, amelyikből vinni szeretnének. Ritkán ke­resgél — hat esztendő óta meg­ismerte, megszokta mindennek a helyét. Megszokta, mint a gyárat a Pipishegyen... (— ni) zet is adott hozá. — No, ugye mondtam! —< szólt a nagy bajúszú ember. — Ész köll ide, kar társam, ész. Mög lélekjelönlét. Az ám! Apa kipipálta az összes ne­veket, tehát mindenkinek meg­köszönt minden. Aztán haza­ment és azt mondta Zolinak: „Tudod, fiam, ha altkor nem vették a vegyészetire. Kijön Zoli a nagy épületből, mit sem sejtve a sikerből. Apa ott várja izgatottan a kapu­ban. Szótlanul kézenfogja és becipeli őt a legközelebbi templomba. Imádkoznak, Zoli fél szívvel, apa egésszel. Két hét múlva megkapják az értesítést. Zoli tíz pontot szas­nöke: „rendes ember a minisz­ter” — és hozátette: a Lajos. Együtt érettségiztünk Egerben a cisztereknél, még 1930-ban. Az volt ám a szép világ, bará­tom — és hátba paskolta a pa­pát. Elment a zord épület portá­sához is, ismét elővett egy ha­talmas, aranyszínű szivart, tü­(Csont István illusztrációja) megyünk be a templomba .. bizony, a jó isten.. ” (suha) CMpujsAg 1965. október 14., csütörtök mi hitel folyósítása a Nemzeti Bankon keresztül. Még 1963-ban, jóváhagyott tervek és hitelkeretek alapján — amelyet a Nemzeti Bank is látott, ismert és jóváha­gyott, — a helyi hagyományok ápolására, s nem utolsósorban a szétszórt parcellák helyett a nagyüzemi szőlőtermelés meg­alapozására új telepítéshez kezdett a Dózsa Termelőszö­vetkezet. A telepítési engedély alapján 240-szer 80 centimé­teres sortávolsággal, sorok vé­gén egy-egy betonoszloppal, köztük ötméterenkint faoszlo­pokkal. A problémák már itt megkezdődtek! A FAOSZLOPOKAT a szö­vetkezet megrendelte, le is szállították, amikor megvál­toztatták a telepítési technoló­giát és közölték a szövetkezet­tel, — nem kell a faoszlop. Futkosni kezdtek, hogy érté­kesítsék a jelentős összeget felemésztő oszlopokat, amikor közölték velük, hogy a faosz­lop marad, de 30 méterenkint kell leverni a betonoszlopokat. Vagy két és fél ezer betonosz­lopot leástak már. amikor új­ból megváltoztatták a telepí­tési technológiát, — kiásni a betonoszlopokat és 40 méte­renkint visszahelyezni... Az előjelek hát már nem voltak valami biztatóak. Az igazi meglepetés akkor érte a szövetkezetei, amikor a Nemzeti Bank közölte, hogy normatívájúkban nem szere­i Zoli csúnyácska, tizenkilenc éves. Haja szürke, illetve feke­te, csak szürkének tűnik. Sze­me olajosbama, de a fehérje .nem fehér, hanem sárga. És arcbőre szürkészöld, pattaná­I SOS. I Kitűnően érettségizett, de az ■ egyetemre nem vették fel, ! helyszűke miatt. Elment dol- I gozni a gyógyszergyárba. El- ; ügyetlenkedett a boszorkány- .konyhákon egy évet. Arca a • sok gyilkos gőztől még zöl- j debb lett és most már a füle ■ mögött is pattanások virítot- ! tak. Ezért mindenki szerette a (gyárban. ' Amikor elszállt az év és is­• mét megindult a népvándor­• lás «az egyetemek felé, apja rá- | szólt, vegye föl a sötét ruhá- ’ ját. Érdekes, tavaly ebben bal­lagott és most egy kissé muri- (san rövid a nadrág szára is, a | zakó ujja is. A papa végig­> mustrálta őt, egy kicsit hüm- ? mögött, mondta, húzza ki ma­igát, ne legyen olyan tyúkmel- Uű és bent a hivatalban, ha ? beszél: érthetően, hangosan ? mondja el mondókáját és néz- 5 zen az emberek szemébe. Zoli íkívülről tudta, ismerte ezt a ’szöveget, ezért hát oda sem fi- 1 gyeit. ► A hivatalban mindenkinek I tisztességtudóan köszönt, a pa­pa bemutatta a hivatal főnö­kének őt és most már hárman átmentek a főhivatal főnöké­Ssüret előtt as egri pincészetben Készen állnak a hordók — Napi 1500 mázsa szóló — A jövő Helen kezdődik a szüret belül nyolcvanan fogjuk vé­gezni, mert bár a termés való­színűleg kevesebb lesz mint ta­valy, munkánk azért lesz bő­ségesen. — Milyen problémák van­nak? — Sajnos, kicsi a tárolóte­rünk. Jövőre már bővülni fog, de most még a meglévőhöz kell alkalmazkodnunk. Ügy igyek­szünk ezen segíteni, hogy fo­lyamatosan elszállítjuk majd a bort. Nem lesz könnyű a fel­adatunk, de igyekszünk, hogy fennakadás ne legyen. Az egri pincészetben gondo­san felkészültek az őszre, a szüretre. Most még szórványo­san érkezik a szőlő, de a jövő héten már megkezdődik az igazi nagy munka s minden munkáskézre szükség lesz. k. I.) Az Állami Pincegazdaság eg­ri, ámyékszalai pincéjében so­rakoznak a vörös szegélyű hor­dók. Több mint négyszáz da­rab. Néhányon krétával írt fel­írás, a bor neve, évjárata, a többi üres. Az egyik helyiség­ben fesitékesvödör. szerszámok — az utolsó ecsetvonások kö­vetkeznek a nagy munka, a szüret előtt. A szőlőszállítás ugyan már megkezdődött, de a beérke­zett mennyiség még jelentékte­lennek nevezhető. Az igazi szü­ret a jövő héten kezdődik meg, a pincészetben mindenki ezt várja, mindenki erre készül nagy gonddal. Azaz, a felkészülés már be­fejezettnek mondható, a hordói­kat kitisztították, a gépeket ki­javították, előkészítették. László Mihállyal, a pince ve­zetőjével végigsétálunk a kő­be vájt folyosókon. Mindenütt mend, tisztaság. — Még mindig kell a napsü­tés, a meleg idő — mondja a pince vezető. Az eddig beérke­zett korai szőlők cukorfoka csak 17—18 volt, ennél bizony több is lehetett volna. Ha to­vábbra is tartana a napsütés, akkor talán javulna még vala­mit A tavalyihoz képest vi­szont már most is mintegy há­rom hetet késik a szüret. Milyennek mondható a ter­més? — A hűvös, csapadékos idő­járás sem a mennyiségnek, sem pedig a minőségnek nem kedvezett. — Mennyi szőlőre számíta­nak? — Mintegy 30—35 ezer mázsa szőlő érkezik majd hozzánk. Az idén már négy horizontálpré- sünk van s egy új, nagy telje­sítményű bogyózógépünk is munkába áll. Tavaly maximá­lisan 1200 mázsa, az idén pe­rlő* rnintegv 1500 mázsa szőlőt tudunk majd naponként feldol­gozni. A szüreti munkát körül­Lassú felmelegedés kezdődik A Meteorológiai Intézet köz­ponti előrejelző osztályán tá­jékoztatásul közölték, hogy a nagy anticiklon központja a Kárpát-medence légteréből va­lószínűleg hamarosan keletre tolódik át, s így az anticiklon nyugati oldalán megindul az enyhe, délies légáramlás. Szer­dán az északnyugati megyék­ben már észlelték az enyhe áramlást, ami a megkezdődön átalakulás első konkrét jele Lassú és fokozatos javulásra felmelegedésre számíthatunk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom