Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-25 / 97. szám

„Nem akarok politikus lenni...”

A kérdőjel mögött

A legörvende t esebb tény az, hogy a félszáz szaktechnikus közül csak egyetlenegy van olyan, aki jövőjét nem köti a mezőgazdasági munkához, a többi mind ezen a területein akar tovább dolgozni, hivatásuknak érzik azt a pályát, amire a szakképzettséget megszerezték. Ha csak ennyit ért volna el a Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdaság i Technikum ez a két éve alakult intézmény, már ez is elég volna.

De megtanította növendékeit gondolkodni, mérlegelni, kutatni, keresni az újat, hogy ne nyugodjanak bele a félmegoldásokba. a középszerűség langymelege ne álmosítsa el őket.

A, megállapítás igazolására

példákat sorolhatunk. Kezdjük a volt iskolával. Elmondották, hogy kevésnek tartják azt a gyakorlatot amit a két év alatt szereztek, különösen az üzem- szervezés területén lenne szükségük az iskolából hozott tapasztalatokra. Néhányan spe. ciális szakmai részterületek felől is érdeklődtek, mert a termelésiben szerzett gyakorlatuk nem igazolta maradéktalanul a kapott ismereteket. Elmondták véleményüket üzemükről: a vezetésről, a gazdaság szerkezetéről, a munkatársakról. Panasz csak elenyészve csendült ki ezekből a kritikai megjegyzésekből.

Akárhonnan közelítünk tehát a kérdéshez, a végeredmény mindenképpen egy: fél száz szakember érzi egyévi termelő munka után i-s jövője egyetlen biztosítékának a mezőgazdaságot, félszáz fiatal szakember vert gyökeret életünk olyan , területén, amiről eddig csak sóhajtva illett szólni. Ez a félszáz fiatal tehát

újfajta, táztató perspektívát nyit mag előttünk.

Munkáltató és dolgozó

A teljes harmóniát azonban néhány melJjékzönge még megtöri. Annak csak örülni tu. dunk hogy a megyénkben elhelyezkedett szaktechnikusok elégedettek. Jó részük termelőszövetkezetben dodogzik, és ezt a munkakört találják igazán érdekesnek, alkalmasnak arra, hogy képességeiket kifejthessék. Tanácsként adják a most végző évfolyam hallgatóinak is, menjenek nyugodtan a tsz-bo dolgozná.

A lányok, összesen tizennégyen vannak, már inkább panaszkodnak. Az a véleményük, nekik a laboratóriumi munka a legmegfelelőbb. A termelésiben közvetlenül már nem érzik biztonságban magukat, már botladoznak, ami abból fakad, hogy a fiatal lányokat nehezen fogadják el az idősebb emberek vezetőjükként. Egyfajta kisebbségi érzés kísért ebben a véleményben, amit mégsem lehet csupán karlegyintéssel elintézni.

Előfordul olyan eset, hogy a fiatal szaktechnikus csak lézeng a gazdaságiban, munkaköre nincs, fizetését ugyan megkapja, de hogy miért, maga sem érzi. Nem megyénkhez tartozó állami gazdaságban lé_ tezik ez a furcsa munkaviszony. És nem is csak egyetlen esetben. Elkeseríti ez a közömbösség az érintett fiatalokat, de nem töri le őket. Már most keresik azt a tsz-t. ahol meggyökerezhetnének.

A fiatalok elégedettek a jövedelmükkel is. Ha ilyen panasz elhangzott, azok részéről csupán, akik már most legalább kétezer forint havi jövedelmet kapnak, mert ugyanolyan beosztásban egy idősebb, szakképzettséggel nem bíró társuk még több fizetést kap, emiatt méltatlankodnak. Furcsa panasz ez.

A tanulságok

A „nagy párbeszédnek” sok tanulsága van. Elsőnek említhetjük: jó módszernek bizonyult a végzett növendékekkel való eszmecsere. De az iskola is sok gondolatot tud karba.toztatni a tananyag ösz- szeállítására, a tanterv esetleges módosítására. Miután ezen a tanácskozáson az orszá gos és a megyei szervek is képviseltették magukat, a legfelsőbb irányító hatóság is közvetlenül juthatott a szükséges következtetések birtokába. Mindezek a körülmények a gyors intézkedések megszületését szolgálják, amit nemcsak a fiatalok várnak el. hanem az ügy, a szocialista mezőgazdasági nagyüzem jele. ne és iövője is megkövetel.

Mert azt minden túlzás nélkül kimondhatjuk: abba a sötét képbe, amit a fiatalok és a mezőgazdaság kapcsolatáról, egymásra való hatásáról szoktunk festeni, ez után a tanácskozás után minden aggodalom nélkül derűsebb színeket is keverhetünk. A tények ugyanis bizonyítanak: az 56 fiatal szakemberből csak egy nem akar továbbra is a mező. gazdaságban maradni.

Ne feledkezzünk meg hát arról az érdemről sem, amit a Gyöngyösi Felsőfokú Mező. gazdasági Technikumtól nem lehet elvitatni ilyen eredmény után.

G, Molnár Ferenc

bóné. — 1962. februárjában

kislányoméi; dolgozatot írtak az iskolában: Három kívánságom címmel. Ö azt kérte: szeretne egy kistestvért, ötös bizonyítványt és egy lakást. Minden úgy történt, ahogy kérte. Fürdőszobában laktunk azelőtt. Azt lestük, mikor szakad le a óta fon. Gon- iolhatják, mit jelent nekünk íz a ház.

A kis Szabó Lacika nehezen barátkozik az idegenekkel. Egy kis óaleset is érte: felborult a háromkerekű kerékpárjával.

— Lacika, szeretsz itt lakni?

— Igen.

— Miért?

— Nagyok a hászak.

— Házmesterek is vagyunk — veszi át a szót a háziasz- szony. Jó itt Lakni. Az emberek nagyon rendesek.

A vár tetejéről mi is lenézünk a

völgybe. A sok tomyú Eger fölött a meghitt, nyugodt, kékes levegőben kirajzolódnak a házak, s ott látjuk tarka színeivel a város színpadán a Hadnagy atcai lakótelepet, a legújabb díszleteket ...

Koős József

Részeg logika

Kalnell tábornok is feliratkozott a naív pentagonisták listájára. Kalnell az Egyesült Államok hadügyminisztériuma humánus háborúzással foglalkozó bizottságának a főnöke. Ö indítványozta az émelygést keltő gázok használatát a dél-vietnami hazafiak ellen, hangoztatva: „ha nem tudod letörölni őket a Föld színéről, kábítsd el őket!”

S nem átalotta az embertelen „hadászati eszközt” humánu s-nak nevezni.

Balga tábornokunk most újabb „finomabb” harcieszköz megalkotásán fáradozik. Olyan vegyi anyagot kíván előállítani, amely megakadályozza az alkohol kiválasztódását a szervezetből. „Ha ezt a vegyi anyagot tabletták formájában lehet gyártani — nyilatkozta — s ha a Vie,tkong harcosait ivászatra lehetne bírni, akkor az egész Viet- kong hadsereg egy hétig tartó mámoros állapotba jutna s ez kataszrofális hatással lenne harckészségére”. Részeg logika ez. Balga képzelődés. Éppen any- nyira balga, mint az a hit, hogy Amerika háborút ? nyerhet ezen a földrészen. I És ezen nem segíthetnek semmilyen pirulákkal. A pirulákat Amerikának kell lenyelnie.

Kalnell tábornok a hazafias erők, a dél-vietnami partizánok harckészségének romlásáról álmodozik. Pedig, mint Henry W. Edger- ton, az amerikai fellebezési bíróság főbírója írta a New York Times-ben, épp a hazafias erők ellen küzdők harci szellemével van baj, „a harcikészség már ma is oly parányi, hogy alig látható — még a generálisok között is”. És ez nem képzelgés, nem álom, de tény.

Lehet, hogy Kalnell tábornok még olyan vegy anyag előállításával is meg próbálkozik, amely a partizánok ellen fellépők harci szellemén javíthat valamit'’ Felesleges fáradozás, mint minden egyéb, amit a . amerikaiak szennyes hábo rújuk megnyerésért tesznek.

A részeg logika útja semmiképp sem járható!

(kyd)

i)

oxjpgjsaGj 3

I960, április 25., vasárnap

— A gyerekek még az utcán játszanak, de épül már nekik a játszótér, az iskola, az óvoda. Elkezdtük a parkosítást, szobrokat kaptak a házak terei. Bármennyire is szép a szomszédos múlt, az öreg város, de néhány év múlva a patakparti új panoráma is vetekedni fog vele.

Az első lakók

Lejövünk. A fehér színű falak között vezető lépcső közepén megállunk. Az ajtón tábla: Rozgonyi János. Becsengetünk. Felesége fogad, ők a telep legfrissebb lakói.

— Jól kezdődött az évűnk — kalauzod mosolyogva a szobába. Január 3-án kaptuk meg a lakást. A régi kicsi volt, kényelmetlen. Kimondhatatlanul boldogok voltunk.

— Nem mondom, hogy nagyok a szobák, de kényelmesek és mindennek van helye. A gázfűtés pedig megfizethetetlen, olcsó. Szeretjük a meleget, de az elmúlt hat hétre még így is 480 forintot kellett fizetni. Panaszunk igazán nem lehet.

Az 1/A ház a rangidős a telepen. Első volt, akárcsak a Szabó család, amely a „legöregebb” lakója a telepnek.

— Ügy történt a mi ideköltö- zésünk, mintha a mesében lett volna — tessékel beljebb SzaA mtilt század közepén, amikor egy olasz utazó végig járta országunkat, s napokat töltött Eger város történelmi falai között, a vár tetejéről az eléje táruló panorámára a következőket mondotta: „Ha igaz az a mondás, hogy a természet színpadán az emberkéz alkotta épületek, falvak, városok jelentik a változó díszletet, akkor a magyar tájak forgószín padain az egyik legegyénibb, legszebb díszlet Eger, a bükki mészkőbe álmodott magyarba., rokk.”

Ez a mondás jutott eszembe, amikor a Hadnagy utcai lakótelep egyik négyemeletes házának tetejéről végignéztem a városon. A messzeségből ismerősként emelkedett a magasba a karcsú minaret, a copf-stílusú négyszögletes Líceum tornya, a klasszicista székesegyház. Néhány évvel ezelőtt ők jelentették a csúcsot, magasságot, a komor tekintetű hegyekkel körülzárt völgy közepén, de, ahogy a patak kibújik a történelmi levegőjű házak közül, új csúcsokat, magasságo- kat fedezhetünk fel.

Hadnagy utcai lakótelep. így hívják az új csúcsokat, a magasságokat, s a díszleteket, a magasba emelkedő tarka színű házak jelzik az aln‘ kát Kétarcú Egert fog össze a szem: a múltat idéző öreg, nyugodt házait, s a világos, nagyablakos bástyák szigetét.

Alattuk gyerekek játszanak, a daru könnyedén emeli a kosárba rakott téglacsomókat. A szemközti ablakból pirospety- tyes kendős lány tekint a mélybe, s az úton sötétruhás asszonyok igyekeznek hazafelé.

— Űj városrész a régi mellett — magyarázza Mészáros Imre építésvezető, aki az első „ecsetvomástól” részt vett s díszlet megteremtésében.

— I960 októberében kezdtük él az építkezést. Azóta öt ütemben készülnek a házak. Már 286 lakás elkészült, de ebben az évben még megkezdték hat 9 emeletes „öntött” ház építé. sét is. Ezenkívül épül egy iskola, modem, korszerű ABC- áruház és egy 5(¥ férőhelyes óvoda.

A szél süvítve söpör végiga lapos ház tetején. Hideg szél, a hegyekből jön, elvesz benne a sápadt napfény kicsit még mindig gyenge melegsége. A „karmester”, azt építésvezető indulatos mozdulataival mint egy jós magyaráz a magasból a telep jövőjéről.

Új díszletek a város színpadán

megbízhatóságnak, a szocializmus építéséért tudatosan vállalt felelősségnek épp annyira a vezetők jellemzőjévé kell válnia, mint több más hasznos tulajdonságnak.

Az előbbrejutás mind a gazdasági, mind a politikai munkát le-, vagy túlbecsülő nézetek cáfolását követeli. Mert hiába a legmagasabb, de elvont, az embereket figyelmen kívül hagyó szaktudás — mint az előbb idézett mérnök esetében —, ha az nem párosul politikai felvilágosító munkával, a szocializmus építésének tudatos vállalásával. így fejezzük ezt ki: felelősség a szocializmusért S ebben nemcsak a jó szakmai munka foglaltatik benne, de tanúságtétel, ha kell, akár hősies tettek és sokoldalú fáradság azért, hogy másokkal is megértessük, elfogadtassuk és megvalósíthassuk céljainkat.

De miként képzelhető el ez politizálás, felvilágosító munka nélkül? S melyik1 pártszervezet tudná vállalni egyedül az emberek meggyőzését, s vajon melyik gazdasági vezető dicsekedhet azzal, hogy „tiszta műszaki munkával”, puszta utasításokkal ért el kimagasló eredményeket a pártszervezet a munkások támogatása nélkül?

Köztudott, hogy a pártszervezetek, a kommunisták kötelességüknek tartják a gazdasági munka segítését és nem állnak meg a „Fart pour l’art” politizálásnál, hiszen így a meddő fecsegés, ülésezés váltaná fel a tartalmas, termelést elősegítő, tudatformáló munkájukat

Velük együtt kell tehát « téves nézetek elterjedését megakadályozni, nehogy mérnökeink, műszaki dolgozóink egy része megragadjon a „szakbarbár!” szinten, hanem mind többen ismerjék fel közülük a politika és gazdaság édestestvéri jegyeit és szakmai tudásuk növelése mellett mind többen akarjanak politikusok lenni a szó nem eltúlzott, de helyes értelmében.

Szívből... meggyőződésből.

Kovács Endre

A volt diákok

^ y

véleménye J Miért panaszkod- \ \ nak a lányok? f

1 Szaktechnikusok ^

a jövőről

/ XXXXXXVvXX^XXXNXXXX>XXX\\Vv.\X\XXXX\XXNX>N

í

^ Mi lesz a mezőgazdasággal, ^ ha a fiatalok a városba, igyekeznek? Halljuk gyakran, az í aggódó kérdést, ami mögött

2 reális gond húzódik meg. A ^feleletet keresve szólnunk kell farról a félszáz mezőgazdasági £ szaktechnikusról, akik immár ^ egy éve bekerültek a gazdasá_ £ gi munka vérkeringésébe, ^ megmérhették elképzeléseiket, j összehasonlíthatták azt a ^ nyers valósággal, s miközben 'j megmérték körülményeiket, ^megmérették ők maguk is.

£ Az egy év elegendő időt ^ adott a számvetésre, a követ- ^ keztetések kialakítására. a «szakképzés minőségének mély- ^ ségekig terjedő megítélésére.

Mind

| a mezőgazdaságban

^ A félszáz szaktechnikus

^ nemrég találkozott Gyöngyö- gsön. az iskola összehívta őket, j meghallgatta őket, és taná- csőt adott nekik a további í< munkáikhoz.

í De nemcsak a volt diákok ^véleményét kérte ki az iskola, ^ hanem azoknak a roezőgazda- sági üzemeknek a véleményét is, ahol ezek a fiatal szakem- ^ berek dolgoznak. A kétoldalú í tájékozódás az alapos elem- í zést, az összefüggések átte- é kiütését tette lehetősé.

Az ügy nemsokára világos lett az ő számára is. Miszerint: az emberek között végzett fel- világosító munka nélkül, anélkül, hogy megértessék velük mire jó, miért kell az új eljárás, könnyen megesik, hogy csak felesleges terhet, „boríték- apasztót” látnak az új szerkezetben, gépben és „megbuktatják”.

Itt is az történt, hogy a panasz hallatán a pártszervezet egy régi, megbízható, jó szakmai felkészültségű, kommunista munkást bízott meg a szerkezet és az emberek kezelésével, aki mindenekelőtt bebizonyította munkatársainak a berendezés használhatóságát és ezzel a „tiszta műszaki munka és semmi más” elv tarthatatlanságát is.

Ahol felütik a fejüket ilyen vélemények, nem a véletlennek tudhatók be: az elhanyagolt felvilágosító munka, a sok hibás intézkedés, a párt politikájának rossz értelmezése szüli a „tartsd magad távol a politikától, s hosszú, boldog életű leszel az üzemben” nézeteket

Például ilyeneket:

Értesítést kap az egyik vasúti csomópont vezetője a felettes szervtől: „Terjesszenek fel kitüntetésre X műszakit..., de lehetőleg pártonkívüliek legyenek”.

Vagy éppen az ellenkezője: „Sajnáljuk, nem vehetjük fel a munkásőrségbe, mert nincs az ön számára megfelelő ruhánk” — kapta az értesítést egy másik műszaki, miután , már más üzemben éveket töltött a munkásőrségnél (és nevettek rajta kárörvendőn a közömbös többiek: „Lám, ugy-e megmondtuk, kár ugrálni... a műszaki, maradjon csak a rajzasztalnál”).

Avagy: „a politikus vezetők ideje lejárt... most majd jönnek a szakértők...” — hangoztatják máshol a párt szövetségi politikáját eltorzító véleményeket. És ezeket a helytelen nézeteket sajna’, nemcsak hangoztatják, de hiszik és teszik is nem értve, hogy a szakértelem valóban fontos, de a politikai

„A gazdasági tevékenység é a politikai munka édestestvé rek” — halljuk gyakorta enne; az igen fontos elvnek megálla pítását, de a gyakorlati élet i számtalan példával illusztrálja nem is annyira testvérek, d szinte elválaszthatatlan sziám ikrek, amelyek nem létezhet nefc egymás nélkül, csak kői csönös együttműködéssel élet képesek.

De... !

A nézetek skáláján hamis disszonáns hangokat is felfog hat fülünk, ezen testvéri össze tartozást illetően. Találni olyat véleményeket, amelyek szerin a gazdasági tevékenység és < politikai munka nem hog édestestvérek volnának, de egy mástól teljesen különvált ide yenek és semmi közük a másil bajához, öröméhez.

Szavakban így jutott ez kife jezésre egy nemrég lezajlott vi iánál, ahol műszak után az iro dában trécselő műszakial „csaptak össze” a szintén gyű lésre váró pártvezetőségi tagok kai, pontosabban nézeteik csa 1 áztak.

Ilyenformán:

— Mit nyaggatnak bennfln két gyűléssel, politizálással? - kelt ld magából az egyik mér' nők, s majd folytatta... — nerr akarunk mi politikusok lenni

— Mi szerkesztjük a gépeket maguk meg — fordult a párt vezetőség tagjai felé — szerkesszék a faliújságot! — pártol az előtte szólóhoz újabb műszaki.

A bélapátfalvi cementgyár ban pedig ez a nézet úgy jutót kifejezésre, hogy mikor szót ejtettek arról, hogy néhány mű szakinál sem ártana a politika tudást fejleszteni, kerekei megmondták: ők csak „haszna iskolát” (csalt szakmait) hajlan dók végezni, mert hogy szintér „nem akarnak politikusok lenni”.

Máshol a politikai összejőve telek iránti érdektelenségben, í pártoktatás iránti közömbösségben, a párt vezető szerepé nek lebecsülésében, abban mu tatkozik meg a tiszta műszak munkára való esküvés, hogi nem tartják fontosnak a párt- szervezet segítségét, nem tartanak igényt a munkások öntudatából, a szocialista brigád- mozgalomból fakadó többletszorgalomra, öntevékenységre nem tekintik fontosnak a munkások felvilágosítását, meggyőzését egy-egy feladat elvégzésekor.

Jellemző talán a gazdasági és politikai munka ilyen erőszakos és téves nézeten alapuló szétválasztása?

Nem jellemző, de így is sok kárt okoz, sok üzemben gátja a közös, összehangolt cselekvésnek, melegágya az egyéni önzésnek, amely így következek ebből az elvből: „Elvégzem a műszaki feladatomat és kész. Ha marad időm, nem politizálásra fordítom, inkább valami mellékessel összeütök pár száz forintot. A szocializmust meg építsék fel mások”.

Mit számít az ilyen gondolkodóknak, hogy miattuk mások is kedvet kaphatnak úszkálni a kényelmesség, a megszokottság vizein és hogy kedvét szeghetik azoknak is, akik tudatosan vállalják a szocializmus építésével járó felelősséget, készek nemcsak gazdasági feladataik elvégzésére, de munkatársaik meggyőzésére, nevelésére is.

Pedi g éppen abban az üzemben, ahol a műszakiak egy része „nem akart politikus lenni”, igen tanulságos leckét szolgáltatott az élet „a tiszta műszaki munka és semmi más” elmélet cáfolására.

Álmatlanságtól duzzadt szemű mérnök panaszolta kétségbeesve a taggyűlés előtt:

— Be akarunk vezetni egy új, gazdaságos eljárást a kazánfűtésre ... de az istennek sem megy. Míg ott vagyok mellette éjjel—nappal, nincs komoly hiba. Ha kidőlök a fáradtságtól és átadom az embereknek, rögtön baj van ... hol a robbanásveszély, hol más hiba. Nem értem ... — tárta szét a kezét elkeseredetten.