Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-26 / 122. szám

Mi, noha „gyufásdobozzal” az idén sem jelentünk meg, a mái- ismert hordozható készü­lékek mellett néhány figyelem­reméltó új konstrukciót azért produkáltunk a táskarádiók között is. Ezek közé tartozik a fehérváriak BR—103-as 10 tranzisztoros, 3 hullámsávos ugyanis a szalag 4 felvevő­sávos, így arra is képes a ké­szülék, hogy önmagáról, s pl. egy rádióról, vagy mikrofonról egyidőben felvételt készítsen — összejgtszon valamelyik üres szalagsávra. Mindezt anélkül, hogy a már meglévő felvételeket valamelyik másik sávon letörölné. A ma embere elképzelni sem tudja már az életét „hang”- és „kép”-technika nélkül. Érthető hát, ha vala­mennyi vásáron a bútorokkal és a ruházati cikkekkel együtt a háztartási híradástechnika termékeinek van a legnagyobb közönségük. (Kell ez a meg­különböztetés: „háztartási hír­adástechnika”, hiszen létezik ipari híradástechnika, ahova a rádió- és tv-adókat, közvetítő láncokat, ipari tv-berendezé- seket, diszpécser-telefóniát és még sok más terméket sorol­nak.) Az idei nemzetközi vásáron rögtön szembetűnik, hogy a híradástechnika formakere­sése, amely együtt járt a tech­nikai forradalommal, kilábalt a rikító színek, ^neghökkentő vonalak alkalmazásának kor­szakából. Rendkívül ízléses színek, szolid, célszerű vona­lak jellemzik a kiállított rá­diókat, televíziókat, magneto­fonokat — a szocialista orszá­goknál és a nyugati cégeknél egyaránt. A rádió- és tv-készü- lékek többsége sötét, dióbarna színezésű, újból teret nyert a fa, visszaszorult a műanyag, s s ez a szép hangvisszaadásnak csak hasznára válik. Külcsínre semmi különbség nincs, mondjuk a Philips cég kiállí­tott rádiói és a fehérvári rá­diógyár készülékei között. Formatervezőink tehát lépést tartottak a nemzetközi élvo­nallal. Ha „leszereljük’’ a ké­szülékek hátlapját, hogy ki­fürkésszük a berendezések mű­csak be kell kapcsolni, s utána már a többit a készülék egy­maga „elintézi”. A készülék automatikusan a szoba fényé­hez igazítja a kontrasztot, sta­bilan tartja a képélességet, a képméretet — vízszintesen, függőlegesen egyaránt, kiiktat­va a hálózatban esetleg fellé­pő feszültség-ingadozás kelle­metlen hatását. Egyszóval: le­ül az ember a karosszékbe, s amíg nem akarja kikapcsolni a készüléket, ülhet nyugodtan, a gép vezérli, korrigálja önma­gát. Ennél többet pl. a nagy­múltú Philips cég kiállított ké­szülékei sem tudnak. Egy könnyű kis Walcer A vásáron látható európai tv-készülékek között minden­képpen az első helyre pá­lyázhat a szovjet pavilonban látható „Walcer” elnevezésű tv-készülék. Künnyű, és rend­kívül megbízható, hiszen 20 tranzisztor és 21 germánium dióda alkotja a „lelkét”. Párja a „Vecser”, ott látható a moszkvai házgyárban készült „összeszerelt-lakás” bútorai között — szép, korszerű kivi­telben. Hasonló tranzisztoros tv-készülékek csak az ameri­kai pavilonban láthatók. Az amerikaiak egyébként külön kis kiállítást rendeztek hor­dozható tv-készülékekből. A híradástechnikában kevéssé jártas látogat — látva ezt a dömpinget — nehezen képzeli el, hogy a világ első hordoz­ható, miniatűr tv-készülékét a japán ipar produkálta először nagy sorozatban. A japán mi­niatűr tv-gyártást ez idén egyetlen példány képviseli: a 8 kilós kis SANYO, ám ezt is A holland Philips cég sztereo-magno sorozatának legna­gyobb, középső, és legkisebb darabja. A legnagyobb 12 kg, a legkisebb 1,35 kg súlyú. (Regős István felvételei) (URH sávos) gépkocsiba ugyancsak beszerelhető táska­rádiója. Juniorok A Budapesti Rádiótechnikai Gyár fiatal konstruktőrei a fi­ataloknak kedveskednek M— 9-es típusú, JUNIOR magnó­jukkal. Amit egy korszerű és főkép olcsó magnó tudhat — arra „megtanították”. Kilenc és feles fordulatszámú, kétszer kilencven perc egy-egy szalag játékideje. Erősítője felvétel­hez, lejátszáshoz egyaránt jó, tranzisztoros, nyomtatottáram­körös. Kapcsolója távvezérlé­sű. Súlya mindössze 6,5 kiló, és az ára pedig 3000 Ft alatt ma­rad. A juniorokról, vagyis az if- jabbakról szólva meg kell em­líteni az Elektroakusztikai Gyár új, tranzisztoros gitárerő­sítőjét. Típusszáma: AE—110. Súlya 4 kiló. Kiváló a hangmi­nősége. A gyár bármikor — nemcsak a vásáron, a Petőfi csarnokban — szívesen ad szaktanácsot alkalmazásához. Az idei BNV-on a magyar híardástechnika az élvonalba került. A háztartás-híradás­technikára gondolunk termé­szetesen, hiszen az ipari hír­adástechnikánk már. ''Eszten­dőkkel ezelőtt kivívta magának a rangot a nemzetközi piacon. Egyébként a kiállítót miniatűr távvezérlésű ipari televíziós berendezésünknek csodájára járnak a külföldiek. Konstruk­tőrjeink láthatóan jó érzékkel vették át a haladás ritmusát, összehasonlíthatatlanul kor­szerűbbek készülékeink belső- re-külsőre egyaránt, mint 4—5 évvel ezelőtt. Emlékezhetünk 10 éve még csak az Orion áll­ta a versenyt a világpiacon, ma már féltucat gyárunk nevét megjegyezték a külföldi rádió, magnó, lemezjátszó, tv-keres- kedők. Most már csak azért kell szurkolnunk, hogy ezek a készülékek, amelyek a vásá­ron gyönyörködtetnek bennün­ket, mihamarabb otthonaink­ban is örömet szerezhessenek nekünk. ifj. Gerencsér Ferenc ünnepi Könyvhét, Szabó Pál két regénye Két évtized már elegendő idő a történelem zavaros vi­zeinek ülepítésére. Húsz év távlatából visszatekintve, sok mindent másként lát a kor­társ nemzedéke harcaiból. És ha ez a „másként” cicomát- lan, hamisítatlan valóság, ak­kor tanulságai szükségképpen átmennek az új nemzedék tu­datába. Ilyesvalami szép ajándék a mai olvasónak Sza­bó Pál két ismert regénye, a Tavaszi szél és a Tatárvágás. A Szépirodalmi Könyvkiadó ezt a két regényt most egy kötetben adta ki, Szabó Pál készülő életmű-sorozatában. Ezt a két regényt — külön külön és együtt — mindenek­előtt a történelmi hűség jel­lemzi, a kor valóságának igaz ábrázolása. Miként élt, érzett és gondolkodott, szere­tett és gyűlölt — húsz—har­minc évvel ezelőtt az egyszerű magyar a végtelen Alföldön? Erre a hétköznapi kérdésre Szabó Pál sokrétűen felel. És miközben lát, láttat — gyö­nyörűen mesél. Akarva-aka- ratlan bebizonyítja, hogy a realizmus nem szükségképpen unalmasság, hogy lehet hatal­mas szenvedélyeket ábrázolni a pszichológia eredményeinek szintjén — tudományoskodás nélkül. Szabó Pál embereket mutat be nekünk, élőket, sőt ismerősöket. Találkoztunk ve­lük valahol, hallottuk beszél­ni és láttuk cselekedni őket. Űj találkozásunk velük talán éppen azért olyan érdekes, mert álmélkodvia ismerjük meg jellemük és sorsuk új vo­násait. Szabó a Tavaszi szél és a Tatárvágás lapjaira ízes, szép magyar nyelven szólva hoz­zánk, tolakodás nélkül, képe­ket rajzol. És az 5 szavakkal rajzolt képei telisdeteli vannak költészettel. Bebizonyosodik, íme, a realizmus és a költészet szintén nem egymást kizáró tényezők. Sőt, elsorvad az író „realizmusa”, ha lenézi, vagy éppen szirupos ócskaságnak tekinti a költészetet. Tessék csák elolvasni a Tatárvágás egyik legszebb jelenetét. Azt, amelyben Beszédes József öreg tanító sok évtizedes tanyai szolgálat után elhagyja a vén iskolát és elbúcsúzik tanítvá­nyaitól. A legtisztább költé­szet méze csordogál ebben a jelenetben. Méz és nem szi­rup. És mennyi még. Milyen jó dolog ezt újra felfedezni. Mind a Tavaszi szél, mind pedig a Tatárvágás — ez utób­bi távolabbi időkhöz szövődő cselekménnyel — azt a törté­nelmi időpontot lesi meg) amikor egy egész nép átlép múltiából a — jövőbe. A múlt mindig a jelenen keresztül vezet a jövőbe. De az igazi író és költő képes úgy beszélni a je­lenről, hogy abban már a jövő teljes képe látható. Nem hol­mi modernista fogásokról van itt szó. Nem a formák csinált* erőszakolt szétrobbantásáraL Az emberi lélek megnyilatko­zásairól, egy olyasfajta újjá­születésről a jelenben, amely már egyúttal a megvalósuló jövő. Szabó Pál e kötete meggyőz ző erejű bizonyítéka annak* hogy a politikai szenvedélyek és az egyén legközvetlenebb érzelemvilága mennyire egy­máshoz tartozhatnak, s hogy ezeket igenis lehet ábrázolni didaktikus szándékok nélkül. És megjelenhetnek egy-egy műben a pozitív hősök anél­kül, hogy ezeket bárki pozitív hősnek akarná nevezni, holott — azok. Mégpedig tömegük­ben azok Egész létükkel, tet­teik minden mozzanatával épí­tők, előrevivők — miközben „születnek, szenvednek, meg­halnak”. Jelentős irodalmi élmény Szabó Pál e két regényével megismerkedni és újra talált kozni. (F. M.) A mi hüldoitunh t „...életem eddigi legnagyobb öröme” i A hang! Az Elektroakusztikai Gyár sztereo berendezése: négy és fél Wattos sztereó-hangszóró, és egy kis hordozható sztereo- hangerősítő. Ara — lemezjátszó nélkül — alig haladja meg a 2000 Ft-ot. i l szaki „titkait” — akkor sincs okunk aggodalomra. A Star és a Rekord Típusszáma: TA—642. Gyárt­ja a székesfehérvári VTRG. 59 cm-es nagy képernyős készü­lék. 110 fokos, tehát a legkor­szerűbb képeltérítéssel. Emlí­tésre méltó tulajdonsága, hogy a készülékben helye van már az ún. UHF-sávnak is. E2 a sáv egy második országos program vételéhez szükséges, amelynek létrehozása 4—5 év múlva nálunk is várható. A konstruktőrök tehát már most* helyesen gondoltak erre a Star megszerkesztésekor — elvégre* tgy tv-készüléket nem 1—2 év- Öe vesznek az emberek. A Rekord TV (TA—661) Szintén a VTRG terméke. 59 cm-es, szögletes képcsövű, 110, fokos képei térít’ ű, ez is. A Re- U yoltokép%a Start is) egy nyugatnémet kereskedel­mi konszern hozta el a vásár­ra. A japán tranzisztortechni­kát az idén a’Toshiba cég rá­diója képviseli, amely egy 16 tranzisztoros, 6 hullámsávos szuperkészülék, a súlya nem éri el a 4 kilót. „Gyufnsdobozok” Ha a méretet, és a súlyt a teljesítménnyel vetjük össze, akkor az idén a „gyufásdobo- bozok” kategóriájában — te­hát valóban miniatűr rádiók között — a Szovjetuniót illeti a pálma. A kis, 150 grammos* 7 tranzisztoros, 14 órás üzem- idejű „Kozmosz”-hoz hasonló „parányt” még a japánoktól sem láttunk. Méretei a mellé­je helyezett valódi magyar gyufa sdobozéval szinte telje­sen azonosak, j^&termunk%. Az igazi, a tökéletes — a sztereo-hang! A tavalyi vásár slágere, az idén pedig nincs nélküle háztartás—híradás­technikai kiállítás. Magneto­fonban, rádióban, lemezjátszó­ban egyaránt uralja a mezőnyt. Ismert a hasonlat, a rádió, a magnetofon a szobánkba hoz­za a színházat, a hangverseny- termet. Nos, a sztereo-hang- technika segítségével ez a ha­sonlat már alig-alig sántít. Ha lemezhallgatás közben be­hunyjuk a szemünket, s csak „fülünk élményére” koncent­rálunk — az illúzió már töké­letes lesz: a zenekar ott ját­szik a szobában. A sztereofoni- ka ugyanis teljes élethűséggel, kristályos tisztasággal „tolmá­csolja” a hangot. A VTRG R 5700-as rádióké­szüléke is sztereo lemezjátszó­val és magnóval építhető ösz- sze. A Budapesti Rádiótechni­kai Gyár pedig kiváló sztereó- magnót mutat be a vásáron. A tranzisztoros M—12-es sztereó- magnó 3 sebességű, két-két Wattos hangszóróval. Kitűnő felvételek készíthetők vele, Borrrrrmsstö.... A férfi, aki el­kapott az utcán, feldúlt volt és úgy ömlött belőle a szó, mint tört ve­zetéken a víz. — Uram, ez már sok, ezt már nem lehet bírni. Uram, itt már tudatos lélek- és erkölcs- mételyezés folyik, amelyet elnéz mindenki és min­den szerv, sőt ta­lán még titkon, vagy nyíltan tá­mogat is. Uram, mi annyit írtunk és annyit szidtuk a nyugati erköl­csöket és most ott vagyunk, ahol ők, vagy legalábbis arrafelé tartunk ... — De megbo­csásson, végül is miről van szó? — támasztottam a falhoz, mert afel- dultságtól kissé elgyengült. — Rögtön rá­térek... Csak hadd I dúljam fel maga n " még jobban, mert akkor folyamato­sabban tudok be­szélni. Megvan. Most már elég dúlt, sőt nagyon feldúlt vagyok. Hát kérem, néz­zen körül... néz­zen csak körül... mit lát? Körülnéztem, öreg házakat lát­tam, piszkos kira­katokat, sürgő- forgó embereket: egyszóval a meg­szokott képet. Bár az a kis nő ott nagyon csinos .., — Ahá, uram... látom, hogy mit lát. Azt a nőt* ugye? Nahát erről van szó. Szexuál- erotikai fertőzés folyik itt, kérem, ebben az ország­ban. Nézze azt a plakátot, selyem­harisnyát hirdet; de pikáns női vád­likat mutogat _ Ig az? Vagy az a másik... tátja azt a nőt? Mi van elől és mi van hátul? Ne, ki ne mondja, az isten szerelmé­re ... Térképen is illetlen lenne a domborzatok ilyen hangsúlyozása ... Vagy ott van ké­rem az a Ludas Matyi... Hát azok a nők szinte felkí­nálkoznak... AJu- cika, az nem más, mint egy két lá­bon járó dombor­mű és az a sok fürdőruhás nő ... Mint ezen a pla­káton is... Hát megáll az ész. Még a bőrét is színezik, hogy vonzóbb le­gyen... Meg kell őrülni, kérem. Oda lettek az erköl­csök, nő ... nő... mindenütt nő és mindenütt dom­ború... Hát mi ez, kérem? — Bocsásson meg, uram, hány éves méltóztatik lenni? — Miért fontos ez? De ha kíván­csi, megmondha­tom ... Még csak a 80-at töltöttem ... . ÍWi) — Hogy mit éreztem, ami­kor megtudtam...? Nem le­het azt csak így, egyszerű sza­vakkal elmondani! Azt tudom) hogy meglepetésként ért a hír — emlékszik vissza a pár nap­ja történtekre — őszintén mondhatom, hogy nem számí­tottam erre a megbízatásra. Végtelenül boldog vagyok! Al­gériai küldetésem életem ed­digi legnagyobb öröme ... A Pipishegyen, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT gyöngyösi gyárának KISZ-tit- kárával, Bokros Istvánnal be­szélgetek, aki — miként el­mondott szavaiból is kiderült már — tagja annak a kis de­legációnak, amely Heves me­gye fiatalságát képviseli majd az idei Világifjúsági Találko­zón. A huszonnyolc éves géplaka­tos népszerű ember a pipis- hegyi gyárban, ismerik, tiszte­lik Gyöngyösön — nem vélet­lenül esett hát rá a választás; Üzemében megbízható, jó munkájával vívott ki magának elismerést, a városban pedig a mozgalmi életben tanúsított lelkes tevékenységével vált ismertté. — 1953 óta veszek részt a mozgalmi életben, nyolc éve vagyok a párt tagja, s hetedik esztendeje munkásőr. Az éle­tem a gyári és a szervezeti munka között telik... meg az iskolában, ahol esti hallgató vagyok a gépipari technikum III. osztályában ... Magamról* egyébként, mit mondhatnék még mást? Majd inkább a ta­pasztalataimról, élményeimről mesélek, ha visszajöttem Afri­kából .. i —gyenes— MlPfjmG lati S6„ szerda HANG ÉS KÉP a Budapesti Nemzetközi Vásáron

Next

/
Oldalképek
Tartalom