Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-30 / 256. szám

A ÍVÉPTÖMEGEK MŰVÉSZETE A SZOVJET FILMNAPOK ELÉ A bervai lahóielep panasza Hús és tej: hűtőszekrény-probléma A vádra válaszoltak az illetékes tanúk ELHANGZOTT A VAD (a Fi­nomszerelvénygvár és szerkesz­tőségünk közös ankétjén): rossz az V-ös lakótelep, (vagy ahogy mindenki nevezi Eger­ben, a bervai telep) kenyér-, tej-, hentesáru- és húsellátása. „Megidéztünk” három illeté­kes tanút, akik a következő kérdésekre válaszoltak: 1. Mi a helyzet a kenyér mi­nőségével? 2. Miért nincs elegendő hen­tesáru? 3. Mi a probléma a tejellá­tással? 4. Honnan szerezhetik be a telep lakód a húst? Pál Jenőné, a bervai telep árudájának vezetője: — A kenyér minősége másfél hét éta megjavult. Jelenleg semmi panaszunk nem lehet. Azelőtt bizony lapos, sokszor 12 órás kenyeret szállítottak nekünk, főleg az éjszakai sü­tést — Több hentesáru fogyna, ha küldenének, de egy héten egy­szer, szerdán kapunk csak friss árut Már rendelni sem annyit rendelek, mint ameny- nyit kellene, mert a hűtőszek­rény rossz, megromlik benne az áru. Szűkre szabott rendelé­sünket sem teljesítik^ hanem kevesebbet küldenek. — Nem egyenletesen vásá­rolják a tejet a telep lakói. Egyik nap többet, a másik nap sokkal kevesebbet. Ezért sok­szor rajtunk maradt és meg­romlott a tej, máskor pedig nem bizonyult elegendőnek, amikor kevesebbet rendeltem. Megint csak egy jó hűtőszek­rény hiányzik, ahol elállhatna az egyik napról kimaradt pasz- törizált tej. Jó hűtőszekrény esetén sokkal több pasztőr-te- jet rendelhetnék. A Finomszerelvénygyár terü­letén van egy hentesüzlet. Matuz József, a telep gond­noka: — AZELŐTT SEM VOLT olyan rossz a kenyér,' az embe­rek nem mindig mondanak va­lót. — A hentesáru- és a hűtő­szekrény-probléma szorosan összefügg. — A tejnél nem vettem ész­re különösebb gondot. — Húst csak a gyér területén lévő árudában lehet kapni. Bohus István, a telep lakóbi­zottsági elnöke: Matuz József: A hűtőgép­probléma megoldása. Bohus István: Hűtőgép, hű­tőgép, hűtőgép ... esetleg több­ször szállíthatnának hentes­árut. S mi a véleménye a megyei élelmiszer KISKER egri kiren­deltségének? Székmány Kálmánné, általá­nos ügyintéző: Ha későn szál­lítják a kenyeret, akkor jegy­zőkönyvezzék és mi kötbért kö­vetelünk a sütőipartól. Bizo­nyára megjavul a szállítás, sen­ki sem szeret kötbért fizetni. — Nem tudom, hogy a gyön­gyösi központ illetékesei tud- nak-e biztosítani új hűtőszek­rényt. Kérni kell ennek beszer­zését Gyöngyöstől. — Ha a rendelt mennyiségnél kevesebb hentesárut szállíta­nak, szintén reklamálni kell jegyzőkönyvileg. Eddig ezt mi nem is tudtuk. Nincs joga a vá­góhídnak kevesebbet szállítani, mint amennyit az üzlet kíván. — Nem hiszem, hogy nincs elegendő hús a gyártelepi búfr- üzletben. ★ A KENYÉR ELLEN mär nincs kifogás több napja. A tej- és a hentesáru-problé­mát egy új hűtőszekrény meg­oldaná A hús? Különösebb nehézsé­geket senki nem említett. S mivel a telep messze esik Egertől, talán a közlekedés ja­vítása is segíthetne a bevásár­lás gondjain, mert egy lakóte­lepen minden egyes árucikk úgysem lesz kapható. Berkovits György A kegyelet ünnepén : sz. MIHÁLY : ♦Ti EEET Ügyelve, hogy a köpenye ta­karja, átnyúlt a sínen, és ke­resgélni kezdte az előkészített helyet. Az üreget befújta a hó. Ügyetlen, kapkodó mozdula­tokkal kaparta ki a havat a talpfa mellől és végre rátalált a kis fészekre. Belehelyezte a dobozt, és nagyot sóhajtva fel­egyenesedett. Elindult a felül­járóhoz. Azonnal ráismert a megjelölt oszlopra. Előkotorta zsebéből a krétát, gyorsan fel­rajzolta az illetlen figurát az az Ifjúsági Színházban elját­szott szerepei közül A kőszívű ember fiai Plankenhorst Edit­jére és a Noszthy fiú esete Tóth Marijára emlékezik. Kö­vetkező állomásaként a Falu­színház, majd a pécsi három év következett. „Annyi szere­pet játszottam ott, hogy nehéz az emlékezésA Vígszínház­ban a Lysistrateban játszott, majd Kaposvárra került, on­nan érkezett Egerbe. — Leg­kedvesebb szerepem a Szent- ivánéji álom Puck-ja és a Tóth Mari volt. Szeretnék izgalmas, modern karakterszerepeket kapni. Azt még nem tudom mit fogok játszani Egerben. Nem is kérdezem, legyen min­dig meglepetés. A Gárdonyi Szíriházban Apáti Imre, Ódry Árpád, Góth Sándor, Rátkai Márton és Pá- ger Antal emlékével lép szín­padra először a Sirályban Po­lina szerepében. ★ Egy kicsit műsoron kívüli premierre készül a színház gár­dája. Vasárnap délelőtt bemu­tatják Jékely—Kocsár Mátyás király juhásza című zenés— táncos mesejátékot. Áldozatot vállalva próbaidőn túl, éjjel is próbálják a gyermekdarabot a színészek. Kozaróczy József rendező el­mondta, hogy a gyermekelő­adás speciális feladat: Igaz, „ugyanúgy kell játszani, csak jobban”. A gyerekek felfogó­képességéhez kell alkalmaz­kodni és egy kicsit az igazi mesékhez is. November 7-én és 14-én is játsszák a darabot, tájra is elviszik. ★ A Fehér Anna nagy utat járt már be vidéken. Lassan a huszadik tájelőadás felé kö­zeledik. Pénteken Salgótarján­ban, ma Kömlőn és vasárnap Karácsondon zárják egyelőre a darabbal a tájelőadások so­rát. ★ A színház szakszervezeti bi­zottságának kezdeményezésére hétfőn tartották az első klub­estet, ahol mintegy negyvenen gyűltek össze és hallgatták meg Kishont Jenő festőművészt, aki a modern festészetről tartott vitaindító előadást. Kiállította több festményét is. Az előadás után szenvedélyes és kötetlen vita kerekedett (—vits) Igazi priSbahangulat uralko­dott a Sirály pénteki színpad próbáján. Megérkezett Mis­kolcról Lendvai Ferenc igaz­gató, s végignézte a próbát Szinte előadás előtti izgalorr terjeszkedett a színpadra. A darab bemutatója eltolódott s Mágnás Miska hatalmas sikere mJatt, amelyet 7-én, 9-én, 10-ér és 11-én is előadnak. A Sirálj premierje november 12-ér lesz. Igaz, hogy 6-án díszelő­adás keretében a meghívotl közönség már láthatja a Cse- hov-darabot i ★ A Sirályban mutatkozik be az egrieknek. Szabó Ibi. Ahogy mondta hosszú színipályáján „eljátszottam minden szépet és jót, amit külső adottságaim le­hetővé tettek”. Már két és fél éves korában színpadra lépett. Ö és Ruttkay Éva „látták el” a fővárosi színpadok gyermek- szerepeit. A fővárosi operett­ben kezdett „felnőttként” szub- 1rett primadonna szerepekben. >,Jaj, de jó a habos sütemény” >— énekelte többek között__ a Fiatalság bolondságban. Később 18. Az N-i speciális katonai ala­kulat laktanyájának egyik el­hagyott zugában egy katona fényképet szorongatott gémbe- redett ujjai között. A fénykép­ről fehér prémgalléros télika­bátban, nagy fehér kucsmában, fekete hajú nő nézett a katoná­ra. Füléből cseresznye nagysá­gú gyöngy függött alá, mongo- los szemei csodálkozva néztek. Finom ívelésű, ideges orra alatt ruzstalan, fénylő ajkai kissé szétnyütak. A katona mélyet sóhajtott és gyufáért nyúlt a zsebébe. — Elégetlek... — sóhajtott. — Muszáj. Megcsókolta a képet, majd gyufát gyújtott és a papír alá tartotta. Nem ejtette a földre, a kép a tenyerében hamvadt el... Valter nyugtalanul fészkel ó- dött. Ezerszer elátkozta magát, amiért összeveszett az ottho­niakkal. Egyetlen, gondolat ha­tott rá megnyugtatóan: a vonat fél óra múlva befut az állo­másra, Újabb félórai gyaloglás — a laktanyában van. Akkor pedig . egészen másként fest minden. Oldalt kapta a fejét. A szom­széd ülésről, egy Magyar Ifjú­ság lapjai mögül éles szem­pár tapadt rá. — Figyelnek! — döbbent meg és hirtelen elhagyta az ereje. — Figyel... Minden energiáját összpon­tosítva, lassan az ablak felé fordult. — Nem vettem észre — gon­dolta. — Nem szabad észreven- nem. Valakit rám ragasztottak, hogy ellenőrizzék, végrehaj­tom-e a feladatot? Első fel­adat! Mi következik ■ az első után? Vagy a mi emberünk? Akkor szólna..-. Miért nem szól? Mintha valóban, ügynök lennék... Hiszen még módom sem volt jelenteni... Vagy ép­pen erről akarnak meggyőződ­ni? De akkor miért utazik ve­lem? Elég lenne egy telefon... Ez nem a mi emberünk. Ezt ők küldték... Végre kell hajtani, mert szagot vesznek. Nem sza­bad, hogy csalódjanak bennem. Végrehajtani, végrehajtani... és jelenteni — zakatolt a gon­dolat a fejében a vonatkerekek döccenésének ütemére. Az állomáson csalt néhányan szálltak le a vonatról, köztük a szúrós szemű újságos is, aki egyenesen a váróterembe sie­tett „Szóval, ők küldték...” gon­dolta Valter és körülnézett. Az állomás már üres volt, a vonat füstje a távoli domb mögül szállt az égnek. Bizonytalan léptekkel indult el a felüljárói irányába. Már messziről számolta a talpfá­kat ... öt... hét, nyolc, ki­lenc! Megállt, lehajolt és re­megő ujjakkal kibontotta a ci­pőfűzőjét. Lopva hátrapillan­tott. A váróterem ablakában ott állt a szúrós szemű ember. Egészen az üveghez nyomta az orrát, lágy figyelt. oszlopra. Kínos lassúsággal sé­tált el a legközelebbi sarokig* és miután befordult az utcába szinte futva indult a laktany* felé. {Folytatjalé Autobus az egri te A 4. számú Autóközlekedési Vállalat október 31-én, vasár­nap rendkívüli autóbuszjára­tokat indít Egerben, a Hatvani Temetőhöz. A Lenin úti vasúti bejárótól — a stadion, színház, a főisko­la megállóit érintve — dél­után fél kettőtől fél hatig órán­ként indul helyi járatú autó­busz. A járat visszafelé a te­mető Bacsó Béla úti kapujától íz járatok meíőkhöz indul délután kettőtől hatig, minden órában. A Kisasszony-temetőhöz a vonattól csatlakozik a 3. szá­mú helyi járat. Az autóbusz 9.55, 12.20, és 15.15 órakor in­dul. Visszafelé pedig 14.50, 16.30, illetve 18.15 órakor a Pe­tőfi utca—Somogyi Béla utcai elágazástól, valamint a Baktai úti végállomásról. A járattal megközelíthető a Hatvani Te­mető is. v\\\\v\\\x\v\v\v\\xv\\\\vvv\\\\\\\v\vvvv\\v — A kenyér körülbelül négy nap óta megfelelő. Főleg a : szállítással van baj. Néha két óra. után sincs itt a kenyeres­kocsi, pedig akkor jönnek a ; munkából a dolgozók és szeret­nének vásárolni. Főleg szom­baton van probléma. — Hentesáruknál az egy hé­ten egyszeri szállítás kevés. — A hús bevásárlása nem azért nehéz, mert csak egy he­lyen kapható: a gyártelepen, hanem, mert az autóbuszok ahogy jönnek, pár perc vára­kozási idő után azonnal indul­nak vissza. Ennyi idő alatt nem tudja lebonyolítani a vásárlást az, aki a telepről bemegy a gyárba húst venni. Amikor hosszabb ideig várakoznak a buszok, akkor meg az üzlet nincs nyitva. Egy ötödik kérdés: Kellene-e még egy üzlet a telepre, vagy szükséges lenne-e a húsboltot a lakótelepre vinni? Pál Jenőné: Nem kell még egy üzlet, mert így is nehezen van meg a tervünk. Matuz József: Elég ez az üz­let. Nem lenne megoldás a hús­üzlet a telepen sem, mert a gyárnak nem ezer dolgozója van, mint a telepnek, (ennyi a lakója), hanem sokkal több, és ők is ott vásárolnak. Bohus István; Nem új bolt kell. A hentesüzlet jobb a gyár területén. Talán a közlekedést kellene megjavítani, a járato­kat sűríteni, hogy bemehessünk gyakrabban Egerbe vásárolni. S MI A MEGOLDÁS? Pál Jenőné: Egy új és jó hű­tőgép beszerzése. A régit már meg sem lehet reparálni. Na­gyot javulna a tej- és a hentes­áru-ellátás. sés formát már a cím is sejte­ti. A mese-módszerből egysze­rűség, tisztaság, kedves köz­vetlenség következik, s talán csak az a hátránya, hogy az elmélyült vizsgálódást inkább jelképes beszéddel váltja föl egy-egy mozzanatában. Csuhraj útján halad az idei szovjet filmnapok első filmje is, A katona apja. Rendezője, a grúz Rezo Csheidze már a meseszövésben is leplezetlenül balladai formákat alkalmaz; nem tudjuk, tanítványa-e Csheidze Csuhrajnak, de nyil­vánvalóan tanult Csuhraj tói. A Ballada a katonáról rokonsá­gát mutatja az is, hogy a film történetével egyértékű, talán olykor még fontosabb is az a történelmi körkép, amely a cselekmény fővonalának hátte­rében föltárul. A részletek hű­séges, sokatmondó ábrázolása, egy-egy költői vonás — mint például a szőlőtőkére taposó tank jelenete — értékessé teszi ezt a valóban szép filmet, amely különben az idei moszk­vai fesztiválon a legjobb szí­nészi munka díját szerezte meg a főszereplő Szergo Zaka- riadzenak. Az ő játéka is népi hangvételű, s innét ereje. A rendező különben még azért is dicséretet érdemel, mert köny- nyed, szinte humoros hangú kezdő képektől vezeti a néző figyelmét és tudatát a mind komolyabb és maradandóbb élmény, a mondanivaló felé. ‘C’zek a filmek mind egy- egv nagy lépést jelen­tenek azon az úton, amelyen Lenin a filmművészet önma­gára találását, a nép szellemi fölemelkedésében vitt nagy szerepét megjósolta: a szocia­lista kultúra avatott, tehetséges művészeinek kezében a film így lesz valóban a néptöme­gek művészetévé. (Z. L.) kát, amelyek azóta is a világ legjobb filmjei közé tartoznak. Az idei szovjet filmnapokon fölújítják azt az újabbkori szovjet filmet, amellyel az új virágzás kezdetét számítani szokás. Ez a film Kalatozov műve, a Szállnak a darvak. Határkővolta helyes még ak­kor is, ha az új virágzás egyik­másik filmje — például a Negyvenegyedik, Csuhraj re­meke — keletkezését tekintve megelőzte is. A Szállnak a dar­vak népmeséi hangja, őszinte­sége, igazságszeretete, egysze­rűsége és kifejezéseinek drá­mai ereje mintegy összefogla­lása az akkoriban már meg­kezdődött, s napjainkig tartó fejlődés irányának. Az új vi- rágbaborulás időszakára talán leginkább mégis a népballadai hang jellemző (gondoljunk akár az Emberi sorsra, akár a Tiszta égboltra, akár a Szom­júságra, a Hurrá, nyaralunk, az Elmentem a nap után, vagy az Iván gyermekkora stilári- san különösen modern törek­véseire.) Ez az irányzat eddigi csúcsát Csuhraj legszebb film­jében, Ballada a katonáról cí­mű felejthetetlen remekművé­ben érte el. A z idei szovjet filmnapok műsorán látható Csuh­raj legújabb filmje, a Volt egyszer egy öregember.. _ amely bizonyos tekintetben tof- vábblépés ezen az úton. Csuh­raj mind ez ideig múltbeli té­mákat dolgozott föl, habár kétségkívül nagyon is a mához szólva. A Volt egyszer egy öregember... éppen ezen a ponton szakad el a fejlődés eddigi vonalától és lép tovább: mai témához nyúl, napjaink­ban játszódik, közvetlenül áb­rázolja a hétköznapok manap­ság előforduló problémáit. Grigorij Csuhraj mindanivaló- ját most is balladai, népmeséi ízű történetben adja elő; ame­ffc a film a néptömegeké 99"-"- jgsz gs áa a szocialista kultúra igazi művészeinek a kezébe kerül, a nép szellemi fölemelkedésének egyik legha­talmasabb eszközévé válik”. Lenin mondta ezt, emigrációja idején, egy baráti beszélgetés közben. Följegyezték, hogy szeretett moziba járni, s hogy — akárcsak Gorkij — rendkí­vül korán észrevette, micsoda kulturális lehetőségek rejlenek áz akkor még meglehetősen kezdetleges filmben. Nyilván nem véletlen, hogy a film tör- iénetének első, igazán átfogó művészi korszaka, a klassziku­sok között mindmáig az első, éppen a szovjet filmművészet virágkora volt Nem túlzás azt güítani, hogy a fiatal szovjet országot körülbilincselő blo­kád áttörésében a filmművé­szetnek ez a klasszikus kor­szaka különösen nagy és érté­kes szerepet játszott Amikor a néphatalomról ellenségesen és gyűlölködve szóltak, a szov­jet film hallatlan eredményeit t— kénytelen-kelletlen, vagy örömmel — világszerte elis­merték és irányadónak tar­tották. Eizenstein, Pudovkin és Dovzsenko —, de különösen az első — olyan világhírnevet szerzett a szovjet művészetnek, amely évtizedeken át megőriz­te ragyogását és mindmáig sok művészt ihletett meg. Őszinte­ség és lelkesültség, a mondani­való és a kifejezés teljes biz­tonsága jellemezte ezt a kor­szakot, a Potyemkin páncélos, az Október, a Régi és az új, Az anya, a Föld filmtörténeti kor­szakát A szovjet filmművészet hosszabb ideig tartó megtorpanás és útkeresés után az elmúlt években vissza­tért az első nagy virágkor eredményeihez és azoknak a nagy filmeknek értékeiből me­rített erőt, szerzett tanulság»-

Next

/
Oldalképek
Tartalom