Heves Megyei Népújság, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-26 / 122. szám

Amerre a Saale folyik Az ércek városa Értetlenül néz rám egy pil­lanatig Werner Stude, az eis- lebeni Metallindustrie vezér- igazgatója. Én meg azt nem értem, mit nem lehet érteni a feltett kérdésen: — S hol van a Metallindust­rie (ércbányászati és kohásza­ti vezérigazgatóság) központja? — Hol lenne, kérem, itt Eislebenben — válaszol végül is udvariasan, aztán felcsillan a szeme, megérti, mi ebben az érthetetlen számomra. Mert a vezérigazgatóság központja Eislebenben van, de üzemei megtalálhatók mindenütt az egész országban, s hazai gya­korlatunk szerint egy ilyen vállalat, amely iparigazgató­sági szinten fogja át az NDK ércbányászatának és színes­fém-kohászatának nem kevés és jelentős üzemét, csakis a fővárosban, jelen esetben Ber­linben tarthatná fenn székhe­lyét. — Tudniillik az a helyzet, hogy az NDK színesfém ipa­rának ez a központja, itt van­nak a legnagyobb bányák, ko­hók, természetes, hogy itt kell lennie a vezérigazgatóságnak is. Itt — ahol a termelés fo­lyik. Világos, nem? — kérdi. — Világos — bólintok, s akaratlanul is eszembe jut a magyar sajtó hasábjain nem­egyszer folytatott vita, hogy hol legyenek a gazdasági ága­zatok központjai? — s a vá­lasztól függetlenül, minden marad a fővárosban. A beszélgetés a vezérigaz­gató — közgazdász és bánya­mérnök egy személyben: most; azelőtt vájár volt — reziden­ciáján folyik, itt, Eislebenben, amelynek a múltja ezer évre vezethető vissza, a jövőjét most formálják talán újabb ezredévre. Ez a város,- amely az NDK színesfém iparának központja méltán viseli a „vö­rös szív” megtisztelő titulust* rása és dúsítása folyik Eislebenben. — Az 1958-ban végrehajtott decentralizálás óta évről emberként itt; húsz éve becsülik a bányászt! A várostól talán tíz kiló- évre méterre emelkedik Közép- Európa egyik legnagyobb gyár­kéménye: 110 méter magas! A kémény az August Bebel ko­Közép-Európa legmagasabb gyárkéménye az Augnst Be­bel kohászati kombinátban: 110 méter ma­gas. goznak itt, de a nagy üzemben viszonylag kis létszám ez. — Tíz évig tartott, amíg megfelelően automatizáltuk az üzemet. Belekerült vagy 65 millió márkába, de egészen készen most sem vagyunk. Üj, korszerű technika mellett dol­goznak itt még.öreg gépek is... De a munka nem áll meg — lelkesedik az izzó anyag fölött, a rekkenő hőségben kísérőnk és most azt mutatja, hogyan verik ki a kilenc olvasztóke­mence közül az egyikből, — a medvét. — Még hátra van, ho­gyan tudjuk hasznosítani a kohók aljára leülepedett öm­lenyt. Pedig igen sok! molibdén és kobald található benne. Az üzem egyébként naponta 2500 tonna ércet dolgoz fel, minden tonna ércre 234 kiló kokszot számolva. Ezt soknak Heinz Sommereisen, fiatal kohómémök... emelkedik a termelés — ma­gyarázza a vezérigazgató. Most kerül sor arra, hogy az egész adminisztráció is ide kerüljön, miután a tervezés is teljesen a mi hatáskörünkbe tartozik. Ez természetesen nagy felelőssé­get jelent, mert a nyereségtől függ minden, még a dolgozók bérezése is. Eddig még nem volt baj, s bízunk benne, hogy nem is lesz. Fő feladatunk, s kutatásaink is erre irányul­nak, hogy a szegény ércvagyon maximális ki-, és felhasználá­sával túlhaladjuk a világszín­vonalat ... Nem könnyű feladat ez, Mint később megtudtuk, az it­teni kőzet érctartalma, példá­ul ami a rezet illeti, a 2 szá­zalék alatt van, s az ilyen kő­zetet a Szovjetunióban a fel­színre sem hozzák. Szegény ember azonban, ha nem is víz­zel, de kevés érccel is főz, még ha ez a főzés egyelőre három- szor-négyszer is annyiba ke­rül. Éppen ezért a legfőbb cél, hogy m in d e n ércet kivon­janak az anyakőzetből, s új üzemrészek, technológiai eljá­rások, s az erre 10 év alatt be­ruházott 100 millió márka jel­zi e törekvést... — Amikor én bányász vol­tam — emlékezik nevetve a vezérigazgató — ötliteres üveggel jártam a bányába, de abban csak víz volt, nem telt egyébre... — céloz a bányá­szok meglehetősen magas fize­tésére, életszínvonaluk állan­dó és gyors emelkedésére és általában azokra a körülmé­nyekre, amelyekben most él­nek. Mert ugyan 800 éve fo­lyik itt a bányászat, de csak hászati kombinát „személyes” tulajdona”, azé a kohászati üzemé, amely a többek között feldúsítja és első feldolgozását végzi a mintegy 50 elemet tar­talmazó rézpalának. A 2 szá­zalékos érctartalmú kőzetből 40—45 százalékos tartalmú anyag lesz a kohó munkája nyomán. S ami érdekes: ki­mossák a kohók füstjét is, s megfelelő eljárással germá- niumot, ólmot állítanak elő be­lőle; de még a kohósalakot is felhasználják, építőblokkokat, útkövez^sre való tömböket ál­lítva elő. A kemencék fölötti hídon állunk, alattunk a motoros von­tató speciális kocsijaiba öm­lik a lekvár sűrűségű, vakító dúsított érc. Heincz Som­mereisen, a fiatal, igen agilis kohómérnök, akinek kíséreté­ben végigjártuk már az egész hatalmas üzemet, magyaráz lelkesen, s mutogatja, hogyan érkeznek váltogatva terhüket az automatikusan irányított csil­lék a kemencék fölé... Mindig a fölé a kemence fölé érkezik egy-egy csille — hol érccel, hol tüzelőanyaggal rakodva —, ahol szükség van a kemence szintjének pótlására. Ember alig. Igaz, hogy 1200-an dol­lar tják — biztos sok is, ők jobban tudják, mint én — és azt tervezik, hogy 1970-re 200 kilóra szorítják le a tonnán­kénti koksz-felhasználást. — A vidék legkorszerűbb kohója lesz ez — állunk már a szellős, üzemi vasutat átívelő hídon. — A teljes korszerűsí­tés után csak 800 ember dolgo­zik majd, de a kapacitás a mostaninak két—háromszorosa lesz — int körül, mint valami hadvezér Heinz Sommereisen az egész üzemben, amely az ő szeretett, ismert' és mindig új világa. Mert érdekes ez a „világ”, ez a környék. Ezeréves múlt, nyolcszáz éves épületek, meg­kapó emlékei a történelemnek. Es megkapó dokumentumai a jövőnek is: hatalmas ipari köz­pont, kohók, bányák, automa­tizálás, modern városrészek, szédületes tempójú építkezés. Lám, milyen békésen megfér az alkotó élet méhében min­den, együtt, ami szép, haladó és emberi. Talán nem is véletlen a vá­ros nevében a „leben”? Gyurkó Géza (Következik: Többet ésszel, mint erővel...) Milyen filmeket láthatunk a nyáron? A nyári hónapokban a mozi­kedvelők számára a MOKÉP több filmcsemegét mutat be az ország üdülőhelyein is, főleg a Balatonon, megelőzve pre­mierrel a fővárost és a többi várost. A fil­mek között egyaránt szerepel­nek hazai és külföldi újdonsá­gok. A magyar filmgyártás nyá­ri meglepetése a Kodály Zol­tán daljátéka alapján feldol­gozott Háry János lesz. Az augusztus 19-i országos bemu­tatót megelőzve, több üdülőhe­lyen már előbb láthatja a kö­zönség az új, színes filmalko­tást, Szinetár Miklós rendezé­sében. A címszerepet Szirtes Ádám játssza, Melis György énekli, örzse alakítója Megy- gyesi Mária lesz, Mátyás Mária énekhangjával. A film egyet­len énekes és prózai szereplő­je Bodrogi Gyula, Napóleon alakítója. Ugyancsak üdülőhelyeken mutatják be először Dumas ro­mantikus-kalandos regényének filmváltozatát, a Fekete tuli­pánt, de őszig már Budapesten és vidéken is láthatják a mo­zikban. A francia forradalom idején játszódó színes olasz— francia—spanyol koproduk­cióban készült film külső fel­vételei Spanyolország szép tá­jain készültek. Rendezője: Christian Jaque, főszereplői: Alain Delon< Vima Lisi és Dawn Adams. Van aki forrón szereti —* címmel amerikai filmvígjáté­kot láthatnak először a nya­ralók egy női zenekarról* ahol a két férfi főszereplő — a magyar származású Tony Cur­tis, és a Legénylakásból is­mert Jark Lernmon — női ru­hába öltözve okoz sok mulat­ságos bonyodalmat. A film női főszereplője a tragikusan el­hunyt Marilyn Monroe. Üj angol filmszatíra lesz a Folytassa, Kleo című film* amelyben Shakespeare Anto­nius és Kleopátrájának hőseit burleszk-helyzetben láthatjuk; Még egy film kerül elsőként az üdülőhelyekre, a híres cseh­szlovák rendező, Karel Zeman történelmi tárgyú filmalkotása* Bolondos krónika címmel. Országszerte júniusban mu­tatják be a Hemingway Nobel- díjas regényéből készült, szí­nes, szélegvásznú amerikai filmalkotást, Az öreg halász és a tengert, — John Sturges rendezésében. A főszereplő Spencer Tracy, aki a világhírű regény öreg halászát, a hosz- szú ideig balszerencsés, de egy­szer ritka zsákmányhoz jutó Santiagói eleveníti meg. Sok szórakozást ígérnek a nyári filmújdonságok. Ilyen lesz a Gershwin zenéjére ké­szült Egy amerikai Párizsban című zenés-táncos amerikai film, a népszerű Gene Kelly főszereplésével. A televízióban, főleg az if­júság körében nagy sikert ara­tott A Tenkes kapitánya című filmsorozatot kétrészes film­ként mutatják be a mozikban: Ugyancsak kalandos történet lesz a Harc a banditákkal című szovjet film, amelynek hőse egy fiatal vadász, aki a szov­jet hatalom első éveiben kerül izgalmas kalandok középpont­jába. Szórakoztató burleszk a francia filmnapokon már be- muttott Hajrá franciák című film, amely egy szenvedélyes francia szurkolócsoport ka­landjait mutatja be Angliá­ban. A film rendezője és fő­szereplője Robert Dhéry. Több filmújdonság bemuta­tása szerepel Budapest és a vi­déki városok nyári programjá­ban is. Felújítják júliusban Stendhal híres regényének, a Vörös és fekétá-nck filmválto­zatát, a világhírű Claude Art- tant Lara rendezésében. Aí nagy sikert aratott film fősze­replői a néhány éve elhunyt nagy színész, Gérard Philipe és Danielle Darrieux. Aljosin művéből készült Ä kórterem című szovjet filmj amely egy kórterem négy fér­fibetegének sorsát mutatja ba Natason rendezésében. A fő­szerepeket Andrej Popov, a Ballada a katonáról hősnőjel Zsanna Prohorenko, és Rufina Nyifontova alakítja. Szép történet az új japán film, a Szívfájdalmam, Hiro­sima, amelyben egy tokiói új­ságíró az atombomba sújtotta városban kutat a bombázás következményei után. Akibe beleszeret, az is — mint kide­rül — a szörnyű pusztítás menthetetlen áldozatai közé tartozik. Ugyancsak háborús történet a Leonhardt Frank híres-szép regénye alapján ké­szült új NDK film* az Egy gyilkosság krónikája, Joachim Hasler rendezésében, Angelika Domröse főszereplésével. Az operakedvélők számára nagy élményt tartogat az angol filmgyártás új filmje, a Nico­lai vígoperájából készült Wind- sőri víg nők, amelynek énekes főszereplője Norman Foster. Valamennyi filmet június—jú­lius—augusztus hónapokban játsszák az ország bemutató filmszínházaiban, a főváros­ban, a vidéki városokban, il? letve üdülőhelyeken. (V. A.) \>\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\v\\>\\v\>K»aNx^v^^ Werner Stude, a bányászból lett közgazdász-mérnök és vezérigazgató. munkásmozgalmi múltja, a nácizmus elleni harca példa az egész NDK-ban. Nem véletlen, hogy itt áll, a város főterén az a Lenin-szobor, amelyet a ná­cik raboltak el egy Leningrad mellőli kis városból, hogy be­olvasszák, s amelyet az itteni bányászok, kohászok rejteget­tek és mentettek meg végül is. A gazdag érclelőhelyek az évszázadok alatt megcsappan­tak ugyan, de miután, — ezt már újra Werner Stude ma­gyarázza — színesfémekben nem különösebben gazdag az NDK, s miután sokat fejlődött a technológia, most olyan ré­teget is bányásznak, amelyet azelőtt nem tartottak érdemes­nek felszínre hozni. A Metall­industrie 11 üzemrészében, két tervezőrészlegében és kutató- intézetében összesen mintegy 36 ezer ember dolgozik — lé­nyegében az ő kezükben össz­pontosul az NDK összes szí­nesfém-feltárása és feldolgo­zása. Cink, nikkel, réz, amel­lett arany, ezüst és olyan úgy­nevezett „tiszta” fémek, mint a germánium, szilícium feltá­4 MlPÜJSMG 1965. májas 36., szerda WWi írta : Horst Czerny és Klaus Scheel Fordította : Tihanyi Vera 21. Komoly gondot okozott neki, hogy kézfogással, vagy német üdvözlettel lépjen-e Eisenhower elé. Bernadotte kitért a kötelező válaszadás elől. Karl Wolff SS-tábornok és Himmler adjutánsa, az olasz partizánok legádázabb hóhéra volt Kesselring vezértábor­nagy mellett Ezt jól tudták Amerikában és Angliában is. Wolff „felsőbb parancsra” a svájci határokon át, éjszaka, titokban Asconába ment. Ott székelt egy idő óta Allan Dul­les, aki az amerikai titkos- szolgálat legfontosabb embe­rei közé tartozott és mindenütt benne volt a keze a játékban, ahol becstelenségeket agyaltak ki. Tanácsadójával, Schotee— Geavernitz-cal, a Stinnes fivé­rek sógorával együtt, fogadta Wolf főt, hogy a kapitulációra vonatkozóan megbeszéléseket folytasson vele. Az SS-tábor­nok a Stinnes-villában éjsza­kázhatott és megfelelő alkal­mat kapott arra, hogy kifejtse a legújabb fasiszta álláspon­tot: az angol-amerikaiak a né­metekkel együtt vonuljanak a Vörös Hadsereg ellen. Dulles nem tehetett kötelező ígéretet. „Mielőtt tovább tár­gyalnánk, különösen politikai kérdésekről, a német csapatok­nak Olaszországban kapitulál­niuk kell.” Erre viszont Wolff nem ka­pott felhatalmazást, búcsút vesz azzal az ígérettel, hogy rövidesen jelentkezik. Olasz­országba való visszatérésekor, Chiassoban lévő főhadiszál­lását körülvették az olasz szar; badságharcosok. Fel akarták akasztani honfitársaik hóhérát, Dulles azonban időben értesült a történtekről és ügynökeinek egy csoportját Chiassoba irá­nyította, akik azután az utolsó pillanatban megmentették a szorongatott SS-banditákat. A Stinnes-villában, Asconá- ban naphosszat folyt a tárgya­lás. Részben Lemnitzer ameri­kai tábornok (röviddel ezelőt- tig a NATO főparancsnoka) és Alexander tábornagy jelenlé­tében, aki Churchill közvetlen megbízásából tárgyalt. Megegyezésre még nem ke­rült sor, mert a nyugati kép­viselők vonakodtak belemenni a legfontosabb német követe­lésbe, hogy a fasiszták aka­dálytalanul folytathassák to­vább a harcot a Szovjetunió ellen. Egy indiszkréció révén Hit; ler értesült a titkos tárgyalá­sokról. Haladéktalanul Berlin­be rendelte Wolffot. Az SS-tá­bornok először nem akart utazni, mert féltette életét. Kaltenbrunner tanácsára vé­gül mégiscsak kihallgatásra jelentkezett a Führernél. Elő­zőleg végrendeletet készített, eljuttatta Dulleshoz, hogy szükség esetén hajtsa végre. Dulles szerencsekívánatokkal bocsátotta útnak. * Kiáltás harsan: „Vigyázz! A Führer!” A jelenlevők megmereved­tek. A „hősök bunkerében”, a birodalmi kancellária épülete alatti folyosókon, lassan ván­szorog az egykori hatalmasság. Arca halottsápadt, feldúlt, nyoma sincs rajta a „győze­lem tudatának”, térdei szinte minden lépésnél meginognak, Csak botra támaszkodva tud járni. Privát termeibe vonul vissza. Parancsára kedvenc le­mezeit játsszák. Látogatója van: Dr. Ley* „birodalmi szervezési vezető”. Ez a megrögzött fasiszta nem tud belenyugodni a küszöbön- álló vereségbe, utolsó, kétség- béesett mentési kísérletre akar vállalkozni, szabadcsapatot alakítani a Német Szocialista Párt politikailag megbízható tisztviselőiből. Kérkedve jelen- ,ti ki: „40000 fanatikus harco­sért kezeskedem, mein Führer. A kiválasztottakból álló sza­badcsapat az ön büszke nevét fogja viselni”. A Führer áldá­sát adja. A kiválasztottakból álló szabadcsapat azonban so­hasem alakul meg. Ley távozása után Hitler le-; állíttatja a lemezjátszót. Kaltem brunner, a legfőbb Gestapo-fő- nök kíséretében Wolff SS-tá­bornok jelenik meg kihallga­tásra. Be kell számolnia asco- nai megbeszéléseiről. Eleinte dadogva beszél, aztán kissé megnyugszik. Hitler nyugodt marad, nem kap dührohamot* figyel és hallgat. Kicsit gondolkodik, aztán le­vonja a következtetést: az( SS vezetőségének akciója nem jelent szembeszegü­lést a rendszerrel, vagy össze­esküvést a párt ellen. Sőt, el­lenkezőleg: a nemzeti szocia­lizmusnak tovább kell élnie és folytatni a harcot a Szovjet­unió ellen, (Folytatjukf

Next

/
Oldalképek
Tartalom