Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-28 / 228. szám

Mozgalmas hétköznapok Nyár nem volt az idén, de a venasszonyok nyara kitett ma­gáért. Szeptember elején 'még úgy látszott, ezen az őszön nem érik bé sem a szőlő, sem a kukorica, de a jó idő min­denre rácáfolt és a terméski­látásokat illetően a hangulat egyre bizakodóbb. A határ mindenütt a munka zajától hangos, tízezrek végzik a betakarítást, a gépek százai a szántást, a vetést és mind gyakrabban találkozik az em­ber éjjel is dolgozó gépekkel. A reflektorlámpák mint szent­jánosbogarak, világítanak és mögöttük szaporodnak a ba­rázdák. Az ország népe újra a mező- gazdaságra figyel és helyes in­tézkedések, kormányhatároza­tok adnak újabb lendületet a munkának. Az éjjeli műszak­ban dolgozó traktorosok maga­sabb bére, az iparból érkezet­tek külön prémiuma, a kü­lönböző anyagi ösztönző mód­szerek mind alkalmasak ar­ra, hogy a dolgozó embereket érdekeltté tegyék a termelés­ben, az őszi munkák mielőbbi elvégzésében. A múlt héten rövid beje­lentést tettek közzé az újságok: az idén is megtermett az or­szág kenyere és a tervezettnél nagyobb mennyiségű kenyér- gabonát sikerült a rossz idő- • járás ellenére betakarítani. Anélkül, hogy jóslásokba bo­csátkoznánk, elmondhatjuk, hogy a szocialista mezőgazda­ság az idén kenyérgabonából minden eddiginél magasabb termésátlagokat ért el. Mit mutat mindez? Kétség­telenül a nagyüzem, a modern mezőgazdaság fölényét és elő­nyét, még akkor is, ha még mindig csak az alapok leraká­sánál tartunk és gondjaink vannak munkagépek, munka­erő, vegyszerek és egyebek te­kintetében. Az őszi munkák sikeres el­végzésén most sok múlik. Ta­pasztalatból tudjuk, hogy az idejében és jó minőségben el­vetett mag nagyobb termést hoz. Most érkezett a hír, hogy két járás már befejezte az őszi ár­pa vetését és megyeszerte jó ütemben halad a búza vetése is. Szakemberek, akik a határt járják, általában arról adnak számot, hogy legtöbb helyen magas fokú a szervezettség, jó az irányítás, kapkodás, fejet­lenség nem tapasztalható. Külön érdemes szólni arról a nagy jelentőségű verseny­mozgalomról, amely megyénk­ben ezekben a napokban ki­bontakozik, Mindennap hírt adunk arról, mely járások, ter­melőszövetkezetek csatlakoztak eddig a tarnazsadányi verseny- felhíváshoz. — Nem formális-e, nem eről­tetett-e ez a verseny? — kér­dezte a napokban az egyik me­zőgazdász. És egyáltalán ml­Ihfmm mm nn Nehéz kiigazodni! Most nyárutó van, avagy őszelő? Esetleg igenis nyár van, csak kissé még mindig hűvös, mint ahogy valóban volt szerencsénk ezt megszokni, vagy éppenhogy ősz van már, csak kissé melegebb, mint ahogy eddig nem nagyon volt szerencsénk ezt megszokni?! De az is lehet, hogy a tavasz húzódott el egy kissé, mondjuk hat hónapig; ámbár az is lehetséges, hogy az idén enyhe telünk lesz, s ez már a tél eleje ... Nehéz ebben kérem kiigazodni! Még a csillagászok és a meteorológusok is más követ fújnak: a csillagászok szerint szeptember 23, a meteorológusok szerint szeptember 21 az ősz hivatalos beköszöntése. Most kinek higgyek, hogyan higgyek és egy­általán miért higgyek? Megvan: a feleségem tegnap beledugta az orrát a szekrénybe és ezt sóhajtotta: „Nincs egy rongyom se...” Neki hiszek! ősz van. A fene egye meg... (-ó) ben különbözik, miben hason­lít a korábbi nem mindig jó emlékű munkaversenyekhez? A válasz nem egyszerű, ép­pen a verseny, a verseny jelle­gének bonyolultsága miatt. Mindenekelőtt azt kell látni, hogy ennek az őszi szántási, vetési, betakarítási versenynek alapja van, hiszen az egyik szö­vetkezet kezdeményezte; amely­hez aztán csatlakoznak a töb­biek. A másik gondolat, amely­ről szólni kell, hogy ebbén a versenyben nincs semmi eről- tetettség, semmi ésszerűtlen hajrá-törekvés, ami a minősé­get veszélyeztetné. Sőt a hang­súly a munka minőségén van. A harmadik jellemző, hogy a versenyben részvevő szövetke­zetek és szövetkezeti tagok kö­zösen és egyénileg is jól jár­nak, hiszen a megyei verseny- bizottság olyan jutalmakat he­lyezett kilátásba, amelyekért érdemes küzdeni. De a jó mun­kában, az iparkodásban érde­keltek a dolgozók is, hiszen a ma már széles körben alkalma­zott ösztönző módszerek a töb­bet dolgozó, jobb munkásokat helyezik anyagilag is előnyös helyzetbe. Akik olvasták a megyei* ver­senybizottság múlt héten meg­jelent felhívását, láthatják, hogy e verseny nem lehetetlen már eleve megvalósíthatatlan célokat tűz ki, hanem olyan feladatokra mozgósít, amelyek helyes szervezéssel, szorgalom­mal mindenütt elérhetők. A megjelölt határidők is olyanok, hogy azokat tartani lehet. A múlt héten részt vettünk Hevesen a szocialista brigád­vezetők és brigádtagok értekez­letén. Az ottani hangulat, az elhangzott hozzászólások meg­erősítették 'azt a hitet, hogy ez a munkaverseny, amely most ezekben a napokban megye­szerte kibontakozóban van, eredményes lesz.' Eredményes azért, mert ebben a verseny­ben több ezer olyan ember vesz részt, aki e versenymozgalmat sajátjának érzi és a feladatok megvalósításához, személyes er­kölcsi, anyagi érdeke fűződik. Szalay István Bércsaló és koesmáros a döntőbizottság előtt A folyosón tárgyalásra vár­nak az emberek. A sarokban egymás után a harmadik ciga­rettára gyújt egy fiatal férfi, vele szemben ötpercenként az óráját nézi egy másik. A szé­ken nem éppen karcsú hölgy ül. Nyugodtnak és magabiztos­nak látszik, nem valószínű, hogy az ő ügyét tárgyalják. A többiek idegesek, türelmetle­nek. Aztán végre nyílik az ajtó és a Heves megyei Területi Mun­kaügyi Döntőbizottság elé szó­lítják T. Gy. egri lakost, a Hajtóműgyár egri gyáregységé­nek marósát és a vállalat meg­bízottját, valamint a szakszer­vezeti bizottság képviselőjét. A döntőbizottság három tagja elő­ször T. Gy. panaszát hallgatja meg. A panasztevő elismeri, ho°y egy műszakban, de nem együtt dolgozott Mezei Istvánnal. Az is előfordult, hogy felváltva ugyanazon a gépen dolgoztak, ahogy éppen a munka kívánta és a művezető elrendelte. De, ő nem írt alá egyetlen munka­lapot sem. Tagadja, hogy ő magAnak SZÁMOLTATTA el Mezei' István munkadarab­jait. Aztán nem állít és nem tagad, hanem kérdez; mit bi­zonyít az, hogy neki az egyik hónapban csak 82 százalékos, a másik hónapban pedig 120— 130 százalékra ugrott a teljesít­ménye? A panaszos sérelmezi a vállalat igazgatójának fegyel­mi határozatát és a vállalati döntőbizottság határozatát is, amely a fegyelmit jóváhagyta. A vállalat, illetve a szakszer­vezet megbízottjának vallomá­sából egybehangzóan kitűnt, hogy T. Gy. is és Mezei István is marósmunkát végzett, de T. Gy. teljesítménybérben; Me­zei István pedig időbérben dol­gozott. A Hajtóműgyárban pe­dig az a gyakorlat, hogy a meós attól veszi át és annak írja be a munkát, aki leadja, aki a magáénak vallja. Miért hagyta Mezei, hogy az ő mun­kadarabjait más számoltassa el? NEMTÖRÖDÖMSÉGBÖL, VAGY CINKOSSÁGBÓL? Erre nem derült fény, de a val­lomásokból és az ügyiratokból kitűnt, hogy Mezei nevén egész hónapban nem találtak munkadarabot. Ö nem is kereste azokat, hiszen órabérét meg­kapta, neki csak a letöltött időt kellett igazolni. És T. Gy. munkatársai, akik szintén ré­szesedtek Mezei István „ado­mányából”, meg a csoportve­zető, aki elmulasztotta az el­lenőrzést? Megkapták a fe­gyelmi büntetést, nem is fel­lebbeztek, csak arra hivatkoz­tak, hogy más is követett el bércsalást. Pár perc múlva kihirdették: A Heves megyei Területi Mun­kaügyi Döntőbizottság elutasít­ja a fellebbezést, helybenhagy­ja az igazgató és a vállalati döntőbizottság határozatát. Bércsalás miatt von’ják meg T. Gy. 50 százalékos minőségi prémiumát és nyereségrészese­désének 30 százalékát. T. Gy. lehajtott fejjel, szó nélkül távozott a tárgyalóte­remből. ★ Ruszó Ferencet május elején a mezősaemerei italboltban al­kalmazta a Szihalmi Földmű­vesszövetkezet. Képesítése, sem gyakorlata nem volt, hiszen korábban a Füzesabonyi Gép­állomáson, majd a helybeli termelőszövetkezetben Sz—100- as gépen dolgozott. Állítólag egyhónapi próbaidőt kötött ki a szövetkezet, de ezt a tárgya­láson igazolni nem tudta. Nem egy hónap, de kettő is elmúlt, amikor leltároztak és több mint 2500 FORINT HIÄNYT állapítottak meg. Ruszó Ferenc munkaviszonyál a földművesszövetkezet kettős indokkal mondta fel: szerző­déses próbaideje lejárt és munkakörének ellátására al­kalmatlan. Az első érvet sem­miképpen nem fogadhatta el a döntőbizottság, mert ha ki is kötötték a próbaidőt, annak le­járta után a munkaviszony ál­landónak minősült. De mivel bizonyították az alkalmatlan­ságot? A leltárhiánnyal? De aa ellen Ruszó Ferenc panaszt emelt és kérte a leltározás megismétlését. Kérését nem teljesítették, kiadták a mun­kakönyvét. Ruszó Ferenc be­fizette a 2500 forintos hiányt. „Pótleltár” mégis készült, 14 nap múlva, amikor az utódjá­nak átadták az italboltot. Da ekkor meg 3000 FORINT TÖBBLETET mutatott a leltár. Alkalmazása után segítették, oktatták és ellenőrizték Ruszó Ferencet? Erre nem tudott meggyőző választ adni a föld­művesszövetkezet. Kinek higy- gyen, miben bízzon a döntő- bizottság? Az egymásnak el­lentmondó leltáraknak, vagy a hatgyerekes apának? Ruszó Ferenc örömmel vitte a hírt, hogy a döntőbizottság érvénytelenítette felmondását, a földművesszövetkezetet köte­lezték, hogy őt vegyék vissza a mezőszemerei italboltba. F. I* Szakképzett fiatalok állnak az idősebbek helyére A termelőszövetkezet terv< az, hogy az idős mezőgazdasá gi munkásokat, akik kiöregsze nek, fiatal, képzett szakmunká sok váltsák fel. Igazi nagyüze mi gazdálkodást akarnak meg valósítani, s ez elképzelhetet len olyan hozzáértő szakem­berek nékül, akik elméletbei és gyakorlatban egyaránt meg állják a helyüket. Látszatra mindez logikusnál és egyszerűnek tűnik, a való ságban azonban sok minden figyelembe kell venni a fiata lók iskolára küldésénél. S itt ismét csak dicsérni le hét a közös gazdaságot. Ahog; dr. Miller Lajossal, a termelő szövetkezet főállattenyésztőjé vei és állatorvosával elbeszél­gettünk, világosan kirajzoló­dott a gondos tervezés, a táv­latok figyelembevétele. Igen, nyugodtan leírhatom: a távla­tok figyelembevétele. MIELŐTT az első fiatalokat elküldték volna a tanfolyamok­ra, iskolákra, a közös gazda­ság vezetői számot vetettek az­zal, hol kellenek majd a fiatal szakmunkások. Nem ötletszerű­en, hanem komoly elemzéssel döntötték el a kérdést. S nem is csak egy-két éves időszakot vettek figyelembe, hanem azt is, hogyan néz ki majd távlat­ban a közös gazdaság munká­ja. Éppen ezért a már vég­zett fiatalok képzettségüknek megfelelő munkahelyen dolgoz­nak, lehetőségük nyílik rá, hogy az iskolában tanultakat a gyakorlatban, is alkalmazzák. Most is ketten tanulják a gyü­mölcstermesztést, kellenek majd a fiatalok a termelőszö­vetkezet 100 holdas baracko­sába. Már száz hold szőlőt is telepítettek, de ötven hold tele­pítése még hátra van. Ide is kellenek a fiatalok, ötén ta­nulják a szőlészetet a fiatalok közül. A fiatalok tehát tanulnak. S itt ismét egy megszívlelendő dolog következik: nemcsak az iskolában, de otthon, a terme­lőszövetkezetben is, a gyakor­lat idején. A közös gazdaság főmezőgazdásza és a főállatte­nyésztője a gyakorlat idején rendszeresen foglalkozik a fia­talokkal. Ellenőrzik a munká­jukat, ezenkívül rendszeres konzultációkat tartanak. A konzultációkon átismétlik az iskolán tanult anyagot, vala­mint a fiatalokkal megbeszélik a gyakorlati munka során fel­merült-problémákat. . A - külön foglalkozás megéri a fáradsá­got — mondják az idős szak­emberek —, hiszen a fiatalok itt dolgoznak majd a termelő- szövetkezetben ... és senkinek sem közömbös, hogy miképpen. A TARNAÖRSI Dózsa Ter­melőszövetkezetben megtanul­ták azt is, hogy valamit adni is kell a fiataloknak ahhoz* hogy későbben a közös gazda­ság is kapjon tőlük majd a ké­sőbbiekben szorgalmat, becsü­letes, jó munkát és szaktudást.' Éppen ezért a termelőszövetke­zet havi 250—300 forint ösz­töndíjat ad a fiataloknak. Eh­hez jön a gyakorlati idő alatt keresett munkaegység. Az első éves tanulók a munkahely át­lag munkaegységének 80. a másodévesek 90, míg a har­madévesek 100 százalékát kap­ják naponként. Tavaly több mint 30 forintot ért egy mun­kaegység, s az idén sem lesz kevesebb. Tehát már az iskola­idő alatt szépen keresnek a fia­talok, s így nem is vágynak el máshová. Furcsa dolog, de igen sok esetben a falusi fiataloknak téves elképzeléseik vannak a termelőszövetkezetről. Nem is­merik eléggé, s főképpen tar­talmában az ott folyó munkátí Ezért a tarnaörsi nyolcadik osztályos tanulókat minden év­ben többször elviszik a közös gazdaságba, megmutatják ne­kik a különböző munkahelye­ket, felkeltik érdeklődésüket a mezőgazdasági, helyesebben mondva a nagyüzemi mezőgaz­dasági munka iránt. Így aztán nem lehet csodálkozni, hogy mindig vannak jelentkező fia­talok. A tarnaörsi Dózsa példája bizonyítja, hogy megalapozot­tan, előrelátóan, gondosan kell foglalkozni a szakmunkáskép­zéssel, s akkor nem is marad el a kívánt eredmény. S MAR NEM IS csodálkoz­tam, amikor beszélgetésünk végén dr. Miller Lajos el­mondta: valószínű, még az ősz folyamán megkezdi tevékeny­ségét Tarnaörsön a mezőgazda- sági technikum kihelyezett osztálya. Megvan a szükséges jelentkezői létszám, főképpen a szakmunkásképző tanfolya­mot, iskolát végzett fiatalok érdeklődnek iránta. Mindany- nyian tovább akarnak tanulni.1 Kaposi Levente. Finomstígoh — csecsemőknek Sárgarépa-, zöldborsó, pa­raj-, karfiolpüré, natúr, tejjel, vajjal, hússal vagy májjal dú­sítva. Egyebek között ilyen fi­nomságokat gyárt októbertől a picinyeknek, 4—12 hónapos csecsemők részére a konzerv­ipar „bébi-üzeme”. A csecsemőkonzervként mintegy 16 féle vitamin- és kalóriadús főzelékpüré kerül az üzletekbe. Ebből öttel-hat- tal novemberben és decem­berben találkozhatnak a ve­vők, karácsonyra pedig újabb 3—í főzelékpürével gazdago­dik a választék. NEM NAGY termelőszövet- I kezet a tarnaörsi Dózsa. Mégis J egyvalamiben különösen pél- I dát vehetnének tőlük még a j nagyobb közös gazdaságok is. Ez pedig a szakmunkásképzés­sel függ össze. A Dózsa Termelőszövetkezet­ben már kilenc fiatal szakmun­kás dolgozik, olyanok, akiket a közös gazdaság küldött el an­nak idején szakmunkásképző iskolákra, s ezenkívül most is jó néhányan végzik tanulmá­nyaikat. Ketten a közgazdasági technikumban, egy tanuló a gimnáziumban, tizenöten pedig a szőlőtermesztés, állattenyész­tés és a zöldségtermesztés alap­jait sajátítják el. Ezek a szegény, törékeny jel­képek halálra voltak ítélve szinte, mielőtt testet ölthettek volna, csak a kísértő emléke­ket hagyva maguk mögött, amiktől a jelent még nehezeb­ben tudta elviselni. Egyszer, amikor éppen tisz­togatta a lámpáját, az elsőt, az egyetlent, mert nem maradha­tott meg egyetlen másik sem a szobájában, megszólított. — Ha lenne szíves keríteni ne­kem egy darab szalonnát, de jó vastagot gondolok, nem olyan papiros vékonyságú, ízetlen szeleteket, amikét ma­guk szalonnának neveznek. Akkor készíthetnék magam­nak egy kis vacsorát, megsüt­ném a szalonnát, megpiríta­nám a kenyeret a lámpásom üvegje felett, mint akkor szoktam, amikor azokban az isten háta megetti falvakban laktam. Ö igen, sokszor ez volt az én vacsorám, mégped’g, igen jó vacsorám. Hoztam a szalonnát, nem ízetlen, papirosvékony szele­tekben, hanem jó vastag da­rabbal, ahogy óhajtotta. Mér­hetetlenül örült neki, de nem bízta a nehéz, barna papiros­ba burkolt csomagját a kony­hai hűtőszekrényre, hanem ki­tette a szobája ablakpárká­nyára. Onnan azonban hama­rosan eltűnt, s mivel sohasem hozta szóba, csak azt gondol­hattam, hogy a vele felkeltett emlékek bizonyára szereztek neki egy kis békét és örömet... (Részlet a szerző Bartók amerikai évei- című -művéből.)^ a múltra emlékeztette, de ezek a csalóka tünemények azon­múló pillanatra visszaidézte a múlt legszebb ízeit, többé meg gó, zümmögő nyári éjszakát, mintha megjavult volna a le­vegő íze, miután az a „pokoli masina” abbahagyta a döröm- bölést. Ettől az estétől fogvást so­hasem hiányzott a lámpa Bar­tók szobájából. Maga viselt rá gondot gyengéden, min­denre kiterjedő szeretettel. Mindig az éjjeli asztalán ál­lott, üvege ragyogott, beie egyenes és fehér volt, tisztelt és dédelgetett jószág volt ez a lámpa, az öröm végtelen for­rása. Ugyancsak attól az esté­től fogvást hallgatott éjszakán­ként az áramfejlesztő. Minden alkatrésze szétszedve, felfor­gatva hevert. Egynéhány pis­lákoló petróleumlámpától el­tekintve az egész ház sötét Volt. ’ Kényelmetlenségünkért csupán azzal vigasztaltuk ma­gunkat, hogy Bartók boldogan dolgozik a csendben. De ez az öröm sem maradt sokáig zavartalan. Hamarosan felfedezte, hogy a petróleum nem tart ki reggelig a lámpá­sában, másik lámpára is szük­sége volt. Vittünk tehát egy második lámpát is a szobájá­ba. De az nem nyerte meg a tetszését. Sem pedig a többi, amit egymás után hordtunk elébe a házból. Egy sem volt fogható ahhoz az elsőhöz, amit vaktában választottam ki. Bár míg átszalajtott ben­nünket a szomszédokhoz, hát­ha tudnának kölcsönözni egy olyan lámpát, amilyen az első volt, én már tisztában vol­tam azzal, hogy semmilyen lámpa sem hozhatja vissza a meglepetés hirtelen örömét; az & hirtelen varázslat, amely egy. nem ismételhető. Mert a je­lenben csak annak örült* ami nal szétfoszlottak a jelen va­lóságának hideg érintésétől.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom