Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-05 / 209. szám
2-01' Alig egy hete, hogy hazaérkeztek. Lenz-Mosernél jártak az egri Nagy József Termelőszövetkezet tagjai. Helyesebben csak 18-an közülük, olyanok, akik saját maguk fedezték a külföldi tapasztalatcsere költségeit, hogy saját szemükkel győződjenek meg arról a telepítési módról, amilyet itt, a várost övező dombhátakon alkalmazni akarnak. Nem kis dologról van szó, mert a termelő- szövetkezet e neves történelmi borvidék rekonstrukciója alkalmával ötszáz holdon telepít új szőlőt! A gépesítés miatt, a hagyományos telepítési mód helyett, a szakirodalomban fellelhető legjobb és legmodernebb formát választották, — Lenz- Moserét. Vízumot kértek és augusztus 25-én reggel vonatra. ültek tizennyolcán: Vincepap Ferenc a termelőszövetkezet elnöke, Sebestyén András elnökhelyettes (ő irányítja az új telepítés munkálatait), Borbás Sándor termelőszövetkezeti tag, Keskeny Bernát brigádvezető, Árvái János pincemester, Kiss Ferenc, az ellenőrző bizottság elnöke, Cseh Ferenc főmezőgazdász, Cseh Mihály vezetőségi tag, Máié Lajos mezőgazdász, aki az új telepítésekben dolgozik... A külföldön járt termelőszövetkezeti tagok közül néhányat megkérdeztünk: mit tapasztaltak, milyen új ismereteket hoztak magukkal? CSEH FERENC főmezőgazdász: mmmm Hat-nyolc szemes termőcsa- pokat hagy Lenz-Moser. — Négy évtizede kísérletezik, de a mai napig sem mondta ki, hogy melyik a legjobb telepítési mód, még mindig újat keres, újabb és újabb kísérleteket állít be telepén Lenz-Moser. Eddigi eredményei is példamutatóak, szerte Európában követik telepítési módszerét. Engem meglepett, hogy 30—40 mázsa vegyes műtrágyát is ad a szőlőnek, azonfelül minden évben gondoskodik a zöldtrágyázásról, míg mi sajnos csak beszélünk róla. Kétévenként altalaj-lazítást végez, 70—80 centi mélységben átdolgozza a talajt. — Mi erről még nem is hallottunk eddig. Meglepett még a metszés bátorsága. Nagyon merészen metszenek, 6—8 szemes termőcsapokat hagynak és a kordonkarókat egy évben alakítják ki. ÁRVÁI JÁNOS pincemester: — Csak a metszés és a szüret igényel kézi munkaerőt. Egy évben egy hold szőlő kézimunka-szükséglete mindössze 20— 30 nap, szemben a nálunk hagyományos 120—130 munkanappal. Meggyőződtünk arról, hogy Ausztriában sem kedvez az idő a szőlőnek, mégis Lenz-Moser szőlőinek állaga rendkívül jó, a kedvező borkezelési lehetőségek révén az idén is kitűnő borokat hoz majd forgalomba. Rendkívül sok pénzhez jut „szénsavas mustjával”. Nálunk is lenne piaca az újszerű üdítő italnak, mi is szívesen vállalkoznánk ilyen szénsavas must palackozására. .. SEBESTYÉN ANDRÁS elnökhelyettes: MÁTÉ LAJOS mezőgazdász: Nem vagyunk elég merészek. — Mióta szövetkezetünkben áttértünk a Lenz—Moser-tele- pítésre, kíváncsi voltam egy olyan telepre, ahol évtizedek óta Ilyen körülmények között művelik, termelik a szőlőt. Az lepett meg különösen, hogy rosszabb területi viszonyok között is olcsóbb, szebb és jobb szőlőt tud előállítani az idős borkereskedő. Ügy érzem, mi még nem vagyunk elég merészek, a kiváló szakember sokkal jobb módszereket kísérletezett ki annál is, amit mi még újnak tartunk. A mi traktorainkhoz növelni kellene a sorközök távolságát. — Nagyon tiszták a sorkö- zök, pedig kézi kapálásról még hallani sem lehet. Az első, második, harmadik éves szőlőkben rászántással és visz- szaszántással oldják meg ezt a nálunk munkaigényes feladatot. Felmerült viszont bennem egy probléma: Lenz—Moser nem kötözi a szőlőt, a hajtások lecsüngenek a sorok közé. Ezért úgy vélem, a mi normál traktorainkhoz nagyon keskenyek lesznek a sorközök. Ezt nálunk sörgősen felül kellene vizsgálni. Egy permetezőgépe van Lenz—Mosernek, de az mindig a szőlőben dolgozik. Eddig a rossz időjárásra való tekintettel tizenháromszor permetezett és ennek meg is van az előnye, mert szőlőbetegséggel nem találkoztunk. Feltűnt, hogy csapadékosabb időjárásuk ellenére is öntözik a szőlőt, alagcsövezték a kétszáz holdas gazdaságot. Az 1,20 méterre felhozott tőkék rendkívül jól ellenállnak a hidegnek, mint elmondták, az utóbbi évtizedekben nem szenvedtek fagykárt. Az is figyelemre méltó, hogy a szőlőkben és a feldolgozó üzemben négyszáz alkalmazott dolgozik a kitűnő szakember irányítása alatt, de mindössze csak „húsz” foglalkozik adminisztrációval. ★ Néhány gondolat csupán uz egriek tapasztalataiból. Kíváncsian várjuk: a látottakat hozván hasznosítják majd idePüisy Elemér Mi is szívesen készítenénk Szénsavas mustot..« Nagy öröm, ha az iskolai évet úgy lehet kezdeni, hogy négy tanteremmel bővült az intézet, szertárak és műhelyek készültek, az oktatás feltételei kedvezően megváltoztak. Ez a helyzet most Gyöngyösön, az Erkel Ferenc Iparitanuló Intézetben. Sándor László igazgató is erről beszél először, de mégsem szorítkozunk most csupán a kétmillió forintos költséggel létesített szárnyépület viszonyaira. Hallgassuk meg, mit mond az igazgató. — Az ünnepélyes átadásra szeptember 1-én került sor, de műszakilag még július közepén átvettük az új épületszámyat. — Milyen eredménnyel? — Minőségileg kifogástalanul! — emeli meg a hangját Sándor László. — Az ÉM 22-es Építőipari Vállalata kiváló munkát végzett. , — Ez nagy szó. ! |. Az első meglepetés a falu szélén ért. Visonta szélső háza után alig pár méterrel új betonút fehérük. Dömperek, terepjárók és teherautók tűnnek fel. Az északi akna felé kanyarodik az egyik, a másik egyenesen halad, de pár pillanat múlva szinte eltörpül a meddőhányó égnek meredő óriás kupaca mellett. A kotrógépek nyomában tavasz óta majd egymillió köbméter föld rakódott óriási hegy- gyé és az 1200 milliméteres gumiszalag ma is éjjel-nappal szállítja, dohogó dózer egyengeti, túrja a fényes-barna rögöket. Délebbre völgynek tetsző mélyedés, amelynek alján még nem látszik, de mindenki tudja, hogy ott a kincset érő szén. A lignitért, az energiaforrásért történik itt minden. Mintegy 4,5 millió köbméter földet mozgatnak meg, de ezzel csak helyet csinálnak a nagy gépeknek. Azok majd 510 millió köbmétert markolnak, és az első ütemben 100 millió fonna szenet adnak a 600 megawattos erőműnek. Gyermekkoromban mindig fájlaltam, hogy a vasút elke- rüü a hegyeket, de a sínpárt most Nagyútról idehozták a Mátra tövébe. A Nyiget-völgyben a Betonútépítő Vállalat emberei és gépei dolgoznak, ígérik, hogy hamarosan elkészülnék az utak és december 20-ára a mai Tévén-tanyáig, a „holnap” erőművének helyéig megépítik a vasutat. A következő év januárjától vagonokban szállítják a gépeket, alkatrészeket és a különféle építőanyagokat. Most dózerek egyengetik a talajt, a hengerek vastalpa alól az utak újabb szakasza nő ki. Kék overallos, jókedvű fiatalok három, negyven tonnás darut, szerelnek. Magyarázták, hogy ők a Bányászati Építőipari Vállalat munkásai, előre gyártott elemekből raktárakat, műhelyeket és szerelőcsarnokokat építenék. Május végén még csak az északi akna környékén és a nyitóároknál láttam valamelyest mozgást, távolabb néma mozdulatlanságban várt a vidék. Aki taviasz óta nem járt erre, rá sem ismer a környékre. Felsorolni is sok lenne, hogy hány szakma, mennyi embere dolgozik már az épületeken. A gépek töltéseket magasítanak, másutt hegynek is beillő dombokat hordanak el, vagy éppen völgyet töltenek fed. A nagyszerű kezdés hőskorát éli Visonta — Abasár, Márkáz és Halma jugra környéke. Az alkotás örömei és a munka gondjai váltják egymást. Ma még ideiglenes és bizonytalan a vízeüá- tás. De a Tévén-tanya sarkán új kutat fúrnak, szeptember végére 100 köbméteres hidrogló- buszt állítanak fel. A teherautók téglát, cementet és követ hordanak, a kőművesek betonra alapoznak, az ácsok zsaluzáshoz deszkát szabnak. Kereken 1500 embernek konyhát, irodákat és fürdőt építenek. Kicsit távolabb a 22-es számú Állami Építőipari Vállalat emberei gázszilikát elemekből tíz, egyemeletes szállást építenek. Azok a munkások laknak majd benne, akik az erőművet építik. Mikor érkeznek? Az előőrsök már Visontán dolgoznak. Alig akartam hinni, amikor sorolták, hogy a külfejtés előkészítésén és az építkezéseken közel 1800 munkás dolgozik már. Olyan óriásiak itt az arányok, hogy szinte eltörpülnek az emberek. Pedig Visonta bizonyítja, hogy dehogy is törpe,^ óriás az ember, mert tudásával és akaratával átalakítja a természetet, a tavalyi tarlók, a kukoricatáblák és szőlők helyén napfényes bányát és sötétséget eloszlató erőművet teremt. A haladásért, a nagyszerű távlatokat ígérő holnapért ál-, dozatokat kell hozni. Ügy is,: hogy kivágják a szőlőt, (de a meddőhányón már zöldell a kísérleti telepítés). A környékből, a Jászságból és a Tiszahátról hoztak munkásokat. Sokan most, vagy csak ezután ismerkednek a gépekkel, elszakadnak a falutól, ipari munkássá válnak. Ám ez nem máról holnapra történik. Visontáról pár évig még egyre többen járnak haza a családhoz. De kevés a busz, elavultak, kopottak a járművek. Ma még naponként csak egyszer jutnak főtt ételhez a visontai munkások, és ráadásul gyakran késik, kihűl az ebéd. Sürgős az új étkezdék építése, de addig is szervezzék meg, hogy meleg vacsorát és reggeüt kapjon, aki azt igényli. Gyöngyösön 400 személyes, korszerű szálló falai magasodnak, de a most épülő éttermek, szállók és fürdők birtokba vételét akadályozni fogja a 22-es Állami Építőipari Vállalat, ha késedelmesen építi meg a szennyvízderítőt és elvezetőt. Pedig a 7,7 miUiárdos beruházás nemcsak a korszerű energiatermelésről, hanem a dolgozók szociális igényeiről is gondoskodik. Szükséges, hogy az épülő kombinát minden részlegének politikai és gazdasági vezetője többet törődjék az emberekkel, hogy a visontai bányában születésétől kezdve ragyogjon a nap. Dr. Fazekas László Ma még csak kivétel ? Még a tsz-szervezés előtt történt, hogy a Herbária Vállalat Mátraderecskén, Recsken, Tiszanánán és még jó néhány helyen — több mint 100 holdon — epreskerteket telepítet, eleségül a selyemgubót termelő hernyóknak. Tették ezt mindazért, mivelhogy az útmenti eperfákat jórészt pusztulásra ítélték. Akkor annak rendje-módja szerint megkötötték a megállapodást a községi tanácsokkal az állami tartalékföldek hasznosításáról és a megyei tanács vb is kiadta 32.463,1962-es határozatát, amelyben elrendelte, hogy e földeket a telekkönyvben is írják át a Herbária nevére. , Az ügy úgy látszott ezzel be is fejeződött. Valóban, a hevesi, a füzesabonyi és a hatvani járási tanácsnál ennek a megyei határozatnak alapján írták át az eperfákkal beültetett területeket, de három járásban, a pé- tervásáriban, a gyöngyösiben és az egriben e határozat ellenére is hónapokig, évekig húzódik az epreskertek ügye, sőt Pétervásárán az epreskertek kipusztítását is „szorgalmazták”, mivel hogy annak idején nem a mostani rendeletek alapján igényelték a kérdéses területeket. Három járásban rendezték az ügyet... Háromban nem. És az aktahegy veszedelmesen tornyosul az epreskertek felett. Paragrafusokat citálnak és hangzatos szavakat illesztenek az akadékoskodó akták fejlécére. Például ilyeneket: „Mezőgazdasági művelésre alkalmas Lehet... nem lehet... lehet... nem lehet Huzavona két hold föld miatt — Egymást cáfoló határozatok — Az Epreskert pusztuljon-e, vagy a bürokrácia ? földterületek hatékonyabb védelme.” Ezzel a lobogóval indult harcra az első fontosabb akta, amelyben a Pétervásári Járási Tanács vb arra kötelezi a Herbáriát, hogy „Mátraderecskén a két hold eperfával betelepített terület művelési ágra állítsa vissza”. Magyarul: 1964. december 31-ig vágja ki az eperfákat, és a területet adja át szántóként a helyi termelőszövetkezetnek. (Amely egyáltalán nem ragaszkodik az epreskert kipusztításához és az említett területhez.) Erről a döntésről nyolc szervhez indult el az akta Pétervásáráról. Természetesen a Herbária fellebbezett, hivatkozott arra, hogy annak idején a községekkel megállapodás történt, és a megyei tanács még 1962- ben elrendelte, hogy írják ezeket a földeket a Herbária nevére. És hozzátették még, eszük ágában sincs kivágni a húszezer forintos költséggel telepített és nagyon is szükséges eperfákat. Ez volt 1964. november 13- án. Idő maradt meghányni-vet- ni ezt a fellebbezést, mert a legközelebbi döntés alig fél év múltán született csak meg. Ekkor, 1965. március 27-én, a Pétervásári Járási Tanács vb visszavonja előző határozatának azt a részét, hogy az eperfákat ki kell vágni. Mindezt majd fél évvel azután, hogy ha a Herbária betartja az előző határozatot, akkor eperfáiból már koporsók lehetnének. De hát a fákat nem vágták ki. Szerencsére. S az epreskerteknek kegyelmet jelentő újabb határozatról megint elindultak az akták, most hat érdekelt szerv felé. Ezúttal az előző 8-ból tehát két szerv már nem kapott aktát. De hogy ne örülhessen senki ennek a papírtakarékosságnak, kérték a Herbáriát, négypéldányos vázrajzot küldjön 30 napon belül, hogy az ÁFTH intézkedhessen a földek átírásával kapcsolatban. Ezeket az aktákat már „csak” öt szerv kapta meg, egy-egy példányban. S újból föllélegeztek a selyemhernyó-tenyésztő berkekben^ végre nyugvópontra jutott a két hold epreskert ügye. De nem. Ez év augusztus 6-án jött az újabb határozat a pétervásári járási vb-től, amelyben újból megállapítják; mégiscsak szabálytalan volt az a telepítés, még sincs kegyelem az eperfáknak. Az akta tárgya: '„Engedély nélkül végrehajtott telepítések”. Szóval most úgy néz ki, hogy megint semmis a „kegyelem”, s hogy még több szerv foglalkozzék ez üggyel, most már a Földművelésügyi Minisztériumot is bekapcsolták a játékba; lehet... nem lehet... lehet... nem lehet. Sőt a járási tanács vb felelősségre vonást is követelt azok ellen, akik — szerintük — szabálytalanul jártak el a telepítés kezdetén. Persze, lehetővé tették a fellebbezést. Az újabbat. És most kezdődhet a kör elölről. , A kérdés továbbra is az, hogy az epreskert pusztuljon-e, vagy a bürokrácia? Az eredmény döntetlen. A megyei tanács határozatát ugyanis, amely az epreskertek átírását szabta meg a Herbária részére, három járás szinte egyetlen aktával, intézkedéssel még az elmúlt évben rendezte, a másik három járás még nem adta meg magát. Gondolják; demokrácia van, még el lehet vitatkozgatni, ak- tázgatni jó néhány évig a megyei tanács vb ésszerű határozata felett. Hogy demokrácia-e ez... vagy esetleg mégis bürokrácia? Ezt döntsék el a kedves olvasók... és az erre illetékes szervek. Kovács Endre — Igaz, már munkák közben is állandóan együttműködtünk, észrevételeinket mindig figyelembe vették, és szakoktatóink is sok segítséget adtak. A műszaki átadáskor nem kellett hibajegyzéket készítenünk. Az öröm tehát kettős: nemcsak új épületszórnnyal bővült az intézet, hanem olyan épületrésszel, amely a közeli és a távoli jövőben sem ad bosz- szúságot az üzemeltetőnek. Nem derül majd ki a vízvezetékcsapokról, hogy nem működnek, a padlózat sem tás- kásodik fel, a mennyezet sem potyog majd a tanulók nyakába és így tovább, ahogy az más épületeknél még bizony elő szokott fordulni. Ha tehát csodálkozunk a tényeken, ha érdemesnek tartjuk mindezt szóvá tenni, csupán a kifogástalan minőségű munka az oka, mert — mi tagadás — nem szoktunk hozzá az elmúlt évek során a „hibajegyzék nélküli” építkezésekhez. Igaz ugyan, hogy az ÉM Heves megyei Építőipari Vállalat munkája is örvendetesen javult az elmúlt év során, igaz, hogy egyre kevot sebb kifogás merül fel a mim* kájuk ellen, egyre több dicsé* retet kapnak, de a használat során még előbukkannak) stíj általuk készített épületekbeit kisebb hibák. Még olyan léte-« sítménynél is, mint a szakremj delő intézet Gyöngyösön, amift annak idején az Egészségügyi Minisztérium illetékes szervei dicsérettel vettek át. Pedig a kifogástalan minőségű munka az építőiparban sem ördöngős dolog, csak...! Az iparitanuló-intézet példája azt bizonyítja, hogy az üzemeltetővel már az építkezés során kialakul a jó kapcsolat, ha az építők lelkiismereti kérdést csinálnak teljesítményükből, a hibajegyzéket mellőzni lehet. És ha mindez megtörténhetett ebben az esetben, .a továbbiakban sem kizárt dolog — állandó gyakorlattá válhat, minden építkezés jellemzője lehet. Hosv kin múlik mindez? Valószínűleg magukon az építőkön. Semmi ördöngösség nincs benne, és olyan jólesik az elismerésnek széles körben hangot adni, 'ténnyel bizonyítani, hogy lelkiismeretes dolgozóink vannak. (g. molnár) XIpBJSSG s 1965. szeptember 5., vasárnap Millió köbméterek — Vasút a Mátra tövében Kevés az egyszeri meleg étel Napfényes bányát és erőművet építenek Visontán Lenz-Mosernél iártak...
