Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-14 / 242. szám
I Erős, mint az élet... A pró, kicsi szoba. A kony- ha még kisebb. A szobában asztal székekkel, szekrény. És van öt fekvőhely — hat embernek. — Négy gyermekem van... Harmincöt év körüli nő. S mintha nem is négy élet szakadt volna belőle, vékony-törékeny leánytermet. Fáradt, ölébe ejtett kezén vastagon dagadnak az erek. — ötvenhétben született az első gyermekem és egy év után a második. Kislány, kisfiú. Végtelen nagy volt az én boldogságom és kicsi, szűk a lakás. Egy mosókonyhából alakított szobát laktunk. Bizakodtam, a két gyermekhez adnak nagyobb lakást, amelyikhez legalább konyha tartozik, spájz. A nedves, szűk szoba az uramat tüdőbajba vitte. Kórház, orvosok. Egyedül maradtam a két gyerekkel, kisfiam akkor volt egyhónapos... És élni kellett ... Két esztendő múlott el így, s gyógyultan jött vissza az én emberem, A nedves falak közé jött vissza. Nehezen éltünk, az uram nem dolgozhatott s aztán eltartani egymagámnak a két gyereket is. Mégis megéltünk volna együtt, csak azok a nedves, verejtékező falak körös-körüL Egy nap azt mondta az uram: „Van egy nő jó lakással, szeretjük egymást, az engem befogad.. És elment Szárnyakként felcsapódó karjai fáradtan újra lehúllanalr — Kerestem ezer forintot... és hozzá a családi pótlék. De én kicsikartam az élettől, hogy több jusson a kicsinyeknek. Munkám után, éjjelenként varrtam... és vállaltam mosást, takarítást. Talán nem hiszi, de összeraktam annyi pénzt, hogy az udvarban megvettem az egyik fáskamrát s belőle csináltattam ezt a konyhát. A pénzből kevés jutott arra is, hogy jobban rendbe hozassam a szobát. Igaz, szűk volt ez már akkor, három embernek is, azért megvoltunk benne szépen... |~)dakinn lassan sűrűsödik ^ az őszi homály. Az asz- szony a széken, akár egy szobor. Ha a nőből asszony lesz... — Ha a nőből asz- szony lesz, hát esküszöm, csodálatos lesz — mondotta kissé rezignáltan Kajevác és én már tudtam, hogy szokás szerint egy bölcs elmefuttatásnak, ezzel párhuzamosan egy olyan történetnek leszek fültanúja amelynek hőse és egyben áldozata Kajevác Benő... — Igen — folytatta és nagyot sóhajtott —■ csodálatos lesz. Nem vetted még észre, hogy egy feleség milyen rafinálton, milyen kitartó türelemmel, a vadászó macska rezzenés- telenségével veszi el minden önállóságodat? Észre sem veszed, fel sem figyelsz rá, nem látod, nem érzed azokat az apró kis trükköket, amelyeknek nyomán egyszer csak úgy találod magad, hogy képtelen vagy a feleséged nélkül egyetlen lépést is tenni abban a nyomorult lakásban. Nem tudsz nélküle meglenni! — Mint nő, talán pótolható, de mint asszony, pótolhatatlan... Éveken keresztül, amíg legényéletemet éltem, még álmomból felköltve is tudtam, hol találom meg a zoknimat, amelyet, ha kifordítok, még mindig tisztának látszik... Éveken keresztül, mint agglegény, tudtam, hogy hol van és milyen állapotban. Most? öregem, bevallom, nevetséges, de hogy hol mi van, azt csak a feleségem tudja... Ha nem, lenne, a legnayyobb kétségbeesés közepette kellene összetúrnom az otthonomat, hogy megtaláljam a tiszta inget, zoknit, hogy tudjam, hol van védve a moly ellen a télikabátom, melyik cipőm van éppen a cipésznél és miért van? — Egyszer—kétszer felhorkant bennem a szabadság utáni vágy, felködlött bennem legényéletem minden gondtalansága, de aztán keserűen legyintettem... Olyan vagyok, mint a sivatag királya a ketrecben... Vágyódik a szabadság után, de már ...éhen ... halna, mert ellustult, mert elkényeztették, mert mindenben kiszolgálják. Tudja ezt már ómaga is, tudják az ápolók is, s csak azért tartják ketrecben, hogy a naív látogatók rémüldözzenek, te jó ég, mi lenne, ha kiszabadulna... Semmi. Sírva fakadna... Hát így vagyok — fejezte be meghatóan igaz történetét Kajevác Benő, aki a közelmúltban nősült meg negyedszer. A végtelen Szahara szabadsága helyett újból a ketrecet választotta ... (egri) Fel a kalappal Ot perc az egri Dobó téri kalapüzletben S az őszi szeles, hideg idő' a fejfedők évadja is — a sapkáké, kalapoké és kucsmáké. Az Iparcikk Kisker, egri Dobó téri kalapüzletének vezetőjét, Tóth Istvánt kérdeztük: hogyan készültek szezonukra, elegendő mennyiség és minőség áll-e rendelkezésükre a sapkákból, kalapokból, kucsmákból, hogy a férfiak és a nők igényeit kielégítsék? — Az elmúlt évben voltak problémák a sapka-, kalap- és kucsma-„fronton”, idén hasonló problémákra már nem kerülhet sor. A férfiak a Pécs, a Plútó, és a Szeged kalapok közül válogathatnak és elegendő mennyiség van raktáron a különféle sapkákból is. A kalapüzlet látogatói te*> mészetesen főként nők. Menynyire gondoltak órájuk? — Női és lánykasapkákból, kalapokból a leggazdagabb választék áll rendelkezésünkre. A tízféle fazonú és több mint húszféle színű divatsapkák és kalapok közül mindenki kiválaszthatja az igényének és ízlésének legjobban megfelelőt. És végül az újdonság! Néhány napja megérkeztek üzletünkbe az őszi-téli teddy-kalapok és kucsmák is, ezekből több mint 700 áll a nők rendelkezésére. _________ (kyd) Ba dacsonyi szüreti játékok A badacsonyi szüreti játékok után — október 17-én — Veszprém megye másik híres történelmi borvidékén, Somlón is megrendezik a hagyományos szüreti mulatságot. Vasárnap délelőtt a somlóvásár- helyi Vásár-téren gyülekeznek a környező községek lakosai, s színpompás felvonulást tartanak. Az eseményekben gazdag nap kulturális programját a hegytetőn levő Petőfi-kiiátó- nál tartják meg. A délutáni órákban kezdődnek meg a szüreti bálok. Az ősi vár fa’ai között megszólalnak a tárogatók, a nap záróeseménye pedig látványos tűzijáték les». MIHAiy. ''fi ■EPS? amaClr zék, ami érdekes. Ákost! — adta ki az utasítást. Egy fiatal pufók hadnagy felállt, és a szomszéd szobából bevezette Ákos Emil honvédet. A sápadt, minden ízében remegő katona félszegen jelentkezett. Leültették. . je4 19üö, október 14., csütörtök Apró, kicsi szoba, asztal székekkel, szekrény. És benne Ö1 fekvőhely — hat embernek. — Ahány a gyerek, annyi a gond is. Muszáj dolgozni... Reggel négytől déli tizenkettőig a munkahelyen, aztán otthon, este tízig, tizenegyig. A szél az ablakon túl már vijjogva dühöng. — Az uram egyre többet elmarad és olyankor ittasan jön haza. Azt mondja, kibírhatatlan itthon. Megértem... ha valamit szól, én ordítok, kiabálok vele. Nekem is szűk a lakás, meg kibírhatatlan ... És akkor igyák én is? Azt a gyerekektől veszi el az ember, én meg arra nem vagyok képes. Élni kell, szépen. Felnőnek a gyerekek mind és emberek lesznek... □ |Z erestem az asszonyt, aki levelet írt. („Nagyon kérem, ha eszébe jutna a levelemből írni, azt név nélkül tegye. Nem szeretném, ha valaki szánna, vagy kinevetne, azért...”) Kerestem az asz- szonyt, aki levelet írt. Őszi estén olvastam kuszán papírra vetett sorait. Egy belső hang olvasta az egyszerű mondatokat, s odakinn erősödve, vijjogva zúgott, kavargóit az éjszaka leplét hasogató szél Kerestem az asszonyt, akinek nevét szerettem volna ez írás alá jegyeznie Csak idegenekkel tudtam beszélni. Az asszonyról mind csali azt mondták: erőst Igen: erős asszony. Erős, mint az élét... Pataky Dezső — ... Emlékszem, egyszer sétálni vittem az én két csöppe- met. Rozália búcsúját tartották. A temetőnél sok sátor, játékokkal, csecsebecse holmikkal. Azt kérdezem a kislányomtól: mit vegyek neked, csillagom? Hároméves volt a szívem, azt hittem, valami játékot kér, babát, kis ágyat... „Vegyél nekem, apukát...!” Felépítettem magamban egy más világot, mint korábbi életem volt Ebben a világban nem ismertem férfit, s azt hittem, ez a jó csak a számomra. Akkor az a világ kihullt belőlem ... A szobor egyszerre alaktalanná válik. A homályba olvad. — Megismerkedtem egy férfival, aki az uram most is... Szerette a két gyereket, a nem tőle valót nevet is adott nekik, a saját nevét hogy még ez sem emlékeztessen korábbi rossz életemre, amely ahhoz a másik névhez kötődött... Jól éltünk, csak a lakás volt a gondunk ... Eltelt egy év, s a mi családunk új jövevénnyel szaporodott. Olyan angyali kislányunk lett, amilyen csak a mesében van. Dehogyis gondoltam arra, nem szülöm meg! Olyan hálás szerelemmel szerettem az uramat, hogy a gyereket tőle meg nem tagadtam volna... Szél zúg át a keskeny udvaron. — ... Még egészen pici volt a lánykánk, mikor észrevettem, jön a negyedik gyerek. Orvoshoz n«n mehettem, azzal elkéstem. Az uram ugrált a boldogságtól, amikor megtudta a hírt: fiú lett a negyedik. Gyöngyösnek az új, tizenhat tantermes általános iskola úgy kell, mint egy falat kenyér, — az ismert mondással élve. A pillanatnyi helyzet azonban nem sokkal biztat, mert ugyan van anyag elegendő, lenne munkás is, de az új iskola falain csak öt kőműves dolgozott, amikor ott jártam. — Mi van a kőművesekkel? — kérdeztem Bendiák István művezetőt. — Szabadságon vannak? — Átmentek a 19-es és a 20- as épületre. Ezt az utasítást kaptam. — Mennyi ideje? — Három hete már. — És? — Dolgozgatunk. öt kőműves a falakon, hat kubikos az alapozáson dolgozik, szinte üres az építkezés. Az új épületnek még csak az egyik szárnya, az egy emeletes rész ért el a tető magasságáig, a másik szárnynak a földszinti része készült el, folytatásában a központi fűtés kapcsoló helyiségének földmunkáján dolgoznak, a tornateremnek pedig az alapozáshoz fogtak hozzá a kubikosok, aztán itt abbamaradt a munka. Mennyi munkás kel! ? Pedig négymillió forint értéket kell beépíteni a terv szerint ebben az évben, gyakorlatilag, tető alá kell hozni az épületet. Ha ezt nem sikerül elérni a téli időszakban nem tudnak dolgozni. Öf ember a foEekcm Elkészül-e határidőre a gyöngyösi új iskola? Az új lakótelep építkezése szinte kizárólag a Hajdú-brigád feladata. Komplex-brigád az övék. A létszámmal nincs náluk baj. — Egyelőre a két lakóházon dolgozunk — mondja Hajdú György brigádvezető. — Ezt a két épületet kaptuk meg még az idei feladatokhoz. A határidő pedig sürget — De itt van az iskola is. — Mennyi munkás kell? — kérdi magabiztosan a brigádvezető. — Tíz — válaszol Bendiák István. — Mikor jönnek ide vissza az iskolához? — kérdezem Hajdú Györgyöt. — Ügy három hét múlva. Akkorra felszabadulnak az emberek a két lakóépületnél. Hiába, annak a határideje itt van a nyakunkon. A feladatunknak pedig eleget akrunk tenni. Ügy látszik, mégsem olyan reménytelen a helyzet, mint amilyennek az első percekben tűnik. De a bizonyosság még nem teljes, noha Antal Béla, technikus, építésvezető-helyettes is úgy nyilatkozott, hogy a tizenhat tantermes általános iskola a tervben megszabott határidőre elkészül, az idei négymilliós részfeladatot is teljesítik, ezt nyugodt lelkiismerettel mondhatja. Optimizmus — félig Halmóczki Lajos főművezető azzal kezdi a beszélgetést, hogy ő már hat iskolát épített eddig, mind a hatot időben átadta, most sem lesz hiba. Június a műszaki átadás ideje. A főművezető ugyan bizakodó hangon kezdte a beszélgetést, de a határozót ígéretet nem tudtam kicsalni tőle. — Mi akadályozza, a gyorsabb munkát? firtatom a dolgot. — A létszámhiány. Bár ez csak átmeneti. Oda jutunk el, ahol kezdtük: a Hajdú brigádban teljes a létszám, de most a két lakóépületre összpontosították az erőket. Az sürgős. — Jó, ezt értem — ellenkezem tovább. — A bányászok munkásszállója mégis szépen halad, pedig ott is a jövő év szeptembere a határidő. Hetek alatt felhúztak néhány emeletet. — Az más — kapom a választ. Aztán még annyit a további kérdésekre, hogy a munkás- szálló nem az ő területük. Kétségtelen, az épülő szálló közvetlenül a vállalat központja mellett található, jobban szem előtt van. Talán ez is közrejátszik? Ne firtassuk. Ha nem az utolsó negyedév következne, az őszi esőzések ideje, az új iskola építkezése, az építés üteme egyáltalán nem lenne kétséges, nem váltana ki belőlem aggályoskodást. De így? Bízunk az építőkben Az biztos, akárhány érdekelt dolgozóval beszéltem^ mind állította, hogy nem lesz baj. Végeredményben ők tudják. Egy tény, ha van nagyon fontos feladat Gyöngyösön, az pillanatnyilag az iskola építése. Jövő szeptemberben az új iskolának működnie kell, mert ha két évvel ezelőtt készült volna el, már akkor is későn lett volna, olyan magas a városban az egy tanteremre jutó tanulók átlaga. Ezzel mgyarázható a közvélemény fokozott érdeklődése az iskolaépítkezés iránt, és ez természetes is. Nyugodtan mondhatjuk, minden szem az építőkre irányul. Ennyi „társadalmi ellenőr” még egy építkezésre sein jutott. Mi pedig nesrn tehetünk mást. bízunk az építő kijelentéseiben, amely szerint nem lesz baj. Majd meglátjuk. G. Molnár Ferenc Az „idősebb hölgyek nyara” itán hirtelen váltott hidegszelesre az idő. Az éjszakák itán, reggelenként már párásak a szobák ablakainak üveg- szemei; s ha napjában a fel- lők mögül előmerészkedik is a lap, sugarai már nem cirógatlak. A szekrények mélyéről ígyre több meleg holmi kerül :lő. Egyszóval: igazi ősz van! azt vártuk, hogy elkészüljön... De hiszen éppen ez az— — hirtelen elhallgatott... — Folytassa, mit akart mondani? — biztatta a tiszt — Azt, hogy ... Lábas meg Faragó összeverekedtek, Faragó követelt valami kétszázötven forint adósságot, Lábas gazembernek nevezte, és kapott egy pofont. Erre egymásnak rontottak, és Lábas azt kiabálta, hogy megöli — sorolta most már valamivel nyu- godtabban Ákos, majd hirtelen gondolatot váltott. — Ja, és a Nagy Andris. Az is agyon akarta csapni. — Ki az a Nagy Andris? — Az ... Az a hülye — nyelt nagyot Ákos. — Dilis... — bizonygatta. — Lehet, hogy egyáltalán nem is olyan dilis. Honnan veszi maga, hogy a Nagy András honvéd hülye? — kérdezte Pikó furcsa hanglejtéssel. — Azt mondta, hogy ő ' a konyhatörzsfőnök, meg, hogy őrmester... — Én már azt is hallottam — szólt közbe a hadnagy —, hogy volt olyan katona, aki minden éjjel szándékosan bevizelt, csakhogy leszereljék. Pikó lopva hallgatásra intette a hadnagyot. — Azt akartam kérdezni.. — szűrte vontatottan a szavakat — ... no igen, hogy ki is ölte meg ezt a szerencsétlent? A katona a szája szélét rágta. — Nem tudom — felelte hosszú csend után. A válasz egyszerű volt, megfontolt, és ezért őszintének tűnt. k (Folytatjuk) lendült és görcsösen belekapaszkodott az asztallapba. Hallgatott. — Miért nem felel? — kérdezte a százados. — Nem tudom...’ El sem tudom képzelni... — dadogta a katona. — Ide hallgasson, Ákos — állt fel a tiszt az asztal mellől. — Mondjon el mindent, amit tud. Olyan dolgokat is, amelyeket nem talál lényegesnek. Ezt nemcsak elvárjuk, hanem kötelessége is. Majd segítünk. Mikor mentek be a fotólaboratóriumba? — Ügy hét óra felé — váladerítéséhez, de Pikó a tettre- készség, az ambíció nyomát sem mutatta. Mélységesen megbotránkoztatták a történtek, egyelőre nem tudott úrrá lenni megdöbbenésén. Bárhogy is igyekezett figyelmét a fő és mellékes körülmények csoportosítására összpontosítani, gondolatai egyre csak elkalandoztak. Meggyőződése volt, hogy súlyos felelősség terheli a kollektívát, a közvetlen parancsnokokat és munkatársakat. Ilyen nem fordulhat elő a hadseregben, hogy egyik katona megölje a másikat. Ez ellentmond összes nevelési elveinknek, gyakorlati tevékenységünk jól kipróbált és bevált szokásaink mellett ez teljes képtelenség. Éppen ezért — állapította meg magában —. minthogy a megtörtént eset abnormális és egyedülálló, csak abnormális ember követhette el, vagy pedig a tett oka tartozik az egészen különleges tényezők kategóriájába. Pikó százados gondterhelten sóhajtott, és nyomozótársaira nézett. Megpróbálta az arcukról leolvasni véleményüket. A szobában csend volt. Pikó ujjai elengedték a töltőtollat. — Kezdjük! — mondta röviden, majd hozzátette: Jegyezel. A speciális alakulat katonái igencsak elcsodálkoztak, amikor a szokásosnál egy órával korábban rendelték el a takaródét. A laboratórium folyosója elé őrt állítottak. Előbb csak suttogva, szájról szájra járt a hír, de rövid időn belül mindenki meg volt győződve róla, hogy az éjszaka riadó lesz. Mi másért lenne ez a szokatlan napirend-változás. A parancsnoki épület néhány ablakából világosság áradt. Az épület előtt két személygépkocsi állt, majd kisvártatva még egy érkezett. A laktanya elcsendesedett, csak a kapuőr lépteit visszhangozták a rideg falak. Valahol egy őrkutya vonított. A kihallgatás elkezdődött. Pikó László százados, a nyomozás vezetésével megbízott tiszt gyakorlatában ez volt az első gyilkossági ügy. Lehet, hogy más körülmények között, más helyeken minden nyomozó lelkesedéssel fogott volna e látszólag egyszerű rejtély felPikó a katona szemébe nézett, szája idegesen megrándult. Alig hallható hangon kérdezte: — Ki ölte meg Faragót? Ákos megingott. Keze előreszolt a katona és mereven az asztallapra tekintett. — Hol tartózkodtak hét óra előtt? — A KISZ-klubban. Lábas egy szivardobozt politúrozott,
