Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
1 Visszaköltözött st barlangba NEHÉZ A LEVEGŐ. Három perc után érzem: valóban barlangban vagyok. — Mikor költözött vissza? — Másfél éve. — Rendes házban lakott. Miért jött vissza a barlangba? — Hosszas dolog ez... ■ Török István siroki lakos Mizserfán — Nógrádban bá- vyász. Sírokban született bar- nnglakásban és hosszú éveiig lakott ott. Aztán pár hónapra elköltözött Recskre, viert csurgóit a víz a falakról, meg cseppekben esett a plafonról. — Nem szeretett Recsken? — A háznak közös portája volt. Huszonötezerért vettük. Szoba, konyha. Én sosem laktam közös portán. — Nem jött ki a szomszéddal? — Nem erről volt szó. — Hát? — Mizserfára járok mindennap busszal. Recskről nem indul járat. Naponta kerékpároztam Sírokra a buszhoz, meg vissza: 16 km. Sok. — Mizserfa messze van. Közelebb nem talált munkát? — Nem akartam otthagyni c. bányát. A környékben nemigen találtam volna munkát. Érdeklődtem... Ragyogó tisztaság a barlangszobában. A friss, fehér meszelést még nem ütötte át sehol vízfolt. — Nem vizes? — Ez sokkal jobb, mint a régi barlanglakásunk volt. — Hányszor kell meszelni, hogy mindig ilyen szép fehér legyen a fal? — Egy évben ötször, hatszor is. A FÖLDES SZOBÁKÉHOZ hasonló a padló. Alja terméskő, rajta föld—agyag-tapasz- tás gondosan elsimítva. Két "égi ágy és két egyszerű szekrény, az ajtajuk nyitva. — Miért kell nyitva tartani a szekrényajtókat? — Szellőztetjük a ruhákat. — Akkor csak vizes a lakás — mintha a nyitott szekrényajtókon kívül a tüdőre nehezedő párás levegő ezt nem is jelezné. Meg a konyha, ahol a mennyezet egy rész« sárgásbarnásra színeződött a víztől. Pedig a konyhának a nagyobbik fele nem is a barlangban van. — Ügy toldottam hozzá ezt az előteret. Két nap alatt csináltam. Hétezer forintba van. Mindent külön vettem hozzá: ajtókat, ablakokat. A kivájt hegyoldalhoz van odaillesztve a konyha-előtér, papundekli mennyezettel, amely gondosan fehérre meszelt. A falak mentén színes csomagolópapír, hogy a víz „munkája” ne csúfítsa el a helyiséget. A szoba és a konyha között az ajtó mellett egy nagy üvegezett ablak is van. Ez az egyetlen ablaka a szobának — ami így nem a szabadba, hanem a konyhára nyílik. — Sötétség van itt. — Bevezettük a villanyt. Mennyi utánjárásba került. Még Pesten, a minisztériumban is voltam. — Miért van kicsavarva a villanykörte a szobában? — A konyhában kiégett, oda tettük át. Elég a konyhában. Takarékoskodunk. TÖRÖK ISTVÁN kicsit beesett arcú bányász, sovány, szikár ember. Felesége kedves, mosolygós arcú fiatalasszony. A két kis gyerek — hat- és nyolcévesek — kint játszanak az udvarban. — Hány éves? — 34. — És maga? — 26 — mondja az asszony. — Még fiatalok. Hány osztályt jártak? — Én négyet. — Nemigen jártam és iskolába — nevet az asszony — hármat. — De sokat fejlődtem én a katonaságnál Oktató is voltam ott. Kifejlőaött a beszédkészségem ... — Mit csinálnak a szabad idejükben? — Lesekedem. _ ? — K ijövök az udvarra, aztán itt elnézgelödöm. Ezt szeretem én nagyon. Itt a saját portámon, lefelé látok Sírokra... — Moziba járnak, a tv-t szeretik? — Gondoltam, veszek tv-t, de nem költők most már rá. Spórolunk. A barlanglakásokat felszámolják, ki kell költözni. Az OTP ad kölcsönt nekünk ... — A mozit nem szeretjük, a tv-t néha nézzük — válaszol az asszony. — A rádió egész nap szól. Ki se kapcsoljuk reggeltől éjfélig — mutat rá a férfi a konyha falán a vezetékes rádió hangszórójára. — Gondoltam, veszek egy világvevőt. De most takarékoskodunk ... — A gyerekek bírják a barlanglakást? — Semmi bajuk nincs. — Az orvos nem mondta, hogy egészségtelen? — Én ott születtem, ott nőttem fel, mégis itt vagyok, nézze,.. — Maga is? — kérdezem az asszonyt. — Én nem. — Jól érzi itt magát? — Jól, — nevet — minden van itt. VAL/ÖBAN, A PIRIN YÓ udvarban van még egy kis kamra. Most ott van a tűzhely, ott főznek. A disznóólban két koca. Meg nyulak, csirkék, tyúkok, kacsák. Még galambdúc is van fent a magasban, mint egy árbocon. — Galamb is van? — Hogyne — mondja büszkén a férfi. Az utca felett vagy két méterre laknak. Lépcsőkön kell felmenni a magasabb szintre, ahol a girbe-gurba, fél méteres, hézagos fakerítés választja el az embert a láncra fűzött ugatós kutyától. A konyhaszekrény fiókból előkerül a legfrissebb Nép- szabadság. — Mindennap olvasom. Tisztában vagyok én mindennel ... — Szóval végül is csak elköltözünk innen, legalább is 1967-ben. — Most már belementünk az OTP-hitelakcióba. 65 ezret adnak, ennek 10 százalékát előre le kell fizetni. No jól van. De ha 71 ezernél többe kerül ez a szoba, konyha, spájz, én ugyan nem áldozok rá többet. — Akkor mi lesz? — Én nem adok érte többet, akkor itt maradok. Berkovits György Húsz évvel Potsdam után 1/ örülbelül háromszáz lépésnyire van ** egymástól a potsdami királyi park két palotája. Az egyikben, a Sanssouci kastélyban valaha II. Frigyes álmodozott fegyvereseinek hódító útjairól — ezt a kastélyt szívesen nevezik a porosz militarizmus születési helyének. A másik kastély szerényebb építmény: a Cecilienhof azonban éppen a porosz militarizmus bukásának a színhelye. Ebben a kastélyban írták alá éppen húsz esztendeje, 1945. augusztus 2-án a híres potsdami egyezményt a Szovjetunió, Anglia és az USA kormányfői. Húsz esztendeje, hogy a teremben — még ma is ugyanott állnak a székek, asztalok, képek, ahol húsz esztendővel ezelőtt — megpecsételték a híres megállapodást: „A német militarizmust és nácizmust gyökerestől kiirtják és a szövetségesek most és a jövőben egymással egyetértve fogják az egyéb szükséges intézkedéseket foganatosítani, hogy Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait, vagy a világbékét”. A Cecilienhof nagytermében aláirott potsdami szerződést megcsúfolták és sárba tiporták a nyugati hatalmak. Igaz ugyan, hogy Potsdam földjén, a cecilienhofi kastély körül is olyan német állam él, amely őrzi és továbbfejleszti a potsdami gondolatot: a Német Demokratikus Köztársaság népe és kormánya hiánytalanul megvalósította mindazt, amiért szovjet, amerikai és angol katonák milliói haltak a második világháború napjaiban — az NDK-ban megsemmisítették a militarizmus és a fasizmus minden maradványát. Ám Németország másik felében éppen ellenkező irányú a fejlődés. Aligha véletlen, hogy éppen a potsdami szerződés huszadik évfordulójának napjaiban jelent meg a demokratikus Berlinben egy vaskos kötet, a „Braun- buch”, azaz a Német Szövetségi Köztársaságban magas állásban tevékenykedő háborús bűnösök csaknem teljes névjegyzéke. Ha a magyar olvasó, aki hozzászokott a vén Révai lexikon aranynyomású gerincén olvasni a szokásos betűrövidítéseket, azt, hogy az első kötet A—Arany, a tizenkettedik pedig Kontúr- Lovas címszóig tartalmazza a lexikális tudnivalókat, meghökkenten olvassa ennek a szörnyű névjegyzéknek a címét: „SS-gyükoűoki A-tól (Auerswald) Z-ig (Zirpins).” Ez a megdöbbentő könyv szinte minden olvasójának a szívébe haragot és megdöbbenést ültet a potsdami szerződés huszadik évfordulóján. Hisren az angolok és amerikaiak, akik megígérték, hogy „gyökerestől kiirtják a német militarizmust”, ma már hozzásegítették az NSZK-t ahhoz, hogy a Bundeswehr több mint 400 000 katonával fenyegesse szomszédait és a világbékét Hiába ígérték meg Potsdamban, hogy gyökerestől kiirtják a nácizmust, hiszen például a bonni kormány egyik tagja, Hans Christian Seebohm, szinte naponta úszít a legvadabb náci hangon Csehszlovákia ellen, Walter Wegener államtitkár, a volt Gestapo-tisztviselő, ma az egyik revansista szervezet vezetője és a nyugati szövetségesek nagyobb dicsőségére Heinz Trettner, a guernicai gyilkos, Rotterdam el pusztítója, a firenzei szabadságharcosok gyilkosa, ma a Bundeswehr egyik vezetője lehet és Johann Adolf von Kielmansegg, Hitler egyik kitüntetett tisztje, ma NATO-csapatok fölött parancsnokol. A potsdami évforduló figyelmeztető: éberségre és a náci fasizmus, a német militarizmus minden maradványa ellen szilárd harcra hívja a béke és az emberi haladás híveit, szerte a világban. Figyelmeztető: a szerződéseket nem elég aláírni, azoknak teljesítésén szüntelenül őrködni kelL G. M. Nyolcvan kenyér megégett... 12. Felajánlotta, hogy addig is használjam az ő szerszámait. Ugyanis ládája évek óta az irodájában áll anélkül, hogy egyszer is felnyitotta volna. Majd felmentünk a főnökhöz bemutatkozni. Azok az érzéseim, hogy ebben az üzemben nem munkáshiány miatt, csupán Jankovichra való tekintettel alkalmaztak, bebizonyosodott. A főnököm elmondta, hogy csupán szívességből alkalmaz, mert neki nem üzlet a fehér asztalos alkalmazása. Az utánuk fizetendő legkülönfélébb segélyek, nyugdíj-hozzájárulás, szabadságpénz miatt előnybe helyezi a színes bőrű asztalosok alkalmazását. Tudnom kellett volna — folytatta —, hogy ebben az országban az asztalosság nem fehér embereknek való foglalkozás. De amíg az itteni körülményekkel jobban meg nem ismerkedem, szívesen alkalmaz heti 12 fontért, amit az indiai asztalosoknak fizet, bár még így is többe kerülök neki mint ha színes bőrűt alkalmazna. Éppen ezért elvárja, hogy példamutatóan dolgozzam és ne támadjanak olyan érzéseim, hogy be vagyok csapva. És én példát is mutattam. Izzadtam, dolgoztam mint egy barom. Közben két néger segédmunkás letakarította részemre a legjobb állapotban levő gyalu- padot. A művezető irodájából levitték a számomra - felajánlott szerszámokat. A többi indiai és félvér asztalosok között elterjesztették a hírt, líogy egy fehér asztalos fog a gyalupad- nál dolgozni. A heti 12 fontos bér magyar pénzre átszámítva elég nagy összeg, Ikb. 1000 forint, de az ottani vásárlóértéke semmi esetre sem haladja meg az 500 forintot, ötszáz forintos heti fizetés viszont az Afrikában élő fehérnek egy hétig nem elég. Az ipar más ágaiban sokkal többet kereső iparosok zsebéhez mért árakkal ez a 12 font nem tud találkozni, és legszerényebben sem tud lépést tartani a jobban keresők által diktált őrült ütemű életversenyben. Egy hét eltelte után munkámmal meg lehettek elégedve, mert a főnököm örömmel vette tudomásul, hogy náluk akarok részletre bútort vásárolni. Továbbá kértem és kaptam vállalati ajánlólevelet, hogy más üzletekben úgyszintén részletre ruhaneműket is tudjak magamnak vásárolni. (Itt a világon mindent, még egy kalapot is meg lehet részletre vásárolni, ha van ajánló. Ha a vevő nem fizet, ám fizessen az ajánló.) Munka közben vagy ebédszünetben kollégáimmal nem társaloghattam. A törvény ezt is tiltja. Általában féltek tőlem, úgy mint a művezetőtől szokás tartani. Napjában többször is áttekintgettek munka- padomhoz, de tekintetünk sohasem találkozott, meet vak*hányszor feléjük fordultam, mindig visszakapták tekintetüket, elfordították fejüket Ebédszünetben én a gyalupad tetején ülve fogyasztottam szendvicseimet, ők csoportban ülve beszélgettek, eleinte rólam. Egy hétig dolgoztunk így, később mégis összebarátkoztunk, persze, csak üzemen belül, és válaszoltam sok-sok kérdéseikre, ök ugyanis nagyon szimpatizálnak a Szovjetunióval és a demokratikus országokkal egyaránt. Nagy érdeklődéssel hallgatták egy- egy szociális intézményről, a nyugdíjazásról szóló elbeszéléseimet, az orvosi kezeltetésről, az iskoláztatásról. Egész napi élelmem mindig a görög fűszeres üzletében vásároltam, ami általában hideg húsfélékből állott. Munkába menet Oszkárral minden reggel beszélgettünk, és munka után elsőként, mielőtt hazament volna, először mindig hozzám jött. Lelki szemeim előtt állandóan megújulnak rajongó mozdulatai, segítőkészsége, önzetlensége. Például ő beszélt rá arra is, hogy rendezzem be a lakást és ne csak átmenetileg egy ágyat vegyek magamnak. Pontosan kiszámítottuk, hogy a heti 12 fontos fizetésemből mennyi mehet a bútorrészletre, mennyi a ruhaüzlet részleteire, mennyi a fűszeresnek és mennyi marad zsebpénznek, cigarettára. Tervezgettünk, bogymBtyeQTttótQidar.abat hová A MÁTRAVIDÉKI Sütőipari Vállalat 10-es számú hatvani kenyérgyárában június 8-án 80 kenyér annyira megégett, hogy fogyasztásra alkalmatlanná vált. Az üzemvezető selejtnek minősítette a megégett kenyeret, a vállalat igazgatója pedig kötelezte Molnár Pál kisütőt, a kár megtérítésére. Nem ez volt az első eset az üzemben, hogy megégett a kenyér, de ahogy az igazgató Molnár Pállal eljárt, az még újdonságnak számít a sütőiparban. Igaz ugyan, hogy Molnár Pál előtt már többen is kaptak pénzbüntetést, de emlékezve azokra az időkre, amikor egyszerűen csak leírták a megégett kenyeret, sértőnek tartotta az igazgató büntetését és fellebbezést nyújtott be a hatvani járás munkaügyi döntőbizottságához;.. Érdemes feleleveníteni a fogunk majd helyezni, milyen függönyt veszünk az ablakra. Egyszer valahol felderített egy olcsó rádiót, amit három fontért meg is vettem. Mikor látta, hogy már napok óta hideg húson, szalámifélén élek, a szombat és vasárnapi élelmemről ő gondoskodott. Hazulról hozta. — A mamám főztje — szokta mondani. Föbérlet és zálogház Munkaidő után minden este elmentünk hazulról. Pár órát töltöttünk egy-egy biliárdszobában, Oszkár bemutatta nekem a biliárdozás művészetét Moziba nem szerettem vele menni, mert sohasem akarta megengedni, hogy kifizessem a jegyek árát Egészen keveset költöttünk, és a Jankovich-tőL szerszámra kapott pénz még majdnem mind megvolt Elhatároztam, hogy hétfőn . fogom lebonyolítani a bútor- és ruhaneművásárlást. Száz fontért megvettem a legszükségesebb bútordarabokat, amely egy olcsó, kétszemélyesre állítható rekamiéból, szekrényből, asztalból és négy zongoraszékhez hasonló ülőkéből állott. A kapott ajánlólevélre ugyancsak 100 fontért ruhaneműt vásároltam magamnak, egy Corvin Áruházhoz hasonló üzletben. Vettem egy olcsó szőnyeget is. Így első nagy büszkeségem, életem első főbérleti lakása és, én is rendben lettünk volna. A baj ott volt, hogy 200 font adósságba vertem magam és a heti 12 fontos fizetésemből 7 fontot levontak bútor- és ruhanemű-részletekre. A megmaradt 5 fontból általában hármat szoktam fizetni a görög fűszeresnek és csak kettő maradt saját részemre. Nem engedhettem meg magamnak, hogy hétköznapokon a biliárdszobákon kívül, ahová, úgymond még csak nézni történteket, mert teljesen ellentétes vélemények hangzottak el a tárgyaláson s az üzemben is... Molnár Pál 37 év óta dolgozik már a sütőszakmában. Az üzemben mindenki tiszteli, becsüli. — Június 8-án már háromnegyed hatkor bent voltam az üzemben. Tanúim vannak rá, hogy lekezeltem a kemencét, mielőtt a 80 kenyeret beraktam. A kisülési idő 37 perc, de 25 perc múlva már megégett a kenyér. Nem tudtam mit csinálni, és határozottan állítom, hogy nem voltam hibás. Az első nap, amikor idejöttem az üzembe, megégettem a kenyeret. Elismertem. Ügy volt, megfizettem, de most nem vagyok érte felelős. Elmentünk az üzembe, meghallgattuk az üzemvezetőt, Molnár Pál munkatársait, akik valamennyien Molnárt tartott- ták hibásnak. jártam, más szórakozóhelyeket is látogassak. A hét végi napokon Oszkárral együtt általában a tengerpartra mentünk fürödni, vagy csak napfürdőt venni. A szűkös napok ellenére minden ment zökkenőmentesen egész addig, míg az első lakbérfizetés ideje el nem jött. Ugyanis költségvetésemben eiTŐl teljesen megfeledkeztem. S mivel a levonások után megmaradt pénzemből, a lakbérre szükséges 15 fontot már nem tudtam kipréselni, kénytelen voltam az újonnan vásárolt ruhadarabjaimból kiürülni 15 font árut, hogy lakbért fizethessek. Európai országokban ugyanúgy, mint Pesten, nem feltűnő, ha az emberek karjukra akasztott ruhadarabokkal állnak sokszor sorba egy-egy zálogház ajtaja előtt, de Dél- Afrikában még az is feltűnő, ha egy fehér ember ócskás üzletbe csak belép. Én beléptem, és így ismerkedtem ösz- sze Elzával, Természetesen meglepve fogadott. — Miben segíthetek? — kérdezte. Tréfásan, kicsit inkább fölényesen elmondtam neki, hogy van egy ragyogó kis lakásom, de sajnos, annyit nem keresek, hogy a lakbért is ki tudjam fizetni. Új lakó lévén, a házi úrtól még hosszabbítást sem kérhetek. Így kénytelen vagyok a napokkal ezelőtt vásárolt 25 fontos öltönyömet eladni, hogy a 15 font lakáshoz szükséges pénzt megszerezzem. — Mert remélem, kapok érte annyit — Nézegetni kezdte a pultra elé tett új öltönyömet. Közben elmondtam neki, hogy mennyire csinos, meg, hogy mennyire kívánatos, s hogy nekem Durbanban az eddig látott asszonyok közül ő tetszik a legjobban, és hogy ilyen szép asszony csak jó lehet. (Folytatjuk) Urbán József ABBAN UGYAN igaza van Molnár Pálnak, hogy a piro- méter megbízhatatlan. (Az üzemvezető szerint is, bár furcsának tartjuk, hogy a huszadik században nincs egy olyan hőmérő, amely egy sütőkemence hőmérsékletét megbízhatóan mérné), de ha egy segédmunkás a kemence elé tartott kezével megállapítja, hogy lehet-e rakni a kenyeret, akkor a 37 éves szakmai tapasztalattal Molnár mindenképpen megállapíthatta volna. Bizonyítja ezt az is, hogy Molnár Pál is évekig sütött már kenyeret pirométer nélkül. A fűtőre is hiába hárítja« a; hibát mert ő úgy fűt, ahogyan a kisütő irányítja. Határozottan előírja ezt a technológiai utasítás is. Arról aztán nem-ist beszélve, hogy 80 kenyeret szi-j gorúan tilos egy kemencébei berakni, mert a kemence> csak 60 kenyér befogadását at alkalmas... Kakas László, a Mátravidékf Sütőipari Vállalat hatvani járásának termelési felelős© sem tudja elképzelni, hogy Molnár Pál hibáján kívül égett meg a kenyér, akárcsak! Kovács István üzemvezető* aki már többször is figyelmeztette Molnárt, hogy rossz minőségű kenyeret sütött.Ü — Amíg nem a zsebre menü a büntetés, addig gyakori voW az üzemben, hogy megégett a kenyér — magyarázza azt üzemvezető. Termelési tanácskozáson, üzemi megbeszéléseken számtalanszor elmondtam: aki hibás, az fizet. Szakítunk azzal, hogy egyszerűen csak selejtnek minősítjük. Az, hogy milyen kenyeret gyártunk, nem mindegy sem a fogyasztónak, sem a népgazdaságnak! Rendet kellett csinálni, s állítom, amióta pénzzel büntetjük a kisütőket, sokkal jobb a kenyér minősége és azóta jóval ritkábban fordul elő, hogy megégessék a kenyeret. 2 — Molnár Pált jó szakeml bernek tartjuk, ezt senki sem $ vonja kétségbe, de hogy hibás tvolt, az biztos. Többször szól- t tam már neki, figyelmeztettem. íMost megbüntettük. És ezen- túl valamennyi kisütő erre a t sorsra jut, ha minőségileg el- 7 íogadhatatlan kenyeret süt... A döntőbizottság nem hozott ítéletet az ügyben, mivel Mólnál Pál újabb tanúkihallgatást kért. A tanuk, azonban i semmiképp sem fogják meg- 5 változtatni az igazságot, mert ők sem tudják elképzelni, hogy műszaki hiba miatt éghetett volna meg a kenyér __ AZ ÜGY NEM NAGY. Bizonyítja ezt a büntetés összege: is, amely mindössze 101,80 forint. De Molnár Pál esete tanulságos lehet azok számára, akik vélt igazságuk keresése mellett megfeledkeznek arról, hogy 80 kenyér megégése is kár, és a vásárlókról, akiknek nem mindegy, hogy milyen kenyeret kapnak pénzükért. Koós József
