Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-21 / 170. szám

OSTOROS híre, gazdagsága Az elnök szobájába bejön egy fiatal ember és azt kérde­zi: — Mi lesz a pénzzel, elnök elvtárs? Az elnök az asztalnál ül és számolja, mennyi adósságot hagyott a nyakukban az régi vezetőség. — Nem lehet csak úgy ki­rúgni az embert, aztán átadni a bíróságnak. Az oltványokat pedig nem én „gyalogoltam le’’ a Zetorral... — Nézze, Gál. Alkalmaztuk magát mint traktoros. Fiatal ember, segítettünk is, amiben tudtunk. Erre csinált három­ezer forint kárt, keresztül-kasul járta a határt. Baj volt a ma­gatartással is. Később tudom meg, hogy hez a Gál” egy azok közül a traktorosok közül, akik az utóbbi időben búcsút mond­tak a szövetkezetnek és sértőd­ve, másütt kerestek munkát. Ezért van aztán, hogy Ostoro­son szabolcsi traktorosok ül­nek a gépeken. Alig megy el Gál, egy má­sik vendég érkezik. Látszik, ismerős itt, határozottan be­szél. — Visszavesznek vagy nem? Az elnök röviden nemet mond, az ember magára eről­tetett mosollyal távozik. Érdeklődni akarok, de az el­nök megelőz. — Mezőgazdász volt itt a i régi vezetőség idejében. Egy évet húzott ki, most újra pró- , bálkozik. i Szinte perceni:' U nyílik az ajtó. Hol egy aláírás kell, hol ( egy hivatalos ember érkezik. l így aztán bőven jut idő átnéz- . ni azt a jegyzőkönyvet, amely ] sok mindenre fényt derít. ( Becsapott emberek A vizsgálati jegyzőkönyv ‘ 120 oldalas. Hibajegyzéke 82 > tételt tartalmaz, póthibajegy- 1 zéke plusz huszonkettőt A 21-es 1 hibajegyzék szerint Gomba * Lajos (az előbb itt járt mező- ’ gazdász) 6951 forint jogtalan jövedelemhez jutott csalás út- 1 ján. Silány minőségű bort adott i a szövetkezetnek literenként < 16 forintos áron. A szövetke- j zettől 7 forintért vette át a pin- i cegazdaság... i A 19-es arról beszél, hogy t Király István felvett a pénz- i tárból 840 forintot egy önindí- tó vásárlására. Kiderült: ok- ^ irathamisítás történt, mert az £ eladó nem létező személy. 1, Ilyen és ezekhez hasonló ki- t sebb-nagyobb csalásból, okirat- f hamisításból áll a vaskos . jegyzőkönyv. Szégyenkezés és ‘ harag nélkül lehetetlen olvas- ' ni, hiszen olyan emberek kézé- f hez, becsületéhez tapad több £ mint félmillió, akikben bízott, £ hitt a tagság, az egész falu. — Tudja, én nem csodálko- . zom az embereken. Ostoroson j szorgalmas a nép és tavaly a ■ vezetőkön kívül senki sem T tudta, hogy egyetlen év alatt nyolc forinttal esik vissza majd a munkaegység. Itt mindenkit .• félrevezettek, mindenkit be-? csaptak... s 'Szerencsi János véleményé-?6 vei sokan egyetértenek. Har-rt mine forint helyett váratlanulv 22-őt kapni év végén, ez fel-?* háborította a falut. j­De mi is történt valójában? ?7 Az emberek dolgoztak, a ve-c7 zetőség Ígért: ne féljetek meg-y lesz a harminc forint. A kétke-? dőknek azt mondták: hogyan?( fizetnénk ennél kevesebbet, hi-c szén havonta 25 forint előlegety adunk. ?f Az ígéretekben bőkezű veze tők aztán nyugodtan „dolgoz hattak”. A reggel, a vezetősé gi megbeszélés az irodán, kia dós páliokázással kezdődött később jött a bor. B-eprezentá cióra kevés volt tizenöt hek tó, pénzért vásároltak újab! bort erre a célra. Egymást ér ték a csalások, a „fekete” mun­kák. Vérszemet kaptak a trak torosok, fogatosok is. Masze- koltak, fuvaroztak, többnyirí a saját zsebükre. A vezetőséf félrevezette a pártszervezete: is. A párttítkárnak is az’ mondták: meglesz a harmíc forint. Év végén aztán kirob­bant az igazság. Huszonöt fo­rintos havi előleg mellett 21 forint egynéhány fillért tudtak csak fizetni munkaegységen­ként. így aztán elképzelhető mennyit kaptak a tisztessége­sen dolgozó tagok a végső el­számoláskor. Bitóimat é* munkát Nehéz, súlyos örökséget ka­pott itt az új vezetőség. Az el­nök, a főmezőgazdász, a fő­könyvelő, a főállattenyésztő — mind új emberek. Munkájukat a rendcsinálással kezdték. A já­rás segítségével őszintén fel­járták a való helyzetet, új üzemszervezési intézkedéseket dolgoztak ki. Átszervezték a aérezést, bevezették a fokozot- abb takarékosságot, minden fillérről, minden fuvarról, az dtöltött időről is számot kell idni. A tagok nagy része — a kez- 3eti érthető bizalmatlanság a tán — most méltányolja a ve­retőség erőfeszítéseit, a szép érmés láttán már-már bizako- iik is. A rendcsinálás azonban rém mindenkinek tetszik. Zse- je József, Bóta János, Hegyi László, meg még néhányan így gondolják, tovább kell iolytatniuk az intrikát, a mé- •egkeverést. Ez volt régi „poli- ;ikájuk” is. Bajt keverni, össze- igrasztani a vezetőket. A szövetkezeti irodában töb- jen beszélgetünk. Varga Zol­án tsz-elnök, a községi tanács ilnöke, a párttitkár, ök mond­ák el, hogy néhány dolgozni lem szerető méregkeverő már s akcióba lépett. Híreket vit- ek a tanácshoz és hoztak on- lan a szövetkezeti irodára. — Ezt meg ezt mondta Var­ia elvtárs — mondták a köz­iégi tanács elnökének. A szö­vetkezetben is „hintették” a nagot. A járási pártbizottság :s tanács idejekorán felfigyelt i dolgokra és kiderült, nincs emmiféle ellentét a tanács, a Jártszervezet, a szövetkezet :özött. Illetve csak egyesek zeretnék, ha lenne. Ezeknek íem tetszik a rend, a takaré- :os, előrelátó gazdálkodás és íz, hogy a tagság — ha meg­esz a kellő iparkodás — az dén ténylegesen számíthat ar- a, hogy meglesz a betervezett nunkaegység-érték. Azoknak van igazuk, akii: nem tűrik, hogy egy nehéz napokat átélt szövetkezet hal­latlan erőfeszítéseit felelőtlen lelkiismeretlen emberek tönk­retegyék. Okterelek a falon, serlegek a vitrinben — Az ostorosi bor jobb a hí­rénél. — Ezt az egyik gazda mondta, olyan ember, aki sze­reti a szőlőt, ért is hozzá. És ebben a mondatban van is va­lami. Ha azt mondjuk „Aba- sár”, ennek a névnek csengé­se van és ismerős immár a fél világon. Az ostorosi rizling se alábbvalóbb az abasárinál. Fo­kos, zamatos borokat terem­nek az ostorosi dombok, csak a hírnév kopott meg már egy kicsit. Azt is mondják: a jó egri bor Ostoroson terem. A szövetkezet birtokában levő ok­levelek és serlegek, amelyeket az országos és világkiállítások­ról hoztak haza, mindenesetre arról bizonyítanak, ennek a fa­lunak nem kell szégyenkeznie borai miatt. Az új vezetőség azonban látja, hogy a híres os­torosi szőlő és bor a rekonst­rukció folytatása nélkül köny- nyen a múlté lehet. Az elnök a dombtetőről mutat széjjel. — Száztíz hold fiatal szőlő egy táblában. Itt terem majd az igazi, márkás ostorosi bor. A határ különben tele van emberekkel. A négyszáz mun­kabíró ember közül a felénél több dolgozik már rendszere­sen a szövetkezetben. Sajnos, sokan még bizonytalankodnak, tamáskodnak. Pedig az új ve­zetőség minden jó szándéka, a járás, a megye őszinte segíteni akarása csak akkor vezethet eredményre, ha minden ostoro­si gazda szívvel-lélekkel mun­kába áll. Lehet, hogy nem si­került még mindent a helyére tenni, lehet, hogy nem megfe­lelő jelenleg a brigádvezetők munkabeosztása, az is lehet, hogy az elnök, a főmezőgaz­dász még kevesebbet tartóz­kodik a tagok közit a kelle­ténél, keveset beszélgetnek a gondjaikról, szándékuk és eltö­kéltségük erős és határozott: együtt a falu vezetőivel, a szor­galmas, iparkodó ostorosi nép­pel híressé és gazdaggá tenni a szövetkezetét. És nem első­sorban a háztájiból, hanem a közösből. Ha a tagság támo­gatja a vezetőséget, ha a ve­zetők becsülete, törekvése tö­retlen marad, akkor már ez az esztendő megmutatja: nem fe­lelőtlenül ígérgetni, hanem dolgozni kell ahhoz, hogy a szövetkezetben mindenki meg­találja a számítását. Ostoros­nak, ennek a jó adottságokkal rendelkező falunak, minden lehetősége megvan ahhoz, hogy jómódú, gazdag legyen. Mun­kára, bizalomra azonban fel­tétlenül szükség van. Szalay István Örömmel adtunk helyet lapunkban azok­nak az ígéreteknek, amelyekkel különböző gazdasági és társadalmi szervek biztosították a bátori árvízkárosultakat, hogy otthonuk újjáépítésében nem lesznek zökkenők s maguk mögött érezhetik a társadalom segítőkészségét. Most mégis azoknak az elkeseredett sorok­nak kell nyilvánosságot biztosítanunk, ame­lyeket a liárosultak juttattak el hozzánk, pa­naszolva, hogy immáron két hónapja akadá­lyozza az építkezés megkezdését az, hogy a házhelyük kimérése és átadása még mindig nem történt meg. Olyan balsejtelmük támadt ezzel kapcsolatban, hogy mire megkapják a házhelyet, akkorra rájuk köszönt a tél és kény­telenek szükséglakásban átvészelni a hideg időket. Kérésükre elkezdtük a kálváriát járó ház- helyliérelmek útját követni. Valóban van ok az aggodalomra. A Bátori Községi Tanács ez év június 14-én küldte el megrendelését az ÁFTH-nak a ház­helyek kimérésére, s a földmérési hivatal dol­gozói 24-én már el is küldték a rajzot, amely göröngyös útját járja azóta. A Pétervásári Járási Tanács július 8-án hagyta jóvá a házhelyelosztási tervet, amely csak az ÁFTH sürgetésére érkezett vissza két- hetes „pihenő” után. Most újból a földmérők következnek. A jövS hét végére ígérték, hogy a kitűzéssel és a raj­zokkal készen lesznek és visszajuttatják azt a Bátori Községi Tanácshoz. De az akta útja ezzel korántsem fejeződik be s az árvízkárosultak nem kezdhetnek épít- kezeshez. Ezután még különböző jóváhagyások szükségesek, 8 napra ki is függesztik az elosz­tás iratait, aztán következik a telekkönyvezés nem éppen egyszerű művelete, ezután kerül az OTP-hez, amely árusítja majd a telkeket. S hat mindezen állomások között nem is pihen hosz- szú ideig az árvízkárosultak házhelyigénylési kérelme, akkor is hetek — ha nem hónapok -* múlnak el, míg a telkeket magukénak mond­hatják s megkezdődhet az építkezés. Hangsúlyozzuk; ha sehol nem tart kényszer- pihenőt az akta, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják: tart. Előfordul, hogy kéthetes kény­szerpihenőket is. Ezért félő, hogy az árvízkárosultak aggo­dalma jogossá válik s még a hó is ott lepi őket emberi hajléknak nem alkalmas szükséglaká­saikban. Ha csak segítő kezek nem vezetik gyorsabb útra ezeket a házhelyigénylési kérelmeliet. Négy hónap — esztendőt ér Közös összefogással egy teljes szezont nyernek Lehet, másutt nem szenzáció az ilyesmi, korántsem számít ritkaságnak, múltja, hagyomá­nya van már — Hatvanban azonban annyira új, hogy szüntelen témát jelent, beszél­nek róla ma is, megkötése óta hónapról hónapra. Emlékeztetőül, hogy a feb­ruár végén megkötött szocia­lista szerződés több a papírra vetett néhány sornál: nemcsak formális szövetség az, hanem aláírt kötelezvény, amelynek betartásáért nagy nyilvános­ság előtt felelnek a „fegyver­társak, a vállalatok, üzemek és gyárak. így, talán egyedül így left „tét" a Zagyva-parti munka — melyhez hasonló egyébként annyi akadt már eddig, akad most is, s melyhez hasonló annyi lesz még ... Tudott dolog, hogy a Hatva­ni Cukorgyár erőművének bő­vítését eredetileg az idei esz­tendő decemberének végére akarták befejezni. Mert így rögzítette a szigorú megálla­podás. Valamely — „íróasztal­nál” — jóváhagyott megállapo­dás. Ám, mert a való élet nem szűk irodákban zajlik, távo­labb kellett nézni a négy fal­nál, közös érdekeinkre. Azok pedig azt követelték: ha tud­ják, helyezzék koráb­ban üzembe a hatva­niak új* óránként 32 tonna kapacitású kazánját. S lega­lább, négy hónappal előbb: sze­zonkezdetre hadd adjon gőzt a gyárnak. Hadd nyerjenek egy teljes kampányt! Ha tudják...? Ugyan, hát vajon mi akadá­lya lenne?! — jött gyorsan a felelet, amikor a javaslat fel­vetődött ... És okmánnyá vált a gépelt papír, nagyon is ért­KAAA AVt AA AVI AVI w — Nem lehet kibírni ezt a meleget! OMEMMOj 3 1965. július 21., szerda A hasat as árvís vitte el — a házhelyet a bürokrácia ? Miéri nem építkezhetnek a bátori árvízkárosultak ? J Történetünk szereplői fontos­sági sorrendben a következők: ja vállalat igazgatója, annak fe­lesége, a vállalat anyagbeszer­zője és a kitűnő Volga személy­gépkocsi. Mindezek pedig mál- 5nőügyben fogtak össze. Lelemé­nyességük, szervezőkészségük {megérdemel egy kis figyelmet. > A cég neve legyen, mondjuk, £Gombkötő Vállalat. A többi lszereplő adatai már nem szá- j'mítanak. I A történet úgy indult, hogy ia vállalat igazgatójának jele­nsége elhatározta, málnát tesz jel dzsemnek, szörpnek és ko- >nyakos lében. A szörp lesz a * gyerekeké, a konyakkal felja­vított málna a vezérigazgató látogatásakor arathat majd sí­ikért, a dzsem pedig kitűnő ízt [ad a különböző sütemények­ének, amik nemcsak reprezen­tációs célt szolgálnak majd, |hanem a család vasárnapi ét­• kezését is feljavítják. > A vállalat igazgatójának, fe­lesége tehát korán reggel, ki- Henc órakor kiment a piacra, {Megdöbbenve vette tudomásul, ihogy a málna kilója tíz forint, Jés a kofa egyáltalán nincs te- >kintettel férje fontos beosztá­sára, nem hajlandó külön vá­ltogatni az ő részére a málná­dból. Ez mégiscsak hallatlan, ide -vezet a nemzeti egységre való törekvés, állapította meg elke­seredetten. Hiába, ha a mun­kásosztály vezető szerepére nem vigyázunk elég éberen és következetesen, ilyen helyzet áll elő. Még a málna-fronton is. A vacsoránál keményen és határozottan kifejtette vélemé­nyét a férje előtt. — Légy szíves, gondoskodj a családodról — mondta elkese­redetten, ellentmondást nem tűrve. A Gombkötő Vállalat igaz­gatója mindig tiszteletben tar­totta a felülről kapott instruk­ciókat, most sem ellenkezett. Másnap hívatta az anyagbeszer­zőt. — Vidéken van — közölte a titkárnője néhány perccel ké­sőbb. — Berendeljük? — Tudja meg, hol tartózko­dik — hangzott az utasítás. Az anyagbeszerző éppen a fővárosban volt, nagyobb té­telű cérnát kellett beszereznie a gombkötés zavartalanságá­nak biztosítására. — Küldjön táviratot a szállo­dába, holnap reggel jelentkez­zék telefonon, A telefonálás dí­Öt ven kiLó málna ját a kiküldetési költségeknél számolja majd el — közölte utasítását a titkárnővel a vál­lalat igazgatója. Aztán megnyugtatta a fele­ségét, a málnaügyben a szer­vezést megkezdte. És valóban, ettől kezdve ment minden, mint a karikacsapás. A Dunántúlon kitűnő málnát termel néhány szövetkezet, tehát az anyagbe­szerző egy időre félretette a cémaügyet, és taxiba vágta magát, a fővárostól alig száz kilométerre megtalálta ® kere­sett szövetkezetét és a keresett málnát. Délutánra, lóhalálban, illetve taxi-halálban visszaér­kezett a szállóba és még fél öt előtt tíz perccel fel tudta hív­ni telefonon az igazgató kar­társat, közölve útjának sikerét. A kiadásokat természetesen a kiküldetési költségekhez szá­molta el. Gondolkozott, hogy a saját részére megvett húsz kiló málnát is becsempészi valahogy a kiküldetési kiadások közé, de végv.l lemondott erről az ötle­téről, mert tudta, milyen szi­gorú a Gombkötő Vállalat igaz­gatója az ilyen ügyekben. Meg­elégedett azzal az elismeréssel, amit a telefonból hallott ki: } — Maga ügyes ember, Kovács< kartárs! — közölte az igazgató.< — Ú, ez túlzás, igazgató kar-, társ — szerénykedett, de bele-i pirult a boldogságba. } A vállalat kitűnő Volga sze-t mély gépkocsi ja másnap korán 1 reggel elindult Dunántúlra. Csupán néhány üres ládát vitt< magával, hiába akart az igaz-} gató felesége Pestre utazni ai kocsival, hogy néhány apró doL} got bevásároljon üdülés előtt,1 az igazgató kartárs most is ha-} tározott nemet mondott. Ma-( gyarázatként csak annyit fű-< zött hozzá, nem teheti ki ma-} gát annak, hogy bárki is szóvá ( tegye: az ő felesége bezzeg‘ utazhat a vállalat gépkocsiján.< A Volga estére visszatért aj málnával, igaz, a gépkocsive-e zetö is vásárolt magának húsz: kilót, aztán a titkárnő is kért} húszat, a személyzeti vezető is,: valamint a főkönyvelő. A vállalat kitűnő Volga sze-\ mélygépkocsija tehát teljesen \ megrakodva tért haza. Egy te-j nyémyi hely nem maradt ki-\ használatlanul benne. Utóvégre j takarékoskodnunk kell. í Ha véletlenül bárki is a va-< lóságban megtörtént esetet gya-\ nítana az elmondottak mögött,\ az magára vessen! í (g. molnár) < hozta határidejét és már sze^ rell a kazántápszivattyút. A VERTESE, az elektrofilter sze­relését végző lipcsei PKM cég kiszolgálását úgy biztosította — és ugyanakkor saját mun­káival is annyira előrehaladt —, hogy már e hónapban sor kerülhet a berendezés feszült­ségpróbáira. A „zagyrendszer” időre tör­ténő elkészítéséből jelentős részt vállalt a Kiskunfélegyhá­zi Vegyesipari Javító és Szerelő Vállalat. Az import armatúrá­kat a külkereskedelmi válla­lat biztosította határidő előtt...' S amikor az egyik munkával megbízott Óbudai Hajógyárat elöntötte az árvíz? Nos, ak­kor az Április 4. Gépgyár mér­nökei új terveket dolgoztak ki az öntvények pótlására, s a KISZ-szel karöltve, megtor­panás nélkül, egykettőre elké­szítették a szükséges alkatré­szeket: hegesztett kivitelben..! Aztán, hogy a Duna visszahú­zódott, „törlesztett” az Óbudai Hajógyár is: soron kívül el­vállalta a nem pótolható önt­vények elkészítését... És amikor még az ilyen ösz- szefogás is kevésnek bizo­nyult? Akkor újabb segítség is érkezett:: Legutóbb például — a me­gyei pártbizottságtól. Megígér­ték: felkutatják, hol tudnának nélkülözni 2 darab pakura mennyiségmérőt. Ráakadtak.. * A bélapátfalvi gyár szívesen adta. így nem kellett várni a műszerre december közepéig* amikorra a külkereskedelmi vállalat szállítani tudta volna. A héten tartották a hatodik közös megbeszélést, sorban az 5. „emlékeztetőt” — az új ka­zán főpróbája előtt az utol­sót ... Már kevés tétel szerepel a hiánylistán, s megnyugtató ígé­retek hangzottak el az egybe­gyűltek részéről: az a kevés is előkerül, meglesz egyhamar — nem lesz akadálya a ter­vezett augusztus 10-i premier­nek. A közös sikernek, amelyben a szerződő felek osztoznak majd, üzemek, gyárak, válla­latok, Vass József főmérnöki Prógl József szerelésvezető, Magyar Gyula és Horváth László brigádjai, s még any- nyian. Akiket most oly sokan is­mernek a hatvani gyárban, akikről mostanában annyit be­szélnek a Zagyva-parti üzem­ben. S akiket — talán oly hamar elfelejtenek majd, az új kazán átadása után. Amikor emlékké válnak névtelenül: .,1965-ben építették az új kazánt. Hogy négy hónappal korábban elké­szüljön, arra szocialista szer­ződés született.. (gyóni) hetővé a kérés: egy esztendőt ér az a négy hónap! Egy esz­tendővel korábban élvezi majd a gyár az új kazán előnyeit. A gazdaságosabb munkát, a ke­zelő személyzetnél jelentkező létszám megtakarítást, az évenkénti 7,5 millió forintos gazdasági eredményt, a másfél milliós eszközlekötési csökke­nést, azt, hogy a kazán bese­gíthet majd az országos ener­giaellátásba is... s a kon­zervgyárnak napi 25 vagon nyers paradicsomhoz szolgál­tathat gőzt... Egyszóval: februárban erre kötött szocialista szerződést a hatvani gyár, a Magyar Cu­koripar, valamint a beruházás generálkivitelezője, az Április 4. Gépgyár, a KGM és az ille­tékes külkereskedelmi minisz­térium. És azóta hónapról hónapra erre emlékeztetik egymást. Hónapról hónapra számba veszik az elvégzett munkát, s azt, ami még hátra van. Tétel szerint az összesét... Sürgetik egymást — és segítenek egy­másnak. Előfordul, hogy más végzi el a munkát, mint aki vállalta. De nincs ezért soha harag, vita, nézeteltérés. Min­denki csak azt látja: az idő sürget, cselekedni kell. Csele­kedni — minden áron! így adódik, ebből követke­zik, hogy hónapról hónapra csökken a hátralék ... S hogy tovább csökkenjen, a szocia­lista vállaláshoz más kivitele­zők is csatlakoztak. A Láng Gépgyár például jóval a ha­táridő előtt leszállította a gőz­hűtő és redukáló berendezést. A Diósgyőri Gépgyár előbbre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom