Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
Hírünk a világban Hárman — egy üzemből A Könnyűipari Alkatrész- gyártó és Ellátó Vállalat egri gyárát néhány évvel ezelőtt még az ország határain belül is alig ismerték. Nem csoda: a gyártmányok: kemenceajtók, fűrészek, íóvaka- rók, sohasem jelentették hírnevet a gyárnak.. 1958 óta azonban már alig van Európának olyan országa, ahol számon ne tartanák az egrieket. A gyár híres textilgépei legalább olyan rangot vívtak ki maguknak, mint az egri érdekesség: a Bikavér. Három utazóval „barangolunk” az élményekben, akik néhány hónapra búcsút mondtak az üzemnek, s elkísérték az úton az itt készített gépeket. A piramisok országában Sok-sok fényképpel, diafelvétellel illusztrálva tart élménybeszámolót egyiptomi útjáról Szűcs Dezső termelési . osztályvezető. Az egész úgy kezdődött, hogy 1958-ban megbízást kaptam: készítsek el ötféle szálelszívó berendezést. Megcsináltam. s (J. is fogadták. 5 A hősi munka > ; eredménye: sso- I > cialismust építő, | egyre gazdagodó^ I ; szabad Magyar- e ország. Munkánk [ j eredményei világ- > I rassólóak, s való- j ( ban a világ szeme i van hazánkon. Ue j nemvsak hazai ! / eredményeink, \ I hanem hazánk fi- í ; ainak külföldi 1 ! szereplései is í öregbítik jó hír- | nevünket. Most azokat mutatjuk be, akik Heves Í megyéből jutót- j tak el a világ J legtávolabbi ? pontjaira. Még abban az évben megjött a lengyel, jugoszláv, egyiptomi megrendelés. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a modem textiliparban ma már nélkülözhetetlenek ezek a gépek, mind Keleten, mind Nyugaton. 1961. február 23-án ült repülőgépre és este már gyönyörködhetett is a csodálatos Egyiptom mesebeli szépségében. A megrendelő, a Nouzha cég, részvénytársaság volt, amelyet azóta már államosítottak. Az eléggé elavult, régi típusú gépekkel termelő gyár körülbelül ezor munkással dolgozott. Nagy-nagy szeretettel fogadtak, s az ott-tar_ tözlkodásotn alatt végig éreztem tiszteletüket, szeretetü-, két, a magyarok iránt. Öten voltunk kint, mi irányítottuk a beszerelést. Rengeteg élményt, epizódot hozott magával. — Nehéz volt megszokni a Nouzha-gyárat. Más a légköre, fegyelme, mások a szokásai. Szokatlan volt például, hogy egy műszakban többször is megáll a munka, kelet fe; lé fordulnak az emberek, imádkoznak. A ramadán vallási ünnep alatt, amely egy hónapig tart, a gyár is alig üzemel. A vezetők figyelmeztettek is, hogy ilyenkor nem szabad szólni az embereknek. Sokfelé járt. Megismerkedett Kairó utcáival, Alexandria csodálatos szépségeivel, a piramisokkal, együtt játszott a Lumumba-árvákkal, látta Nasszert. Makanoss érsek társaságában. — Amikor beszereltük a gépeket, a gyár dolgozói, s több külföldi szakember }s kíváncsian várták az üzemeltetésit. Jegyzőkönyvet vették fel az átvételről, s a legnagyobb elismeréssel beszéltek rólunk. Bizonyítja ezt az is, hogy néhány naP múlva újabb szállítmány indul Egyiptomba. Szemtanú volt... — Igen, szemtanúja voltam egy gyár születésének — magyarázza a lakatos, Kármán Attila. 1959-ben történt. Megkaptam a jugoszláv útlevelet, irány: Zenta. Amikor megérkeztem, még csak félig kész gyárat láttam. Több külföldi szakmunkással dolgoztam együtt. Igaz, a legtöbb csak engem figyelt, mivtei a gépekhez még nem értettek. Pozdorjás szárítógépeket szereltem. Mi csináltuk, itt a gyárban. Jó volt hallgatni a véleményeket róla. Dicsérték. Amikor beszereltem a gépeket, azzal búcsúztattak eh ha baj lesz, majd üzenneiK. Eddig még nem jött semmi, csak néhány képeslap: köszönik a munkát. Közösen az angolokkal 1961. szeptemberében 165 szálelszívó berendezés érkezett a legyelországi Lodzba. „A vendégek” fogadtatására népes küldöttség gyűjt össze a pályaudvaron. s köztük volt Garami Miklós lakatos is. C-',r»c Közéi TO hóteápot dolgoztam Lengyelországban, közösen az angolokkal. Ök gyártották a gépek szárító alkatrészeit, mi pedig a szálelszí- vó berendezéseket. 165 gépet szereltem fel. s közben megtanítottam a lengyel kollégákat is a kezelésükre. — A iodzi hotelben, laktam. Ott szállt meg néhány napra Dobi István és a pécsi Nemzeti Színház művésze is. Sokat utaztam. Láttam Varsót, Krakkót, sok-sok igaz barátra találtam. Hűtött intézet, hűtött lakás Horánszky néni bevásárolni ment, a büszke nagypapával üldögélünk az egri Szovjet hadsereg út 1. számú ház nappalijában, s a Ghánába szakadt családtagokról, dr. Ringelhann Béla kutatóorvosról — ő a vő —, Gabrielláról, az orvosfeleség leányukról, no és természetesen a három kislányról, a három unokáról beszélgetünk. — Leveleikben nagyon sok érdekeset írnak. Fényképet összesen ötöt küldtek, de nem is kell, felvételük van millió, majd ha hazajönnek, akkor előhívják és mesélnek hozzá. Ügy érdekesebb lesz nekünk is — mondja Horánszky bácsi. — Hogy meddig maradnak? Januárban telik le a vöm küldetése, ott az egyik aecrai intézetben végez kutatásokat, azt folytatja, amit itt, az egri kórházban megkezdett. Kitűnő körülményeket teremtettek számára a kutatáshoz, azt írja, nyugodtan tud dolgozni. A nagy meleget is bírják, hatszobás villájuk éppúgy hűthető, mint az intézet. — Sokat kirándulnak, a három unokám angol intézetbe jáfj nagyon jól haladnak, a legkisebb, Zsuzsi mar olyan ügyes, hogy 100 angol szóból hetvenötöt helyesen ír le, pedig csak elsős. Most volt a születésnapja, harminc gyerek vet részt a zsú- ron. Rengeteg ajándékot, kapott. Legjobb barátnője egy ghanai kislány, de jóban van az iskola padszomszédjával, egy lengyel kislánnyal is, és egész jól pötyög már lengyelül. — A 14 esztendős Gabriella nagy örömet szerzett szüleinek, de nekünk is, kitűnő lett, sőt, első az iskolában! Ne tessék haragudni, hogy folyton a három kislányról beszélek, de nekem nagyon hiányoznak az én kedves kis unokáim! A vöm különben sem ír semmit a munkájáról, dolgozik, jól van, igyekszik úgy végezni a munkáját, ahogyan várják tőle, s nem hiszem, hogy szégyent hozna a magyar orvostudományra, de Egerre se! Nyugodt, ott van a család, a lányom igen jól főz, ebben sincs hiba, paprikás csirkét éppúgy ehetnek, mint gulyást, minden van, friss húsok, fűszerek és sok-sok haL —- Nem tudom meddig maradnak, hosszú lese még nekünk, öregeknek, januárig várni, de hiába! Őket oda szólította az élet Majd eljön az is, számoljuk a napokat. Az a fő, hogy jól vannak és nincs semmi bajuk. (ádáat) spill Amikor átadtuk a gépeket meleg hangulatú ünnepségen búcsúztattak el. Ott volt jóformán az egész gyár. Egyiptom, Zenta, Lodz... sok-sok emlék, élmény, amelyek egytől egyig visszavezetnek a gyárba. A gyárbp, amelynek világgá röppent a neve. A hősi munka eredménye szocialista mezőgazdaságunk is. A magyar mezőgazdasági szak; emberek személye és munkája, megyénk termékeinek, kire eljutott szerte Európába, sőt, a kontinens határain túl is. Brüsszel, Becs, Erfurt, London és a testvéri országok fővárosai, az ott szerzett érmek és oklevelek bizonyítják: helyünk a világban előkelő és megbecsült. A Heves megyei borok világszerte ismertek. Ez a jól megalapozott hírnév azonban rengeteg szakértelmet, munkái takar. Tavaly hatvanezer hektoliter bort exportált az Egér- Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság, amely a korábbi évekhez képest háromszoros gyarapodást jelent. A múlt évben nem kevesébb mint 15 ezer külföldi volt kíváncsi magas szintű pincekultúránkra, az egri borokra. A pincegazdaságnál megjavultak a szőlőfeldolgozás technikai feltételei, a szakvezetés, az irányitó munka, és mindezek következtében szii- lehettek meg az említett eredmények. A megye termelőszövetkezetei, állami gazdaságai szintén öregbítik jó hírnevünket a világ előtt. Elég csak a bécsi nemzetközi kertészeti kiállítást említeni, ahol a Heves me- gyei kertészkedő gazdaságok 2 arany-, öt ezüst-, kilenc bronzérmet és számos oklevelet szereztek. Tavaly 2400 vagon zöldség-gyümölcsöt exportáltunk. 400 vagonnal többet, mint 1963-ban. Talán kuriózumként említhetjük meg, hogy hevesi dinnyét esznek az angol királyiudvarban, és versenylovakat vesz tőlünk a dán kormány. Az erfurti, a bécsi, a brüsszeli virágkiállítások eredményei mutatják: helyes úton jár mezőgazdaságunk, termékeinket mind jobban megbecsüli és értékeli a mlás. .i—i.
