Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
Nehéz armtás... Nehéz veit az idei aratás. Nehéz, de „eredményes”, és ez a legfontosabb. Anélkül, hogy jóslásokba bocsátkoznánk, elmondhatjuk, hogy a tervek, az elképzelések valósággá válnak és Heves megye is leteszi az ország asztalára azt a gabona- mennyiséget, amelyre szükség van ahhoz, hogy egész éven át a magunk búzájából süthessük a kenyeret. Az idei aratás nehéz volt, de nem volt rossz aratás, és a kielégítő gabonatermésben benne van gazdaságaink szorgalma, a jó talajmunka, a több műtrágya, a gépek ereje is. Ami az időjárást illeti, igaz. sok jót nem mondhatunk, és azt mi sem bizonyítja jobban, hogy augusztus 20-án, amikor máskor a csépléssel is végzünk már, még az aratásból is hátra van néhány ezer hold. Nem tudom, dicsekvésnek hangzik-e, de népünknek van egy értékes tulajdonsága: ha baj van, mindig meg tudja sokszorozni az erőt és hallatlan energiával végzi a munkát. Nem akarok az árvízre hivatkozni, amelyhez hasonlót tényleg keveset ismer a történelem, amikor sikerült megtartani a gátakat és katonák, civilek százairól tudunk, akik negyven-ötven órán át nem gondoltak arra, hogy le is kellene már pihenni. Elég említeni a kombájnosokat, a traktorosokat, azokat a kézi aratóikat, akik hosszú évek után fenték fényesre és élesre a padlásra tett kaszát, mert az idén így kívánta az időjárás, a helyzet. Az aratóknak hosszú ideig emlékezetes lesz az idei nyár. Ment, dübörgött a kombájn, de az aratás mégsem haladt, mert a nedves gabona, a feltörő gaz rácsavarodott a vágószerkezetre. A rendvágó, ha levágta a termést, másnap nem tudott száradni, mert esett az eső, vagy a behemót arató- cséplő napokig a feneketlen sálban vesztegelt, mert három nap alatt száz milliméter eső esett. A nehéz aratással azonban végül is megbirkóztunk. Így kel! mondani, megbirkóztunk, mert az idei aratás megint egy kicsit társadalmi ügy volt, egy egész országnak volt rajta a szeme. A keze is. Így most jeles ünnepünkön — ha munkával is ünnepel a falvak népe — elmondhatjuk: úrrá lettünk a mostoha időn és végül is nagyobb veszteségek nélkül Sikerült, illetve sikerül betakarítani a termést. Az idei nehéz aratásnak azonban sajnos további kihatásai is vannak. És ezekre kell most fordítani a fő figyelmet. Arról van ugyanis szó, hogy az aratás elhúzódásával elmaradnak a többi soron következő tennivalók is és az elkövetkezendő hetekben ugyancsak iparkodni kell, ha azt akarjuk, hogy ennek a sokat emlegetett idei aratásnak ne jövőre igyuk meg a levét. Miről is van tulajdonképpen szó? Emlékeztetőül néhány dolgot: Az ősz folyamán el kell vélni 78 és fél ezer hold kenyér- gabonát, 13 és fél ezer hold őszi árpát, több mint negyvenezer hold .takarmánykeveréket. Így az őszi vetések alá több mint 96 ezer holdon kell vetőszántást végezni, illetve a talajt előkészíteni. Igaz. ezeket a munkákat más években is el kellett végezni, de az idén — éppen a nehéz aratás miatt — különleges helyzet állt elő. A gépek zöme az aratással volt elfoglalva és rendkívül kevés a szántás, noha úgyszólván a küszöbön már a vetés. Aztán itt a betakarítás ideje. Be kell takarítani 65 ezer hold kukoricát, 6 ezer hold cukorrépát. 8700 hold burgonyát, hogy csak a nagyját említsük. El kell csépelni a gabona mellett mintegy 5 ezer hold vöröshere és lucerna termését is és az állatállomány miatt időben kell végezni a silózással is. Ha a 27 ezer hold szőlő szünetelését nem is számoljuk, világos lesz, hogy a mezőgazdaságban a „csúcs” most kezdődik majd igazán. Most, az elkövetkezendő hetekben, amikor tényleg csakis kitűnő szervezéssel, előrelátó irányítással és szorgalommal lehet elérni, amit akarunk. A feladatok és tennivalók számbavétele után spontán adódik a kérdés: hogyan, milyen módszerekkel? A sokat emlegetett „recept” ezúttal is hiányzik, mindössze néhány tanácsról lehet szó, amelyet esetleg hasznosíthatnak, vagy amelyeken elgondolkodhatnak az üzemek vezetői. Mindenekelőtt meg kell és meg lehet állapítani, hogy az őszi munkák eredményes elvégzéséhez a szükséges erő -és munkagépek nagyjából rendelkezésre állnak. Soha ennyi traktorral, munkagéppel nem várta még az őszt a mezőgazdaság, mint az idén. A betakarító gépekből — így burgonyaszedőből, cukorrépa-kiemelőbői, silókombájnból — mutatkozik ugyan hiány, de ötlettel, kézi erővel, a családtagok bevonásával ez' a probléma is megoldható. Az őszi feladatok intézkedési tervének készítésekor helyes, ha messzemenően figyelembe veszik a helyi adottságokat és azoknak megfelelően fognak hozzá a munkához. A gépek sokoldalú kihasználásán ajánlatos elgondolkodni, hiszen így könnyebb, gyorsabb a munka. A kombájnokra szerelhető adapterek segítségével például betakarítható a napraforgó. A cukorrépa-betakarítást segítheti a répalazító, vagy kormánylemez nélküli ekékkel lehet elvégezni a répalazítást. Sok szövetkezetünk tűnt ki már eddig is érdekes, olcsó újításával, amelyek a munkát nagymértékben segítik. Ahol géppel ültették a burgonyát, ott géppel ki is lehet szedni a földből. Hasznos lenne, ha egy-egy jól bevált újítást, ötletes módszert azonnal nyilvánosságra hozhatnánk, széles körben még az ősszel elterjeszthetnénk. Mindezek lényegében technikai kérdések, amelyek elsőrendűen fontosak ugyan, de nem feledkezhetnek meg az üzemek vezetői a legfontosabbról: a szövetkezet tagságáról. Azokról az emberekről, akiken áll vagy bukik az őszi munkák eredményes befejezése. Az intézkedési tervek precíz kidolgozása önmagában fabatkát sem ér, ha a tennivalókat az üzemek vezetői nem tárgyalják meg széles körben a tagokkal. Ha a közgyűlés, a brigád- és munkacsapatgyűlés alaposan foglalkozott a feladatokkal, ha minden tag látja világosan a tennivalókat és úgy kezd évi munkája eredményeinek betakarításához, akkor lehet csak számítani a sikerre. A fő hangsúly azon van, hogy a vezetők minden egyes taghoz jussanak el a feladatok megbeszélésével. A tagok bizonyosan sok ötletet, hasznos javaslatot adnak majd, amelyeket a betakarítás során hasznosítani lehet. Az idei nehéz aratás kedvezőtlen kihatásai csakis akkor szüntethetők meg és akkor végezhetők el a feladatok, ha ezt a munkát nemcsak néhány száz vezető, hanem az egész szövetkezeti tagság együttesein akarja megoldani. Szalay István Ezer szem ananászeper , Magyarországon az idén, #932—33 telén, hozzávetőlegesen, egymillió a munkanélküliek száma. Életük pokol és a javulás minden reménye nélkül tengődnek. Arra a boldog emberre, akinek munkája \un, irigykedve néznek. Az ilyen szerencsés azonban mindig kevesebb lesz. A gazdasági válság mindinkább növeli a munkanélküliek tartalékhadseregét és ez a hatalmas tömeg — családtagokkal együtt kétmil- liónyi lélek, az ország összla- koságának körülbelül 22 százaléka — a munkabérek alakulását természetesen súlyosan befolyásolja. Ilyen körülmények között nem érdektelen, ha a „szerencsés” magyarországi dolgozó fazekába nézünk. Hogy mit eszik, illetve mit ehet a magyar földmunkás, a magyar ipari munkás és a magyar tisztviselő. Másra, mint élelemre, lakásra nem is igen gondolhat a dolgozó ember. No igen — mindegyiküknek van még felesége is. Ez nem fényűzés. Mert a feleség révén j,háztartást” vezethet. Így olcsóbb az élet A földmunkás Napszámja átlag egy pengő ötven fillér. A heti kereset (hat hapos a hét) kilenc pengő. De ia hét hetedik napján is élni iakar... Tehát napszámjából egy napra egy pengő huszonnyolc fillért költhet. Családos ember, gyereke nincs — ha nincs. Ez t. i. a jobbik eset. Általában optimista ez az írás végig, mert például a földmunkások 90 százaléka ma, Magyar- brszágon, munkanélküli és mégis kereső napszámosról van szó... Lakása egy hónapra egy mázsa búza ára. Ma, a búza ára Magyarországon, ha valaki megveszi: hat-nyolc pengő. Falun. Egy napra tehát huszonnyolc fillér a lakbér. Férj és feleség reggelije negyedliter tej (tíz fillér) és fél kiló kenyér tizennégy fillér), összesen huszonnégy fillér. Reggel héttől este hétig van munkában a kereső. Uradalomban. Oda egy, vissza megint egy óra a gyaloglás. Elfoglaltsága tehát napi tizennégy óra. Este nyolckor megeszi az estebédet: fél kiló liszt (tizenhat fillér), öt dekagramm szalonna (tíz fillér). Fél kilogramm kenyér is (tizennégy fillér) kell az ételhez, amelynek tésztaleves a neve. Másra nem telik. Tojás is kéne bele. Arra se telik. A főzéshez legalább öt kilogramm fa kell. Ez falun „csak” húsz fillér. Tehát: az estebéd hatvan fillér. Marad még az egész napra tizenhat fillér, a kétszeri „tápláló” étkezés után. A maradék gyufára, szappanra, petróleumra kell. Adófizetésre nem is gondolhat, bárrrjennyire is szorítja a végrehajtó. Dohányra nem telik. Ruha-, vagy csizmajavításra se. Semmi másra. Ha kéthetenként egyszer borotválkozásra vetemedne a férfi (húsz fillér), súlyosan megbillen a háztartási költségvetés egyensúlya. Ipari szakmunkás Városban. Órabére: negyven fillér. Heti ‘keresete tizenkilenc pengő húsz fillér. Jut tehát egy napra két pengő hetvennégy fillér. Lakásért átlag egy pengőt fizet egy napra. Egészen kivételesen szerencsés a helyzete annak, aki nősüléskor szoba—konyha bútort kapott a feleségével. Így a háztartás lehetősége biztosítva van. Tehát: reggelire jut kettőjüknek fél liter tej (tizenhat fillér) és fél kilogramm kenyér (tizennégy fillér), összesen harminc fillér. A reggelizés ideje: reggel hat óra. Gyalogol a gyárba egy órát. Héttől délután négyig dolgozik. Félcira az ebédszünet. Ez alatt megmelegíti a magával hozott ebédet Hajnalban főzte meg számára az ételt az asszony. Krumplistészta. Kettejüknek fél kilogramm liszt (tizenöt fillér), egy tojás (tíz fillér), öt deka zsír (tíz fillér) az ebéd ára krumplival és kenyérrel együtt harminchat fillér. Négykor kijön a férfi a gyárból, hazagyalogol, ez újra egy óra. Vacsora krumplilevcs. Egy kilogramm krumpli, ebből az ebédtésztára is jutott (tizenhat fillér), öt deka zsír (tíz fillér), összesen huszonhat fillér. Tüzelésre legalább hat kiló fa kell. Ára harminchat fillér. A villany ára naponta legalább tíz fillér. Só, szappan, gyufa, ecet naponta átlag tíz fillér. A reggeli kenyéren kívül még fél kilóra van szükség. Tizennégy fillér az ára. összes napi kiadásuk kétszázhatvanhárom fillér. Marad a napi kiadásokon felül tizenegy fillér. Ebből kell adót fizetni. Azután ... borotválkozni, néha újságot venni, néha moziba is menni, fehérneműt pótolni, villamoson utazni. Kell. Kéne. A tisztviselő A tisztviselő: úr. Főnöke megkívánja, hogy úriasan öltözködjék. A tisztviselő úr már tíz éve van állásban ... A múlt évben még kétszázhúsz pengő volt a fizetése. Üjévi ajándékként az idén leszállították ezt az óriási jövedelmet. Tehát: nem a munkát. Mert az több lett. Hiszen létszámapasztás is volt. Tehát: redukálták a fizetését — még jó, hogy csak százötven pengőre. Felelősége: van. Felesége végignyargalászta a várost és kihalászott az albérleti szobákból egyet, amely konyhahasználattal együtt csak negyvennyolc pengőnyi bérbe kerül havonta. Ez napi: egy hatvan, ök is reggeliznek. Fél liter tejet (tizenhat fillér) és harminc deka kenyeret (kilenc fillér). Reggel hétkor indul el a magántisztviselő az irodába. Az út — ugyan negyven perc csupán, de a tisztviselő húsz percig az újságkiadó előtt áll és elolvassa a kiakasztott ingyenpéldányokat. Déli egy órától háromig tart az ebédszünet. Ilyenkor harminc perc alatt ér haza. Félóráig, ebédel. Aztán nyargal vissza az irodába. Újra elolvassa a kiakasztott déli újságot. Az ebéd' huszonöt deka hús (ötven fillér), főzelék (harminc fillér), tíz deka zsír (húsz fillér), huszonöt deka kenyér (nyolc fillér. Evett a tisztviselőpár ebédre levest, húst és főzeléket. Vacsorára paprikás krumpli (tizenöt fillér), ehhez kell még Öt deka zsír (tíz fillér) és húsz deka kenyér (hat fillér). A napi gáz- és villanyszámla (tizenöt fillér). Ecet, cukor, gyufa, só, napi húsz fillér. Mosás húsz és fűtés napi negyven fillér. Ez volna napi négy pengő negyvenöt fillér. Ez a hónap harmincnapos. Mert ha nem, akkor baj van ... Szóval marad harmincnapos hónapban napi ötvenkilenc fillér. Ebből kell nadrágot vasalni, fürödni, borotválkozni, kalapot tisztíttatni, cipőkrémet venni... De villamosra ülni nem szabad. Moziba sem mehet. Könyvet, legfeljebb kölcsönvehet. Színház, mozi? Egyszer egy hónapban. De utána négy napig hústalan és zsírtalan az ebéd. Este tíz után nem szabad kimaradni, mert a házmesternek ezért tíz fillér járna. A múltkor szélvihar volt. Betört egy ablakot. Három pengő. Tisztviselő úr és neje majdnem öngyilkosok lettek. De ők még urak! Űri módon élnek. Kifelé! Nehogy meglássa a kolléga, hogy ő is proletár. Nehogy a főnök meglássa, hogy minden tisztviselő proletár és nyomorgó rabszolga. Bár a főnök úr úgyis tudja, és mert egyetlen meghirdetett könyvelői állásra, nyolcvan pengős havi fizetéssel, száz könyvelő ostromolja meg reggel a főnök úr irodáját — a főnök urak, átlag három hónaponként bérletszállítást hajtanak végre. Szóval: a földmunkás, az ipari munkás, a tisztviselő dolgozik — és ha dolgozik, akkor úgy, ahogy „él” is jövedelméből. Némelyikük nem is olyan fényesen, mint ahogyan itt vázoltam. Mert nem minden ipari munkás kap negyven fillér órabért. Dolgoznak harminc fillérért is. Segédmunkások húsz, sőt tizenhat fillérért is boldogan állnának munkába. Textilgyárakban tizenöt fillér is szép órabér — lányoknak, asszonyoknak... Tízezer napszám Balmazújváros földesura, Semsey gróf estélyt adott. Százan voltak a kastélyban a meghívottak. A vendéglátó ananászeperrel is kedveskedett a társaságnak. Tíz szem ököl nagyságú eper volt mindenki tányérján. A decemberben ritka gyümölcsöt repülőgép hozta Nizzából. Darabja, üzemi költséggel együtt, tíz pengő. A vendégek desszertje, tehát tízezer pengőbe került... A Semsey-birtokon egy pengő a napszám. Az eper, az ananászeper: tízezer pengő, tízezer napszám. Gergely Sándor ÁLOM ÉS VALÓSÁG Furcsa útra hívom az olvasót: jöjjön velem vissza a múltba. Éppen húsz évet kell együtt megtennünk, 1945-ig kell visszaforgatni a múló időt. Ahhoz már hozzászoktunk, hogy a jövőbe nézzünk bele, amennyire ismereteink és fantáziánk ezt lehetővé teszi, a múltba már ritkábban fordulunk, még akkor sem, ha az eltelt évek általában megszépítenek mindent. Szívesebben nézünk, előre, nem szeretjük a kellemetlen időket emlegetni. Most mégis azt kérem; idézzük 1945-öt, a félszabadulás évét, ennek az évnek eseményeit, azt a nagyon nehéz helyzetet, amiben csak a történelmi fordulat öröme adott megnyugvást, de olyan gondok közepette, hogy belesajdul a szívünk ma is az emlékébe. Talán nem lesz haszon nélkül ez a fordított irányú utazás. • * A géplakatos álma Ott, a javításra váró mozdonyok között eszmélt először a fiatal géplakatos, Skultéti János. A MÁV Északi Főműhelyében az idősebb szaktársak, akikről csak a vörös csillagos katonák megérkezése után derült ki, hogy kommunisták, azok az olajfoltos szerelők beszéltek vele először, ahogy a fogságiból hazatért. — Neked köztünk a helyed, a pártba kell lépned és tanulnod kell. Nem tudta, hogy mosolyogjon-e, vagy bosszankodjék. Tanulni? Hogy győzné a tanulást? Édesapja a Nagyvásárcsarnokban segédmunkás, - édesanyja a Weisz Manfrédnál dolgozik, még három testvére van otthon, akik közül csak a húga dolgozik a Modiáno Papírgyárban, örülnek, ha a mindennapi ennivaló kikerül a szűkös jövedelemből. A pénz pedig napról napra kevesebbet ér. A millpengők világában már neve is alig volt. Ruha? Az egyetlen ruha, ami rajta van, arra se jói, hogy elmenjen a kislányhoz benne a munka után. Ügy kéri kölcsön a barátja ruháját. Hogy járjon ilyen körülmények között iskolába? — Tanulj, mérnöknek kell lenned! Ezt mondták az idős szakik. Mérnöknek kell lenned! Mintha ennyiből állna az egész: ők kimondják a bűvös szót, és minden azonnal elrendeződik. Mérnök! Az csodálatos lenne, annyi biztos. Mérnök ... Ugyan! Hol van ő attól! Ha megkérdeznék: mit vársz az élettől, mit szeretnél elérni, mit mondana? — Legyen jó ruhám, legyen nyugodt megélhetésem, aztán majd egy kis családom, akik tisztességben élnek velem. Hogy mérnök lehessek... az nagyon jó lenne! Az igazgató elvtárs Ott ülünk a szépen berendezett szobában, előttünk az asztalon ital, kávé, cigaretta, a tv-ből csak a zene hallatszik, Skultéti János ma az egykori álmokat realizálja. — Mennyit sikerült az álmokból megvalósítani? — Ha akkor valaki azt mondja nekem: tudod te, János, húsz év múlva egy nagy gyár igazgatója leszel, kinevettem volna. — A tanulás? — Előbb leérettségiztem, gimnáziumot végeztem aztán következett az egyetem — Később pedig? — Gyöngyösre kerültem a Szerszám- és Készülékgyár főmérnöke lettem 1957-ben. Majd átvett bennünket az Egyesült Izzó. Most a Félvezető- és Gépgyár igazgatója vagyok. Az egykori géplakatos két évtized alatt ilyen utat tett meg. Felesége az iparitanuló-intézetben tanít. És ahogy a húsz év előtti életkörülményeit idézi Skultéti János igazgató, csak mosolyog, elgondolkozva, kicsit hihetetlenül emlékezve, de a boldogság derűjével az arcán. A falusi fiú vizsgája Varga Jóska a kereskedelmi középiskola másodéves tanulója volt, amikor a háborús események Emődhöz kötötték. Apja vasutas volt, már nyugdíjas, három testvére közül kettő dolgozott, ő pedig szorongva gondolt-az iskolám amely egyre távolabbinak tűnt, ahogy az ágyúszó egyre közelebb került a falu határához. j Féltek Vargáék az ismeretlen jövőtől, a harsogó propaganda görcsöket hurkolt az idegeikre, és amikor az első kozáksapkás idegen nyelvű katona megjelent az ajtóban, a kis Jóska szíve fülsiketítőén zakatolni kezdett. A vörös csillagos katona kedélyesen hátba vágta, és cigarettával kínálta meg. A fiatal kerista egyszerre megnyugodott, és már csak kartávolságnyira érezte az iskolát. Miskolcra kerékpárral tudott csak bemenni, de a félbeszakadt évet mégsem veszítette el. — Apám mindig azt mondta, tanulj, fiam, hogy embgj; legyen belőled. — Mire készült? — Ügy képzeltem, a cégvezetőségig sikerül talán felvinnem. A kereskedelem érdekelt. Gondoltam, valamilyen külkereskedelmi osztály vagy részleg lenne a számomra a legjobb. Ott szívesen dolgoznék. De ahhoz egyetem is kellett volna. — Mi lett az egyetemmel? — Sikerült. Érettségi után jelentkeztem a közgazdasági egyetemre. A kollégiumi elhelyezés okozott nagy gondot. Több helyre is beadtam a felvételi kérelmemet. Elhatároztam, ha a pályaudvarokon kell csomagot cipelnem, hogy az életem fenn tudjam tartani, akkor is Pesten, maradok. — Győzött? — Győztem. Segítettek is, méghozzá azok a tanfolyamok, amelyeken keresztül eljutottam a marxizmusig. A kollégiumban kezdett kialakulni a világnézetem. És a doktorátus Varga József m^ a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója. Bocsánat, a megnevezés nem pontos. — És a doktori cím? — Erre soha nem mertem gondolni, de sikerült. Apám is ott volt az avatáson, és csak ennyit mondott meghatódott an: fiam, most már feltetted a, kalapot, ember lett belőled. Nagyon boldog voltam. — Ma nem az? — Ugyan! Nincs okom panaszra. Feleségem dolgozik, van egy 11 év® fiam, most megy a hatodik osztályba és... mit mondjak még? — Mennyit sikerült az egykori álmokból megvalósítani? — Az egykori álmok sokkal szerényebbek voltak,, mint amilyen ma a valóság. Hogy ilyen eredményt érek el, arról álmodni se mertem. Még annyit az eddigiekhez: dr. Varga József igazgató elvtárs a Gyöngyösi Városi Pártbizottság végrehajtó bizottságának is tagja. ★ És most kell-e valami bölcselkedést megfogalmaznunk a két életsors végére? Ügy érzem, felesleges. Két évtizedet ugyan visszamentünk az időben, de csak azért, hogy annál világosabban, határozottabban álljon előttünk a ma, hogy annál jobban megbecsüljük a jelent és annál jobban bízzunk a jövőben. A lehetőséget, minden ember fejlődésének lehetőségét alaptörvényünk, alkotmányunk foglalja szövegbe, paragrafusokba. Hogy ki, hogyan él ezzel — tőle függ. G. Molnár Ferenc \j(H u. i4<
