Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-10 / 135. szám

Táptalaj a gyümölcs is Népművelés — Néha jobb az eper, mint a vanília — Hogyan öntözzük a salátát ? Mire gondoljunk, ha gyümölcsöt eszünk? — A bőrgombák — A hőgutához nem kell nap — Vaníliát és puncsot kérek. — Csak gyömölcsfagylal- tunk van — és kínálja az ep­ret, a citromot az utcai fagy- laltárus. Ha valaki talán bosszankod­na emiatt nyugtassuk meg, hogy a saját érdekében nem tartanak és nem tarthatnak az utcai fagylaltárusok tejjel ké­szült fagylaltot. Mert az kitű­nő táptalaj a baktériumok­nak. Egy rövid óra alatt millió- számra elszaporodnak a mik­roorganizmusok különösen az utcán „tolókocsiban” rossz hűtési körülmények között a melegtől egyre lágyuló fagy­laltban. A vízzel készült fagy­lalt az más ... Nem mintha az ivóvíz nem lehetne szennyezett. Különö­sen nyáron okoz sok problé­mát a szennyezett víz, főleg egyes községekben. Ez a bél­fertőzések egyik melegágya... De nemcsak úgy, hogy jót hú­zunk a baktériumos vízből, hanem úgyis, hogy szennye­zett vízzel locsoljuk a növénye­ket. Most már egyre ritkábban, mert szennyvizekkel csak azo­kat a növényeket szabad ön­tözni, amelyeket úgy is meg­főzünk. (Salátát, azonban sem­mi esetre, mert azt nyersen fogyasztjuk). _Tegnap mosatlan gyümöl­csöt ettem, most már vérhast kapok? — Ha mindenki megkapná, aki nem mossa meg a gyümöl­csöt, akkor kevesen úsznák meg... — mondja dr. Körffy Péter, a megyei KÖJÁL orvo­sa — de rengeteg nyáron a vérhas. Mert nyáron érik a gyü­mölcs és a gyümölcsök cukor- tartalmuk miatt jó táptalaj­ként szolgálnak a baktériu­mok számára. Ezenkívül a Disenteria 30 C foknál maga­sabb hőmérsékleten szaporo­dik jól. A leszedéskor, a szál­lításkor, meg a piacon jól ösz- szefogdossák a gyümölcsöket...' Ha mindig erre gondolnánk — kevesebb lenne a vérhas-be- teg. De nem árt a víz után meg­törölni — a lábfejünket, külö­nösen ujjaink között. Kinek- kinek kevésbé, vagy jobban, de 30 fokos nyárban izzad a lába és az izzadság is jó tápta­laj a kórokozóknak. Jelen eset­ben a gombáknak, amelyek az eléggé elterjedt és kellemetlen viszketést okozó bőrgombáso­dást okozzák. S ez ráadásul még ragályos is. A gombák kézről kézre, illetve lábról lábra, vagyis lábrácsról láb­rácsra, vagy gumiszőnyegről gumiszőnyegre „vándorolnak”. Az üzemi tusolókban kötele­zően előírták a fa lábrácsok helyett — a fán jól tapadnak a gombák — a műanyag lábrá­csokat ... Bőrvakarás helyett, inkább hintőport, vagy gyógy­szert használjunk. És ha fehér a bőrünk ne használjunk bergamottos nap­olajat mert az koncentrálja a nap sugarait és kész a leégés. Ráadásul, ha még egyszerre akarunk csokoládébarnák len­ni, akkor égési sebeket is kap­hatunk, vagy napszúrást. Sőt Az ország egész területét át­fogó, széles körű vizsgálatot indított a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság szociális és kulturális osztálya, azt meg- ál’apítandó, hogy a szakigaz­gatási szervek és a közegész­ségügyi apparátusok tevé­kenysége, milyen hatékonyan szolgálja az egészségesebb te­lepülésszerkezet kialakítását, a kommunális beruházások meg­felelő ütemű és mértékű meg­valósítását. A vizsgálat során részlete­sen ellenőrzik, mennyiben ér­vényesülnek a közegészségügyi szempontok a rendezési ter­vek, irányelvek céljaiban, mennyiben megoldott az ivó- vízellátás és szennyvízelveze­tés, a közterületek tisztán tar­tása. A sokoldalú és alapos vizsgálat kiterjed olyan kér­dések tanulmányozására is, mint a csapadékvíz elvezetése lakóterületekről, a közhaszná­latú kutak karbantartása és felújítása, a külterületen, első­arra is volt példa, hogy valaki halálra napozta magát. De nem akarunk senkit el­riasztani. Még a bergamottos napolajtól sem. Csak senki ne higgye azt, hogy az olaj véd a napszúrás ellen. Ez ellen — és a velejáró fejfájás, szédü­lés, hányinger és rossz közér­zet ellen — csak a fokozatos napozás használ. A napozás hasznos, egészséges de túlzás­ba víve egészségtelen: a köz­ponti idegrendszert is károsít­ja. — Hogy lehet az, hiszen nem is napozott? — Ehhez még az sem kell. Ahhoz, hogy valaki hőgutát kapjon — elég a nagy meleg, szellőzetlen, fülledt helyiség, vagy ahol nem tudunk izzad­ni. Mert néha még az izzadás is jó... sorban, tanyákon élő emberek faluba való betelepülése, stb. A népi ellenőrök felmérik és összegezik a lakótelepek köz­egészségügyi állapotát károsat) befolyásoló mezőgazdasági és ipari üzemek telepítésénél, il­letve kitelepítésénél felmerült tapasztalatokat, de megvizs­gálják, hogyan mozgósítják a helyi energiákat, erőforrásokat bizonyos közegészségügyi fel­adatok megoldására. A vizsgálat tárgya többek között a közegészségügyi ható­ságok és a szakigazgatási szer­vek kapcsolatának ellenőrzése, s az is, milyen mértékben se­gítik közegészségügyi problé­mák megoldását a társadalmi szervezetek. A KNEB vizsgálata jelentős feladatok megoldását jelenti a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság aktíváinak is. Me­gyénkben, járásonként 6—6 kisebb és nagyobb községben 120 népi ellenőr vesz részt a helyszíni vizsgálatokban. (—vits) MILYEN a höxegéssségügyi helyset vidéken ? 120 népi ellenőr vizsgálata Heves megyében Sokan felteszik a kérdést: népművelés — nyáron? — és emlékeztetnek arra, hogy nem is oly régen a falusi művelő­dési otthonok százai hetekre bezárták kapuikat ezekben a nyári hónapokban. Szót kell ejteni a nyári szo- zönról elsősorban azért, mert sokan a népművelés aktív munkatársai közül sem ismerik eléggé a nyár lehetőségeit, s „holtszezonnak” tartják a jú­nius—július—augusztust. Miért nincs igazuk? Minde­nekelőtt: nem veszik figyelem­be, hogy sok tekintetben meg­változott a mezőgazdasági munka jellege, s ebből követ­kezően este az emberek nem annyira fáradtak, s főként a fiatalok, bőven rendelkeznek energiával ahhoz is, hogy mun­ka után szórakozást keresse­nek. A másik, nem kevésbé fon­tos tényező: a televízió. Az új lehetőségek tárházát adja a népművelőknek, még a nyári hónapokban is. S végül egy harmadik, nagyon fontos lehe­tőség, amellyel viszonylag még kevés vidéki művelődési ott­honban élnek megfelelően: a vakáció, amely szabaddá teszi a gyerekeket, de egyúttal sú­lyos gondok elé állítja a szü­lőket is, akik nehezen tudják a megfelelő felügyeletet bizto­sítani a munkaidőben. Ez a három tényező ösztö­nözheti a népművelés áldozatos munkásait; nyáron se „tegyék le a fegyvert”. Említettük már a fiatalok —, s most nem az is­kolásokról van szó — nyári szó­rakozási igényét, önként adó­dik a szokványos válasz: hát persze, bált kell rendezni, vagy legalább táncos összejövetele­ket. Természetesen ezt sem le­het teljesen elhagyni, a fiata­lok többnyire maguk kikövete­lik ezt; a nyár azonban még­sem csak a táncesték időszaka. Mindenekelőtt ajánlatos kivin­ni őket a szabadba. A kirán­dulás, a közös utazás, történ­jék ez csak a szomszéd városba is: mindig ad közös élményt, s ezenfelül nagyszerű alkalom a népművelésre. Kézenfekvő ilyenkor némi földrajzi, törté­nelmi áttekintést adni a hely­ről, ahová igyekeznek, ezt sen­ki sem érzi fölösleges tehernek. Az sem rossz megoldás, ha a kirándulásokat nemcsak úgy, „általában” szervezik, hanem valami kulturális eseményre: kiállításra, hangversenyre, szín­házi előadásra, vagy éppen egy nagy hírű film megtekinté­sére, amely szintén lehetőséget biztosít, hogy az adott művé­szeti ágból némi esztétikai is­merettel gyarapítsa a kirándu­lókat. Természetesen a kirándulás nem lehet az egyetlen forma a nyári idényben sem. Van né­hány olyan szakkör, amelynek igazában a nyár az évadja. Ilyen például a fotózás. S ha a hivatásos vezető éppen sza­badságon van, akkor sem kell Több mint ötszázharminc millió forint az oktatási és népművelési intézmények idei felújítására Az idén több mint 530 mil­lió forintot költenek az óvo­dák, iskolák, egyetemek, kü­lönböző népművelési intéz- Imények felújítására. A mun­kák számottevő részét a nyári hónapokban végzik el, hogy ősszel tiszta épületek, tanter­mek várják a gyerekeket, il­letve a hallgatókat, valamint a művelődési otthonok, házak közönségét. A központi kezelésben mű­ködő színházak felújítására, korszerűsítésére 27 millió fo­rintot fordítanak ebben az év­ben. Az Állami Operaház so- ronlevő tatarozásának költsé­ge például meghaladja a hét­milliót, jelentékeny összeg jut a volt Izabella téri — most Hevesi Sándor téri — színház épületének munkálataira is. Ebben az esztendőben egye­bek közt befejezik az abonyi nevelőotthon, a Békéscsabai Jókai Színház felújítását, a ho­moki Gyógypedagógiai Inté­zetben, valamint a sátai neve­lőotthonban pedig több millió forintos nagytatarozásra kerül sor. A Művelődésügyi Miniszté­rium közvetlen felügyelete alá tartozó oktatási és népművelé­si intézmények felújítására ez évben mintegy 167 millió forint áll rendelkezésre. Ebből 16 milliót kap az Eötvös Loránd Tudományegyetem, több mint kilencmilliót a Budapesti Mű­szaki Egyetem, 5,2 milliót a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és négymilliót a Veszprémi Vegyipari Egyetem. (MTI) nyáron okvetlenül leállni a munkával* mindig találhatunk megfelelő önkéntest, aki szívesen átveszi egy időre ezt a tisztséget. Említettük a televízió lehető­ségét. Ez alighanem inkább az idősebb korosztályok nyári népművelésének fő formája le­het. A televízió nyáron is ugyanannyi műsort ad, mint télen. A művelődési házak többségében ma már van tele­vízió, s ha mást nem, csak annyit biztosítanak, hogy al­kalmán kint sokan üljenek ké­szülékük előtt, már az is je­lentős. Az már a nyári népmű­velésnek egy fejlettebb válto­zata lehet, amikor a közönsé­get megpróbálj ák valamelyest irányítani, s rávenni arra, hogy ne csak például Angyal detek- tív-ka 1 andjaihoz üljenek a ké­szülékek elé, de akkor is, ha a Szegedi Szabadtéri Játékokról adnak közvetítést, vagy ha ép­pen egy szobrászművész műter­mébe látogat el a kamera. A televízió népművelő hatá­sának fokozására még ennél is nagyobb lehetőség nyílik, ha olyan köröket sikerül terem­teni, amelyekben adott alka­lommal a televízió egy-egy mű­soráról, vagy az abban felve­tett gondolatokról beszélget­nek, vitatkoznak. Végezetül a legfi atalabbak- ról. Ez már némi anyagi támo­gatást igényel, de alighanem minden községben sikerül ezt a támogatást összeszedni. Ar­ról van szó, hogy a művelődési 'házaknak pedagógust kell biz­tosi taniok, aki a gyerekeikkel foglalkozik. Hasznos, ha ez olyan pedagógus, aki megfele­lő összeköttetései révén el tud­ja érni, hogy a gyerekek fog­lalkoztatása ne pótiskola le­gyen. Kirándulhassanak, játszi hassanak, sportolhassanak, esetleg üzemet látogathassanak, általában kedvükre tölthessék az időt — felügyelet mellett. Néhány művelődési ház kitűnő kezdeményezése nyomán már olyan népművelési formákkal is találkozhatunk, ahol a nyár folyamán a bukott gyerekek ré­szére indítanak — megfelelő tandíj ellenében — pótvizsgára előkészítő tanfolyamot. Mindezek a tanácsok termé­szetesen általánosak, de arra használhatók, hogy mindenütt az adott lehetőségeknek meg­felelően azt valósítsák meg belőlük —, vagy rajtuk kívül —, amire ott alkalom kínálkozik. A tapasztalatok bizonyítják; a nyár nem jelenti a népműve­lési munka szüneteltetését Bernáth LószBS (fce'N e <d c, eí -a- ft : Amelyik tanyavilágban szakálla­sán, foltos ruhájában megjelent, ott ugyancsak hányta magára a nép a keresztet: „Ments meg uram minket a Bakonyi Bercitől.” Mert ha netán megfészkelt valahol, onnan feltétle­nül eltűnt néhány malac, baromfi, meg borjúkötél borjastól. A ter­ményfélékről ne is beszéljünk, az az isten ingyen ajándéka, ahhoz Ba­konyi Bercinek is joga van. Voltak, akik azt rebesgették róla, hogy az isten ostorként vetette a tanyala­kók közé, akár Attilát a félvilágra, Csak azért, hogy az ispánon, zsandá- ron és az adón felül még Bakonyi Bercivel is verje őket, s rámutasson vele az anyag átváltozásának törvé­nyére. Bakonyi Bercit 1944 nyarán se várta senki ide a hortobágyi pusz­tára. De nem is sejtette senki, hogy ez a szakállas, rettegett elemi csa­pós mór három napja a puszta vé­giben, az újvárosi tanyák között kóborog. Végre a negyedik napon felfedezte három komondor a Csige- tanyán. Nagy nekibuzdulással, üvöl­tő harregéssel próbálták rajta a csu- pa-foltos öltözékét szellőssé tenni. Amikor Csige uram meg a béresek megiátták, ekteien hanttgm gerjod­tek: öklüket rázva, torkukat nem kímélve kívánták a pokolba. Bakonyi Berci viszont egy csöp­pet sem látszott haragosnak: jám­boran vette tudomásul, hogy itt is el­pusztult valami járványos nyava­lyában a vendégszeretet, de ha már a pokolba kívánják, hát kénytelen odébbállni, azonban egy szál gyufa segítségével majd csinál ő valódi poklot a hortobágyi pusztán, az új­városi tanyák között. A dülőmenti akácosban húzódott meg. Kibontotta tarisznyáját, a teg­napról maradt sült pulykamellet görbe nyaklibicskájával falatozni kezdte. Közben végig simította nagy fekete szakállát, s a tanya felé mordult: — Na Csige, a tanyádat még ma éjjel a négy sarkánál felgyújtom. Elmélázva nézte az akácfák kö­zött a nagy puszta végében lebukó vörös napkorongot. Fényét a nap lassan maga után húzta, s úgy nőtt a szürke homály. A távoli gémes- kút, birkahodály, de a közelben a Csige-tanya is lassan beleolvadt a szürkületbe. Néhány falat után fel­állt, bicskáját csizmája szárába sül­lyesztette. Óvatosan somfordáit a ta­nya közelébe. Előbb egy cselédház mögött kellett elmennie. A cseléd­ház sarkánál megállapodott. Feszül­ten figyelt. Csend. Végiglépdelt a viskó hosszában. Hirtelen fény szó­ródott a lába elé, a cselédház apró ablakából. Meggörbítette a hátát, ágy akart az ablak alatt tovább osonni. De amint lépne egyet, vé­kony női hang ütötte meg a fülét. Meglepődött. Nem. a félelmet nem ismerte, mert ha bármi is történne, nyomban végezne ellenfelével: ha­talmas markával nekiesne a torká­nak, s valósággal kicibálná a gégé­jét. Ez a módszere eddig mindig be­vált. De semmi veszély nincs. A vékony női hang az ablakon át a cselédszobából. hullik. Lassan kivet­te a hangok értelmét. Ezt hallotta: — Majd hazajön apátok, gyerme­keim, s akkor jobb világ lesz. Most megint csak egy kis vízbe áztatott kenyérhajat tudunk vacsorázni. Egy gyermekhang is megszólalt: —- Már me&Mt vízűcibevét esnünk. anyám? — De nem sokáig, drága gyerme­keim. Csak kibírjuk, míg apátok visszajön. Addig is kerülje el a há­zunkat árvíz, tűzvész, minden ve­szély. Csak egészségünk legyen, gyermekeim. Bakonyi zavartan visszahúzódott Nem bírta ezt sehogyan se megérte­ni. Vagyis nem értette teljesen a dolgot, inkább érezte. Ide-oda lé­zengett agyában a gondolat, de a szívével mindent megértett. Milyen apró gyermekhangok voltak azok, amelyek úgy kérték az ételt. Szinte akaratlanul visszacsúsztatta gyufá­ját a zsebébe. És szinte akaratlanul, zavarodottan visszalépkedett az aká­cosba. Ott eszébe jutott a régi, szét­szórt család, gyermekkora, kis hú­ga, aki olyan nagyon jószívű volt. Vajon hol lehetnek, mi lett velük? Szétszórta mindnyájukat az élet. Apja, anyja, akik a cselédsorban is becsületre nevelték gyermekeiket, vajon hol lehetnek? Meghaltak va­jon? És ő hova jutott, hova sodorta ez a piszkos élet. Leheveredett a dús fűbe, szőr- bundáját magára terítette. Nézte a fényes csillagokat. Soha ilyen fénye­sen nem ragyogtak azok a csilla­gok. Igaz, soha meg se nézte őket. Mindig a tolvajláson járt az esze életében. És most milyen különös érzés fut át az egész testén, amikor arra a vékonyka asszonyhangra gondol. Meg az ő becstelen életére. Mintha valaha már hallotta volna ezt a csengő, tiszta nőt hangot. Mélyen elaludt. A hajnali harmat ébresztette fel. Amint felkelt, hogy magára terítse bundáját, hoay mi­hamarabb elpárologjon erről a vi­dékről. háta mögött lépteket hal­lott. Hirtelen megfordult. Egy korán őszülő, meggyötört asszony ment az úton, hátán súlyos zsákkal. Az asz- szony rámosdygott: — Tán csak nem itt hált az éjjel, idegen? Bakonyi félszegen nézett az asz- szonyra. — Nálunk lett volna szállás, mi­ért nem jött be hozzánk? Bakonyiból kitört a keserűség: —- Meghagy-engem hív- száUásra2 Engem, a Bakonyi Bercit? Nahát, ilyen még nem volt. És gúnyosam felnevetett. Az asszony rámeresztette a sze­mét. Elcsukló hangon mondta: — Hogy... hogy mondta? Bako­nyi Berci? — Az! — húzta ki magát a tanya­világok rettegett betyára­— De hiszen akkor „ fffckor—» hova valósi? — Gyökérkútra! — Gyökérkútra? — kiáltotta át asszony, s szinte levágta hátáról a zsákot, s máris ott csüngött a be­tyár bivalyfekete, ráncos nyakán és csókolta, ahol érte: — Bátyám, édes bátyám, az isten küldött téged. A férjemet elhurcol­ták a frontra, nincs aki keressen három apró gyermekemnek. Nincs étel a házban. Bakonyiban óriási szelek vonul­tak végig. Nézte az asszonyt, hall­gatta annak csengő hangját, mely olyan lágyan szólt, hogy szívének égy eddig csukott rekesze kinyílt tőle. Érezte, hogy üresen kongó mellében valami megmozdult. Mély, durva hangjával az asszonyhoz for­dult: — Te Ilonka vagy? Bakonyi Tton- ka? — Az vagyok, édes bátyám. Bakonyi tovább tűrte a csókokatt öleléseket, mert az is olyan különöst az is olyan jól esett neki. Hiszen tré életben öt még soha meg nem csó­kolta senki. — Te, Ilonka, Bakonyi Ilonka —* suttogta —, mondd csak: van at uradnak idehaza valami tisztességet gúnyám, amit magamra vehetnék? — Hogyne volna, édes bátyám! — Hát a borotválkozója itthcú van-e — és araszmri piszkos szakái lát uüaival végigfésülte: — Érmet itthon hagyott, édes bá­tyám. Eon ió éleset. Ekkor Bakonyi, a csupa-izomj fé­lelmetes betyár ráncos, bivalyfeketé nyakáról lefejtette a gyönge, reme­gő asszonyi kezeket. Két izmos kar­jával vállára lökte a súlyos zsákotí belekarolt húgába és vitte az akác- fasor között, a dütőúton vissznfeléj a tanyába.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom