Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-05 / 209. szám

Áz új tanév küszöbén ... N | éhány nappal ezelőtt megyénk valamennyi óvodája, általános- és közép­iskolája benépesült; megkez­dődött az 1965—63-os tanév, Az új tanévkezdés nem kis gondot, nem kevés, de ugyan­akkor szép feladatokat ró mind a pedagógusokra, mind a művelődésügyet irányító szakigazgatási szervek dolgo­zóira. Kell-e annál szebb és felemelőbb megbízatás, mint 4,5 ezer óvodás, 47 ezer álta­lános iskolás és közel hétezer középiskolás korú fiatal neve­lését, oktatását, eredményesen végezni; őket a szocialista tár­sadalom számára felkészíteni. E nagyszerű megbízatás neve­lőink túlnyomó részét lelkiis­meretes, odaadó munkára serkenti, amely évről évre az oktató-nevelő munka színvo­nalának emelkedésében mu­tatkozik meg. Tudjuk azt, hogy nevelőink egyedül nem lenné­nek képesek a feladatokat eredményesen megvalósítani, ha társadalmunktól ehhez a munkához nem kapnának se­gítséget. A ma társadalma nem kívülről szemléli az isko­láinkban folyó munkát — és nemcsak követelményt állít fel, — hanem igyekszik segít­séget adni az eredményesebb munka végzéséhez. Évről évre hatékonyabban érezzük mind a párt-, mind a tanácsszervek és tömegszervezetek támoga­tását Az így kibontakozó együttműködés — az iskola és a társadalom szoros kapcsola­ta — az alapja a további eredményes munkának. . Szeptember 1-én nemcsak tanévet kezdtünk, hanem bekapcsolódtunk a társadal­miunk fejlődését meghatározó harmadik ötéves terv végre­hajtásába is. Éppen ezért he­lyes most — ha röviden is — Saz elmúlt öt év munkáját ér­tékelni. i. Az óvodai intézmények szá­ma 81-ről 103-ra emelkedett. A fejlődés ellenére nem megol­dott az óvodai ellátottság, inert községeink 55 százaléká­ban működik óvoda. A har­madik ötéves terv időszaké­iban jelentős fejlesztést kell — elsősorban saját erőből, köz­ségeink támogatásával — biz­tosítani. Óvodáinkban a szám­szerű fejlődés mellett az utób­bi években mind jobban elő­térbe került az óvoda iskolára ^előkészítő feladatának hang- «púlyozása; Fi Általános iskoláink száma ” 178-ról 168-ra csökkent. ®z a számbeli csökkenés mi­nőségi fejlődést jelent, mert a tanyai iskolák elnéptelenedése következtében, a körzetesítési program megvalósításával 10 kisiskola megszűnt. Ezek a {változások elősegítették a szak- rendszerű oktatás szélesedé­sét is. 1960-ban az össztanu- lók 85 százaléka, 1985-ben 91 százaléka részesült a szak­rendszerű oktatásban. (Orszá­gos átlag 90,7 százalék.) A tár­gyi feltételek — elsősorban {tantermek és bizonyos mér­tékig a műhelytermek — kiala­kítása tekintetében nem tud- jtunk megfelelő ütemet biztosí- jtani. Az új tantermek építé­se, felújítása csak a szükség- tantermek megszűnését pótol- ifa. 1'980-ban 838 tanterem. 1965-ben 980 tanterem állt rendelkezésünkre. A személyi feltételek kiala­kítása tekintetében fejlődés [tapasztalható. Az elmúlt öt év (alatt az előirányzott létszám betöltése állandóan javult. Igaz, hogy a pedagógiai képe­sítéssel nem rendelkező neve­lők száma 44-ről 263 főre emelkedett. Ez az eltolódás egy-két év múlva ugrásszerű­en megjavul a szakos nevelők aránya. fejlődés tapasztalható a * gyakorlati oktatás vo­natkozásában is. 1960-ban 57 általános iskolában (26 ipari, 36 mezőgazdasági), 1965-ben 93 iskolában (39 ipari, 55 mező- gazdasági) a tanulók 81,4 szá­zaléka részesült gyakorlati ok­tatásban. (Országos átlag 82,3 százalék.) A napközis ellátott­ság is javult, bár az országos átlag alatt van. 6 %gP8JS&G 1965. szeptember 5-, vasárnap Az elmúlt évben lényegében bővült középiskolai hálóza­tunk. amely elsősorban a ta­nulólétszám növekedésében mutatkozik meg. A megye kö­zépiskoláiban 1,7-szeresére emelkedett a tanulói létszám. A2 általános iskolákban vég­zett tanulók 40—42 százaléka került középiskolákba. A kö­zépiskolai tanulók 82 százalé­ka gimnáziumba, 13 százaléka szakközépiskolába, 4,5 száza­léka technikumba jár. A ta­nulók 85,1 százaléka önálló középiskolába jár. A hatókör bővülését bizo­nyítja a felnőttoktatásban részt vevők számának növe­kedése is. Az elmúlt öt év alatt általános iskoláinkban közel 20 ezer dolgozó tanult és közel ezer fő tanult meg az alapismereti tanfolyamokon írni és olvasni. Középiskolá­inkban az elmúlt öt év alatt 16 500 dolgozó irakozott be, hogy megszerezze a középisko­lai végzettséget. A tartalmi célkitűzések ér­tékelésekor általános- és kö­zépiskoláinkban az iskolatör­vényből adódó feladatok vizs­gálatát tartjuk fontosnak: a) Váljék szorosabbá az is­kolák kapcsolata az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel. b) Mind magasabbra kell emelni a korszerű természet- tudományos általános és szak- műveltséget. c) Hatékonyabbá kell tenni a szocialista nevelőmunkát. Iskoláinkban a gyakorlati képzés új elemekkel gazdagít­ja az oktató-nevelő munkát, újszerű kapcsolatot teremt az iskola és a társadalom között. Eddigi tapasztalataink azt bi­zonyítják, hogy a meglevő ne­hézségek ellenére tanulóink örömmel vesznek részt a gya­korlati oktatásban és az 5+1- es szakmai előképzésben. Sok hasznos munkadarab igazolja a szerszám- és eszközhaszná­latban való jártasságukat. Tanulóink közelebb ke- * rültek a fizikai munka megismeréséhez, megbecsülé­séhez. Megnőtt az érdeklődés a műszaki pályák iránt. Ezt mutatják a középiskolai és egyetemi (főiskolai) iskolázta­tási tapasztalatok is. A szülők szemlélete is jelentősen meg­változott. Gyerekeiket szíve­sen adják ipari jellegű szak- középiskolákba, technikumok­ba. A tömeges jelentkezés mi­att az igényeket nem is tud­juk kielégíteni. Ugyanakkor a mezőgazdasági szakma iránt az érdeklődés erősen csökkent. A társadalom fokozódó igé­nyei viszont megkövetelik, hogy nevelőink oktató-nevelő munkájukkal, a pályaválasz­tási tanácsadással irányítsák tanulóinkat a mezőgazdasági szakmák felé.. Az oktatómunka hatékony­ságának növelése érdekében láttak napvilágot az új okta­tási dokumentumok: a Tan­terv, a Rendtartás, az új köny­vek, kézikönyvek. Pedagógu­saink jó véleménnyel vannak ( ezekről az új dokumentumok-; ról; sok segítséget adnak a; korszerű oktatómunkához. A korszerű oktatómunka ki-! alakításához a dokumentumok alkalmazása mellett szükséges a korszerű eszközök használa­ta is. Ezek között is legfonto­sabb a tv és a rádió. Az Isko­latelevízió nagy népszerűség- ré tett szert oktatási intézmé­nyeinkben és az oktató-nevelő munka jelentős tényezőjévé kezd válni. A tv és a rádió felhasználása mellett jobban kell élniük a film és a magne­tofon nyújtotta lehetőségekkel is. A tv, a rádió, a film,, a tanterv, a tankönyv csak eszközei az oktatómunka hatékonyságának, a tanítási óra korszerűsítésének. Oktató­munkánknak továbbra is fő célkitűzése a tanítási óra haté­konyságának fokozása. A kor­szerűség alapja: a tanulói ak­tivitás, a gondolkodás fejlesz­tése, az önállóság fokozása. Arra kell mindannyiunknak törekedni, hogy a tanórák ezeknek a feladatoknak a megvalósítását segítsék elő . A tanítási óra hatékonysá­gával függ össze a tanítási óra védelme. Nagy gondot jelent t> mind anyagilag, mind pedagó­giailag nevelőink nagy méi'yű mulasztása a tanítási órákról. A legutóbbi igazgatói értekez­leten elvként mondtuk ki, hogy mindenki (a nevelők, az igaz­gatók, a szakigazgatási szerv) a maga területén leghatáro­zottabban védje a tanítási órát. Az MSZMP Központi Bi­zottságának irányelvei az idő­szerű ideológiai kérdésekkel kapcsolatosan igen fontos he­lyet kapnak az iskolai nevelő­munkában is. Az irányelvek külön részében is kiemelten foglalkoznak az ifjúság szo­cialista nevelésével. Ennek alapján ebben a tan­évben osztályértekezleten tár­gyaljuk meg a világnézeti nevelőmunka tapasztalatait megyénk általános iskoláiban. Időszerűvé teszi e kérdés ala­posabb vizsgálatát az a tény, hogy az oktatási reform meg­valósításának folyamatában az iskolatörvény hármas cél­kitűzései közül az első kettő­nél biztatóbbak az eredmé­nyek, mint a világnézeti ne­velés tekintetében. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a nevelőmunka területén nincse­nek eredményeink, hisz neve­lőink munkája nyomán ifjúsá­gunk szemlélete, világnézete, magatartása helyes irányban fejlődik. Az iskoláinkból kikerülő fiatalok nagy többségükben tudatosan tevékenykednek a szocializmus építésén, de be­csapnánk önmagunkat, ha nem vennénk észre, hogy nevelő­munkánk hatékonyságát nö­velni kell; mert bizonyos mértékig az iskolai nevelő­munka gyengeségében is lát­juk az okát annak, hogy ifjú­ságunk egy része közömbös a világnézeti kérdések iránt és sokszor kispolgári hatások alá kerül. Az eredményesebb nevelő­munka érdekében pedagógu­saink oktatásközpontú szem­léletét nevelésközpontúvá kell alakítani. De nemcsak elvek­ben, hanem a nevelők egyéni­sége, élete is e tekintetben példamutató kell hogy legyen, örömmel állapíthatjuk meg, hogy nevelőink nagy része már ennek a követelmények­nek megfelel, csak tovább kell mélyíteni, tartalmassá tenni ilyen irányú munkájukat. Az iskolai nevelőmunka haté­konyságának biztosítása érde­kében kérjük a társadalom segítségét, mert csak együttes ráhatással tudjuk ifjúságunkat a szocialista társadalom szá­mára felkészíteni. II z ú j tanév küszöbén osz- tályunk nevében me­gyénk valamennyi pedagógu­sának, technikai dolgozójának jó egészséget," sikerekben gaz­dag munkát kívánok. Dr. CSICSAI JÓZSEF, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezetője Kutatnak a kifosztott Kóma kincsei után Alarik, a vízigótok királya i. e. 410-ben, miután csapatai­val kifosztotta Róma városát, Olaszország déli részébe vo­nult, ahol a legenda szerint megbetegedett és feltehetőleg maláriában meghalt. Emberei a zsákmányolt kincsekkel együtt a Basento folyó környé­kén temették el, s a folyó vi­zét állítólag eltérítették med­réből. Az elmúlt századokban többször is folytattak kutatá­sokat Alarik sírja után, amely­ről a történészek azt tartják, hogy óriási értékű kincseket rejt. Eddig minden törekvés sikertelennek bizonyult. Most első ízben használnak a régészek egészen modem kutató berendezéseket. Előze­tes vizsgálatok kiderítették, hogy a dél-olaszországi Poten- za környékén a Basento folyót évszázadokkal ezelőtt valóban eltérítették eredeti medréből, s ezért most ezen a környéken folytatják az ásatásokat. A gyerek titokban dohányzik. Fecskét. A gyerek még nincs abban a korban, amikor dohányozhatna, mert a dohány nem egész­séges, utóvégre azért dohányoznak a felnőt­tek is. Nekik már úgyis mindegy. Ezt nem érti meg a gyerek. Mit lehet tenni a verésen túl? Vagy azzal együtt? Szivar! Egy büdösen erős és erősen büdös szivart elszívatni a büdös kölyökkel és akkor örök időkre megundorodik az átkozott ciga- rettázástól. Bár velünk is ezt tették volna szüléink, akkor most nem köhögnénk, nem fájna a fejünk és már házunk lenne a ciga­retta árából. A szivar tehát megvétetik, meg- mutattatik és kilátásba helyeztetik: ha még egyszer... akkor szivarszívás következik. Mert a pedagógia néha fájdalmas is lehet — a cél a fontos ... Vajon a pipának milyen lehet a hatása egy gyerekre? Mert a szivar már nem segít... Már szivarozik is! A büdös, erős szivart pró­bálja titokban — s kutya baja ... A fenébe az ilyen pedagógiával, hát bagó­val csak nem kezdhetem? (—ó) Á diófát magunknak is iiiteífiik Huszonötéves távlati terv Hatvanban Megvalósult elképzelések — új ipartelepek A MÁV kontra város? Ott, ahol most az autó kanya- roditoegyütt az úttal, pontosab­ban a várost átszelő országut- tai, — földszintes házak sora: megszokott, megszeretett ott­honok, de jellegtelen építmé­nyek. Hatvan nevét aligha jegyzik fel a műtörténet fény­lő lapjaira, egy lépés csak a szellős, virágos városközpont­ból és már falusias jelleg árulkodik: az elmúlt évtize­dekben e város arculatát nem változtatta olyan hévvel ko­runk, mint sok más, néha még kisebb városét De ott, ahol most az autó kanyarodik együtt az úttal, azazhogy a várost átszelő or- szágúttat négy-, sőt nyolc- emeletes, modern, minden igénynek megfelelő épületek sorakoznak. A mintegy másfél kilométer hosszú és fél kilo­méter széles, kereken. 14 ezer családnak otthont nyújtó vá­rosközpont a valóban „új” — és nem Üj-Hatvan belső képe, a városnegyed szerkezete vi­lágszínvonalon áll, — majd. De mikor: majd? A huszonöt éves távlati fej­lesztési terv megvalósítása után! Felesleges, kedves olva­sóm, elhúzni a szád: „Huszon­öt év? Ki éri azt meg?” Lehet­ne írni, mondani azt is, hogy a diófát is az egyik nemzedék ülteti, de igazán csak a máso­dik, harmadik szedi... De er­ről most szó sincs. A távlati fejlesztési terv, amelynek ke­retében Hatvan külső képéiben is modem várossá fejlődik, már mutogatja formáit s a terv kezdetétől — mert már a megvalósitás elkezdődött — új épületek egész sora nyújtott és nyújt otthont az arra rászo­rulóknak. Eddig már két kétemeletes és két négyemeletes lakóházat adtak át az új városközpont kialakításának kezdetével, megnyitotta kaprát a nyolc­tantermes általános iskola, most fejezik be az újabb négyemeletes, s decemberben a 18 lakásos pontház építését és az 50 személyes óvodáét is. De már január elsején újabb két­száz lakás építésiéhez kezdenek hozzá az építőipari vállalat dolgozói. A Horváth Mihály utca mö­gött már ott formálódik a hol­nap Hatvanjának magja, amely egészen a Zagyva-hídig húzódik majd, majdnem a szolnoki országúttól. Ezen a tömbön belül építik fel a nyoicemeletes irodaházat, az új tanácsházát, kultúrházat, alakítják ki az üzlethálózatot, presszók, éttermek létesülnek; — egyszóval minden olyan szolgáltatás, amely nélkül ma már elképzelhetetlen a kor­szerű városi életforma. Kigyök egy ruhán... Egy nő megy előt­tem az utcán. Fiús frizura, valamiféle új szabású, férfi ingerlő vacak, ami ott feszült, ahol kell, tűsarkú ci­pellő, amitől a fe­szülés rrtég imbolyog is és utóvégre az em­ber nincsen fából. A nő megy előttem, én utána, és bámulom, mint egy festményt a falon, azzal a különb­séggel, hogy a fest­mény nem megy és nem a vásznát, hanem a színét mutatja az embernek. De mégis esztétikai élmény ez, mert a női test vona­la annyi nagyszerű művészt ihletett meg, s bár festeni ugyan nem tudok, de nézni és él­ményt legalább any- nyira, mint Rubens tette volt, aki szintén férfi volt... Érdekes, hogy a nagy látók, mind férfiak voltak! A nő megy előttem az utcán, én utána és azt figyelem, hogy a ruha hosszan leszala­dó és egymással pár­huzamos csíkjai ho­gyan tekergődznek menés közben, mint a kígyó. Ez az: kígyó. Ádámot is ez húzta csőbe Éván keresz­tül! Bár az almát most nem látni, s kü­lönben is az egész ügy állítólag az Éden- kertnek nevezett cam- pingben játszódott le és nem a flaszteros, benzinbűzös utcán, — de a kígyó úgy lát­szik alkalmazkodik a megváltozott körül­ményekhez. A nő tehát megy előttem az ictcán, én tehát megyek utána, amiből tehát világos, hogy nekem így, sík­ban is tetszik a nő, aki alakjával és moz­dulataival mindent elkövet, hogy meg­bontsa a síkot. Tu­dom, nős ember va- , gyök, de azért szeret—? hetem még a szépet, s különben is hol van az előírva, hoby be­hunyt szemmel jár­jak az utcán. Elüthet úgy egy autó és gyászt, szomorúsá­got okoznék szeret­teimnek, örömet ba­rátaimnak — nekem meg felettébb kelle­metlen lenne. Meg kellene szólítani a nőt, aki itt megy előttem, természete­sen csak azért, hogy láthassam az arcát, hallhassam a hang­ját, hogy az egész hogyan har­monizál össze, mert kora gyermekkorom óta a harmónia volt az, amely mindig nagy boldogsággal és megelégedettséggel töltött el... És ha szó nélkül pofon üt? Ugyan, ké­rem, nem élünk már oktondi korban, s kü­lönben is finom trükkel, kissé fölé­nyesen és érdektelen arccal kelI a dolgot kezdeni _ — A pardon ... hány óra van, ké­rem? — Szevasz... Mi az, otthon hagytad az órát? Ejnye, de fi­nom lettél egyszerre! Fizess egy kávét... jó? — Jó... természe­tes — mormogom. Ott egye meg a fene ezt a divatot, amely megbolondít min­den becsületes csa­ládanyát, amely arra készteti, hogy hajat vágasson rövidre, új ruhákat csináltasson és minderről egy szót se szóljon annak a marha férjének. — Érdekes, milyen fáradt vagyok... — Menjünk haza, Szívem — mondom és letörten banduko­lok a csendesen bóbis­koló, csíkokká szelí­dült kígyók nyomá­ban ...' i (egri) Ezen belül, vagy inkább <9 mellett a most következő öt' éves terv keretében előrelát- hatóiag négy budapesti üzemi választja telephelyül Hatvant* többek között olyan — csórna-: golással, rossz szóval: kiszere­léssel foglalkozó —, amely több mint 800 asszony részéi» biztosít munkát és megélhe­tést. Jelenleg 870 munkát ke-i reső, de csak a cukor- és kon­zervgyárban időszaki szerző-! dést kapó asszony, lány él a városban! Az új üzemek nem­csak a foglalkoztatottság meg­oldását, de ugyanakkor a vá­ros ipari és ezen keresztüli kulturális arculatának további fejlődését is jelentik. Lám: nem is olyan sok a) már megkezdett és máris ered­ményeket felmutató 25 év « távlati fejlesztés tükrében! Ám a tervek a inában gyö- keredznek, s a ma, ad gondot! éppen elegendőt a tervek megvalósításában. Egyik ilyen — talán most már a megyei szervek segítségévéi megoldást nyer — az új gimnázium építé­se, amelynek már meg kellett volna nyitnia kapuit. De nemi hogy kapu, még tégla sincs* vagy legalábbis nem volt ed­dig, mert folyt a vita, hogy a MÁV szennyvízderítőjére rá lehessen kapcsolni az új gim­náziumét. A másik ilyen, sőt ennél is súlyosabb probléma, hogy két megbeszélésen két homlok­egyenest ellenkező álláspontot elfoglalva, — most azon folyik a vita a MÁV illetékeseivel, hogy tudják-e, lehet-e biztosí­tani az ipartelepítési program végrehajtása során a vasúti teherszállítást? A MÁV illeté­kes osztályán, s reális dönté­sén múlik többek között, hogy a négy üzem helyet kaphat-e Hatvanban, s nyomukban új üzemek, telephelyek létesül­hetnek-e, vagy sem megyénk harmadik városában. A MÁV álláspontja ebben az esetben ha megnyugtató —, valóban legyet jelenthet Hatvan ipari fejlődésénél?: gyors és széles perspektívájával... Esetleges I indokolatlan megfontolások ér­vényre jutása pedig évekkel vetheti vissza a város pezsdü- lő életét. Távlati fejlesztési terv-koor­dinációs bizottság (ez hozza összhangba a .város ipartelepí­tési programját) + látszólag ,szak”-fogalmak. Valójában egy város életét, fejlődését je­lentik, előre 25, illetőleg most mór csak húsz évre. A diclfa már most gyümölcsöt hozott, s az összefogáson, akaraton múlik, hogy évről évre mind többet hozzon, hogy mind va­lamennyien élvezhessük gyü­mölcsét. . t . (gyurka*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom