Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

Elpocsékolt milliók Közművesítés ráfizetéssel — Késik a felelősségre vonás Hányszor megálltunk cso­dálkozva, bosszankodva, hogy már megint utcát bontanak, s hányszor bukdácsoltunk a buckákon, törmelékhalmokon. Feltúrták az utcát, mert elekt­romos kábelt fektettek, aztán feltúrták, mert gázvezetéket raktak a földbe, mert csator­nát építettek, — és egyáltalá­ban feltúrták mindenért. Mennyiben voltak összehan­goltak Eger közművi tervei, s a tervek kivitelezése? — erre a kérdésre keresett választ a Heves megyei Népi Ellenőrzé­si Bizottság. 1955-ben készítettek Eger­ben általános városrendezési tervet. A terv elavult lett, s • hiányos is, de megpróbálták végrehajtani. Természetesen minden egybehangoltság, koor- dináltság nélkül. 1960—63. kö­zött a közművi korszerűsíté­sek, felújítási munkálatok so­rán csak egyes kivitelezések összehangolására hívtak össze értekezleteket, de azokat is minek, hiszen a létrejött meg­állapodásokat senki sem tar­totta be. A megyei tanács terv­osztálya esztendőkön át a ki­vitelezésekhez csak a hitelke­retet biztosította, de a végre­hajtást nem ellenőrizte. Vol­tak ugyan közigazgatási bejá­rások, szemlék és intézkedések is, de mindezek vajmi keveset értek: időben és térben nem határolták körül pontosan a közművek építési munkáit. Mikor megbontották az út­testet valahol, az első bontást szinte megállás nélkül követte a többi. A városi tanács épí­tési osztálya nem törődött az­zal, származik-e kár ezekből a bontásokból és mennyi. A megyei tanács építési, közle­kedési és vízügyi osztálya sem élt kötelezettségként megsza­bott ellenőrzési jogával, a vá­rosrendezési tervek végrehaj­tását nem kérték számon. S a megyei koordinációs bizottság? Nem ismerte a részletes ter­veket sem. Gondoltak-e egyáltalán a tervezett munkák egybehango­lására? Igen, a megyei tanács tervosztálya többször is sür­gette a városi tanács építési osztályát, pl. a Széchenyi utcai közműhálózat kivitelezésének megkezdése előtt, egyeztető tárgyalások megtartására. És voltak is egyeztető tárgyalá­sok, csakhogy az ott elhang­zottakat senki sem vette ko­molyan. Az elmúlt évek során — ál­lapítja meg a népi ellenőrzési vizsgálat — a közművi beru­házásoknál, felújításoknál terv- szerűtlenség, kapkodás volt ta­pasztalható. A város területén egyes közművek gazdái szinte a saját kedvük szerint fogtak hozzá a felújítási és korszerű­sítési munkákhoz, a kivitele­zési terveket a városi tanács építési osztálya sok esetben nem is látta, nem ellenőrizte, nem vizsgálta felül. Igen gyak­ran pedig pontosan az építési osztály /adott olyan utasításo­kat, megrendelést kivitelezési munkák elvégzésére, amelyek a későbbiek során teljesen megsemmisültek, olykor napok alatt rontotta szét a bal kéz azt, amit a jobb kéz épített. íme, néhány példa, a meg­állapítások illusztrálására: A Lenin úton 1960. augusz­tusában az ÉMÁSZ befejezte a közvilágítás korszerűsítését, 1963-ban a Városgondozási Vállalat parkot épített, s ami­kor a parkosítással végeztek, jöttek a gázosok, letiporták a parkot, árkot ástak a gáz ge­rincvezetékének lefektetésé­hez. A Széchenyi utcában az ÉMÁSZ kétszer is utat bontott, először 1 kilowoltos kábelt fektetett, aztán pedig 10 kilo­woltos kábelt. A gázvezeték építői is kétszer bontották meg az utat, sőt, fel kellett túrni a város főutcáját azért is, hogy az ideiglenes gázveze­ték nyomvonalát felderítsék, s a város térképére rajzolják, mert azt minden tervdokumen­táció nélkül rakták a földbe. És ki ne emlékeznék a Sán­dor Imre utcában történt esetre? ... Itt korszerűsítették az úttestet, de jóformán nem is végeztek a munkákkal, amikor már újra bontani kellett: a gá­zosok miatt, mert a szellőző­csövek kiszereléséről elfeled- keztek(!) az ÉMÁSZ miatt, a villamos kábelokat szaksze­rűtlenül helyezték el a föld­ben s azok több helyen megsé- sültek. A Ráchegy utcában 1960-ban új útburkolatot építettek, az­tán meg nemsokára feltörték az utat, hogy a szennyvíz-csa­tornázást elvégezzék. A Kossuth Lajos utcában 1962-ben parkosítottak, a par­kosítás után fektették le a gázvezetékeket, amikor a meg­rongálódott parkot helyreállí­tották, jött a villamos kábe­lokkal az ÉMÁSZ. Most már újra rendbe tették a parkot, de ismét jön az ÉMÁSZ s még az idén kerül sor a postai kábe­lok bővítésére is. Folytatni lehet a sort a Vö­rösmarty utcával és hozha­tunk példát a Somogyi Béla, a Klapka utcából, de a Hadnagy utcai lakótelepről is. Summa summárum, a tervszerűtlenség és a kapkodás miatt jelenté­keny kárt okoztak a városban, s e kár összege több millió fo­rint. Ez alkalmasint tovább növekszik, ha számítjuk a Le­nin út szélesítését, amely azt jelenti, hogy a 2 millió forint­ért megépített útszéli kőszegé­lyek semmivé válnak. Bármilyen eredmények is mutatkoznak a közművek kor­szerűsítése terén — állapítja meg a NEB-vizsgálat — az előidézett károkat ezek az eredmények sem homályosít- hatják el. Ki a felelős a bekövetkezett károkért? A súlyos hibák és visszássá­gok szálai mind egy helyre mu­tatnak: a városi tanács építési osztályának szűklátókörűsége, át nem gondolt intézkedései okozták a károkat! A személy szerinti felelőst is nevén neve­zik: Freytag László, az építési osztály csoportvezető főmérnö­ke. Elsősorban az ő köteles­sége lett volna egybehangolni a különböző közművi korsze­rűsítések, felújítások munká­latait, s ezekről koordinációs térképet készíteni. Freytag fő­mérnök adott utasítást a Le­nin út parkosítására is, pedig tudta, hogy ott hamarosan gázvezeték-fektetésekre kerül sor, hiszen e munkákról a szerződést ő kötötte meg az ÉM. Csatornaépítő Vállalattal — csak ez az egyetlen „feledé- kenység” 107 000 forintnyi kárt jelentett a városnak, a nép­gazdaságnak. A népi ellenőrzési vizsgálat megalapozott. Vitatkozni csak a kár becsült összegéről lehet, arról nem, hogy a károkozás megtörtént-e, vagy nem, hi­szen az egész város lakossága szemtanú. És abban sem lehet vita, hogy aki e hibákat elkö­vette, a károkat okozta — nem kerülheti el a felelősségre vo­nást. Pataky Dezsó Néhány fórumot már meg­járt a bejelentés, talán olyan alapon, ha az egyik helyen nem reagálnak rá, majd a másikon igen. Nem ritka do­log az ilyen túlbiztosítás, mintha lenne valami értelme. Tudott dolog, nálunk a beje­lentés kivizsgálását szigorú rendelkezések szabályozzák, és ugyanazzal a panasszal több szervnek foglalkozni csak in­dokolatlan megterhelést ered­ményez. Tóth Lászlónak, az önvéde­lem és a közösség érdekének védelme adott tollat a kezébe, ez derül ki a leveléből. Nem kis ügy ez, részletesen kell vele foglalkozni. Az igazság­ért küzdő ember minden tá­mogatást megérdemel, még fokozottabban, ha visszaélés ellen emel szót. A bejelentés­ből pedig ilyen következtetést lehet levonni. Munkáltatótól munkáltatóig Hogy megértsük Tóth Lász­ló helyzetét, életútjának né­hány állomását kell megemlí­tenünk. Nemrég jött Gyön­gyösre, előbb az Új Élet Tsz- ben dolgozott, majd a Söripa­ri Vállalat kirendeltségénél, most pedig a MÉK-nél talált munkát. Elmúlt már negyven­éves, nőtlen, érettségizett, most a mérlegképes könyvelői képesítés megszerzését tűzte ki célul maga elé. Adminiszt- rátórként dolgozoift eddig, je­lenleg segédmunsüM. Munkája ellen — tudtunk- kal — soha nem volt Kifogás. Néhány hónappal entfött a SZOT Mátra—Bükk vidéki Üdülési és Szanatóriumi Igaz­gatóságánál érdeklődött állás felől. Nem járt sikerrel. Ez­után a Gyöngyösi Ingatlanke­zelő Vállalat alkalmazta, har­Igasság, mine napos próbaidővel. A vállalatnak azonban sikerült a szükséges műszaki képzettsé­gű embert megtalálnia, így a próbaidőn belül Tóth Lászlót elbocsátotta. A tsz-ből is, a söripari ki- rendeltségtől is saját elhatáro­zásából jött el Tóth László. Még csak arra sem kérték meg, hogy mondjon fel. Ennek ellenére üldözöttnek érzi ma­gát. És egy kicsit mártírnak is, aki az igazság védelmében lett áldozat. Mi igaz ebből? As igazság mellett Még tavaly tavasszal írt egy levelet Tóth László a Söripa­ri Vállalat központjának, a le­vél másolatát átadta a kiren­deltség vezetőjének is. Jegyez­zük meg: így illene ezt csinál­ni minden esetben, mert a nyílt kártyákkal való játék a legtisztességesebb. Néhány visz- szaélést említett meg a levelé­ben, és kérte a bizonylati fe­gyelem megszigorítását, éppeji a visszaélések további lehető­ségének megakadályozására. A baj innen származik, ál­lítja most Tóth László. Ké­sőbb is szóvá tett néhány dol­got, bejelentéseiben pedig még többet. Ezeknek egy ré­szét hallomásra, egy részét pedig feltételezésekre alapoz­ta. Tény, hogy a vállalat ki- rendeltségének vezetője elis­merte, a vendégeket olykor megkínálta sörrel, előfordult, hogy a szállítóktól reggelire elfogadott egy darabka kol­bászt, egy esetben pedig a gépkocsikísérőt megbízta, hogy tojást vásároljon a szá­mára. Mennyi ezekben a dolgok­réssben és ban a szabálytalanság, meny­nyi nem, nem tudjuk eldönte­ni. A kirendeltségnél többször volt vizsgálat, legutóbb egy hónappal ezelőtt, de bünte­tendő szabálytalanságot nem derítettek ki — a bejelentés útmutatása alapján sem. Megszületett azonban a fel- tételezés Tóth Lászlóban: azért nem alkalmazta a SZOT üdültetési igazgatósága, azért adta ki a Gyöngyösi Ingatlan- kezelő Vállalat a próbaidőn belül a munkakönyvét, mert a volt főnöke keze messzire ér. Ha így lenne, akkor sem cso­dálkoznánk rajta, mert még előfordul nálunk a bosszúál­lás. De nem így van, erről meggyőződtünk. Tóth Lászlót senki sem ül­dözi. Furcsa általánosítás Hogyan ítéli meg sorsa ala­kulását Tóth László ezek után? Idézzük őt magát! — Ezek szerint rágalma­zásért engem kell elítélni. Rendben van, legalább tudni fogom, hogy az igazságért szenvedek. Egy másik kijelentése: — Ezentúl nem látok és nem hallok semmit, hogy nyu­godtan élhessek. Azt nem ígé­rem, hogy én is ügyes leszek, mint mások. Még újabb kitétel: — Az ember igazának n- < ■ védhetőségére elengedhetetle­nül szükséges párttagsági mi- voltja? Tovább folytatja: — Azt kell mondanom, csu­pán párttag lehetnék és nem kommunista a szó igazi értel­mében. Végül: Keserűlapu m az elnöki irodában Miért nem halad az erdőkövesd! kombinát építése? Az Erdőkövesdet átszelő mű­útról alig kell letérni, máris a falu házaihoz képest szembe­tűnő, vakolatlan, csupa üveg elejű, félig kész épület hívja fel magára a figyelmet. Ajtói, ablakai zárva. Körülötte csend. A karcsú, oszlopos előtérbe Bocsi István párttitkárral me­gyünk be, aki a vezetőség ne­vében segítségért fordult a me­gyei szervekhez, mivel úgy vé­lik, állandósulhat ez a néma állapot a falukombinát körül. — Pedig mennyi reményünk fűződik ehhez az épülethez! Még 1944-ben Pirett báró kezd­te meg építését. Stílszerű, nád­tetős vadászkastélyt akart ezen a helyen felhúzni, de közbe­jött a háború. Az alap maradt meg és a falak ... Gondoltuk, felhasználjuk, s felépítjük faluközpontnak. De hamar megrekedtünk... elfogyott a pénz, áll a munka hónapok óta. A kép, amely elénk tárul, egy­ben megkapó és elszomorító. Megkapó az épület praktikus­sága, impozáns volta, s az a tö­rekvés, amellyel a falu lakói segítették a kombinát eddigi építését, s az aggodalom, amellyel rosszra fordult sorsát figyelik a félig kész épületnek. De elszomorító benne járni, mert helyiségeit már felverte a gaz, s elszomorító tudni, hogy még hosszú idő beletelhet, míg rendeltetésének átadhatják az épületet, amíg az első kép fel­villan a mozivásznon, amíg be­tegeket gyógyíthatnak rendelő­jében, ügyeket intézhetnek hi­vatali helyiségeiben. — Ez lenne itt a tanácselnök szobája, — mutat egy betonfö- démes, csupasz téglafalú helyi­séget a párttitkár. — Alig tu­dunk lépni benne, a dúsan nö­vő keserű laputól, csalántól. — Ide gondoltuk az orvosi rendelőt... Ez meg lenne a várószoba — mutat körül a kö­vetkező helyiségekben. Az elhagyatott épületben megnézzük még a szobát, ahol a rendőrség kapna helyet, majd magas, tágas terembe jutunk. — Ez lenne a kultúrház, mo­zi, mellette a KISZ-klub, párt- helyiség ... szóval, lenne itt helye mindennek — ábrándozik a buja lapulevelek, kórok, mér­gesen csípő csalánok között. Lenne ... lenne... De hónapok óta egyetlen munkás sem dolgozik a kombi­náton. Éppen hogy betetőzték, elkészült a színpad deszkázata, az ajtók, ablakok, s máris ösz- szepakolták szerszámaikat a egessen — Nem tudhatom, hogy a bosszúálló csápja meddig ér el. Ha itt is sikeresen fog ope­rálni emberünk, önöket fogom kérni kérvényem továbbításá­ra, a Szovjetunióba történő kiutazásom érdekében. Ügy gondolom, ott szigorúbbak a gazdasági bűnözőkkel szem­ben, mint nálunk. Látszólag nagyon érzékeny és nagyon aggódó mondatok ezek. Mind, egytől egyig a köz-- életi tisztaság, a szocialista igazság védelmében, a leg­teljesebb jó szándékkal. Valóban jó szándékkal? A szavak csapdája Igaz lenne az, hogy nálunk az igazságért szenvedni kell? Igaz lenne ezek szerint, hogy csak a becstelen emberek ér­vényesülhetnek? Igaz lenne, hogy nálunk az emberek ügyes­kednek, azaz kisebb-nagyobb szabálytalanságokat követnek el, hogy „jöjjön valami a konyhára”? Igaz lenne, hogy csak a párttagoknak lehet mindig igazuk? Aki nem párt­tag — ezek szerint — hiába keresi igazát? Igaz lehet, hogy, nálunk mindenki párttag lehet, akármi a meggyőződése? Igaz lehet, hogy nálunk nem veszik komolyan, legalábbis nem ve­szik olyan komolyan a gazda­sági bűnözést, mint a Szovjet­unióban? Ezek szerint nálunk a gazdasági bűnözésnek a me­legágya található meg? Ne folytassuk a kérdések sorát, amiket Tóth László megállapításai váltottak ki. A feleletet sem kell ezekre a kérdésekre megfogalmaznunk, bár egy pillanatig sem tagad­juk, az ügyeskedők ideig-órá- ig ki tudnak bújni a felelős­kőművesek, asztalosok. És a kövesdiek ott maradtak a fé­lig kész kombinátjukkal, talál­gatva; vajon mikor kerül sor teljes felépítésére, mikor vehe­tik birtokukba az orvosi ren­delőt, KISZ-klubot, mozit, ta­nácsházát, könyvtárat? Nagyon borúlátóak Az alkalmi röpgyűlésre össze­jött munkába készülődő férfiak idézgetik az építkezés epizód­jait, történetét. — Már az előző tanácsválasz­tás jelölő gyűlésein is mindig ez volt a téma: kell ez a falu­központ. Mert maszek épület­ben a tanácsháza, omladozik a párthelyiség, kicsi a mozi, a fiatalok is helyet kérnek, or­vosi rendelő is nagyon kellene — bizonygatják a kombinát létjogosultságát a kövesdiek. — Április 4-re még ki is ál­lították a fényképét a járás­nál: „A kövesdiek büszkesége; az új faluközpont”. Hát ez min­den, csak nem büszkeség! — kesereg a munkásautóra váró zeig-kabátos férfi. — Ráköltöttünk már 703 000 forintot... csak a terv 53 ezerbe került. — Most már elfogyott a pénzünk. Bankhitelt sem ka­punk és még jó félmillió kel­lene a befejezésig — pana­szolják aggódva. — Két hónapja ígértek 100 ezer forintot, de ez is hallgat. Ha megkapjuk, legalább mag­tárnak tudtuk volna használ­ni a helyiségeket. — Augusztus 20-ra szeret­tük volna avatni — summáz­za a reményeket Bocsi István párttitkár. De ebből már nem lesz semmi. Mert olyan építkezés ez, amelyre egyetlen forint sincs tervezve — egyetlen költség- vetésben sem. Olyan felújítás ez, amelyet megkezdték az erdőkövesdiek, de pénzük fogytán nem tudták azt befe­jezni. Ezzel aztán kész helyzet elé állították a felsőbb szerve­ket is. Igaz, most már vétek, óriási anyagi és erkölcsi veszteség lenne így hagyni a milliót érő kombinátot, még ha nem is jártak el mindenben szabá­lyosan az erdőkövesdiek. A falu nem láthatja kárát en­nek, így is évekre eladósodtak a 700 ezer forint miatt. S most várják a segítséget. A megyei tanács vezetői a lehetőséget keresik Rövidesen végrehajtó bizottság elé kerül a félévi költségvetés... és ha ott sikerül valamilyen össze­get „elcsípni” a kombinát to­vábbi építéséhez,... akkor ta­lán. Mert ebben az ügyben ke­vés a jó szándék, az épület megmentésére és befejezésére való törekvés. Pénz kell... jó félmillió! Csak akkor lehet a keserűlapu uralmát megboly­gatni a félig kész kombinát­ban, s helyet adni az orvosi rendelőnek, könyvtárnak, és a tanács irodáinak. Reméljük, megértik ezt az erdőkövesdiek! Kovács Endre Tanácskozás a megye polgári védelmi helyzetének időszerű kérdéseiről AZ MSZMP Heves megyei Bizottsága, a Heves megyei Tanács V. B. és a Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei elnöksége közös ren­dezésében a polgári védelmi helyzet időszerű kér­déseiről tartottak értekezletet tegnap délelőtt a megyei tanács épületének nagy tanácstermé­ben. A tanácskozás elnöksé­gében helyet foglalt Oláh György, az MSZMP Heves me­ségre vonás alól, nem tudunk f még minden bűntettet azonnal J és nem is mindig teljes mér- i tékben feltárni. De ez a jel- 5 lemző ránk? í Micsoda rafinált szavak, mi- f csoda rejtett csapdák! 1 És a megoldás Ne ítéljünk elhamarkodottan > Tóth Lászlóról, de ne is men­tegessük hibáit. Elkeseredett ember Tóth László, akinek élete nem úgy alakult, mint' szerette volna. Családi okok miatt nem végezhette el az' egyetemet, ő lett a családfenn-, tartó. Emiatt nem tudott meg-' nősülni, nem tudott megfelelő! egzisztenciát teremteni magá- ' nak, mert türelmetlen volt.'! Évek mulasztásait akarta rö­vid idő alatt behozni. Nem, ' anyagilag, hanem társadalmi > rang szempontjából. Könyvelő szeretne lenni. Mielőbb. Ha ! alkalmas rá, legyen — mi-1 előbb. ! De nézzen a tükörbe is. [ Lássa meg saját hibáit is, ne! a társadalmat okolja önmaga hibáiért, mint a felelőtlen ál­talánosítás, és az alaptalan rosszindulat, feltételezés. Nyugodjék meg, nem üldözi senki. Űj munkahelyén is ér-! tékelik munkáját, itt megta­lálhatja számításait, ha soha [ nem feledkezik meg a té­nyekről, a valóságról. !! Elhisszük, hogy politikai sú­lyú kitételeit nem a rosszindu- ! lat fogalmaztatta meg. De 1 kénytelenek voltunk szembe- | helyezkedni nagyon is szélső-! séges álláspontjával, mert tár­sadalmi rendünk igazsága ezt;! követeli tőlünk. i És azért tettük mindezt a [ nyilvánosság előtt, mert Tóth László is elég nagy nyilvános­ságot kért önmagának. G. Molnár Ferenc ! gyei Bizottságának első titká­ra, Térjék Alajos, az MHS Or­szágos Elnökségének munka­társa, Jakab Emil, a Polgári Védelem megyei törzsparancs­noka. Az értekezletet Tóth György, az MHS megyei elnö­ke nyitotta meg, majd Bíró József, a megyei tanács vb- elnöke tartott előadást a me­gye polgári védelmének 1965—• 66. évi feladatairól. Bíró József politikai előadá­sában elöljáróban a szocialis­ta és a kapitalista világrend- szer közötti ellentétekről szólt. Hangoztatta: a szocialista vi­lágrendszer kialakulása, politi­kai és gazdasági erejének ál­landó növekedése, katonai ere­jének fölénye, a szocializmus eszméinek mind szélesebb tér­hódítása határozza meg ko­runkban a társadalom fejlő­désének menetét. A Szovjet­unió békés politikáját tények­kel bizonyította, s elemezte az imperializmus agresszív hatal­mi törekvéseit. A vietnami helyzetről szólva kijelentette, nem számíthat sikerekre egyet­len olyan hatalom sem, amely a szabadságukért és függet­lenségükért küzdő népek ellen fellép. Bíró József elemezte az el­múlt évi polgári védelmi ok­tatás eredményeit, s az elkö­vetkező soron lévő feladatokat ismertette. Elmondotta, hogy az MSZMP KB titkársága 1964. július 30-i határozata ér­telmében tovább kell folytatni a lakosság polgári védelmi tá­jékoztató oktatását, s mind szélesebb tömegekkel kelt megismertetni a korszerű há­ború elleni védekezés lehető­ségeit és módszereit. Hangoz­tatta: a polgári védelmi tájé­koztató oktatást a nemzetközi helyzet alakulása, s döntően az imperializmus háborús po­litikája, agresszív cselekedetei teszik szükségessé. Az előadást kérdések követ­ték, a kérdésekre Jakab Emil a Polgári Védelem megyei törzsparancsnoka válaszolt. XiPmgG 3 1965. augusztus 1., vasárnap a'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom