Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-30 / 256. szám
ROSSY KAROLY: “I Segítettem egy felebarátomon retném megkérdezni a környéken lakók nevében: Miért nincs kivilágítva a Petőfi tér? A panaszt ismét Lakatos Lászlóhoz továbbítottuk. — Jogos a kérdés. A régi világítási hálózatot nyáron a vihar letépte. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy különben is már elavult, korszerűtlen volt, hiszen a vezetékek a fákra voltak felkötve. Még jó, hogy baleset nem történt belőle. A Petőfi tér nagyon forgalmas hely. Sokan látogatják a strandot, az uszodát. Azon nem lehet vita, hogy szükség van-e a kivilágítására, de hogy ez mikor és hogyan történik meg, az nem tőlünk függ Ha a városi tanács megrendeli, akkor megcsináljuk ... Angyal Olga, az Egri Városi Tanács építési osztályának munkatársa; — Higanygőz-lámpákkal világítjuk ki a Petőfi teret. A terv elkészült, megtárgyaltuk az ÉMÁSZ-szal, így még ebben az évben elkészül az új világítási hálózat, s megszűnik a sötét a Petőfi téren ... Tehát nem lesz több áramszünet a Baktai úton, és kivilágítják a Petőfi teret is ... — koós — líjtípusú bútorok A bútorgyárak és a kereskedelem képviselői kiválasztották azokat a bútortípusokat, amelyeket jövőre mint újdonságot hoznak forgalomba. Az előző években általában 2—3 új lakószoba-garnitúrával gyarapodott a Könnyűipari Minisztériumhoz tartozó gyárak választéka, ez évben azonban a gyártmányfejlesztés sokkal erőteljesebb volt. Az újtípusú lakószoba-garnitúrák közül tízet fogadtak el, ebből öt a már ismert típusok, a Varia, a Hangulat, a Panni-fal továbbfejlesztett változata lesz. A bútorgyárak megkezdték az új gyártmányok első sorozatainak készítését, ezek a sorozatok általában 100—100 garnitúrából állnak, jövőre azon ban a legtöbb újdonságból 1000 —1000 garnitúrát bocsátanak tí. / vezetékeket. Ezért volt áramszünet az ideg- és elmeosztályon. Azt még megemlítem, hogy az áramszünet időpontjáról ajánlott levélben értesítettük a fogyasztókat, így az ideg- és elmeosztályt is. Ä felújítást befejeztük, így ha valami, előre nem látott műszaki hiba nem következik be, akkor nem lesz több áramszünet a Baktai úton ... A másik panaszos levél ugyancsak az ÉMÁSZ-nak érkezett. Szabó Jánosné egri olvasónk a következőket írja: — Kérem, hogy egy este szíveskedjenek elsétálni a Petőfi térre. Sokan járunk arra, illetve csak járnánk. Mert nagyon kellemetlen azon a sötét, fáktól árnyékolt úton járni. Azt szeDr. Csekey László kórházi főorvos a Baktai úti ideg- és elmeosztály betegei nevében fordult panaszos levelével szerkesztőségünkhöz, mert ahogyan írja, az ÉMÁSZ az utóbbi időben sorozatosan lekapcsolta az áramot a kórházról... — Hogy mit jelent az áramszünet olyan kórházi osztályon — írja a levélben ahol a vízszolgáltatás, a fűtés, a gyógyítás a villamos energiától függ ... majd azzal zárja levelét: — Szeretnénk az ÉMÁSZ-t megkérdezni: lehetne-e egy kicsit kevesebb az áramszünetek száma? Lakatos László, az ÉMÁSZ egri üzemének vezetője: — Az említett útszakaszon hálózatfelújítást végeztünk, szükség volt áramlalanítani a Nem lesz több áramszünet, kivilágítják a Petőfi teret... Egri panaszos levelek nyomában dók? Dehogy nem. Végtére te ők arra vállalkoznak többek között, hogy termelési tervüket túlteljesítik, a termelékenységüket emelik, csökkentik a kiadásokat, mindezzel a vállalat, a ktsz gazdasági feladatainak teljesítését segítik. Sőt, jobban segítik, mint a többi munkatársuk. Munka versenyben vannak ők is, de az 6 versenyük annyival több, amennyivel többet tesznek a gazdasági kötelességeken: még műveltebbekké akarnak válni, még több pozitív jellemvonást akarnak kialakítani magukban. /gazdasági eredményeik ^ után tehát a jutalmat megérdemlik éppen úgy, mint mások. Csak azért nem jutalmazni őket, mert szocialista brigád címet szeretnének elnyerni, ez egyszerűen igazságtalanság lenne. De fordítva is igaz: a szocialista erkölcsi tulajdonságok kimunkálására is törő brigádtagok cselekvésének rugója nem lehet a jutalomra való törekvés csupán. Példaadás egyfelől, anyagiasság másfelől: nem fér meg egymással. A jutalom csak következmény lehet és nem cél. A sorrendiség ebben az esetben, a teljesítmény és a jutalom viszonyában nem egyszerűen csak időbeni egymásutánt jelöl, hanem erkölcsi tartalmat is. Miután a szocialista brigád- mozgalom ma már betört azokra a helyekre is, ahol eddig még csak a kívülállók érdektelenségével figyelték alakulását, szükségesnek tartottuk a valóság szülte példák nyomán megjegyzéseinket elmondani. G. Molnár Ferenc lenszolgáltatás nélkül elvégezte a tető kijavítását. A Mátra Fehémeműkészítő Ktsz szocialista brigádja az V. számú Általános Iskola I/A osztálya részére készített anyagi érdektől mentesen nagy számú iskolai segédeszközt. A munkát szabad idej ükben végezték el, kimondottan azért, mert segíteni akartak. Az utóbbi esetben is szövetkezeten belül dolgozó brigádról beszéltünk, az előző példa pedig éppen olyan -kis vállalat életéből való, mint amilyen a Ruházati Ipari Vállalat. Tehát nem lehet olyan különbséget sem tenni, bár ez szinte kínálja magát, hogy a ktsz-eknél, a kis vállalatoknál még az öntudat nincs olyan szinten, mint a nagy üzemekben. Mennyivel könnyebb lenne így leegyszerűsíteni a kérdést. De hát akkor honnan közelítsünk a megoldáshoz? Mint mindig, most is a valóságból. Ne titkoljuk el, hogy az anyagiasság olykor még helyet cserél nálunk az anyagi érdekeltséggel. Ha az egy embernél szót emelünk ez ellen a szemlélet ellen, mennyivel inkább meg kell ezt tennünk a szocialista cimért küzdő brigádoknál. Hiszen ők lényegében arra vállalkoztak, hogy az általánosan kialakult követelményeken túl olyan többletet nyújtsanak munkájukban, magatartásukban, jellemvonásaikban, amivel társaiknak példát adhatnak Ez a mindenben több a lényeg. Éppen az említett követelmény miatt válik még kirívóbbá, még disszonánsabbá az anyagiasságot kifejező hang. Akkor hát a teljesített vállalások után nem is kaphatnak jutalmat a szocialista brigáA z alkalomhoz illő, ünne- pi hangulat érződött a kis helyiségben, ahol a Ruházati Ipari Vállalat első szocialista címért küzdő brigádjának megalakulása zajlott. Már majdnem az utolsó mondatok hangzottak el, amikor a brigád egyik tagja, elég vidám hanglejtéssel, félig tréfásan megjegyezte: — Aztán jutalom is legyen! A vállalat igazgatója rövid szünet után csak ennyit mondott: — Majd meglátjuk. Még egy példát ehhez, a Kékes Általános Ruházati Ktsz életéből. Ebben a szövetkezetben, már amennyire annak lehet nevezni; hagyománya van a szocialista brigádmozgalomnak. Ugyanis egyetlen olyan brigádjuk dolgozik, amelyik évek óta kitart a célkitűzések mellett, ők is javító munkát végeznek. A velük együtt indult, illetve az utánuk szervezett, hasonló feladatok teljesítésére vállalkozott brigádok felhagytak a versennyel. A lemorzsolódás okai között ott szerepelt az anyagi elismerés hiánya is. A két azonos jellegű fordulat, amely térben és időben teljesen elválasztható egymástól, arra int bennünket, hogy bizonyos jelenségekre felfigyeljünk, a szükséges következtetéseket elvégezzük. Feltehetjük a kérdést: az anyagiasság jellemzi a szocialista brigádmozgalmat? A válasz túlságosan könnyű. Egyáltalán nem ismertetőjegye a mozgalomnak az anyagiasság. Példák sora bizonyítja a megállapításunk igazát. A Mátravidéki Sütőipari Vállalatnál az egyik szocialista brigád minden elDe jutalmat is! A közlekedési baleseteket nem a gépek, hanem az emberek okozzák A közlekedési balesetek, a sebesülések és halálozások száma, az okozott vagyoni kár állandó növekedést mutat megyénkben. Ez a helyzet ismét időszerűvé teszi a kérdést: Vajon tétlenül kell-e néznünk, hogy a közlekedés továbbra is büntetlenül szedhesse áldozatait? Vajon a sebesültek, a halottak, a sorozatos gyermekbalesetek csakugyan a technikai haladás szükségszerű kísérő jelenségei, ami ellen minden védekezésünk hiábavaló lenne? Bele kell-e nyugodnunk abba, hogy a járművek szaporodása, közútaink állapota szükségképpen a balesetek számának növekedéséhez vezessen? A bűnüldöző szervek beható vizsgálatok után kétségtelenül megállapították, hogy a közlekedési balesetek közel 90 százalékát a legalapvetőbb közlekedési szabályok megszegése okozza. A műszaki hibák alig 10 százalékát teszik ki a baleseteknek. Ebből következik, hogy ha a közlekedésben részt vevő emberek a legelemibb szabályokat betartanák, úgy a közlekedési balestek legna- gyob része elkerülhető lenne. Ebből viszont logikusan következik, hogy a közlekedés biztonsága, kizárólag csak az emberek magatartásának megváltoztatásával érhető el. Semmiféle műszaki újítással, nagyvonalú útépítéssel nem érhetjük el azt az eredményt, amit az emberek helyes közlekedési magatartása jelent a baleset elleni küzdelemben. Utcáinkon, útjainkon — bátran lehet állítani — általános zűrzavar uralkodik. Ezért azonban nem a gépek, hanem az ember a felelős. Az ember, aki a gépeket használja és vezeti. Éveken át tartó gondos vizsgálat, a baleseti iratok áttanulmányozása során meg kell állapítani, hogy a legtöbb közlekedési balesetet nem az úgynevezett „közúti haramiák”, sem pedig a „notórius balesetokozók” követik el. Még kevésbé a fiatal, gyakorlatlan gépjárművezetők, vagy az idősebb korosztály tagjai. A megyénkben felelősségre vont személyek közül elenyésző a visszaeső bűnözők száma. Kik okozzák akkor a balesetek nagy többségét? Pontosan azok az úgynevezett „korrekt” vezetők, akik alkalomadtán meg szoktak engedni maguknak egy-egy kockázatosabb hajtási módozatot, ami szerintük csak a terhes és felesleges közlekedési szabályoktól való ártalmatlan elhajlást jelenti csupán. Éppen ez a kockázatos hajtási mód terheli meg a közFehér Jóska a szomszédom. Egyáltalán nem vagyunk jóban. Annyi az egész, hogy udvariasan köszöntjük egymást. Asszonyaink ugyanúgy. A legtöbb, hogy néha megeresztünk egy-egy megjegyzést az időjárásról. Amikor meleg van, egy kis hűvösséget kívánunk. Ha hideg van, sóhajtozva emlegetjük a nyári hőséget. Hát ez nem barátság, csak éppen száraz ismeretség. Fehérék nem barátkozó emberek. Mi is jól megvagyunk a magunk vackán. Ma reggel a szomszéd puhán, barátságosan megkopogtatta az ablakunkat. Még hevertünk. Gyorsan kifordultam az ágyból. Papucsban odacsattogtam az ablakhoz. Hangját nem hallottam, csak azt láttam, hogy a szája jár. De hogy mit mond, azt nem értettem.- Kitártam az ablakot. — Kedves szomszéd! Ne haragudjon, de nagy szívességet kérek! A bejelentésre nagyot nyeltem. Elkészültem arra. hogy nem is éppen kis dolog, amit kér. Egyszerű szívességért senki sem jelentkezik a kora reggeli órákban. Főként nem ilyen kenetes hangon. — Ajaj! — gondoltam magamban. — Tegnap kaptam fizetést. Még a pénz ott van az asztalon, ahogyan letettem amikor hazaértem. Tizennyolc ropogós százas és még valami aprópénz. Uramfia, ha ennek valami családi baja van. Talán éppen betegség és a föld alól is pénz kell orvosra, patikára. Valami különösen drága gyógyszerre. Az sem kizárt, hogy valamit vásároltak és a vételár ma reggel pontosan háromnegyed hétkor esedékes. A szomszéd nem tudta összehozni az ösz- szeget. Most kénytelen kölcsönért folyamodni. Nem restell olyan emberhez fordulni, aki tőle soha semmiféle szívességet nem kért. Mert az ilyen dolgokban a kölcsönösség a döntő. Én kérek kölcsön, visszaadom. A legközelebbi alkalommal ő fordul hozzám hasonló kéréssel. Nem térhetek ki a kérés teljesítése elől. Ilyen azonban nálunk nincs. Egy huncut vasat nem kértem tőle soha. Ezért nem is vagyok vele szemben lekötelezett. Ebből következik, hogy , akármit kér, kereken elutasi- • tóm. — Nincs nekem, kérem, j pénzem. Ugyan, hogy is lenne. ' Igaz, hogy tegnap fizetési nap '■ volt a vállalatunknál. A fizut ■ azonban már elosztottuk. Ep- l pen csak annyit hagytunk meg, amennyi egész hónapon keresztül a napi kiadásokra ele■ gendő. — Sajnálom, uram, nem '■ foglalkozom kölcsönökkel. '■ Hallgatólagos megállapodá- ’ som van az OTP vezetőjével. ö nem üti bele az orrát az én ' beruházási előadói munkakörömbe, én pedig viszonossági alapon nem adok kölcsönt. Tessék talán közvetlenül Szirmúk Bendegúzhoz, az OTP fiókvezetőjéhez fordulni. Vagy ad, vagy nem ad. En azonban tessék megérteni, nem tudok adni, de különben sem adnék. Mert amit az ember nagy nehezen összegürizik, az kell a családnak. Különben is ajánlom magamat. Az egész dolog nem érdekel. Ez viharzott keresztül gondolataimon, amíg a szomszéddal szemközt néztem. Elkészültem a leghatározottabb fellépésre. Szépen, finoman odamondom neki, de ha kell, tudok kemény is lenni. — Hagyjon, kérem, békén, még szundizni akarok egy félórát. A szomszéd nekirugaszkodott a kérésnek. — Kedves szomszéd! Csak egy szál gyufát kérek. A feleségem tegnap elfelejtett gyufát vásárolni. Az öngyújtómból kifogyott a kő. Csak egyetlen szál gyufát kérek. Rá akarok gyújtani. Felsóhajtottam. Rámosolyogtam. — Nagyon szívesen, kedves szomszéd. Az éjjeli- szekrényhez rohantam. Egész csomag gyufát hoztam és a markába nyomtam. — Csak egy szálat, kérem. Csak egy szálat! — húzogatta ki a doboz végét, hogy egy szál gyufát kihalásszon. — Tessék .hagyni! Szóra sem érdemes. Fejbólintással megköszönte. Elsietett. Becsuktam az ablakot. Azzal a jó érzéssel húztam, magamra a paplant, hogy segítettem egy felebarátomon. ban csak akkor szoktak beavatkozni, amikor már a szabálysértés balesethez vezetett. Nem lenne-e sokkal célszerűbb, ha ez a beavatkozás még a sebesülések és halálesetek megtörténte előtt következne be? A közlekedési utak ellenőrzése ma még nem kielégítő Már pedig a közlekedési balesetek megelőzésének épper ez az egyik szükségszerű előfeltétele. Ma még ritkán fenyegeti büntetés azokat, akik túllépik a megengedett sebességet szabálytalanul előznek, nerr adják meg az elsőbbséget vagy esetleg áthajtanak a biz tonsági vonalon — kivéve, h£ balesetet okoztak. Ezért a köz lekedési balesetelhárítási szer vek is csak akkor tudnak megküzdeni feladatukkal, ha szigo rúbban ellenőrzik a közieke dést, gyakrabban felelősségű vonják azokat, akik vétenek i szabályok ellen, és súlyosabl lesz a büntetés mértéke is. A felvilágosító, nevelő mun ka további szorgalmazása mel lett ezek azok a leghatékonyabl eszközök, amelyek alkalmazá sától a közlekedési balesetei számának csökkenését remél hét j ük. Számos külföldi állam közle kedési helyzetének tanulmá nyozása is bizonyítja, hogy : közlekedés fokozott, álland( szigorú ellenőrzése, a helyszín bírságolások, a példás bünteté sek, különösen a jogosítványol bevonása nagyon hatékony esz köznek bizonyul. Ezekben : külföldi államokban a közle kedési rendészet állományá nak növelésével, az állandc rendszeres ellenőrzéssel, i gyors és szigorú büntetőeljárá sokkal, valamint a jogosítvá nyok bevonásával elérték azt amit nálunk az egyszerű rend őri figyelmeztetésekkel és : felvilágosító nevelő munkává eddig még nem sikerült elérni A közlekedési rendőrsé! rendszeres ellenőrzését, a kü lönböző felelősségre vonásoka nem szabad úgy tekinteni, hog; azzal korlátozzák az emberei személyes szabadságát. Hiszer gyalogosok és gépjárművezetői milyen gyakran visszaélnek ez zel a személyes szabadsággal És ez a visszaélés mily gyak ran vezet súlyos és tragiku: balesetekhez. Mindebből le kell vonni ; megfelelő következtetéseket éppen az emberek érdekében a közlekedés rendjének, a köz lekedés biztonságának érdeké ben határozottabb intézkedésekre van szükség. Dr. Gyulay László, megyei főügyész lekedést, és ezzel tipikus baleseti veszélyt idéz elő. Meg kell állapítani azt is, hogy ezek a „becsületes” gépjárművezetők szándékos*«! vétenek a törvényes rend ellen. A közlekedési szabályok megszegése és a közúti forgalom előírásának be nem tartása olyan bűncselekmény, amely ma már tömegjelenséggé vált. Azoktól az emberektől, akik a közlekedési szabályok ellen gyakran vétenek, távol áll annak a gondolata is, hogy más bűncselekményt kövessenek el. Az ilyen emberek gyakran úgy gondolkoznak, hogy a közúti forgalom előírásainak, szabályainak megszegése egyáltalában nem is tartozik a bűncselekmények közé. Mi mással lehelne magyarázni azt a szomorú tényt, hogy nincs a napnak olyan órája, amelyben meg ne sértenék a törvényes rendelkezéseket a közismert szabályokat, vagy hogy meg ne kísérelnének olyan kockázatos hajtási módszereket, amelyek közlekedési balesethez vezetnek. Ma már a közlekedési balesetek csaknem annyi halálos és súlyos sérülést eredményező áldozatot követelnek, mint régebben egyes^súlyos, járványos beteségek. Ha elgondokozunk azon, hogy ezt a nagy veszteséget —, amelyet a sérülések, rongálások, halálos esetek következtében kiesett munkáskezek okoznak —, nem valami természeti katasztrófa okozza, hanem az általános fegyelmezetlenség — úgy nehezen érthető, miért nem történnek komolyabb erőfeszítések és eredményesebb intézkedések annak érdekében, hogy ez a súlyos csapás a legrövidebb időn belül megszüntethető legyen? Sajnos a hatóságok, az egyesületek, a sajtó, rádió és televízió, valamint az országszerte sok-sok felvilágosító előadás, oktatás, szemléltető plakátok minden eddigi erőfeszítése — amely a fegyelmezettebb közlekedési magatartás kialakítására és a közlekedési szabályok pontos betartására hívja fel a figyelmet — nem hozta meg a kívánt eredményt. Így nem marad más hátra, mint a szigorú büntetések alkalmazása. Mindaddig, amíg a gépjármű- vezetőknek nem kell attól tartaniuk, hogy bűnös magatartásuk miatt lényegesen súlyosabb büntetésben részesülhetnek, csöppet sem csodálkozhatunk azon, hogy ilyen gyakoriak a balesetek. A hatóságok általá-
