Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

Az egri szobrász

Csak egyet, de maradandót!

LÉTBIZON YTLA NSA G

Az AKÖV-nél új bérezési formát vezettek be, eszerint a teljesítmény alapján kapjak | a fizetésüket a gépkocsivezetők. Mi tagadás,

: nem mindenki lelkesedett a vátozásért. Pedig annak rendje, módja szerint tárgyaltak erről előzőleg a különböző fórumok, a szakszervezet éppen úgy, mint a KISZ, és a párttaggyű- lés is napirendre tűzte az új bérezési forma megvitatását.

A hozzászólások során az egyik fiatal gépkocsivezető is szót kért. Mindenki tudta róla, hogy jól dolgozik, a társadalmi munkától sem fázott soha, a legjobb véleménnyel szerelt le a katonaságtól, egyszóval olyan ember, akinek örülnek a vezetők, és szeretnék, ha sok hasonló dolgozójuk lenne.

Hősünk tehát szólásra emelkedett, nagyjából a következőket mondotta el:

— Az új bérezési formát nem helyeslem. Ennek csupán egyetlen dolog lehet a következménye, a keresetünk nagy mértékben fog csökkenni. Személy szerint én ezentúl a teljes létbizonytalanság felé haladok.

A sok vihart látott szaktársak egyikének sem csordult ki a könny a szeméből a drámai megállapítás után, bár néhányan félA kalapács vésőt üt. A véső alatt formálódik a fa. Egy fa- leányfej. Fiatal lány, „bálványszerű feje. „A szépség bálványa” Király Róbert szobrászművész szavaival. Az ez évi országos képzőművészeti kiállításra készíti.

Minden egyes idegszála most a szoboré. A szoborfejtől függ, hogy mikor beszél meg randevút ismerősökkel, mikor intéz apró-cseprő másfajta ügyeket, mikor megy haza... „imádom a körtefát, istenien lehet vele dolgozni.”

Kevés szobor van az egri Marx Károly utcai műteremben. Hogyan is kérdezzem meg Király Róberttól, aki szobrokban él, szobrokban gondolkozik, egyszóval imádja a szobrászművészetet — „akkor is szobrász lennék, ha büntetnék.” — Hol vannak az alkotások? Aztán lassanként kiderült, összetöri őket, megsemmisíti azokat, amelyeket nem vásároltak még meg. Miért? „Még soha nem voltam megelégedve...”

Mindent, mindig újra kezd. Elképzelem az állandó megújulást — „az új életet kezdek” — a múltat szinte eltörülő újrakezdéseket, amikből mindig és mindig az élőről kezdés, a kezdet kezdete marad meg. Tökéletest szeretne alkotni. S addig, addig mindig valami másra, de egyre tökéletesebbre törekszik. Az a kérdés, hol van a szemében a tökéletes. Érzem, hogy szerinte a végtelenben. .

„Azt a jövő héten semmisítem meg” — mutat rá egy szoborra. De egy valami van, amit sohasem semmisít meg: hitét a művészetben. Figyelmeztetett, hogy ne írjak róla s,nagy szavakat”, szerénytelen kifejezéseket. De remélem, megbocsátja nekem ezt az előbbi mondatot.

S mi indította volna arra, hogy visszatérjen Egerbe 1956-ban, a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után. Tudta ő azt, hogy mennyivel több a lehetőség Pesten egy szobrász- művész számára. De Király Róbert hisz a művészet erejében. Hitt kilenc éven át akkor is, amikor nehezen élt meg, mert szeretett városától, Egertől nem kapott megrendelést. De várt és dolgozott. Kiállított a fővárosban és más vidéki városokban. Közben rengeteg érmet is alkotott, melyek közül nem egyet külföldi múzeumok vásároltak meg, olyanok, mint a Vatikán, és az

szisszentek és kényelmetlenül fészkelődni kezdtek. Felkészültek arra, hogy némi vihart kavarjanak majd maguk körül a teljesítmény-bér bevezetése nyomán, de nem az olyan öntudatos, lelkiismeretes dolgozótól várták az ellenkezést, mint amilyen hősünk volt.

Hagyjuk most ki a közbeeső állomásokat, és mindjárt vágjunk a tanácskozás befejezését jelentő percek eseményeibe. Ahogy ilyenkor lenni szokott, beszélgető csoportokra szakadt a plénum, vitatkozva haladtak a kijárat felé az emberek. A mondanivaló azonban <nég feszített belülről, nem lehetett mindjárt elválni egymástól, még néhány megjegyzés akadt mindenki tarsolyában.

A fiatal gépkocsivezető, aki bevallása szerint a teljesítmény-bér bevezetése miatt most már a teljes létbizonytalanság felé volt kénytelen haladni, pillanatnyilag egy vadonatúj i03-as Moszkvics felé haladt. Kivette zsebéből a kulcscsomóját, kinyitotta a Moszkvics ajtaját, beült, és saját gépkocsiján összeszorult szívvel elhajtott ama teljes létbizonytalanság felé.

(g. mól—)

Lehet egy kicsivel kevesebb is? Ez jutott eszünkbe, mert azt írta az Elet és Tudomány, hogy az elöindiai Ner- budda folyó egyik kis szigetén áll egy 600 METER MAGAS fügefa ... Javasoljuk, hogy állítsanak melléje egy karót, mert félő, hogy ez az Eiffel-toronynál csaknem kétszer magasabb fügefa egyszer le fog hajlani és úgy fogja a fügéket mutatni..

Még nem voltunk a Nerbudda folyónál, de ha egyszer arra járunk, meg fogjuk nézni, hogy talán az egész szigetecske sincs 600 méter hosszú, hát még a fügefája ...

★

Egy Wartburg gazdára vár, olvastuk a Népújságban, i mert nem jelentkezett a szerencsés nyerő. Pedig a hatvani j OTP-f lóknál várta a 9—008 106-os számú gépkocsi nyere- ‘ mény-BETÉTKÖNYV és a nyeremény, egy Wartburg.

Ezek szerint már régebben is nagyon feledékeny lehetett a szerencsés nyerő, ha már előzőleg a BETÉTKÖNYVÉT is otthagyta az OTP-fiákban ... Ahelyett, hogy hazavitte volna. Aztán meg a nyereményéért sem jelentkezett .. Azóta olvastuk, hogy kinyomozták a nyerő személyét, reméljük a betétkönyv is nála volt.

★

Azt is megtudtuk, hogy az ország érdekeit semmibevevő Zsigmond királyunk, pénzzavarán segítvén, annak idején a lengyeleknek zálogosította el a „Nyitra és Vág völgyi VÁRMEGYÉKET, nem kevesebbet, mint tizenhármat a Szepes- ségben.”

Így Zsigmond őfelsége amellett, hogy kapzsi volt, még jól be is akarta csapni a lengyeleket ebben az elzálogosítási üzletben, ha annyi vármegyét Ígért nekik, amennyi el sem férne a Nyitra és Vág völgyében... Mert végül is, 1412-ben, mikor az üzletet nyélbeütötték, csak 13 szepességi VÁROST adott át zálogba. Bár még ez is sok volt...

(Dr. Szemes)

3^xxxxxxxxxxxxxxxx^XXXXxXVXXXXX-^XXXXXXXe^XXXXXXXXXXXXWV-XXXXXXXXXXXXXXNXXXX'‘XXX>N\XX.^^XWXXXVXX>XXXXXXXXXXXXX>^'ÄXX\XXXXXXX''XXXX>X-XXXXXXXXX\XXXXXXXV-^X\XXXXXXXXXXVW>X

DEZSÉRY LÁSZLÓ:

Béliemozgalsiiunk sa agy hónapja

gatni a világ békeerőit a válság leküzdése céljából.

Tény egyébként, hogy a magyar dolgozó tömegek rendkívüli érdeklődést tanúsítanak napjainkban a nemzetközi politika, a háború és béke iránt.

A DEMONSTRATÍV nagygyűléseken kívül sokezer másféle és kisebb gyűlést rendeztek az országban. Különösen sok rétegtalálkozóra került sor, különböző foglalkozású társadalmi csoportok megbeszéléseire és vitaüléseire. Ezek színvonala is fejlődött. Sokszor előfordult, hogy nemcsak ezen foglalkozási ágak és társadalmi csoportok helyi vezetői, hanem járási és megyei, sőt országos politikai vezetők, országgyűlési képviselők, tanácsi vezetők és pártbizottsági munkatársak mentek el közéjük s vezették a vitát

Számos .>népek barátsága estét” tartottak, — különösen magyar-szovjet barátsági estét, amelynek ugyancsak jelentősége van. Ezek a barátsági esték szintén fejlődést mutattak: az egyes baráti népek életét most már sokkal kevésbé általánosan és sokkal inkább bizonyos részletkérdésekkel, időszerű problémákkal kapcsolatban mutattak be. Következésképpen ezen a téren is túlhaladtunk a megalapozó politikai agitáción. Ma már behatóbban érdeklődik az ország lakossága az egyes baráti országok iránt s ezt az igényt ki kell elégíteni. Megtörtént, mégpedig színvonalasan.

Idén sok művész vett részt a békegyűlések hangulatának emelésében és az idén az ország minden táján vetítettek béketárgyú, háborúellenes, vagy megfelelő politikai tartalmú filmet. De nemcsak a múltban, hanem a békegyűléseken is.

A XtPQJS&C

1965. június 27., vasárnap

TfjalLú , cAnif a !

(Botot Regös István)

arab múzeum Algírban.

Aztán lassan Eger is rendelt: Dobó emlékérmet a múzeum, Markhot emlékérmet a város, aztán a pártbizottság és a KISZ is megbízta kisebb munkákkal. A Berva előtt áll szökőkút figurája...

Legutóbb megnyerte a Markhot Ferenc szobormű pályázatot, amelyet az egri II. számú Kórház előtt állítanak majd fel. Most készül a „második menetre”, a Közlekedési- és Építőipari Műszaki Egyetemre készítendő dombormű pályázaton.

És még egyet nem tört össze soha: a Napóleon maszkját. Olyan lelkesedéssel beszélt erről a maszkról, olyan kifejezően mondta el Napóleon arcanatómiájának „nagyságát”... Pedig amint mondta, nem kenyere a beszéd és „az már nem is szobor, amit el lehet mondani..

De a nonfigurativitás távol áll tőle. Izig-vérig realista, talán így mondhatnám: emberközeli. És milyen érdekes

látszólagos ellentét, hogy példaképei az egyiptomi szobrok és a gránit — ezek a súlyos, a látszólagosan az embertől oly távoli bálványszobrok. De becsüli a görögöket és főleg Bourdellet. A magyarok közül Kerényit és Medgyesit.

Sziklaszerűek, gránitszerűek válaszai is: „Nem változnak a terveim. Évek óta élnek bennem a témák és ezekre fokozatosan rátérek”. Az anyatéma rendkívüli módon foglalkoztatja.

Király Róbert szobrokban gondolkozik. Lehet, hogy már négyéves kora óta? Ekkor készítette a patakparton sárból és agyagból első alkotásait: állatfigurákat. „Ha büntetnék, akkor is ez lennék” visszhangzik bennem.

Egyetlen törekvése van: maradandót alkotni. „Az ember életében talán egyet, ha szerencsés, tehetséges és szorgalmas, talán két maradandó szobrot is alkothat.”

Ö Eger egyetlen szobrász- művésze. Berkovits György

Mikor nem fél a denevér?

Megmarta e vadmacska - Kivétel: az ember - Mit monda KÖJÁL?

A vadmacska ráugrott a hétéves kislányra és megharapta a nyakát. Aztán újra — marta... Még a gyerek édesanyját is megtámadta (ezen a héten történt Szajlán). Pedig a vadmacska fél az embertől.

Ha veszett, nem fél

És fél az embertől a róka is. Mégis— bár nagyon ritkán — bemegy a faluba, a kertekbe, udvarokba, megtámadja a kutyát, nekimegy az embernek... Bár nagyon ritkán, akkor, amikor veszett — a róka és a vadmacska.

De előfordult már veszett házimacska, szarvas, vaddisznó, nyest, görény, sertés, tehén, növendékmarha. És nem fél ilyenkor — a denevér sem!

— Szervusz. Te vagy a „veszett” ... — köszöntik a fővárosban a megyei KÖJÁL egy- egy képviselőjét, ha fellátogat hivatalos ügyben. Állítólag az országban csak Heves megyében és Nógrádban fordul elő a veszettség megbetegedése.

Dr. Körfy Lóránt, megyei közegészségügyi felügyelőt kérték fel, hogy az orvosi szaklapba dolgozza fel a veszettségre vonatkozó megállapításokat, ismereteket.

Rágcsálók terjesztik ?

— Nem tudjuk pontosan, hogy miért csak nálunk, a mi megyénkben fordul elő a veszettség. És még eddig nem

volt alkalmunk tisztázni, hogyan terjed. A veszettséget egy vírus okozza, de állandó vírusgazdája nincs, mert amelyik állatban megtalálható, az már megbetegedik. Tehát csak veszett állatok terjeszthetik... Mi, a rágcsálókra gondolunk: mezei egérre, pocokra... de erről még nem bizonyosodhattunk meg. A veszettségnek van bizonyos lappangási ideje, egy pár nap, ami a vírus szervezetbe kerülésétől a betegség kifejlődéséig eltelik. A rágcsálók igen szaporák és a lappangási idő alatt a vírust — már ekkor is fertőző a betegség — utódaikba átöröklik. Talán így terjedhet, mivel a veszett állat pár nap leforgása alatt elpusztul...

Rókatemetés

Elhullott rókát talált Kisfüzesen három gyerek. Temetést rendeztek részére, csak úgy, játékból. Aztán veszettség elleni oltás lett a vége. Ugyanis a falu állatorvosának a fülébe jutott az eset, aki felküldte a fővárosba a róka fejét vizsgálatra.

Kimutatták, hogy pozitív, vagyis a veszettség tüneteire jellemző testeket — úgynevezett Negri-testeket — találtak a fejében, az idegrendszerben. Oltani kellett a gyerekeket.

Az utóbbi időben hét esetben kellett a veszettség ellen megelőző oltáshoa folyamodni a megyében, vagy azért, mert veszett állat harapta meg az embert, vagy mert elhullott állattal kerültek kapcsolatba, főleg a gyerekek.

— De én magam sem láttam még emberi veszettséget — mondja dr. Kőrfy Lóránt.

Miért csak Hevesben?

Hazánkban húsz éve nem fordult elő ez a súlyos, halállal járó megbetegedés. Az oltásokkal mindig sikerült megelőzni.

A megyei KÖJÁL egyik so- ronkövetkező feladata lesz most az, hogy megállapítsa, hogy miért éppen Heves megyében — főleg a pétervásári és az egri járásban — fordul elő a veszettség vírusa.

Lehet, hogy azért, mivel északi határunkon túl, Cseh- szllovákiában nem kötelező az állatok veszettség elleni védőoltása és ezek átjőve a határon, terjesztik a betegséget? Lehet, hogy valóban a rágcsálók okozzák és terjesztik a vírusokat, amit az is alátámaszthat, hogy a legtöbb esetben a rókák és a vadmacskák körében — amelyek rágcsálókat fogyasztanak — tapasztalták a megbetegedést;

Ezek eldöntése kutatási feladat- (—vits)

KIMAGASLÓAN jól sikerül ez évben a békemozgaloir minden akciója az ifjúság körében. Legsikeresebben ez a középiskolákban történt, aho] többnyire jeles előadók vállaltak beszámolót, vagy vitavezetést. Egész iskolák ifjúsága sokszor három-négy csoportban, beható külpolitikai megbeszélésen és vitán fejlesztette tájékozottságát, és mutatta meg politikai egyetértését hazánk felnőtt lakosságával.

Az összkép azt mutatta, hogj tartalmában jól kidolgozót agitáció történt, amely hatásos volt, s amelynek visszhangja van a munkahelyen baráti körökben és családi otthonokban.

Most főképp az időszert mezőgazdasági munkák miat az Országos Béketanács mái nem rendez nagy tömeggyűléseket, de a munka tovább folyik, s a mozgalom eleven les: a helsinki béke-világkongresz- szus napjáig. Sőt annak utómunkájában is. Néhány kimagasló esemény lezajlik mé| addig, amelynek országos jelentősége és előreláthatólag világvisszhangja lesz. Június 25-én a Magyar Tudományos Akadémián, 300 magyar tudós részvételével, tudományos bé- kenkonferenciát tartanak a népek szabadságharca és Európs biztonsága tárgyköréből. Július első napjaiban az Országos Béketanács kibővített ülésére kerül sor, amely tisztjébe iktatja a helsinki magyar béke- delegációt A magyar művészet június utolsó napjaiban nagyszabású békeestet szentel béke ügyének az Erkel Színházban.

HAZÄNK békeszerető lakossága szíwel-lélekkel támogatja a nemzetközi békemozgalmat, s a maga eszközeivel is harcol a világbéke győzelméért.

csolatban dolgozó népünk megkívánta a konkrét és eleven tájékoztatást, jól felkészült előadók és vita vezetők magyarázatait. Ez a tavaszi nagy „béke- offenzíva” a magyar belpolitikai élet érzékelhető pezsgését idézte elő, növelte hazánk békepolitikájának nemzetközi hitelét és újra elismertette a békeszerető magyar nép helyét a nemzetközi békemozgalomban.

HANGSÚLYOS jelentősége volt a Vietnami Hétnek. Hozzájárult a Vietnammal kapcsolatos nemzetközi politikai kérdések tisztázásához, egységesítette népünk állásfoglalását a vietnami válság megoldásának módozatai tekintetében., igen sok magyar számára alkalmat adott az állásfoglalásra és kétségtelen, hogy tovább növelte tömegeink együttérzését és segítőkészségét a szabadságáért harcoló vietnami nép iránt.

Az idei békehónap méreteire jellemző, hogy valamennyi megyénkben 50—60 demonstratív, impozáns nagygyűlést tartottak. Egyes megyékben pedig négyszeresen—ötszörösen felülmúlták a tavalyi megmozdulást. Hozzátehetjük; az emberek különösebb hívogatás és szervezés nélkül özönlöttek ezekre a gyűlésekre, s számos helyről kaptunk olyan hírt, hogy olyan nagygyűlést tartottak, amilyenre az adott helységben még sohasem volt példa.

Népünk helyesen érzékelte: a nemzetközi helyzet komoly és állásfoglalást kíván. Sőt, mu- laszthatatlanul szükséges országos megmozdulással támoHIVATALOSAN befejeződött t magyar békemozgalom tavaszi nagy kampánya a békéért, a nemzetek függetlenségéért és a leszerelésért. Gyakorlatilag tovább tart, — igazán a saját lendületből gördül tovább a július 10-én kezdődő helsinki bé- ke-világkongre-sszusig. Ebben az ügyben nem lehet elkoptatni a szót, hogy a magyar nép soha nem látott tömegekben jelent meg és tüntetett a békegyűlése- ken, minden eddiginél nagyobb erővel követelve a békét s kifejezve azt a nemzeti egységet, amely a Magyar Népköztársaság külpolitikáját támogatja a háborúellenes küzdelemben és a szabadságukért harcoló népekkel való szolidaritásban.

Nyilvánvaló, hogy erre a nagy tavaszi béke-seregszemlére szükség volt. Együttműködtünk benne a világ békemozgalmaival, amelyek mindenütt fokozták tevékenységüket. íbkoz- ták ugyanazért, amiért mi, hogy megálljt kiáltsunk a Délkeiet- Ázsiában és Latin-Amerikában folyó amerikai agressziónak, mindenekelőtt a vietnami háborúnak, amely kiszélesedéssel, sőt világháborúval fenyeget. Szükség volt erre a lendületes seregszemlére azért is, mert a nemzetközi helyzetben olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek megkívánják a széles körű eszmecserét s amelyekkel kap-