Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-18 / 194. szám

Traktorvezető főiskolások Gyógyszeriparunk világszínvonalon Ötvenszeres növekedés 15 év alatt — A KGST országok együttműködése — Rák- és vírusellenes anyagok9 áj antibiotikumok a kutatási programban Az iparon belül a gyógyszer­ipar különleges jelentősége és fejlettsége joggal nevezhető magyar specialitásnak. Eire utal egyebek között az a tény, hogy vegyipari termelésünk csaknem egynegyedét a. gyógy - szeripar állítja elő. Gyógyszer- iparunk fejlődési üteme az el­múlt 15 esztendőben 7,5-szere- sen meghaladta a teljes ipari termelés növekedését. A gyógy­szeripar termelése 1949—1964 között majdnem ötvenszeresé­re nőtt, s hasonló mértékű volt a gyógyszerkivitel bővülése is. Gyógyszeriparunk a termelési érték alapján világviszonylat­ban a 10—11. helyen áll; az egy főre jutó gyógy szertermelésben megközelítette a fejlett gyógy­szeriparral rendelkező tőkés országokat, míg a gyógyszerki­vitelben a világ gyógyszert ex­portáló állami között a hetedik helyre került. Hazánk a gyógyszergyártás­ban kétségkívül számottevő ha­gyományokkal, termelési ta­pasztalatokkal és kutatási ered­ményekkel, szellemi kapaci­tással rendelkezik. A magyar gyógyszeripar gyors fejlődésé­nek másik ösztönzője a KGST- országok eredményes gyógy­szeripari együttműködése. A KGST gyógyszeripari munka- csoportja több mint másfél száz gyógyszeripari termék sza­kosítása során a KGST-orszá- gok figyelembe vették a ma­gyar gyógyszeripar fejlettsé­gét. A szakosított gyógyszerké­szítmények közül húszat kizá­rólag nálunk gyártanak, tizen­kilencet egy-egy KGST-ország- gal, 36 gyógyszert pedig több KGST-országgal együtt állí­tunk elő. Végeredményben a szakosított gyógyszerkészítmé­nyeknek csakném 50 százaléka — kizárólagos., vagy párhuza­mos gyártás keretében — Ma­gyarország profiljába tartozik. Gyógyszeriparunknak fontos szerepe van a KGST-országok gyógyszerszükségletének kielé­gítésében. Az 1963—1965-ös évekre vonatkozó kölcsönös szállítási tervek adatai szerint a Szovjetunió, NDK, Csehszlo­vákia, Lengyel Népköztársaság, Román Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság KGST- országokból származó együttes gyógyszer-behozatalában ha­zánk 43,7 százalékkal részese­dik. A KGST-országok gyógy­szeripari együttműködésének köszönhető, hogy egyik tagál­lam tőkés importja sem éri el a belső fogyasztás 10 százalé­kát, azaz; a gyógyszerellátás importszükségletét 90 százalék­ban a kölcsönös szállítások fe­dezik. A tagországok gyógy­szerellátásának minőségi és mennyiségi javulásában, a tő­kés import csökkenésében nem kis része van a magyar gyógy­szeriparnak. A gyógyszeripar világszerte az ipari fejlődés egyik legdina­mikusabb ágazata. A fejlődés üteme jórészt a gyógyszeripari kutatás—fejlesztés eredménye. A hiszékenység vámszedői Nem a keleti mese híres Seherezádéjáról van szó, hanem egy Dembinszky utcai asz- szonyról, aki sokat sze­ret mesélni. Ha valaha pletykaversenyt ren­deznének, ő biztosan az első díjat nyerné. Seherez Adél. Ez az ál­név azért ülik olyan nagyon rá, mert leg­alább annyit mesél, mint Seherezádé, az ezeregyéjszaka hősnő­je. Csak éppen nem éjszakai, hanem dél­előtti mesékről van szó, az ezeregydélelőtt meséiről. Bizony, amikor Ko­vácsáé három évvel ezelőtt lakáscsere út­ján a Dembinszky utca 100/c-be ment lakni, nem gondolt arra, hogy szomszédnője, „Sehe­rez Adél” nyugalma­zott óvónő megkeseríti az életét. De megkese­rítette. Már az első nap, amikor a lakásba költözött, Adél odaáttt a konyhaajtó elé és mesélni kezdett. Hor- váthék kerültek terí­tékre: — Tudja, szomszéd- asszony, én nem szok­tam pletykálni, de ami ezeknél a Horváthék- nál van, az már egy kicsit sok. Az öreg Hor- váthné állandóan ve­szekszik a menyével. Külön háztartást vezet­nek, de az öregasszony mindig belekanalaz a menye zsírjába. A lisztből is elvesz. A fiatal Horváthné tűri, de én nagyon sajnálom szegényt. Igaz ugyan, hogy annak a férje nagy mamlasz... Kép­zelje, hagyja, hogy a társbérlőjük, az a szí­nész... No, de leég a rántásom, meg a tála­lásra is készülni keü. Majd legközelebb Másnap Seherez Adél ott folytatta, ahol elő­ző délelőtt abbahagy­ta. — Szóval, az a szí­nész már hónapok óta csapja a szelet a fiatal Horváthnénak. A múlt­kor az egész család ki­rándulni ment, az ifi­asszony is öltözködött, azután egyszerre fej­fájásról kezdett panasz­kodni. Persze, otthon maradt és véletlenül, érti, szomszédasszony, véletlenül a színész is otthon maradt. Én nem tudom, mi történt közöttük, csak a lár­mát hallottam. Ugyan­is pont akkor jött oda a színész menyasszo­nya és minden szó át­hallatszott a mi szo­bánkba. Tudja, véko­nyak a falak... , A következő délelőtt a nyugalmazott óvónő nagy színészi képesség­gel vázolta, hogy mi történt a menyaszony, a színész és a fiatal Horváthné között. Mintha televíziós köz­vetítést látott volna Ková esne. Negyedik nap a mamlasz Horváth és felesége veszekedésé­ről adott részletes be­számolót. Nincs az a rádiószpiker, aki olyan hévvel tolmácsolna egy eredményt, mint ahogy Adél a perpatvar rész­leteit közölte. Fél évvel később (184-ik délelőtt) Ko­vácsáé megtudta, hogy Horváthné elvált és feleségül ment a szí­nészhez. Másfél év múlva (549-ik délelőtt) arról kapott hírt, hogy a volt Horváthné visz­Gyógyszeriparunk jelentős szel­lemi és anyagi forrást fordít erre a célra. Az iparág össz­létszámúnak 10 százaléka kuta­tással—fejlesztéssel foglalkozik. Az évente előállított és meg­vizsgált új vegyületek száma mintegy 1000 s ebből évente ál­talában egy-egy eredeti gyógy­szer kerül forgalomba. 1955— 1964 között a magyar gyógy­szeripar 11 eredeti gyógyszert állított elő. Az eredeti gyógy­szerek mellett az iparág újon­nan bevezetett készítmények­kel is gyarapítja választékát. Az utóbbi évek átlagában a termelési volumen 4 százalékát esztendőről esztendőre eredeti és újonnan bevezetett gyógy­szerek alkotják. Az iparág — ugyancsak több esztendő átla­gában — a termelési érték csaknem 5 százalékát fordítja kutatásra, műszaki fejlesztésre. Gyógyszeriparunk termelése a második ötéves terv idősza­kában — 1961—1965 — meghá­romszorozódik. Fejlődésének távlatai jelentős mértékben összefüggenek a KGST-orszá­gok gyógyszeripari együttmű­ködésével. Beruházásokkal és korszerűsítésekkel az iparág termelési kapacitásait 1966— 1970 között kétszeresére bőví­tik. Az új tervidőszakban lé­tesítendő kapacitásokat a vi­lágviszonylatban is gazdaságos és termelékeny gyártás felté­telei alapján tervezik. Gyógy­szeriparunk ugyanis a terme­lékenység színvonalában í«men­tősen elmaradt a nem-eöóiá eredményektől, éppen ezért harmadik ötéves ten ében a legfontosabb célok között szere­pel a gazdaságos és termelé­keny gyártás feltételének biz­tosítása. Az iparág kutatási—fejleszté­si programját a hazai szükség- ~ let biztosítása mellett az ex­portigényeknek megfelelően alakították ki. A harmadik öt­éves terv főbb kutatási témái’, rákellenes anyagok, antituber- kulotikumok, vírusellenes anya­gok, új antibiotikumok, a vege­tatív idegrendszerre ható, Va­lamint a szív és keringisvi rendszer betegsége^ gyógy®, készítmények előállítása. A harmadik ötéves terv idő­szakában a gyógyszeripari ter­melés exporthányada a jelen­legi 62 százalékról — a tervek szerint — 75 százalékra növek­szik. A magyar gyógyszerek legfőbb piacait továbbra is a KGST-országok jelentik, noha már jelenleg is összesen 70 or­szág vásárolja gyógyszereinket. Gyógyszergyártásunk fejlődése egyebek között a kivitel össze­tételének módosulásában szin­tén tükröződik: a háború előtt az exportbevétel kétharmada a gyógyszer-alapanyagokból — pl; alkaloidák — származott, míg jelenleg a specialitások és a kész gyógyszerek adják a kivi­tel értékének 61 százalékát. Garamvölgyi István szaköltözött a házba mamlasz férjéhez, és ez így ment közel há­rom évig. Kovácsáé nem tanulmányozta a naptárt és így csak mi, a történet króni­kásai tudjuk, hogy 1001 délelőtt telt el Ková­csék beköltözése és távozása előtt. Seherez Adél min­dennapos délelőtti me­séi ugyanis tönkretet­ték Kovácsné idegeit és ezért elcserélték la­kásukat. Az ezerkette- dik délelőtt kezdték el a költözkedést. Az új lakó, miközben a ré­giek csomagoltak, bi­zalmasan megkérdezte Kovácsnétól: — És mondja; drá­gám, de nagyon őszin-í tén, jó ez a lakás? Kovácsné meggyőző­déssel válaszoltas — Mi az, hogy jóf Mesés... t Palásti baszTö előleggel távozott. Aztán a környező községeket látogatta. Egercsehi, Andornaktálya, Szihalom, Verpelét... Nagyon • rapszódikus volt az előleg ősz- szegének meghatározásában. Verpeléten például 500 forint előleggel távozott. Járt Gyön­gyös és Hatvan környékén, sőt szűknek találva a megyét, Pásztora és Nyékládházára is ellátogatott. S az előleg sehol nem maradt el... Az eladott árpát és kukori­cát természetesen senkinek sem szállította le, s a tárgya­lásig nem fizette vissza a fel­szedett előlegeket sem. Emlé­kül csupán a lakcímét és a személyazonossági igazolvány számát hagyta ügyfeleinél. Mesék a pétisóról és a karambolról Az ötven éves Magyart Sán­dor már változatosabb mód­szerekkel dolgozott. Eddig háromszor ítélték el csalásért, legutóbb 1964 februárjában szabadult a börtönből. Kisza­badulása után rövid néhány hónap alatt a bűncselekmé­nyek sorozatát követte el, ter­mészetesen a hiszékeny em-, berek közreműködésével. $ A Füzesabonyi Járásbíróság ( egyrendbeli visszaesőként el- j követett csalásért, 14 rendbeli; csalással elkövetett tulajdoni elleni bűntettért és egyrend- j beli folytatólagosan elkövetett < közveszélyes munkakerülésért * vonta felelősségre: ezért egyj év és két hónap szabadság-J vesztésre ítélte, három évre ed-. tiltotta a közügyek gyakorié- í sától. ( Ez az ítélet még nem jog- j erős, de a történet már most« tanulságul szolgálhat. J Magyari Sándor főleg Eger- J ben, valamint az egri, füzes-j abonyi és a gyöngyösi járás-« ban tevékenykedett. Megje- \ lent ismerőseinél, de legtöbb-j szőr vadidegen családoknál j kopogtatott be, s különböző! mesékkel kérte a kölcsönöket. I Főleg két variációval dolgo- j zott. Az egyik a pétisó, a má-' sik a karambol. Pétisó-vásár- \ lásra 100 és 200 forintokat | kért, és kapott. A másik me-, se, a karambol, már jobban | jövedelmezett. Az egyik me- zőtárkányi lakostól 600 forin­tot kért, mondván: gépkocsi-1 « val utaztak, kiégett a motor, Vannak könnyelműen hiszé­keny emberek s természetesen akadnak vámszedők is. A hi­székenység vámszedői megje­lennek áldozataiknál, előad­nak egy-egy kitalált mesét, felveszik az előleget, vagy a kölcsönt, aztán távoznak. A Visszafizetésről már a rendőr- (ségnek, illetve a bíróságoknak kell gondoskodnia. Mert az emberek könnyelműen hagy­ják magukat becsapni és csak néhány nap múlva sietnek a csalókat feljelenteni. A rend­őrségnek és a bíróságnak elég sok munkát adnak az ilyen vámszedők. Hogy mennyire befolyásolhatók egyesek bizo­nyításképpen szolgáljon erre két bűnügy. Aki 17-szer adta el az árpái és akik megvették Veréb Beatrix 46 éves za- ránki lakos a háztáji „értéke­sítésének” egy különös for­máját dolgozta ki. Meg kell hagyni, módszere nagyon jö­vedelmező volt. 17-szer adta el két mázsa nem létező ku­koricáját s ugyanannyi nem létező árpáját, összesen 5:50 forintért... Rendkívüli k,ügyességét” a bíróság egyál­talán nem méltányolta: jog­erősen egy év nyolchónapi szabadságvesztésre ítélte az ^ügyeskedőt”. A vádlott elnyerte bünteté­sét. De vajon okultak-e a könnyelmű emberek? Nevü­ket nem közöljük — bizonyá­ra szégyellnék is, hogy hagy­ták magukat ily könnyedén becsapni. A vádlott alighogy letöltöt­te második büntetését, néhány napot pihent, majd fölkeresett egy egri lakost és fölkínálta eladásra két mázsa kukoricá­ját és ugyanennyi árpáját. Megkötötték az üzletet: kért és kapott is 200 forint előle­get Látva, hogy könnyen megy az ilyenfajta kereskede­lem, másnap is bekopogtatott egy egri portára s 400 forint 4 r^gPÖJÓGj *965. augusztus 19., csü törtöl sürgősen meg kell javíttatni, s nincs náluk elegendő pénz. A niszékeny ember 700 forintot adott, nehogy kevés legyen... Magyari, látva, hogy beválik a karambolmese, ezt variálta különböző formában. — El­gázoltak valakit, nehogy az il­lető feljelentse őket, kártérí­tést kell fizetni... S a hiszé­keny emberek megsajnálták Egertől Vécsig, Kápolnától az Dzd környéki Sáta községig. S adták a kölcsönöket. Nem egy esetben apró híján 200 forintot adtak a kért 120 helyett... A kölcsönképpen felvett fo­rintokat természetesen rövid idő alatt elköltötte, elitta, még csak kísérletet sem tett a visszafizetésre. A hiszékeny emberek kivétel nélkül így diktálták a rendőrségi jegy­zőkönyvbe: — „Kérem az el­járás megindítását, és a kár megtérítését.” A bíróság ítéletet hirdetett, a vádlottnak lesz ideje gon­dolkodni... De elgondolkodhat­nak egy kissé a rászedett em­berek is... (márkusz) jellegű szakkörök vezetésére képesek, hanem az általános iskolások alapfokú KRESZ-ok- tatására is. Nyáron a tizenhét főiskolás új feladatot kapott: két héttől másfél hónapig voltak üzemi gyakorlaton a tsz-ben. Traktorvezetői jogosítvány­nyal a zsebükben, év végi vizs­gáik után, termelőszövetkeze­tekben vállaltak idénymunkát. Legtöbben Kömlőre mentek, öt hallgató szántott a Dózsa trak­toros brigádban. Nyári mun­kájukat a mezőgazdasági és a műszaki tanszéken is beszá­mítják üzemi gyakorlatnak, természetesen mindemellett sa­játos feladatokat kellett meg- oldaniok. Szeptemberben új tanév kez­dődik, az új év jelentős vál­tozást is hoz az érdekes kez­deményezés továbbfejlesztésé­ben. A Pétervásári Gépészkép­ző Szakiskolán kihelyezett tan­folyamaként folytatódik to­vább a képzés. A vizsgára va­ló felkészülés idejét nyolc hó­napra nyújtják, a gyakorlati oktatáshoz négy erőgépet kap­tak, így a legnehezebb problé­ma is megoldódott, jövőre a je­lentkezésektől függően már két tanfolyamot is tudnak indítani. Sőt, lehetőséget teremtenek a lányok részére is, akik kerti: traktorok vezetését és háztar-, tási gépek kezelését tanulják) meg. Állandósítják az alapfokil traktorosképző tanfolyamolf, motorozni tanulnak meg a fal­vak jövendő tanárai az Egri Tanárképző Főiskolán. Üj kez­deményezés talált táptalajra, aminek a jelentőségét már megértették itt, hatását né­hány év múlva a gyerekek körében is lehet majd mérni. P. E. annak, hogy zökkenő nélkül semmi újat bevezetni nem le­het. Az iskola KlSZ-szerveze- te nemcsak támogatta ezt a kezdeményezést, hanem sokat segített is a szervezésben. Feb­ruár végén kezdődött a tanfo­lyam, de a lehetőségek csak korlátozott számú hallgató fog­lalkoztatására voltak elegen­dők. Az erőgép-elméletet a műszaki, a munkagépét a me­zőgazdasági tanszéken oktat­ták, de erre csak este hét óra után kerülhetett sor. A gya­korlati oktatást is szabadidő­ben, szerdán és szombat dél­után tartották meg, elég ne­héz körülmények között. Meg kell adni, hogy a háromszakos hallgatók számára nagy volt ez a megterhelés, mert mindössze négy és fél hónap alatt kellett az alapfokú traktorve­zetői vizsga anyagát elsajátí- taniok. Hetente 8—10 óra el­méleti és alig kevesebb gya­korlati foglalkozást tartottak. Dicséret illeti mindenképpen azt a tizenhét fiatalt, aki ilyen körülmények között is sikere­sen vizsgázott az alapfokú traktorvezetésből. Szeptember­ben KRESZ-ismereteiket ka­matoztatva, motorkerékpár- és vontatóvezetői jogosítványért is vizsgát tesznek. Sokan megütköznek azon, mire jó a traktorvezetői jogo­sítvány a tanári diploma mel­lett? Első pillanatban nem is le­het kapcsolatot felfedezni a kettő között, de ha azt már tudjuk hozzá, hogy a traktor- vezető tanárok falura mennek tanítani, a válasz már talán nem is szükséges. Melyik az a gyerek falun, aki a politechni­kai oktatás keretében ne tanul­ná szívesen a traktorvezetést? A tanfolyamot végzett főisko­lások nemcsak erre és hasonló Nagyon könnyű lemérni a fejlődést a ma falujában. Alig van valami, ami a régire em­lékeztet, különösen ami a me­zőgazdasági termelést illeti. Nagyüzemi módszereket alkal­maznak, mindenfelé sok a gép. És mégis, mennyi még a teen­dő! Vegyük csak a gépeket. Az idősebb korosztály legjobb segítője volt a lófogat. A nagy­apa, a gyerek kezébe vette a gyeplőt, nem kellett hozzá ta­nulni, ha szántani, szállítani akart valaki. De ma, ha útban áll egy traktor, nincs a falun — a traktoroson kívül — em­ber, aki felüljön rá, azután arrébb állítsa. Pedig egy me­zőgazdasági üzemben a trak­torvezetés a technikai jártas­ság alapja. Pedig a gépesítés nélkül elképzelhetetlen a jövő mezőgazdasága. A gépi kultúra fejlesztése nemcsak a termelő szakembe­reket foglalkoztatja, de sokat törik rajta a fejüket a felsőfo­kú tanintézetek tanárai is. Az Egri Tanárképző Főiskola me­zőgazdasági és műszaki tanszé­kének előadói a maguk mód­ján igyekeztek megoldást ke­resni. Az ő javaslatuk volt, ta­nuljanak a főiskolások traktort vezetni. Ez egyedülálló kezdeményezés volt az országban. Hatvanhár- man jelentkeztek, amikor meghirdették az alapfokú trak­torosképző tanfolyamot a főis­kola hallgatói körében. Az ér­deklődés nagynak bizonyult, engedélyt, anyagi alapot kel­lett teremteni hozzá. A megjei tanács járult hozzá elsőnek, aztán megérkezett az engedély a Földművelésügyi Miniszté­riumból. Tisztázódott a gép- használat, az üzemanyag és az oktatói díj kérdése. Hetek tel­tek el, mintegy bizonyításául

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom