Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-24 / 96. szám
I A megalapozás évei A mezőgazdasági munka ^ teljes erővel megkezdődött a határban. A tavaszi vetés javában tart, s a korai növények vetőmagja már talajba is került. Ezekben a napokban láttak hozzá a legfontosabb takarmánynövény, a kukorica vetéséhez, az őszi gabonafélékben a vegyszeres gyomirtáshoz. A tavalyinál korábban jött a tavasz — s így a földeken előbbre tartanak az időszerű tennivalókkal. Ennek ellenére az idei esztendő nehéz éve lesz mezőgazdaságunknak. A gépek száma — figyelembe véve a selejtezéseket, — lassabban nő, mint eddig a beruházásokra valamivel kevesebb jut. A népgazdasági tervben előírt bruttó teljesítés szintjét azonban, a nehézségek ellenére is, teljesítheti a mezőgazdaság. Megvan a mód arra, hogy átlagos időjárási viszonyok mellett, a tavalyihoz mérten,' 1,5 —2 százalékkal tovább növekedjék a termelés értéke. Földkerekségünkön a mező. gazdasági termelés a legutóbbi huszonöt esztendőben évente átlagosan 1,6 sizázalékkal növekedett. és ma 40 százalékkal haladja meg a negyedszázaddal ezelőttit. A szocialista átszervezés utáni idők a korszerű nagyüzemi termelés megalapozásának. a kibontakozásnak az évei. Ilyen módon teljesen érthető és szükségszerű: nagy beruházásokat kell a mezőgazdaságra fordítani. S ezek a beruházások megteremtik a termelés fejlesztésének lehetőségeit Az idei esztendőt is figyelembe véve, a második ötéves tervünkben a mezőgazdaság mintegy 43,5 milliárd forintnyi beruházást kapott és kap. Ez a hatalmas összeg lehetővé teszi, hogy gépekkel váltsuk fel a fogaterő nagyobb hányadát, bár a vonóerőhiány ez alatt az idő alatt még nem szűnik meg. A felépített szarvasmarha- és sertésférőhelyek mindössze az egykori pa- rasztistállókiat pótolták eddig. A létesített nagyüzemi bőrfeldolgozók. bortároló pincék, magtárak, górék egyelőre még a paratszi padlásokat, pincéket, górékat sem pótolják teljes egészében. IVIlndez elegendő bizonyítéfk arra. hogy a mostani évek a nagyüzemi termelés megalapozásának az évei. Ami ma létesül, az általában korszerűbb színvonalon áll a termelés szolgálatába — s eny. nyiben hozzájárul a termelés anyagi feltételeinek kedvezőbb alakulásához, a korszerűbb agro- és zootechnikai eljárások bevezetéséhez. A talajjavítás, az öntözés, a szakemberek ezreinek tudása viszont már új erőként hat, s ez meg is mutatkozik a fejlődésben. A termelés fejlődése legközvetlenebbül a felvásárlás alakulására mérhető le. Változatlan árakon számítva 1957-ben 17 milliárd forintra rúgott a felvásárolt mezőgazdasági termények és termékek értéke. 1961-ben 20,9 milliárd forintra nőtt a felvásárlás volumene. Tavaly nem teljesen végleges számítás alapján — 24,9 milliárd az eredmény. Ezek után érthető, hogy a háború előttihez mérten húsból keréken nyolcvan, százalékkal — ezen belül sertéshúsból kétszer amy- nyit — fogyaszthat az ország lakossága. Tojásból az akkori, nak kétszeresére, cukorból a háromszorosára növekedhetett az elfogyasztott mennyiség. Az idei esztendő első negyedének felvásárlási eredményei is mutatják: mezőgazdaságunk nemcsak kap. hanem ad js. Vágósertésből az év első három hónapjában 85 ezerrel többet értékesítették mezőgazdasági üzemeink, mint tavaly. Vágómarhából lényegében ugyanannyi — csupán háromezerrel több — a felvásárlás, mint egy esztendeje. Tojásból a tavalyi első negyedév 171 milliós felvásárlásával szemben, 237 millió az idei felvásárlás. Baromfiból pedig 441 vagon helyett 727 vagonnyit adtak a gazdaságok a központi készletekbe. A belső ellátás mellett mind jelentősebb a me. zőgazdasági eredetű termékek exportja is. Hazánk egyáltalán' nem bővelkedik pz ipar fejlesztéséhez szükséges nyersanyagokban. Ezért a nyersanyagok nagy részét, és a korszerű üzemek berendezéséhez a gépek jelentős mennyiségét külföldön vásároljuk. A mezőgazdasági termelés fejlesztése is megkívánja, a termeléshez nélkülözhetetlen anya. gok, eszközök fokozottabb behozatalát. Ezek ellentételeként a kivitelt is növelni kell A mezőgazdasági termékék exportja különösen jelentős a fejlett tőkés országokba. A teljes exportnak 1961-ben 19 százalékát adta a mezőgazdaság. Tavaly ez az arány elérte a 21 százalékot. A fejlett tőkés országokba irányuló kivitelünknek viszont kereken ötven százaléka mezőgazdasági termékekből áll, amelyeknek mind jelentősebb hányada feldolgozva kerül halárainkon túlra. Az idén mezőgazdaságunknak többet kell adnia a hazai piacokra és az exportra is. Ugyanakkor tovább kell javítani a mezőgazdaság exportimport egyenlegét a bevétetek javára. A szocialista raagyüzemék- ben dolgozó parasztság érzi a felelősséget, tudja, mivel segíthet az országnak. Érdekei azonosak társadalmunk, az egész nép érdekeivel. A több, gazdaságosabb termelés, számára is jobb, emberibb életet teremt, s ez ugyancsak szolgálja az ország érdekeit. A felelősségtudat, az érdékek azonossága meglátszott eddig, meglátszik ma az idei termés megalapozásának napjaiban, a tavaszi munkák során is. Almási István — Mondja, uram, honnan szedi azt a sok marhaságot, amit ebbe a rovatba szokott írni? — tette fel a kérdést az egyik igazán kedves olvasóm. A kérdés őszinte volt, de nem válaszoltam rá... Nem válaszoltam, mert váratlanul ért a kérdés, nem válaszoltam, rá, mert hirtelen nem is tudtam, hogn mit feleljek és ram válaszoltam rá, mert hol van az előírva, hogy én minden kérdésre válaszoljak. Másfél évtizeddel ezelőtt egy namzetiszinszala- gos hivatalos ember megkérdezett tőlem valamit, amire igennel válaszoltam. S ezért az egyetlen szóért, azért a meggondolatlanul gyors válaszért már másfél évtizede törte sztek és még meddig fogok... ...és nem válaszoltam a kedves olvasó kérdésére már csak azért sem, mert hogy jön az ki, ha megmondom az igazat: honnan szedem? a fejemből, kérem! Nahát! (—ó) TÍZ ÉVVEL BANDUNG UTÁN Az ázsiai és afrikai országok bandungi konferenciáját —, amelynek 10. évfordulójára emlékszik most a világsajtó — általában a „har- madik világ” politikai bölcsőjének nevezik. Mindaz, ami az elmúlt évtizedben Ázsiában és Afrikában történt, lényegében igazolja ezt a megállapítást. Valóban: a bandungi elvek — antikolonializmus, antiimperializmus, aktív semlegesség és akcióegység — vezérelték a népeket az önálló nemzeti létért, a függetlenségért, a gyarmati kizsákmányolás felszámolásáért vívott harcban. A bandungi konferencia azonban már egy történelmi átalakulás terméke volt. Az a harc szülte, amelyet a II. világháború befejezése óta szakadatlanul vívtak az elnyomott népek, s amely 1945 és 1955 (a bandungi konferencia éve) között olyan korszakalkotó sikereket ért él, mint a gyarmati rendszer megingása Ázsiában és a kínai forradalom győzelme. A bandungi tanácskozás után újult erővel lángolt fel a nemzeti felszabadító küzdelem, s az elmúlt évtizedben tanúi lehettünk a gyarmatosítók súlyos vereségeinek Afrikában, továbbá a gyökeres forradalmi átalakulásoknak Kubá- ! ban és Algériában. Tíz év alatt Afrikában, ; Ázsiában és Latin-Amerikában összesen 40 új független állam született. De a gyarmati világ felbomlása azonban még nem ért végiét. 35 millió ember él még j gyarmati sorban, s ebből csaknem 19 millió j Afrikában. A gyarmatosítók elleni harc egyre bonyolultabb. Bandungban ugyanis az antikolonializmus egyértelmű harci jelszó volt. Az elmúlt 10 évben azonban kiderült: nem elegendő kitűzni az új zászlót, vagy megszólaltatni az új nemzeti himnuszt A nemeztköd tőke a „klasszikus gyarmatosítástól” eltérd módszerekkel dolgozik, s „megtűri” a függetlenség látszatát, de politikai és gazdasági béklyóba akarja verni a felszabadult országokat A tíz évvel ezelőtti bandungi jelszó tehát napjainkban új tartalmat kapott: harc a neokol»- nializmussal. S ez a küzdelem nemcsak nemzeti vagy állami, hanem társadalmi jellegű iS) hiszen egy-egy ország csak akkor tud hatásosan védekezni az új gyarmatosítók, elsősorba» gazdasági behatolás ellen, ha megteremti aa önálló fejlődés társadalmi biztosítékait is, úgy* ahogy erre Algériában Ben Bella kormánya törekszik. A harmadik világ felvette a harcot az imperialisták új, körmönfontabb gyarmatosító politikája ellen és 1964-ben — s ez talán a bandungi alapelvek továbbélésének legékesebb bizonyítéka — a genfi világkereskedelmi értekezleten, valamint a kairói tanácskozáson megfogalmazta a neokolonializmussal szembeni gazdasági, illetőleg politikai fellépés egységes elveit Ezek az élvek hangsúlyozzák, hogy aa ázsiai és afrikai országok számára az aktív semlegesség politikája nem jelent közömbös vagy deffenzív magatartást, hanem éle nyíltan az imperializmus ellen irányul. A bandungi konferencia 10. évfordulóján az a világkép tárul szemünk elé, hogy az ázsiai* afrikai és latin-amerikai népek a szocialista világrendszer hatékony támogatásával még következetesebben érvényesítik országaikéra belül és a nemzetközi küzdőtéren a Bandungban elfogadott nemes alapelveket. P. T. Szív, Juci, Sport II. és a ... Már tavaly beszéltek róla. tervezgették — míg az idei tavaszra a végleges döntés is megszületett: április elsejétől kezdve bővül a szövetkezet „kocsiparkja”: az Egri Vas és Fém Ktsz tovább növeli választékát városának hírt szerzett babakocsijaiból... S hogy nem csupán amolyan áprilisi tréfának szánták, megerősitet- te ezt a rendelés is, amely az idén 6700 darabot kér — az Egerben új profilt jelentő — sportkocsikból, a „Szív”-ből, „Juci”-ból és a „Sport II”- ból, a 7150 darab mélykocsin kívül. Bővült a profil — Megnövekedett feladatokkal, új gondokkal küzdünk — mondja Prokai Ferenc elnök — a tavalyihoz képest csaknem négymillió forinttal emelkedett az éves tervünk. Jelentősen bővült a profilunk: a Heves megyei Elektromechanikai Vállalattól átvettük a háztartási hűtőgépek, a gáztűzhelyek, valamint a Pannónia motorkerékpárok javítását, a Heves megyei Javító és Szolgáltató Vállalattól pedig az olajkályha szervizt — míg a Budapesti Jármű Ksz-től a legnagyobbat, az említett sportkocsik gyártását ... Ez utóbbival, különösen nehéz a dolgunk. A pesti szövetkezettől — a szerszámokon, a mintákon kívül egyebet sem kaptunk. S ami még rosszabb: nemcsak a munka új, hanem az emberek is. A munkásgárdát úgyszólván most neveljük. Kovács Ferenc a csiszolókkal foglalkozik, a szerelőkkel pedig valameny- nyien: ugyanis közöttük még a brigádvezető is új embernek számit a szakmában... Mindez erősen rányomja bélyegét a „startra”: a tervezettnél rosz- szabb az indulás... Javult az anyagellátás Üj profil, új emberek — s hogy teljes legyen a sor: új hangokat, új véleményt is hallani végre valahol... A szövetkezetiek különösebben nem panaszkodnak az anyagellátásra, eléggé megfelelőnek találják azt. — Mióta betöltötték szövetkezetünk új státuszát, önálló munkakörben foglalkoztatott anyag-áruforgalmi előadónk van, kevesebb a zökkenő — magyarázza az elnök. — Problémát csupán a horganyzott lemez okoz és egy idő óta a a babakocsikhoz szükséges dísz-szeg. A Soproni Tű- és Késgyár, miért, miért nem, kevesebb mennyiséget készít mint szükséges lenne. A mi egymillió darabos rendelésünkből is mindössze 480 ezer darabot igazolt vissza. Szerencsénk, hogy van még egy kis készletünk a korábbiból és a megrendelő beleegyezésével felhasználhatunk: tsz elfekvő, színes műanyag szegekből is. De mi lesz, ha mindez elfogy? 18 részleg A tavalyiakhoz képesti nemcsak a tervek emelkedtek — elégedetten újságolják — a szövetkezet is gazdagodott „valamit”. A Mária utcában felújított épületben új, korszerű csarnokot rendeztek bei tizenkét ember számára teremtettek megfelelő munka- körülményeket. Gépéket vásároltak, bővítették a szerszámkészletet. Rövidesen új galvanizáló műhely építésébe kezdenek (270 ezer forintért készül) őszre esztergagépet várnak (bánják, hogy kisebb csúcstávolságút kapnak mint kérték) — és remélik, hogy Nyugat-Németországból megérkezik majd legújabb rendelésük is: a légkompresszoros kárpitos szegezőgép — ami lényegesen javítja majd a munka termelékenységét. Régi panasz, sok év gondja a szövetkezet széttagoltsága. Idegen fül számára kissé talán különösen hangzik: az Egri Vas és Fém Ksz jelenleg tizennyolc telephelyen dolgozik, van részlege még — Bélapátfalván is! Nagymértékben nehezíti, drágítja ez a munkát, akadályozza a termelés összhangját. A szövetkezetiek dédelgetett álma — vajon miKényszerítés emlékezésre AZ ABLAKNÁL idős, hatvan körüli férfi ült. Száraz, töpörödött, szikkadt kis ember. Szemközt vele egy negyven éves, merev, lárvaarcú. A kis öreget láthatóan zavarta a csend, a hallgatás, többször megpróbált a lárvaarcúval beszédbe elegyedni, de az rá sem hederített. Lehet, más embert érzékenyen érint eny- nyi visszautasítás, de a kis öreg nem volt érzékeny fajta, olyan kedélyesen beszélgetett, mintha választ kapott volna kérdéseire, megjegyzéseket az elejtett véleményekre. Mikor vonatunk a szarvaskői alagutakból fényre küszködte magáig a kis öreg megérintette á lárvaarcú karját. > Ü — Nézze csak, ugye, semmi nyoma, hogy itt valamikor is nagy pusztítás lehetett. Pedig volt... háború. Mintha felszántották volna ezt az egész völgyet, attól is borzalmasabb látványt mutatott. Az alagút szájában robbantottak fel a németek egy gőzöst. A lárvaarcú semmit sem válaszolt. A mónosbéli állomáson a kis öreg hosszan nézegette a szénosztályozó építkezéseit, a régi mellett ácsolt ideiglenes újat. — Hát ideje, hogy megcsinálják ... Látja, ez is az ő művük volt, a németeké. Felrobbantották ezt is, az osztályozok Mindent felrobbantottak. Ahhoz értettek* hogy. robbantsanak, pusztítsanak. Ügy emlékszem ... úgy emlékszem mindenre. Dühös, durva hangon szólalt meg ekkor a lárvaarcú. — Ha emlékszik, emlékszik, de engem hagyjon békén, érti?! Örülök, hogy kibújtam a behívó alól, ne prédikáljon. Marhaság! Állandóan csak azt hallja az ember, így volt a háború, úgy volt a háború. Nem érdekel! Engem ne emlékeztessen senki... — A LÄRVAARCÜ felállt, indult ki a fülkéből. A kis öreg még utánaszólt: — Rosszul mondja, nagyon rosszul... Én mondom, emlékezni kell. Én, ha tehetném mindenkit kényszerítenék az emlékezésre! Kényszerítenék, érti?! Kényszeríteni az emlékezésre ... Valóban. Néha kényszeríteni kejl. Kényszeríteni, mert a felejtés engedi, hogy ismét utat építsenek új háborúhoz; mert a felejtés a ma is köztünk élő gyilkosok kegyelme. Köztünk élő gyilkosok... Dr. Eiserre gondolok, aki a náci kivégzőhelyen volt „végrehajtási megbízott” és ma törvényszéki igazgató Würzburgban; Kurt Obst- leldcrre, a tábori cseodőraég egyik parancsnokára, akit háborús bűneiért 15 évre ítéltek a Szovjetunióban, ma pedig Hannover rendőrfőnöke, Oswald Espey-re, a düsseldorfi SS v rendőrbíróra, Heydrich biztonsági főemberére, a lettországi csendőr- parancsnokra, aki ma oktató, az alsó-szászországi tartományi rendőriskola vezetője; dr. Lautz-ra, aki a „néptörvényszék” főügyésze volt s kommunistákat, ellenállókat, bomlasztókat, szökevényeket gyilkoltatott és ma szép nyugdíjat kap a bonni „jogállam”- tól. És sorolhatnám a neveket végtelenségig, sorolhatnánk azt az 1188 nevet, bírókét és államügyészekét, akik Hitlert kiszolgálva majdnem kizárólag csak halálos ítéleteket hoztak és azonnali végrehajtást rendeltek el, s akiknek büntetése, tetteik számonkérése elmaradt. Büntetés, számonkérés? Az 1188 vérbíró és fasiszta ügyész közül 714-en ma is hivatali tisztséget töltenek be a Német Szövetségi Köztársaságban, a többiek pedig havi 1300—1800 márka nyugdíjat élveznek „szolgálataikért”. Nem beszélve az olyanokról, mint Globke és Vialon, akik íróasztaluk mellől irányították * gyilkosságokat., KÉNYSZERÍTENI KELL az emlékezésre! Mert a bonni revansisták ravaszkodva és dühödten az atombombát akarja, s a tömegpusztító fegyver hőn óhajtott birtoklásáért hol Washingtonnak esküsznek hűséget, hol Londonra mosolyognak, hol meg Párizs karjaiba vetik magukat Kényszeríteni kell az emlékezést! Mert a franciaországi Pas de Calais megyében is a nemrég rablásokért, betörésekért letartóztatottak a rendőrségen, jobb kezüket fellendítve köszöntek: Heil Hitler! És ne gondolja senkt hogy felnőttekről van szó. A letartóztatottak közül legidősebb 17 éves volt. Gaulei- ter-ük, mert ilyen is akadt az őrizetbe vettek között, kijelentette: „Hitlert és a nácizmust azokban az illusztrált kiadványokban fedeztem fel, amelyek a megszállás idejéről szólnak. Magainévá tettem a fajelméletet, megtagadtam a katolikus vallást és Hitler katonája tettem...” S mindez húsz esztendővel a háború befejezése után, amikor a fasizmus már lezárt és vissza nem térő történelmi jelenség, amikor az „Übermensch” legendája még NyugaMHémetországbaa. K, A téveszmék lomtárába került — „hivatalosan”. Talán csínytevésről van szó? A fiatalok lakásán, a házkutatások során horogkeresztes egyenruhákat, Hitler-képeket, náci zászlókat találtak. És robbanóanyagokat! i Kényszeríteni kell az emlékezésre! Mert a göbbelsi propaganda ma is fertőz még. Mert nem kevesen vannak a világon, fiatalok is, akikre olyan hatással vannak a „náciellenes” kiadványok, hogy fasiszta bandákat alakítanak. MERT SÖTÉT ERŐK az atomháború törvényét akarják, emberek, országok kiirtását. Steinbeck, Nobel- díjas amerikai író írta „Volt egyszer egy háború” című, haditudósításait, tartalmazó könyve előszavában: „ A következő —, ha olyan őrültek teszünk, hogy megengedjük — a legutolsó háború lesz valamennyi közül. Nem marad utána ember, aki bármire is emlékeznék. Ha mégis olyan őrültek lennénk, nem is érdemeljük meg, hogy túléljük, biológiai értelemben...” Épp ezért kell a kényszerítés az emlékezésre. Épp ezért kell cselekedni és újból cselekedni, s a legapróbb szolgálatot sem elmulasztani, ami a békét erősítheti. A háború útját eltorlaszolja a békeszerető erők ellenállásának fala. Patakjr Dezső kor lesz belőle valóság? — hogy a Mária utcai telepen létrehoznak majd egy központi üzemházat. 4,5 millió forintba kerülne ugyan —, de bizonygatják: megiémé azt a pénzt! Bizonyítsuk mi is? S még azt, hogy egy évi tizenötmillió forintot forgalmazó szövetkezet, annyi év után végre meg is érdemelné azt az üzemházat ... ? (gyóni) BÉKÉS MEGOLDÁS — Kedves közönség, megpróbálják zöld asztalnál eldönteni a versenyt.-a (Kiss Béla raját) j
