Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-06 / 132. szám
Nyugtalanság az egri tuitkűllomáson n n c |Ez a neve, így je- a* I gyezték be — ha nem is az anyakönyvbe, — de a térképre. Ám az egriek új tankállomását már nemcsak a a térképekre. Ám az egriek új is látni lehet. Persze, a helymegjelölés két ok miatt sántít. Egyrészt a mező itt akkora domb tetejére kanyarodik, hogy az Alföldön hegynek mondanák, másrészt jóval Eger alatt van, Andornaktálya fölött magasodik az a domb, ahol az új tankállomást 6,7 millió forintos költséggel építik. Amíg a helyszínre értünk, Ungor Imre csoportvezető elmondta, hogy május első napjaiban kezdték a munkát. A vasútvonaltól keletre eső gáz és olajtermelő körzetben nagy szükség van már egy új gyűjtőközpont kialakítására. Sürgős, de sok is a munka. Három mérőt, egy közös szeparátort építenek, amelyre 25 kutat lehet majd bekötni. A domb tetején már a helyén áll a négy tartály. Egyenként 60 köbméteresek. A tankállomás automatikus berendezéssel fog működni. Gépekre, az auto- matikákra bízzák a gáz, a víz és az olaj leválasztását és hosszú csőrendszerben nyomják majd az aranyat érő energiát a D. K. főgyűjtő-központba. Alagút a patak alatt Andornaktályán a házak mögött és a kertek alatt legalább 20 ember ássa az árkot. — Ha csak árkolni kellene, akkor már túl lennénk rajta. De alagutat is fúrunk az úttest alatt, meg az Eger-patak és a Malomárok alá — mutat a távolba Papp József csoportvezető. Éppen váltanak az úttest alatt. Előbb két bakancs, majd testes gazdája bújik elő a lyuk száján. — Ha te elfértél benne, akkor én jól megleszek ott — évődik Lakatos Rudolffal váltótársa. — Nincs árokásó gépük? A patak felé lazább a talaj, meg nem is dombos, ott nagy segítség lenne az árokásó. — Van... de elromlott. Vagy három hete annak, hogy leszakadt a toronytartó alváz. — Három hete? És azóta áll a gép? — Holnapra készen lesz, a tankállomás építői vállalták, — mondja Mihály Sándor, a csőszerelő csoport vezetője. Káló József és Takács Károly, Csavajda László segítségével éppen a gépet hegesztette, amikor odaértünk. Nincs csavar és tolózár Betontalapzaton áll már a gázmérő híd és a négy szeparátor, valamint előtte a gyűjtősor. — Négy csavarral engedélyezik a működést? Mihály Sándor szerint elmegy a nyolc helyett négy csavarral is. De Ungor Imre tart tőle, hogy baleset történhet, azért nem maradhat így. — Üjra kezdik, miért nem folyamatosan szerelik? Kérdésemre a munkások elmondták, hogy nincs csavar és tolózár, kevés a zsaluzóanyag. Pedig kérték már írásban és szóban is. A szolnoki központban, az építési osztályon Trapli Alajosnál, Mhur Lászlónál és Gál József anyagbeszerzőnél sürgették nem is egyszer az anyagot. Az építkezés befejezésének utolsó határideje július 1. De jobb anyagellátásra és arra van szükség, hogy a kölcsönbe kapott 14 munkást a tankállomás építésén hagyják. Akkor július 31-re olajat és gázt nyomhatnak az új berendezéssel. És a szociális létesítméi^ek ? A tervek mutatják és a helybeliek mondják, hogy köves utat is terveztek az új gyűi- tőközponthoz. Hányszor felmérték és kitűzték már az út helyét? De a miskolci útépítők közül még senkit sem láttak az építkezésen. Legutóbb július 1-re ígérték, hogy munkához látnak. Valóban így lesz? Jövőre is úttalan utakon gyalogolnak az emberek, vagy gépkocsin szállítják őket? A vezeték lefektetését, a tartályok, mérők és a szeparátor szerelését az egri telep munkásai július végére elvégzik. Az új gyűjtőközpontban a termelés megindulhat. De csak ideiglenes jelleggel? Nyugtalankodnak az olajosok, hogy mi lesz az utakkal, a kezelőhelyiséggel, az öltözővel és a mosdóval? Ezekre a kérdésekre Egerben senki sem tud választ adni. Pedig a tervekbe^ és a 6,7 milliós költségvetésben mindez szerepel. És szükség is van a szociális létesítményekre. A munkások érdeke úgy diktálja, hogy ezeket is megépítsék. Dr. Fazekas László Javaslatok könyve Mit ér egy munkás szava ? AMIKOR — annyi más között — hirtelen fordulattal megkérdeztem, hogy ugyan mondja csak, itt a gyárban mennyit ér egy munkás szava? — csak felhúzta a vállát, ráncolta a homlokát és furcsa mód csodálkozott... Aztán zavartan magyarázkodott: nem tudja, mire gondolok. Próbáltam megértetni vele jobban. A szomszédja bizalmatlanul sandított satujától. Ha köztük nem állok — éreztem — talán jelezte is volna: vigyázz, fel ne ülj az idegen különös kíváncsiságának! Emberem arcán látszott a meglepetés, meg a bizonytalan tétovaság: mondja-e, vagy sem? Aztán, nehezen, csak kibökte a tömör választ: hát, meghallgatják... Másutt hamarébb jött a felelet, s meggyőzőbben. — Igen, adnak a szavunkra. Figyelembe veszik — mondta egy derékig vetkőzött, csontos mészégető —, ha igazunk van. A társa hozzáfűzte még: nem mindig volt így. Eleinte minden úgy történt, minden úgy volt jó, ahogy a művezető elképzelte. Nem tűrt semmi ellenvéleményt! Kemény, konok ember volt... Aztán, idővel mégis csak hozzásimult ő is a többihez. Azóta nincs panasz ilyesmiért. — Vasárnap Rijekánál a tengerben fü- fürödtem. Tarjányi István arcán, karján a feltűrt ingujjig nyomot hagyott //’ ; Vaz adriai napsütés. Fehér nylon ingben figyeli a rakodást, de a hatalmas tehergépkocsi és a pótkocsi szorosan záró ponyváját már * v Útiránya: Bécs sajátkezűleg köti a vázhoz a vámőr jelenlétében. Tarjányi István Budapesten, a hatodik kerületben lakik, huszonöt éve vezet gépkocsit, négy éve Camion gépkocsival járja Európa országútjait. Feladata nem köny- nyű, hiszen a friss zöldáruból álló rakományát a legrövidebb időn belül kell eljuttatni a határon túli megrendelőkhöz. Kerecsen István, váltótársával ezer kilométereket is utaznak, míg eljutnak a célállomásukhoz. Kál-Kápolnán, a MÉK káli kirendeltségén zöldborsót rakodtak. A mérlegeléskor 107 mázsa terhet írtak elő a kísérő okmányokra. Délben érkezett, kocsijára a földekről jött járművek hozták az árut. Rakodására különös gondot fordítanak, mert elég egy rosszul elhelyezett láda és a célállomáson, máris kevesebbet vesznek át a kereskedők. A négy év alatt nyolc országot járt be. Volt a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Romániában, Jugoszláviában, Ausztriában és a Német Demokratikus Köztársaságban. Ezer féle emlék, örömök és bosszúságok emlékeztetik egy-egy útjára. Sokat lát az utazásai során. Sokszor az alvási lehetőségét sem használja ki, annyi a látnivaló. A vezető fülkében míg egyikük vezet, a másik alhat, de ebből éjszakánként csak két-három óra jut. Az új útirány: Bécs. A pontos cím: Schankel Co. Wien, St. Marx Kühlhausen. Budapesten váltják a vezetést. Délután öt órát mutat az időmérő, éjfél után egy órakor Hegyeshalomra érnek, onnan három óra az út Bécsig. Délelőtt tízig eltart a rakodás, addig jut idő egy kis városnézésre, a megtakarított napidíjból talán jut egy kis ajándékra... Itt Kál-Kápolnán minden rendben, az YB 35—64-es rendszámú Camion gépkocsi motorja felzúg és lassan elindu hosszú útjára a 107 mázsa Ká környéki zöldborsó. p. e. ARATÄSRA KÉSZÜL az ország, fáradságos, nehéz aratásra, mert jó termés ígérkezik. Itt-ott már megpendült a kasza, s földre hull a beérett élet. Érthető, hogy számtalan kérdés rajzik ezekben a napokban tsz-vezetők, általában a falu vezetőinek fejében. Mennyit bírnak majd a gépek? Hogyan alakul az időjárás? Hogyan tudják az idén szükségessé váló kézikaszás hadat jól foglalkoztatni? Nagy gondot jelent a raktározás megnyugtató megoldása. Termelőszövetkezeti parasztságunk szívügyének érzi az) aratást. S a mai idők parasztemt- bere, aki már lassan megszokta, hogy gépek aratnak helyette, szívesen nyúl majd a félig- meddig szegre akasztott kasza után, mert a kenyérről, mindnyájunk betevő falatjáról van szó. Egy szóval lelkes, jó munkában bizonyára nem lesz hiány, mégsem bízhatunk mindent a lelkesedésre. Társadalmi összefogásra, gondoskodásra. tervszerűségre van szükség ahhoz, hogy az aratók kedve egy percre sem lankadjon, hogy időben, a legkisebb szemveszteség nélkül zsákba kerüljön megyénkben 115 ezer hold- . ról a termés; Kialakult gyakorlat már új úton járó falvainkban az aratókról való gondoskodás. Van, ahol a múlt években is példamutató figyelmességgel vették körül az egész évi kenyér szórA huszonnegyedik órában galmas betakarítod — Tisza- nána, Tarnabod, Heves stb — de akadt, — sajnos, — rossz példa is. Jónéhány közös gazdaságban közönyösen nézték a roppant erőfeszítéseket és senki a füle botját sem mozdította azért, hogy az aratóknak könnyebb legyen. A tsz vezetői nemcsak azzal nem törődtek, hogy például a kombájnvezető a jó szón, a biztatáson kívül kapjon valami mást is, például meleg ebédet, de még csak olyan ember sem akadt, aki egy korty friss vizet vitt volna neki. SOK SZÓ ESETT már az ilyen és hasonló közömbösségről, sokan megállapították, hogy ez a fajta bánásmód nem csupán embertelen, hanem káros is, hiszen kedvtele- nül, lassabban halad az amúgy- is nehéz munka. Az idő pedig pénz, különösen ebben az esztendőben, amikor annyi munka összetorlódott, hogy ember legyen a talpán aki mind el tudja végezni, nem is szólva arról, hogy az időjárás szeszélyére, az esőre gyakran számíthatunk a kalászosok betakarításának idején is. Szolgáljon a szövetkezetek vezetőinek dicséretére, hogy az eddigi jelek szerint az idén sokan másképp gondoskodnak és nagy a készülődés mindenütt A tsz-ek nemcsak a gépekeit javították már ki, hanem megszervezték az aratópárokat, behordókat, cséplőcsapatokat, de a legtöbb helyen már az úgynevezett ellátó-szolgálat is készenlétben áll — például Verpeléten —, hogy a friss víz, üdítő italok és egyéb figyelmességek sem hiányozzanak majd. Olyan szövetkezet is akad, amely a nagy munkák idejére közös konyhát szervez, vagy megtalálja arra a módot, hogy jóízű, bőséges ebédet biztosítson aratóinak. Az is a régi gyakorlathoz tartozik, hogy a földművesszö- vetkezetek mozgó büféi kivonulnak a határba és üdítőitalt, tápláló falatokat, fagylaltot visznek a dolgozóknak. Sok helyen jól beváltak, közkedveltek ezek a mozgó büfék. Az idén nagyobb feladatot kell az eddiginél is jobban megoldaniuk. Ezért helyes a földművesszövetkezetek azon törekvése, hogy már mos kijelölik, megszervezik a mozgó büfék számát, útvonalait, s biztosítják hozzá a munkaerőt is; Legfontosabb, hogy a gabona betakarításiában részvevő traktoristákról, kombájn vezetőkről, aratókról és a gépeket kiszolgáló dolgozókról gondoskodjanak a mezőgazdasági üzemek vezetőd. És a munkával nem szabad megállni. A gépnek, az embernek a hajnali harmat felszáradásától az esti harmat leszállásáig dolgoznia kell. Sok helyen, ahol nincs váltótárs, még arra sem nagyon jut idő majd, hogy a kombájnos egy kicsit kifújja magát. Ilyen erőfeszítésekre csak akkor lesz képes, ha nem nélkülözi a meleg ételt és a hűsítő italt, a szerető gondoskodást. Ez nemcsak erőt, hanem kedvet is ad a munkához; S JÓ, HA a társadalmi szervek is sokoldalúan felkészülnek a tennivalókra. Az ételital még nem minden. A biztató szó, a gyors intézkedések, a vitás problémák azonnali megoldása is elsőrangúan fontos feladat. S nem lehet elfelejteni, hogy jókedv, jó hangulat nélkül nem lehet jó munkát végezni. Különösen a fiatalság igényli, hogy a munka szüneteiben pihentető, kedvderítő szórakozásban sem legyen hiány. Hiszen nagy dolog, ha a minden erejét megfeszítő ember másnap testileg, szellemileg felfrissülve állhat munkába, SOK A KÖVETELMÉNY, rengeteg a teendő, s kevés az idő. Nehéz lese mindent hiánytalanul megszervezni; De a hőségben, hajnaltól estág aratni még ennél is nehezebb. S e nagyon fáradságos munka közben érezze minden arató a figyelmes, szerető gondoskodást! Fazekas István ÉS VALAHOGY I lgy lbesZ.e!t _______________I a brigádveze tő is, három emelet magasságban, az egyik kemence mellett: — összeforrott, évek óta együtt dolgozó emberek vagyunk itt egy csoportban. A műszakjaink közösek, a céljaink is azonosak. Ha valakinek jobb elgondolása van a réginél, egy-egy kérdést, problémát világosabban lát, hát csak természetes, hogy előrukkol vele! S ugyan, melyikünk tiltakozna, ki dünnyögné haragosan: nos ez megint okosabb akar lenni a többinél...?! A gyár, az itteni munka éltet bennünket, a mi érdekünk, hogy jobban, könnyebben, gazdaságosabban dolgozzunk! — S sziliünk másért is — told- ta meg egy újabb — a legkülönfélébb apróságokért is ... Miért hallgattunk volna annakidején, például a fürdő miatt? Hosszú-hosszú évek óta használhatták azt családtagjaink is, aztán egyszeriben csak úgy megtiltották! Hát nem hagytuk! Jogos volt a kérés, meg is találták újra a megoldást... Valaki megjegyezte: a „nagyirodában” van egy napló, az több példát is tud sorolni. Valóban. Mert azt — éppen ilyen célra rendszeresítették a Bélapátfalvi Cement- és Mész- muben ... Üzemi tanácsülések, pártgyűlések, termelési értekezletek, nagyaktívák köznapi krónikája a „Javaslatok könyve”. Hozzászólások gyűjteménye. saság, amelyik csak úgy „el van magában”. Dolgozunk, s a műszakok végén hazamegyünk ... Gyakorlatilag brigádban vagyunk, de kilenc esztendő óta nincs brigádvezetőnk. így persze olyan sincs, aki kiállna mellettünk, aki képviselné érdekeinket ... Hét emberét Igen, legutóbb azt sérelmeztük, hogy közülünk még egy embert sem tartottak eddig érdemesnek a „Kiváló dolgozó”- kitüntetésre. Pedig mi is iparkodunk! Csak éppen nem akarja senki észrevenni... A lakatosok, vagy éppen a kemenoe- brigád miért ér többet nálunk? Szólhatunk mi akármit nincs alti meghallgassa...! említettem. LegyintetA KIS NAPLÓT NOS, MIT I éF ,hat BélaPát' __________I falvan egy-egy mu nkás szava? 1963-tól jegyzik a könyvet. Gonddal, rendben vezetik. Egyfelől a panaszok, javaslatok, másfelől a válaszok, az elintézés módja, a határozatok. Védőfelszerelést kértek a dolgozók, a termelés technikáján, menetén akartak változtatni. A különféle raktározási gondokon akartak segíteni, a kocsiálláspénzt szerették volna csökkenteni, új munkamódszereket javasoltak s szinte visszatérő refrénként követelték a fegyelmezetlenek méltó büntetését ... A vezetőség minden esetben intézkedett — nyoma van a könyvben — kielégítő, megnyugtató módon igyekezett válaszolni. A legutóbbi termelési tanácskozások (áprilisban voltak) jegyzőkönyvei — még nem kerültek be a naplóba. A legutóbbi javaslatoknak még nincs visszhangja. Találomra — kettő nyomába indultam... A hegesztők tehát ismét elmondták a panaszt: — Kis sziget vagyunk mi itt a nagy gyártelepen. Olyan tártok ... Javaslat? — kínosan mosolyogtak. Mondtak ők már egyet-kettőt, de ugyan minek? — emlékeztek. Amikor a kettes kemence gyűrűje eltörött — mondta példaként az egyik — hiába er&ködött, hiába bizonygatta, hogy ne krómnikkellel hegesszéfk, nem hallgattak rá a „fejesek”. Mínusz tizenöt fokos hidegben háromszor is hozzá kellett látni, mert — miként állították — nem sikerült úgy az a munka, a kerék háromszor ia eltörött... Végül is, mégiscsak! úgy végezte el a műveletet —t ahogy az elején javasolta... Szóval, itt szép lehet az ember, de okos nem — erőltette tréfásra a hangot a hegesztő .. 1 — No, és a munkakörülményeink — fűzte hozzá egy másik — nézzen csak körül! S a hiányosságok közül ezúttal talán maga kérdezzen meg néhányat újból. Mikor kapunk már egy porelszívó ventillátort, s a korábbi tej, gyümölcs, és más hasonló helyett — miért csak szódavizet, napi fél liternyi szódavizet kapunk „védőétel”- ként? ... Mert mi már jóné- hányszor megkérdeztük — eredménytelenül ... Eredménytelenül. Akár a „szilos” dolgozói, á cementcsomagolók. Akik hosz- szú évek óta kémek — például egy öltözőt. Nem valami különlegeset —, csak a jelenleginél valamivel jobbat. Mert a kétszer hárommétemyi deszkabódé mindennek nevezhető, csak negyedszáz ember öltözőjének nem! — LÄTHATJA, nem sokat ér a szavunk ... Mindig, egyre csak a „majd”-dal biztatnak bennünket. De vajon meddig várjunk ... ? A „Javaslatok könyvé”-be még nincsenek bevezetve ezek a panaszok. De megvannak, elhangzottak. S ezek is elintézésre várnak. És mielőbb! Ha másért nem —, hát a könyv és a vezetők tekintélye miatt... Gyóni Gyula Anyagi segítség az árvízkárosultaknak „Naponként figyelemmel kísérjük a sajtóban, televízióban az árvízveszély elhárításával, a mentési munkákkal kapcsolatos híreket, eseményeket. Tudjuk, hogy az elszabadult ár az emberfeletti védekező munka ellenére is hatalmas károkat okozott” — írja levelében Hortobágyi Ferenc, a tűzoltók párttitkára, majd arról számol be, hogy a Heves megyei Tűzrendészen Parancsnokság pártszervezete és vezetői rendkívüli ülésen tárgyalták meg a gyűjtési akció szervezését, amely támogatásra talált a tűzoltók körében. Valamennyien egynapi fizetésüknek megfelelő ösz- szeget ajánlottak fel az árvíz- károsultak megsegítésére, s máris tízezer forintot meghaladó összeg gyűlt össze, amelyet el is juttattak az illetékes sziervekhez. A fenti anyagi támogatáson kívül — így döntöttek a tűzoltók—, ha a szükség úgy kívánja, készen állnak arra is, hogy munkával segítsenek a károk elhárításában. Méltóan a szocialista üzemhez A szocialista üzem címmel kitüntetett gyöngyösi 12-es akna dolgozói szakszervezeti taggyűlésükön hoztak határozatot arra, hogy fél műszakbémek megfelelő összeggel támogatják személyenként az árvízkárosultakat. A hozzávetőleges számítások alapján a segítésre szánt összeg ennél a bányánál jóval meghaladja majd a 40 ezer forintot. Gyűlnek a forintok Á bányászokon, tűzoltókon kívül más vállalatok, üzemek hivatalok dolgozói is egymás után juttatják el forintjaikat az árvízkárosultakat segítő alap javára. Az AFTH Heves megyei felügyelőségének dolgozói fizetésük két százalékát ajánlották fel az árvízkárosultak megsegítésére. A KlSZ-szerve- zet pedig négyezer forint értékű társadalmi munkával akar segíteni a bajbajutottakon. További felajánlásokról számolhatunk be az Egri Vas- és Fémipari Ktsz-nél kezdődött gyűjtésnél is. A gyermekkocsirészleg, a bádogosok, csiszolók, s a ktsz más dolgozói közel 800 forinttal járultak hozzá az árvíz okozta károk helyreállításához. Az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat egri, tiha- méri telepén dolgozó Bodó József szocialista brigádjának tagjai szintén egynapi keresetüket ajánlották fel az árvízkárosultak javára. Az összeget rövidesen átutalják az árvízkárosultak részére nyitott csekké 'számlára.
