Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-11 / 86. szám

" ffany ember él a f áidon ? Dr. Kurt Witthauer, a népe­sedési elmélettel foglalkozó tu­dósok nemzetközi szövetségé­nek tagja, eredeti számítási rendszere alapján megállapí­totta, hogy az 1965-ös esztendő derekáig a Föld lakóinak szá­ma eléri a 3 343 000 000-t. Min­den négyzetkilométer területi-e átlagban 25 lakos jut. A kontinensek között a la­kosság száma így oszlik meg: Ázsia 1888 millió, Európa 443 millió, Afrika több mint 300 millió, Latin-Amerika 242 millió. A fennmaradó 470 mil­lió Észák-Amerikára. Ausztrá­liára és Űj-Zélandra jut. Az afrikai kontinensen, kü­lön ki kell emelni Nigériát, az első afrikai államot, amely a föld tíz legnépesebb országa közé tartozik. Lakosainak szá­ma 1965 közepéig eléri az 57,5 milliót. A lakosság számszerű növe­kedésének üteméről kiderült, hogy igen gyors. 1965-ben 1940-hez képest a föld lako­sainak száma 1 100 000-rel, 1960-hoz képest több mint há­romszázmillióval lett nagyobb. Olvastuk a Hétfői Hírekben (III. 22.), hogy a budapes­ti ifjúsági napok keretében tartott díszelőadáson csak húsz­évesek és kétszer húszévesek lépnek fel. A húszévesek a mű­vészeti főiskolák és a balettintézet növendékeiből kerülnek ki, a kétszer húszévesek pedig: Bacher Mihály, Melis György és Rátonyi Róbert. — Ezek szerint a díszelőadáson is érvényes a KÖZÉRT közmondás: „Lehet egy kicsivel több?” ... Mert Bacher zongoraművész 1924-ben, Melis operaénekes és Rátonyi színész és konferanszié 1923-ban született... ★ Üjabb találmány? Az Esti Hírlap írja (III. 29.), hogy hajók épülnek tengervízi kutatások elvégzésére. Csak a cikk címét nem értjük, amely így hangzik: „Mélytengeri ka­bin-meteorológiai rakéta”. Valóban új találmányról lehet szó, mert nem tudjuk még, mi az a kabin-meteorológia és azt sem tudjuk, hogy az ilyen rakétát (ha van), miért kell a mélytengerbe lőni? Vagy csak meteorológiai rakétáról van szó, amit a mélytenger-kutató hajóról a magas légtengerbe lőnek? Valószínű ez az igazság... ★ Influenzás időben ajánlatos C-vitamint fogyasztani. Meg­tudjuk az Élet és Tudományból (III. 12.), hogy a csipke­bogyóban igen sok C-vitamin van, 100 milligramm csipke­bogyóban 200—500 milligramm C-vitamin található. — Ügy gondoljuk, hogy 100 mg-ba nem fér bele 500 mg, tehát vagy kifolyik belőle a vitamin, vagy téves az adatszolgáltatás ... Az utóbbi a valószínű, mert 200—500 mg C-vitamin 10 deka csip­kebogyóban van. Ennyiben viszont bőven el is fér... (DR. SZEMES) Jól szerepelt Heves megye a Vili. országos ifjúsági kamarazene-fesztiválon Nehéz időben, fontos posztokon Bravúros nyomozás Egy fejezet a bűnügyi krónikából hogy elhangzott a Kotmiarovsz- kij-trió, máris üzentek a jelen levő Magyar Rádió munkatár­sai, hogy kérdi a kicsik ada­tait. megnyerte tetszésüket a produkció, rádiófelvételre ke­rülnek. Majd a hatvaniak egy szépen kidolgozott száma kö­vetkezett: Telemann: G-dúr quartettjét adták elő Oláh Zoltán, Kratofil Sándor, Csol- láJt Tibor és Gedeon Mária. Néhány más megyebeli kama­raegyüttes után ismét Eger: Corelli Menüett Saraband és Gigue című kamaraművét ad­ták elő Losonczy Györgyi, Vass Mária fuvolán és Csőváry Ju­dit. Ez után az előadás után a szakemberek összesúgtak, min­denhonnan a fuvolás kislány neve hangzott, s a szünetben azt mondta Sándor Frigyes, a Budapesti Zeneművészeti Főis­kola tanára, a zsűri elnöke: — Magasan a fesztivál szín­vonala fölé emelkedett a trió produkciója, különösen a te­hetséges fuvolás ragadta meg a figyelmet; Ez az előadás dicsé­retet érdemel. Az egri fuvola­trió műsorát különben a tele­vízió is bemutatja. A gyöngyösiek ez alkalom­mal nem remekeltek. PH. E. Bach: G-dúr quartettjét ját­szották Berzétei Klára, Sándor József, Kakuk Balázs és Koncz Tamás. Játékukból hiányzott az eLmédyültség, inkább jó ru­tinnal lejátszották a da­rabot. Nem sikerült a hatvaniak második produkciója sem. A két kiváló zenész gyerek az előző és az utóbbi együttesben is szerepelt, így nem véletlen* ha ezt a másodikat kevésbé tudta megoldani. Legrosszabb helyzetben az egriek harmadik vonóstriója volt. mert délután két órától este hatig vártak fellépésre, s bár jól sikerült az előadásuk, a fojtott izgalom, a hosszú idegeskedés meglátszott a be­fejezésen. Máskülönben Újhá­zi Mária, Bereczky Vilma és Fürjes Klára művészileg szé­pet* kidolgozottat, igazi kama. namuzsikát adott. összességében péntek dél­előtt értékelte a zsűri a fellé­pők eredményeit. Rangsorolás nincs a fesztiválon, a szerep­lés sorrendjében mondotta el a zsűri elnöke a véleményét, ne. vek nem hangzottak el, csu­pán a megállapítás: A VIIL ifjúsági kamarazene-fesztivál nívójában jóval magasabb volt az eddigieknél, s az em­lékplaketteket és okleveleket méltán kapták meg a 10—18 éves korosztályok ifjú zenészei. Cs. Adóin Éva Azon az októben 4-én lassan kelt fel a nap. A máskor oly népes Margit-híd melletti rak­parton alig sétáltak. Már ki­lenc felé járt az idő, amikor egy ráérő nyugdíjas, horgász helyet keresve, holttestrészt fedezett fel a parti sekély víz­ben. A rendőrség helyszínre ér­kező egységei hiába kutattak, több testrészt vagy egyéb nyo­mot nem találtak. Ennyiből kellett tehát felderíteni: ki volt az áldozat és a tettes?! Az orvosszakértők gyorsan megállapították: a talált test­rész női láb jobb combrésze, s darabolása a halál után 12 órá­val történt. A comb bőrének és szőrzetének színéből követ­keztettek az áldozat arc- és hajszínére, a csontozat, izom- zat állapotából, a combcsont hosszából pedig — az antro- pometriai aránytáblázat alap­ján — a magasságára. A combcsontvelőből megál­lapították: az áldozat az „A” vércsoporthoz tartozott, a embjában talált viaszos ma­radvány pedig arra mutatott, hogy halála előtt néhány hét­tel vaav hónappal betegségben szenvedett, amelyet bizmueiün injekcióval kezeltek. 4 WEESMÍ 1965. április U-, vasárnap Az orvostudomány sok érté­kes adatot szolgáltatott a nyo­mozásnak, mégis keveset ah­hoz, hogy ilyen hiányos sze­mély leírás alapján a több mint másfél milliós Budapesten az áldozat személyét megállapít­hassák. További adatokra volt szükség tehát. Az eltűntek, valamint a holttest többi ré­szének felkutatására összpon­tosították az erőket. A fővá­rosban összeírták a hiányzó személyeket, közben búvárok­kal vizsgáltatták a Duna-pait szakaszát. E munka azonban nem vezetett eredményre. Száznegyven nő után kutatnak Az eltűnt budapesti szemé­lyek közül a kritikus időpont óta negyven nő nem adott élet- jelt magáról. (Hollétük meg állapítására mozgósították az ország egész rendőrségét. Am hamarosan valamennyi meg­került. Feltételezték azt is, hogy az áldozat vidéki, ezért Idterj esztették a kutatást az ország egész területére. Csaknem száz eltűnt nőt ír­tunk össze, akik hozzátarto­zóik tudta nélkül távoztak is­meretlen helyre. De ezek is megkerültek, s a nyomozás holtpontra jutott! Október 10-én, Baján női medencerészt fogtak ki a Du­nából. Az orvosszakértők megállapították, hogy a koráb­ban talált comb- és medence- rész azonos személytől szárma­zik, s azt is, hogy az áldozat nem szült. De az adatokat nem volt kivel azonosítani: az ál­dozat senkinek sem hiányzott! Hol történt a gyilkosság? Űj alapokra kellett helyez­ni a nyomozást. Elsősorban három miértre kellett választ adni: miért darabolta fel a tettes áldozatát: miért éppen ott dobta a testrészeiket a Du­nába; s miért nem hiányzik az áldozat senkinek sem? Ezekre csak a logikus gondol­kodás adhatott választ. A darablás ténye arra utalt, hogy a gyilkosság zárt helyen történt, ahonnan az áldozatot el kellett szállítani, s feltűnés nélkül csak darabolva lehetett ezt megtenni. E tekintetben főként a tettes lakása jöhetett számításba, mert az oszlásnak induló holttest a gyilkos lelep­lezéséhez vezetne. De az áldo­zat lakása helyszínként csak akkor képzelhető el, ha a tet­tes az áldozattal együtt lakó (élettárs,, társbérlő, albérlő, stb.) személy, mert csak ezek­nek érdeke, hogy a holttestet eltüntessék. Következtetés szerint a tet­tes gyalogosan szállíthatta ál­dozatának testrészeit a Duná­hoz, mert ha járműve lett vol­na, akkor a közeli fokapitány­Kádár út 8. sz. alatti lakos) október 3-a óta nem adott élet­jelt magáról. Vele együtt lakó élettársa. Erdei Lajos szabó, azzal nyugtatta meg őt, hogy külföldre utazott. Üjabb érdek­lődésére Erdei két levelezőla­pot mutatott, ezeken egy asz- szony megírta neki, hogy Vio­lát a határon túl, csempészé­sért letartóztatták, s csak bün­tetésének kitöltése után térhet vissza Magyarországra. A dolog felkeltette a rendőr­ség érdeklődését, hiszen az el­tűnt lakása a feltételezett kör­zetben volt, s Taraba Viola személyleírása is illett az áldo­zatra. A helyszínen A házfelügyelő emlékezett arra, hogy 3-án este dulakodást hallott Erdei lakásából. Nem szólt hamarább, mert Erdei éppen ott tartózkodott, amikor a nyomozók nála jártak. Ez volt tehát az a bizonyos „lyuk a hálón”, amelyen át a gyilkos csaknem kibújt. Taraba Viola lakásán a hely­színi szemle bűncselekményre utaló nyomokat nem talált, ám a padlózaton a luminollal történt bepermetezés után nagy vérfolt tűnt elő. Vért mutatott ki a luminol a mosdókagylóban és a fürdőkádban is, mégpedig emberi vért. A nyomozás előbbre jutott ugyan, de kategorikus választ kellett adnia arra, hogy a holt­testrészek Taraba Viola test­részei, s be kellett bizonyítani Erdei Lajos bűnösségét. Megállapították, hogy Tara­ba Violát néhány héttel eltűnése előtt torokgyulladása miatt bizmucilin injekcióval kezelték. Két évvel korábban baleset kö­vetkeztében a negyedik és ötö­dik ágyékcsigolyája elferdült. Az akkori röntgenleletek és a Eaján megtalált holttestrész­ről készített röntgenfelvételek összeállítása — tizennégy sa­játossági pont egyezése, — két­ségtelenné tette az azonossá­got . A bizonyítékok súlya alatt Erdei nem adta meg magát Azzal védekezett, hogy a gyil­kosságot a Kádár utca 8. szám alatti lakásban illegálisan tar­tózkodó politikai és köztörvé­nyi bűnöző, Zádori László kö­vette el, s aki azután megszö­kött. Körmönfont védekezése ne­héz leckét adott fel a nyomo­zás vezetőinek. Ismét széles körű nyomozást kellett elren­delni. Azután bizonyították; Zádori külföldön tartózkodik. Tanúk vallották, hogy ismerő­sei körében Erdei már szep­temberben elterjesztette: Tara­ba Viola börtönbüntetése elől külföldre kíván szökni. Végül megtalálták azt a bu­dapesti lakost is, akinek Erdei október 1-én tízezer forintért eladta Taraba Viola lakását, A bizonyítékok súlya alatt Erdei beismerte: ő folytotta meg és darabolta fel Taraba Violát, mégpedig hirtelen fel­indulásból, veszekedés közben. Ám a bíróság a nyomozás ered­ménye alapján bizonyítva látta az élőm meefontolt szán­dékot, s többszörösen bünte­tett előéletű politikai és köz­törvényes bűnözőt halálra ítél­te Déri Pél sági épületnél alkalmasabb he­lyet választott volna. Ebből az < is következik, hogy a tettes ki- sebb távolságra lakhatott, mert > a testrészek súlya miatt leg­alább kétszer, háromszor kel- ' lett terhével megfordulnia. Ehhez pedig — az ötórai ka­punyitást és a fél hét órai napkeltét figyelembe véve — csupán másfél órányi ideje volt. Tehát a gyilkosság szín­helye, azaz a tettes lakása a comb feltalálási pontjától alig­ha lehetett hat-nyolcszáz mé­ternél messzebb. S hogy az áldozat miért nem hiányaik a legközelebbi hozzátartozóknak, lakótársak­nak, e tekintetben arra a kö­vetkeztetésre jutottak: éppen közöttük van a gyilkos. Az áldozatot és a tettest te­hát csak a Jászai Mari teret körülölelő, mintegy két-három , négyzetkilométernyi területen kell felkutatni. Szopni a gyűrű Erre a kis területre koncent_ rálták az erőket, s a nyomo­zók valamennyi házat újra sor­ra jártak, hogy az áldozatot — a rekonstruált személyleírás szerint — a lakásuktól tartósan távol levő nőkkel azonosítsák. Az első átfésülés eredmény­telen volt. De a nyomozás ve­zetése bízott a logikusan fel­épített feltevéseikben, és elha­tározta: újból megvizsgálja a kijelölt területet. Előbb azon­ban pihentetni kívánta a nyo. mozisba bevont erőket, hiszen a háromhetes kíméletlen haj­sza következtében kimerültek. De erre a pihenőre* már nem kerülhetett sor... Október 28-án egy idősebb nő elmondta, hogy húga. Ta­rába Vioia (Budapest, XXII. Ragyogó áprilisi napsütés és a Mecsek teljes tavasa pom­pája fogadta kedden az ország minden részéből összesereglő ifjú muzsikusokat Pécsett — az országos ifjúsági kamara­zene-fesztivál rendező városa tárta ki ősi kapuit közel nyolc­száz általános és középiskolás kamarazenész előtt. Eiste ünnepélyes nyitó hang­versenyt rendezet^ a Pécsi Szimfonikus Zenekar és a Pé­csi Liszt Ferenc Kórus. Másnap, szerdán délelőtt kezdődött meg a tulajdonkép- ' peni fesztivál. A próbatermek- t ben a később sorra kerülők > gyakoroltak, példásan elosztott rendiben, a Liszt Ferenc hang­versenyteremben pedig egy- " mást váltották a kamaraegyüt- i tesek. Szombathely. Győr, Sze- t ged, Orosháza, Baja, Pápa, Bé­késcsaba, Kecskemét kamara, zenekarai a hatalmas, fensé­gesen uralkodó orgona előtt- léptek a pódiumra, hogy szá­- mot adjanak egyéves haladá- 5 sukról, a VII. fesztivál óta el- 5 telt eredményeikről. ’ Izgatottan várták szereplé­süket a Heves megyeiek. Első- i nek a „méreten aluli kategó- e ria” (Pécsett nyerték gzt a be­cenevet a kicsik) Valentin Zsu­zsa, Csépányi Éva és Nagy Pé­ter kerültek dobogóra. Alig­lyében tehetséges színésznőt is­merhetett meg az egri. közön­ség. Válja alakjában művészi képességének széles skáláját köthette csokorba. A könnyel­mű Válja eredeti volt, a férjét gyászoló asszony mélyebb, őszintébb. Van egy jelenete, amikor megsimogatja a férje halálát okozó kisgyermek fe­jét ... Nem lehet elfelejteni. A szereposztás egyik legna­gyobb telitalálata Paláncz Fe­renc Viktor-alakítása. Jó né­hány éve már, hogy figyelem­mel kísérhetjük a fiatal színész néhány buktatón át is felfelé ívelő pályáját. Nem kerülünk messze az igazságtól, ha leír­juk: pályafutásának egyik leg­jobb alakítását nyújtotta Arbu­zov drámájában. Viktora sze­münk előtt változik s lesz re­ménytelen szerelmes, a csapo- dár fiatalemberből. Nagy sze­rep és jó színész találkozásából született ez a kiemelkedő alakí­tás. Sokáig emlékezetes marad többek között a lakodalmi je­lenet. Szergej szerepét Dariday Ró­bert játszotta. Lényegében jó alakítást nyújtott, összecsapá­sa Viktorral, rajongó szerelme átélt, őszinte. Csak éppen he­lyenként az a belső tűz és az az erő hiányzott belőle, amely hi­hetővé teszi, hogy képes meg­változtatni a körülötte élő em­bereket. Lenkey Edit rokonszenves alakítást nyújtott a barátnő ke­sernyésen vidám szerepében. Szergyuk alakját Fekete Alajos formálta meg emberséggel mér­téktartó humorraL Tetszett Hegedűs Zászló Lap- csenko szerepében, Földessy Margit és Bodor Annamária kedves színfoltjai voltak az előadásnak. Kisebb szerepeik­ben Kautzky Ervin, Csihák László, Bán Brigitta, Szilágy István, Vass László, Horváti Géza és Németh Ilona osztoz­tak a sikerekben. A mesélek nem könnyű fel­adatát Györváry János, Petöhá zy Miklós. Olasz Erzsébet é. Faragó Sári látta el, egyszerű tiszta szövegmondással. A jelmezeket Kalmár Katalii tervezte. Ruhái kissé modemn sikerültek. Márkusz László A dialógusok szárnyaló köl­tészetében, a nemes pátoszban bizonyára nagy része van a fordítónak, Németh Lászlónak is. Szólni kell a dráma hibái­ról is. A formai megoldás ap­ró epizódokra szabdalja a tör­ténetet. Két jellem változik előttünk s e fejlődés mérföld­köveit, fordulóit látjuk a szín­padon, illetve ezt kellene lát­nunk! De az iró egy kissé Vik­tor szemszögéből irányítja a történetet, s így csupán a könnyelmű fiatalember jóra térését kísérhetjük lépésről lé­pésre, míg Válja jellemének alakulása jóformán a kulisz- szák mögött történik, ö meg­változik, csaknem egyik jele­netről a másikra. Az író joga eldönteni, meny­nyire szereti alakjait. Arbuzov — a negatív tulajdonságaival együtt — elsősorban Viktort szerette. Az 5 alakját formál­ta meg leggondosabban, majd Válját és csak azután Szergejt. Nem a sorrendet kifogásoljuk, inkább azt, hogy a dráma töb­bi alakjai, a történet kisebb szereplői, a brigád tagjai elna­gyoltak, felszínesek, — pedig a brigád a közösség jelképe ebben a drámában. Sík Ferenc sok ötlettel, érde­kes, izgalmas előadást produ­kált. Sikerrel fogta modem ke­retbe a görögöktől örökölt kó­rust, Arbuzov költészetét, kissé eltúlzott szén timen talizmusát és a szereplők nem éppen egysé- gies játékstílusát. Érzelmekben gazdag előadást láttunk. A ren­dezőn túl a díszleteket tervező Kocsis Árpád és a kísérő zenét szerző Pethő Gyula érdeme is, hogy olykor szinte hallani vél­tük a hideg szél zúgását, az An­gara vizének morajlását, ötle­tes volt a színpadtér, a gyors változások, az Orchester kihasz­nálása és a fényeffektusok, a világítás, amely szinte drama­turgiai funkciót betöltve, ki­emelte a lényegeset s a zenével együtt nemcsak átköltötte a je­leneteket, hanem alkalmas volt a lelkiállapotok kifejezésére is. Egyetlen bíráló megjegyzés csupán: sok a négy mesélő. Kettő jobb lenne, főleg keve­sebb mozgással. Válját a vendégként fellépő Kun Magda alakította. Szemé­AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA b*.: Ha az ember szerelem­be esik, kiegyenesedik, mint a virág a fényben”. Ezzel a mon­dattal kezdődik Alexej Arbu­zov Irkucki történet című drámája, de ez lehetne mottó­ja is az egész előadásnak. Há­rom ember találkozik a messze Angara folyónál, Irkuck váro­sának közelében, ahol egy ha­talmas vízi erőművet építenek. Az egyik Válja. Könnyűvérű, rossz hírű lány. A másik Vik­tor, Válja vidám, könnyelmű szeretője. A harmadik egy csendes, komoly férfi, Viktor legjobb barátja, Szergej. Vik­tor semmibe veszi a szerelmet, nem akarja feleségül venni a lányt, míg Szergej őszinte ér­zései áttörik Válja múltjának, rossz hírének korlátáit. S a ki­bontakozó szerelem lángjaiban két ember edződik, két jellem formálódik igazabbá, embe­ribbé. Az őszinte szerelmes fiatalember szinte megváltoz­tatja maga körül a világot: Válja hűséges feleség, rendes családanya lesz, de rádöbben könnyelműségére Viktor is. Brecht írja a Kaukázusi krétakörben: „Mily szörnyű a kísértés a jóra” — Ez a „kí­sértés a jóra” vonul végig a drámán oly erősen, hogy még Szergej halála után is irá­nyítja az élők sorsát. Nagyon röviden ez a drá­ma tartalma, úgy is mond­hatnánk, hogy egy szerelem története. De több annál. A szovjet élet egy darabját ve­títi élénk az író s a munkát, a nagy építkezést csupán hát­térként használva érdekes, bonyolult jellemeket rajzol a színpad; tablóra, de ugyan­akkor örök érvényű, általános emberi tulajdonságokat is hordoznak a történet sze­replők Arbuzov drámájával lehet vitázni — bizonyára megtet­ték ezt a szerző hazájában is —, de nem lehet tagadni szug- gesztív, szárnyaló költészetét s formájának modernségét. Nem klasszikus versezet, egy­szerű, hétköznapi beszéd hangzik a színpadról — mun­káról, brigádról, szerelemről szólnak a szereplők, — de mindezt olyan hőfokon, olyan nemes pátosszal, amilyen saj­nos, elég ritka jelenség napja­inkban a mai témájú drámák­ban« ^ A A « .«. «L A .» A A A J». IRKUCKI TÖRTÉNET Arbuzov drámája az egri színházban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom