Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-03 / 52. szám
Az erkölcsi útmutató szerint A HISZ segít as üzemi bizottságnak Nem marad írott szó a faliújság Az ..erkölcsi útmutató” lyamatosan működik. Már harmincon felül van a cikkek száma, a F inomszerel vénygyár 17-es üzemének faliújságján. Megjelenik egy ilyenfajta írás. Aztán elolvassák. Van. akiről lepereg, van, aki elfogadja, van, akinek problémái támadnak. Az ír egy másik cikket, benne feltesz egy kérdést: várja a választ. Aztán pár nap múlva a faliújságon megtalálja a feleletet egy másik írás formájában. Kérdés-felelet „játék”. de az úgynevezett okos, észművelő és főleg erkölcsnevelő játékok közül való. Vitatkozás: igen; nem! S ez nagyon jó. Ne is szűnjön meg egyhamar a cikkek folyamatossága, mert vannak Itt még problémák. Megszűnt oz „éjjeli műszak" A. Z. faluról került a gyárba, amikor még fiatalkorú volt. nem töltötte be a 18. évét. Hirtelen jött az aranyszabadság, a függetlenség, önállóság és az albérlet Aztán beszélték itt- ott a gyárban, hogy itt is látták, meg ott is látták. Itt is éjjelenként egy szórakozóhelyen, ott is éjjéLenként egy másik szórakozóhelyen. S ez nem volt pletyka. Nappal is dolgozni, éjjel sem pihenni, ez egyszerre sok. Vagy az egyik, vagy a másik. így a nappali műszak igencsak elmaradt: nem dolgozott rendesen, nem is tudhatott Az éjjeli „műszak” viszont tartott tovább rendesen és rendszeresen. Aztán figyelmeztették: „nem nagykor ásítják”, vagyis nem engedik, hogy 8 órás legyen ha nem változik meg. Figyelmeztette a KISZ: hosszasan beszélgettek vele és szüleivel, fogcsikorgató összeütközéseken keresztül, végül szülei beköltöztek Egerbe. A beszélgetések, de az éj- jelezésék is elmaradtak. Ma már rendesen dolgozza a 8 órát, nincs vele semmi baj. Válás helyett... Katái házasok B. K-ék. Alig múltak el a mézeshetek és még egy-két naiP, máris közbelépett a KISZ. Nem a fiatalok közé, nem akarta őket szétválasztani egymástól, sőt, ellenkezőleg: együtt tartani őket. Hiszen szeretik egymást. Volt egyszer egy társadalmi munka — aratás — utána egy közös jutalomikirándúlás. A férj, fo- amit aratott, nemcsak gabonát, mást is, a kiránduláson szerette volna kamatoztatni. S később is folytatni akarta. Ekkor lépett közbe a KISZ. Az üzemvezetőséggel karöltve. Beszélgettek, vagy inkább vitatkoztak? Mindenki bizonygatni próbálta a maga igazat: A férj, hogy szereti a feleségét, a a KISZ; akkor meg miért kell így viselkedni. Félszeg mosoly, csendes „nem tudom, mit mondjak...” De hányszor volt már ebből nagy baj és válás. Mikor nem lépett közbe senki! Egy válással kevesebb — javult a statisztika — de megjavult a házasság is. Ezek a tipikus esetek, amelyekre az emberek azt szokták mondani, hogy erkölcsi ügy. De az „erkölcsi útmutató” nemcsak ezekkel az esetekkel foglalkozik. mert az is erkölcstelen, aki hazudik, vagy lop ... A „pénzszédelgő" Mikor adod meg a pénzem? Rögtön, ebben a pillanatban. Ó, hogy elfelejtettem. S K. J fiatalkorú lány odament a műhelyben egy másik fiatalemberhez, kölcsönkért és visszaadta az előzőnek. Mert megtartja az ígéretét. Így ment ez már hónapok óta folyamatosan. A fiúk szívesen adtak, egyesek még szívesen is vártak a pénzükre. Mert csinos volt a lány, s szegény csalt 500 forintot keres. Igaz, hogy a szüleivel lakik. A KISZ megelégelte, utánanézett. Kínos beszélgetések: A lány: nem kapok otthon pénzt. A szülők: mindene meg van, egyáltalán nem tudunk adósságairól. Igaz, hogy szeles volt a munkában, de úgy látszik, a pénzköltésben is. Még sikerült megállítani „szelességét”: nincs már vele baj és sokkal jobban dolgozik is. Hová tűnt a szesz? A KIFZ segít a KlSZ-fiata- lokon, de ugyanígy vállalnia kell a felelősséget a nem KISZ-tagokért is. Vállalja. Lehet, hogy furcsa, de egy négytagú brigád KlSZ-felvé- teli kérelmét elutasították: várjunk még egy kicsit. Bár nehéz megállni, hogy az egy idő óta rendszeresen dolgozó fiatalokat ne vegyék fel. De nem mindig volt ez így. Ittak. Munkaidő alatt, a gyár tulajdonát, a fecskendő tisztítására használt szeszt kortyolgatták az éjszakai műszakokban. Ezután egy kicsit „dülöngélve” ment a munka. Több szesz kellett, mégis kevesebb fecskendőt tisztítottak ki. A társadalmi bíróság határozata: nyereségrészesedés-elvonás és pénzbüntetés. A KISZ határozata: bizonyítsanak még egy ideig, azután felveszik őket. ★ A bervai KISZ-szervezet modem, központi irodájában hallottam ezeket az eseteket három KISZ-titkártól. Amit elmondtak, az már a múlté. A jelenből nem tudtak példát hozni, pedig 470 KISZ-taguk van. Vagy nem akartak? Nem hiszem, legalábbis olyan lelkesen beszéltek a faliújság „erkölcsi útmutatójáról”, hogy azt nem szeghetik meg. Berkovits György | ■ j I r a r rr * •> •• •• ■ Uj telepítésű szolok es gyümölcsösök a füzesabonyi járásban 400 hold gyümölcsös — Csemegeszőlőt telepítenek hónapok során mindenhol elvégezték már a talajelőkészi* tését, forgatását, beszerezték a szükséges oltványokat, és április végén kerül sor a kiültetésre. Holdanként kétezer szőlő- tőre számítva összesen 128 ezer oltványt kell majd ebben az időszakban kiültetni. Az elmúlt évek során jelentős beruházással szintén végeztek már szőlő- és gyümölcsfa-telepítéseket a j lírás területén. Jelenleg 103 hold az új telepítésű és még nem termő szőlő, és 185 hold a még nem termő gyümölcsös. A nem termő új telepítésű gyümölcsösöket is beleszámítva,* a járásban 400 holdnyi területen foglalkoznak jelenleg gyümölcskertészettel. A járás gyümölcstermesztő termelőszövetkezetei idejében felkészültek a gyümölcsfák tavaszi ápolására, permetezésére, és már csak a kedvező időt várják az úgyneveztt téli lemosó permetezésre, márciusban' pedig mindenhol elvégzik a koronakialakító tavaszi metszéseket. A járás területén folytatott zöldség-, gyümölcs- és szőlőd termesztés minden termelőszövetkezetben jelentősen növeli a bevételt, s a mezőgazda- sági termelés gazdaságosságát, j ö vedelmezőségét. Cs. I. Egy pillanatra sem szünetel a munka Gyöngyösön, a déli városrész új lakótelepének építkezésein a tél folyamán. Jelenleg is öt épülettömbön dolgoznak. í melyekben összesen kétszáz lakás lesz. Ezek közül ep • éy ilet műszaki átadását még múlt hónán végén, febi uár ?8-án megkezdték. A lakók március utolsó napjaiban költözhetnek majd. Érdemes megemlíteni, hogy a vállalat kérésére a minisztérium két hónappal előbbre hozta a befejezési határidőt a negyvenlakásos téglablokk- épület esetében. Az új lakások várományosai tehát két hónapot nyertek a Heves megyei Ál’enr Építőipari Vállalat dől poréinak szorgalmából. Igrz, egy épületről van szó, de na?von biztató jelenségről. Reméljük, a folytatása sem marad el. Kétszáz lakás épül Műanyag lólia védte a téli építkezéseket. Igaz, az időjárás is kedvezett. Ez a kis födémdaru is sok segítséget nyújtott. Talán az utolsó szállítmány betont emeli a magasba. (Foto: Keresztesi) S az a vacsora! A két kolléga — Imre jói megfigyelte — egyre csak az édesanyja kezét nézte, mintha azt mondaná tekintetük: vajon jód lemosta róla a malacok korpáját? Hazafelé kedvetlenül ült a kocsiban, csak Takács beszélgetett a mérnökökkel. Egyszer csak az ütötte meg a fülét: — Sok még nálunk a műveletlen ember. Egyesek még beszélni sem tudnak rendesen. Imrének a fejébe tolult a vér. Akkor érlelődött benne a gondolat, hogy nem teszi ki magát még egyszer ilyen esetnek. Most pedig mintha valami azt súgta volna neki: „Szé- gyelld magad! Megtagadod apádat-anyádat?” Tétova mozdulattal nyúlt a zsebébe. Mi ez a papír? S kihúzta a százforintost meg a fényképet. Rémülten forgatta, s már-már odaszólt Takácsnak, hogy álljunk meg, forduljunk vissza, de most már mit szólnának a többiek? Njuigtatta magát: majd legközelebb, ha egyedül jön, bemegy. De idegessége, kellemetlen- érzése csak fokozódott. Mit mond majd otthon Irénnek s Lacikának, ha kérdezik? Elöntötte a veríték. Haza, gyorsan haza ... lemosni az út porát.., Abban a lakásban nem főznek korpadarát. Ha este a teraszról lenéz a városra, mindig melegség futja át, ahogy- a város fényei vil]óznak. Ügy, mint itt az országúton a fova- suhanó autók lámpái. Csakhogy ezekből most mintha megtagadott anyja sze- iaárú, vádló tekintete nézne rá. (pirított ma (j ő ú t Az egri főutcán sietős art emberek dolga. Fázósan húzzák össze télikabátjuk gallérját. Ki bevásárolt már, ki üres kézzél igyekszik, leginkább haza. — Pirított magoot... A messzecsengő gyerek- hang bekúszik a gallérok mögé, a hideg elöl gondosan takart fülekig. Különfélén reagálnak. Van, aki felkutatja tekintetével a hang tulajdonosát, de a felfedezés örömével továbbsiet. Mások erre sem hajlandók. Vannak viszont, akik nem tudnak tovább menni. Nem azt nézik, hogy mit is kínál eladásra, csak a fázósan topogó, vékonyszárú lábakat látják. Vesznek egy csomag magot. Talán ropogtatnak majd belőle otthon, vagy odaadják saját gyereküknek. — Pirított magoot... Tiz-tizenegy éves forma kislány, vagy kisfiú? Nem lehetne biztosra venni egyiket sem. Az öltözék miatt. — Nem fázol itt...? — szólok a könyvesbolt kirakata előtt topogó gyerekhez. Nem várok választ, csak jól esett legalább szóban némi meleget adni neki. — Neem ... dehogyis — válaszolt, mintha leckét mondana. Kétforintosat adok — sose vettem még pirított magot. — Egy csomaggal kérek. Két ötvenfillérest kotor elő egy kopott női kézitáskából, egy nagyobb táskából pedig leragasztott szájú, soványhasú staniclit. — Jársz iskolába? — faggatnám tovább. — Hát persze... a tízéibe. Ott lakunk közel az iskolához. Arca hamar elkomorodik, elnéz fölöttem és a Vörös Csillag mozi környéke ismét tele van vékony hangjával. — Pirított magoot... Magas szárú cipőjében topog ismét. Egyet balra, egyet jobbra. Pirosszínű kötött kesztyűs kézével szorosan öleli a pénzestáskát. Kis kabátjának rövid szárát cibálja a szél. — Pirított magoot... —* hangja idegenül csendül. Idegen a sietős emberektől, a környezettől. Idegen a társadalmunktól. V■ e. ~*ÍPyj$§G 3 1965. március 3., szerd* Nem kimondottan szőlő- és gyümölcstermesztésre, kertészkedésre alkalmas a füzesabonyi járás területe, azonban egyes részein mégis a kedvező talaj- és egyéb adottságok birtokában érdemes ezekkel a jól jövedelmező üzemágakkal foglalkozni. Erről a témáról beszélgettünk Malinak. Erzsébettel, a járási tanács mezőgazda- sági osztályának kertészeti előadójával, aki elmondja, hogy Aldebrő, Feldebrő és Tófalu községben hagyományai vannak a szőlő- és gyümölcstermesztésnek. és Poroszlón, a Tisza árterületén is számottevő a szilva és az alma termelése. Ezeket a lehetőségeket jobban ki lehet és ki is kell használniuk, termelőszövetkezeteinknek, jobban, mint eddig, — és éppen ezért sokatmondó törekvések vannak az új telepítések, az új szőlő- és gyümölcs- ' kultúrák fejlesztésének tekintetében. A járás Tanra menti községeiben az idén 64 hold új telepítésű szőlő jelenti a szőlőtermesztő kultúra fejlődését. A feldebrői Rákóczi Termelőszövetkezet tagsága 35 hold szőlőt telepít, ezenkívül Aldebrőn 5, Tófaluban pedig 24 hold szőlőt telepítenek az idén. Az újonnan telepített szőlők kivétel nélkül saszla fajtájú csemegeszőlők lesznek, hiszen az elmúlt évek értékesítésének tapasztalatai is arról győzték meg á szövetkezetek tagságát, ■ hogy a csemegeszőlő termesztése gazdaságosabb mint a borszőlőé. Az idei telepítések Al- } debrő község 5 holdját kivéve 3 mind a világszerte bevált ■ Lenz-Móser-féle termesztési el- 1 járással létesülnek, hiszen a be- l tonkaró®, nagy, széles sortávol- >• ságú, magas kordonos művelés : legjobban megfelel a nagy- . üzemi gépi szőlőművelés félté- 1 teleinek. Az említett termelő- < szövetkezetekben az őszi és téli i t rát kevert a malacoknak. Blúza ujját könyékig félgyűrte, de az így is darás lett. Az udvar sepretlen, a konyha is rendetlen volt még, a reggeli tányérok elmosatlanul, egymásra rakva álltak a tűzhely sarkán. A két kolléga lenéző mosollyal pillantott körül. Imre észrevette. Ügy érezte, arcul csapták. S ha ígérete nem köti — legszívesebben' tovább robog. De már nem tehette. kor végeztek, idegesen az órájára nézett. — Siessünk! Éjfélre sem érünk vissza. — Akkor már tudta: most nem megy be. A múltkori esetről gondolkomélyedve ült a volánnál s néha fürkészően pillantott Imrére. Nem értett semmit. A két mérnök odavetett megjegyzéseiből azt szűrte ki, hogy Sárközi egész nap kukacoskodott, dott. Akkor is úgy érkeztek, bejelentés nélkül, váratlanul, két másik kollégájával. Apja éppen favágással bajlódott, agyonfoltozott nadrágja szárát a bokánál kócmadzaggal kötötte, meg. Édesanyja meg a gangon, egy dézsában, korpás damindent apróra megvizsgált, fontoskodott. Kollégái azt gondolták: lám, milyen lelkiismeretes, nem hagy ki semmit a számításból — s még dicsérték is. De Takács érezte, hogy valami nincsen rendijen. A főnök soha nem húzta az idői. Ami— Jaj, mit főzzék, mit süssek már? — sopánkodott Sárközi néni. — Mivel várjam a vendégeket? Mert, hogy bejönnek, ahhoz kétség sem fér. ö meg szeretett ,,kitenni” magáért, hadd lássák az Imre kollégái, milyen anyja van a fiának. Gyorsan tyúkot fogott, vizet forralt, szalasztotta az öreget a boltba cukorért, mákért, s a fonott üveget is a kezébe nyomta. Estefelé már minden készen állt. Tiszta fehér abroszt terített az asztalra, mert Imre nem szereti a mintásat. Az olyan parasztos! S amikor már az egész lakás, az udvar ragyogott a tisztaságtól, öltözni kezdtek. Ünneplőbe. Sárköziné a legutóbb Imrétől kapott fekete kendőt tette fel. Férje is fehér inget húzott. Bealkonyodott. Sárközi nézte az órát. — Már jönniük kellene — — dörmögte. Csendben várakoztak... Az óra pedig kérlelhetetlenül mutatta az idő múlását. Hét óra ... fél nyolc... nyolc. Sárközi idegesen gyújtott rá. Felesége aggodalmasan kérdezte: — Csak nem történt valami bajuk? Kilenc órakor Sárközi nem bírta tovább. Felállt, egy ideig téblábolt, aztán az ajtó felé indult. — Adok vizet a tehénnek — mondta, s kiment a szobából. Sárköziné szinte meg sem hallotta. Csak az ajtócsukó- dásra ocsúdott fel. Aztán ráborult az asztalra. Már Budapest felé közelgőit ta autó, Takács gondolataiba
