Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-14 / 191. szám
eteranos Minek ma konferálni? Azelőtt kellett. Azelőtt ki se mertük nyitni a szánkat, örültünk, ha akadt egy konferanszié, aki helyettünk is kinyitotta kicsit. De ma? Mindenkinek jár a szája, reggeltől estig. Minek itt konferálni? Régen csak hallgattunk, és mindenkire sandán néztünk, bizalmatlanul, és ha valaki visszanézett ugyanígy, ráfogtuk, hogy reakciós. Ma? Fő a bizalom. Már a reakciós sem reakciós többé ... csak .vannak még fenntartásai. És jó szakember! A tolvaj sem tolvaj már, csak... megtévedt. Mindig azt hallotta: „Tied a gyár, tied a gyár!" gondolta: saját gyára, vigye ha-, za... hazavitte. *OAfictS jftop s . MMö KIALAKUL Nálunk már a házastársak is bíznak egymásban. A szomszédunkban lakik például egy asszony, akinek 25 évi házasság után mostanában kezd kimara- dozni a férje. Maga ezt tűri? — kérdeztem tőle. Hát mit tudok csinálni? — feleit- az asz- szony. — És mit tud a férjem csinálni? Fő a bizalom. És a nyugi. Mi már megbízunk az emberekben. Mindenkiben. Még a becsületesekben is. Rájuk bízzuk a gyárakat, a gazdaságokat, milliókat, mindent! Csak egyet nem bízunk rájuk. A liftet. Az országot elvezethetik. Na bumm! De a liftet? Észnél legyünk, emberek! Egyébként: fő a bizalom és a nyugi. Mert nálunk nyugi van. Hiába, no, jól mennek a dolgok. Haladunk. Fejlődünk. És mennyi minden épül nálunk! És mióta? És meddig? De nyugi, nyugi, majd kialakul. Hát kevés a munkaerő... No persze, nem úgy kevés, hogy nincs, hanem úgy kevés, hogy... Van itt elég mérnök, építész, pedagógus, agronómus, csak egyetem után mást csinál átmenetileg... tíz—húsz évig... De nyugi. Ami eltűnik, az előkerül. Egy időben eltűntek a külföldi rokonok is. Senkinek sem volt Nyugaton rokona évekig. És most? Hány csomagot küldenek a nem létező tantik? Mert a rokon nem vész el, csak átalakul. Az egyikből Volkswagen lesz, a másikból IKKA- csomag. Ezt persze sokan ellenzik. Emlékszem, nagy vita folyt nálunk a kispolgári hóbortokról. Hogy vannak, akik az öreganyjukat is eladnák egy mosógépért. Ami csakugyan képtelenség. Ha eladják a nagymamát, ki fog a gyerekekre vigyázni? Az írók is azt hajtogatják, hogy vigyázzunk, ne legyen frizsider-szocializmus. És igazuk van, elvileg. No, de nyugi! Hát lehet nálunk frizsidert kapni? Vannak még problémák persze. Egyes helyeken protekció nélkül meg sem lehet mozdulni. De nyugi. Kis ország vagyunk. Kinek nincs nálunk protekciója? Korrupció is akad. Van még olyan hely, ahol pénz nélkül semmit sem lehet elintézni. No, de nyugi! Vannak helyek, ahol pénzzel sem lehet semmit elintézni! nálunk. És nem indokolatlanul. Jól megy sorunk. Olyan jól élünk, mint régen a maszekok. És hányán fogunk élni? Ahogyan ma élnek a maszekok. Nálunk nyugi van. Itt nem izgul, nem csodálkozik senki. Újságot is csak azért veszünk, hogy megnézzük, benne van-e már, amit úgyis tud mindenki. Nincs benne ma? Benne lesz jövőre. Nyugi, nyugi. Gyenge a futball is. Egyesek kifogásolják, minek annyi futballcsapat nálunk. Mert a Vasas, az rendben van. annak van egy stabil tábora. A Fradi, hát annak is szurkol néhány ember... kétségtelen. De minek a többi? — teszik fel a kérdést. És mit felelünk? Nyugi, nyugi. Gólt nem rúgnak be a csapatok, ez igaz. De hány edzőt rúgnak ki! Nyugi, nyugi, majd kialakul r- ez a jelszó A gyerekek sem csodálkoznak, ha szerelmes filmeket mutatunk nekik. Hogy születik a gyerek, azt minden gyerek tudja nálunk. De hogyan nem születik? Azt majd később ... nyugi. Itt nem csodálkozik senki. Csak a nők néznek ránk nagy, csodálkozó szemmel. De az festve van, nem kell bedőlni. Hát erről van szó. Itt rendben mennek a dolgok, itt mindenről lehet beszélni, fő a bizalom és fő a nyugi... Minek ide konferanszié? Mit mondhat itt egy konferanszié? Semmit. És vannak ugyan mé'g problémák, de akkor is mi újat mondhatna a konferanszié? Semmit. Ha csak azt nem, hág1/... nyugi, majd, kialakul! bomlik az ilyen típusért! Látta molettnak, telt kebellel és sóvár, éhes szemekkel, amint ravaszul kacsint, a vére hajtja, hajtja... Ez nem az ő esete, de ... hébe-hóba elkél. Alapos étvágyűző — mentsen meg az isten minden férfit az ilyen házastárstól! A telefonba azt ígérte, i ” hogy rövidesen felruccan hozzá és amiben tud, segítségére lesz. Később mégis úgy döntött, jobb túlesni a dolgon. Nem kétséges — tért : vissza korábbi gondolatához • a szeretet hiányáról van szó. : Az érlelő kovászt kirekesztet- i tűk életünkből. Enélkül aztán ] alig van valami, ami embert, i emberrel összeköt. Délelőtt, váratlanul állított ' fel a padlástérből képzett, vállalati telefonközpontba. Bar magabiztosan kopogott, ideges • volt; nyakkendőjét kétszer is \ megnézte, középen áll-e, s ka- ' bátja egy gombbal, jól fest-e. ' A tető alatti helyiségben 1 szék csapódott valamihez; aztán papucsos, szusszanó nesz ; hallatszott Kulcs fordult a zárban. Az ajtó felnyílt A te- ! tőbe épített ablakon át fényt ' zuhogtató nagy darab ég lát- 1 szott. A megnyitott ajtón csak úgy dűlt kifelé a meleg. — Po- , kol — mondta a férfi. — Maga az ördög fűti! A telefonos nagyot hördült, j aztán míg a férfi meglepetten hátrált, szájára tapasztotta tenyerét. A helyzet önmagáért j beszél: a nő nem készült a i férfi fogadására, a férfi pedig egészen mást várt, mint amit 1 látott. i — Hívott, tessék, itt vagyok! i — mondta a férfi közönyö- j sen, ami a saját fülének is i idegenül hangzott. A nő to- , vább riadozott — nem ismert s rá a megnyerő hangra, amit? annyira vágyott, s amitől olyan > sokat várt. > — így? — esengett a nő. Fe-\ jét lehajtva végignézett ma-? gán. — Fel kellene öltöznöm...? — Kánikula van! — mondta5 a férfi, s előbbre lépett, úgy< nézte a nőt csalódottan: négy- j venöt év körülinek vélte, lom-? pos volt, s barna bőrű; az ott-S honra való, bő nyári ruháján 5 teste áttetszett az ablakon átv rázáporozó fénytől. Kapkodva? takargatta volna magát, de 4 hiába, kövér teste szinte kida-> gadt a ruhából. — Kánikula? van — ismételte a fejét ráz-S va, s mintha kenyér nélkül, < kövér húst nyelt volna ebben a? forróságban, émelygett. A nő? helyett máris csak az ügyfe-s let látta a telefonosban, akiS hozzáfordult segítségért. Nyel-? te, nyelte azt a bizonyos kö-S vér húst, ami megszorult aj torkában. Szeretet — gondolta, f — Ki tudja, testi baján kívül? mi rágja még szegényt, látha-S tatlanul! S A telefonkészülék tébolyul- > tan jelzett — piros vészjelei és\ kattanásai a telefonosért kiál-? toztak. S — Menjen, hívják! — A nős csoszogott papucsában. Halló-5 zott és kapcsolt, ö meg utána-? lépett a központba. A készü-S lék, akár a megtestesült ijede-j lem, továbbra is szüntelenül \ percen t-pattant. Piros fény- ^ gombjait árgus szemeknek vél-S te. A bejárati ajtó táblájára 5 gondolt: „Idegeneknek tilos a$ bemenet”. Leült. Megszidta „ magát és szánta a nőt. — Sza-S bályos emberroncs — gondol-\ ta — Ismét a képzelgései jutottak eszébe. Hm ... Szegény feje, hol van ez már a szerelemtől! De a szeretet... A régi bogarában bízott! A mint pillanatra nyuga** lom lett, kiderült, mi bántja a telefonost. Mutatta roncsolt jobb kézfejét: üzemi baleset — elkapta a gép; azóta :sak ilyesféle munkára alkalmas. Szép és fontos munka, megszerette — nem akar más lenni, csak telefonos és mikro- "onbemondó. Félig ujjtalan kesével hátra mutatott a kis asz- :alkán álló mikrofonra. Ebédszünet alatt, de ha sürgős, nás esetekben is, a vállalati, közérdekű híreket és köziemét lyeket abba kell bemondania. — Hjaj, hjaj, tetszik tudni!... — sóhajtott. — Itt a baj! — 3emondja ő pontosan, amit cell, csak éppen ... nem tudta olyan szépen, mint a szí- lésznők, akiket kiképeztek lyesmire. Szükségből idetették >t, dolgozik, de hogy mit és íogyan, soha, senki nem tanította. Kegyetlenül azt mondják rá, hogy durva a hangja! .. Mindenkit megijeszt, ami- cor bemond. Behízelgő, selymes, búgó hangot szeretnének öle hallani, de mit csináljon, jlyat ő nem tud... Hiába »karja, nem tud. Emiatt nem szeretik. Emiatt üldözik. Emiatt akarják leváltani. — Disznóság! — dörmögte a lérfi. — Komiszság és lelket- enség. — Az asztalkára kö- íyökölt, amelyen gépelt szövegek vártak a déli beolvasás- -a, munkaversenyről, az au- ;usztus húszadikai ünnepélyek dőrendjéről. Beleolvasott a £*sak telefonon át ismer- ték egymást. A férfi külső ügyintéző, naponta hívta vállalatát. A telefonközpontos nő jogi személyként jelentkezett. A férfinek feltűnt a nő érdes, nyers hangja; modorában nyoma sem volt a figyelemnek, amely tulajdonság nélkül bárki is bajosan állhatja meg helyét ezernyi összekoccanás, sőt komoly összeütközés nélkül. A telefonos hangja egyetlen száraz, indulatos morgás volt, gépies reagálás a kérdésre, amely lehetett hízelgő is, hatástalan maradt A férfi, ha meg is ütő- dött ezen, hamar elsiklott fölötte; gondolta, sebzett vénlány lehet az illető, esetleg elnyomott fiatal asszony, akinek bőven van baja, nem csoda hát ha néhanapján megfeledkezik arról, hogy a dróton át is kötelezőek az emberek közötti érintkezési szabályok. Egy idő után meg is szokta. Ha tárcsázott, elképzelte a recsegő, rideg hangot. Némelykor az jutott eszébe: ezt a nőt sosem szerethették! Gondolata un tál an visszatért, s vesszőparipájává vált A szeretet kiveszett az emberek életéből — gyakran hangoztatta. — Ismer egy. telefonosnőt, aki.,. Füllentésen kapta magát: szövi a meséjét, anélkül, hogy biztosat tudna arról, akiről szót ejt. A telefonos addig foglalkoztatta képzeletét, míg látni vágyta. Kánikulai, tikkasztó nyár volt, harminchat-harmincnyolc fokot jelentett a meteorológia, az emberek ingerültek voltak, a villamoson kín volt utazni, egymás dühös tekintetétől is hajba kaptak a tumultusban! Fél nyolckor szólt a telefon. Pillanatnyi csönd után a telefonos esdeklően szólt — így is nyers volt a hangja, a kétség- beesés azonban vonzóvá színezte. Segítségért kunyerált. Meglepő volt s gondolni lehetett: világa dőlt össze, s most ott áll reménytelenül, másra utáltán. — Tessék meghallgatni! — mondta. — Olyan kedves volt hozzám mindig Az egyetlen ember... Ha nem sérteném meg nagyon megkérném, jöjjön el hozzám... Látogasson meg — Már hogy én? — nyelt nagyot a férfi. — Ha nem sérteném meg..; Én nem mozdulhatok innen, maga meg nincs asztalhoz kötve, szabadon mozoghat. , — Értem... — s arra gondolt, milyen különös helyzeteket formál az élet: a telefonos meghívja magához, mert kedves volt hozzá. Ez is elméletének igazolása: a nő „kiéhezett” a szeretette. — Hozzá kell tennem — szólt a nő — ne féljen tőlem! Asz- szony vagyok. Gyerekem és uram van ... „Attól még” .. I — gondolta a férfi. Gőg szállta meg: a hangjával is hódít! Meggyötört, kizsigerelt asszonyka lehet, szomjazza a jó szót. Megrázta a fejét: azért óvatosnak kell lennie! A beosztása miatt 6em bonyolódhat szerelembe. Az ügy felcsigázta, s bár- mint szerette volna, nem tudott napirendre térni fölötte. Az is eszébe jutott, hogy milyen régen nincs őneki egy igazi, ragaszkodó teremtése. Ez a telefonos — úgy látszik — látatlanban tüzet fogott. Készült a mielőbbi találkozásra. Kiképzői ve a teléfor.c^ nyúlánknak és óz szeműnek — szövegbe. — Nem futhat élj tanárkodnia kell — gondolta. A telefonos kifakadt. — Barbárok! — mondta. — Annyira törődnek a szegénnyel, hogy dobálnák ide-oda, mint valami rongyot. Megfeledkeznek arról, hogy őket is érheti baleset. — Mormogva és messzenézve tette fel a kérdést: anya létére, így pórul járva talán nem veszik többé emberszámba.? A férfi szeme megakadt a telefonos könnybelábadó szemén; aztán az orgonasíp formán kurtára tépett négy ujját vette szemügyre — a telefonos úgy tartotta eléje, mintha azokért őt vádolná. Fájt ezt látnia. — Karikagyűrűt sem húzhat fel a jobb gyűrűs ujjá- ra — gondolta — bal kezén viseli. Fejét ingatva körülnézett. Mit tegyen ... ? Hogy kezdje el a tanítást? — Ez mind nem ok az elkeseredésre! — mondta határozottan. — Maga így szemre is erős ember! — Mosolygott. — Csuda erős!... A telefonos arca eltorzult; fejét csóválva sírt. De egy pillanat múlva sírástól torz vonásai kisimultak. Az önbizalom, mintha máris megmoccant volna benne, feje fokozatosan följebb emelkedett. — Értemes, erős ember — mondta a férfi. — Az első pillantásra is mondom: rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek ebbe a szobába, a munkájához szükségesek. Ennél több — legalább is kezdetnek — állítom nem is szükséges. — Jaj, mit mondjon... mivel erősítse még hamarjában? Az asszony arca élettel telt meg, feltűnően megszépült. Varázslat — gondolta a férfi varázslat, majdnem üres szavakkal. — Egy csöppel sem kellene több — mondta a telefonos. — De a kegyetlen nagyszájúak- nak igazuk van! Valahogy szépen, finoman kellene bemondanom ... Nagyon szeretném, de senki sincs, aki rávezetne, hogyan kell csinálnom. Otthon az uram... a maga módján aranyos ember, de ehhez ő se ért. Ha gyötröm, tanítson, dühbe gurul. Ha kérem, hallgasson meg és bíráljon, szaval: ha balerinát, meg hajadért akar kiképezni, nem engem választ — ilyesmit, meg más effélét kiabál. Tetszik tudni... szállítómunkás, akkora óriás és olyan erős ember, az aszonyok csak jókedvükben álmodhatnak maguknak olyat, mint amilyen ő, mert több nincs belőle a földön. Erős és jó." a tenyerére is felvesz, azt mondja, földob inkább az égbe szálljak és örüljek, de marhasággal ne gyötörjem. Emberóriás, azt hiszem, nem csoda, ha éppen az én nyavajámhoz nem ért és a bánatomat elviselni nincs elég türelme. Tetszik tudni... fáradt is, mire hazaér... elvárná a fürdetést, nemhogy ... Adják vissza az ujjaimat és tegyenek vissza a gépre, teljesítménybérbe, egyetlen fővágya, álmában is darálja, merthogy a gépnél jól kerestem. Szpíker-beosztás az ő feleségének, hozzá fülbemászó duruzsoló képesség------Az istennyilát! Nem fejlesztelek! Tetszik tudni... ilyen. Megenne, úgy szeret, de... azt hiszem, ami most nekem kellene tőle, ahhoz nincs érzéke. A férfi nyugalomra intette a tenyerével. Próbálta meggyőzni őt: — A türelmetlen óriás férjek is angyalokká szelídülnek egyszer — ez a szabály. A dicsőséget szerző szpíker feleségét is hordja még ő a tenyerén, arra megesküszöm. Ne felejtse: mindig akad valaki, aki segít. — Tréfálni tetszik velem? — Ilyesmibe soha.... — Jaj nekem! — pityeredett el. Majd amikor a férfi kézbe vette a gépelt szöveget és bólintott, egész tekintetével felnevetett. — Síma ügy! — mondta a férfi. — Figyeljen. — Olvasni kezdett, úgy, ahogy a telefonostól elvárja majd az embereket elkápráztató bemondást. — A mindenét, de jól csinálja! ... — Búgón felnevetett, s ahogy felszárnyaló jókedvében fejét felvetette, láttatta verdeső piros nyelvét és fehér fogsorát. — Maga nagy művész!... Hej, a mindenét, belátom, maga való ide! — Egész közel hajolt hozzá, majd ijedten visszahúzódott. Egyszer a hajuk is összeért. Hej, ha az ő ura az ereje mellett, ennyire finom és ennyire megértő lenne!... Akkor talán elhihetné azt a bizonyos mesét a szerelmesek mennyországi állapotáról. — Maga az én édes megmentéin! — áradozott. Különösnek találta: hirtelen szerelmet érzett a férfi iránt — szerelmet, de igazán csak olyat, amely nem vezet férje meggyalázásához. A féri megint mérsékletre intette a tenyerével. Aztán átadta neki a szöveget, előtte gyakoroljon tizenkettőig. Először elbicsaklott a nyelve. Hanghordozása ijesztőn hatott, ahogy mindenáron s*fnészkedni akart. De aztán, egyszer csak eltalálta a helyes szájtartást és vele az első helyes hangot is. Mint aki a saját zsebében kincsre lelt, a papírlapot magasra tartva lobogtatta, s nevetett azon a meleg hangján, amely a lélek mélyéről kapja elbűvölő színét és erejét. Magabiztos lett. Szinte kérkedett. — Ez az! — kiáltott — Ki hitte volna? — Ismételt. Aztán felvette a következő szöveget és megállíthatatlanul olvasott. Százszor is elkérdezte, jól csinálja-e? A hangja kellemes-e a fülnek? A férfi, dolga végeztével felállt. A nő kezében lehanyatlott a papírlap. Zavartan néztek egymásra. Más-más okból és más-más hőfokon, de mind a ketten pironkodtak. — Ne haragudjék rám, hogy így fogadtam — mondta az asszony. — Van megfelelő ruhám. .. tudok öltözködni. Végignézett magán. — Itt különösen fülledt és fullasztó a meleg. Szegény, maga is megizzadt... A férfi tenyerébe forgatta homlokát. Indult. — Jaj, a fiamat és a férje-* met se mutattam meg! Itt a családi kép.. — Ha beáll a hűvös idő, is-J mét meglátogatom — mondta a férfi. — Addig se felejtse el, fejlődnie kell! Azóta is mindennap beszélnek telefonon. Ha a férfi tár-í csáz, a régitől teljesen elütő, kicserélődött, kellemes hang érdeklődik: -„Elvtársam, kit kapcsoljak?” Ugyanaz a személy. .. Hangját dallamosan játszatva, már incselkedik iss sokat sejtetőn mondja, hogy a hasznos tanításért míg él adósnak érzi magát. S a férfi hiába szabadkozik, naponta kell megígérnie: alkalomadtán átsiet hozzá és bevasalja rajta a csekély tandíjat. A határozott ígéret után a telefonos nevetése még inkább csalogat. Ügy tetszik, egy befutott színésznő se csinálhatná különbül. Csupa dicsekvés: mesterem, látnia kellf milyen tökélyre jutottam..! Átél is múlóban volt már, mire a gyáriak azt mondták rá: a hangjával akár a színpadon is megélhetne. Nagyon megszerették. Kétszer pénzjutalomban részesült. Aztán vált mondásává; csuda pi- :i valami kell a boldogsághoz..; Csuda pici, csak el kell találni!. .. /\/V\/WVyvAy\A/vAyvAy\Ay\Ay\Ay
