Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-21 / 248. szám
Bélapátfalva, az olvasó falu i Új módszer kísérlete Hl Könyvtáros — másodállásban ? A BÜKKI pogányoltár, a Bélkő aljában meghúzódó majd négyezer lelket számláló Bélapátfalváról annyit jegyez fel a lexikon, hogy lakóinak többsége gyáriparban dolgozik, van mészkőbányája, cementgyára és mészégető nagyüzeme, amelyet 1910-ben alapítottak s a falu feletti, bélháromkúti, XIII. században emelt román stílű temploma műemlék. A lexikon adatai kiegészítésre szorulnak, hiszen a falu kulturális életéről nem vallanak. A kultúra sugárzó hőforrása, a nagy község kulturális életének központja — a Gárdonyi Géza nevével díszelgő kultúrotthon. Szívesen járnak ide a bélapátfalviak, s nagyobbrészt a fiatalok. Az idősebbek többségét inkább a kultúrotthon előterében megtűrt (?!) italda vonzza, közöttük nem kevesen vannak még olyanok, akik a szabad idő „kulturált” és „helyes” felhasználásának egyetlen módját csak a poharazga- tásokban látják. A fiatalok, s ez a jellemző, a poharas-szemlélettől tovább jutottak, szabad idejüket valóban hasznosan töltik: olvasnak, művelődnek, szórakoznak. A kultúrotthonban hosszú ideje, jó hírű könyvtár műkő- lik. Szakszervezeti könyvtár, 3300 kötettel. S nemcsak a szervezett munkások forgatják ezeket, de a falu minden rendü- rangű polgára is. A kötetek 55 százaléka szépirodalmi mű, a könyvanyag másik része pedig ifjúsági, ismeretterjesztő, társadalom- és természettudományi munkákra oszlik. A könyvtárnak 811 olvasója van. A kultúrotthonban 551, a gyárban pedig 260 olvosót tartanak nyilván. Mert a könyvek bebocsátást nyertek a gyárba Is. A Bélapátfalvi Cement- és Mészműben 10 fiókkönyvtárat ..táplál” az anyakönyvtár, a kultúrotthoni. S ha már a gyári fiókkönyvtáraknál tartunk, lássunk néhány adatot az olvasottság statisztikájából... A gyár három szocialista üzemrészében 152 dolgozó közül 97 a rendszeresen olvasók száma, amely 63 százalékos olvasottságot mutat A 15 szocialista brigád 130 tagja közül 82 az olvasók száma, s ez ugyancsak 63 százalékos olvasottságnak felel meg. A bejáró munkások száma 60, s ennek a fele — könyvtári tag. Ha az „anyakönyvtár” kölcsönzési statisztikáját tekintjük, s az üzemi fiókkönyvtárak forgalmát nem számítjuk, az adat így is megnyerő: az első fél év során öszesen 6476 kötetet kölcsönöztek; a szépirodalmi és az ifjúsági könyvek után, a rangsorban, az ismeretterjesztő munkák következnek harmadikként. A műszaki és a mezőgazdasági szakkönyvek olvasottsága a legalacsonyabb! ÜRDEKES képet mutat a könyvek bélapátfalvi barátainak életkor és foglalkozás szerinti megoszlása. Míg más községekre az iskoláskorúak teszik a könyvtári tagok számának jelentős részét, a „cement falujában”, Bélapátfalván más a helyzet: a 14 évesnél fiatalabb, a 14—18 év közötti olvasók száma 179, a 18 évesnél idősebb olvasók száma ennek majd négyszerese, 632. Az olvasásban a férfiak vezetnek a nőkkel szemben, de nem lennénk igazságosak, ha elhallgatnánk, hogy a férfiaknak több idejük is jut a könyvekre, őket nem köti annyira az otthoni, házi munka. Ha a könyvtár 811 olvasóját foglalkozásuk szerint vizsgáljuk, úgy a munkások száma a legnagyobb (447), utánuk következnek a diákok, az értelmiségiek. .4. legalacsonyabb viszont az olvasó parasztok száma, 28, amely egyszer- smint arra is mutat, hogy a szövetkezeti tagok között végzett könyvtári propaganda nem jár teljes sikerrel, ezen a területen még bőven akad tennivaló. BÉLAPÁTFALVA: olvasó falu. Ha az olvasottságot az egész falu lélekszámához mérjük, az 27 százalékos; ha a falu dolgozó létszámához hasonlítjuk, az olvasottsági százalék 58-ra emelkedik. S ami a legpozitívabb eredmény: a gyári dolgozók számát tekintve a bélapátfalvi könyvtár köteteinek olvasottsága 37,5 százalékos. Lehet, sőt biztos, hogy ezek a statisztikai adatok nem pontosak, mert sokan rendelkeznek „házi könyvtárral” is, s így az olvasottsági százalék még tovább növekszik. A könyv barátainak, olvasóinak száma egyre inkább emelkedik a hajdani kúnpaló- cok mai utódai között. A könyvtár a legjobb olvasókból brigádokat szervezett, s a brigádok tagjai felkeresték a faluban azokat a családokat, ahonnan nem akadt eddig egy könyvtári tag sem. A „család- látogatásokat” több vasárnapon át megismételték — természetesen könyveket is vittek magukkal —, s az ered- mány nem maradt el. Nyugodtan mondhatjuk, hogy szinte minden családhoz eljárnak Bélapátfalván a könyvek. A könyvtár, a KlSZ-szerve- zet és a kultúrotthon ifjúsági klubjának kapcsolata élő, eleven. A rendszeres irodalmi vetélkedők, fejtörők és felolvasások egymást érik. A statisztikai adatokból elég, mert úgy tűnhet, Bélapátfalván csak ez számít, s minden más egyéb közömbös. Ezt hinni tévedés lenne! Helyesen, aira törekednek, hogy az olvasottsági szint növelésével arányosan a dolgozók műveltségét is emeljék. A művelődés kiszélesítésére újabb és újabb ötleteket, elképzeléseket valósítanak meg. A téli időszakban például új módszerrel kísérleteznek, hogy mindjobban felkeltsék az emberek érdeklődését a könyvek, az olvasás iránt. A mozi, a filmvetítések szünetét szeretnék kihasználni olyképpen, hogy rövid novellákat, regényrészieteket olvasnak be a hangszóró mikrofonjába. A módszer kísérlete önként kínálja a siker lehetőségét, ha olyan irodalmi szemelvényeket, részleteket olvasnak fel, amelyek kapcsolódnak, kötődnek egy-egy adott film témájához. r EGY PROBLÉMA: a könyvtáros, Bajusz Mihály, másodállásban végzi munkáját! Az eredmények láttán az ember szinte nem is gondol arra, hogy ez így van. A könyvtárost lelkiismertes, agilis embernek ismerik, s a legjobb szakszervezeti könyvtárosok között emlegetik — méltán. 1964-ben „Szocialista Kultúráért” kitüntetésben részesítették munkája elismeréseként Bélapátfalva majd négyezer lelket számláló nagy község. A függetlenített könyvtárosra most már nagy szükség lenne, hogy necsak „mellékesen”, másodállásban, hanem főhivatásként töltse be tisztét, a község kulturális életében. S erre megvan a lehetőség! \ SZOT titkárságának 1962. szeptember 12-i határozata ugyanis azt rögzíti, hogy ott, ahol az olvasók száma 601 és 1000 fő között van, s a könyvforgalom eléri az évi 10 001—20 000 kötetet, egy főhivatású könyvtáros alkalmazható. A bélapátfalvi szakszervezeti—körzeti könyvtár rendszeres olvasóinak száma, mint írásunk elején említettük, 811, s az évi könyvforgalom 13—15 000 kötet. Pataky Dezső Az őszi-téli időszakban növekszik a baleseti veszély A baleset okozója: az alkohol Bár még nincs vége az 1965-ös esztendőnek, a baleseti statisztika sajnos elég magasan jár. A balesetek egy része az italozással kezdődött. Az 1965-ben bekövetkezett közlekedési balesetek több mint 10 százalékánál mint befolyásoló tényező kimutatható az alkohol. Ezen túlmenően mintegy 50 esetben kezdeményezett a rendőrség büntető eljárást ittas vezetés miatt. Érdemes figyelemmel kísérni a következő kimutatást: Tizenegy tehergépkocsi-vezető, 12 személygépkocsi-vezető, 34 motorkerékpáros, 20 kerékpáros, 7 lovaskoesi-hajtó, 1 traktorvezető, 1 vontatóvezető és 8 gyalogos okozott közlekedési balesetet — italos állapotban. A szervezetbe jutott alkohol csökkenti a reflexek működését, ugyanakkor lényegesen növekszik az észlelés és a cselekvés között eltelt idő. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy váratlan veszély felbukkanása esetén a józan járművezető rövid idő alatt időben meg tudója állítani a járművét, míg az ittas vezető nem tud időben, gyorsan cselekedni s így köny- nyebben megtörténhet a baleset. Ebben az évben megyénkben két halálos, 42 súlyos és 36 könnyű sérüléses áldozata van az ittas állapotban okozott közlekedési baleseteknek. Nem kisebb veszélyt rejt magában az úgynevezett másnapos állapotban történő jármű- vezetés, de az alkoholhoz hasonlóan komoly veszélyt jelentenek a rendszeresen használt különböző nyugtató, illetve élénkítő szerek is. Az ilyen gyógyszerek — az alkoholhoz hastpnlóan — ingerült magatar- tástj gátlástalanságot, illetve gátlásokat okozhatnak. A KRESZ 46. §-ának 3. bekezdése éppen ezért tiltja nemcsak a szeszes italt, hanem más, hasonlóan ható szer fogyasztását is — közvetlenül járművezetés előtt. Ha a járművezető közvetlenül vezetés előtt, vagy vezetés közben szeszes italt, illetve más, hasonlóan ható szert fogyaszt, — de még nem került annak hatása alá, úgy szabálysértési eljárást folytathatnak ellene. De ha a szeszes Ital, vagy más hasonlóan ható szer fogyasztása után annyi idő telt el, hogy a jármű vezetője már annak hatása alatt vezeti járművét, úgy büntetőeljárást indítanak ellene s ezzel egyidejűleg hosszabb, vagy rövidebb időre~ bevonjál-; vezetői igazolványát. A járművezetőknek tehát ügyelniük kell arra, hogy közvetlenül vezetés előtt és vezetés közben ne fogyasszanak szeszes italt, vágj' más, hasonlóan ható szert. Különösen most, az ősz beálltával fontos ez, mert a ködös időjárás miatt egyébként is romlanak a látási viszonyok, csúszóssá válnak az utak, s így növekszik a baleseti veszély. Ezzel egj'ütt szaporodik az olyan járművezetők száma, akik a forralt bor, vagy a pálinka segítségével próbálnak melegedni. Ezek a járművezetők azzal nyugtatják magukat, hogy egy pohár bortól, vagy pálinkától ugyanolyan biztosan vezetnek. Az élet azonban azt bizonyítja, hogy a szeszes italnak igen nagy és szomorú szerepe van a közlekedési balesetek előidézésében. Most az őszi és téli időszakban még fontosabb, hogy a járművezetők éberen, minden jelenséget pontosan, időben észlelve, józan cselekvőképességük birtokában vezessék járművüket s ilyenformán is óvják embertársaik s önmaguk épségét Az ősz első egri hangversenyéről Bóvítih Füzesabony üzlethálózatát Az év folyamán jelentősen bővül Füzesabony üzlethálózata. Átalakították és bővítették a község cukrászdáját, a szi- halmi úton új zöldségboltot és kölcsönző helyet létesítettek többek között. A jövő évben ismét tovább bővül az üzlethálózat. A vasútállomás közelében épül fel az új ruházati áruház több mint ötipillió forintos költséggel. A gimnázium melletti piactéren bútor, porcelán, üveg és vegyi cikkeket árusító üzleteket hoznak létre. A mostani ruházati áruház helyére költözik majd a vas és műszaki bolt, á műszaki üzlet helyén pedig bisztró létesül. Sz. J. Az Országos Filharmónia kedden rendezte Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban első őszi í. ,.g verseny ét, a Budapesti MÁV Szimfonikusokkal. A műsoron Szabó Ferenc Lírai szvitje, Csajkovszkij b-moll zongoraversenye és Mendelssohn A-dúr (olasz) szimfóniája szerepelt. Az elmúlt évadban a budapesti MÁV szimfonikusok jártak Egerben, ugyancsak Németh Gyula karmesterrel együtt. Azóta — ölömmel állapíthatjuk meg — a zenekar jelentős fiatalításon ment keresztül. Ez a fiatalítás fegyelmezettebbé is tette az együttest, s ennek köszönhető az a komoly siker, amely a szimfonikusok mostani, egri fellépését kísérte. A műsor összeállítása távolról sem mondható egységesnek. Szabó Ferenc Lírai szvitjében egészen más alaphangulat uralkodik, mint Csajkovszkij zongoraversenyében és megint más világ tárul fel a hallgatóság előtt Mendelssohn zenéjében, az olasz szimfóniában. A közönség azonban hálásan tapsolt a zenekarnak, mert a koncert a zenei élményt, a muzsika megszületését jelentette ez alkalommal is. Németh Gyula nem először vezényel Egerben. A közönség tavasszal is melegen ünnepelte a zenét átélő, a zenei szépségeket érzékeltetni akaró és tudó karmestert A megfiatalított együttes élén is a zenei re- veláció örömét érezteti meg a közönséggel: a pátosz felemelő erejét diktálja a zenészeknek, a szimfonikusok a mű keretein belül fegyelmezetten igyekeznek engedelmeskedni a nemes indítékú irányításnak. A kedd esti hangverseny vitathatatlan sikere éppen abban rejlik, hogy a budapesti MÁV szimfonikusok az érzelmeket lobogtatták meg úgy, ahogy a karmester hangsúlyozta azokat. Németh Gyula az az alkat, aki a maga szangvinikus temperamentumával az erőteljes kifejezésekre tör, s ez a szándék nem téveszti el hatását a közönségnél. Komoly karmester egyéniség ő, kár, hogy néhány túlfutott póza a Mendels- sohn-szimfónia dirigálásánál zavaróan hatott A hangverseny külföldi vendége, a szovjet Mihail Voszkre- szenszkij volt. Zongorajátéka kellemes meglepetésként hatott. A fiatal pianista kitűnően oldotta meg feladatát: Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét bravúrosan játszotta végig. Ebben a versenjműben az oktávmenetek gyors egymásutánban sorjáznak és valami nagy-nagy hősi akarást fejeznek ki. Ezt az ünnepélyes, energikus zenét tolmácsolta hitelesen a fiatal szovjet zongoraművész, még a líraibb részeket is alárendelve önnek az ünnepélyes, erőteljes hanghordozásnak. A közönség lelkesen ünnepelte a fiatal művészt. Egy észrevétel elhangzott a hangverseny alkalmával, s mivel hasznosnak tűnik a megjegyzés, szóvá tesszük. A színpad hátsó felében elhelyezkedő fúvósok számára apró emelvényt kellene beiktatni a hangversenyek idejére Szálnak a fúvósok így is, de egy kisebb emelvény beiktatásával érzékelhetőbbek lennének. S ez nem közömbös az összhatás szempontjából. Erre a körülményre gondolhatna már a következő alkalommal az Országos Filharmónia. (t- a.) MIHAty: 10. Reggel szétfutott a hír, a tisztek és a katonák meghök- kenve hallgatták a kihallgatot- tak izgatott beszámolóját. A laktanyára komor hangulat nehezedett. A szokottnál rövidebb ideig tartott a reggeli torna, és lassabban sorakoztak fel a reggeli szemlére. Nagy Andris zubbonyban állt a sor végén, repedezett, piszkos keze feje a hidegtől lilán virított. Rajparancsnoka, mokány kis szakaszvezeiő szétvetett lábakkal állt előtte. Csak annyi időre húzta ki jobb kezét a zsebéből, amíg sapkáját a homlokára pöccintette., — Ide figyeljen, Nagy! — kezdte furcsa orrhangján. — Maga mit bohóckodik? — Nem bohóckodom én — 4 1965. október 31., csütörtök JSHfSSflr felelte gyorsan és hangsúlyta- rizses húst ~ tette hozzá kólán ul a kérdezett molyán és őszintén. — Ne vitatkozzon! — intette le fenyegetően és teljesen indokolatlanul a szakaszvezető. — Hová a fenébe tüntette a köpenyét? Meg a kesztyűjét? Mi? — Valaki trombitának nézte! — felelt hangosan, mert azt gondolta, hogy ezen nevetni fognak. De senki sem nevetett. — Egyetlen köpeny se maradt a hálóban? — kérdezte éles hangon a rajparancsnok. Andris gondolkodott, vagy úgy tett, mintha gondolkodott volna. — Egy maradt, de az nem az enyém, — felelte kisvártatva. — Hozza elő azt a köpenyt, — utasította a szakaszvezető. A kator *v elégedetlenkedtek. Már nagyon átfújta őket a szél. Andris elkacsázott és szerencsére nemsokára visszatért. Két ujjal fogta a köpenyt. — Tehát ez nem a magáé? — tárta szét a szakaszvezető - köpenyt, mint « vásáron. — Ez nem — állította Andris. — Erre ráöntötték a bácskai Erre aztán kifakadt a nevetés. sem — kuncogta gúnyosan egy őrvezető. Andris tekintete a semmibe meredt, és fanyar mosoly kíséretében legyintett — Meg hát, csakhogy... Olvasni lehetett volna gondolataiban. A szakaszvezető figyelemmel tekintett az arcába. Andris elkapta a tekintetét — Lépjen ki és mutasson rá! — hangzott félreérthetetlenül a parancs. A katona elpirult. Látszott, — Megismerné a saját köpenyét? — Ez még a saját édesanyját hogy ideges. — Nem kell ahhoz kilépni, — felelte hadarva és sértődötté», — Ott van az őrvezetőn’ — és rámutatott az iménti gúnyolódóra. Az őrvezető homlokán összefutott a ránc és orreimpái kitágultak. — Hogy merészel ez a bolond — futtatta körbe tekintetét az arcokon, de csak hideg és vádló szemek tapadtak rá, rebbe- nés nélkül. Erre hangot váltott: — Na ős! — csattant fel gorombán. — Igenis, rajtam van! Nem tetszik?! Kár magára az új köpeny. Egész nap a konyhán lóg, nemsokára meg nyugdíjba vonul. Nem igaz? Andris összehúzott szeméből gyűlölet sugárzott feléje. Mindenki néma volt, csak a szél zörgette az akácfák ágait. A szakaszvezető az őrvezető mellé lépett, a hangja halk volt, de határozott. — Örvezető elvtárs! Vesse le a köpenyt, szedje le róla a csíkokat, és adja vissza a gazdájának! Az őrvezető egy másodpercig összeszorított szájjal nézte a szakaszvezetőt, majd szó nélkül teljesítette az utasítást és engedélyt kért a távozásra. A szemekben fények csillantak. Nagy Andrisra hárman segítették fél a köpenyét. — Jól bemelegítette az őrvezető elvtárs — jegyezte meg őszintén, örvendezve. (Folytatjuk) A bélyeggyűjtők doyenje (L. Elekes Éva tudósító): A legfrissebb adatok szerint Magyarországon 130 ezer a szervezett bélyeggyűjtők száma. Kovács József nyugdíjas pedagógus tagsági könyvén még csak e .háromjegyű szám olvasható: 592. ■ — Régen volt, amikor tagja lettem a bélyeggyűjtők egyesületének — mondja Kovács József. Pedagóguspályájának kezdetét is jelenti az az idő, amikor bélyeget kezdett gjrűj- teni s ha figyelembe vesszük, hogy Szurdokpüspökibe 25 esztendeig tanított, utána még több esztendőt töltött Csömörön és Foton, bizony korelnöknek számit a gyöngyösi filate- listák között. — Alapítója vagyok nem is egy bélyegszakkörnek — mondja Józsi bácsi — a bányászok felnőtt és ifi szakkörét is én szerveztem, meg. Sok embert „hódítottam meg” a bélyeggyűjtés nemes szenvedélyének. Most a városi művelődési házban működő bélyegszakkör titkára vagyok, összekötő a szövetség és a kor között. Megszerveztem az ifi bélyegszakkört is, ehhez sok támogatást adott a művelődési otthon igazgatója. Törődik a gyerekekkel, minden héten csütörtökön délelőtt és délután összejön velük, ismerteti a bélyeggyűjtés szépségeit, hasznosságát, és a „mesterfogásokat”. 34 gyerek tagja most a szakkörnek. Egyelőre magyar bélyegeket gyűjtenek. A magyar bélyegek általános elismerést aratnak mindenütt, szépek és isn-.eret- tágítók. Olyan lelkesedéssel beszél a különböző bélyegekről, nem csodálom, hogy annyi felnőttet és gyereket szervezett a bélyeggyűjtők népes táborába. Ha többször beszélek vele, talán még én is belépek...
