Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
Színházi énad a számok tükrében Munkadal az akna körül — Górd már odébb azt a földet! — Mi az, hogy górd? Már elnézést a megjegyzésért, de most vizsgáztam nyelvészetből. — Nem tudsz valami rruunka- dalt? Lapaj pajtinak csak arra jár a karja ... — Egy lapát maltert dobjon le valaki! — Vigyázzon szaki bácsi! Már repül is. Jó a technikám? Kifogyhatatlan élcelődés a gyermekváros egyik épületének aknája körül. Szereplője 25 főiskolás hallgató, a Ságvári Endre építőbrigád tagjai... Az első labor — Az első tábor Egerben — teszi le a csákányt Ragány József negyedéves hallgató, aki egyben táborvezető is. Bár amilyen szakértelemmel és lelkesedéssel irányítja embereit, nyugodtan rábízhatnának még másik 25 munkást. — A főiskola KlSZ-bizottsá- ga szerveze a tábort. Eddig egyetlen egy építőtáborból sem hiányzott iskolánk, de most úgy sikerült, hogy itthon dolgozunk. Június 21-én kezdtük a főiskola most épülő kollégiumánál, de átjöttünk ide a gyermekvárosba, mert ezt napok múlva át kell adni. Amennyi munka, annyi pénz A nap jócskán lebarnította nár a srácokat. A huszonötös Építőtábor 1965. létszám három brigádra oszlik. Különösképpen nem igyekeznek, de azért van látszatja a munkájuknak. Persze nem csupán szerelemből dolgoznak — ahogyon az egyik megjegyezte —, hiszen hivatalos szerződést kötöttek a kivitelező vállalattal, a szerződés egyik pontjában pedig ez áll: amennyi munka, annyi pénz. Attól persze nem kell félteni őket, hogy meggazdagodnak, hiszen voltak már olyan napok is, hogy a levonások után mindössze 25 fillért kerestek. No, de nem is a pénz miatt töltik itt szünetük első részét. Hagyomány ez már a diákéletben. Egri bor. — Na, gyere, ha mersz!! (Kiss rajza) Érdekes képet láttunk a Rádió és Televízió Üjság 24-es számában, Győr és az osztrák Kapfenberg éter-vetélkedőjéről. Azt írják, hogy az egyik kép két gyűri zeneiskolai tanárt ábrázol, akik metodika nevű hagszefűkön játszanak. A másik kép Nyári László győri zenekarát, melyet egy lakodalomból kerítettek elő ... De mire lefényképezték volna őket, a zenekar alighanem visszaszökött a lakziba, mert képen nem találjuk őket. Ezzel szemben újból a melodikus tanár urakat látjuk, mert a két kép szakasztott ugyanaz.. Ha netalán mégis tévednénk, akkor két eset lehetséges: 1 Vagy a tanárok hasonlítanak Nyári Lászlóékra, 2. vagy a melódika nevű hangszerekkel játszott a cigányzenekar is ... Az elveszett zenekarért egyébként ezen az oldalon pótlást is kapott az olvasó, mert Vitray Tamás és az osztrák játékvezető 3—3 példányban és a tanárok 2—2 példányban láthatók ... Azt olvashattuk a Népújságban, hogy az idei nemzet közi nagy légi- és űrhajózást SZÁLLÓBAN a szovjet űrhajózási pavilion állt az érdeklődés középpontjában. Nem csoda, hogy nagy volt az érdeklődés, hiszen személyesen Gagarin mutatta ott be a Vosztok 2-t és a világ legnagyobb repülőgépét is láthatták a franciák, a szovjet Anteus 22-t. Csak azt nem értettük, hogyan fért be mindez pavillo- nostól egy szállóba. Valószínűbb, hogy nem a szálló volt ez, hanem SZALON, ahol ezt a sok mindent bemutatták. Ugyanis a franciák szalon szó alatt KIÁLLÍTÁST értenek... (Dr. Szemes) Híres brigádok Mellettünk a híres Lapaj- brigád támaszkodik egységesen a lapát nyelére. Követik a „főnök” mozdulatait a fiúk, ami sokszor nem is jelent valami nagy megpróbáltatást. A becézett Lapaj, hivatalos nevén Lászka Béla már megjárt néhány tábort, sőt még azt is állítja, hogy otthon, Hevesen is fogdosta már a lapátnyelet.Ezen persze lehetne vitatkozni, de megbocsájtják neki a többiek, elvégre ő a főiskola kézilabda csapatának a kapusa és talán ezért is vigyáz annyira a reflexeire... Különben ő kedveli a munkadalokat is, elsősorban a „Benfikát”. Azt mondja, így jobban megy a munka ... — Nem hajtok, mert kidőlnek a srácok — veszi át a szót mosolyogva. — Elvégre egy brigádvezetőnek más feladatai is vannak. Például én vigyázok a szerszámokra... Kettő már el tűnt... Csak annyit keressek; hogy kifussa az utat Hevesre. Különben szívesen melózok. A ranglista közepén Borics Jóska talán a főiskola legkisebb embere. Természetesen termetére gondolok, hiszen itt a táborban már a ranglista közepén jár... — Életem első komoly funkciója. Brigádvezető vagyok. Őrsvezető már voltam, de azóta nem vett észre ' senki.. 1 Most azt mondták, hogy a tekintély alapján döntötték el a rangokat — ravaszul kacsint a többiekre — jelezvén, hogy „nem véletlenül” lett brigádvezető ... Különben tetszik nekik a mai modern építkezés. Ma délelőtt is azon derűitek, hogy egy technikus féle csöveket keresett a falban. Persze csak keresett ... A tervrajzon megvoltak, de a téglák között nem. Elfelejtették beépíteni... Egy viccnek ez is jó. Az ebéd Tizenkettőre ugrik a mutató. Megjött a kaja. Tojásleves, párizsi szelet, petrezselymes burgonyával és káposztasaláta. Ízlik. Csak kevés. Reggel fél héttől fél liter tejen dolgoznak. Különösen a testnevelés szakosoknak van mit pótolni a vacsoránál... De hát ez van( ezt kell szeretni — tartják ők is a szólást. Már hozzászoktak az új „tantárgyhoz”, csak a reggeli kelés akadozik még, de azért hatkor már megérkezik a gyalogos brigád a tetőre. Pedig a kollégium nincs is valami közel ide __ Az akna körül újabb „parancsokat kapnak a fiúk. Felharsan a Benfika, s a lapá- ismét elindulnak a délutáni útjukra... Koós József Szabadságon az utca embere Volt már a Balatonnál P A szabad levegőn vannak állandóan. Az utcán. De mennek-e „a szabad levegőre” nyaralni? Vajon, hogyan tölti a szabadságát az utcák embere: a piaci árus, a virágárus, a rendőr, a könyvárusító, az ajándék-emléktárgyas, az újságárus, a fűnyíró, a taxisofőr, az utcaseprő. Filléressel sem — A nyugalom a csendesBéla taxisofőr. Tavaly Pesten töltöttem a szabadságom, az idén kevés napom van már; mert a többit kivettem: rokonoknak segítettem építkezni. Majd strandra járok, és esetleg lemegyek Kiskörére a Tiszára a barátomhoz ... De épp itt jön a kollegám, ő a Balatonra megy két hétre— „Nem voltam a Balatonon” A pénz nem boldogít 0 A menye a fiával beszélgetett: — Mondd meg apádnak, nem adok pénzt, többet ne jöjjön kérni! Antal bácsi idős ember. Évtizedeket élt az apjától örökölt dülledező, rossz viskóban, aztán széttúrta az egészet, nagyablakos, piroscserepes házat emeltetett. Nem került túlságosan sokba, segítettek az öreg barátok, segített a tsz is fogattal, kővel, s az állam is adott kölcsönt. Antal bácsi új háza takaros építmény, két öreg biztonsággal meghúzhatja benne magát. Az új ház nagy öröm. És a gond is nagy. A kölcsönt törleszteni kell. De hát a szövetkezet az nem gyár, nem vállalat, itt nem kap havi fixet. Kap munkaegység-előleget, de nem januárban, februárban. Ilyenkor kölcsön kell kérni. Kitől kérhetne Antal bácsi? — A fiamtól szoktam. Beutazok hozzá a városba. Dolgoznak mind a ketten, a menyem is. 4ntiP9SSkGi 1965. július 4., vasárnap — Szívesen adnak? — Kényszeredetten ... Ugye, legutóbb is a menyem azt mondta a fiamnak, ne menjek többet kérni. Kétszáz forintot kértem. Nem sok és mindig visszadatam, ahogy ígértem. — Szép, takaros ház az Antal bácsié! — Szép, szép, de minek?! Maradtam volna inkább a régiben ... A menye is azt mondta: „Mi a fenének építkeztek? Kibírhatták volna még azt a kis időt, ami hátra van, a vályogfalak között is. 0 Szinte minden az ölükbe hullott. Kaptak a gyártól új lakást és most már a fizetésükre sem panaszkodhatnak. Keresnek ketten négyezret. Gyerek még nincs, de hát nagyon szeretnének ... — Csak a pénz! Még annyi mindenük hiányzik. — Van villanytűzhely, frid- zsider, mosógép és centrifuga, új bútor. — Ez új? Ki akarjuk cserélni ezeket a vackokat. — Ésha kicserélik? — Akkor kell szőnyeg is. Legalább perzsa. — A férje nem akar gyereket? — Ö, ha rajta múlna, már tíz is lehetne. Micsoda „józanság” ez? Mert ki kell cserélni azt a „vacak” rekamiét francia-ágyra, mert a fracia-ágy a divatos, a modern. Tervezik a gyereket, vágyakoznak utána, s a vágyakozásból egy bunda lesz, vagy perzsaszőnyeg, esetleg porszívó, mert még az sincs. — Igen, még annyi minden hiányzik. öt éve házasok. Ketten. Havi négyezerrel. 0 Egy másik fiatal pár. Itt már gyerek is van, másfél éves. — Várhattunk volna még a gyerekkel — mondják. — Jobban élhetnénk... Jobban? Férj is, feleség is dolgozik, hazavisznek ketten havi öt darab ezrest. Három embernek ez acsak elég?! — Dehogy elég, jaj, dehogy cleg-. • 1 — Mi hiányzik, ami a legszükségesebb lenne? — Sünden ismerősünk többre vitte, mint mi. Tessék, K-éknak háza van, B. villát vett a Balaton partján, no és F-ék már a második kocsijukat cserélik újra Nekünk meg tenyérnyi víkkendházra sem telik. — Csak ennyi a vágyuk? — Csak ennyi... ★ A példák kiragadottak. Hogy nem tipikusak? Akkor is elgondolkoztató mind. Riasztó jeleket sűrűsítenek magukban. A fiú, akinek van elég pénze, de kétszázat is sajnál kölcsönadni, az apjának; egy fiatal pár, amely lemond a családteremtésről egy szőnyegért, s egy másik pár, amely magas jövedelme mellett is úgy érzi „nyomorog” és autóra vágyik; víkkendházra mert már X-nek is van; meg Y-nak is. A pénz nem boldogít — tartja a közmondás. Valóban nem boldogít. De — elidegenít. Elidegenít a szerelemtől, valós örömöktől, tartalmaktól. Elidegeníti az embert önmagától. Csak ennyi az egész? Ennyi és milyen átkozottul torkon szorítja az embert. Pataky Dezső ség... — így szeretné tölteni a szabadságát Miskolci Lászlóné könyvárus. De nem tudja még hol. Beutalót nem kap, mert nem rég — pár hónapja — dolgozik jelenlegi vállalatánál. ;,Majd kirándulgatok a környékbe.” Két éve Mátraszent- irmrére kapott beutalót. A Balatonnál még nem nyaralt, de voltak kirándulni a „magyar tengerre” férjével. „Férjem nagy turista...” Tóth Kálmán a motoros fűnyíróval éppen vágja a füvet a Dobó térén. Otthon tölti a szabadságát. Hogyan? Azt még nem tudja... Beutalva még nem volt „sajnos csak szanatóriumba Mátraházán” — és még a Balatont sem látta — filléressel sem... Otthon és a Tiszán — Volt már a Balatonnál? — Igén. Még nem nyaraltam ott, csak filléressel kirándultam — özv. Lakatos Józsefné újságárus, öreg beteg anyjával és apjával otthon tölti szabadságát. „Nem nyaralhatok nyugodtan úgy sem, mert az otthoni dolgok izgatnak... a beteg szüleim...” — Többször voltam már a .Balatonnál — mondja Sunyi — Jaj kedvesem, dehogy voltam én még a Balatonnál — mondja özv. Kaszár Mihályné piaci árus — nincs nekünk szabadságunk. Nem nyaraltam én még soha... rengeteg az adó... a maszekoknak mindig dolgozni kell... — Maszekok vagyunk — válaszol jelentőségteljesen Pálok Lászlóné virágárus — nem engedhetjük meg magunknak a szabadságot, különösen idényben nem. Nem voltam bizony még sehol sem nyaralni, a Balatonnál sem. Ház — beutaló Az ajándékárus a vár tövében is maszek. Az idén már nyaralt a Balatonnál Sebestyén Rozália, s lehet hogy még visszamegy. Házuk van ott. — Balatonlellére kaptam beutalót a BM üdülőbe — meséli Orosz János rendőr szakaszvezető — tavaly Dobogókőn voltam... Az idén is zsúfoltak lesznek az üdülőhelyek, mint minden évben. Nem beszélve a Balatonról. De még vannak — hazánk lakói között is akik még soha nem látták „a magyar tengert”. (B. Gy.) hiből, Maklárról, Kápolnáról, még Borsodnádasdról is. A város idegenforgalma is ad közönséget a színháznak. Főleg az Egerbe érkező diákcsoportok járnak színházba. Az elmúlt szezonban is mintegy négy-ötezres közönséget hozott az idegenforgalom. Az elmúlt szezonban Lenkey Edit volt a legtöbbet foglalkoztatott művésznő. Játszott az Egri csillagokban, az Olym- piában, a Kisasszonyok a magasban című vígjátékban, az Irkucki történetben és a Nagymamában. A férfi színészek közül Kanalas László hét darabban lépett fel. A színház művészei közül többen szerepeltek a Miskolci Nemzeti Színház Színpadán is: Kovács Mária, Lehóczky Éva, Somoss Zsuzsa, Simon György, Paláncz Ferenc, Bálint György, Huszár László, Dariday Róbert és Csapó János. Miskolci színészek is vendégszerepeitek Egerben. Többek között Balogh Emese, Fii- , lár István, Kun Magda, Né- j methy Ferenc, Sallós Gábor, | Szabadi József és Varga Gyű- | la. Vége a színházi évnek. A színészek s a közönség is nyári j szünetet tart. Szeptemberben I ismét találkoznak. (m) |; Kilenc bemutató — 279 előadás — A közönség száma 85 507 — Az Egri Csillagok tartja a csúcsot — 30 községből járnak az egri színházba — Poroszló a legjobb „tájközség” előadását ötezren látták az egri színházban. Az Irkucki történet 13 előadását mintegy háromezren nézték meg. A tájelőadásokon a 26 helyen bemutatott Csárdáskirálynőt közel kilencezren, a Leányvásár 20 előadását hat és félezren, a Sztambul rózsáját mintegy ötezren nézték meg. A prózai művek sorában a Nagymama tartja a vidéki csúcsot, 26 előadást játszottak, több mint hatezres közönség előtt. Szép sikert hozott a Jegygyűrű a mellényzsebben című vígjáték is, 27 előadását közel hatezren nézték meg. Az Olympiát 13 helyen mutatták be, két és félezer néző előtt, a Kisasszonyok a magasban című vígjátékot 12 tájelőadáson játszották, háromezer főnyi közönség előtt. Az elmúlt évadban megyénk 35 községében játszott rendszeresen a színház. A legjobb tájközségnek Poroszlót tartják, ott rendszeresen teltház fogadja a színház művészeit. De szeretik a színházat többek között Komlón, Abasáron, Gyöngyöstarjánban, Nagyúton, Adácson, Pélyen, Tiszanánán és Szihalmon is. Rendszeresen jár az Egri Gárdonyi Géza Színház a szomszédos megyékbe is, 12 kultúrházzal van jól kiépített kapcsolata. Rendszeresen tartanak előadásokat Nyíregyházán, Salgótarjánban, Mezőkövesden, Özdon, Királdon, és Borsodnádasdon. Nem minden bemutatóval tud tájolni a színház. Az Egri csillagokat, a tragédiát és az Irkucki történetet csak a megyeszékhelyen mutatták be. Ezekre az előadásokra szívesen bejön a vidéki közönség is Mintegy 30 községből járnak rendszeresen vonattal, autóbusszal színházba. Bátorból két autóbusszal is — előadásonként mintegy százan. Az Egri csillagokat közel háromszázan nézték meg, ebből a kis községből. Rendszeresen járnak még színházba Kere- csendről, Abasárról, EgercseAz utolsó előadáson is legördült a függöny, a hirdetőtáblák már nyári szünetet jeleznek. Befejeződött az 1964— 65-ös színházi évad. Csonka év volt, hiszen az építkezés miatt elhúzódott a szezonkezdés, decemberben rendezték az első premiert, Gárdonyi Géza: Egri csillagok című művének színpadi változatával nyitotta meg kapuit az új egri színház. Vessünk most epv kis visszapillantást: nézzak a számok tükrében az elmúlt színházi évadot. Egerben hat, és vidéken is hat bemutatót rendezett a színház, de a megelőző évad repertoárjából nagy sikerrel játszották a Csárdáskirálynőt is. A megyeszékhely 141 előadását közel 50 ezer ember nézte meg. A tájelőadások száma 138, vidéken közel 37 ezren nézték meg a színház előadásait, összesen pontosan 85 507 néző előtt 279 előadáson játszottak a színház művészei az elmúlt szezonban. Az elmúlt évadban a prózai művek uralkodtak a színház műsorában: három operett a hét próza mellett. A prózai művekből 160 előadást tartott a színház, ezt 43 ezren nézték meg. A három operettből 119 előadást, mintegy 42 ezer főnyi közönség előtt. Az Egri csillagok hozta a legnagyobb sikert. 30-szor játszották, s pontosan 12 255-en nézték meg. Ezután operettsiker következett: a Leányvásár 28 előadással, 12 ezres közönséggel (egyébként a megyében legtöbben a Leányvásárt látták, mert az operettet 20 előadásban vidéken is bemutatták, s így összesen 18 ezren nézték meg. A közönségsikerek sorrendjét a Sztambul rózsája követte, majdnem 11 ezren látták Egerben a 31 előadást. A prózai darabok közül az Egri csillagok után a Kisasz- szonyok a magasban című vígjáték következik 19 előadással és közel hatezer nézővel. Ezt követi a Tragédia, amelynek 20
