Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-19 / 195. szám

Hárman a sok ezerből Lányok egy brigádban Bizonyos* hogy hármójuk közül egyik sem ismeri a má­sikat. Először sorakoznak ne­veik és fényképeik egymás alatt Három ember, egyikük ha­talmas kombájnt irányít, má­sikuk a kaszaforgatást érti, míg a harmadik traktoros és legfontosabb munkája a szán­tás. Hárman vannak a sok ezerből, akik idén nehéz és küzdelmes munkával veszik ki részüket a mezőgazdaság leg­nehezebb feladatából, a gabo­na aratásából, és az azt köve­tő talaj munkákból. Ök a legjobbak? Nem, ezt nem mondhatnánk, mert a nagy nyári munka még javá­ban tart és nap nap után szü­letnek kiugró teljesítmények. Van ahol egyik nap nem esik az eső, akkor rádolgoznak, de van hely, ahol karba tett kéz­zel kell várakozni, hogy kide­rüljön az ég. Azt viszont nyu­godtan állíthatjuk; helytállnak most is, amikor a legnehezebb. Rátkai Sándor kombájnol, mint négy éve minden nyáron. A hatalmas gép kormánykere­ke úgy áll a kezében, huncut mo­solyával az arcán, ahogy ott ül a vezetőülésen olyan, mintha éppen oda született volna. Ha­ja ősz, már elmúlt ifjúságáról árulkodnak a svájcisapka alól kikandikáló tejfehér hajtin­csek. Mégsem lehet ráfogni, hogy öreg. Mozgása, jó kedé­lye, no meg a munkateljesít­ménye után ítélve nagyon fia­tal és feledteti majdnem ötven éves korát. Az idén Verpeléten kezdte íaz aratást. Nehéz feladata volt a szőlők közé vetett egy-más- £él holdas gabonatáblákról harminc hold őszi árpát le­vágni. Utána Tarnamérára küldték. Ott közel 100 hold Rátkai Sándor kornbájnos. termését aratta le. Ügy mond­ják, hogy a hegyes vidéken a kombájnnal csak úgy boldo­gult Rátkai Sándor, hogy fel­felé a meredek lejtőn üresen kapaszkodott, s lefelé aratott Így bírta a gép. Ezen a vidé­ken még nem aratott kom­bájn. Másutt aratott már, amikor arra jártam, bizony nagy bátorság, no meg ügyes­ség kellett ahhoz a 100 hold­hoz. .. Most Kerecsenden arat. A zakatoló gépóriás kormányke­reke mögül feszülten figyel előre, úgy gyorsít, vagy lassít, úgy emeli feljebb, vagy lejjebb a vágóasztalt, ahogy a gabona megkívánja. Pontosán, jól dolgozik. Ahogy ezt megkíván­ja tőle és társaitól a termelő- szövetkezet. Dorkó S. Pál üzemi munkás, de amikor segítségre volt szüksége a bekölcei termelő- szövetkezetnek, családjával vállalt aratást. A határban, ahol egyedül a lánctalpas trak­tor boldogul, 288 hold gabonát kellett levágni, és ehhez ke­vésnek bizonyult a termelőszö­vetkezeti tagok ereje. Nyolcvan aratópárt állítottak ki az üzembe járó munkások. Dorkó S. Pál a kert végében fogott a munkához. Ezen a vidéken a kert vége is olyan, hogy jócs­kán kell felfelé kapaszkodni, hogy az ember elérjen a céljá­hoz. A sógor, az idősebb fiú fogott kaszát és felváltva szed­ték a markot. Az ő részükön — ami több mint nyolc hold — egy hét alatt levágták és ke­resztbe rakták a gabonát. Pe­Dorkó S. Pál kaszás. dig milyen gabona volt?! A szél megforgatta, az eső lever­te, többfelé dőltek a súlyos terhű kalászok, s csak kasza­heggyel lehetett boldogulni. Dorkó S. Pálnak nemhiába nagy a becsülete a többi ka­szás körében, ezzel is megbir­kózott. Ha a kasza forgatását már nem is bírja sokáig, taná­csaira az idén is mindig szük­ség volt. A kaszát jobban nem feni meg tőle senki a faluban és ki ne igazolná, hogy jó ka­szával még a dőlt és kúszált gabonát is könnyebb aratni. Papp Gyula traktoros immár ötödik éve dolgozik az Egri Gépállomáson. Négy évet eb­ből Nagyvisnyón töltött. A nagyvisnyói határban csak az ő DT lánctalpas traktora bol­dogul. Papp Gyula szánt, vet, szállít a szövetkezetnek. A lánctalpas traktort nem tudja nélkülözni a szövetkezet, de Papp Gyula munkáját sem, aki már annyira ismeri a szövet­kezet földjeit és munkájában olyan lelkiismeretes, hogy el­lenőrzésére sincs szükség. Ve­zetők, termelőszövetkezeti ta­gok becsülik, szeretik a trak­torost. — Mindennél jobban szereti a gépét — mondják róla. Nem is lehet elképzelni errefelé más­képpen a jó munkát. Csak ak­kor boldogul a traktor, ha van erő a motorban, ha viszont be­teg a gép, fabatkát sem ér az igyekezet. Papp Gyula is a gondoskodásnak köszönheti, hogy tavaszi tervét 220 száza­lékra teljesítette. Most az őszi feladathoz fogott hozzá, a nyá­ri mélyszántást végzi. Eddig 30 holdat szántott, 130-at kell összesen, utána következik a vetőszántás, a vetés. Munkájá­nak értéke a jövő évi eredmé­Papp Gyula traktoros. nyekre is kihat. Eddig négy év sikerei fűződnek a nevéhez, bizonyos, hogy nem lesz más­képpen az ötödik esztendőben sem. P. E. Kanyargunk a dűlőutakon. Szántóföldek, kisebb erdők váltakoznak, a keskeny homo­kos utakon nagyokat zökken a gépkocsi. Dél felé jár az idő, a felhők mögül előbújt a nap, rekkenő a hőség. Az erdőtelki Űj Élet Terme­lőszövetkezet Dobó Katica bri­gádját keressük. Ismét egy újabb erdő, balra fordulunk, s a távolban feltűn­nek a lányok. A dohánytábla egyhangú zöldjéből messzire virítanak a pettyes, színes ken­dők. Érdekes története van a Do­bó Katica brigádnak. Kilenc lány — azaz most már csak. hét — és két fiatalasszony alkotja. Együtt jártak iskolába, többen egy osztályba és az iskola pad­jaiból kikerülve együtt léptek be a termelőszövetkezetbe. En­nek lassan már három eszten­deje. Azóta is együtt vannak. Először egy nagyobb munka­csapatban dolgoztak, majd ki­váltak, s ez év márciusától kezdve a nevük Dobó Katica ifjúsági brigád. A céljuk: a szo­cialista brigád cím mielőbbi el­nyerése. Nézegetem az arcokat. Egyik ovális, másik kerekded, a ha­juk színe is más-más, de egy jellemző mindnyájukra* mo­solygósak, vidámak. KedvtelVe, szorgalmasan végzik munkáju­kat, észre sem veszik, hogy te- lik-múlik az idő. Beszélgetünk. Főképpen ar­ra vagyok kiváncsi, mi ösztö­nözte őket arra, hogy külön brigádot alakítsanak. Kalóczkai Margit, akit egy­hangúan választottak meg a kis csoport vezetőjének, gon­dolkozik, fontolgatja a választ. Barna ‘hajú, barna bőrű, csinos, fiatal lány. Nyugodt, megfon­tolt, egy kicsit szűkszavú. — Így* közösen, jobban meg­értjük egymást, jobban megy a munka is. Egyforma idősek va­gyunk, néhány hónap eltéré­sekkel, s mindannyian KISZ- tagok. Azrtán a többiek is kiegészítik a véleményt. Elmondják, na­gyon örülnek, hogy együtt dol­gozhatnak, hiszen jó barátnők, régi iskolatársak. Közösek a gondjaik, örömeik, megértik, becsülik egymást. S tényleg, elismerésre méltó ez a brigád, összetartanak, jó­ban—rosszban segítik egymást. A munkájukra semmi panasz. Ültettek, kapáltak, szedték a paradicsomot, a paprikát, most pedig a dohányföldön dolgoz­nak. — Mennyit törnek ma le? — Ügy 30—35 mázsát. Szaporán pereg a nyelvük — mondják rájuk az idősebbek —, de a kezük még gyorsabban jár. Arról beszélnek a lányok, hogy jól érzik magukat az Üj Életben. Fejenként havonta mintegy 32—33 munkaegységet gyűjtenek össze, s így havi ke­resetük eléri az 1600 forintot. Dolgozni kell, de szépen is ke­resnek. S most, hogy a szo­Kalóczkai Margit brigádvezető: közösen jobban megy a munka. (Foto: Kiss B.) cialista címért küzdenek, még jobban meg kell fogni a munka végét. — Mire költik a keresetüket? — Hát — nevet Besenyei Mar­git — ki mire. Stafirungra, ru­hára, szórakozásra. Nekem több ezer forintom van a takarék­ban. Kell is az előkészület, hiszen mindannyian csinosak, szemre- valóak. S ez legkevésbé a fa­lubeli legények előtt titok. Nem mondják ugyan, de az elejtett célzásokból, nevetésekből arra lehet következtetni, hogy a férjhez menéssel sem várnak túl sokáig. Nemrég eljegyzést tartott az egyik kislány, ott vol­tak mindannyian. Nemcsak a munkát végzik közösen, szórakozni is együtt járnak. — Minden pénteken klub­est van, — mondják — a tsz klubhelyiségében. Táncolunk, moziba járunk, megbeszéljük a filmeket. Aztán népi táncot is tanulunk. S hogy a termelőszövetkezet jó munkájukért megbecsüli őket, bizonyíték az is, hogy nemrégen hatan jártak közü­lük Kassán. — A legjobb dolgozókat két­napos kirándulásra vitték, s mi is közöttük voltunk. Meg­néztük a várost, láttuk a szép dómot. ' — S a csehszlovák fiúk? Nevetnek. — Hát — jegyzi meg valaki halkan közülük — elég csino­sak voltak. Ismét kitör a nevetés, vidá­man, felszabadultan. Közben egy pótkocsis Zetor érkezik, rakják rá a dohányt, gyorsan, ügyesen. Valaki szól nekik: — Lányok, gyertek majd* odaát is kell segíteni. — Megyünk. Szétszakadoznak a felhők* egyre erősebben tűz a nap. Jól benne vagyunk az ebédidőben. A lányok is ebédelni készül­nek, de előbb még befejezik a megkezdett munkát. Minél előbb, annál jobb — ez a vé­leményük a munkát illetően. Ezért becsülik őket annyira a termelőszövetkezetben az idő­sebbek, a fiatalabbak egy­aránt. Amibe belekezdenek* abban nincs hiba — mondják róluk. S ez pedig olyan elis­merés, amit hároméves nehéz munkával kellett kivívni és további jó munkával kell meg­tartani. De nem olyanok a lá­nyok, hogy könnyedén elve­szítsék a megszerzett bizalmat.1 Sürget a munka, lassan ml is indulunk. Felberreg a gép­kocsi motorja, a kerekek tapo­gatózva, lassan, óvatosan meg­indulnak a homokos úton.' Egyre távolodunk. A zöld do­hánytengerben úgy virítanak a lányok pettyes kendői, mint az egyre távolodó katicaboga­rak. Kaposi Levente A Bekkenyi-dülő nem ti­pikusan nagyüzemi táb­la. A mák- és dinnyeföldet magányos cseresznye-, körte- és terebélyes diófák tarkítják. Meg egy-két darab szőlő. — Pedig ez is az Alkot­mány földje — bizonygatja Slág Ferenc, a ikápolnai határ jó ismerője, aki több mint há­rom évtizede járja hivatalos minőségben a földeket —, most éppen, mint a termelőszövet­kezet ellenőrző bizottságának elnöke — és a helyi szájha­gyományok tolmácsolója, jeles ápolója. Az Alkotmány földje, a Bek- kenyi-dűlő ott „magasodik” a falu előtti részen, a kis „ka- rika”-erdőnél. A magasodás itt relatív fogalom, de... leg­alább 20—30 méteres dombocs­kának fut fel az 50—60 hold- nyi terület. Könnyű munkájú, nem kényesen termelő föld ez. Jó kertészetnek is. Sőt! Most, hogy a nagyüzemé, az Alkot­mány Tsz-é ez a dűlő, éppen hogy mák, dinnye, paradicsom lett a könnyű munkájú föld neveltje. Könnyű munkájú, nem ké­nyesen termő föld ez. Ha fel­markol belőle az ember né­hány könnyedén porladó rögöt, nem lát rajta semmi különö­set. De ha valamiféleképp ki lehetne mutatni e dűlő földjé­nek analízisét, meglepő ered­ményre jutna a vizsgálódó. Ezekre a rögökre ugyanis annyi árnyat vetett a törté­nelem, harcot, verejtéket, vért, hogy talán a legmeglepőbb vegyi összetételt mutatná me­gyénk bármelyik földdarabja közül. z 1848-as szabadság- harc honvédéi vívtak itt csatát, s itt állítottak nekik két emléket is: egy útszéles- ségnyire a Bekkenyi-dűlőtől. — Ahogy nagyapám és az ő apja mesélte, itt, a hídfőnél volt a nagy csata, a 48-as honvédek és az osztrákok kö­zött, ötszáz honvéd esett el ezen a vidéken.... rengeteg Az Alkotmány földje A! volt a sebesült is — idézi fel a gyermekkori mesélések em­lékét Slág Ferenc. Történelmi hely ez. A Tama rögtön a Bekkenyi-dűlőből fordul rá arra a nevezetes híd­főre. S hallgatjuk tovább a száj­ról szájra járó hagyományt. — Akkor leégett a templom is. Nagyapámék vermet ástak, s amikor megszólaltak az ágyúk, oda bújt a család. Mi már csak az elesettek csontjait láthattuk... Volt ugyanis egy tanítónk, az kezdett munká­hoz, s hívott engem is: „Gye­re, Franci, ássuk ki a negy­vennyolcasokat”. Lábszár­csontot, koponyákat találtunk ezen a részen. Beküldtük Eger­be, azt mondták, tényleg a 48-asokat találtuk meg. A Bekkenyi-dűlő körül az­óta is csábítja a fiatalokat a múlt romantikája. Kutatni, ásni az emlékek után. A Ká­polnáról elszármazott egyete­misták mesélik gyermekkori élményeiket, amikor titokban ástak ezen a vidéken. — Sok cserepet, csontot ta­láltunk ... Hogy hová lettek? Széthordta mindenki. De egy méterre már sűrűn van korsó meg csont. Különösen a pusz­tatemplom körül bizonygatják hévvel. A Bekkenyi-dűlő a mák és a paradicsom alatt ősök mara­dékait őrzi, s táplálja a mai nemzedéket. Súlyos betűkkel írták ennek a földdarabnak a történetét A nnyi mindent látott már ^ ez a Bekkenyi-föld, amíg eljutott odáig, a történe­lem, hogy az Alkotmány föld­jének nevezhessék, hogy való­ságos élő történelemkönyvnek tartják a falubeliek. Elemezgetjük e föld összeté­telét, nem mikroszkóppal, lombikkal, de a történelem és a szájhagyomány optikája alatt. De mi maradhatott meg eb­ben a földben, ebben a köny- nyű munkájú, nem kényesen termő földben, az Aba nemzet­ség fél ezer évre visszanyúló faekeporhanyító erejéből, a püspöki jobbágyok verejtéké­ből és a még előbbire valló ősök küszködéséből ? „Egy rézvéső, amely állí­tólag mátrai ércből készült, még a rézkor kezdetén” — ad­ja a felvilágosítást a faluról írt régi könyv. j?s egy fájó emlék. Elcse- rétiék a földet Kistálya és Novaj falvakért. (Még 1430- ban.) De azóta is nyugtalan életet él ez a földdarab. 1438- ban a püspökség birtoka, de nem sokáig, mert Varkocs, az egri vár adószedője, magának foglalja le jövedelmét a püs­pökség elől. 1495-öt írnak ék­kor. Aztán gazda gazdát cserél. Újra a püspökségi javak kö­zé tartozik 1693-ban. Hírneves utasok hajtanak el mellette a francia háború folyamán, ami­kor lovasküldönc-állomást lé­tesítenek a faluban. Aztán nemsokára orosz seregek verte por ülepszik a Bekkenyi-dűlő- re. Itt vonulnak át 1821-ben. A föld, a könnyű munkájú Bekkenyi-föld, éli tovább zajos történelmét. Ezúttal a dicsőségesebbiket. Volt nemesi föld is. Epizódokat őriznek az utol­só „kutyabőrösről”, Papp Pál nemesről, aki az érsek után a legnagyobb potentát volt a faluban. Még a cigányakat is robotba hajtotta. Akkor történt, hogy a robo­tolók egyike, egy Makacs ne­vezetű cigány, elúnta a mun­kát és társával ily üzenetet küldött a nemesúrhoz: „Ma­kacs megveszett, nem tud többet dolgozni.” A hírt félfüllel hallgatva* a nemesúr azt gondolta, valami kutyáról van szó, s így szólt, puskáját levéve: „Ha megve­szett, le kell lőni.” Mikor ezt Makacs meghallot­ta, azonnal reklamált: „Ne­mesúr, én már vissza is vesz­tem.” Azóta szállóige Kápol­nán, ha lebukott lógósról van szó: „Visszaveszett, mint Ma­kacs”. De hát ilyen múló vidámsá­gok ritkán találhatók e föld történelmében. A Bekkenyi-dűlő ettől fen- költebb események tanúja volt 1919-ben. Itt zajlott néhány méterre Károlyi Mihály jelképes föld­osztása. — Ezen a helyen — mutat az emlékmű tövébe Slág Fe­renc — ... itt emeltetett saját földjéből néhány köbméteres kupacot Károlyi Mihály. Az öreg Golyha Aftdrás díszes földosztó karót ácsolt erre az alkalomra, s ezt ütötte be Ká­rolyi Mihály ideszállított földjébe. Merthogy a kápolnai határban nem volt földje őne­ki. fiT árolyi ... mereng emlé- keiben az idős paraszt- ember. — Lóháton mentünk elé­be Kálba. Meg szekarekkeL Pe- tyi Marcsa mondott verset, tisz­teletére. Bankett is volt. Tet­szett a népnek Károlyi jelle­me. .. már kivéve a pap hí­veit — idézi a történeteket Slág Ferenc. De nem sokáig állott a jelképes földosztó domb a Bekkenyi-dűlónél. Ridárcsik Miklós érseki intéző muzsika­szóval verette szét, amikor el­vérzett a Tanácsköztársaság. A Bekkenyi-dűlőt is szétvá­sárolták a szomszédos debrői- ek. Betelepítették szőlőv ’ gyümölcsfáftkdl Idegen lett ez a föld a falu hatá’ 1945 úgy suhant át rajta* mint a pillanat. A földosztók karója elkerülte ezt a dűlőt. Az öreg Golyha állítólag megőriz­te azt az emlékezetes Károlyi földosztó karót* és azt verték le az egyházi uradalom szétosz­tásakor. — Legalábbis így olvastam az Igaz Szó-ban — mondja kí­sérőnk, aki hadifogságban töl­tötte ezeket a hónapokat. Lehet, hogy ez csak szép le­genda. De él Kápolnán. Szá­mon tartják, ha el is veszett* az a karó az évek viharában! Ilyen előzmények után ke­rült e föld a szövetkezetbe! Akkor az otelló-, meg dele- vári tőkéknek fejszét eresztet­tek. Maguk a gazdák. Hogy legalább a karót elvihessék. Volt* aki sírt akkor a Bek- kenyi-dűlőben. Most már a jelent emlegetik, leginkább. A munkát, meg an­nak hasznát. — Félvad szőlők voltak azok* nem éri meg fenntartani nagy­üzemben. Most a maradék két darabot is kivágjuk. A kerté­szet. .. az igen. Annak lesz itt jövője — bizonygatja Slág Fe­renc, s idézgeti, hogy amióta közösen művelik, milyen hasz­nossá vált ez a dűlő. Az Alkotmány földjén, amely annyi történelmi válto­zás után most már végérvé­nyesen a kápolnaiaknak nyújt­ja termését, emberek szorgos- kodnak. Szedik a mákot, az uborkát, ápolják a növényeket, dícsérgetik a *,jól szolgáló” sárgadinnyét, s bizakodnak, hogy a névnapra megint jó terméssel rukkol ki ez a föld­darab. T gy ünnepelik a mai na- -*■ pon a Bekkenyi-dűlő' sikerét, nevenapját is, mert ezi a föld... az Alkotmányé... (K. E.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom