Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-25 / 97. szám

1

Az egynapos város !

Hír

nélkül

ip I „ A nagy matter I gyár Alföld

— 1 síkságának

szélén, a messze kéklő Bükk hegység alján terül el Magyarország egyik legszebb városa: az ősi, nagy múltú Eger. A szelíden hajló, szőlőkkel borított dombok között már mássziről feltűnik a sok tor- nyú, piros tetőkkel tarkálló város, évente közel félmillió idegen látogatásának célpontja.”

így kezdődik a Heves megyei Idegenforgalmi Hivatal hat nyelven és 60 ezer példányban megjelent ízléses, képes vendégcsalogatója. Mit tartogat ez a nagy múltú város látogatóinak és főleg mit tud nyújtani, annak a közel 25 ezer külföldinek, aki évente megfordul falai között, és mit várnak a külhoni vendégek Egertől? — ezekről az idegenforgalmi gondokról beszélgettünk Cscpány Józseffel, a Heves megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjével és Löffler Auréllal, az egri szállodák üzletvezetőjével. Véleményük summa zásához természetesen nem nélkülöztük sok-sok külföldi vendég kalauzolásában szerzett saját tapasztalataikat sem.

Bármennyire is szomorú, jobb ha számolunk vele, Egernek nincs híre a nagyvilágban. Igaz, Gárdonyi Eger dicsőségét zengő regényét sok nyelvre lefordították, de amikorra az olvasóK felnőnek, feledésbe merül a történet, s maga a város is. A múltból nem lehet sokáig élni, különösen akkor nem, ha a jelenben vajmi keveset teszünk jó hírünkért.

Egernek nincs külföldi propagandája. Az országos idegenforgalmi fórumok még nem jutottak túl Budapest és a Balaton propagandáján. A külföldi, aki Egerbe érkezik, jóformán nem tudja hová jön, mi itt a látnivaló, miért érdemes ide utazni.

A fentebb említett hat nyelven készült egri prospektust nem a külföldi utazási irodák terjesztik — nem, azt itt próbálják eladni Egerben, két forintért darabját!? (Az elmúlt nyáron Tessinnél léptük át a lengyel—csehszlovák határt. A határőr, aki lebélyegezte okmányainkat, egy jókora paksa- métát nyomott a kezünkbe: az osztravai körzet térképét, szállodák képes prospektusait, színházi és hangversenymű- eort, turistaházak, éttermek, múzeumok és egyéb látnivalók részletes ismertetését.) Miért ne lehetne határállomásainkon a külföldiek kezébe adni ezt a szép egri prospektust?

Löffler Aurél mesélte el:

— Az egyik nagy svájci utazási iroda 90 turistát hoz MagyarországElőbb

terepszemle

egv napra

ta. Négy napot akartak Buda pesten tölteni, de az IBUSZ javasolta, hogy két napra látogassanak el Egerbe. Az utazási iroda vezetője semmit sem tudott Egerről, így előbb leutazott „terepszemlére”, hogy érdemes-e idehozni az embereit. Tetszett neki a város, nyárom vendégül látjuk a svájci turistákat.

p i IdegenforgalLSaK mi berkekben így van Eger elkönyvelve: Egynapos város, vagy legfeljebb kétnapos. Nem tud adni több programot. Sajnos, ez így van, s nem változik mindaddig, míg ki nem alakítjuk a város idegenforgalmi szemléletét. Nem véletlenül írtuk: város. Az egész városról van szó, lakosságról, vezetőkről, vállalatokról, intézményeiéről — együttesen!

Apróságnak tűnik — lehet, hogy formaság is —, mégis jellemző: Eger határában sehol egy tábla, amely üdvözölné a városba érkező vendégeket, amely néhány nyelven jó szórakozást kívánna, vagy viszontlátást mondana a távozóknak. És gyakorta hiánycikk nálunk a legalapvetőbb ide4 XiPUJSMG

1965. április 25., vasárnap

genforgalmi követelmény — a tisztaság. Nem először kell leírnunk: Eger utcái, tered elhanyagoltak, piszkosak. Hiába költünk nehéz ezreket parkokra, virágokra! Nem a plakátragasztók legújabb ötlete, sajnos jellemző valóság: a Vöröskereszt „Tiszta város” plakátja alatt is jókora szemétkupac éktelenkedik.

És most nézzük, mit tud nyújtani Eger külföldi vendégeinek. Az elmúlt évben 8 ezer külföldi érkezett egy-két napra Egerbe. Fele szovjet vendég, a többiek németek, franciák, belgák és kis létszámban angolok. A Park Szálló és az Eger Hotel jól felkészült az idegenforgalomra, így a vendégek ott elsőrendű ellátást kapnak. Eddig nincs is semmi hiba — legfeljebb kevés a parkírozóhely.

Ezután jöhet a látnivaló. Külföldi vendégeink Keletről és Nyugatról is főleg nagyvárosokból jönnek — és ez irányt szab érdeklődésüknek. A Krakkót, Prágát, sőt Drezdát, Bécset, vagy Rómát megjárt vendégeink, bizony cseppet sem ámulnak el féltve őrzött, barokk műemlékeink láttán. Megnézik ugyan a székesegyházat, a Liceum könyvtárát, a minaretet és a várat. De ez kevés!

ft .-I Érdekes fiiiomaitmia gyelmeztetőez í j| a kis törtéÄCII net, amelyet-------------------az egyik idegenvezető mesélt. A kisprépcsti laknál magyarázott egy francia csoportnak, míg sűrűn kat_ togtak a fényképezőgépek. De egyszer csak mindenki hátat fordított a szép barokk-homlokzatnak: egy régimódi, fejkendős asszonyra figyelték a vendégek, s jobban megcsodálták a furcsáin kötött kendőt mint a legszebb műemléket. (A vármúzeum kiállításai közül is elsősorban a néprajza arat sikert.)

K

e

id a folklór és egy kis romantika is. Egy csoportot kivittek Hevesre, a Háziipari Szövetkezetbe, egy másikat — néhány évvel ezelőtt — Fedső- táikányba, ahol a tó partján végignézték a tárkányi lakodalmast. Felejthetetlen élménnyel távoztak ezek a külföldiek.

És a romantika. Nem a hőgatya. a fokos és a délibáb, de kellemes, hangulatos szalonna- sütés, vagy bogrács, a Szép- asszonyvölgyben. Néhány ei_ gámnyal és jó borral. De mindehhez kapható legyen minden kedlék. még vasárnap is ott a helyszínen! Megfizeti azt a vendég!

n • j r Ha külföldi

Bikavér hallott már

' Egeiről, leges töbje a Bikaf ' ) vérrel asszoLranyka «álja a város------------------- nevét. Természetes, hogy az egri élmények között, nem utolsó helyen állnak a híres egri borok. Az állami pincegazdaság valamennyi szervezett csoport_ nak megrendezi a szokásos borkóstolót De harapnivaló nélkül, zene nélkül, ez mégsem az igazi. Itt lenne az ideje, hogy a vendéglátó, vagy valamelyik termelőszövetkezet átvegye a pincegazdaság szerepét és a Szépasszonyvöigyben létrehozna egy reprezentatív borpincét, ahová nem kell éLő. zetes engedély... És hol legyen szőlészeti, borászati múzeum kiállítás, ha nem Eger. ben, a Szépasszonyvöigyben.

I

C _ Csépány Jóit) CZCr zsef, az Ide, •, genforgalmi

tranzit Hivatal veae------------------- tője mondta;

— Az elmúlt évben külföldi

idegenforgalmunk új formája jelentkezett: 16 ezer cseh és lengyel turista utazott át a városon, itt töltve néhány órát. egy napot, vagy egy éjszakát. Az ilyen átvonuló turistákra az idén js számítani kell. Sürgősen ki kell jelölni megfelelő camping-helyeket, hogy kényszerűségből ne a város parkjaiban üssék fel sátraikat az autós turisták. És a másodosztályú éttermek is számolhatnak külföldi vendégekkel, jó lenne ezekre a hei lyekre legalább egy-egy aro- j

■ szül. vagy németül beszéLő pin. j • cér.

Jóformán semmit Pedig

■ vásárol; halnak? gfiVÄ

■

...—------vak Az ide_

^ genforgalom barátság és üzlet egyszerre. De mire költsék a valutát? Szórakozásra? Az Egerben nem sok akad. Talán majd a Park Szálló terasza, mert a Grill jelenlegi formájában és színvonalán nem al- 1 kalmas külföldiek fogadására.

; (Belföldiek fogadására sem!)

; Maradna a pénzköltés másik ' formája: a vásárlás. De mit és : hd? Nyugati vendégeink nem nylonholmit. vagy kardigánt

■ akarnak venni, hanem ajándékokat, népművészeti tárgyakat■ Csakhogy nincs népművészeti

■ boltunk. Szégyen, de le kell írni, hogy a megyeszékhely

; évek óta nem tud helyet adni egy iparművészeti és egy nép- művészeti boltnak! A város j legforgalmasabb pontján, a vár bejáratával szemben két saroküzlet van: egy kicsi és egy nagy. A kicsiben szűk,

1 szegényes ajándékbolt, a nagyban papír- és hulladék- felvásárlás folyik!? Meddig?

; ízléses elárusító pavilonok kellenek, ahol lenne szépen palackozott egri bor, barack- pálinka gyümölcs. És fényképek, könyvek Egerről, színesek. művészi kivitelben és az Egri csillagok különböző nyelveken.

» r Ma még egyDrlíiip' napos városi • nak tartják

CSOlílS 9 Egert, de le- I .. r I , hetne 3—4

kornyékét napos is. csak

• jobban ki kel.

•S lene használ------------------- ni a lehetőségeinket. Sókan a csendért, a nyugalomért iönnek Egerbe, a zajos nagyvárosok forgatagából. Egy kirándulás Sükfőkútra — ha jó lenne az út! — pisztrángsütés a Szala.ika-völgyben, esetleg lovaglás! lehetőség, egy népi együttes bemutatója, egy egri szüreti, vagy zened rendezvény, változatossá tehetné a programot És itt a strand jó vizével, és műemléknek is beülő, 500 éves platánfáival. Mi már észre sem vesszük, de a külföldiek — akiknek programon, kívül megmutatjuk, — megcsodálják a két öreg fát És a tükörfürdőt is. Meg a Fazola-kaput és Szerencsi Kálmán ids kovácsműhelyét, amelyben a vendégek szeme láttára szelídíti a kemény vasat Ez is idegenforgalmi érdekesség. Ha a vendég jól éra magát Egerben, elmondja odahaza. s ezzel nemcsak valutát, hanem új ba_

1 rátokat is szereztünk. Ez a legjobb propaganda.

Márkusz László

■ § Celts’»<^51

1 ár

. § — Köszönöm, doktor úr, hogy ,K leültet. Az ilyen fogorvosi szé- í. kekben valamikor otthonos vol- ' y tam, de már tizenhét esztendeje §nem akadt dolgom velük. Pa- nászom? Tulajdonképpen nem panaszkod hatom. Nyugdíjas § Vasért-es voltam, de felköltöz- s hettem a vömékhez. Budapestire. Hát szólhatok egy szót is, y doktor úr? Azt sem akarom & felpanaszolni, hogy a vőmék- 2nek nem nagypapának kellek.

2 Azért szorultak rám, mert a

§családban nincsen egyetlen

§ nagymama sem. Persze, hogyan is élnének meg nélkülem. „Csak § akkurátusán, papa, és menni fog!”, biztatott a vöm, amikor £ felhozatott engem. Rá is szo- i rultam a biztatásra, hiszen nődnek, akár egy vénkisasszonynak rsem ördöngösség nagymamának s lenni. De férfiembernek nem § könnyű mesterség ez.

K — Ja, azt a panaszomat tett-szik kérdezni, amivel a fogá- yszatra jöttem? Szentigaz, amint §bejöttem ide, támadt egy pana- j szom. Pesten mindenütt annyi szék, nem úgy mint minálunk. K A borbélynál látom, tíz egy- £ forma szék van, meg tíz külön- y böző fodrász. Itt pedig hat egyforma szék, és hat különböző y fogász. Hát az a panaszom, §miért nincs az SZTK-ban is

§

úgy, mint az Állami Fodrászatnál, hogy amikor az egyik bor- " bélft megcsapkodja a székét:

„Tessék kérem”, nekem jogom van azt felelni: „Én kérem, a kollégára várok”?

— No, ha itt is lehet segíteni ezen, akkor már nincs semmi panaszom. Csakhogy kit válaszszák én most maguk izözül, doktor úr? Egyikük kezét sem ismerem. Pedig nem mindegy ám, hogy ettől a nyavalyás fúrómasinától egy helikopter éled-e fel a koponyában vagy csak egy kis zümi-zümi dongó. Hanem látom, a kedves doktor úr szájából is kicsillanik a fém... hogy úgy mondjam, hehe, az idő vasfoga. Tessék mondani, ha magának fogfájása van, mihez tetszik fogni? Tükörből reparálja, olyasféleképp, mint az a hires festőművész, aki a nyáron lejött hozzánk, hogy a téeszben a marhák modellt álljanak neki, de egész nap a saját ábrázatát festette tükörből. Nna, szóval a kedves doktor úr is egy doktorhoz fordul. Talán meg is mondaná, melyikhez. Lám csak akkor a szomszéd széknél, itt ennek a ...Wagner doktornak jól kell

értenie a dolgát, ha a szakembernek is ennyire megfelel.

— Dehogyis a karok mindjárt átmenni hozzá. Még valamit, ha szabad. Nem tetszene véletlenei tadni, hogy ez a jó fogdoktor, a Wagner, ha fáj tteki, nohát ő kivel csináltatja a fogát? Éppen magával drága doktor úr? Ugye, miért is mentem volna át, ha egyszer a Wagner, akire maga is rá meri bízni a baját, viszont magánt meri bízni a sajátját. Hiszen akkor ön még nála és különb kezű orvos. A drága doktor út az, akit keresek!

— Hogy-hoglt végre nyissam ki a számat? Tán nem beszélek éppen eleget? Ja vagy úgy, a ke- , zeléshez... Jaj, ) aranyos doktor- / kám, én már tizenhét esztendő óta fog nélkül marom a rostélyost. Nem nekem van szükségem a maga kíméletes kezére. Hozom mindjárt a kisunokámat, Csakhát akkurátusán körűi kellett néznem, hogy melyikükre bízzam, mert nem szeretném tisztába tenni a kezelés után. Azon a téren, aranyos doktor úr, még egy kissé nehezemért esik a nagymamaság.

, Földes Pétét

A KŐSZÍVŰ EMBER FIÁI

Kétrészes, színes magyar film

A múlt század regénybeli romatikája új életet kezd élni a mai mozivásznon. A franciák sorozatban viszik filmre Du- mas-t és Stendhalt, az amerikainak Tolsztoj mozgalmas regényeit találják alkalmasnak megemlítésre sok más regény között és után. Nem véletlen, hogy a filmre vándorolt romantikus históriák diadalútja megkísértette a magyar film művészeit is: ha sikert aratott Jókai regényének színpadi változata, miért ne lehetne belőle látványos, a romantika mozgalmas világát gazdag eszközökkel tobzódó színekkel bemutató filmet alkotni? Hiszen Jókai regényében a mindnyájunk számára szent magyar forradalom, a márciusi levegő éled újjá. A Baradlay- fiúk és édesanyjuk sorsa egy nemzet számára jelentettek élményt és jelentenek ma is, ha...

A magyar filmgyártás a nemzeti ügynek kijáró, a forró vallomások lendületét és szárnyalását ígérő gesztussal vállalkozott a Jókai-regény megfilmesítésére. Szereposztása a magyar színjátszás legjobbjait állítja csatasorba. Az egyik legrutinosabb operatőr, Hildebrand István teljes tudása realizálódik a képsorokban. Várkonyi Zoltán rendezői érettsége és tapasztalata keresi a helyes megoldást a film legapróbb részleteiben is Farkas Ferenc olyan zenét írt a csatajelenetek hangulatának illusztrálására, és fokozására, amit önmagában a film pergő képei nélkül is szívesen fogunk majd hallgatni ródióban, vagy hangversenyteremben. Ostrom-jelenetek, üldözés, téli táj, tavaszi erdő, várvívások, lovas rohamok, csetepatéik, közelharcok váltják, keresztezik egymást. Szónoklat a bécsi kikötőben, zászlólen getés, baráti találkozás, a „lélekcserélő idő” megannyi sorsbéli és helyzet adta változása rohamoz a képekben a néző szíve és értelme ellen! Szemünk káp- rázik a ruháktól, a paloták gazdagságától, a külső felvételek bravúrral leközelített részleteitől, de ha megkérdezzük magunktól a három és félórás filmpergés után, hogy a szívünk káprázott-e belé, ahogyan a Jókai által összeálmodott világot megelevenedni látjuk, akkor nem tudunk igennel válaszolni.

A történelmi, a kosztümös filmeknél a szemnek nem kell szokni a kor levegőjét, „divatját”. Percek telnek el, amíg öltözék, hadállás és jellem szerint is osztályozzuk hősenket. Aztán belefészkelődünk az események sodrásába, megártják kedvelt vagv megvetett a ősei nket. Azt akarjuk, hogy a történet, a hősök izgalma ránk -agadjon, sorsuk hozzátapadjon lelkűnkhöz, az emberi arc, a beszéd, a dal, a zene, a be- íyomások lebilincseljenek bennünket. Ha a drámai küzdelem kevés hős között bonyolódik. kevés hősre kell koncentrálnunk. Ha sok hős van, ha sok egyenrangú hős kívánja figyelmünket, erőfeszíté- iünk szétforgácsolódik. S ha a sok-sok hős mellett még isaknem egyenrangú szereplőként játszatja a rendező a tájat, a nagy csatajeleneteket, 3 ráadásul ezek a rohamok, /árvívások, jelenetek külső megjelenésben és a hősök dolgában nem fokozzák a néző tíváncsiságát, nem gyorsuló iramban visznek a tragikus vagy boldog vég felé, az él- nény zilált darabokra omlik, nem gyullad ki bennünk az a Eény, amelyet jobb híján a nűvészi élmény lelki nyereségének neveznénk.

Már a színpadi változatban nagy tehertétel a csaknem igyenrangú tucatnyi főhős. Senki sem válik ki közülük, senki sem csomózza magára izokat a nagy szenvedélyeket, amelyek fűtötték a kort, a szabadságharcot. Ödön, Ri- chárd, Jenő és Baradlayné, a másik oldalon Antoinette, Al- Eonsine, Pallwitz, Ridegváry együtt is és külön-külön is iüzdőfelek. A sok eseményág, eseményrészlet, átfonva a folyton ujuló és hosszadalmas tö- negjelenetekkel, nem enged időt és lehetőséget a hősök izzó összeütközéseire. A hősök nagy pillanatát a rendező cénytelen elszalasztani, mert a látvány izgatja, a külsőségek demonstratív ragyogása. Edit, Aranka, öreg Pál, Goldner Fritz, Haynau, Lánghy, Ba- radlay Kázmér, Mausmann és a többiek még tovább bonyolítják az amúgy is szétágazó szálakat, mert súlyúknál fogva sorsdöntőén szólnak bele a küzdelembe. Így nem marad más hátra, mint a sok-sok változó látványt nézni, mert nincs az egyetlen szuggesztív egynéniség, akitől a néző a végső mondanivalót várja. A látványosság, a színek, képek íazdagsága, az elsőrangú színészi alakítások pazarló sora részletszépségeket nyújt, de nem visz élményi, eszmei magaslatra. Pedig az effajta filmektől ezt az eredményt várnánk.

Várkonyi Zoltán teremthetett-e Jókai-regényből mást,mint ami megvalósult? Véleményünk szerint gyorsabb ritmust diktálhatott volna a tömegjeleneteknél, elhagyhatott volna néhány operettízű kedélyeskedést a lélektani feloldásoknál, itt-ott átgondoltabban fogalmazhatott volna a hősök párharcainál, szavakban és képekben egyaránt, de ennyi főhős mellett, ennyi főhősben gondolkodva a jellemekből és küzdelmekből kirobbanó nagy emberi eszményeket nem tudott kimondatni számunkra. Baradlay Jenő sorsán kívül mindenki a csár szári akarat változása folytán jut sorsfordulóhoz. Ez Jókai „deus ex machiná”-ja, s ezen Várkonyi sem tudott segíteni. Pedig az lenne a néző nyeresége, ha a rendező a szabadságharcon túl a Baradlayakon túl horizontot nyit a mai ember előtt. Ha a film arányait és témáját nézzük, a szándék ez lehetett az alkotóknál.

A színészi alakítások közül kiemelten megemlítjük Mécs Károlyt, aiki Ridhárdot jól átgondoltam alakítja, Szemere Verát, aki a bárónő ravasz diplomáciáját testesíti meg. Béres Ilona, a bosszúálló Al- fonsine szerepében hoz jó pillanatókat Pólónyi Gyöngyi Edit-je, Páger Antal öreg Pálja, Básti Lajos Rideghváryja egy-egy emlékezetes mozzanattal ajándékozza meg a nézőt Várkonyi Zoltán a menesztett Haynau felháborodásában csóllogíatja színészi képességeit. Kálmán György és Nagy Attila vázlatosan körülhatárolt alakokat elevenítenek meg.

Hildebrand István képed gazdagok. Nem az operatőrön múlott ez egyszer, hogy a külsőségek. a tárgyak, a tájak patinája. a kü lső mozgalmasság a kelleténél jobban hatnak.

Farkas Ferenc zenéje a csatajeleneteikkel önálló életet élt a vívás tempója a csatázó so- kadalom mozgása messze elmarad a sodró zenétől.

A film iránt nagy érdeMödlés mutatkozik. Sikere biztos a látványosság hat az emberekre. Filmművészetünk fejlődésének könyvelhetjük el, hogy ilyen igénnyel és méretekre gondolva akad rendező ekkora vállalkozásra, önkénytelenül adódik a kérdés: lehet-e és kell-e a mai életről, a mai emberről, mai esemény ékről ilyen igénnyel, ilyen, méreteikben, ékkora vállalkozást megkísérteni? Minden bizonnyal! Alkotó kell hozzá.

Farkas András