Heves Megyei Népújság, 1965. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

Már behallatszik Saigonba az ágyútűz

Étienne Fajon:

Defterre visszalépése nagyszerű hír

(Folytatás az 1. oldalról.)

ország nagykövetségét arról, hogy

megszakítja Párizzsal a diplomáciai viszonyt.

André Mattéi követ, a francia ügyvivő: néhány órán belül elrepül Saigonból.

Üjabb nagy sikert arattak dél-vietnami felszabadítás; harcosok. Mint egy amerikai szóvivő legújabb jelentéséből kitűnik, a DNFF harcoló alakulatai a hajnali órákban elfoglalták Tou Marong járási székhelyet, ameely a közép-vietnami fennsíkon 75 kilométernyire fekszik Kontum várostól.

A Saigontól 24 kilométernyire délnyugatra folyó harcok legújabb híre az, hogy a kormánycsapatok a DNFF meglepetésszerű támadása következtében 44 embert vesztettek.

Az AFP szerint a dél-vietnami; és amerikai hatóságok tovább folytatják a vizsgálatot a pénteki bombarobbanások ügyében;

Hanoit. Az AFP jelentése szerint a Midway anyahajéról felszálló 15 Skyhawk az észak-vietnami fővárostól 80 kilométerre délnyugatra fekvő Qui Ham környékén oldotta ki bombáit, feltételezett katonai célpontok felett. Szombaton egyébként összesen hat terrorbombázást hajtottak végre az amerikaiak Észak-Vietnamban, Qui Hámon kívül, részint Vinh körzetében, részint a demilita- rizált övezettől néhány kilométernyire északra.

Szombaton az amerikai gépek dél-vietnami dzsungel- területet is bombáztak. Saigontól 450 kilométernyire északra.

Binh Dinh tartomány fölött első ízben vetettek

be Thundercbief-gépeket.

Az amerikaiak abban a hi- szemben bombázták a vadont, hogy ott a partizánok csapatösszevonásokat hajtottak végre, de semmilyen

amerikai közlés nincs arról, hogy mennyire volt eredményes e támadás.

Üjabb hírek érkeztek Tuo Marongból. A járási székhely 460 kilométernyire északra fekszik Saigontól, s a reggeli órákban a DNFF egy zászlóalj nyira becsült egysége lerohanta az ottani helyőrséget, majd ezt követően

az amerikaiak bejelentették, hogy a jelek szerint

az egész város elesett.

A Reuter értesülése szerint a város körül tovább folyik a harc, de Tuo Marongot a partizánok már teljesen bekerítették. Egy amerikai helikopter támaszpontról a délvietnami légierő légihidat próbált teremteni Tuo Ma- rong-gal, a gépek azonban csak 65 kilométernyire tudták megközelíteni az ostromlott várost, mert a szakadatlan esőzés, az alacsony felhőzet a földre kényszerítette őket,

PÁRIZS (MTI):

Az Humanité szombati száma közli Étienne Fajonnak. a

lap igazgatójának, a Francia KP Politikai Bizottsága tagjának vezércikkét Defferre elnökjelöltségének visszavonásáról.

Fajon rámutat: a francia dolgozók véget akarnak vetni a degaulleizmusnak, úgy látják, hogy Defferre visszalépése az elnökjelöltségtől nagyszerű hír. A személyi hatalom rendszerének vereségéhez — hangoztatja a vezércikk — az szükséges, hogy a munkásosztály, minden haladó erő, az összes demokratikus pártok és szervezetek közösen cselekedjenek. Defferre jelképévé vált mindannak, ami ezzel ellentétes. Foglya lett a szocialista párt és a reakció szoros szövetségének.

Ez a szövetség azonban — fejtegeti Fajon cikke — darabokra hullott szét, mivel az MRP — a szocialisták partnere ebben a szövetségben — étvágyat kapott, s nem elégedett meg a szocialista párt alapvető kérdésekben tett engedményeivel, hanem teljes behódo- lást, a reakciós állapotokra való teljes átállást követelte. Ezt — emeli ki Fajon — nem lehetett elfogadtatni a szocialista pártharcosok és választók tömegeivel.

Wilson „yietnami békemisszióját” életben igyekszik tartani

Az akció halálos áldozatainak száma már 43- ra, a sebesülteké pedig 80-ra emelkedett.

— írja a francia hírügynökség.

Közben pedig újabb nagy robbanásról érkezett hír: mint a UPI jelenti, a Saigontól 20 kilométerre északkeletre fekvő Bien Hoa amerikai légitámaszponton ^egyelőre megmagyarázhatatlan” hatalmas robbanás történt, amikor az első zászlóaljhoz tartozó katonák éppen helikopter-bevetésről tértek visz- sza. Az első hírek szerint tíz ausztráliai és két amerikai katona megsebesült.

Amerikai kalózgépek szombaton ismét megközelítették

Gagarin

Toulouseban

PÁRIZS (MTI):

A Franciaországban tartózkodó Jurij Gagarin a Vichyben tartott -„kozmikus filmfesztivál” befejeztével ellátogatott Toulouse-ba, ahol megtekintette a város repülőgép-gyárát Ebből az alkalomból a kozmosz első meghódítója nyilatkozott az újságíróknak, akik megkérdezték, tervez-e újabb űrrepülést? Gagarin ezt felelte:

„Nem lehetetlen, hogy az a megtiszteltetés ér: újabb, nagy felfedezést kell végrehajtanom a világűrben’*.

LONDON (MTI):

A brit nemzetközösség 11 órán át tartó viharos záróülését követően a késő éjszakai órákban került sor Wilson miniszterelnök sajtóértekezletére. A brit kormányfő könnyedén átsiklott az általa kezdeményezett „vietnami békemisszió” ke- esztül-hajszolásának módszereit, a misszió jellegét és személy szerint az ő vezető szerepét érintő nyilvánosan kifejezett bírálatok felett. Azt állította, hogy a „21 tagállam közül 20 teljes szívvel jóváhagyta a missziót és azt is, hogy ő vezesse a küldöttséget”.

Wilson kijelentette, hogy a küldöttség Saigon, Hanoi és Washington felkeresésére készül, ebben a sorrendben. Megjegyezte: a misszió útnak indulása attól függ, hogy „elegendő számú helyre látogathatnak-e el”, vagyis hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítása Front részéről hajlandók-e tárgyalni a misz- szióval.

Wilson egyébként sajtóértekezletén megjegyezte: abban az esetben, ha Hanoi nem hajlandó fogadni a missziót — az irányelvek nem látszanak a VDK számára elfogadhatónak —Várunk, amíg kedvezőbb válasz érkezik”. Ez a nagy „várakozási készség” megerősíteni látszik azt a meglehetősen általános londoni véleményt, hogy a brit kormányfő „békemissziójának” életben tartásával igyekszik leszerelni az amerikai agressziótól való egyértelmű elhatárolódást követelő párton belüli ellenzékét.

A misszió kilátásait illetően irányadónak tekinthető Ho Si Minh dtaök nyilatkozata, amelyet a Daily Worker hanoi kü- löntudósítójának adott.

„Wilson miniszterelnök nem teljesítette megfelelően az 1954- es genfi értekezlet társelnökként rááramló kötelezettségeit. A brit miniszterelnök megkísérelte támogatni az Egyesült Államok imperialista agresszióját. Wilson tehát nem kapcsolódhat bele a béketárgyalásokba — hangzik a nyilatkozat.

Események

— sorokban

NEW YORK:

A vandenbergi légitámaszpontról — 48 órán belül a második — „bizalmas rendeltetésű” mesterséges holdat indították pályájára Atlas-Age- na hordozórakétával.

MARSALA:

Egy szicíliai család kilenc

tagja lelte halálát a szicíliai Marsalában. Amikor az apa, aki harminc méter mély kút benzinmotorjának javítása vé. gett szállt le az aknába, nem adott életjelt magáról, a család másik tagja ereszkedett le a mélybe, majd hasonló módon követte őket még hét családtag. A szomszédok által kihívott tűzoltók a motor mérgező égéstermékével telt kút- aknából már csak kilenc holttestet húzhattak a felszínre.

OMSZK:

Tito elnök és jugoszláv kül* döttség tagjai szombaton ír* kutszkból Omszkba érkeztek. A repülőtéren a korábban odaérkezett Andrej Kirilenko, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja és a helyi párt és állami vezetők fogadták Titót és kíséretét.

VLAN BATOR:

A Cedenbal vezette mongol párt- és kormányküldöttség szombaton hazatért Csehszlo* vákiából.

MOSZKVA:

Szombaton a Kreml-ben a szovjet vezetők megbeszélést folytattak Mohammed Reza Pahlevi iráni sahhal. Szovjet részről Leonyid Brezsnyev, Anasztasz Mikojan, Alekszej Koszigin és más hivatalos személyiségek vettek részt a beszélgetésben.

BELGRAD:

Múlt év október 19-én —* mint ismeretes — az Avala fölött lezuhant az a szovjet repülőgép, amelyen szovjet veteránok utaztak Belgrádbaj hogy részt vegyenek a jugoszláv főváros felszabadulásával kapcsolatos ünnepségeken. A belgrádi városi tanács úgy határozott, hogy emlékmkűvet emel a katasztrófa áldozatainak. Az emlékműre másfél millió dínáros pályázatot írtak ki, amelyet Jovan Kratoh- vil nyert el.

MOSZKVA:

Szombaton Moszkvában megnyílt Ék Sándor Kossuth-dí- jasnak a Magyar Népköztársaság kiváló művészének kiállítása. (MTI)

Szemtől szemben a

SZENZÁCIÓKÉNT is lehetne tálalni annak a beszámolónak egyes megállapításait, amit a Gyöngyösi Városi Párt- bizottság legutóbbi ülése megaitatott, nem kellene mást tenni, csupán az őszintén feltárt hibákat felsorolni, aztán egy kicsikét elmeditálni fölötte, valahogy úgy, no lám, mennyi minden ballasztot hurcolunk magunkkal, milyen erős még nálunk a történelmi tegnap fékező ereje, milyen könnyen hatnak a nyugati ha- t' rainkon túlról sugárzó életfa ifpgás mérgező kipárolgásai.

De ezzel a módszerrel vétenénk a valóság ellen, vétenénk a beszámoló szelleme ellen, ’■ fenénk az őszinteség ellen, f nely mindig kerek egészre, f soha sem annak egyik részére mondja ki a teljesség bizonyosságát.

Mutassuk meg hát most is a maradéktalan valóságot.

Amit már elértünk

Ha tovább akarunk lépni, egy kicsit hátra is kell tekintenünk, hogy lemérhessük, honnan jutottunk idáig, milyen eredmények irányjelző táblái vezettek el a mához bennünket. Kétségtelen pozitívumok sora tehet büszkévé bennünket. Pedig a hitetlenkedők nem egyszer kongatták meg a vészharangot, akár a társadalmi vagy gazdasági változások egy- eey történelmi fordulójához

2 MPtm&G

1965. június 27* vasárnap

gyűjtöttük össze erőinket, utoljára a szövetkezeti mező- gazdaság szervezésének időszakában. Ezekkel a varjúhangokkal nem kell már vitatkoznunk, a történelem mondotta ki a végső szót, a történelem ítélete bizonyította igazunkat.

Azóta sokat és sokoldalúan változott a közfelfogás egy sor kérdésben, tisztultak a fejek, helyére rendeződtek a gondolatok. Iskolák, tanfolyamok, előadások sora, a továbbképzés különböző formái ezreket vontak be a minket körülvevő világ tényeinek igaz megismerésébe. Nincs értelme most számokat sorolni, a jó irányú változást mindenki megmérheti környezetének egyedein. De önmagán is.

Hiba lenne azonban azt állítani, hogy most már túljutottunk a feladatok többségén, alig kell valamit tennünk, hogy nyílegyenesen haladjunk a végső cél felé.

És itt kell még nyíltan szembenéznünk magunkkal, mint ahogy tette ezt a párt- bizottság is Gyöngyösön.

Ami még akadályoz

Itt van mindjárt a nyerészkedés, az anyagiasság.

Még vezető beosztású emberek is megtették, hogy többször elcserélték lakásukat indokolatlanul. Az OTP-n keresztül vásároltak néhányan lakást, de előbb az Ingatlan- kezelő Vállalattal rendbe hozatták sok ezer forintos felújítás tehát közpénzből történt meg. Megtörtént az is, hogy az így megvásárolt lakást később-}ór haszonnal továbbadtényekkel

ták és szolgálati lakást kértek és kaptak helyette.

A lakáshelyzet egyébként is nagy gond. Az ilyen visszásságok azonban még tovább súlyosbítják, és a közvéleményben felháborodást váltanak ki. Mert nehéz megérteni, hogy a fővárosban lakással rendelkező főmérnök Gyöngyösön kétszobás, komfortot kap, és ezt csak egyedül lakja. Nehéz megérteni, hogy egyedül álló mérnök, orvos kétszobás lakást kapjon, ugyanakkor nagy családos, kis jövedelmű dolgozó pedig olyan tanácsot, hosv OTP-kólcsön segítségévei építsen magának házat, ha lakáshoz akar jutni.

Vagy az ajándékozás.. .1 Nem a névnapi, vagy születés- napi figyelmességről van szó, hanem a fizetett munkáért elfogadott nagyobb mennyiségű borról, baromfiról, gyümölcsről és egyéb terményről, aminek jó részét, az el nem fogyasztható tekintélyes meny- nyiségű fölösleget aztán piacon értékesíttetik a háztartási alkalmazottal.

Furcsa honorálás! móddal is találkozhatunk az utóbbi évek gyakorlatában. Dicséretes szorgalommal dolgozott éveken keresztül, nem kímélte erejét a társadalmi munkában sem, és miután érdemeket szerzett magának, így természetes, hogy a legközelebb megüresedett gebines állást ő kapta meg. Tudunk olyan személyt is említeni, aki elvállalt közel két és fél ezer forintért egy állást azzal a feltétellel, hogy a közeli községben megépülő új egység vezetését rábízzák annak idején. Gebines üzlet ez is. Ezer forint havi fizetéssel!

Vajon miért ragaszkodott a másfél ezer forinttal kisebb jövedelmű álláshoz?

Köz- vagy magántulajdon ?

A két tulajdonviszonyt még vannak, akik összecserélik, Nem bűnözőkről kell beszélnünk, az' nem tartozik most ide. De az a vezető, aki megfeledkezik a nagyszámú selejt gyártóinak felelősségre vonásáról, aki eltűri, hogy a kötbér állandósuljon valami olyasféle magyarázattal, hogy az ilyen összeg tulajdonképpen senkinek sem okoz veszteséget, mert csupán az egyik minisztérium kimutatásából a másik minisztérium kimutatásába kerül át, a gyárat, a vállalatot a sajátjának tekinti, nem érez felelősséget a kollektíva iránt, sőt, le is becsüli a dolgozókat.

Ugyanilyen meggondolás táplálja az újítási díjak kifizetésében meglévő rendellenességeket is, ha az újító személye a döntő a díj összegének megállapításában.

Mit tesznek ilyenkor a párt- szervezetek? Miért nem lépnek fel a helytelen gyakorlat ellen? Az igazság az, hogy nem mindig veszik figyelembe az illetékes gazdasági vezetők a pártszervezet ajánlásait, és a városi pártbizottság sem figyelt mindig a hozott határozatok végrehajtására. Olykor megelégedtünk csak a határozat megszövegezésével, a többit rábíztuk az emberek öntudatára, fegyelmezettségére, megfeledkezve az ellenőrzés szükségességéről.

Demokratikus jogok

Csoda-e hát, ha kialakult a vélemény,- nenvéndéxneB- ügyet

csinálni semmiből. Hiába mondja el a különböző fórumokon az észrevételeit a közösségért aggódó munkás, vagy tsz-tag, a bírálatén ugyan semmi hátrány nem éri, de a kritikának nem is lesz semmi következménye. Azt mindenki elengedte a füle mellett. Érdemes tehát felszólalni? Érdemes a hibára a figyelmet felhívni? Érdemes egyáltalán a tanácskozásokon részt venni?

Egyáltalán: rendszeresen megtartják a kötelező termelési tanácskozásokat, vagy csak akkor hívják össze a munkásokat, ha veszélyben a terv, rá kell kapcsolni a munkára?

Miért fordulhat elő többször, több üzemnél, vállalatnál, intézménynél, hogy a vezetője nem ér rá a taggyűlésre elmenni, mert egyéb, fontos teendői másfelé szólítják?

Miért találkozunk olyan véleménnyel, hogy a vezető beosztású embereket nem szabad nyilvánosan bírálni, mert — így mondják — ezzel lejáratnák a tekintélyét?

önteltség, a tömegek lebecsülése, a tömegektől való félelem, kényelmesség, politikai megrekedtség mindennek a magyarázata, ami egyben bizonyítja azt is, hogy csak az állandó továbbképzés biztosíthatja a jó vezető tájékozódását, cselekvési biztonságát. Ezt sem érti meg mindenki, úgy tartják, a szakmai ismeret mindennél fontosabb. Pedig csak a kettő együttese, magas foka tehet bárkit alkalmassá vezető állás betöltésére.

Következtetések

Nincs módunk arra. hogy a pártbizottsági ülés elé került beszámoló minden területével foglalkozzunk. Azokat a részeket emeltük ki belőle, amiket

a legfontosabbaknak tartott tunk, amikre a közfigyelem érzékenyen szokott reagálni.

Tény az, hogy a pártbizottság magáévá tette a megállapításokat, senki sem volt olyan) aki túlzottnak ítélte volna meg a beszámoló kitételeit. A felszólalók mindegyike örömmel üdvözölte a nyílt hangot, mint mondották, várták ezt a számvetést, hiszen az emberek elsősorban a párttól, a kommunistáktól követelik meg a tények^ kel való őszinte szembenézést, hogy a valóság elemzése után a hibák megszüntetésére lehessen az erőket összefogni.

Ezen a pártbizottsági ülésen is ismételten kiderült, hogy a vezetők tekintélyét nem a hiányosságok elkendőzésével lehet növelni, hogy a vezetők tekintélyét nem csorbítja a hibák elismerése, ha azt a tettekben megnyilvánuló javító szándék követi azonnal. Ezen a pártbizottsági ülésen is a hibák ellen léptek fel és nem a személyek ellen, ezért lehetett túlzásoktól mentesen értékelni a tennivalókat.

MINKET SEM a szenzációra való vadászós vezetett, hanem a közvélemény tájékoztatásának igénye, hiszen a pártbizottság ülése nem csupán belső, pártkér«! lseket tárgyalt, hanem olyan témakört, ami a város határain túl is k ipes hatni. ValTfuk, társadalmunk felnőtt ahhoz, 1 gy felnőtt módon vitasson n vg úgynevr itt kényes ügyeket, mert ennek a felnőtt, politikai: ag felnőtt társadalomnak az ereje sf, thet csak bennünki .ibák megszüntetését céh e törekvéseinkben, a további eredményei elérésében.

( ioitiár Terenc

Utcai harcok egy dominikai városban

SANTO DOMINGO (MTI):

Hírügynökségi jelentések szerint rendkívül heves utcai harcok dúltak a dominikai San Francisco De Macoris városban a felfegyverzett polgári lakosság és a jobboldali lm- bert-junta katonái és rendőrei között. A város, amely Imber- ték birtokában van, 30 kilométernyire fekszik a dominikai Santiagotól.

A felkelés hajnali háromkor tört ki, a felkelők birtokukba vették a város főterét, majd géppuskaállásokat létesítettek egyes középületeken. Az Im- bert-kormány katonai és rendőri erősítéseket irányított a helyszínre, közben pedig a felfegyverzett csoportok a helyi katonai erődítményt és a rendőr-laktanyát támadtál:, de sikertelenül. Számos halálos áldozata van a csatározásoknak. Santo Domingóból vizsgáló bizottságot küldött a helyszínre az AÁSZ. Vizsgálódásai azonban nem jártak eredménnyel., mert — mint az AFP közli — a helyi hatóságok nem adták meg a szükséges felvilágosításokat. „Csak kihalt utcákat találtunk” — közölte egy AÁSZ- megbizott.

Tüntetés San Francfscéban Johnson agresszív politikája ellen

kult ki, hogy az amerikai elnök beszédével ismét megkísérelte a vietnami háború felelősségét az ENSZ-re hárítani.

A jelentések szerint Johnson elnök több mint egyórás megbeszélést tartott U Thant főtitkárral, majd később Stevenson, amerikai ENSZ-delegátus- sal.

SAN FRANCISCO (MTI):

San Franciscóban nagy tömeg gyűlt össze a szálloda előtt, ahol az ENSZ 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen részt vevő küldöttségek megszálltak. A tömeg hosszú ideig várt Johnson elnökre, de hiába. Amikor a küldöttségek kocsija — köztük U Thant — a szálloda élé érkezett, a tömeg a kocsik felé indult, a rendőrség azonban feltartóztatta a tüntetőket, akik plakátokon tiltakoztak az amerikai haderő dominikai állomásozása ellen és követelték a vietnami háború befejezését. „Johnson gyilkos” — „Nem akarunk több napalmbombát!” — „Halottakkal nem lehet tárgyalni!” S ehhez hasonló feliratok voltak olvashatók a plakátokon.

Johnson elnök beszéde ENSZ- körökiben általános csalódást keltett. Különösen az afrikai és ázsiai országok képviselői tartották a beszéd hangját felháborítónak. Johnson elnök az Egyesült Államokat az „ártatlanság angyalának tüntette fel és azt követelte, hogy az ENSZ védje meg az „amerikai jogokat” Délkelet-Ázsiában” — mondják ezekben a körökben. Általában az a vélemény ala-