Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-21 / 248. szám
Régi, de igaz mondás: amilyen a ház, olyan a gazda. A falun élő emberek mindig sokat adtak házuk tájára, „portájukra” — ahogyan mondani szokás. A tiszta, rendes udvar, a csinos háztája dicséretére válik a gazdának és egész háza népének ma is. Ott viszont, ahol „szalad a tető”, dűl a kerítés és omladozik a vakolat, valami baj van a gazda rend- szeretete, szorgalma körül. Megyénk falvai többnyire tiszták, rendesek. Az új házsorok, a modem í'alurészek ékességei egy-egy településnek és ha idegen, vagy külföldi látja ezeket, így nyilatkozik: itt tiszta, rendszerető emberek laknak. Kevés országban van annyi vaskerítés, oly sok szép virágos kert, mint éppen nálunk. Népünk szereti a rendet, a tisztaságot, lakáskultúránk fejlett, falvaink arculata mindinkább megfelel az új életforma követelményeinek. De így van-e ez a szövetkezeti tanyákkal? A közös épületekkel és egyáltalán a közös F vagyonnal? Rendben van-e minden itt is éppen úgy, mint ldnck-kinek a saját háza tája? A válasz sajnos, nem egyértelmű, mert a szövetkezeti tanyák, székházak, épületek és udvarok a legkülönbözőbb képet mutatják. A napokban a hevesi Rákóczi Tsz-ben jártunk. Az udvaron szekerek, autók, vontatók i forgolódtak, asszonyok dolgoz- I ták, de a nagy őszi csúcsforga- j lom ellenére is mindenütt meglátszott a rend, a tisztaság. A központi épület rendje, tisztasága pedig szinte meglepett, ; Az irodákban — nem fényűző j —, de ízléses bútorok, a falak frissen festve. — Mit szóltak a kiadásokhoz a tagok? — kérdeztük az elnököt. — Közgyűlési határozat volt: hozzuk rendbe a közös portát. Akadtak, akik húzódoztak, de most, amikor rend van, amikor a kapuból visszafordul a vendég, már elégedettek. Később szó kerül arról is, hogy a csinos, kulturált környezet, milyen hatással van az emberekre, a tagokra. Lassan megszokják, hogy saját maguk irodáiba, a maguk pénzén berendezett szobákba ,a kulturált magatartás, viselkedés az illő. Előfordul, hogy maguk a tagok figyelmeztetnekr vigyázza- • tok a bútorokra, a berendezésre! Akadnak hangoskodó, kiabál ős emberek, akik az udvaron még ugyancsak cifrázzák, de amikor két irodán át bejut- ; nak az elnök szobájába cs ott kényelmes kamsszékben. vagy fotelban hellyel kínálja őket az elnök, hnár önkéntelenül is halkabbra veszik a szót. Tarnabodon, Abasáron, Nagyfádén, Füzesabonyban és még egy sor más helyen már rend van a közös tanyákban, a szövetkezeti székházban, a majorokban is. De egy egész sor helyen még olyan képet mutatnak a közös porták, mintha nem lenne gazdájuk, vagy éppen szándékosan széttúrta volna azokat valaki. — Nincs pénz — jelentette T anyák, udvarok, emberek ki az egyik elnök, amikor erről beszéltünk. Amikor megkérdeztük, hogy miért koszosak a tehenek, miért állnak összetörve az udvaron szerteszéjjel a szekerek, már nem tudott a pénzre hivatkozni. Nem, mert a rendhez, a tisztasághoz elsősorban nem pénz kell, hanem jó érzés, rendszeretet. A pétervásári járásban találtunk egy néhány szövetkezetét, ahol nem futotta még pénz a nagy átalakításra, de a falu asszonyai, a helyi építőbrigádok kevés költséggel rendet csináltak a maguk portáján. Ök mondták el mennyire más egy szépen kimeszelt irodában beszélgetni, és milyen más a tagoknak ilyen környezetben szót érteni az elnökkel, a bérelszámolóval, mint másütt, ahol pereg a vakolat, ahol legföljebb néhány kiszolgált légyfogó, vagy papírfalvédő képezi a dekorációt. Ebben a szépítésben, csinosításban jelentős részt kérhetnek az irodai dolgozók is, hiszen nekik sem mindegy, milyen helyen, milyen környezetben töltenek el hónapokat, éveket. Felvetődhet a kérdés, miért éppen most, a nagy őszi munkák idején szólunk erről, miért most vesszük észre ilyen esztétikai jellegű dolgokat, hiszen ilyenkor az udvarok, a tsz-ta- nyák tele vannak gépekkel, a betakarított terményekkel? Hogyan lehetne Ilyenkor rendet követelni? Nem az összetorlódott őszi munkákról akarjuk a figyelmet elterelni, viszont sok helyen — különösen ott, ahol saját kőművesek, ácsok, asztalosok állnak rendelkezésre — az őszi hónapok a legalkalmasabbak a kisebb-nagyobb javítások elvégzésére. A fagyok idején már nem lehet külső tatarozást, javítást végezni. A recskiek székházát most tatarozzák, és végeznek ilyen mun- j kát máshol is. Az emlékeztető | pedig sohasem árt: érdemes törődni a renddel, a szép külsővel, a tisztasággal. És ezt a törődést különösebben nem is lehet évszakokhoz kötni, mert a régi közmondás ma már valahogy így módosul, amilyen a szövetkezeti tanya, olyan a vezetőség, a tagság... Ez pedig télen, nyáron, ősszel is igaz... (Sz, L) Október a Zagyva-parton A II-es telepen útra készen a paprika. A gyárban már várják... (Foto: Kiss Béla) végzett munkáról. A zöldborsó, zöldbab, uborka, paradicsom, paprika feldolgozásáról és előkészítéséről. Egyszerű tömörséggel: ebből ennyit — amabból többet, kevesebbet. A hosszú, zajos hónapok egyetlen táblára sűrűsödtek, csúzik a lecsó — egy emelettel feljebb az utolsó „vonalat” szerelik rövidesen. Október: a váltás hava, ilyenkor már a zakuszkára készülnek. A zakuszka rangos termék: évet nyit és évet zár esztendőről-esztendőre..! Az udvaron paprikával érkezik egy tehergépkocsi. A rakományt a Jászságból küldik, Fényszaruról. — Az utolja ... A II-es telepen itt is, ott is paprikás ládák. — Mostanában sok összejött. Nem a bő termés, hanem a hűvös éjszakák miatt. Mindenki félti a hidegtől, fagytól, mindenki iparkodik idejében leszedni. Így annyi van belőle, hogy nem győzzük már a munkát, a város iskoláit hívtuk segítségül. Látni kellett volna azt a gyerekhadat, amely versenyben vágta, szeletelte a paprikát...! A léállomáson kisebb a forgalom. Már csak egy-egy napra való paradicsomot hoznak. Estére elfogy. Sokszor már a készhez kell nyúlni: hordókba fejteni a sűrítményből, s felhígítani a lecsó vonalhoz szállítani, hogy meg ne álljon a munka. A művezető, Eperjesi László azt mondja, hogy rövidesen megszűnik a három műszak. A Hatvani Konzervgyárban jó ideig elegendő lesz kettő is. A művezető délelőttös. — Az idén talán már mindig délelőttös leszek. Így szeretném. Kellenének a délutánjaim, estéim. Államvizsgára készülök a felsőfokú technikumon. A művezető — befejezte hát a hajrát. Ebben az évben már nem jön be éjjelente dolgozni. Éjszakánként, éjjelente odahaza dolgozik majd. A diplomamunkáján. A Hatvani Konzervgyár távlati fejlesztési tervén... A szezon végén — új • szezonokról, zajos, dolgos hónapokról gondolkodik ... (gyóni) A huszonnegyedik órában Szüretre készen a pincegazdaság gyöngyösi üzeme — Az utat hagyják szabadon! — szól a portás a most beérkező teherautó vezetőjére Gyöngyösön, a Magyar Állami Pincegazdaság Eger—Gyöngyös vidéki gazdaságának 2. számú üzemegységében. Az autó platója tele üres hordókkal. Lehúzódik az útról, amelyen két percen belül három teherrel megrakott járrítanak, mosnak, bort szivaty- tyúznak, szállításra készítenek elő. Motorok, szivattyúk zúgnak rendületlenül, s a hangpárbajba időnként belebőgnek a teherautók motorjai is. — Ezekkel a kocsikkal a vidéki telepekről szállítjuk ide a bort, hogy a szüret ideje alatt a vidéki telepeken is legyen elegendő hely a must támű halad át: bort szállítanak az ország különböző helyeire. — Ma már ez a tizedik indításunk — magyarázza Horváth Gyula üzemvezető. — Nagyon igyekszünk, hiszen nyakunkon a szüret' és biztosítani kell a helyet az új termésnek. Később megtudjuk, hogy a pincegazdaságnál ebben az évben nagy gonddal készülnek az idei termés fogadására. Mintegy 2,5 millió forintot költöttek felújításra és új gépek beszerzésére, hogy a beérkező termést mielőbb feldolgozhassák majd. — Hat horizontális prést és három BZ—300-as szőlőzúzó-gé- pet vásároltunk és szereltünk be — tájékoztat az üzemvezető. — A gépek néhány napon belül üzemelnek majd, már az utolsó simításokat végezzük az üzembe állításukon. Emellett, természetesen elvégeztük a pincegazdaság területén az utak korszerűsítését, a belső hálózat kiépítését is, hogy a szállítást minden különösebb zökkenő és fennakadás nélkül tudjuk majd a szüret alatt lebonyolítani. Jöjjenek és nézzenek széjjel — hív az üzemvezető. A nagy területen fekvő pincegazdaságban mindenfelé emberek nyüzsögnek: hordót gurolására — folytatja az üzentH vezető, ahogy a nagy tartályt kocsik mellett elhaladunk. —• Hatezer hektolitert szállítunk! be vidékről, mert a pince befogadóképessége 35 ezer hektoliter, 23 ezer hektó bort tárolhatunk, s marad hely bőven az új termésnek is. A pincegazdaság dolgozói an idén 15 ezer mázsa szőlőt szeretnének feldolgozni a kör-* nyékbeli gazdaságokból. Ehhea a szükséges felkészülést mát* elvégezték, a hordók, tároló-! edények nagy többsége tisztán, várja az új termést. Emellett a szállítást is elő-1 készítették, így nem lesz fennakadás a szőlő hordásában. A! gazdaságok részére kádakat kölcsönöznek és segítik a tér-* melőszövetkezeteket az úgynevezett tarcali kocsikkal isj hogy minden munka zavartalanul menjen majd. — Elégedettek vágyónk ed-» digi felkészülésünkkel. Zavar nem lehet a szürettel, —» mondja búcsúzóul az üzemvezető. — Felújított pincészetünk korszerű gépekkel, rövid idő alatt elvégzi a szőlő feldolgozását. Egy hét múlva, ami-» kor teljes erővel indul majd a nagy munka, nálunk minden ember és minden gép ai helyén lesz.. 1 — í. L — Már a tanárképző főiskolán úgy vélekedtek róla: jópofa lány. Itt a faluban, ahol ezen az őszön második tanári esztendejét kezdte meg, szintén ilyen vélemény alakult ki az emberekben. Nem volt ebből a minősítésből különösebb kára, de haszna sem. Most mégis elkeserítette, s voltak olyan pillanatai, amikor megalázónak érezte. Nemrég, hogy betöltötte a huszonnegyedik évét, csaknem búskomorság szállta meg. A születésnapok mindig felpat- tantanak valamiféle önvizsgálatot és a huszonnegyedik születésnap rendkívül alkalmas arra, hogy egy magányos lány némi számvetést tegyen. „Egy nőnek ilyenkorra illik megalapozni az életét” — hallotta az édesanyjától. De mit alapozott meg ő? Diplomát szerzett fizika— matematika szakon. Állást kapott egy 2400 lelket számláló faluban. Még lakása is van a régi tanítói házban. Nagy lakás: két szoba, konyhás. Látszólag tehát vágányon van az élete. Csak éppen ... Az idén télen ismét fűtetlen lesz a nagyobbik szobája, magányosak lesznek az éjszakái, ha a párnája mellé rakott táskarádiót lekattintja az unalomból meghallgatott éjféli zene után? „Ki figyel oda” — hallja naponta a bárgyú slágerből alakult cinikus szállóigét. Tényleg: ki figyel oda, — őrá? Tavaly az első félévben egy idősebb kartársnője és az igazgatója odafigyeltek: az óráira. Aztán beiezökkent a tanításba, kialakult a stílusa, nem vallott szégyent sem a szakfelügyelő előtt, sem a bi- zonyítványosztáskor. Most már az iskolában is leginkább csak a gyerekek figyelnek oda . .. Megtartia az órákat, utána korrepetál a gyengébb tanulókkal, aztán ... A művelődési házba nem jár szívesen. Tavaly még nagy reményei voltak, de csakhamar észrevette, hogy az egyik tanártársa, aki mellékállásként szakköröket vezet, féltékenyen nézte a nyüzsgést. Tapintatosan visszavonult és ma már csak a könyvtárba néz be. Tavaly ilyenkor, szüret táján rengeteg meghívást kapott. — Giziké, jöjjön fel a hegyre! Nemegyszer rajtakapta magát» hogy az iskola előtt elrobogó hivatalos kocsik után pillant,1 De egyik sem volt a múzeuméi Nem akart szerelmi trófea lenni senkinek a gyűjteményében. Fél év múlva a hetediknyolcadik osztályosokat tanulmányi kirándulásra vitték. A’ múzeum is szerepelt a tervben.’ Remélte, hogy nem találkoznak, de lelke mélyén nagyon hitt a viszontlátásban. A férfi szeme kissé megrebbent, amikor a gyerekek mögött belépett az őskori kiállítás ajtaján. Udvariasan köszönt, külön neki is. Aztán nagyon szakszerűen) de nem a gyerekek színvonalán, magyarázni kezdett. A festett agyagedények kultikus díszítéseinél akadémiai magaslatokon sziporkázott. Ő úgy érezte, hogy ez neki szól, hogy ezzel köti össze az elszakadt szálat... Betöltötte a huszonnegyedik évét. Fizika-matematika diplomája van, állása, szolgálati lakása... Megkezdte a második évet. Ügy érzi: a télen már nem lesz fűtetlen a nagyobbik szoba. QMPmjGj 3 1985. október 21., csütörtök egymás mellé szelídültek. A gyár megcsendesedett. ' — Száznegyven emberem dolgozik mindössze,.. Az épület alsó szintjén búA főzeléküzem ajtajánál. — egy falitáblán — már csak emlékét találni a nagy szezonnak, számadatok mesélnek a nyári, ősz eleji igyekezetről, elhelyzete volt. Erre is csak később eszmélt rá. Voltak és vannak ma is őszinte barátai. Sándor bácsihoz, az igazgatójához mindig szívesen megy. De amikor a házigazda jelentős pillantás közepette a fülébe súgja, hogy a mai vendég milyen befolyásos, nagyhatalmú ember, legszívesebben fordulna vissza. Az ilyen vendégeskedés legjobb szórakozása: a tippelés A presszóba tértek be egy N „méregerős duplára”. A ven- h dég, egy múzeológus — akivel h éppen egy öreg ház műemlék- e ké nyilvánításáról tárgyaltak, p mert akkor az állam tataroz- Si tatja — egyébként rokonszenves férfi volt. A házigazda ap- n ró pillantásokkal mérte fel a n helyzetet, majd családjára hi- n vatkozva, nagy szabadkozások közepette sietve távozott. n A negyven év körüli férfi h nyomban hangot változtatott. Néhány fitymáló szóval elin- b tézte a vendégséget, majd g őszinte hangon érdeklődni kéz- ti dett. Ö is őszinte volt. n A múzeológus hazakísérte. A kapunál természetes moz- d dulattal lépett utána. Érthe- lí tetten arccal nézett rá, amikor búcsúzóan nyújtotta a kezét. ^ — Most elkerget Giziké? — n kérdezte. — Nem tudom semmivel s megkínálni — mondta ő. S e töprengett. A főiskolán együtt járt egy fiúval. Szerették egy- ( mást. Értékes ember volt. Most j( tovább tanul. Alkalmazott ma- j tematikát. Azóta nem volt senkié. így van. Ősz volt, a hegy felől erjedő , muyfcjk szagát hozta a szél. Beengedte. Másnap, az esti házigazda * illedelmesen köszönt. Túlságosan illedelmesen — vagy csak úgy érezte. Sokáig nem tudta elűzni annak az éjszakának az emlékét. Előre megtippeli, hogy a mai •endég mikor tér rá viccek irügyén arra a kérdésre: — Hogy bírja egyedül az letet? Kipróbálta egyszer a menet- end továbsr állomásait is. A hegy pincét jelentett és vendégeskedést. Ekkor terjedt el róla, hogy jópofa lány. Pedig csak vendég volt. A többiekkel együtt énekelt, s nevetett. A legkellemetlenebb az ő :
