Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
Mind ingyen funkcióban Vajda István hatvani nyugdíjas házának vaskapuján a következő szövegű tábla szerénykedik. „A 7-es számú körzet tanácstagja.” ‘ De ha ennek az idős embernek a régi rangkórsághoz híven az összes funkcióját föl jegyeznénk kaputáblájára, alighanem szűknek bizonyulna a jókora lemezfelület. Mert Vajda István amellett, hogy a városi tanácsban képviseli a vasúttól a zeneiskolákig terjedő körzet választóinak érdekeit, ténykedik a szakmaközi bizottságban, tagja a városfejlesztési állandó bizottságnak, várnak rá fontos feladatok az SZTK döntőbizottságában, s emellett részt vesz a pártszervezet munkájában, időnként pedig mint hites ember, becsüs működik egy-egy ház értékének megállapításánál. — Ez mind olyan ingyen funkció — magyarázza a felsorolás végén, miközben barátságos otthonába invitál. — No, ne higgye az elvtárs, hogy ezt panaszképp mondom, sőt.. 1 és büszkén mutatja, hogy társadalmi tevékenységéért, munkásmozgalomban végzett munkájáért, Tanácsköztársasági Érdemrenddel és a Szak- szervezeti Munkáért Érem arany fokozatával tüntették ki. Ezzel ismerték el majd fél évszázados szakszervezeti tevékenységét. Ma is a szakszervezet által rábízott funkcióban tevékenykedett: a kórház két főorvosával együtt mérlegelte, jogosak-e azok a panaszok, amelyekkel a betegek a döntőbizottsághoz fordultak. — Kicsit elkényelmesedett ez a generáció — mondja rosszalóan, s eseteket idéz, hogy mennyien szeretnék kihasználni az állam pénztárcáját arra, hogy apró-cseprő bajaikkal hosszú időn át táppénzen maradhassanak. — Nehéz velük boldogulni folytatja tovább — de azért goknak, hogy tájékoztathassák a választókat.” És ismét más: „Feltétlenül meg kell oldani, hogy a szociális otthonba bevezessék a vizet, tűrhetetlen, hogy naponta lajttal szállítsák oda.” | .. És vitatkozik Ha kell, választóival is. A Vas Gereben utca elején az egyik lakó háza közterületre nyúlik be. Sok vitája volt már emiatt. Meg azért is, mert egy-két könnyelmű ember az utcát tekinti szemétgödörnek. Más esetben nem választóival, hanem a város vezetőivel száll vitába. Például, amikor a tanácsi határozattal ellentétes módon akarták a vízvezetéket lefektetni. — Nem tudtam mást tenni, arra hivatkoztam, tanácsi határozat van rá, be kell tartaniuk ezt a vezetőknek is. Éjjeleket nem aludtam miatta, nehogy másfelé vigyék a vizet, mint ahogy a választóknak megígértük ... És a környék reménysége, büszkesége most a nehezen kiharcolt vízvezeték, amelynek árka ott húzódik már a hetes körzet területén. Nem utolsósorban Vajda István tanácstag érdemeként. A tanácstag nemcsak vitatkozik, reklamál ... választója ügyében járt el, hogy az eladott ház becslése minél előbb megtörténjen s máris közölték vele; soron kívül intézik el az ügyet'. S hogy a javaslatok, kérések, viták, reklamációk mielőbb a választók javára váljanak valóra, Vajda István Reflektor fény-bem Fábri Zoltán 5 dolgozik | Javasol is I az emberséget egy pillanatra sem feledjük. „Javaslom, hogy a rendőrség előtti tér és a Dobó tér parkírozását vegyük programba”, — olvassuk a legutóbbi tanácsülés jegyzőkönyvében Vajda István felszólalását És nem sokkal előbb: „Javaslom, hogy az új lakásokat ne a végrehajtó bizottság vizsgálja felül és ossza el, hanem azt a városi tanácsra bízzák. Így reálisabb lehet az elosztás.” A tanácstag kér is. Több esetben szólalt fel a Balassa Bálint utca vízellátásának ügyében s kérte az illetékes szerveket, hogy az utcában levő beteg lánynak adjanak tanácsi segélyt. Más esetben lakásügyekben nyújtja be kérelmét, választói érdekét képviselve. S ha úgy hozza a sors, Ha nem-vagyunk biztosak egy- egy eset megítélésében, felülvizsgálatokra küldjük a beteget, s aztán döntünk... Higgye el, sokszor lélektanilag lehet legjobban segíteni ezeken a panaszosokon. És Vajda István döntőbizottsági tag ennek képviseletében ül le hetenként három nap, hogy a vitás táppénzes ügyekben döntsön, keresse az emberek, s az állam igazságát. Csak ez a funkciója rengeteg gondot okoz, időt vesz el. Ám ő energiáját még annyifelé „pazarolja” nyugdíjas létére, hogy tucatnyi embernek jutna belőle nap mint nap tennivaló. Vegyük például szívügyét, a tanácstagi teendőket. Háromszáz választója ügyében jár- kel, intézkedik, fárad immáron több mint egy évtizede. Nézzük a jegyzőkönyveket, amelyek Vajda István felszólalásait rögzítik az utóbbi évben. A tanácsülések írásba rögzített emlékei arról tanúskodnak, hogy Vajda István tanácstag gyakran... 1 kénytelen intézkedni is. Miután többen panaszolták, hogy a nyári és téli kéményekre egyaránt kivetik az adót, Vajda István tanácstag intézkedett. Az eredmény: felülvizsgálják és csökkentik az általánosan kivetett kéményadókat. Más esetben egyik — Együtt ástam én is az árkot az emberekkel... Felajánlottam, hogy hat nyugdíjas társammal segítjük a szabadtéri színpad építkezését is... együtt csinosítjuk az utcát... virágokat, fákat szerzek, hogy szebb legyen a körzet. És Vajda István szavainál is ékesebben beszél, pontosabban virul az utca. Hatvan egyik legbarátságosabb utcája ez. Kétoldalt díszakácokkal, virágágyásokkal, szinte mindennap tisztára söpört árkokkal, úttesttel s a házakon elismerő táblákkal: „Tiszta udvar, rendes ház”. És a Vas Gereben utca példája követésre talál. A többi tanácstag is bekapcsolódott a parkosítási versenybe. Körzetének lakói — bármilyen társadalmi munkáról legyen szó — készek követni tanácstagjukat, aki szemük láttára vi- rágoztatja fel a környéket s fárad önzetlenül 71 éves kora ellenére is. Megpihenhetne pedig, különösen olyan élet után, amely ezt a hét évtizedet felöleli. Már az első világháborúban besorozták. A 24-es vadászokkal bejárta az orosz és olasz frontot. Megszökött. Aztán vörösőr Hatvanban, a Tanács- köztársaság idején. Utána búj- kálás. Majd rendőri felügyelet. Üj és új munkahelyek, 27 éves korban kőművesinasság. Gyűjtés a Vörös Segélynek. Bújkálás a nácik elől. S végül 1945 után veszélyek nélkül dolgozhat a mozgalomért. Ahogy mondja, éppen ez az élet kötelezi őt arra, hogy ennyi ingyen funkciót vállaljon. És a fáradság helyett újabb tervek foglalkoztatják. Amióta az új kórház építkezése megkezdődött, az ő körzete felé terelődik a forgalom. Ezért most portalanított útért verekszik. Nem könnyű ügy. Tudja. De hát a vízvezetékért is évekig kellett „verekednie”. Jóleső érzéssel hallgatja, amint mondom választói véleményét — Szeretnek itt lakni, a maga körzetében, Pista bácsi. — Hát még később, ha mindenünk meglesz. — válaszol rá optimistán. Kovács Endre Csak azért kezdem személyes emlékkel, mert ez nagyon jellemző moszkvai nagydíjas filmünk, a Húsz óra rendezőjére, Fábri Zoltánra. Tavaly nyáron Tihanyban töltött néhány napot. Családi körben, üdülőben, barátok kö zött. Pihennie kellett volna, dc- képtelen volt rá. A Húsz óra regény változatával és készülő forgatókönyvével, rajzó ötleteivel, formálódó gondolataival töltötte a vakációt. Szeretett volna kikapcsolódni, ám nem is igen hagyták. A „stáb” megkereste, hol levélben, hol személyesen. Egyszer el is vitték terepszemlére. Felvilla- nyozódottan, lelkesen jött vissza, mert útközben ismét javítottak valamit a forgatókönyvön. Megint közelebb kerültek az „elkép- zelt”-hez, ami Fábrit ezekben a napokban lázban tartotta. Akkor már bízott a Húsz óra ügyében, rajongott a témáért, az izgalmas konfliktusért. Mint később kiderült, többek fejében megfordult a gondolat: milyen kín lehet az ilyen munkára, alkotásra _ termett em- * aürl 1 bernek tétlen- (MTI) kedni, vagy hittel táplált tervei elvetélésének tanúja lenni. Mert Fábrinak mindkettőben része volt már. Európa-szerte és itthon is legtöbben őt tartják az egyik legjobb, legeredetibb egyéniségű magyar filmrendezőnek. Sikerei bizonyítottak. Nemcsak a Cannes- ban díjazott Körhintára gondolhatunk, hanem olyan filmjeire is, mint a Hannibál tanár úr, vagy a Két félidő a pokolban. Ezek a produkciók sablonok és könnyű sikerek keresése helyett korszerű, izgalmas gondolatok kimondására, problémák jelzésére, gondolatébresztő, lelkiismeretfel- rázó szerepre vállalkoztak. Kritika és közönség egyaránt üdvözölte Fábrinak ezt a törekvését, rokonszenvvel kísérte fajsúlyos, figyelemre méltó életművének kibontakozását. Mert őrá ez is jellemző. Filmjei nem esetlegességek, véletlen alkalmak fonalán követték egymást, hanem belső kossuth-díjas, kiváló művész foto — Járat Rudolf felvétele) ra vállalkozott. Nemzeti színházbeli vendégszereplése, az Oppenheimer-ügy című érdekes dráma színre vitele sikert is hozott. Ö azonban mégiscsak a filmet tekinti az önkifejezés, a világ ügyeibe való állásfoglalás számára a legmegfelelőbb eszközének. Kereste és keresi fáradhatatlanul az új alkalmat, azt a forgató- könyvet, amely izgatja, érdekli, kivitelezésre ösztönzi Sánta Ferenc Húsz óra című regénye ilyen alkotás. Nagyon jellemző Fábrira, hogy ezt késedelem nélkül észrevette. Rendezői portréjának különben egyik legjellemzőbb vonása az irodalmi műveltség és az irodalomszeretet Miközben külföldön és itthon is arról vitáznak, hogy a modern film elszakadóban van az iro* dalomtól, hitelességének és rangjának záloga a minél nagyobb önállóság, Fábri együtt él az irodalommal. Csaknem valamennyi jelentős sikerét jelentős irodalmi alkotás filmre | Reklamál „Miért utasítják el a terme- töszövetkezetben jó néhány 1esetben a szociális segélykérel- 'meket? Miért nem vizsgálják felül azoknak az öregeknek az 'ügyét, akiknek nyugdíjkérel- ’me még mindig függőben van, ’mert, 1956-ban néhány hó- 'napra kiléptek a termelőszövetkezetből?” S egy másik jegyzőkönyv tanúsága szerint: „Választóim érdeklődnek, 'mi igaz a kórház építkezése körüli mendemondákból, s mikor meg akartam minderről győződni, nem engedtek az 1építkezés területére. Belépőjegyet kellett adni a tanácsta4 msíPSMMi l 19t>5. augusztus 20., péntek Anyai, szelíd legyintés a gyermeki arcon, apai szigorú csattanós, sőt van színpadi pofon is, aztán a durva: a kraké- ler pofozkodás, s fasiszta, gyilkos szándékú... De: pofon! Élt s időnkint betört a fővárosban egy Nagypók nevű csavargó. Ha Nagypóknak nevezték a kültelki kiskocsmákban, nem haragudott, a másik gúnynevéért annál inkább. Ezért csak a háta mögött hívták Pókhasnak mivel szenvedélyesen szeretett enni, s ez, ha történetesen nem volt börtönkoszton, meg is látszott domborulatain. Enni: törvény! Jóllakni, finomnak tartott falatokkal, ez még körülményesebb. Pókhas, vagy Nagypók sikeres betörés után hatalmasakat evett, dús, kiskocsmái lakomákat, tányér húsokat, kunhalom nagyságú főtt tésztákat. Betörni, — utána jóllakni, s aztán jöhet a börtön, aztán majd a szabadulás, s betörni, ismét jóllakni. Szomorú életritmus — elemezni lehetne, milyen körülmények diktálták. Razzia a kocsmában. Az egyik asztalnál Nagypók. Jobb kezénél, félretolva, szálkákkal, egy zsíros karimájú mélytányér, — a halászlét már eltüntette belőle, előtte kövér marhahús, — konc, ahogyan a főtt marhahúst igen kedvelő Krúdy Gyula nevezte, — az ecetes torma édeskés szaga száll a borpárás levegőben. — Á, Nagypók! — mondja az egyik razziázó detektív, mivel Nagypókot régen ismerték már rendőri körökben. A másik detektív rákiáltott: — Te megint betörtél, Nagypók, mert eszel... — Csak egy kis húst, felügyelő úr... — Húst? Mibőt? — Na, gyerünk, Nagypók! — szólt a másik. Már hozták az asztalhoz a grenadirmarsot. Zsíros, hagymás, — az isten is ezt eszi, ha jó kedve van. Nem engedték meg neki, hogy felvillázza. A tolonckocsi nem vár. A kapitányt kell bemutatni, aki elé másnap Pókhas került. A kapitány a legfinomabb modorú ember. Hangja atyai, majdnem biblikus, vallatási módszere szelíd. Civilben szereti a virágokat, híres kaktuszgyűjteménye van. A rabot — előtte üt Pókhas — cigarettával, kínálja, aztán nézi, tekintetében sok a szánalom, ő az ismét megtévedt fiú... — Mit csináltál megint, te, te?! — Semmit, kapitány úr, igazán semmit ... — Drága fiam, kedves fiam. Miért nem vagy hozzám őszinte? Lakomázás közben fogtak el, édes fiam, miért nem köny- nyítész a lelkiismereteden, édes fiam? — Enni csak kell, kapitány úr... — Persze, hogy kell, édes fiam, ha van miből. — Kapitány úr, eladtam a ruhámat... — Kinek a ruháit, édes fiam. Gyújts rá még egy cigarettára, itt van, aztán szépen, mindent sorjában, édes fiam. Itt meg itt törtem be, ezt meg ezt vittem el, ennek és ennek az orgazdának adtam el, ennyiért és ennyiért. Hiszen tudod te édes fiam, hogyan kell mindezt elmondani. Nem vagy te kezdő, édes fiam. — Esküszöm, kapitány úr, most nem csináltam semmit. — Ne esküdözz, édes fiam. Hazudni csúnya dolog, hamisan esküdni bűn. , — Semmit nem csináltam, kapitány úr... — Makacs vagy, édes fiam, pedig a makacsság szintén csúf dolog. Beszélj el szépen mindent, szívesen hallgatlak. Mintha a haveroknak mondanád el, fiacskám, megértjük mi egymást. Nem vagyok én rossz ember, fiacskám... — Semmit, kapitány úr, esküszöm, nem követtem el semmit... — Ejnye, édes, drága, jó fiam ... Ugyanakkor intett. A kapitány mellett egy góliát termetű detektív áUt. A jelre pofon vágta Nagypókot. Irtózatos erejű ütés volt. Mély hangon csattant, szinte dübörgőit, mint villám- cikázáskor a felhőrobaj, szédítő pofon, égő, fájdalmas, lealázó, teli pofon, taglóütés. Nagypók félrebillent a széken, kezét dagadó, megveresedett arcához kapta, hangja reszketett: — Kapitány úr, semmit sem csináltam, miért kell engem verni?... A kapitány ránézett, még jóságosabban: — Ne törődj most ezzel a de- tektívvel, fiacskám, hisz mi kettenolyan jól beszélgetünk.. költésével érte el. Móra Ferenc, Sarkadi Imre, most pedig Sánta Ferenc epikus művészete adott szárnyat képzeletének, filmrendezői ihletének. S mindjárt ezután kell említenünk, hiszen az előbbiből következik, hogy Fábri Zoltán jellegzetesén magyar filmrendező. Amikor moszkvai sikeréről nyilatkozott, a legnagyobb örömmel arra hívta fel a figyelmet, hogy a fesztivál közönsége az általános emberi, az általánosan igaz szűrőjén át azt is felfedezte s megértette, ami sajátosan magyar. A Húsz óra alkotói érthető szorongással várták filmjük visszhangját. Vajon megértik- e a világ minden részéből Moszkvába sereglő rendezők, színészek, esztéták, kritikusok egy kis magyar falu vívódásáról, az új társadalmi és életformák születésével együtt járó vajúdásról szóló produkciót? A rendezőnek és munkatársainak legnagyobb sikere, hogy erre a kérdésre a fesztivál mozi közönsége és a zsűri lelkes igennel: tapsokkal, s a kitüntető díjjal válaszolt. Ha a siker okait keressük, sokfelé kell vizsgálódnunk. Ezúttal még két további motívumra utalnánk. Az irodalmi nyersanyagot szuverén biztonsággal kezeli, nagyon is modern felfogásban dolgozza fel. A Húsz óra szintén ezt a legjobb értelemben vett korszerűséget valósította meg. Merészen vágott képmozaikok összhatásából kikerekedő szerkezete mellett utalni kell arra a fojtott szenvedélyességre, ami a szituációkat és a szereplők játékát oly szembetűnően jellemzi. Fábrit rendkívül izgatja. A mai ember pszichológiája, az, ahogyan különböző élethelyzetekben viselkedik, eseményekre, tettekre, szavakra reagál. Űj típusok tűntek fel az életben, és Fábri szüntelenül figyeli; mi jellemzi ezt az újat? Ezért tudja filmjében vissza is adni. Ezért tud csaknem téved- hetetlenül szerepet osztani, színészt válogatni. A Húsz óra sikerében ennek is része lehet. Hiszen a főszereplők — alig egy-két kivétellel — valóban nem játsszák, hanem élik a történetet. Van azután a filmrendező munkájának olyan része te, amiről ritkán esik szó. Ez a szféra már alig tart kapcsolatot az irodalommal, a színészi játék többé-kevésbé közismert problémáival. Ez a technika világa, a különböző kameráks reflektorok, fények és árnyékok hasznosításának tudománya. Fábri ebben is mester. Mindent tud, amit a szakmáról tudni lehet, ami összefügg azzal a bonyolult, gyakran nehéz, de mindig gyönyörű hivatással, ami a filmrendező munkája. Derei Tamás Uj könyvek, űj olvasók... A pétervásári járási könyvtár elmúlt féléves munkáját értékelte legutolsó ülésén a Pétervásári Községi Tanács. Antal István, a könyvtár igazgatója többek között elmondotta, hogy az elmúlt évhez képest, az idén a könyvtár 13 ezer forint értékű könyvállománnyal gyarapodott és jelentősen nőtt az olvasók száma is. A község lakóinak 18 százaléka állandó olvasója a könyvtárnak. Különösen népszerűek és egyben keresettek is az ismeretterjesztő és az ifjúsági könyvek, de egyre többen olvassák a mezőgazdasági tárgyú könyveket is. A könyvtár igazgatója javasolta, hogy a termelőszövetkezetben indítsanak ismeretterjesztő előadásokat a mező- gazdasági szakirodalom egyes ágaiból. Befejezésül a könyv- barát-mozgalom jelentőségét hangsúlyozta az igazgató. terv igényei, szigorú rendje szerint. S az ilyen igények vállalása, ilyen út törése és követése nem mindig köny- nyű. Fábrit érték csalódások, vélt és valódi sérelmek. Nem mindig sikerült elképzeléseit realizálnia, olykor pedig el sem juthatott odáig, hogy forgatókönyvbe írt álmait elkezdje megvalósítani. Éppen ez volt tehetségének igazi próbája. Sem a kudarcok, sem a bosszúságok nem törték meg. Ambícióit sem adta fel, egyéniségét sem szorította kalodába. Kihasználta tehetségének sokoldalúságát: díszletet tervezett, színpadi rendezői feladat
