Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-10 / 135. szám

Nem a temetők „örök békéjét” akarjuk, hanem az életét! Hét nyelven beszél... A szegedi fesztivál intéző bizottság kiadásában hét nyel­ven, mintegy 70 000 példány­ban megjelent a Szegedi Ün­nepi Hetek részletes prog­ramja. Az ízléses kiállítású füzet közli a július 15-től augusztus 22-ig, Szegeden megrendezendő több mint száz kulturális és sportese­mény helyét és idejét A ma­gyar, orosz, cseh, német, an­gol, szerb és eszperantó nyel­vű kiadványok részletes is­mertetőt adnak. Hátha • • • Van egy gazdaságvezető. Szimpatikus, ügyes, érti a mesterségét. Szívét, lelkét ad­ja a munkához —, de csak ami a szakmai feladatát ille­ti. Társadalmi ügyekben vi­szont a kis ujját sem mozdít­ja, Pedig ehhez is volna te­hetsége. Erről vitatkozik vele a pártbizottság titkára, mire a vezető — legyen az mérnök — megjegyzi: „Ha a titkár elvtárs nem venné észre, én a párt határozatait hajtom végre”. Ez igaz is, ezt a titkár sem vitatja. De: hétezer forintért vala­mit csinálni is kell! Különben? És ami a pluszt illeti, amit a titkár kér. Hátha majd azt is megcsinálja. S nem másod­állásban, hanem szívből, ön­tudatból. „Mellékesen” megjegyezve: a mérnök, akiről szó van —» párttag. (papp) Nyári feladatok Ismét léptek egyet • • • AMIKOR LEGUTOLJÁRA a Mátravidéki Fémművekben jártunk, vendéglátóink nem kis büszkeséggel nyilatkoztak a gyár fiatal mérnökeiről, technikusairól, szakmunkásai­ról. Nem is volt alaptalan a dicséretük, hiszen hogy az el­ső negyedéves tervüket telje­sítették, ahhoz jelentősen hoz­zájárultak, a gyár fiataljai. De nem. lennénk igazságosak ve­lük, ha csak a termelésről, a gépek melletti munkájukról szólnánk, hiszen a fémművek fiataljai ebben az évben már mással is hallattak maguk­ról... Amikor a KISZ VI. kong­resszusán megszületett „akció- program”, amely az üzemek fiataljainak adott úgy a ter­melésre mint a mozgalmi élet­re irányelveket, a fémművek- ben elsőként ültek össze, hogy kidolgozzák, s tartalmat adja­nak a kongresszus kezdemé­nyezésének. Egymásután születtek meg a különböző vállalások, új ötle­tek, javaslatok, amelyek nem­csak politikai szempontból voltak jelentősek, hanem a népgazdaság szempontjából is. A többek között hazánk fel- szabadulásának 20. évforduló­jának tiszteletére ünnepi mun­kaversenyt szerveztek, amelyet szorosan összekapcsoltak a gyár havi tervéhez, különösen az exporttervek teljesítéséhez, a selejtcsökkentéshez, a takaré­kossághoz. A termelésben végzett munka mellett egy pillanatig sem kapott másodrangot a mozgalom, amely együvé fog­ja a gyár valamennyi fiatal­ját. Ezenkívül is a legfontosabb szerepet kapták az ifjúsági ter­melési, a szocialista munka­verseny, a „Szakma ifjú mes­tere”, a „Kiváló ifjú mérnök és technikus” mozgalmak. A „Szakma ifjú mestere” mozgalom célja, hogy a fiatal szakmunkások műveltségének a növelése, a termelés, a ter­melékenység fokozása. 48 fia­tal versenyez a mozgalom arany, ezüst és bronz fokoza­taiért. Hetente két alkalommal tartanak foglalkozásokat, ahol megbeszélik az elméleti vizs­gák kérdéseit, és a készítendő vizsgamunkákat. Megalakult a fiatal műsza­kiak tanácsa, amely konzultá-. ciókon segíti a továbbtanuló fiatalokat, és irányítja a fiata­lok vállalásait. AZ ELMÚLT ÉVBEN a moz­galom vizsgamunkáit általá­ban kevésbé munkaigényes tárgyak tették ki, elsősorban a hagyományos vitrinek. Eb­ben az évben már olyan fel­adatokat kaptak a TMK, a szerszám, a kísérleti és a vil- larprsyjglS • ÜZOyfc ­Szudánt útijegysetek IL Az Anyanyák amnesztiát hirdetett, felhívta az Ányanya mozgalmat, hogy szüntesse be a harcot. De a kormány alig kezdte meg mun­káját, amikor december elejé­től az Ányanya fegyveresek időről időre lecsaptak a kor­mánycsapatok egységeire. Ezek a zaklatások azután ürügyet szolgáltattak a délen állomá­sozó haderők abbudista tiszt­jeinek a katonai diktatúra idején meghonosított tisztoga­tó hadművelet folytatására. Az Ányanya csipkelődései ket­tős hatást értek el. Tartósítot­ták a déli válságot, amelynek ziláltsága a kormány helyzetét is megingathatja, s a bizony­talan helyzettel megnehezítet­ték, hogy a kongói hazafias erők Szudán felől kellő segít­séget kaphassanak. A demokratikus koalíciós kormány nyilatkozatában biz­tosította támogatásáról a kon­gói hazafias erőket, s ez tettek­ben is megnyilvánult. Azok a fegyverszállítmányok, amelye­ket az Egyesült Arab Köztár­saság küldött a kongói sza­badságharcosoknak, az egyen­lítői tartomány székhelyéről, Jubából kerültek Kongóba. Márciusban és még májusban is a Csőmbe zsoldosainak ke­gyetlenkedései elől menekülő kongói lakosok és szabadság- harcosok szintén Szudánban kaptak menedékjogot. A khar- tumi 7 emeletes palota lakói­nak mindez nem tetszett. Az Ányanya pártfogói tehát nem Szudán déli lakosságának ér­dekeitől vezérelve kuszálják az egyébként is zilált helyze­tet, hanem kongói kitartottjuk, Csőmbe védelmében. Bőgős László Következik: EL ^MAGYAR? ''W|^ Mit tegyenek a vízsújtotta területeken? — A vízzel borított területek­nek véleményem szerint negy­ven százalékán már lehetetlen a vetés. Ezeket a területeket már az őszre kell felkészíteni. A megmaradt hatvan százalé­kát —, ha a víz levonult — még hasznosítani lehet a földeknek* főleg mohar, köles, rövid te­nyészidejű MV-40-es és MV— 42-es kukoricával. A kukoricát azonban csak július 16—15-ig vethetik, azután csak mohart, vagy kölest. A magtermeltető vállalat ezekkel a termelőszö­vetkezetekkel szerződéseket köt borsói, uborkamag, fajtabab, napraforgó, mohar és köles termesztésére. A vetéshez szük­séges terven felüli mohar, kö­les és rövid tenyészidejű kuko­rica-magvakat július első nap­jaira várunk a Szovjetunióból. A takarmány fedezésére töme­get adó borsó, napraforgó és tarlórépát vessenek az üzemek. Mi a helyzet az aratással? — Annak ellenére, hogy a rendkívül csapadékos időjárás sok kárt okozott, az őszi takar­mány- és kenyérgabonából a felszabadulás óta a legjobb ki­látással kecsegtető termést ta­karíthatják be, ha a körülmé­nyek azt lehetővé teszik és si­kerül betakarítani a legkisebb veszteséggel. Nagyon nehéz lesz viszont aa idei aratás, mert a korábbi évektől eltérően lényegesen nagyobb csapadékra és kedve­zőtlen időjárási adottságokra számíthatunk Szalmával az idén nem lesz probléma, ha azt sikerül időben összekazlaz- ni. A termelőszövetkezetekben 115 ezer hold őszi és tavaszi takarmány és kenyérgabonát kell betakarítani, ezenkívül mintegy tízezer hold jó termést ígérő és nagy termelési értéket képviselő takarmány- és étke­zési borsót. Az aratás gépesí­tettsége jobb a múlt évinél. Kettőszáznegyven kombájn, 62 rendrevágó és 82 kévekötő ara­tógép áll rendelkezésünkre. Gépeikkel a kalászosok 90—95 százalékát learathatnánk. A gé­peket kijavították, a javítások minősége jó. A kombájnok és aratógépek alkatrész-ellátása megoldott. A kalászosok dőlt- sége és kuszáltsága alig halad­ja meg a tíz százalékot, de sok helyen a nagy csapadék miatt a földek átáztak és nem bírják el a gépeket. A termelőszövet­kezetek ezért — nagyon helye­sen — már szervezik az arató­párokat is. Szerződést kötnek szövetkezeti tagokkal, ipari munkásokkal arra az esetre is, ha a gépek nem tudnak egyes helyeken aratni. Javaslom a kétmenetes aratást, amellyel jobban megóvható a gabona minősége. Amellett, hogy je­lenleg az aratásra készülünk, gondolni kell az őszi munka­csúcsokra. Ahhoz, hogy az ősz­szel előre még nem látható torlódásokat megelőzzük, fel­tétlenül szükséges, hogy az ara­tást és cséplést augusztus végé­re mindenütt befejezzék. Amiért a kukorica megkésett a fejlődésben és így későbbi be- érésre kell számolnunk, mint búza előveteményre, nem tart­hatunk igényt. Az idei aratásnál a tavalyi­nál nagyobb szervezettségre van szükség, hogy a sok mun­kával megtermelt kalászosokat a lehető legkisebb veszteséggel tudjuk betakarítani, ugyanak­kor megteremtsük a kedvező feltételeket a jövő évi termés* nek — fejezte be nyilatkozatai a megyei tanács főagronómuafc egy velejéig üzletember, aki kirukkolt az eddig titkolt ag­godalommal. S ez az úriember bizonyos Betlehem Steel, az egyik nagy amerikai ácélkon- szern igazgató-bizottságának alelnöke. „A bizonytalan in­donéziai, malaysiai és vietna­mi politikai helyzet nehézsé­geket okoz az önellátásban — mondotta. — E térségnek a Nyugat számára döntő fontos­ságú ónkészletei könnyen a szocialista országok ellenőr­zése alá kerülhetnek”. Ezért gyilkolnak s irtanak embere­ket, ezért dobják bombáik ton­náit békés falvakra. Egyes háborús körök odáig merészkednek, hogy az atom­apokalipszis gondolatával ka­cérkodnak, s a demokratikus Vietnam fővárosa, Hanoi bom­bázását sürgetik követelőzőn. Legutóbb nyíltan hangoztat­ták kínai területek megtáma­dásának, bombázásának lehe­tőségeit is. Örült spekulációk! M inden kétértelműség ■ * nélkül elkötelezettek vagyunk a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság oldalán. És tűrhetnénk-e a hétszázmil­liós kínai nemzet mészárlá­sát? Nem!! Kegyetlen és kö­nyörtelen háború szele renget­né ezt a világot. Szerencsére a háború erői nem egyedülállóak földünkön. Az emberek békét akarnak. És nem az amerikaiak kí­nálta temetői „örök békét”. (pataky)- fegyverek javára kedvezőek!- Pedig Amerika a világ jelen- i tős részét a maga arzenáljá- t nak tekinti. Nem kell messzi- . re menni, elég leleplező és el- i gondolkoztató információt 5 szolgáltat erről a Associated Press: az Egyesült Államok ■ határain túl együttvéve mint­- egy 700 000 amerikai katona ) áll fegyverben! Koreában 50, • Okinawán 30, a Fülöp-szige­• teken 15 ezer fegyveres állo­másozik. Kimondottan Viet­, nam körzetében 75 000-re te- s hető az amerikai fegyveresek ■ száma! Tegyük ez adatok mel­■ lé az amerikai béke-prédiká­■ ciókat, nyilatkozatokat. Köny- nyen eligazodhatunk a Fehér : Ház politikáján. Azért köny- nyen, mert az agresszió oly kiváló szakértője is segítsé­günkre van ebben, mint a „veszettek” cúáJ generálisa, Goldwater. „Az elnök helye­sen jár el Vietnamban — nyi­latkozta —, ám ha én a vá­lasztási kampány idején ha­sonló akciók mellett agitálok, alighanem meglincselnek. Hi­szen már azért is aktív hábo­rús gyújtogatónak neveztek, mert sok olyasmiért síkra szálltam, amit ma megvalósí­tunk.” U gyan mi érdeke fűződik Amerikának Vietnam területéhez? A politikai érde­kekről széltében-hosszában ki­fejtették már álláspontjukat, ám csodálatosképpen a gazda­sági érdekekről hallgattak. Ám akadt egy „bizniszmenn”, l/ant a békéről írott műn- * * kájában szomorú iró niával említi, hogy városábar a temető melletti vendéglő címezték „az örök békéhez” Az elmúlt két világháborúbar 65 millió ember találta met ilyenformán az „örök békét”. És ki tudja az amerikai in­tervenció vietnami áldozatai­nak számát, akiket robbanc bombákkal és golyókkal részel­tettek az „örök béke” jótéte­ményében? „Ami Vietnamban történik, az bűn” — írta Jean-Maurice Hermann, francia publicista, Nem egyszerűen bűn. Gyil­kosságok láncolata! Emberir­tás! És Johnson amerikai elnök elhitetni kívánja a világgal hogy ami Vietnamban törté­nik nem hozható összefüggés­be semmivel, s nem veszélyez­teti a szovjet—amerikai kap­csolatokat. És közben légi- desszantokat indítanak táma­dásra Észak-Vietnam falvai el­len. Egy évtizeden át a háttér­ből próbálták irányítani szeny- nyes háborújukat. A gyilkcs és provokatív tettek azonban sorra kudarcot vallottak. Le kellett hát vegyék az álarcot. Hajókon és repülőgépeken ka­tonák ezreit tették partra, hogy így boldoguljanak a har­coló néppel. De kell-e sokat magyarázni eredménytelensé­güket? Elég átolvasni a hír- ügynökségek jelentéseit, azok nyilvánvalóan érzékeltetik: az erőviszonyok nem az amerikai mai elárulják, hogy a gerilla­csoport mögött meghúzódókat milyen hátsó gondolatok ve­zérlik. Sokat sejtető már az is, hogy a gerillák 1960. nyarától kezdtek mozgolódni, éppen at­tól az időszaktól, amikor Szu­dán délnyugati szomszédja, Belga-Kongó kivívta politikai függetlenségét és az imperia­lista hatalmak megkezdték a független Kongó elleni akna­munkájukat. Az Ányanya te­vékenysége csodálatosképpen éppen a Kongóval határos Egyenlítői-tartományban volt a legaktívabb. E bizonytalan helyzetre hivatkozva, 1960-ban Abbud marsall kormánya megtagadta a Szudán területén történő leszállást azoktól a re­pülőgépektől, amelyek segít­séget vittek a kongói nemzeti erőknek. A múlt év elejétől, amikor a kongói hazafias erők sikeres ellentámadásba lendültek az amerikai—angol és belga tő­kések érdekeit védő zsoldos­csapatok ellen, az Ányanya újból megélénkült és a bizony­talanság légkörét alakította ki a déli tartományokban. De árulkodóak az elmúlt hónapok eseményei is. A katonai dik­tatúrát szétzúzó demokrati­kus forradalom után, október­ben megalakult koalíciós kormány célul tűzte, hogy a „déli kérdést” tárgyalóasztal­nál--oldja meg.. A kormány szomszédos Ugandába mene­kültek, mintegy 100 ezer dél- szudánival együtt. A SANU így lényegében a déli emig­ránsok pártjának tekinthető. Márciusban a khartumi kerek- asztal-értekezletre is Ugandá­ból küldték haza képviselői­ket. A vezetőség nevében Wil­liam Deng kijelentette: a SANU-nak nincs kapcsolata az Ányanya gerillákkal, nem is ellenőrzi, de esetleg befolyá­solhatja. S William Deng állí­tását Khartum jólinformált köreiben sem vonták kétség­be. — Tárgyi bizonyítékaink nincsenek, de biztosan tudjuk — mondta egy vezetőállású tisztviselő —, hogy az Ányanya egy külföldi — nyugati — ha­talom kreációja és külföldről kapja a fegyvereket. Arra a kérdésemre, melyik ez a nagy­hatalom, azt válaszolták: — Amelyik diplomáciai kép­viseletének a legmagasabb épü­lete van Khartumban. Ebből világosan tudhattam, honnét fúj a szél. ^ Khartumi tartózkodásom első napján feltűnt, hogy a belváros 2—3 emeletes épületei közül a Gor- don-sugárúton toronymagasan kiemelkedik egy 7 emeletes skatulya ház. Az épületet az amerikai külügyminisztérium építette khartumi nagykövet­sége részére. ^B*An8tan5« afcc*6sntó dá*». — Mégha meg is egyeznénk a politikai pártokkal, Dél tes­tében akkor is tüskeként iz­gatna az Ányanya — hallot­tam újra meg újra Khartum­ban, valahányszor arról érdek­lődtem, van-e valami remény a Szudán afrikai törzsek lakta bárom déli tartományában ki­alakult feszültség rendezésére. — Miféle csodabogár ez az Ányanya? — tudakolództam. — A déli tartományokban feltűnt gerilla-szervezet — vá­laszolták. Az Ányanya a din- kák nyelvén egyébként csak­ugyan egy bogár, egy fájdalmas :sípésű bogár neve. Az Ányanya gerillák is inkább csak csipke­lődnek, állandósítva a bizony­talanságot. Elejtett megjegyzésekből és a lapokban megjelent utalá­sokból úgy tűnt, hogy az Ányanya csoport nem élvezi a déli tartományok lakosságá­nak támogatását, sőt dél poli­tikai pártjai sem vállalnak kö­zösséget vele. Jelenleg három politikai párt vallja magát a déli lakosság képviselőjének. Kettő mindössze néhány hóna­pos múltra tekinthet vissza, minthogy Abbud marsall ka­tonai diktatúrájának megdön­tése után alakult. Múltja csak a SANU-nak — a Szudáni Af­rikaiak Nemzeti Szövetségé­nek — van. — A SANU vezetői a katonai rg-Tigtm örkjén * - Batrtánmfr amelynek a termelésben is felhasználhatók. Például a szerszámkészítő fiatalok vizs­gamunkái különböző készülé­kek voltak, amelyeknek az ér­téke meghaladja a nyolc ezer forintot, a ráfordított munka pedig 80—100 óra egyregy fia­talnál A „Kiváló ifjú mérnök és technikus” mozgalom a fiatal műszakiakat mozgósítja az üzemi munka megszervezésé­re, új, korszerű technológiák bevezetésére, a gazdaságosabb termelés fokozására. A mozgal­mon belül számos új ötlet, ja­vaslat, újítás született, ame­lyeket bekapcsoltak a terme­lésbe is. Nem kis része van az emlí­tett feladatok megvalósításá­ban a gyár gazdasági vezetői­nek sem, akik élénk figyelem­mel kísérik a, fiatalokat, s a lehetőségekhez képest minden segítséget megadnak. A termelési mozgalmak mellett új alapokon megy a KISZ politikai és kulturális munkája is. A gyár legtöbb fiatalja tanul. Sokan a helybe­li technikumban, a többiek különféle iskolákban. Néhány évvel ezelőtt még alig lehetett volna ezekről a dolgozókról beszélni, hiszen más példával nem is szüksé­ges illusztrálni, mint azzal, hogy az elmúlt évben még egyetlen egy szocialista, vagy ifjúsági brigádja sem volt a gyárnak, a termelési mozgal­makról pedig szó sem esett VALAMI TEHÄT TÖRTÉNT a gyárban valami új kezdő­dött el. Konkrét számszerű adataik az első félévről í rég nincsenek, de az eddigi munkájukról azt már megállapíthatjuk: nem maradtak papíron a tervek... Már csak ezért is léptek egyet... K. J. A MEZŐGAZDASÁGBAN Az aratást megelőző munkákról és az aratásról nyilatkozik a megyei tanács főagronómnsa parti községek ártéri terüle­tein másfél-kétméteres víz alatt vannak jelentős terüle­ten az elvetett szántóföldi kul­túrák. A rétek többségükben ugyancsak víz alatt vannak ezeken a területeken. A jég­verés mintegy hatezer hold szőlőt, gyümölcsöst, szántóföl­di kultúrát ért. Az elemi csa­pások érzékenyen érintik a mezőgazdaságot, a károk fel­mérése folyamatban van. Nagyon elmaradtunk a ta­karmány betakarításával. Egy­részt, mert a rétek nagyobb része víz alá került, másrészt a renden ázott. A vörösherének hatvan százalékát takarították be eddig az üzemeink, a rétek kaszálása csak húsz százalé­kos, a réti széna behordása pe­dig mindössze nyolc százalék­ban történt meg. Melyek a legfontosabb fel­adatok az aratásig? — Ki kell használni a szá­raz időjárást annak érdeké­ben, hogy a kapásnövények növényápolási munkáit és a ta­karmány betakarítását megold­juk. Ez azért is fontos, mert az idei aratáshoz több ember kell. Sok munkáskézre van szükség a 12 ezer hold zöldség­féle betakarításához, a szőlő és a gyümölcsös munkáihoz. Mint mondtam, a kukorica fejlődésében háromhetes késés van, ezért javaslom, hogy ahol a növény még nem érte el a 15—20 centis magasságot, diko- nirttal gyomtalanítsanak. A lekaszált vörösheréket és lu­cernákat lehetőleg ágasokon és a hideglevegős szénaszárítók maximális kihasználásával szárítsák, hogy fehérjében gazdag takarmányt nyerjenek. Nagy veszteségeket okoz a csapadékos, kedvezőtlen idő­járás a mezőgazdaságban, ahol a közeli napokban az esztendő legfontosabb munkájához, az idei gabonatermés betakarítás sához kezdenek hozzá az üze­mek. Amikor az ország ke­nyeréről van szó, nem lehet eleget hangsúlyozni az alapos felkészülés, az elmaradt mun­kák pótlásának fontosságát Munkatársunk felkereste Kéri Istvánt, a megyei tanács főag- ronómusát, hogy nyilatkozzon a mezőgazdaság helyzetéről, az aratási felkészülésről és az aratás, az aratás utáni felada­tokról. Kérdéseinkre válaszol­va a következőket mondta a megyei főagronómus: Milyen körülmények között kerül sor az aratásra? — A mezőgazdaság vegetá­ciójában, figyelembe véve a ta­vaszt is, kéthetes kiesés van. Egyes kapásnövényeknél, mint a kukorica, a fejlődést illetően ez az elmaradás háromhetes a tapasztalataink szerint. Meg kell viszont jegyeznem, hogy a múlt évihez képest jobb a növényállomány. Nagy a le­maradás a növényápolásban. A részes művelésre kiadott kapásoknál — azokon a terüle­teken is, ahol már lehetőség van a munkára — nem egysé­ges a beművelés. Az elmara­dás oka döntő részben a nagy mennyiségű csapadék, hiszen csak júniusban, eddig kétszáz millimétert mértünk, de éppen ez teszi szükségessé a növény- ápolás meggyorsítását. Nagyarányú ár- és belvízká- i rok sújtják megyénk mező- i gazdaságát. Felméréseink alap- i ján, még mintegy 23 ezer hold i szántó áll víz alatt. A Tisza- |

Next

/
Oldalképek
Tartalom